ObuÂchová, Viera – HolèÃk, Å teÂfan: CinÂtorÃn pri Kozej bráne
Bratislava: AlÂbert Marenèin VydaÂvate¾stÂvo PT 2006, 238 p., ill. /EdÃcia BratislaÂva – PressÂburg/ ISBN 80-88912-89-X
A törÂtéÂnelÂmi teÂmeÂtÅ‘k doÂkuÂmenÂtáÂláÂsáÂnak kérÂdéÂse már jó ideÂje naÂpiÂrenÂden szeÂreÂpel EuÂróÂpa-szerÂte, küÂlönÂböÂzÅ‘ fóÂruÂmoÂkon sürÂgeÂtik felÂdolÂgoÂzáÂsuÂkat és véÂdelÂmüÂket. PoÂzsony voÂnatÂkoÂzáÂsáÂban háÂrom koÂmoÂlyabb munÂkáÂról van tuÂdoÂmáÂsunk: Dr. Robert NeuÂmann az 1942-ben felÂszáÂmolt réÂgi zsiÂdó teÂmeÂtÅ‘ felÂiraÂtaÂit jeÂgyezÂte le, és az akÂkor ott taÂlálÂhaÂtó vaÂlaÂmenÂÂnyi (1479) epiÂtáÂfiÂum héÂber szöÂveÂgét is leÂforÂdÃÂtotÂta néÂmet nyelvÂre. A váÂros jeÂlenÂleg legÂréÂgibb teÂmeÂtÅ‘Âjét, az AndÂrás-teÂmeÂtÅ‘t dolÂgozÂta fel ObuÂchová Viera törÂtéÂnész a köÂzelÂmúltÂban (ez meg is jeÂlent 2004-ben), 2006-ban peÂdig a fenÂtemÂlÃtett ObuÂchová Viera HolèÃk Å teÂfan poÂzsoÂnyi törÂtéÂnészÂÂszel köÂzöÂsen egy máÂsik réÂgi poÂzsoÂnyi teÂmeÂtÅ‘, a KecsÂke kaÂpui evanÂgéÂliÂkus teÂmeÂtÅ‘ÂrÅ‘l jeÂlenÂteÂtett meg egy köÂzös munÂkát. RészÂleÂteÂsen és gazÂdaÂgon ilÂlusztÂrálÂva muÂtatÂják be a teÂmeÂtÅ‘ törÂtéÂneÂtét, vaÂlaÂmint közÂlik hÃÂres emÂbeÂrek nyugÂheÂlyét jeÂlöÂlÅ‘, vaÂlaÂmint az álÂtaÂluk műÂvéÂszeÂti szemÂpontÂból fonÂtosÂnak Ãtélt sÃrÂemÂléÂkek lisÂtáÂját is (köÂzel 300 ilyen leÂÃrásÂról van szó). A sÃrÂemÂléÂkeÂken túl szeÂreÂpelÂnek a köÂtetÂben a teÂmeÂtÅ‘ teÂrüÂleÂtén ma is megÂtaÂlálÂhaÂtó, ilÂletÂve egyÂkor ott álÂló épÃtÂméÂnyek (pl. raÂvaÂtaÂloÂzó, káÂpolÂna, teÂmeÂtÅ‘ÂÅ‘r laÂkáÂsa stb.) fényÂkéÂpei, vaÂlaÂmint ezek törÂtéÂneÂte, s a szerÂzÅ‘k több teÂmeÂtÅ‘t ábÂráÂzoÂló réÂgi térÂkéÂpet és fényÂkéÂpet is köÂzölÂnek.
