szerda, október 20, 2021

bal­ese­tek, gyil­kos­sá­gok és más tra­gé­di­ák hely­szí­né­nek meg­je­lö­lé­se, a kü­lön­fé­le ke­gye­le­ti je­lek ál­lí­tá­sa ál­ta­lá­no­san el­ter­jedt szo­kás, s na­gyon tá­vo­li múlt­ra ve­zet­he­tő vis­­sza (vö. Ko­vács 1990). A ha­lá­los tra­gé­di­ák hely­szí­nét szin­te pil­la­na­to­kon be­lül el­le­pik a vi­rág­csok­rok, mé­cse­sek, s leg­több­ször nem hi­ány­zik az el­hunyt (el­huny­tak) fény­ké­pe sem. Szá­mos pél­dát hoz­ha­tunk fel a vi­lág bár­mely pont­já­ról akár a tá­vo­lab­bi, akár a kö­zel­múlt­ból. Em­lít­het­jük olyan köz­is­mert sze­mé­lyi­sé­gek, mint pél­dá­ul a svéd mi­nisz­ter­el­nök, Olaf Palme1, John Lennon és  Zoran Djindiè szerb mi­nisz­ter­el­nök meg­gyil­ko­lá­sá­nak, vagy Di­a­na her­ceg­nő ha­lá­los au­tó­bal­ese­té­nek hely­szí­nét. A kü­lön­fé­le pél­dá­kat a vég­te­len­sé­gig so­rol­hat­nánk, hi­szen a lé­gi, köz­úti, vas­úti vagy ten­ge­ri és egyéb ka­taszt­ró­fák, ter­ro­ris­ta tá­ma­dá­sok kap­csán a kü­lön­fé­le té­vé­csa­tor­nák ál­tal ma min­den­ki ott­ho­ná­ba el­jut­nak ezek a hí­rek és ké­pek. A tra­gé­di­ák hely­szí­nén spon­tán meg­nyil­vá­nu­ló rész­vét­nyil­vá­ní­tás szo­ká­sát Eri­ka Doss vizs­gál­ta be­ha­tób­ban több as­pek­tus­ból, el­ső­sor­ban ame­ri­kai pél­dá­kon (Doss 2008).
Arány­lag rö­vid idő el­tel­té­vel a ha­lá­los tra­gé­di­ák szín­hely­ét ún. ál­lan­dó jel­lel is meg­je­lö­lik: ez a jel leg­gyak­rab­ban a ke­reszt. A né­met­or­szá­gi Eschedeben 1998-ban tör­tént Inter­ci­ty vo­nat­sze­ren­csét­len­ség ál­do­za­ta­i­nak em­lé­ké­re an­­nyi fát ül­tet­tek a hely­szín mel­let, ahá­nyan éle­tü­ket vesz­tet­ték, s emel­lett egy kö­zös em­lék­mű­vet is fel­avat­tak a 111 ál­do­zat ne­vé­vel. A Ma­gas-Tát­rá­ban a Pop­rá­di tó kö­ze­lé­ben ta­lál­ha­tó szim­bo­li­kus te­me­tő a he­gyek ál­do­za­ta­i­nak ál­lít emléket.2 Ku­ta­tá­sa­im so­rán olyan eset­tel is ta­lál­koz­tam, ami­kor szin­te hoz­zá­fér­he­tet­len he­lye­ken tör­tént ha­lá­los bal­eset hely­szí­nén is meg­je­löl­ték. Egy éle­tét vesz­tett ama­tőr bar­lang­ász ha­lá­lá­nak he­lyén, egy ne­he­zen meg­kö­ze­lít­he­tő szik­la­rés­ben a tár­sa he­lye­zett el egy emlék­táblát.3 Nem­csak gyil­kos­sá­gok, ha­nem ön­gyil­kos­ság­ok hely­szí­nén is gya­ko­ri­ak a halál­he­ly­jelek. Az utób­bi­ra köz­is­mert pél­da a prá­gai di­ák, Ján Palach ön­gyil­kos­sá­gá­nak hely­szí­ne, ahol 1969-ben Cseh­szlo­vá­kia szov­jet had­se­reg ál­ta­li meg­szál­lá­sa el­le­ni til­ta­ko­zá­sul fel­gyúj­tot­ta ma­gát.
Gyak­ran lát­ha­tunk kü­lön­fé­le ha­lál­je­le­ket a köz­utak men­tén, vas­úti sí­nek mel­lett, de tó- vagy pe­dig fo­lyó­part­okon, he­gyek­ben ugyan­úgy, mint más köz­te­rü­le­ten. Ale­xan­der Dubèek 1992-ben tör­tént bal­ese­te hely­szí­né­nek kö­ze­lé­ben, a D1-es au­tó­pá­lya mel­lett is em­lé­ket ál­lí­tot­tak an­nak el­le­né­re, hogy nem itt, ha­nem a kór­ház­ban hunyt el, a bal­ese­tet kö­ve­tő két hó­nap elteltév­el.4 Ál­lan­dó je­let emel­tek az utób­bi évek­ben nagy vissz­han­got ki­vál­tott szlo­vá­ki­ai po­li­ti­kai gyil­kos­ság hely­szí­nén, ahol fel­rob­ban­tot­ták Ró­bert Rémiáš gép­ko­csi­ját a har­ma­dik Meèiar-ko­r­mány ide­jén 1996-ban.5
A fen­ti­ek­ből is ki­tű­nik, hogy a ha­lál he­lyé­nek meg­je­lö­lé­se ál­ta­lá­no­san el­ter­jedt je­len­ség. Tá­gabb ér­te­lem­ben ha­lál­je­lek­nek te­kint­het­jük a há­bo­rús em­lék­mű­ve­ket ugyan­úgy, mint a há­bo­rú­ban el­tűnt ka­to­nák szim­bo­li­kus sír­ja­it a te­me­tők­ben vagy az em­lé­kük­re ál­lí­tott ke­resz­te­ket, il­let­ve szob­ro­kat is6. A 2009. jú­ni­us 1-én tör­tént lé­gi katasztró­fa7 egyik szlo­vá­ki­ai ma­gyar ál­do­za­tá­nak, Ger­gely Ar­nold­nak (aki­nek holt­test­ét nem si­ke­rült meg­ta­lál­ni, így a hoz­zá­tar­to­zók el sem te­met­het­ték)   szü­lő­fa­lu­já­ban Ipolyfödéme­sen a  köz­sé­gi hi­va­tal mel­lett ala­kí­tot­tak ki egy em­lék­he­lyet:

„Tóth Mag­dol­na pol­gár­mes­ter as­­szony el­mond­ta, csü­tör­tö­kön dél­ben a fa­lu kö­ze­pén, a köz­sé­gi hi­va­tal előt­ti hir­de­tő­táb­la üve­ge mö­gött he­lyez­ték el a fi­a­tal­em­ber fo­tó­ját és mé­cse­se­ket tet­tek alá. A fe­ke­te lo­bo­gót nem akar­ták ki­ten­ni, hi­szen Ar­nold nin­csen ha­lot­tá nyil­vá­nít­va, de fon­tos­nak tar­tot­ták, hogy le­gyen egy hely, ahol a fa­lu­be­li­ek le­ró­hat­ják ke­gye­le­tü­ket. Egy­re töb­ben jöt­tek, hoz­tak vi­rá­got, gyer­tyá­kat, vá­zá­kat. A pol­gár­mes­ter as­­szony el­mond­ta, egész éj­sza­ka ég­tek a mé­cse­sek, még éj­jel ti­zen­egy­kor is ta­lál­ko­zott itt, a fény­kép előtt fe­jet haj­tó, gyer­tyát gyúj­tó fi­a­ta­lok­kal.  (…) Az em­lék­hely­nél ös­­sze­gyűlt as­­szo­nyok kö­zö­sen idéz­ték fel az 1975-ben szü­le­tett Ger­gely Ar­nold em­lé­két.”
(Új Szó 2009. jú­ni­us 6., 5. p.)

A fen­ti pél­da is mu­tat­ja, hogy a tra­gi­kus kö­rül­mé­nyek közt el­huny­tak em­lé­két meg­örö­kí­tő je­lek kö­zött kü­lönb­sé­get kell ten­nünk. Nem min­den eset­ben ta­lál­ha­tó azon a he­lyen, ahol a ha­lált oko­zó ese­mény (bal­eset, gyil­kos­ság, ön­gyil­kos­ság) be­kö­vet­ke­zett. Fon­tos te­hát kü­lön ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ni a tra­gi­kus ese­mény hely­szí­nét je­lö­lő, az el­hunyt­ra em­lé­kez­te­tő, azon­ban más­hol el­he­lye­zett ál­lan­dó vagy át­me­ne­ti je­le­ket. A halál­he­ly­jelek azt a konk­rét he­lyet je­lö­lik, ahol egy vagy több sze­mély éle­tét ve­szí­tet­te. A ha­lál­jel ki­fe­je­zés ál­ta­lá­no­sabb, olyan je­lek­re is vo­nat­ko­zik, ame­lyek bár el­hunyt sze­mély vagy sze­mé­lyek em­lé­ké­re ál­lí­tot­tak, azon­ban nem ott, ahol éle­tü­ket ve­szí­tet­ték. Ez utób­bi ka­te­gó­ri­á­ba te­hát ugyan­úgy be­le­tar­toz­hat­nak az em­lék­ke­resz­tek, em­lék­mű­vek, mint a te­me­tő­ben ta­lál­ha­tó jel­ké­pes sí­rok is.
A ka­taszt­ró­fák hely­szí­né­nek meg­je­lö­lé­se, s a halál­he­ly­jel és ha­lál­jel köz­ti kü­lönb­ség szem­lél­te­té­sé­re na­gyon jó pél­da a 2006. ja­nu­ár 19-én a ma­gyar­or­szá­gi Hejce kö­ze­lé­ben tör­tént re­pü­lő­gép-ka­taszt­ró­fa. A tra­gi­ku­san el­hunyt ka­to­nák em­lé­két öt­fé­le ha­lál­jel is őr­zi, ezek kö­zül hár­mat a halál­he­ly­jel ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rol­hat­juk. A ko­szo­vói bé­ke­mis­­szi­ó­ból ha­za­té­rő ka­to­ná­kat szál­lí­tó gép a Bor­só hegy­nek üt­kö­zött, s a fák kö­zé csa­pód­va 42 ka­to­na éle­tét vesz­tet­te. A hoz­zá­tar­to­zók a hely­szín kör­ze­té­ben ál­ló fa­tör­zsek­re vi­rág­csok­ro­kat, ko­szo­rú­kat, fény­ké­pe­ket he­lyez­tek el, de ke­resz­tek­kel is meg­je­löl­tek egy konk­rét he­lyet sa­ját ha­lott­juk em­lé­ké­re. A tra­gi­ku­san el­hunyt ka­to­nák tisz­te­le­té­re a hely­szí­nen még a ka­taszt­ró­fa évé­ben fel­avat­tak egy em­lék­mű­vet: két és fél mé­ter ma­gas kő­töm­böt egy há­rom­nyel­vű (szlovák–­mag­yar–an­gol) em­lék­táb­lá­val. Ké­sőbb a tisz­tá­son, ahol a re­pü­lő­gép le­zu­hant, 42 kop­ja­fát is ál­lí­tot­tak a 42 ál­do­zat em­lé­ké­re. A hoz­zá­tar­to­zók egy ré­sze azon­ban nem ezek­nél he­lyez­te el a ko­szo­rú­kat és a vi­rág­csok­ro­kat, ha­nem azok­nál a fa­tör­zsek­nél, me­lye­ket az el­telt más­fél év alatt csa­lád­tag­juk kü­lön em­lék­he­lye­ként láto­gat­tak.8 A bal­eset után más­fél év­vel, 2007 má­ju­sá­ban le­lep­lez­ték a hi­va­ta­los em­lék­mű­vet Hejce te­le­pü­lé­sen, ahol egy kü­lön em­lék­par­kot is ala­kí­tot­tak ki er­re a cél­ra.9 A ka­to­nák em­lé­két a hely­szí­nen és te­le­pü­lé­sen te­hát 4 fé­le em­lék­jel őr­zi: a hoz­zá­tar­to­zók ál­tal lét­re­ho­zott kü­lön halál­he­ly­jelek, a 42 kop­ja­fa, a tra­gé­dia hely­szí­nén ál­ló, va­la­mint a hej­cei em­lék­park­ban fel­ava­tott em­lék­mű. A lé­gi ka­taszt­ró­fa har­ma­dik év­for­du­ló­ján, 2009. ja­nu­ár­já­ban egy ötö­dik em­lék­mű­vet is fel­ál­lí­tot­tak a Milan Rastislav Šte­fánik ne­vét vi­se­lő kuchyòai ka­to­nai kör­zet­ben. Az em­lék­mű­be be­épí­tet­ték a le­zu­hant re­pü­lő egyik lég­csa­var­ját is. Az ál­do­za­tok em­lé­két te­hát a hely­szí­nen há­rom­fé­le halál­he­ly­jel (a hoz­zá­tar­to­zók ál­tal el­he­lye­zett ha­lál­je­lek, a 42 kop­ja­fa és a hi­va­ta­los em­lék­mű), va­la­mint a hely­szí­nen kí­vül ál­lí­tott 2 ha­lál­jel (a te­le­pü­lés ál­tal lét­re­ho­zott em­lék­park­ban fel­ava­tott, va­la­mint a ka­to­nai kör­zet­ben ál­lí­tott em­lék­mű) őr­zi.

