szerda, október 20, 2021

Klamár Zol­tán: Interetnikus kon­takt­zó­nák a Kár­pát-me­den­cé­ben a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben. Nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos kon­fe­ren­cia 2004. au­gusz­tus 26–28.

Aszód: Pest Me­gyei Mú­ze­u­mok Igaz­ga­tó­sá­ga Pe­tő­fi Mú­ze­u­ma 2005, 296 p. /Múzeumi Fü­ze­tek (Aszód) 53./ ISSN 0580 3705; ISBN 963 9590 12 6

Az interetnikus kap­cso­la­tok vizs­gá­la­ti mód­sze­re­it, a ter­mi­no­ló­gi­át (a rossz­em­lé­kű, ám tel­je­sen azért egé­szen nem el­fe­lej­ten­dő nyelv­szi­get-nép­rajz el­le­né­ben), né­hány szór­vá­nyos előz­mény­re tá­masz­kod­va, prog­ram­sze­rű­en Inge­borg Weber-Kellermann ve­zet­te be az 1950-es évek vé­gén (Zur Frage der intereth­nis­chen Beziehun­gen in der „Sprachinsel­volkskunde” Öster­re­ichis­che Zeitschrift für Volk­skunde 62 /1959/, 19–47). Tér­sé­günk­ben is­ten­iga­zá­ból az 1970-es, de még in­kább az 1980-as évek­re vált nép­sze­rű irány­zat­tá, fo­lya­ma­tos­nak mond­ha­tó ku­ta­tá­si prog­ram­má. Szá­mos kon­fe­ren­cia, tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zás bi­zo­nyít­ja ezt. Csak sze­mez­get­ve: ilye­nek vol­tak a né­hai bé­kés­csa­bai kon­fe­ren­ci­ák (1975-től), majd a mis­kol­ci Her­man Ot­tó Mú­ze­um ál­tal szer­ve­zett Interetnikus kap­cso­la­tok Észak­ke­let-Ma­gyar­or­szá­gon cí­mű kon­fe­ren­cia 1984, va­la­mint en­nek egy év­ti­zed múl­tán meg­is­mé­telt pár­ja (Az interetnikus kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sá­nak újabb ered­mé­nyei, 1995). A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Nép­raj­zi Ku­ta­tó­cso­port­ja ál­tal az 1980-as évek­ben ren­de­zett kü­lön­bö­ző bi­la­te­rá­lis kon­fe­ren­ci­ák is eb­be a sor­ba tar­toz­nak. A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság a ko­má­ro­mi Du­na Men­ti Mú­ze­um Ma­gyar Nem­ze­ti­sé­gi Osz­tá­lyá­val kar­ölt­ve 1991-ben ren­de­zett, Interetnikus kap­cso­la­tok a Kár­pát-me­den­ce észa­ki ré­szé­ben cí­men nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zást. A kér­dés ter­mé­sze­te­sen a szlo­vák nép­rajz­ku­ta­tó­kat is fog­lal­koz­tat­ja: a 20. szá­za­di etnokul­turális fo­lya­ma­to­kat vizs­gál­ták a mai Dél­nyu­gat-Szlo­vá­kia te­rü­le­tén, il­let­ve Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban (vö. Podolák, Ján szerk.: Etnokultúrny vývoj na južnom Sloven­sku. Bratisla­va 1992), a leg­újabb szlo­vák nép­raj­zi össze­fog­la­lás is eu­ró­pai kon­tex­tus­ba he­lyez­ve kí­sér­li meg (mér­sé­kelt si­ker­rel) be­mu­tat­ni a szlo­vák né­pi kul­tú­rát (Stolièná, Rastisla­va szerk.: Sloven­sko. Európske kon­tex­ty ¾udovej kultúry. Bratisla­va 2000 – ugyan­ek­kor meg­je­lent a mun­ka an­gol mu­tá­ci­ó­ja is).
