kedd, július 27, 2021

Bar­na Gá­bor: Egy szent rak­tár. Tár­gyak, szim­bó­lu­mok, kom­mu­ni­ká­ció.

A Sacred Depot. Objek­t­s, Sym­bol­s, Com­mu­ni­ca­tion. Sze­ged: Nép­raj­zi Tan­szék 2003, 81 p., ill. /Devotio Hun­garo­rum 10./ ISSN 1218 7003; ISBN 963 42 404 8

Hans Dün­ninger a Jahrbuch für Volk­skunde 1978-as év­fo­lya­má­nak egy rö­vid cik­ké­ben, Lenz Kriss-Rettenbeck egy ko­ráb­bi meg­fi­gye­lé­sét to­vább­fi­no­mít­va ve­zet­te be a „Deponia pia” (szent rak­tár) fo­gal­mát. A hí­vők az olyan szak­rá­lis tár­gya­i­kat (szent­ké­pek, szen­tek kis szob­rai, szen­telt­víz­tar­tók stb.), ame­lye­ket a la­kás­ban már újab­bak­kal, mo­der­neb­bek­kel kí­ván­nak fel­vál­ta­ni, eset­leg el­hunyt szü­lők­től, nagy­szü­lők­től szár­maz­nak, ke­gye­let­ből nem dob­ják a sze­mét­be, ha­nem va­la­mi­lyen szent he­lyen, ál­ta­lá­ban fél­re­e­ső, ke­vés­bé lá­to­ga­tott ká­pol­nák­ban he­lyez­nek el. Nem fo­ga­dal­mi tár­gyak ezek, nem az adott ká­pol­na pat­ró­nu­sá­nak vi­szik őket – hang­sú­lyoz­za Dün­ninger –, ha­nem mint­egy mél­tó he­lyen, egy­részt az el­hunyt ro­ko­nok irán­ti ke­gye­let­ből, más­részt a szak­rá­lis tárgy irán­ti tisz­te­let­ből el­rak­tá­roz­zák. Ilyen ká­pol­ná­kat, fő­leg te­me­tői ká­pol­ná­kat tér­sé­günk­ben is ta­lál­ni. Meg­íté­lé­sem sze­rint ugyan­eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba ta­ro­zik az a je­len­ség, ami­kor (el­ső­sor­ban te­me­tői) nagy­ke­resz­tek tö­vé­nél fé­lig tö­rött, a hasz­ná­lat­ból szem­mel lát­ha­tó­an ki­ik­ta­tott por­ce­lán vagy gipsz szak­rá­lis szob­rocs­ká­kat he­lyez­nek el. A ke­gye­let eze­ket sem tud­ta tu­laj­do­no­sa­ik­kal a sze­mét­be do­bat­ni, a la­kás­ban már nem volt rá­juk szük­ség, ezért he­lyez­ték, ká­pol­na hi­á­nyá­ban, a ke­reszt tö­vé­nél ki­ala­kí­tott kvá­zi szent rak­tár­ba.
A Sze­ge­di Egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke 1999-ben ren­dez­te meg a 4. Nem­zet­kö­zi Nép­raj­zi Di­ák­sze­mi­ná­ri­u­mot. Ezek­nek a min­den pá­rat­lan év­ben meg­va­ló­sí­tott ren­dez­vé­nyek­nek a cél­ja, hogy a részt­ve­vő nép­rajz sza­kos egye­te­mi hall­ga­tók (a ma­gyar­or­szá­gi­a­kon kí­vül finn, len­gyel, skót, hor­vát, né­met részt­ve­vői vol­tak) a ren­del­ke­zés­re ál­ló idő­ben egy adott ki­vá­lasz­tott té­ma konk­rét (el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti) fel­dol­go­zá­sát vé­gez­zék el. Je­len ese­ten egy tá­péi te­me­tő­ká­pol­na, amely szent rak­tár­nak mi­nő­sít­he­tő, tel­jes kö­rû fel­dol­go­zá­sát vé­gez­ték el a sze­mi­ná­ri­um részt­ve­vői. Az ered­mény­hez Bar­na Gá­bor írt egy ér­té­ke­lő be­ve­ze­tő ta­nul­mányt, amit Vukoszáv­lyev Zo­rán épí­té­sze­ti le­írá­sa kö­vet. A kö­tet ge­rin­cét a ká­pol­na tel­jes lel­tá­ra ad­ja, bő­sé­ges kép­anyag­gal el­lát­va. Az egész anyag a ma­gyar mel­lett an­go­lul is ol­vas­ha­tó a kö­tet­ben.