csütörtök, július 29, 2021

Mar­sigli, Luigi Fer­di­nan­do: Da­nu­bi­us Pannonico-Mysicus. Tomus I. De­ák An­tal And­rás be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyá­val. Esz­ter­gom: Víz­ügyi Mú­ze­um, Le­vél­tár és Könyv­gyűj­te­mény 2004, 439 p., 48 áb­ra, 46 táb­la és tér­kép. ISBN 96321703434

A Du­na föl­fe­de­zé­se – ezen a cí­men ad­ta ki De­ák An­tal And­rás az esz­ter­go­mi Du­na Mú­ze­um tör­té­né­sze a Du­na ma­gyar­or­szá­gi és szer­bi­ai sza­ka­szát le­író Mar­sigli 1726-ban, Amsz­ter­dam­ban és Há­gá­ban meg­je­lent hat­kö­te­tes la­tin nyel­vű mű­vé­nek el­ső kö­te­tét. A szer­ző, Luigi Fer­di­nan­do Mar­sigli (1658–1730) olasz had­mér­nök, tér­ké­pész, bo­ta­ni­kus, ré­gész 1682-től az oszt­rák had­se­reg­ben szol­gált. Ka­pi­tá­nyi rang­ban, Győr­ben a Rá­ba-vo­nal meg­erő­sí­té­sén dol­go­zott, ami­kor 1684-ben tö­rök ha­di­fog­ság­ba eset­t, ahon­nan csa­lád­ja vál­tot­ta ki. 1686-ban részt vett Bu­da tö­rök­től va­ló vis­­sza­fog­la­lá­sá­ban, ahol meg­men­tet­te az ost­ro­mot túl­élt Cor­vin-kó­de­xe­ket. 1699-ben a kar­ló­cai bé­ke­kö­tés­kor az új ha­tá­rok meg­ál­la­pí­tá­sá­val fog­lal­ko­zó bi­zott­ság el­nö­ke volt. Ma­gyar­or­szá­gi szol­gá­la­ta ide­jén, a tö­rök el­le­ni fel­sza­ba­dí­tó há­bo­rú szü­ne­te­i­ben, ki­tű­nő tér­ké­pe­ket ké­szí­tett a Du­na men­tén, a Ma­ros, a Béga, a Temes fo­lyók vi­dé­kén, a Ke­le­ti- és a Dé­li-Kár­pá­tok­ban. Több mint hat­van vá­rat és szá­mos ró­mai ko­ri épít­mény­ma­rad­ványt mért fel. A Du­ná­ról a Bécs fö­löt­ti Kahlen­bergtől a bul­gá­ri­ai Jantra fo­lyó­ig, Ru­szé­ig, Giur­guig 18 szel­vény­ből ál­ló rész­le­tes tér­ké­pet ké­szí­tett. Mun­ká­la­tai so­rán gyűj­tött ás­vá­nyo­kat, nö­vé­nye­ket, ál­la­to­kat, fel­ira­tos kö­ve­ket, ok­le­ve­le­ket, köny­ve­ket és kéz­ira­to­kat is. Ko­rá­nak va­ló­di po­li­hisz­to­ra volt, akit szá­mos eu­ró­pai szak­em­ber tá­mo­ga­tott, se­gí­tett.
A mű ma­gyar­or­szá­gi ki­adá­sá­nak élén De­ák An­tal And­rás A Du­na fel­fe­de­zé­se cí­mű ma­gyar és an­gol nyel­vű ta­nul­má­nya áll, amely ér­té­ke­li Mar­sigli mun­kás­sá­gát, élet­mű­vét. De­ák An­tal And­rás ta­nul­má­nyá­nak alap­ját el­ső­sor­ban azok a ku­ta­tá­sok ké­pe­zik, ame­lye­ket Bo­log­ná­ban a Mar­sigli-hagy­aték­ban, Bécs­ben az Oszt­rák Nem­ze­ti Könyv­tár­ban és a Ha­di Le­vél­tár­ban vég­zett. Ku­ta­tá­sai so­rán szá­mos el­ve­szett­nek hitt, lap­pan­gó Mar­sigli-térképet ta­lált meg. Ta­nul­má­nyá­ban be­mu­tat­ja a Mar­sigli-mű hat kö­te­tét, ha­son­más ki­adás­ban köz­li a la­tin nyel­vű mun­ka el­ső kö­te­tét és an­nak ma­gyar for­dí­tá­sát. Mar­sigli mű­vé­nek cí­mé­ben a Du­na ma­gyar­or­szá­gi és szer­bi­ai sza­ka­szát je­löl­te meg. A mai hely­zet sze­rint mű­ve a Du­na