A szóÂban forÂgó KecsÂke utÂcai teÂmeÂtÅ‘t a 18. száÂzad véÂgén az evanÂgéÂliÂkus hitÂközÂség hozÂta létÂre a váÂros evanÂgéÂliÂkuÂsok álÂtal laÂkott neÂgyeÂdéÂben, a köÂzelÂben taÂlálÂhaÂtók az evanÂgéÂliÂkus tempÂloÂmok, vaÂlaÂmint az egyÂkoÂri evanÂgéÂliÂkus lÃÂceÂum és kórÂház is. A sÃrÂkerÂtet léÂnyeÂgéÂben a MeÂgye-tér, a SzáÂraz-vám, a CöÂlöpÂveÂrÅ‘ (Palisády), a vaÂlaÂmint a jeÂlenÂleÂgi Å ulek, vaÂlaÂmint s KecsÂke utÂca haÂtáÂrolÂja köÂrül. A fennÂmaÂradt ikÂtaÂtóÂkönyÂvek taÂnúÂsáÂga szeÂrint 1876 auÂguszÂtuÂsáÂtól 1950 noÂvemÂbeÂréÂig a gyeÂreÂkekÂkel együtt 6 753 szeÂmélyt teÂmetÂtek ide. Az újabb kuÂtaÂtáÂsok szeÂrint azonÂban egy máÂsik nyilÂvánÂtarÂtásÂnak is lenÂnie kelÂlett, miÂvel több most is megÂtaÂlálÂhaÂtó sÃrÂemÂléÂken olÂvasÂhaÂtó neÂvek az ikÂtaÂtóÂkönyvÂben nem szeÂreÂpelÂnek. JeÂlenÂleg – beÂleÂszáÂmÃtÂva a 150 gyerÂmekÂsÃrt is – köÂrülÂbeÂlül 4000 sÃrÂhely taÂlálÂhaÂtó a teÂmeÂtÅ‘Âben. MiÂvel a voÂnatÂkoÂzó doÂkuÂmenÂtuÂmok – ikÂtaÂtóÂkönyÂvek – hiÂáÂnya miÂatt az 1876 elÅ‘tÂti adaÂtok nem isÂmeÂreÂteÂsek, csak felÂtéÂteÂlezÂheÂtÅ‘, hogy ebÂben a teÂmeÂtÅ‘Âben az 1783-tól 1950-ig terÂjeÂdÅ‘ idÅ‘ÂszakÂban köÂrülÂbeÂlül 20 000 elÂhunyÂtat heÂlyezÂhetÂtek örök nyuÂgaÂlomÂra.
PoÂzsonyÂban a szóÂban forÂgó KecsÂke kaÂpui teÂmeÂtÅ‘n kÃÂvül még egy máÂsik törÂtéÂnelÂmi proÂtesÂtáns teÂmeÂtÅ‘ is léÂteÂzett (a BluÂmenÂtáli teÂmeÂtÅ‘), ameÂlyet 1778-ban hozÂtak létÂre a réÂcsei vámÂnál, s ahoÂvá egéÂszen 1960-ig teÂmetÂkezÂtek.
MiÂvel a váÂros kaÂtoÂliÂkus teÂmeÂtÅ‘ÂiÂben más valÂláÂsúÂak nem teÂmetÂkezÂhetÂtek, a fent emÂlÃÂtett BluÂmenÂtáli és a KecsÂke utÂcai teÂmeÂtÅ‘Âbe keÂrülÂtek más proÂtesÂtáns valÂláÂsú elÂhunyÂtak is, mint pl. kálÂviÂnisÂták, a Cseh TestÂvéÂriÂség, az angÂliÂkán egyÂház tagÂjai, vaÂlaÂmint a praÂvoszÂláÂvok és az ateÂisÂták is.
A KecsÂke utÂcai teÂmeÂtÅ‘Âre jelÂlemÂzÅ‘, hogy a csaÂláÂdok csak ritÂka esetÂben keÂrülÂtek egy helyÂre. EnÂnek oka, hogy a sÃrÂheÂlyeÂket egyÂmás után kelÂlett „elfoglalÂni“, Ãgy az özÂvegy – amenÂÂnyiÂben nem válÂtotÂta meg elÅ‘Âre a sÃrÂheÂlyet – a teÂmeÂtÅ‘ táÂvoÂlabÂbi réÂszéÂbe keÂrült, a gyeÂreÂkek, vagy unoÂkák úgyÂszinÂtén. E teÂmeÂtÅ‘Âvel kapÂcsoÂlatÂban fonÂtos megÂemÂlÃÂteÂnünk, hogy még ez elÂsÅ‘ viÂlágÂháÂboÂrút megÂelÅ‘ÂzÅ‘Âen PoÂzsony teÂrüÂleÂtén itt keÂrült sor elÂsÅ‘ alÂkaÂlomÂmal urÂnás teÂmetÂkeÂzésÂre. A szerÂzÅ‘k ráÂmuÂtatÂnak arÂra a gyaÂkorÂlatÂra, miÂszeÂrint a réÂgi, már nem gonÂdoÂzott sÃÂrokÂról újÂra felÂhaszÂnálÂták a sÃrÂemÂléÂkeÂket. A teÂmeÂtÅ‘t gonÂdoÂzó válÂlaÂlat 1945 után újÂra érÂtéÂkeÂsÃÂtetÂte ezeÂket, terÂméÂszeÂteÂsen a tetÂszeÂtÅ‘Âsebb és idÅ‘ÂálÂlóbb, vaÂlaÂmint a műÂvéÂszi kiÂviÂteÂleÂzéÂsű alÂkoÂtáÂsoÂkat.