1. Halál­he­ly­jelek a köz­úti bal­ese­tek hely­szí­nén

A halál­he­ly­jelek egyik leg­el­ter­jed­tebb tí­pu­sát a ha­lá­los köz­úti bal­ese­tek­ben el­huny­tak em­lé­két őr­ző köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek al­kot­ják. Uta­zá­sa­ink so­rán gyak­ran lát­ha­tunk fák tör­zsé­re vagy hi­dak és fe­lül­já­rók kor­lát­ja­i­ra, osz­lo­pok­ra, erő­sí­tett ko­szo­rú­kat, vi­rág­csok­ro­kat, s az út szé­lén pe­dig ke­resz­te­ket, táb­lá­kat és egyéb ál­lan­dó je­le­ket. A köz­úti, köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek hely­szí­né­nek ilyen mó­don va­ló meg­je­lö­lé­sé­nek szo­ká­sa az utób­bi 4–5 év­ti­ze­dek­ben ter­jedt el je­len­tő­sebb mér­ték­ben, s tá­ja­in­kon az 1989-es rend­szer­vál­tás utá­ni idő­szak­ban még in­kább te­ret hódí­tot­t.10 Eze­ket a halál­he­ly­jeleket akár szim­bo­li­kus sír­je­lek­nek is te­kint­het­jük. Meg­ta­lál­ha­tó­ak Eu­ró­pa va­la­men­­nyi or­szá­gá­ban, de van­nak ada­ta­ink a vi­lág szá­mos már pont­já­ról is. A je­len­ség el­ter­je­dé­sét nem be­fo­lyá­sol­ta sem fe­le­ke­ze­ti, sem pe­dig nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás (Ko­vács 1989, 4). Az ázsi­ai Ka­zahsz­tán­ban pél­dá­ul mus­zlimok ál­tal ál­lí­tott ha­lál­jel­ről is van tudomá­sunk.11
Amint már fen­tebb em­lí­tet­tük, a je­len­ség Eu­ró­pá­ban el­ső­sor­ban az utol­só 4–5 év­ti­zed­ben ter­jedt el na­gyobb mér­ték­ben, mi­köz­ben ren­del­ke­zünk ko­ráb­bi ada­tok­kal is. A köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek előz­mé­nye­i­nek te­kint­het­jük a né­met szak­ter­mi­no­ló­gia ál­tal a Marterl tí­pu­sú kis­em­lé­kek ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rolt ob­jek­tu­mo­kat (Beitl–Beitl 1996, 540), ame­lye­ket va­la­mi­lyen ha­lá­los ki­me­ne­te­lű tra­gé­dia: gyil­kos­ság, vagy bal­eset em­lé­ké­re álli­tot­tak. Szá­mos olyan halál­he­ly­jel­ről van tu­do­má­sunk, ame­lye­ket még a gép­jár­mű­vek el­ter­je­dé­se előt­ti idő­szak­ban emel­tek, és olyan köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek em­lé­két őr­zik, ame­lyek oko­zói az ál­la­tok, el­ső­sor­ban a lo­vak vol­tak. A ba­jor­or­szá­gi Pas­sauból Cseh­or­szág­ba ve­ze­tő egy­ko­ri ke­res­ke­del­mi fő­út­vo­nal men­tén fek­vő Salzwe­gen pél­dá­ul ma is áll egy kő­ből ké­szült halál­he­ly­jel, ame­lyet 1879-ben an­nak a 26 éves fi­a­tal fu­va­ros­nak az em­lé­ké­re ál­lí­tot­tak, akit a lo­vak agyon­ta­pos­tak. A bal­eset kö­rül­mé­nye­it egy dom­bor­mű­ves áb­rá­zo­lás­sal, és egy hos­­szú szö­veg­gel is megörökítet­ték.12 Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy ugyan­en­nek az út­nak a szé­lén a szom­szé­dos, Strasskirchen­ben szin­tén ta­lál­ha­tó egy, a lo­vak ál­tal oko­zott ha­lá­los ki­me­ne­te­lő bal­eset ál­do­za­tá­nak em­lé­ké­re ál­lí­tott kereszt.13 Olyan halál­he­ly­jelekről is van tu­do­má­sunk, ame­lye­ket az au­to­mo­bil köz­le­ke­dés meg­in­du­lá­sá­nak kez­de­tén ál­lí­tot­tak. Dunahi­das te­le­pü­lés szé­lén, a Dunasz­er­da­he­ly irá­nyá­ba ve­ze­tő út mel­lett áll egy fe­szü­let, ame­lyet a he­lyi­ek el­mon­dá­sa sze­rint az ezen a he­lyen ha­lá­los bal­ese­tet szen­ve­dett Vay Im­re bá­ró em­lé­ké­re ál­lí­tot­tak. A fe­szü­let el­ső ol­da­lán „Bá­ró Vay em­lé­ké­re”, há­tul pe­dig „VAY IM­RE BÁ­RÓ x 1909. JUL. 1./ „Mi Atyánk,/ ki vagy/a Men­nyek­ben”/ fel­irat olvasható.14
Ma­gyar­or­szá­gon a Tol­na me­gyei Kölesd te­le­pü­lé­sen 1937-ben ifj. Bar­tal Györ­gy mo­tor­ke­rék­pár-ver­seny­ző­nek (id. Bar­tal Györ­gy faddi föld­bir­to­kos fi­á­nak) a Tol­navárm­egyei au­tós és mo­to­ros klub egy ha­tal­mas obe­lisz­ket ál­lí­tott azon a he­lyen, ahol 1936-ban a 23 éves fi­a­tal­em­ber ha­lá­los bal­ese­tet szenvedet­t.15 Az em­lék­mű­nél 2002 óta rend­sze­re­sen meg­em­lé­kez­nek Tol­na-me­gye köz­úti bal­ese­te­i­nek ál­do­za­ta­i­ról, és egy táb­lát is el­he­lyez­tek mel­let­te, ame­lyen fel­tün­te­tik (1963 óta) hogy a me­gyé­ben éven­te hány sze­mély ve­szí­tet­te éle­tét köz­úti bale­set­ben.16
Egy 1936-ban meg­je­lent új­ság­cikk ar­ról tu­dó­sit, hogy Astrid bel­ga ki­rály­nő éle­tét ve­szí­tet­te egy au­tó­bal­eset­ben, s a hoz­zá­tar­to­zók a bal­eset hely­szí­nén ke­resz­tet, il­let­ve ká­pol­nát ál­lí­tot­tak:

„Astrid ki­rály­né em­lé­ké­re. Min­den­kit meg­döb­ben­tett an­nak ide­jén a hír, hogy Astrid bel­ga ki­rály­nő au­tó­sze­ren­csét­len­ség ál­do­za­ta lett. Az egy­aránt ki­vá­ló ke­resz­tény fe­le­ség és anya, a ka­to­li­kus nő iga­zi min­ta­ké­pe volt. Csa­lád­ja a ka­taszt­ró­fa he­lyén most egy ke­resz­tet és egy ká­pol­nát épít­tet a ki­rály­nő em­lé­ké­nek.”
(Sa­jó-vi­dék. Az Új­ság 1936. ja­nu­ár 4., 5. p.)

Egy ala­pos ku­ta­tás so­rán va­ló­szí­nű­leg sok­kal több ada­tot tud­nánk fel­so­ra­ko­zat­ni an­nak szem­lél­te­té­sé­re, hogy jó­val ko­ráb­ban és sok­kal na­gyobb szám­ban ál­lí­tot­tak halál­he­ly­jeleket a bal­ese­tek hely­szí­nén, mint azt ed­dig fel­té­te­lez­tük. Mi­vel a köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa arány­lag új ke­le­tű, s kez­de­te­it gya­kor­la­ti­lag az 1980-as évek vé­gé­re da­tál­hat­juk, a ren­del­ke­zés­re ál­ló arány­lag hé­za­gos ku­ta­tá­si ered­mé­nyek alap­ján már csak ne­he­zen re­konst­ru­ál­ha­tó, hogy mi­kor, s va­jon a tár­sa­da­lom al­sóbb ré­te­ge­i­nél is meg­je­lent-e ez a szo­kás. Az ál­ta­lam ku­ta­tott te­rü­le­ten több olyan em­lék­jel­ről is van tu­do­má­som, ame­lye­ket sze­ren­csés ki­me­ne­te­lű bal­ese­tek em­lé­ké­re ál­lí­tot­tak. A Pár­kány­hoz kö­ze­li Bé­la és Ebed te­le­pü­lés­ről is ren­del­ke­zem er­re vo­nat­ko­zó ada­tok­kal. Bé­lán a he­lyi föl­des­úr 1939-ben egy Szent Kris­tó­fot áb­rá­zo­ló em­lék­osz­lo­pot ál­lí­tott há­lá­ból, hogy fia sze­ren­csé­sen túl­élt egy autóbale­setet.17 Ebe­den a köz­ség ra­va­ta­lo­zó­ja előtt áll egy fe­ke­te már­vány­ból ké­szült fe­szü­let, ame­lyen a kö­vet­ke­ző fel­irat ol­vas­ha­tó: 1942 junius 21./ÁLLITATTA/ JÓZSEF KIR. HER­CEG TÁ­BOR­NAGY. A ke­reszt ere­de­ti­leg a te­le­pü­lés észak­ke­le­ti ha­tár­ré­szé­ben állt, a he­lyi­ek sze­rint ott szen­ve­dett bal­ese­tet Jó­zsef her­ceg. Az adat­köz­lők egyik ré­sze sze­rint a köz­le­ke­dé­si esz­köz hin­tó volt, má­sok sze­rint gép­ko­csi. Mi­vel sér­tet­le­nül túl­él­te a bal­ese­tet, há­lá­ból ál­lít­tat­ta a keresztet.18 A Ko­má­rom mel­let­ti Gadó­con 1936-ban kő­ből ké­szült nagy mé­re­tű ke­resz­tet álli­tot­tak a szü­lők há­lá­ból, hogy 6 éves kisfiuk, akit el­gá­zolt egy au­tó, sze­ren­csé­sen fel­gyógy­ult a bal­eset­ből. A há­la­ke­reszt­ből ké­sőbb ha­lál­jel lett, ugyan­is 1945-ben Ko­má­rom be­vé­te­le­kor egy fel­rob­ba­nó grá­nát az em­lí­tett kis­fiú és test­vé­re ha­lá­lát okoz­ta.19
2. Ku­ta­tás­tör­té­ne­ti át­te­kin­tés