bé­csi, al­só-auszt­ri­ai, bur­gen­lan­di, szlo­vá­ki­ai, ma­gyar­or­szá­gi, hor­vát­or­szá­gi, szer­bi­ai, bul­gá­ri­ai és ro­má­ni­ai sza­ka­szát mu­tat­ja be. A Du­na-tér­kép­pel kez­dő­dik, majd a Ma­gyar Ki­rály­ság föld­raj­zá­nak, a Du­na men­ti tar­to­má­nyok­nak, me­gyék­nek be­mu­ta­tá­sá­val foly­ta­tó­dik. Ar­ra is fel­fi­gyelt Mar­sigli, hogy lé­tez­nek Duna-két­par­ti vár­me­gyék, Ko­má­rom me­gyét és Esz­ter­gom me­gyét ilyen­nek em­lí­tet­te. Le­ír­ta a Du­na men­ti te­le­pü­lé­se­ket, vá­ro­so­kat, vá­ra­kat, erő­dít­mé­nye­ket, me­ző­vá­ro­so­kat, fal­va­kat is. Mű­vé­nek A Du­na men­té­nek na­gyobb lét­szá­mú né­pei és nem­ze­ti­sé­gei cí­mű fe­je­ze­te el­ső­sor­ban a nép­rajz­tu­do­mány kép­vi­se­lő­i­nek ér­dek­lő­dé­sé­re tart­hat szá­mot. Le­írá­sa sze­rint Po­zso­nyig né­me­tek, at­tól ke­let­re és dél­re ma­gya­rok, rá­cok és olá­hok lak­ják a Du­na men­tét. Rá­cok alatt va­la­men­­nyi dél­szlá­vot ér­ti, hor­vá­to­kat, szer­be­ket, bos­nyá­ko­kat, sőt a bol­gá­ro­kat is. Mind­azo­kat a bal­ká­ni né­pe­ket, akik­nél a nem­ze­ti meg­úju­lá­si moz­ga­lom csak a tö­rök aló­li fel­sza­ba­du­lást kö­ve­tő­en, a XIX. szá­zad­ban in­dul­ha­tott meg. A szer­bek­ről ír­ja: „A föld tá­ga­sabb te­re­it ke­res­ve ar­ra hú­zód­nak, ahol a győz­tes há­bo­rú az idők­nek ked­vez, s így kü­lön­bö­ző te­rü­le­tek­re szó­ród­nak szét. Több­nyi­re ta­vak és vi­zek mel­lé te­le­pül­nek, hogy job­ban kön­­nyeb­ben ha­lász­has­sa­nak; szál­lá­su­kat pe­dig olyan anyag­ból és mód­sze­rek­kel ké­szí­tik, hogy ami­kor ne­kik és ve­zé­re­ik­nek úgy tet­szik, le­bont­has­sák, és kön­­nyen más­ho­vá köl­töz­hes­se­nek. In­nét van az, hogy a he­lyet, mely ma épü­le­tek­kel van te­le, hol­nap­ra el­ha­gyot­tan ta­lál­juk. Sőt leg­több­jük­nek ki­vájt föld és bar­lan­gok rej­te­kei a la­ká­sa” (375. o.). A ro­má­no­kat így jel­lem­zi: „Ra­va­szok és éles el­mé­jű­ek, pa­rasz­ti gaz­dál­ko­dók, fő­fog­lal­ko­zá­suk a szar­vas­mar­ha te­nyész­tés, né­mi kis nyá­jas­ság és pa­rasz­ti ba­rát­sá­gos­ság is van ben­nük, ami a ma­gya­rok­tól és a rá­cok­tól meg­kü­lön­böz­te­ti őket” (376. o.). Rész­le­te­sen le­ír­ja a Du­na szi­ge­te­it, köz­tük a leg­na­gyob­ba­kat, a Csal­ló­közt, Szi­get­közt, Szent­end­rei-szi­ge­tet, Cse­pel-szi­ge­tet a Moh­ácsi-szi­ge­tet, és a Kalocsai-Sárközt is. A mű el­ső kö­te­te csil­la­gá­sza­ti és víz­raj­zi fe­je­zet­tel zá­rul.
Mar­sigli Du­na-mű­vét, amely szem­lé­le­té­vel Kö­zép- és Dél­ke­let-Eu­ró­pa egy­sé­gét, a Du­na ré­vén az it­te­ni or­szá­gok, tar­to­má­nyok egy­más­hoz kap­cso­ló­dá­sát is erő­sí­ti, ajánl­juk a te­rü­le­tet meg­is­mer­ni szán­dé­ko­zó ér­dek­lő­dők, hely­tör­té­né­szek, nép­raj­zo­sok, ré­gé­szek és mű­em­lék­vé­del­mi szak­em­be­rek fi­gyel­mé­be. Vár­juk a kö­vet­ke­ző kö­te­te­ket.