Könczei Ádám – Könczei Csongor: Táncház. Írások az erdélyi táncház vonzásköréből

Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2004, 96 p. /Kriza Könyvek 24./

A táncház és a táncház-mozgalom nemcsak a kulturális önkifejezés egyik nem szokványos formája volt – az indulás idején, a hetvenes években mindenképp –, de a későbbiek során ellenzéki magatartásformává, ellenzéki közösségé alakult, ugyanakkor a kulturális csere egyik újfajta színtere is lett. Közvetítette a tradicionális paraszti kultúrának egyik szegmensét a városi fiatalok felé, de közvetített egyes néprajzi tájegységek és etnikumok között is. A táncház-mozgalom kiszélesedése és intézményesülése – nyugodtan állíthatjuk – addig nem látott kutatási hullámot generált. A zene és tánc kutatása mellett ennek köszönhetően fordult erőteljesen a figyelem a viseltek, a szokások, a narratív folklór, stb. felé, s kapcsolódtak be a munkába egyre többen, aminek köszönhetően különféle helyeken jelentős adatbázisok jöttek létre. Ugyanakkor számtalan olyan jelenség is a felszínre került, melyek korábban is felfedezhetőek voltak a mindennapi életben, de nem olyan mértékben, mint a táncház-mozgalom megerősödése után. Az igény ezek iránt a szellemi és tárgyi emlékek iránt ugyanis visszahatott arra a közegre, ahonnan a kutatók, táncosok, zenészek vagy lelkes önkéntesek merítettek. Ez a jelenség pedig a mai folkloristáknak, szociál- vagy kultúrantropológusainak újabb vizsgálandó feladatokat biztosít.
Nos, e munka erdélyi elkezdéséhez nyújt biztos fogódzót Könczei Ádám és Könczei Csongor könyve. A szerzőkről azonban tudni kell néhány dolgot. Könczei Ádám néprajzkutató már egy negyed százada nincs az élők sorában. Az általa összegyűjtött, táncházhoz, szervezéshez kapcsolódó írásait, feljegyzéseit fia, Csongor rendezte sajtó alá, aki a kötet második részében hét, a témához kapcsolódó saját tanulmánnyal, írással csatlakozik édesapja hagyatékához. A szerzők írásai közül korábban megjelent vagy kéziratban maradtak kerülnek itt közlésre. A tanulmányok igen színesek, az „igazi táncházért” kiáltó felhívástól a szigorúan szakmai leírásokig. És mivel valamennyi dolgozat az erdélyi táncház-mozgalom tárgyköréhez kapcsolódik, a kötet az ottani folklorizmus-kutatás megkerülhetetlen dokumentum-gyűjteményeként is tekinthető.