A ma­gyar nép­raj­zi szak­ter­mi­no­ló­gi­á­ban a kö­zel­múl­tig nem sze­re­pelt olyan ki­fe­je­zés, amely va­la­mi­lyen tra­gi­kus bal­eset, vagy az erő­sza­kos ha­lál ál­tal éle­tü­ket vesz­tett ál­do­za­tok szim­bo­li­kus sír­je­le­it ha­tá­roz­ta vol­na meg.  Ilyen ki­fe­je­zés a Ma­gyar Nép­raj­zi Le­xi­kon­ban sem ta­lál­ha­tó. Ezt a fo­gal­mat a ma­gyar nép­raj­zi szak­iro­da­lom­ban el­ső­ként Ko­vács Ákos hasz­nál­ta, s ő kez­de­mé­nyez­te a té­ma ku­ta­tá­sát is. Az ered­mé­nyek a Li­get cí­mű fo­lyó­irat kü­lön­szá­má­ban je­len­tek meg, s nem csu­pán a nép­rajz, ha­nem más tu­do­má­nyos disz­cip­lí­nák kép­vi­se­lő­i­től is ol­vas­ha­tunk itt írá­so­kat (Ko­vács 1990). Az Or­szág­utak nép­mű­vé­sze­te cí­mű be­ve­ze­tő ta­nul­mány­ban a sa­ját ku­ta­tá­si ered­mé­nyei alap­ján nép­raj­zi szem­pont­ból mu­tat­ja be és elem­zi a ha­lál­je­lek ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sát (Ko­vács 1990, 3–11). Ma­gyar­or­szá­gon a Köz­le­ke­dé­si Mi­nisz­té­ri­um még 1987-ben ké­szí­tett egy hi­va­ta­los fel­mé­rést ar­ról, hány ilyen ha­lál­jel ta­lál­ha­tó az or­szág te­rü­le­tén. „Ös­­sze­sen 434 ún. ál­lan­dó (kő, mű­kő, vas stb.), 312 félál­landó (fa) és 259 ide­ig­le­nes (vi­rág­cso­kor, ko­szo­rú stb.) szim­bo­li­kus sír­jel volt” ek­kor (Ko­vács 1990, 4). A fel­so­rolt ada­tok a je­len­ség szé­les kö­rű ma­gyar­or­szá­gi el­ter­je­dé­sé­ről ta­nús­kod­nak, te­hát a Ko­vács Ákos és mun­ka­tár­sai ál­tal vég­zett ku­ta­tás már idő­sze­rű volt. A kö­tet­ben sze­rep­lő ta­nul­má­nyok kö­zül a nép­raj­zi vo­nat­ko­zá­sú­a­kat emel­jük ki: Voigt Vil­mos A gyász je­len­té­se cí­mű dol­go­za­tá­ban egy, Győr kö­ze­lé­ben, 1989. áp­ri­li­sá­ban ha­lá­los bal­ese­tet szen­ve­dett szerb fi­a­tal­em­ber halál­he­ly­jelének, s az ott el­he­lye­zett tár­gyak elem­ző be­mu­ta­tá­sa kap­csán a szerb te­met­ke­zé­si szo­kás­kör­ből is­mer­tek pár­hu­za­mos je­len­sé­gek­re mu­tat rá (Voigt 1990, 12–20).  Hofer Ta­más a ha­lál­jel egy kü­lö­nös for­má­ját mu­tat­ja be Vi­se­le­tes ka­lap a mes­ter­ge­ren­dán cí­mű ta­nul­má­nyá­ban. Egy Du­na men­ti fa­lu la­kó­há­zá­nak mes­ter­ge­ren­dá­já­ra and­rás­ke­reszt fes­tet­tek, amely­nek kö­ze­pé­be egy szo­ci­a­lis­ta mun­ká­ért ado­má­nyo­zott ki­tün­te­tést akasz­tot­tak, mel­let­te pe­dig egy ács­szö­gön egy ka­lap töl­ti be a ha­lál­jel funk­ci­ó­ját. Eze­ket az öz­vegy he­lyez­te el azon a ge­ren­dán, amely­re fér­je akasz­tot­ta fel ma­gát (Hofer 1990, 22–23).20 Hop­pál Mi­hály a zemp­lé­ni Pusz­ta­fa­lu fe­lé ve­ze­tő út men­tén az ott mo­tor­bal­eset­ben el­hunyt fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­re halál­he­ly­jelként ál­lí­tott fej­fa kap­csán tár­gyal­ja a ha­lál­he­lyek meg­je­lö­lé­sé­nek szo­ká­sát (Hoppál 1990, 24–26). A hor­vát Zora Rajkoviè a kü­lön­bö­ző ha­lál­je­lek ál­lí­tá­sá­nak va­ri­án­sa­it és el­ter­je­dé­sét mu­tat­ja be az egy­ko­ri Ju­go­szlá­vi­á­ban (Ha­lál­je­lek az utak men­tén) több mint 10 éves ku­ta­tá­si ered­mé­nyei alap­ján (Rajkoviè 1990, 27–36). Vaj­da Lász­ló Kö­vek a sí­ron cí­mű ta­nul­má­nyá­nak té­má­ja az ál­ta­la szuk­ces­­szív hal­mo­zás­nak ne­ve­zett rítus­együttes (Vaj­da 1990, 78–91). Szil­ágyi Ist­ván az erő­sza­kos ha­lál­lal hal­tak em­lé­ké­re ál­lí­tott vö­rös­re fes­tett ke­resz­tek prob­le­ma­ti­ká­já­val fog­lal­ko­zik, eu­ró­pai kon­tex­tus­ban mu­tat­va be a Ma­gyar­or­szá­gon is el­ter­jedt je­len­sé­get (Szil­ágyi 1990, 68–74).
Ed­di­gi is­me­re­te­ink sze­rint a köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek ku­ta­tá­sá­val a szlo­vák nép­rajz­ku­ta­tók nem fog­lal­koz­tak, nincs tu­do­má­sunk egyet­len, a té­má­val kap­cso­la­tos írás­ról sem, an­nak el­le­né­re, hogy a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén is nagy szám­ban for­dul­nak elő ezek a je­lek. Szlo­vá­kia nép­raj­zi en­cik­lo­pé­di­á­ja (Botík–Slavkovský 1995), s a kö­zel­múlt­ban meg­je­lent Cseh nép­raj­zi le­xi­kon sem tar­tal­maz ilyen cím­szót (Brouèek–Jeøábek 2007). Csu­pán a cseh­or­szá­gi szak­rá­lis kis­em­lé­kek­kel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók em­lí­tik érin­tő­le­ge­sen a halál­he­ly­jeleket (pl. Flo­ri­anová 2002; Stein 1998). Úgy tű­nik te­hát, hogy a té­ma ku­ta­tá­sá­ban Eu­ró­pá­ban a dél­szláv­oké az út­tö­rő sze­rep, s a fen­tebb már em­lí­tett hor­vát­or­szá­gi Zor­i­ca Rajkoviè te­kint­he­tő nem csu­pán a té­ma el­ső dél­szláv, ha­nem eu­ró­pai ku­ta­tó­já­nak is. Már az 1970-es évek­ben fel­fi­gyelt a szo­kás­ra (Rajkoviè 1976). Ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it ös­­szeg­ző kö­te­te 1988-ban je­lent meg (Rajkoviè 1988), majd ké­sőbb a té­ma újabb ered­mé­nyek­kel ki­egé­szí­tett né­met nyel­vű ös­­sze­fog­la­lá­sa is (Vitez [Rajkoviè] 2001, 425–435). Ju­go­szlá­vi­á­ban a köz­úti bal­ese­tek hely­szí­nén a halál­he­ly­jelek a 1960-as évek­ben tűn­tek fel, a ki­sebb mé­re­tű tí­pu­so­kon kí­vül több mo­nu­men­tá­lis em­lék­mű­vet is ál­lí­tot­tak. Az ak­ko­ri Ju­go­szlá­vi­á­ban az út men­tén nagy szám­ban el­ter­jedt halál­he­ly­jelek el­len a saj­tó­ban til­ta­ko­zó írá­sok is meg­je­len­tek, s a szö­vet­sé­gi tör­vény­ho­zás 1974-ben meg is til­tot­ta ál­lí­tá­su­kat a köz­uta­kon, ek­kor töb­bet el is tá­vo­lí­tot­tak. Mind­ezek el­le­né­re to­vább­ra is ál­lí­tot­tak új je­le­ket, a ha­tó­ság nem tu­dott gá­tat szab­ni a je­len­ség ter­je­dé­sé­nek. Mi­vel ké­nyes, ke­gye­le­ti kér­dés­ről van szó, nem szank­ci­o­nál­ta az ál­lí­tó­kat, csu­pán bi­zo­nyos he­lyek­ről el­tá­vo­lí­tot­ták eze­ket a ki­sebb-na­gyobb ob­jek­tu­mo­kat. A szo­kás a fel­sőbb tár­sa­dal­mi ré­te­gek­ben is el­ter­jedt, több po­li­ti­kus em­lé­ké­re is ál­lí­tot­tak ha­lál­je­le­ket, ahol hi­va­ta­los ce­re­mó­ni­á­kat is tar­tot­tak (Rajkoviè 1990, 29). A val­lá­so­sabb dél­szláv te­rü­le­te­ken a halál­he­ly­jelek lá­to­ga­tá­sá­nak szo­ká­sai, rí­tu­sai szin­te tel­je­sen meg­egyez­nek a te­me­tői sír­lá­to­ga­tá­sok al­kal­má­val gya­ko­rolt szo­ká­sok­kal, rí­tu­sok­kal. A halál­he­ly­jelek lá­to­ga­tá­sa al­kal­má­val a kü­lön­bö­ző év­for­du­ló­kon ugyan­úgy ételt és italt he­lyez­nek el itt a hoz­zá­tar­to­zók, mint aho­gyan azt a te­me­tő­ben is te­szik.  (Vitez [Rajkoviè] 2001, 433).

A né­met nyelv­te­rü­le­ten a halál­he­ly­jelek tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa a 1990-es évek ele­jén vet­te kez­de­tét. Kon­rad Köstlin ös­­sze­fog­la­ló ta­nul­má­nyát te­kint­het­jük egy­faj­ta mér­föld­kő­nek (Köstlin 1992). A halál­he­ly­jelek – el­ső­sor­ban a ke­resz­tek – meg­je­le­né­sét a 19. szá­za­di el­len­re­for­má­ció ko­rá­hoz ha­son­lít­ja, ami­kor a kör­nye­zet­ben, s a táj­ban vég­be­ment má­so­dik sza­kral­izá­ció ide­jén a szak­rá­lis kis­em­lé­kek ál­lí­tá­sa re­ne­szán­szát él­te. A né­hány év­ti­ze­de a ke­resz­tek ál­lí­tá­sá­val tu­laj­don­kép­pen a táj har­ma­dik sza­kral­izálása fo­lyik, ez­út­tal egy sze­ku­la­ri­zált vi­lág­ban (Köstlin 1992, 306). A szó­ban for­gó ta­nul­mány több mód­szer­ta­ni kér­dést is fel­vet a té­ma ku­ta­tá­sá­val kap­cso­lat­ban, va­la­mint szá­mos tu­do­má­nyos szem­pont­ra is rá­vi­lá­gít. Wal­ter Hartinger né­met ku­ta­tó a val­lás és szo­kás köl­csön­ha­tá­sa­it vizs­gá­ló kö­te­té­ben a halál­he­ly­jeleket a „Marterl” tí­pu­sú kis­em­lé­kek mo­dern vál­to­za­tá­nak te­kin­ti. (Hartinger 1992, 85). A té­ma ku­ta­tói kö­zül Né­met­or­szág vo­nat­ko­zá­sá­ban Rein­er Sör­ries (Sörries 1995) és And­rea Löwer (Löwer 1999) ne­vét kell meg­em­lí­te­nünk. Ez utób­bi szer­ző 1999-ben egy önál­ló kö­tet­ben ös­­sze­gez­te e té­ren vég­zett ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it (Löwer 1999). Chris­tine Aka Né­met­or­szág észak­nyu­ga­ti ré­szén, Westfália–Lippe ré­gi­ó­ban ku­ta­tott több éven ke­resz­tül. A té­má­ról több ta­nul­mányt írt (Aka 2002; Aka 2003; Aka 2004; Aka 2005), s a kö­zel­múlt­ban je­lent meg Unfal­lkreuze. Trau­rerorte am Strassen­rand cí­mű mo­nog­rá­fi­á­ja, amely­ben több­éves pro­jek­tum ke­re­té­ben zaj­ló ku­ta­tás ered­mé­nyét ösz­­sze­gez­te (Aka 2007). A Bam­ber­gi Egye­tem Eu­ró­pai Et­no­ló­gi­ai Tan­szé­kén a Bam­berg kör­nyé­ki szak­rá­lis kis­em­lé­kek fel­tér­ké­pe­zé­sét cél­zó pro­jek­tum ke­re­té­ben 1998 óta a halál­­hely­jelek ku­ta­tá­sát és do­ku­men­tá­lá­sát is vé­gez­ték. Szlo­vá­ki­á­ban a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ke­re­té­ben mű­kö­dő ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban 1997 óta fo­lyik a szak­rá­lis kis­em­lé­kek és a halál­he­ly­jelek do­ku­men­tá­lá­sa is.

3. Köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek Dél-Szlo­vá­kia köz­út­ja­in

Az aláb­bi­ak­ban a ha­lál­je­lek­nek az­zal a cso­port­já­val fog­lal­ko­zom, ame­lyet a köz­uta­kon tör­tént köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek ha­lá­los ál­do­za­ta­i­nak em­lé­ké­re ál­lí­tot­tak, s köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rol­juk. Uta­zá­sa­im so­rán ti­zen­öt éve – 1995 óta – kí­sé­rem fi­gye­lem­mel és do­ku­men­tá­lom ezt a je­len­sé­get. Az el­múlt évek so­rán el­ső­sor­ban a Pozsony– Komárom–Rozsnyó–Kassa út­vo­na­lon volt al­kal­mam fi­gye­lem­mel kí­sér­ni en­nek az arány­lag új je­len­ség­nek a vál­to­zá­sa­it, azon­ban a Dél–Szlo­vá­ki­át be­há­ló­zó más köz­utak­ról, for­gal­ma­sabb és ke­vés­bé for­gal­mas fő- és mel­lék­utak­ról szár­ma­zó ada­tok­kal is ren­del­ke­zem, va­la­mint Szlo­vá­kia más, szlo­vá­kok ál­tal la­kott vi­dé­ke­in is ké­szí­tet­tem fel­vé­te­le­ket. A ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­ről leg­el­ső al­ka­lom­mal 1998-ban a Kisem­lékku­tatók XIV. Nem­zet­kö­zi Kon­fe­ren­ci­á­ján, a cseh­or­szá­gi Teplán szá­mol­tam be.21 A te­me­tői fény­kép­hasz­ná­lat­ról írt ta­nul­mány­ban a halál­he­ly­jeleken elő­for­du­ló fény­ké­pek­re is ki­tér­tem (L. Ju­hász 2004, 116–117). Je­len dol­go­za­tom­ban a Dél-Szlo­vá­kia köz­út­jai men­tén gyűj­tött bő­sé­ges do­ku­men­tum­anyag alap­ján mu­ta­tom be a je­len­sé­get, s kí­sér­lek meg bi­zo­nyos kö­vet­kez­te­té­se­ket le­von­ni. Kül­föl­di uta­zá­sa­im so­rán (kon­fe­ren­ci­ák, ki­rán­du­lá­sok stb. al­kal­má­val) gaz­dag fény­kép- és do­ku­men­tum­anya­got si­ke­rült ös­­sze­gyűj­te­nem ezek­ről a je­lek­ről Eu­ró­pa kü­lön­bö­ző or­szá­ga­i­ból is: Né­met­or­szág­ból (el­ső­sor­ban Ba­jor­or­szág­ból, Baden-Württemberg, va­la­mint Hes­sen tar­to­mány­ból), Auszt­ri­á­ból, Olasz­or­szág­ból, Szlo­vé­ni­á­ból, Cseh­or­szág­ból és Ma­gyar­or­szág­ról. Ezt az anya­got az ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tok so­rán ered­mé­nye­sen tud­tam hasz­no­sí­tot­tam.

3.1. A köz­le­ke­dé­si halál­he­ly­jelek ti­po­ló­gi­á­ja

Mi­e­lőtt bár­mi­fé­le ti­po­ló­gia ki­ala­kí­tá­sá­ra ten­nénk kí­sér­le­tet, fon­tos­nak tar­tom meg­je­gyez­ni, hogy ezek a je­lek rit­kán for­dul­nak elő tisz­ta, el­kü­lö­nít­he­tő for­má­ban. A fő tí­pu­so­kat ál­ta­lá­ban egy sor át­me­ne­ti for­ma kap­csol­ja ös­­sze.

3.1.1. Mé­cse­sek, vi­rá­gok a bal­eset hely­szí­nén
Több bal­eset hely­szí­nén év­köz­ben egy­ál­ta­lán sem­mi nem jel­zi, hogy ott egy­kor tra­gé­dia tör­tént, azon­ban min­den­szen­tek vagy ha­lot­tak nap­ja al­kal­má­val élő­vi­rág csok­rot és mé­cse­se­ket he­lyez­nek el a hely­szí­nen, ame­lye­ket az­tán – arány­lag rö­vid időn be­lül – el is tá­vo­lí­ta­nak. A leg­jobb pél­da e je­len­ség szem­lél­te­té­sé­re a Nagy­kür­tös kö­ze­lé­ben fek­vő Érúj­falu te­le­pü­lés, ahol a fa­lu köz­pont­já­ban lé­vő busz­meg­ál­ló mel­lett több éve is­mét­lő­dik az em­lé­ke­zés­nek ez a mód­ja. Itt 1997-ben tör­tént egy bal­eset, ami­kor az au­tó­busz­ról le­szál­ló, s a túl­ol­dal­ra igyek­vő fi­gyel­met­len kis­fi­út gá­zolt ha­lál­ra egy te­her­au­tó. Ezt a már több mint egy év­ti­ze­de is­mét­lő­dő rí­tust nem te­kint­het­jük ál­ta­lá­nos­nak, er­re a je­len­ség­re in­kább a rö­vi­debb, 3–4 éves idő­in­ter­val­lum a jel­lem­ző.  Érúj­falu va­ló­szí­nű­leg azért ké­pez ki­vé­telt, mert a bal­eset a te­me­tő fe­lé ve­ze­tő úton tör­tént, te­hát a hoz­zá­tar­to­zók min­dig el­ha­lad­nak a hely­szín mel­lett, ami­kor a fi­uk sír­já­hoz men­nek. A ha­lál­hely meg­je­lö­lé­sé­nek ez a mód­ja nem túl gya­ko­ri, a ha­lál­eset után ál­ta­lá­ban va­la­mi­lyen egész év­ben lát­ha­tó je­let, vagy leg­alább egy ko­szo­rút he­lyez­nek el. Fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy ha­lot­tak nap­ja kör­nyé­kén a dí­szí­tés­nek és a vi­lá­gí­tó mé­cse­sek­nek kö­szön­he­tő­en több olyan ál­lan­dóbb, ki­sebb mé­re­tű halál­he­ly­jelet – el­ső­sor­ban fa­ke­resz­tet – is fel­fe­dez­tünk, ame­lyet év köz­ben el­ke­rül­ték fi­gyel­mün­ket, mi­vel ke­vés­bé vol­tak lát­ha­tó­ak a ma­gas nö­vény­zet mi­att.

Ha­lot­tak nap­ján el­he­lye­zett mé­cse­sek a bal­eset hely­szí­nén (Érúj­falu 2004)

3.1.2. Ko­szo­rúk, vi­rá­gok
Sok bal­eset hely­szí­nét év köz­ben ko­szo­rúk, vi­rá­gok, eset­leg még mé­cse­sek is jel­zik, de konk­ré­tabb uta­lást az ese­mény­re nem ta­lá­lunk. A ko­szo­rú­kat, vi­rá­go­kat meg­ta­lál­hat­juk a fa­tör­zse­ken, ke­rí­té­se­ken, hi­dak, fe­lül­já­rók kor­lát­ján, osz­lo­po­kon stb. A ko­szo­rúk ál­ta­lá­ban mű­anyag­ból ké­szül­nek, a vi­rág­csok­rok, vagy vi­rág­kom­po­zí­ci­ók nagy ré­sze ugyan­úgy. A to­boz­ko­szo­rúk arány­lag rit­káb­ban for­dul­nak elő.  Bi­zo­nyos há­nya­du­kat ál­ta­lá­ban ha­lot­tak nap­ja kör­nyé­kén, vagy a ha­lál év­for­du­ló­ján, eset­leg az el­hunyt szü­le­tés­nap­ján le­cse­ré­lik, fris­sí­tik, de ar­ra is van pél­da, hogy több éven ke­resz­tül a he­lyü­kön ma­rad­nak, s újab­bak ke­rül­nek mel­lé­jük. Na­gyon el­ter­jedt je­len­ség­nek szá­mít a fa­tör­zsek­re erő­sí­tett kü­lön­fé­le anyag­ból ké­szült ko­szo­rúk, mű­vi­rág­ok és más tár­gyak hal­mo­zá­sa. Több olyan fa­tör­zset is lát­ha­tunk az utak men­tén, ame­lye­ket szin­te be­bo­rí­ta­nak a ko­szo­rúk és a mű­vi­rág­ok, s nem szá­mí­ta­nak rit­ka­ság­nak ezek mel­lett kü­lön­fé­le tár­gyak sem (pl. plüss­ál­la­tok, pi­ci szob­rok, vagy pe­dig fá­ból ké­szült fa­ke­reszt fém­kor­pus­­szal stb.). Az ál­ta­lam ku­ta­tott te­rü­le­ten a leg­több ilyen fel­dí­szí­tett fa­tör­zset a Ko­má­rom­ból Po­zsony­ba ki­ve­ze­tő fő­út mind­két ol­da­lán lát­ni, de más­hol sem szá­mít rit­ka je­len­ség­nek. Ha a bal­ese­tet kö­ve­tő na­pok­ban, vagy pe­dig a ha­lál év­for­du­ló­ján nem ke­rül a hely­szín­re ke­reszt vagy táb­la, ki­csi a va­ló­szí­nű­sé­ge an­nak, hogy ké­sőbb ilyen mó­don is meg­je­löl­jék a tra­gé­dia he­lyét. Arány­lag el­ter­jedt je­len­ség, hogy ha a bal­eset hely­szí­nét egyet­len ko­szo­rú je­lö­li, azt éven­te ki­cse­ré­lik. Jó pél­da en­nek a je­len­ség­nek a pre­zen­tá­lá­sá­ra a Komárom–Dunaszerdahely köz­ti út­sza­ka­szon, Hegyéte te­le­pü­lés, ahol már majd­nem 10 éve cse­rél­ge­tik egy fa tör­zsén a mű­anyag ko­szo­rút, azon­ban más ál­lan­dó jel nem utal a bal­eset­re.

Egy kis­fiú tra­gé­di­á­ját jel­ző fa­ke­reszt és ko­szo­rúk az egyik
gútai hí­don (2003)

Kor­lát­ra erő­sí­tett ko­szo­rúk és mé­cse­sek (Madar 2008)

Ko­szo­rúk és vi­rá­gok jel­zik a bal­eset szín­hely­ét (Ekel 2001)

Egy fi­a­tal­em­ber halál­he­ly­jele a fény­ké­pé­vel Somor­ja
kö­ze­lé­ben (2008)
3.1.3. Ma­ra­dan­dóbb em­lék­je­lek
Eb­be a cso­port­ba azo­kat a halál­he­ly­jeleket so­rol­tam, ame­lyek zö­me már konk­ré­tabb in­for­má­ci­ó­kat tar­tal­maz a bal­eset­tel kap­cso­lat­ban (pl. az ál­do­zat ne­ve, szü­le­té­si, il­let­ve el­ha­lá­lo­zá­si dá­tu­ma, élet­ko­ra, a bal­eset kö­rül­mé­nye­i­re uta­ló in­for­má­ció stb.). A halál­he­ly­jel anya­ga és for­má­ja alap­ján több al­cso­por­tot kü­lön­böz­tet­he­tünk meg:

3.1.3.1. Fá­ból ké­szült ke­resz­tek, em­lék­osz­lop­ok/kop­ja­fák és fa­táb­lák

Fa­ke­resz­tek: ez a leg­gyak­rab­ban elő­for­du­ló jel, el­ső­sor­ban az a tí­pus, ame­lyet a te­me­tés után ál­lí­ta­nak a sí­rok­ra, s a te­met­ke­zé­si vál­lal­ko­zá­sok­nál vá­sá­rol­ha­tó meg. Az ácsolt ke­resz­te­ken kí­vül lát­ha­tunk két egy­sze­rű, ös­­sze­kö­tött fa­ág­ból, vagy ka­rók­ból ké­szül­te­ket, de akad­nak fa­törzs­ből ácsolt ke­resz­tek is. A ke­reszt – no­ha val­lá­si jel­kép­nek szá­mít – a halál­he­ly­jelként a nem val­lá­sos em­be­rek is használják.22  Né­ha a ke­resz­tet fe­hér­re fes­tik, ez­zel utal­va az el­hunyt na­gyon fi­a­tal korára23. Olyan ese­tek­kel is ta­lál­koz­tam, ami­kor a fel­ira­tot tar­tal­ma­zó ke­resz­tet nem a föld­be szúr­ják, ha­nem egy fá­ra erő­sí­tik.