A szerÂzÅ‘k felÂhÃvÂják a fiÂgyelÂmet egy, a teÂmeÂtÅ‘ II. száÂmú szekÂtoÂráÂban 1945 után újÂra felÂhaszÂnált sÃrÂemÂlékÂre, amely ereÂdeÂtiÂleg a teÂmeÂtÅ‘ táÂvoÂlabÂbi réÂszéÂben állt. A jeÂlenÂleg PietroÂvá, szül. Murtinová MáÂria nyugÂheÂlyét jeÂlöÂlÅ‘ sÃrÂemÂlék egyÂkor Elias Kriebel poÂzsoÂnyi néÂmet polÂgár sÃrÂját jeÂlölÂte, s néÂmet felÂiraÂta volt. AnÂnak a tervÂnek az alapÂján kéÂszült, ameÂlyet 1801 és 1803 köÂzött StuttÂgartÂban kéÂszÃÂtetÂtek (a szerÂzÅ‘k közÂlik a sÃrÂemÂlékÂrÅ‘l kéÂszült rajÂzot is), mégÂpeÂdig a würtÂtemÂberÂgi feÂjeÂdeÂlem II. FriÂgyes megÂbÃÂzáÂsáÂból, aki az 1801-ben elÂhunyt baÂrátÂjáÂnak, Karl von ZepÂpeÂlin grófÂnak szánÂdéÂkoÂzott mélÂtó emÂléÂket álÂlÃÂtaÂni. A sÃrÂemÂlék terÂvéÂnek elÂkéÂszÃÂtéÂséÂvel az abÂban az idÅ‘Âben a StuttÂgartÂban teÂvéÂkenyÂkeÂdÅ‘ két udÂvaÂri szobÂráÂszát: Johann HeinÂrich DaneckÂert és Phillipp Jakob SchefÂfauert bÃzÂta meg. A feÂjeÂdeÂlem DaneckÂert terÂveÂit foÂgadÂta el, a SchefÂfauer álÂtal terÂveÂzett sÃrÂemÂlék gipszÂbÅ‘l kéÂszült 78 cm-es moÂdellÂje azonÂban megÂmaÂradt, s a StuttÂgartÂban megÂjeÂleÂnÅ‘ MorÂgenÂblatt für gebildete Stande c. peÂriÂoÂdiÂkáÂban 1807-ben le is köÂzölÂték. A rajÂta szeÂrepÂlÅ‘ néÂmet szöÂveg (Bis zum WiederÂseÂhen jenÂseits fliÂest um Ihm die Thräne is szó szeÂrint szeÂreÂpel a KecsÂke kaÂpui teÂmeÂtÅ‘Âben álÂló sÃrÂemÂléÂken.
A teÂmeÂtÅ‘ több sÃrÂemÂlékÂét is jeÂles képÂzÅ‘ÂműÂvéÂszek terÂvezÂték és kiÂviÂteÂlezÂték, töbÂbek közt Rigele AlaÂjos szobÂrászÂműÂvész néÂhány alÂkoÂtáÂsa is megÂtaÂlálÂhaÂtó köÂzötÂtük.
A köÂtetÂben szeÂrepÂlÅ‘ 262 sÃrÂemÂlék részÂleÂtes leÂÃráÂsa melÂlett a neÂves szeÂméÂlyiÂséÂgek eseÂtéÂben megÂtaÂlálÂjuk azok röÂvid életÂrajÂzát, vaÂlaÂmint teÂvéÂkenyÂséÂgükÂkel kapÂcsoÂlaÂtos doÂkuÂmenÂtuÂmoÂkat, ilÂletÂve fényÂkéÂpeÂket is.
A beÂmuÂtaÂtott kiÂadÂvány az EdÃÂcia BratislaÂva – PressÂburg könyvÂsoÂroÂzatÂban láÂtott napÂviÂláÂgot, ameÂlyet azÂzal a célÂlal inÂdÃÂtotÂtak útÂjáÂra, hogy PoÂzsony törÂtéÂneÂtét beÂmuÂtaÂtó munÂkáÂkat jeÂlenÂtesÂsen meg. Az edÂdig kiÂadott köÂteÂtek közt száÂmos, koÂrábÂban már pubÂliÂkált munÂka is szeÂreÂpel, mint pl. Karl BenyÂovszky: PrechádzÂka starým PreÅ¡Âporkom [SéÂta a réÂgi PoÂzsonyÂban], vagy pl. OrtÂvay TiÂvaÂdar PoÂzsony váÂros utÂcáÂit és teÂreÂit beÂmuÂtaÂtó Ulice a námesÂtia Bratislavy cÃmÂmel edÂdig megÂjeÂlent 4 köÂteÂte. MiÂvel e kiÂadói válÂlalÂkoÂzás célÂja egy hajÂdaÂnán 3 nyelÂvű váÂros kulÂtuÂráÂlis érÂtéÂkeÂiÂnek beÂmuÂtaÂtáÂsa, nem naÂgyon értÂheÂtÅ‘, hogy a könyvÂsoÂroÂzat cÃÂméÂben a BratislaÂva – PressÂburg váÂrosÂneÂvek melÂlett miÂért nem kaÂpott heÂlyet a PoÂzsony is.