csütörtök, július 29, 2021

Biczó Gá­bor és Kiss No­é­mi (sz­erk.): Ant­ro­po­ló­gia és iro­da­lom. Egy új pa­ra­dig­ma út­ke­re­sé­se

Deb­re­cen: Cso­ko­nai Ki­adó 2003. 437 p. /Antropos/ ISBN 963 260 180 7

A Mis­kol­ci Egye­tem Kul­tu­rá­lis és Vi­zu­á­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Tan­szé­ke ál­tal Antro­pos cím­mel el­in­dí­tott könyv­so­ro­zat má­so­dik (Az el­ső Biczó Gá­bor szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Ant­ro­po­ló­gi­ai irány­za­tok a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után cím­mel) da­rab­ja­ként lá­tott nap­vi­lá­got egy tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zá­son el­hang­zott elő­adá­so­kat tar­tal­ma­zó kö­tet. A kon­fe­ren­ci­át a fent em­lí­tett Kul­tu­rá­lis és Vi­zu­á­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Tan­szék, va­la­mint az Ös­­sze­ha­son­lí­tó Iro­da­lom­tör­té­ne­ti és Mű­vé­szet­tör­té­ne­ti Tan­szék szer­vez­te 2002-ben az­zal a cél­lal, hogy a két tu­do­mány­te­rü­let és a té­ma iránt ér­dek­lő­dők szá­má­ra le­he­tő­sé­get te­remt­sen egy dis­kur­zus meg­kez­dé­sé­re. A kul­tu­rá­lis ant­ro­po­ló­gia újabb irány­za­ti­nak kép­vi­se­lői kö­ré­ben egy­re na­gyobb ér­dek­lő­dés ta­pasz­tal­ha­tó a kor­társ iro­da­lom­el­mé­let és tex­to­ló­gia, va­la­mint a mo­dern fi­lo­zó­fi­ai hermeneu­ti­ka irán­t, azon­ban más tu­do­mány­szak ré­szé­ről is ugyan­úgy meg­van ez az ér­dek­lő­dés a kul­tu­rá­lis ant­ro­po­ló­gia, a kul­tu­rá­lis ta­pasz­ta­lat vizs­gá­la­tá­nak me­to­do­ló­gi­ai és el­mé­le­ti kri­ti­kai kö­vet­kez­mé­nyei irán­t. „Az ál­ta­lunk ki­dol­go­zott hi­po­té­zis sze­rint az iro­da­lom és az ant­ro­po­ló­gia kap­cso­la­ta olyan szel­lem­tu­do­má­nyos mo­dellt ké­szít elő, amely­ben az em­ber ál­tal lét­re­ho­zott szö­veg a kul­tú­ra meg­ér­té­sét te­szi le­he­tő­vé, va­gyis a tex­tus­sal va­ló mun­ka so­rán az ún. kul­tu­rá­lis „té­nyek” még in­kább al­le­gó­ri­ák for­má­já­ban lesz­nek hoz­zá­fér­he­tő­vé” – ol­vas­ha­tó a szer­kesz­tői elő­szó­ban. Az ant­ro­po­ló­gus a te­re­pen vég­zett ku­ta­tá­sai, meg­fi­gye­lé­sei ered­mé­nye­it tex­tu­al­izál­ja. Az iro­dal­mi szö­veg a kul­tu­rá­lis alap­él­mé­nyek szö­ve­ge­sí­té­se­ként fog­ha­tó fel, te­hát az ant­ro­po­ló­gu­sok és a szer­zők is a kul­tú­ra je­le­it ol­vas­sák, il­let­ve al­le­gó­ri­á­kat tol­má­csol­nak és hoz­nak lét­re.
A kö­tet­ben sze­rep­lő írá­sok két cso­port­ra osz­la­nak. Az el­ső­ben el­mé­le­ti és mód­szer­ta­ni alap­ve­té­sek fo­gal­ma­zód­nak meg (pl.: Hárs End­re: Ant­ro­po­ló­gia és iro­da­lom – mi van a közöt­t?; Wil­helm Gá­bor: Eg­zo­ti­kus szö­ve­gek ér­tel­mez­he­tő­sé­ge; Grá­fik Im­re: Et­nog­rá­fi­ai szö­veg nar­ra­tív vál­to­za­tai) míg a töb­bi írá­sok­ban már a konk­rét kor­szak vagy szö­veg a ké­pe­zi vizs­gá­lat tár­gyát (pl.: Si­mon At­ti­la: Di­o­nü­szosz szín­re­vi­te­le. Né­hány gon­do­lat az iden­ti­tás