Fa­táb­lák: eb­be a cso­port­ba so­rol­juk a te­met­ke­zé­si vál­lal­ko­zá­sok ál­tal for­gal­ma­zott fa­táb­lá­kat, ame­lye­ket a pro­tes­táns val­lá­sú­ak vagy ate­is­ták sír­já­ra he­lyez­nek a te­me­tés után.  Gya­ko­ri­ak a ki­sebb és na­gyobb mé­re­tű kü­lön­fé­le­kép­pen meg­mun­kált, ál­ta­lá­ban igény­te­len ki­vi­te­le­zé­sű fa­táb­lák, il­let­ve ki­sebb desz­ka­lap­ok is.

Fa­táb­la a Ko­má­rom mel­let­ti Gadó­con (2004)

Hár­mas bal­eset em­lé­két őr­ző ke­resztek (Tej­fa­lu 2004)

Fa­osz­lo­pok, „kop­ja­fák”: ez utób­bi­ak al­kot­ják a halál­he­ly­jelek leg­újabb tí­pu­sát, s csu­pán né­hány éve je­len­tek eb­ben a funk­ci­ó­ban az ál­ta­lam ku­ta­tott te­rü­let köz­út­jai mel­lett. Ki­vé­telt ké­pez az a kop­ja­fa/em­lék­osz­lop, ame­lyet a III. Abronc­sosi Nyá­ri Mű­ve­lő­dé­si Tá­bor mo­tor­bal­eset­ben el­hunyt részt­ve­vő­je – Hor­váth Mihá­ly24 – em­lé­ké­re halál­he­ly­jelként ál­lí­tot­tak a tá­bor részt­ve­vői a bal­eset hely­szí­nén 1988-ban. Ké­sőbb a kop­ja­fát a kö­ze­li Ragy­olc te­le­pü­lés­re vit­ték, ahol a te­me­tő be­já­ra­tá­nál ál­lí­tot­ták fel új­ra. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ál­tal nem­ze­ti szim­bó­lum­nak te­kin­tett em­lék­mű-jel­le­gű folk­loriz­mus-kop­jafák, em­lék­osz­lop­ok ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sa 1977-ben vet­te kez­de­tét, s a rend­szer­vál­tás után hat­vá­nyo­zot­tan meg­nőtt a szá­muk. Má­ra már jó­val túl­lé­pik a 300-at (vö. L. Ju­hász 2005; L. Ju­hász 2007b). Ma­gyar­or­szá­gon és Er­dély­ben az utak men­tén halál­he­ly­jelként ál­lí­tott „kop­ja­fák” jó­val ko­ráb­ban meg­je­len­tek és na­gyobb mér­ték­ben el­ter­jed­tek. Mé­re­tük­ben is el­tér­nek Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­i­ban ál­lí­tott ha­lál­hely-je­lek­től. Míg Ma­gyar­or­szá­gon mé­re­tük né­hány eset­ben meg­kö­ze­lí­ti az em­lék­mű­ként ál­lí­tott át­la­gos folk­loriz­mus-kop­jafa mé­re­tét is (te­hát nagy­já­ból ket­tő–há­rom mé­tert), az ál­ta­lam ku­ta­tott te­rü­le­ten az egy mé­ter ma­gas­sá­got sem érik el.25

3.1.3.2. Fém­ből, kő­ből ké­szült em­lék­je­lek
Eb­be az al­cso­port­ba azo­kat az em­lék­je­le­ket so­rol­tam be, ame­lyek vi­szony­lag időt­ál­ló anyag­ból ké­szül­nek. Ilye­nek a fém­ből, il­let­ve kő­ből, mű­kő­ből, már­vány­ból, be­ton­ból stb. vagy ezek kom­bi­ná­ci­ó­já­val ké­szült je­lek. Eb­ben az al­cso­port­ban a kö­vet­ke­ző tí­pu­so­kat kü­lön­böz­tet­het­jük meg:

Fém­ke­resz­tek: Leg­egy­sze­rűbb meg­ol­dás, a ke­reszt­for­má­ra ös­­sze­he­gesz­tett, vagy ös­­sze­kö­tött két fém­rúd. Gya­ko­ri­ak a ko­vá­csolt vas­ke­resz­tek is, ame­lyek közt igé­nye­sen meg­mun­kált, esz­té­ti­kus ele­mek­kel dí­szí­tet­te­ket is ta­lál­ha­tunk. Egye­di pél­dány­nak szá­mít a Pel­sőcről Rozs­nyó irá­nyá­ba ki­ve­ze­tő fő­út mel­lett lát­ha­tó ön­tött­vas ke­reszt, amely­nek mé­re­te és for­má­ja meg­egye­zik az­zal a még a 20. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­ben is ál­lí­tott sír­ke­reszt-tí­pus­sal, ame­lyek a kör­nyé­ken és más vi­dé­ke­ken is gya­ko­ri­ak. Fel­té­te­lez­he­tő, hogy va­la­me­lyik te­me­tő­ből szár­maz­hat a szóban­forgó pél­dány is, mi­vel ilye­ne­ket kb. a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­től már se­hol sem áru­sí­ta­nak. A ke­resz­tek­re ál­ta­lá­ban egy fel­ira­tot tar­tal­ma­zó fém­táb­la is ke­rül. A fém­ke­resz­tek több­nyi­re ala­cso­nyab­bak, csak rit­ka eset­ben érik el az 1 mé­te­res ma­gas­sá­got. Föld­be ál­lít­va, de né­ha fá­ra, vagy pe­dig kor­lát­hoz erő­sít­ve is lát­hat­juk eze­ket. A föld­be ál­lí­tott fém­ke­resz­tek­nek ki­sebb vagy na­gyobb be­ton­ta­lap­za­tot ké­szí­te­nek.

Em­lék­mű tí­pu­sú ha­lál­je­lek: Eze­ket nem ke­rí­tik kör­be, és vi­rá­go­kat sem ül­tet­nek mel­lé, s for­má­juk az em­lék­mű­vek kü­lön­bö­ző tí­pu­sa­i­ra ha­son­lít.

Em­lék­táb­lák: Anya­gu­kat te­kint­ve ké­szül­het­nek fém­ből és már­vány­ból vagy mű­kő­ből egy­aránt. Leg­gyak­rab­ban osz­lop­ra erő­sí­tik eze­ket, azon­ban be­ton­ta­lap­zat­ra fek­te­tett ill. ál­lí­tott táb­lák­kal is ta­lál­koz­ha­tunk. Ez utób­bi tí­pus ugyan­az­zal a meg­ol­dás­sal ké­szül, mint az ur­nás sír­he­lyek sír­em­lé­kei a te­me­tők­ben, te­hát akár a „kvá­zi sí­rok” cso­port­já­ba is so­rol­hat­nánk.

3.1.3.3. Kvá­zi sí­rok
Ko­vács Ákos a te­me­tői sírt, an­nak még ma­gas föld­hant­ját is imi­tá­ló tí­pust ne­ve­zi kvá­zi-sír­nak (Ko­vács 1990, 9–10). Gyak­ran vas­ke­rí­tés­sel, lánc­cal ke­rí­tik kö­rül. Eb­be a tí­pus­ba so­rol­juk a te­me­tői fe­dett sír­em­lé­kek­hez ha­son­ló halál­he­ly­jeleket is, va­la­mint azo­kat, amely mel­lé élő­vi­rá­go­kat vagy bok­ro­kat ül­tet­nek, s ugyan­úgy gon­doz­zák, mint a sí­ro­kat. Sok­szor kö­vek­kel vagy fa­lé­cek­kel je­lö­lik ki a gon­do­zott te­rü­le­tet, eset­leg ka­vi­csot szór­nak kö­ré. A vi­rág­ágyas sok eset­ben nem emel­ke­dik ki a föld­ből.

3.1.3.4. Egyéb
Eb­be a cso­port­ba az olyan egye­di for­mák tar­toz­nak, ame­lyek egyet­len más ka­te­gó­ri­á­ba sem so­rol­ha­tók. Ilyen pél­dá­ul a fém­ből ké­szí­tett ke­hely Lo­sonc előt­t, a füle­ki be­kö­tő­út bal ol­da­lán, vagy a ke­reszt­hez erő­sí­tett, fém­ből ké­szült szív Po­zsony­ban a Somor­ja irá­nyá­ból be­ve­ze­tő út men­tén (ez utób­bi ma már nem lé­te­zik). A fém­szív­ben egy pol­cot is ki­ala­kí­tot­tak a mé­cse­sek ré­szé­re.

Gyűgy 2005)
Ide so­rol­juk azo­kat a ha­lál­je­le­ket is, ame­lye­ket két vagy több for­ma kom­bi­ná­ci­ó­ja je­löl. Lé­va és Garam­lök köz­ti út­sza­ka­szon a halál­he­ly­jelet egy föld­be be­to­no­zott fe­hér, vé­sett fel­ira­tot tar­tal­ma­zó táb­la, s egy fém­rú­don ál­ló, ugyan­csak fém­ből ké­szült kép­szek­rény al­kot­ja, s ez utób­bi­ban olaj­nyo­mat­tal ké­szült szent­kép is ta­lál­ha­tó. Eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­toz­hat a Gyűgy fe­lé ve­ze­tő fő­út jobb ol­da­lán mo­tor­ke­rék­pá­ros bal­ese­tet szen­ve­dett fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­re ál­lí­tott halál­he­ly­jelet, amely egy – az utób­bi 1–2 év­ti­zed­ben el­ter­jedt, már­vány­ból ké­szült – te­me­tői sír­jel, va­la­mint a bal­ese­tet oko­zó jár­mű, a mo­tor­ke­rék­pár egyik be­épí­tett ke­re­ké­nek kom­bi­ná­ci­ó­ja al­kot­ja. Ar­ra is van pél­da, ami­kor a halál­he­ly­jelet a jár­mű gu­mi­ab­ron­csa ké­pe­zi, ame­lyen sok­szor fel­irat is ol­vas­ha­tó.
Amint azt fen­tebb már em­lí­tet­tem, a ha­lál­he­lyek meg­je­lö­lé­sé­nek mód­ja a bal­ese­tet kö­ve­tő idő­szak­ban több­ször is vál­toz­hat, s akár több halál­he­ly­jel tí­pus is meg­ta­lál­ha­tó egy adott he­lyen, te­hát ez­ál­tal több ka­te­gó­ri­á­ba is be­so­rol­ha­tók. A fa­ke­resz­tet gyak­ran vált­ja fel egy ál­lan­dóbb anyag­ból ké­szült halál­he­ly­jel (pl. Ko­má­rom mel­lett a fa­ke­reszt mel­lé be­ton­alap­ba he­lye­zett ko­vá­csolt­vas ke­resz­tet ál­lí­tot­tak), de ar­ra is van pél­da, hogy a fa­ke­resz­tek is arány­lag rö­vid ide­ig áll­nak a ha­lál­eset hely­szí­nén. Egye­di je­len­sé­get ta­pasz­tal­hat­tunk a ha­lál­hely-meg­je­lö­lés mód­já­nak és for­má­já­nak vál­to­zá­sa­it il­le­tő­en az egy­ko­ri Hont me­gyé­hez tar­to­zó te­le­pü­lés, Pa­lást mel­let­ti út­ke­resz­te­ző­dés­ben. Itt 1996-ban egy 22 éves ipolysá­gi fi­a­tal­em­ber ve­szí­tet­te éle­tét egy mo­tor­bal­eset­ben. A hely­szí­nen ere­de­ti­leg egy fa­ke­resz­tet ál­lí­tot­tak, majd egy ál­ló tég­la­lap ala­kú már­vány­ból ké­szült, sír­em­lék­re em­lé­kez­te­tő je­let álli­tot­tak, s mel­lé az el­hunyt fel­na­gyí­tott fény­ké­pe ke­rült. En­nek mé­re­te majd­nem meg­egye­zett a fel­ira­tot tar­tal­ma­zó rés­­szel. A ké­pet né­hány év múl­va el­tá­vo­lí­tot­ták, he­lyet­te egy ki­sebb mé­re­tű fe­ke­te már­vány­la­pon az el­hunyt gra­ví­ro­zá­si el­já­rás­sal ké­szült kép­má­sa ke­rült a halál­he­ly­jelre. 2005-ben ezt egy „ha­gyo­má­nyos” por­ce­lán­fo­tó­ra cse­rél­ték le. A halál­he­ly­jel mel­lett egy kvá­zi sír­he­lyet is ki­ala­kí­tot­tak, aho­vá rend­sze­re­sen ül­tet­tek vi­rá­go­kat, s gon­doz­ták is. 2008-ban a halál­he­ly­jel mel­lett ki­ala­kí­tott kvá­zi sír tel­je­sen be­süp­pedt, már élő vi­rá­gok sem ta­lál­ha­tók itt, a fű is be­nőt­te.

