csütörtök, október 28, 2021

Kinda István – Pozsony Ferenc szerk.: Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban

Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2005, 353 p.

A jelen kötetben olvasható tanulmányok nagy része előadásként is elhangzott 2003. április 25–27. között Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság és az MTA Kisebbségkutató Intézete által szervezett konferencián. Pozsony Ferenc a Bevezetőben tájékoztat, hogy a kötetben szereplő fiatal (magyar, román, német és olasz) kutatók a csángó közösségek és a modernizáció kapcsolatrendszerére, az ebből kialakult különféle jelenségekre helyezték a hangsúlyt. A szerzők antropológusok, néprajzosok, nyelvészek, szociológusok és történészek, akik moldvai falvakban végzett terepmunkálatok, levéltárak, múzeumok, könyvtárak anyagai alapján írták meg dolgozataikat.
Marius Diaconescu a moldvai katolikusok identitástudat-alakulását vizsgálja különböző mítoszok tükrében, s a katolikusellenes attitűdre is rámutat. Kinda István a csángóknál a társadalmi kontroll formáit (intézményeit, mechanizmusait) nézte meg többek között egy mondhatni normaszegő egyén bemutatásával, háttéranyagával együtt. Változásokat figyelt meg a vizsgált társadalom működésének és szerveződésének szintjén. A városra, külföldre irányuló munkamigráció következtében a csonka családok száma ugrásszerűen megnövekedett. Az otthon maradottak irányítását a pap vállalta fel, aki a rituális-mágikus eljárások szankcióit gyakorolja. Ilyés Sándor a megesett lány büntetőrítusaival foglalkozik dolgozatában: „Mert a büntetés megszégyeníti a lányt, példát mutat a közösség felé, megszilárdítja a morális normákat, de mindenekelőtt megerősíti az ítélet kimondójának, vagyis az egyháznak a hatalmát.” Liviu Pilat, Kickófalva mindennapi életmódjához közöl adalékokat. Miklós Zoltán soron következő dolgozatában a moldvai csángók öröklési jogszokásait nézte meg az északi, székelyes és déli csángók falvaiban. A szerző folyamatos átalakulást mutatott ki a népcsoport jogszokásait illetően. Stelu Şerban néhány Bákó megyei, felekezetileg vegyes szerkezetű, római katolikus és ortodox községben (Frumósza, Gorzafalva) elsősorban a felekezetek közötti házasságokat vizsgálta meg. Peti Lehel egy, elsősorban a trunki Benedek Mártonhoz és az ottani kúthoz kapcsolódó népi vallási mozgalom alakulási folyamatait (1986–1987) tanulmányozta Bákó környékén. Pápai Virág egy klézsei család katolikus vallásgyakorlásának a felhagyásához és a neoprotestáns hitre való téréséhez közöl néhány értelmezési lehetőséget, ezáltal rámutatva a katolikus egyház hatalmi szerepének a visszaszorulására. Mohácsek Magdolna és Vitos Katalin a magyarfalusi vendégmunkások fogyasztói szokásait vizsgálták meg.  A migránsok megtakarításai egyéni befektetéseket eredményeznek, amelyek következtében a családok életszínvonalának emelkedéséről beszélhetünk. Hegyeli Attila egy klézsei család különböző formáinak változásait közli esettanulmányában. „Ma már beszélhetünk modern eszményekkel felruházott moldvai családokról, ezek mégis sok-sok specifikumot, érdekes hagyományos viszonyulást őriznek magukban” – állapítja meg. Kocsis Mónika egy konkrét település (Szitás), az idősebb generáció körében gyakorolt népi gyógyászat jelenségeivel foglalkozik dolgozatában. Lőrinczi Marinella antropo-onomasztikai tanulmányát olvashatjuk négy település temetőjének sírfelirat-anyaga alapján. Bodó Csanád Szociolingvisztikai szempontok a moldvai magyar–román kétnyelvű beszélőközösségek kutatásában című dolgozatában egyrészt saját kutatási eredményeit veti össze Szilágyi N. Sándor egy elemzésével, másrészt további kutatási területek szociolingvisztikai vizsgálatát is szorgalmazza. Ezt követően Ivácsony Zsuzsa a moldvai csángó nyelvjárás mondattani és szövegtani vizsgálatával foglalkozik, majd Meinolf Arens a csángó/magyar közösség kutatásának feladatait körvonalazza. Kijelenti, hogy a csángók kutatásának párbeszéde javarészt a románok és a magyarok között zajlik, egyben rámutat a különböző hiányosságokra (Megjegyzendő, hogy a kötetben szereplő román szerzőktől közölt tanulmányok egy pozitív folyamat kezdetét jelenthetik. Figyelemre méltó, hogy a román szerzőknél román bibliográfiai adatok mellett magyar szakirodalom is megjelenik). Befejezésként a már említett szerző zárógondolataiból idézek: „Az európai etnológiai kutatás szempontjából a moldvai csángók egy nyugaton már nem létező előnemzeti identitásformát éltetnek, amit elsősorban felekezetük határoz meg, így a csángók kérdésének összehasonlító vizsgálata hozzásegít az európai identitásformák történetének árnyaltabb megértéséhez.”