meg­je­le­ní­té­sé­ről Arisz­to­pha­nész­nál; Tóth Zsom­bor: „Fun-Club Zrí­nyi, 1664”. Meg­jegy­zé­sek a Zrí­nyi-kul­tusz­hoz az an­gol nyel­vű élet­rajz tük­ré­ben; Ilyés Zol­tán: A meg­hitt­ség nar­ratívái: a köl­té­szet mint múlt­köz­ve­tí­tés és a lo­ká­lis iden­ti­fi­ká­ció esz­kö­ze egy szlo­vá­ki­ai né­met kö­zös­ség­ben; A. Ger­gely And­rás: A „ha­mis nem­zet” mint iro­da­lom­ant­ro­po­ló­gi­ai te­ma­ti­ka; Do­bos Ist­ván: Az ide­gen­ség re­to­ri­ká­ja – A Pusz­ták né­pe új­ra­ol­va­sá­sa; Bá­lint Pé­ter: Márai Sán­dor ide­gen­ség-tu­da­ta. Ami a Nap­lók­ból ki­ol­vas­ha­tó stb.).
A kö­tet vé­gén az egyik szer­kesz­tő, Kiss No­é­mi Ant­ro­po­ló­gia az iro­da­lom­tu­do­mány­ban és iro­da­lom az ant­ro­po­ló­gi­á­ban. Egy új pa­ra­dig­ma váz­la­ta cí­mű gon­do­lat­éb­resz­tő­nek szán­t, de akár vi­ta­in­dí­tó­nak is te­kint­he­tő írá­sát ol­vas­hat­juk. Eb­ben töb­bek kö­zött az 1993-ban Mis­kol­con A komp­lex kul­tú­ra­ku­ta­tás di­lem­mái a mai Ma­gyar­or­szá­gon cím­mel ren­de­zett kon­fe­ren­cia kap­csán szól a nép­raj­zi és ant­ro­po­ló­gi­ai szem­lé­let­tel kap­cso­la­to­san fel­ve­tett prob­lé­mák­ról is. Nie­der­müller Pé­ter fo­gal­maz­ta meg ek­kor az igényt mi­sze­rint „a kul­tú­ra ku­ta­tá­sá­nak kom­mu­ni­ka­tív et­nog­rá­fia ke­re­té­ben kel­le­ne zaj­la­nia, s egy egész tár­sa­dal­mai irá­nyí­tó konst­ruk­tív szim­bo­li­kus struk­tú­rát ér­tel­mez­ni ah­hoz, hogy a vál­to­zá­so­kat meg­ra­gad­ja”. Az 1990-es évek ele­jén a nép­rajz és az iro­da­lom­tu­do­mány di­lem­mái na­gyon ha­son­lí­tot­tak, ez utób­bi tu­do­mány­szak­ban is hermeneu­tikai for­du­la­tot kez­de­mé­nyez­tek a re­for­mok kö­ve­te­lé­se kap­csán. Itt is – akár­csak a nép­rajz ese­té­ben – a po­zi­ti­vis­ta ma­gyar tu­do­má­nyos örök­ség kri­ti­ká­ját fo­gal­maz­ták meg. „A ha­gyo­má­nyos nép­raj­zi pa­ra­dig­ma és a szo­ci­a­lis­ta re­a­lis­ta esz­té­ti­ka ún. ér­ték­men­tő, do­ku­men­tá­ló tu­do­má­nyos­sá­ga az iro­dal­mi hermeneu­ti­ka és az inter­pre­tatív ant­ro­po­ló­gia fe­lől néz­ve már csak ki­szol­gá­ló tu­do­má­nyos­ság volt, a hi­te­lét ak­kor­ra tel­je­sen el­vesz­tet­te. Ám hogy az az­óta el­telt 10 év­ben vég­be­ment-e a kí­vánt át­tö­rés, tör­tént-e pa­ra­dig­ma­vál­tás, e te­kin­tet­ben a mai na­pig bi­zony­ta­la­nok a fe­lek – fo­gal­maz­za meg Kiss No­é­mi. Váz­la­tá­val a szer­ző el­ső­sor­ban pár­be­szé­det kí­vánt kez­de­mé­nyez­ni két szem­lé­let kö­zött. Írá­sát a kö­vet­ke­ző gon­do­la­tok­kal zár­ja: „Az el­ké­sett­ség, a le­ma­ra­dás, a hát­rány olyan jel­lem­zői a ma­gyar böl­csé­szet­tu­do­mány­nak, me­lyek­től csak ak­kor ké­pes meg­sza­ba­dul­ni (…) ha kér­dé­se­it és prob­lé­má­it min­de­nek­előtt sa­ját kul­tú­rá­já­ban le­li meg. A sű­rí­tett és ös­­sze­tett mun­kál­ko­dás tár­gya te­hát szö­ve­gek ol­va­sá­sa. Egy olyan cse­lek­vés, mely kö­zös szö­ve­gek­hez, de kü­lön­bö­ző szem­pont­ok­hoz ve­zet­het kü­lön­bö­ző fe­le­ket.”