Ket­tős je­lö­lés az ere­de­ti fa­ke­reszt­tel és a kvá­zi sír jel­le­gű új ál­lan­dó halál­he­ly­jel (Pa­lást 1998)

3.2. „Mel­lék­le­tek” a halál­he­ly­jelek mel­lett

A bal­ese­tek hely­szí­nén a halál­he­ly­jelek mel­lett a ko­szo­rú­kon és vi­rá­go­kon túl egyéb tár­gya­kat is lát­ha­tunk. Eze­ket há­rom ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­hat­juk:

3.2.1. A bal­ese­tet oko­zó jár­mű egy-­e­gy da­rab­ja (pl. sár­vé­dő, rend­szám, ke­rék­tár­csa, vo­lán, lám­pa stb.), de oly­kor a mo­to­ros vé­dő­si­sak­ját is meg­ta­lál­hat­juk a halál­he­ly­jel mel­lett. Van pél­da ar­ra is, ami­kor a bal­eset­ben el­hunyt jár­mű­vé­nek va­la­me­lyik da­rab­ját be­épí­tik a ha­lál­jel­be, egy­faj­ta kom­po­zí­ci­ót hoz­va lét­re ez­ál­tal. Leg­jel­lem­zőbb pél­dá­ja en­nek a je­len­ség­nek a már fen­tebb em­lí­tett, Gyűgy für­dő­hely kö­ze­lé­ben Ernest Koháry 26 éves fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­re ál­lí­tott már­vány­ból és mű­kő­ből ké­szült halál­he­ly­jele, amely­be mo­tor­ke­rék­pár­ja egyik ke­re­két is be­épí­tet­ték. Rozs­nyón egy mo­tor­bal­ese­tet szen­ve­dett fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­re ál­lí­tott fém­ke­resz­tet a mo­tor­ke­rék­pár al­kat­ré­sze­i­ből ké­szí­tet­ték.

Az ere­de­ti halál­he­ly­jelként funk­ci­o­ná­ló fa­ke­reszt a ké­sőbb ál­lan­dó halál­he­ly­jel mö­gött (Pa­lást 2001)

3.2.2. Élel­mi­szer, ital, ci­ga­ret­ta. Ezek a mel­lék­le­tek né­met nyelv­te­rü­le­ten, va­la­mint Ma­gyar­or­szá­gon sok­kal ko­ráb­ban meg­je­len­tek, mint az ál­ta­lam meg­fi­gyelt út­sza­kasz­okon Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. Chris­tine Aka is na­gyon sok pél­dát hoz er­re a je­len­ség­re vo­nat­ko­zó­an Né­met­or­szág te­rü­le­té­ről (Aka 2007). Voigt Vil­mos a Győr mel­lett ha­lá­los bal­ese­tet szen­ve­dett szerb fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­re ál­lí­tott halál­he­ly­jel kap­csán ugyan­csak bő­veb­ben ír er­ről a je­len­ség­ről (Voigt 1990, 19). Az ál­ta­lam fi­gye­lem­mel kí­sért út­sza­ka­szon elő­for­du­ló halál­he­ly­jelek mel­lett 5 év­vel ez­előtt ta­lál­koz­tam elő­ször élel­mi­szer, ital, il­let­ve más mel­lék­le­tek­kel. Az élel­mi­szer ál­ta­lá­ban va­la­mi­lyen ná­po­lyi, keksz vagy cso­ko­lá­dé, egye­bet eb­ben a ka­te­gó­ri­á­ban nem ta­lál­tam. A bal­eset­ben el­hunyt ked­venc ci­ga­ret­tá­já­nak már üres, vagy te­li do­bo­zát is több he­lyen is meg­fi­gyel­tem. A ha­lál­hely mel­lé el­he­lye­zett italt a kis mé­re­tű üveg­ben kap­ha­tó va­la­mi­lyen pá­lin­ka­fé­le je­len­ti. Sö­rös­üve­get vagy más­fé­le na­gyobb mé­re­tű pa­lac­kot ed­dig még nem do­ku­men­tál­tam.

3.3.3. Aján­dék­tár­gyak. Ezek ská­lá­ja na­gyon szé­les. Meg­ta­lál­ha­tók köz­tük a plüss ál­la­tok, an­gyal­fi­gu­rák, szí­vek és egyéb más kis aján­dék­tár­gyak is. Eze­ket vagy a halál­he­ly­jel mel­lé he­lye­zik, vagy pe­dig ar­ra erő­sí­tik fel. A fa­tör­zse­ken is gyak­ran lát­ni ilyen tár­gya­kat. Sok­szor még na­gyon tönk­re­ment ál­la­pot­ban sem tá­vo­lít­ják el őket.

3.3. A halál­he­ly­jelek fel­ira­tai

A ku­ta­tott te­rü­le­ten do­ku­men­tált halál­he­ly­jeleken sze­rep­lő fel­irat­ok szám­ta­lan va­ri­á­ci­ó­já­val ta­lál­koz­ha­tunk. Leg­gyak­rab­ban az el­hunyt ne­vét ol­vas­hat­juk, né­ha csak a ke­reszt-, vagy be­ce­ne­vét: pél­dá­ul KOVI (Somorja és Bacs­fa köz­ti út­sza­ka­szon), vagy pe­dig „NONI” (Pa­lást mel­lett). A ve­ze­ték- és ke­reszt­név el­ső be­tű­jét, va­la­mint a szü­le­tés és el­ha­lá­lo­zás dá­tu­mát lát­hat­juk pél­dá­ul Garam­lök kö­ze­lé­ben egy fe­hér már­vány­táb­lán: „M.A./8.XI.1970/9. V.1992”. Tor­nal­ja mel­lett egy fa­táb­lán csu­pán a bal­eset dá­tu­ma sze­re­pel: „2001. aug. 9.”. Nemeska­jal kö­ze­lé­ben egy fa­táb­lán az el­hunyt ne­ve, s az el­ha­lá­lo­zás dá­tu­ma volt ol­vas­ha­tó: Vašady Já­nos élt 21 évet.26 Gyak­ran csak azt tün­te­tik fel, hogy hány évet élt az ál­do­zat. Bár rit­káb­ban, de elő­for­dul­nak hos­­szabb szö­ve­gek is, pél­dá­ul uta­lás az ál­lít­ta­tó­ra/ál­lít­ta­tók­ra, a ha­lál­eset kö­rül­mé­nye­i­re, vagy va­la­mi­lyen idé­zet is ke­rül­het az em­lék­jel­re.
A Ke­szeg­fal­ván 1998-ban mo­tor­bal­eset­ben el­hunyt, a kö­ze­li Csal­lóközaranyos­ról szár­ma­zó fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­re a ba­rá­tok ál­tal ké­szít­te­tett em­lék­jel fe­ke­te már­vány­táb­lá­ján egyéb in­for­má­ci­ók mel­lett a ma­gyar­or­szá­gi  Ed­da együt­tes egyik da­lá­nak ref­rén­jé­ből is ol­vas­ha­tó né­hány sor:

EM­LÉK
FÁ­JÓ HELY EZ SZÁ­MUNK­RA,
MI­VEL ITT VESZ­TET­TÜK EL LEG­JOBB
BA­RÁ­TUN­KAT
IFJ. KAMOCSAI  IST­VÁNT
1971.XII.20 – 1998.II.15
„ÖRÖK­KÉ VE­LÜNK MA­RADSZ,
őRIZ­ZÜK MO­SO­LYO­DAT.”
HÜ BARÁTAID27

Halál­he­ly­jel a vas­úti át­já­ró előtt a gép­ko­csi al­kat­ré­sze­i­vel (Bogya 1999)

Ba­rá­tok ál­tal ké­szít­te­tett em­lék­táb­la az Ed­da együt­tes slá­ge­ré­nek rész­le­té­vel (Ke­szeg­fal­va 2001)
A Rud­náról Rozs­nyó­ra ve­ze­tő fő­út jobb ol­da­lán egy 28 éve­sen ha­lál­ra gá­zolt rud­nai fi­a­tal­em­ber em­lék­kö­vén el­he­lye­zett fe­ke­te már­vány­táb­lán ol­vas­ha­tó fel­irat utal a bal­eset kö­rül­mé­nye­i­re:

Ju­hász Zol­tán
1966–1994
no­vem­ber 25-én
itt gá­zol­ta őt ha­lál­ra
egy fe­le­lőt­len au­tós

A Tor­nalján 2001-ben ha­lál­ra gá­zolt két test­vér a 6 éves Rácz Grétike és a 2 éves Rácz Oli­vér em­lé­ké­re ál­lí­tott halál­he­ly­je­len a két gye­rek kö­zös por­ce­lán­fo­tó­ja lát­ha­tó, va­la­mint a kö­vet­ke­ző rö­vid fel­irat: Örök­ké em­lé­ke­zünk.

Két test­vér halál­he­ly­jele (Tornalja 2007)      Em­lék­mű-tí­pu­sú halál­he­ly­jel Rozs­nyó
és Rudna kö­zött (2003)

Meg­em­lé­ke­zé­sek a bal­eset­ben el­hunyt Rácz-testvérekre az Új Szó
na­pi­lap­ban (2003, 2007)

A ku­ta­tott te­rü­le­ten do­ku­men­tált halál­he­ly­jelek fel­ira­tai olyan nyel­vű­ek, ami­lyen az el­hunyt nem­ze­ti­sé­ge. Ta­lál­ha­tók köz­tük: ma­gyar, szlo­vák, né­met, len­gyel nyel­vű­e­ket is. A fel­so­rol­ta­kon kí­vül azon­ban do­ku­men­tál­tunk cseh és vi­et­na­mi ál­do­za­tok em­lé­ké­re ál­lí­tott em­lék­je­let is, azon­ban eze­ken csu­pán a név és a dá­tum sze­re­pel. A csal­ló­kö­zi Gelle mel­lett Po­zsony irá­nyá­ba ve­ze­tő fő­út jobb ol­da­lán a két cseh ál­do­zat em­lé­ké­re ál­lí­tott egy­más mel­lett ál­ló két egy­for­ma ácsolt fa­ke­resz­ten csu­pán a FRANTIŠEK, il­let­ve a KA­ROL ke­reszt­ne­vet ol­vas­hat­juk. A csal­ló­kö­zi Ekel te­le­pü­lés mel­lett Po­zsony irá­nyá­ba ve­ze­tő fő­út jobb ol­da­lán 9 éves ko­rá­ban éle­tét vesz­tett vi­et­na­mi szár­ma­zá­sú szü­lők kis­fi­á­nak em­lé­ké­re ál­lí­tott fa­táb­lán a név és a szü­le­tés, va­la­mint az el­ha­lá­lo­zás dá­tu­ma sze­re­pelt: MAR­TIN VU THANH /1992.03.17./ 2001.04.1628. Két­nyel­vű halál­he­ly­jelet is ta­lál­tunk a kis­al­föl­di Kö­böl­kút­ról Sző­gyén fe­lé ve­ze­tő fő­út egyik sza­ka­szán, a sző­lő­he­gyi be­kö­tő­út ke­resz­te­ző­dé­sé­ben.