Újab­ban a né­me­tek nem­igen sze­re­tik az interetnikus jel­zőt, s in­kább az interkul­turálist ré­sze­sí­tik előny­ben: előb­bi et­ni­kai ala­pon kü­lön­böz­tet meg (ma­gá­ban hor­doz­va né­mi rasz­­szis­ta fel­han­go­kat?), míg a má­sik kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi as­pek­tus­ból kö­ze­lít. A mün­che­ni egye­te­men interkul­turális kom­mu­ni­ká­ció né­ven, a nép­rajz mel­lett kü­lön sza­kot is si­ke­rült akk­re­di­tál­tat­ni 1996-ban (vö. Klaus Roth: Europäis­che Eth­nolo­gie und Interkul­turelle Kom­mu­nika­tion. Schweiz­erisches Archiv für Volk­skunde 91 /1995/, 163–181). E re­cen­zió nem szol­gál­tat­hat ke­re­te­ket ah­hoz, hogy vé­gig­ele­mez­zük az interetnikus és az interkul­turális jel­zők kí­nál­ta el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni le­he­tő­sé­ge­ket, a kü­lön­bö­ző­sé­ge­ket, a kö­zös pon­to­kat, azt hogy me­lyik, mi­lyen ös­­sze­füg­gé­sen al­kal­ma­zan­dó, al­kal­maz­ha­tó. Tér­sé­günk­ben to­vább­ra is in­do­kolt­nak lá­tom az interetnikus vizs­gá­la­tok szó­kap­cso­lat hasz­ná­la­tát, még ak­kor is, ha va­ló­ban el kel­le­ne gon­dol­kod­nunk az interkul­turális jel­ző bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken va­ló hasz­ná­la­tá­nak az in­do­kolt­sá­gá­ról.
Az interetnikus/in­terkul­turális kap­cso­la­tok kér­dé­se­i­vel szo­ro­san ös­­sze­függ a ha­tá­rok, ha­tár­zó­nák prob­le­ma­ti­ká­ja. Ez szin­tén nép­sze­rű te­rü­le­te tu­do­mány­sza­kunk­nak. In­kább il­luszt­rá­ció gya­nánt eh­hez is né­hány előz­mény. Ért­he­tő mó­don a ha­tá­rok köz­pon­ti kér­dé­se a nép­raj­zi kar­tog­ráf­iá­nak. Nem vé­let­len te­hát, hogy a cseh­or­szá­gi Trest­ben 1996-ban meg­ren­de­zett 10. Etnokar­tográ­fi­ai Szim­poz­i­um (Evropský kul­turní pros­tor – jed­no­ta v roz­man­i­tosti) is alap­já­ban ezt a kér­dést jár­ta kö­rül. A négy év múl­va Ko­má­rom­ban meg­va­ló­sult 12. Etnokar­tográ­fi­ai Szim­poz­i­um már egé­szen konk­ré­tan a Ha­tár, mint nép­raj­zi prob­lé­ma kér­dés­kö­rét tag­lal­ta. A kér­dés­kör vis­­sza-vis­­sza­té­rő mo­tí­vu­ma volt a 2001-es bu­da­pes­ti SIEF-kongresszusnak is (Paládi-Kovács At­ti­la szerk.: Ti­mes, Places, Pas­sages. Eth­no­log­i­cal Approach­es in the New Mil­len­ni­um. Bu­da­pest 2004). A Né­met Nép­raj­zi Tár­sa­ság 35. Kong­res­­szu­sát, 2005-ben Gren­zen und Dif­feren­zen cí­men ugyan­csak ez a kér­dés­kör foglalkoz­tat­ta1. A sort ter­mé­sze­te­sen foly­tathat­nám…
Az Aszó­don 2004-ben meg­ren­de­zett, Interetnikus kon­takt­zó­nák a Kár­pát-me­den­cé­ben a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben cí­mű ta­nács­ko­zás, majd az ott el­hang­zot­tak­nak, Klamár Zol­tán szer­kesz­té­sé­ben va­ló meg­je­len­te­té­se nem lóg te­hát lég­üres tér­ben, ha­nem a tu­do­mány­sza­kun­kat, nem­zet­kö­zi szin­ten is rég­óta fog­lal­koz­ta­tó ös­­sze­füg­gés­rend­szer­ben ér­té­kel­he­tő. A kö­tet, úgy ér­zem, jól vis­­sza­ad­ja nem­csak a kon­fe­ren­cia lé­nye­gi ré­szét, ha­nem han­gu­la­tát is. Az el­hang­zott és írás­ban le­adott elő­adá­sok szö­ve­ge­in túl­me­nő­en az azo­kat kö­ve­tő ke­rek­asz­tal-vi­ta szer­kesz­tett vál­to­za­ta is ol­vas­ha­tó a kö­tet­ben. Klamár Sá­ra han­gu­lat­fel­vé­te­lei pe­dig a ta­nács­ko­zás ku­li­ná­ris szfé­rái irá­nyá­ba len­dí­tik az ol­va­só fan­tá­zi­á­ját.