Jó­nás De­zső plé­bá­nos két­nyel­vű halál­he­ly­jele Sző­gyén ha­tá­rá­ban (1999)

Ezen a he­lyen 1985. de­cem­ber 5-én ve­szí­tet­te éle­tét egy au­tó­bal­eset­ben a sző­gyéni plé­bá­nos, s a ka­to­li­kus hí­vek egy te­me­tői sír­jel min­tá­já­ra ké­szült em­lék­je­let ál­lí­tot­tak szá­má­ra, ame­lyen a plé­bá­nos por­ce­lán­fény­ké­pe is lát­ha­tó. A sír­em­lék fe­ke­te már­vány­táb­lá­ján a kö­vet­ke­ző fel­irat ol­vas­ha­tó:

JÓ­NÁS DEZIDER
R. K. FAR­ÁR SVODINA 5.12.1985 NA TOMTO
MIESTE TRAGICKY ZAHYNUL.
S LÁSKOU NAÒHO SPOMÍNAME.
SVODÍNI R. K. PLÉ­BÁ­NOS 1985. 12. 5-ÉN EZEN
A HE­LYEN TRA­GI­KUS HA­LÁL­LAL EL­HUNYT.
EM­LÉ­KE ÖRÖK­KÉ ÉL SZIVÜNKBEN.
A rozs­nyói já­rás­ban a Kas­sa fe­lé ve­ze­tő fő­út szoroskői (Soroška) sza­ka­szán éven­te na­gyon sok bal­eset tör­té­nik; az egyik leg­bale­setveszé­lye­sebb út­sza­kasz­ként tart­ják nyil­ván Szlo­vá­ki­á­ban.

Len­gyel nyel­vű halál­he­ly­jel (Szoroskő 2000)

A Szoroskőnél a szik­la­fal tö­vé­ben egy len­gyel ál­do­zat em­lé­ké­re egy fa­ke­resz­tet ál­lí­tot­tak, ame­lyet azon­ban 2006-ban már nem ta­lál­tunk a hely­szí­nen. A ke­resz­ten fém­kor­pusz is volt, s alat­ta el­he­lye­zett fe­hér táb­lán fe­ke­te be­tűk­kel a kö­vet­ke­ző­ket ír­ták:
Š.P.
IRENEUSZ
CHRUPEK
ZYL LAT 56
ZM, TRAG. DN. 30. 07. 99n
Pokój Jego Duszy29

A Ko­má­rom mel­let­ti ko­vá­csolt­vas-ke­resz­ten el­he­lye­zett táb­lán az el­hunyt fény­ké­pe alatt a kö­vet­ke­ző né­met nyel­vű fel­irat ol­vas­ha­tó:
Zum stillen Gedenken im Gebet
Torsten Bergmann
geboren am 8. Dezem­ber 1969
in Seli­gen­stadt
verunglückt am 22. Sep­tem­ber 1994
in Komorn/Slowakei30

A fel­irat lé­nye­gé­ben a Né­met­or­szág­ban ké­szí­tett gyász­je­len­tés egyik lap­ja, ezért sze­re­pel raj­ta a te­le­pü­lés és az or­szág pon­tos meg­je­lö­lé­se is. Ere­de­ti­leg a bal­eset hely­szí­nét az a fa­ke­reszt je­löl­te, amely egy ide­ig a ko­vá­csolt­vas ke­reszt mel­lett állt, majd ami­kor ki­dőlt, az elő­ző mel­lé fek­tet­ték. A fa­ke­reszt fel­ira­ta a kö­vet­ke­ző volt:

8.12.
69
Torsten
22.09.
94

Az Ér­sek­új­vár­hoz kö­ze­li Komját köz­ség fe­lé ve­ze­tő fő­úton egy ácsolt fa­ke­reszt fel­ira­tá­ból tu­do­mást sze­rez­he­tünk az ál­lí­tó ne­vé­ről is: ERIKE Z LÁSKY/JURAJ/26.XII.2000.31
A 2003-ban Mar­git­ma­jor, csal­ló­kö­zi te­le­pü­lé­sen egy fi­a­tal há­zas­pár ve­szí­tet­te éle­tét la­ko­dal­muk után a haj­na­li órák­ban. A bal­eset hely­szí­nén el­he­lye­zett em­lék­táb­lán a kö­vet­ke­ző fel­irat áll: Tra­gi­ku­san el­hunyt/gyer­me­ke­ink emlékére/ Sze­re­tő szü­le­i­tek.

Az es­kü­vő után bal­eset­ben el­hunyt há­zas­pár ké­szü­lő ál­lan­dó halál­he­ly­jele (Mar­git­ma­jor 2003)

Az es­kü­vő utá­ni ha­lá­los bal­eset­ről be­szá­mo­ló tu­dó­sí­tás a Dunatáj c.
lap­ban 2003-ban

Gya­ko­ri­ak az olyan bal­ese­tek, ame­lyek so­rán több sze­mély is éle­tét ve­szí­ti. Ilyen­kor ál­ta­lá­ban mind­egyik ál­do­zat­nak kü­lön halál­he­ly­jelet ál­lí­ta­nak. Dunasz­er­da­he­ly mel­let a Somor­ja irá­nyá­ba ve­ze­tő fő­út mel­let 4 ke­reszt áll egy­más mel­lett, s ugyan­ezen fő­úton Somor­ja előtt a tej­fa­lui le­ága­zás­nál 3, ugyan­csak az ál­do­za­tok szá­má­val meg­egye­ző szá­mú ke­resz­tet ál­lí­tot­tak. Elő­for­dul­nak olyan meg­ol­dá­sok, ami­kor egy ha­lál­jel­re va­la­men­­nyi ál­do­zat ne­ve fel­ke­rül. Az Apá­ca­sza­kál­las irá­nyá­ból Dropie fe­lé ve­ze­tő út­sza­ka­szon egy vas­osz­lop­ra he­gesz­tett fe­ke­te fém­táb­lá­ra mind a négy ál­do­zat ne­vét fel­ír­ták:

Em­lé­kük­re
Ke­le­men Sán­dor
és ne­je Ke­le­men­né
Dok­tor Éva Tün­de
Nagy Jó­zsef

A ha­lál­je­lek azon­ban fel­irat­ok nél­kül is üzen­nek az ar­ra ha­la­dó­nak, ma­ga egy fá­ra erő­sí­tett ko­szo­rú is ugyan­azt az üze­ne­tet köz­ve­tí­ti memen­to mori-ként mint egy hos­­szú fel­ira­tot tar­tal­ma­zó na­gyobb mé­re­tű halál­he­ly­jel: Vi­gyázz, itt egy em­ber köz­le­ke­dé­si bal­eset ál­do­za­ta lett! Az ar­ra ha­la­dó jár­mű ve­ze­tői csak ak­kor tud­nák el­ol­vas­ni a fel­ira­tot, ha meg­áll­ná­nak, azon­ban a szö­veg is­me­re­te nél­kül is tud­ják, mi­ért ál­lí­tot­ták eze­ket a halál­he­ly­jeleket, így ma­ga a jel je­len­ti szá­muk­ra az üze­ne­tet: a jel ma­ga a kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­ze.

3.4. Val­lá­si szim­bó­lu­mok a halál­he­ly­jeleken

A halál­he­ly­jelek egy ré­sze ma­ga is val­lá­si szim­bó­lum, hi­szen az ál­lan­dó je­lek nagy ré­sze ke­reszt. Ugyan­csak több em­lék­táb­lán és más for­má­jú je­le­ken is gya­ko­ri a fes­tett vagy vé­sett ke­reszt. Több fa­ke­resz­ten fém­kor­pusz is ta­lál­ha­tó, de a fém­kor­pusz né­ha meg­je­le­nik a fel­dí­szí­tett élő fák tör­zsé­re erő­sít­ve is. A ka­to­li­kus val­lá­sú el­hunyt em­lé­ké­re ál­lí­tott halál­he­ly­jeleken, vagy mel­let­tük né­ha fó­li­á­ba cso­ma­golt szent­ké­pe­ket is ta­lál­ha­tunk.  A pro­tes­táns szim­bó­lum a ke­hely arány­lag rit­kán je­le­nik meg. A Lo­sonc­ról Fü­lek fe­lé ve­ze­tő fő­út mel­lett áll egy fém­ből ké­szült, na­gyobb mé­re­tű, mű­vé­szi ki­vi­te­le­zé­sű ke­hely for­má­jú ha­lál­jel, azon­ban az adat­köz­lők nem tud­tak egy­ér­tel­mű in­for­má­ci­ót ad­ni ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy az ál­do­zat va­la­me­lyik pro­tes­táns fe­le­ke­zet­hez tar­to­zott vol­na.

3.5. Te­me­tői pár­hu­za­mok

Szá­mos pár­hu­za­mot fi­gyel­he­tünk meg a te­me­tői sír­em­lé­kek gon­do­zá­sá­val, né­hány rí­tus­sal ös­­sze­füg­gés­ben a halál­he­ly­jelek ese­té­ben. A te­me­tők­ben Eu­ró­pa-szer­te el­ter­jedt szo­kás a fák, bok­rok ül­te­té­se a sí­rok­ra, vagy a sí­rok mel­lé. Ezt a je­len­sé­get, ha rit­kán is, de meg­fi­gyel­het­jük a halál­he­ly­jelek mel­lett is. A gömöri Rozs­nyó és Rudna köz­ti út­sza­ka­szon ál­ló halál­he­ly­jel mö­gé né­hány mé­ter­re a bal­ese­tet kö­ve­tő év­ben, 1995-ben az el­hunyt fi­a­tal­em­ber édes­ap­ja a he­lyi evan­gé­li­kus temp­lom kert­jé­ben ál­ló fűz­fa ágát ül­tet­te el. Az ág az­óta már egy nagy fűz­fá­vá te­re­bé­lye­se­dett. Pár­kány­ban, a vá­ro­si te­me­tő mel­let­ti út­ke­resz­te­ző­dés­ben, az 1999-ben itt 22 éve­sen ha­lá­los bal­ese­tet szen­ve­dett ifj. Kurucz Jó­zsef ré­szé­re lét­re­ho­zott em­lék­hely­re egy tu­ját ül­tet­tek. Az em­lék­he­lyet kö­vek­kel rak­ták kö­rül és egy ala­csony fa­osz­lop­ra egy fó­li­á­ba cso­ma­golt szent­ké­pet is erő­sí­tet­tek, s tö­vé­ben egy fe­ke­té­re fes­tett fém­táb­lán ol­vas­ha­tó az el­hunyt ne­ve, élet­ko­ra és a ha­lál dá­tu­ma: 1999. A tu­ja má­ra ma­gas­ra és te­re­bé­lyes­re nőtt, s így sem a táb­lát, sem a szent­ké­pet tar­tó osz­lo­pot nem lát­ni. Lé­nye­gé­ben ma már a tu­ja te­kint­he­tő halál­he­ly­jel­nek.
El­ter­jedt szo­kás sze­rint a te­me­tők­ben a sír kö­rül le­be­to­noz­nak, vagy ki­kö­vez­nek egy te­rü­le­tet a hoz­zá­tar­to­zók, hogy sír­lá­to­ga­tás­kor ne kell­jen sár­ban vagy hó­ban áll­do­gál­ni­uk, a sír kö­ré vi­rá­go­kat, vagy bok­ro­kat ül­tet­nek, ez­ál­tal egy­re na­gyobb te­rü­le­tet hó­dít­va el a kör­nye­zet­től. A te­me­tő­lá­to­ga­tás kul­tu­szá­nak erő­sö­dé­se kö­vet­kez­té­ben a hoz­zá­tar­to­zók, el­ső­sor­ban az öz­vegy­as­­szony­ok vi­szony­lag sok időt szen­tel­nek a sí­rok gon­do­zá­sá­ra, lá­to­ga­tá­sá­ra. A sír mel­lé el­he­lye­zett pi­he­nő­pa­dok szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se is e ten­den­ci­át mu­tat­ja. E je­len­ség­gel kap­cso­lat­ban meg­je­gyez­zük, hogy pi­he­nő­pa­dot ed­dig csu­pán egy eset­ben ta­lál­tunk, halál­he­ly­jel mel­lett, még­pe­dig Par­dit­ka Zol­tán ha­lá­lá­nak hely­szí­ne mel­lett, Rozs­nyó kö­ze­lé­ben. A halál­he­ly­jelek ese­té­ben is a te­me­tői gya­kor­la­tot kö­vet­ve, az ál­lan­dóbb halál­he­ly­jelek kö­rül egy­re na­gyobb te­rü­le­tet hó­dí­ta­nak el a ter­mé­szet­től an­nak ér­de­ké­ben, hogy a lá­to­ga­tás al­kal­má­val már ne a fű­be, a ta­laj­ra kell­jen he­lyez­ni a vi­rá­go­kat, vi­rág­vá­zá­kat, mé­cse­se­ket. Az ál­lan­dó ha­lál­je­le­ket ál­ta­lá­ban be­ton­alap­ba, be­ton­ta­lap­zat­ba he­lye­zik, amely akár 1 négy­zet­mé­ter­nyi is le­het. A be­ton­ta­lap­zat egy­részt biz­to­sít­ja a halál­he­ly­jel sta­bi­li­tá­sát, va­la­mint meg­óv­ja a kor­ha­dás­tól, il­let­ve a rozs­dá­so­dás­tól is.

Vá­zák, méc­ses­tartók. Az 1989-es rend­szer­vál­tás után kezd­ték for­gal­maz­ni a volt szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­ban is a Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban már el­ter­jedt föld­be szúr­ha­tó mű­anyag vá­zá­kat, ame­lyek­nek az elő­nye, hogy sze­les idő­ben nem dől­nek el. Ezek a vá­zák is meg­je­len­tek a halál­he­ly­jelek mel­lett, mint ahogy gya­ko­ri­ak a te­me­tői sír­em­lék tar­to­zé­ká­nak szá­mí­tó, fém­ből ké­szült zár­ha­tó méc­ses­tartók is. A halál­he­ly­jeleknél ál­ta­lá­ban vá­za­ként be­főt­tes üve­ge­ket, s nem föld­be szúr­ha­tó mű­anyag­vá­zá­kat, sőt mű­anyag fla­kon­ból ké­szí­tett vá­zá­kat is nagy szám­ban lát­ni. Ez utób­bi­a­kat sok­szor a ke­reszt­hez, vagy pe­dig a fa tör­zsé­re, eset­leg osz­lop­ra, ke­rí­tés­re köt­ve. Olyan meg­ol­dás­sal is ta­lál­koz­tunk, hogy a fa tör­zsé­re fá­ból egy ki­sebb polc-sze­rű­sé­get erő­sí­tet­tek, s er­re he­lye­zik a mé­cse­se­ket.

Ko­szo­rúk, csok­rok, sza­la­gok. A bal­ese­tek hely­szí­nén ta­lál­ha­tó ko­szo­rúk­ról a fen­ti­ek­ben már szól­tunk, azon­ban nem tér­tünk ki a raj­tuk lé­vő sza­la­gok­ra és azok fel­ira­ta­i­ra. A halál­he­ly­jelek mel­let gyak­ran lát­ha­tunk olyan to­boz- vagy mű­anyag­ko­szo­rú­kat, ame­lye­ket a te­met­ke­zé­si vál­lal­ko­zá­sok­nál és vi­rág­ke­res­ke­dé­sek­ben fel­ira­tos sza­la­gok­kal együtt áru­sí­ta­nak és vagy az Em­lé­ke­zünk ma­gyar nyel­vű fel­irat, vagy pe­dig ugyan­ez szlo­vák nyel­ven – Spomí­name – sze­re­pel raj­ta. Ezen túl azon­ban egy­re gyak­rab­ban lát­ha­tunk a halál­he­ly­jelek mel­lett, vagy a fa tör­zsé­re erő­sít­ve olyan ko­szo­rú­kat és csok­ro­kat, ami­lye­ne­ket a te­me­té­sek­re szok­tak vin­ni, s az el­hunyt­nak cím­zett fel­ira­tos sza­la­go­kat is tar­tal­maz­nak. Ilye­ne­ket lát­hat­tunk pél­dá­ul 2004-ben a 4 ha­lá­los ál­do­za­tot kö­ve­te­lő bal­ese­tet után a Csal­lóközaranyos és Cser­hát köz­ti út­sza­ka­szon. Az el­hunyt di­á­kok osz­tály­tár­sai, il­let­ve az egyik ál­do­zat ro­ko­nai he­lyez­tek el itt ko­szo­rú­kat és csok­ro­kat a kö­vet­ke­ző fel­irat­ok­kal: „Utol­só bú­csú / Jó­ba csa­lád Mar­tos­ról”, „Posledné zbo­hom /3A”, „Tvoje telo odchádza, tvoja duša zostá­va navždy s nami”32, „Utol­só üd­vöz­let /az I. E  osz­tály di­ák­ja­i­tól”, „So smútkom spomí­na IV.B”33  A fel­ira­tos ko­szo­rúk el­he­lye­zé­se az utób­bi né­hány év­ben ter­je­dő­ben van. A halál­he­ly­jelek mel­lett né­hány éve fel­tűn­tek nem­ze­ti szí­nű sza­lag­gal el­lá­tott ko­szo­rúk is. Ez rit­ka­ság­nak szá­mít, s az ed­dig do­ku­men­tált két ilyen eset­re ugyan­azon a he­lyen, a gömöri Rozs­nyón volt pél­da. Az egyi­ket – ma­gyar nem­ze­ti­szí­nű sza­lag­gal át­kö­töt­tet – egy mo­tor­bal­eset­ben el­hunyt rud­nai (Rozs­nyó­tól 4 ki­lo­mé­ter­re fek­vő te­le­pü­lés) fi­a­tal­em­ber­nek a vá­ros te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó halál­he­ly­jele mel­let­ti be­ton­osz­lo­pon, a má­si­kat – szlo­vák nem­ze­ti­szí­nű sza­lag­gal át­kö­töt­tet – pe­dig a vá­ros mel­lett, a Jólész–Vár­hosszúrét irány­ba ve­ze­tő be­kö­tő út mel­let­ti ke­resz­ten ta­lál­tuk. Utób­bi egy várhosszúréti fi­a­tal­em­ber ha­lá­lá­nak hely­szí­nét je­lö­li. Ez utób­bi he­lyen a sza­lag a ko­szo­rú­hoz volt erő­sít­ve. A két eset fi­gye­lem­re mél­tó, ugyan­is a ma­gyar nem­ze­ti szí­nű sza­la­got ma­gu­kat szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­nek val­ló szü­lők gyer­me­ké­nek, a szlo­vák nem­ze­ti szí­nű sza­la­got pe­dig egy ve­gyes há­zas­ság­ból szár­ma­zó, egyéb­ként ma­gát sok­kal in­kább ma­gyar­nak, mint szlo­vák­nak val­ló ál­do­zat em­lé­ké­nek szán­ták. A nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás­ra uta­ló szim­bó­lu­mok­ra e két ese­ten kí­vül más­hol nem buk­kan­tunk.

3.5.1. Fény­kép­hasz­ná­lat

El­ter­jedt je­len­ség­nek szá­mít te­me­tő­ink­ben az el­huny­tak kü­lön­fé­le ké­pi áb­rá­zo­lá­sa a sír­em­lé­ke­ken.  Az ál­ta­lam ku­ta­tott te­rü­le­ten ha­lot­tak fény­ké­pei a sír­em­lé­ke­ken olasz ha­tás­ra a 19. szá­zad vé­gén elő­ször a vá­ro­si te­me­tők­ben je­len­tek meg, majd a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben fo­ko­za­to­san a fa­lu­si te­me­tők­ben is el­ter­jed­tek. Ezek ová­lis, vagy négy­zet ala­kú por­ce­lán­fo­tók vol­tak; nap­ja­ink­ban is ké­szí­te­nek ilye­ne­ket. Az utób­bi több mint két év­ti­zed­ben el­ter­jedt az el­huny­tak új, gra­ví­ro­zá­si el­já­rás­sal ké­szült áb­rá­zo­lá­sa is. A te­me­tői fény­kép­hasz­ná­lat pár­hu­za­ma­it a halál­he­ly­jelekkel kap­cso­lat­ban is meg­fi­gyel­het­jük (L. Ju­hász 2004, 116–117, 128). Egy­re gya­ko­ribb je­len­ség, hogy a ha­lá­los bal­ese­tet kö­ve­tő­en a hely­szí­nen el­he­lye­zik az el­hunyt fény­ké­pét, sok­szor fó­li­á­ba cso­ma­gol­va, vagy pe­dig egy fény­kép­ke­ret­ben, hogy véd­ve le­gyen az idő­já­rás vi­szon­tag­sá­ga­i­tól, el­ső­sor­ban az eső­től. A fó­li­á­ba cso­ma­golt fény­ké­pet né­ha a halál­he­ly­jelet al­ko­tó fa­tör­zsek­re is ki­tű­zik, s ugyan­úgy meg­ta­lál­ha­tó­ak a töb­bi halál­he­ly­jel tí­pu­so­kon is. Né­hány eset­ben a fa­ke­reszt­re egé­szen pi­ci fény­ké­pe­ket is fel­ra­gasz­ta­nak. Ezek a fény­ké­pek ter­mé­sze­te­sen ko­ráb­ban tönk­re­men­nek, mint a por­ce­lán­fo­tók, il­let­ve a már­vány, vagy mű­kő­lap­ra gra­ví­ro­zott kép­más. Több eset­ben is meg­fi­gyel­het­tük, hogy a bi­zo­nyos idő el­tel­té­vel ki­fa­kult vagy tönk­re­ment fó­li­á­ba cso­ma­golt fény­ké­pe­ket újabb­ra cse­ré­lik. Ki­sebb vagy na­gyobb kép­ke­ret­be fog­lalt fény­ké­pe­ket is lát­ha­tunk, s ar­ra is van több pél­da, hogy egy na­gyobb üveg­gel fe­dett ke­ret­ben több, 2–3 el­huny­tat áb­rá­zo­ló fény­ké­pet is el­he­lyez­tek. A ha­lá­los mo­tor­bal­ese­tet szen­ve­dett ál­do­za­tok­ról ál­ta­lá­ban egy port­ré, s a mo­tor­ke­rék­pár­já­val együtt ké­szí­tett egész ala­kos fény­kép is meg­ta­lál­ha­tó a hely­szí­nen. Ta­lá­lunk pél­dát a fo­to­mon­tázs­ra is: Tor­nalján két test­vér – egy 6 éves kis­lány és 2 éves kis­fiú – kö­zös, szí­nes por­ce­lán kép­má­sa lát­ha­tó. A gra­ví­ro­zás­sal ké­szült kép­más­ok az ál­ta­lam ku­ta­tott te­rü­let halál­he­ly­jelein jó­val ké­sőbb je­len­tek meg, mint a te­me­tői sír­je­le­ken, s ed­dig csak kis mér­ték­ben ter­jed­tek el. Ez­zel szem­ben meg kell je­gyez­nünk, hogy az egy­ko­ri Ju­go­szlá­vi­á­ban ál­lí­tott halál­he­ly­jeleken már jó­val az 1989-es rend­szer­vál­tás előtt fel­tűn­tek, és ott sok­kal el­ter­jed­tebb je­len­ség­nek szá­mí­ta­nak.

3.6. Az ide­ig­le­nes halál­he­ly­jel­ből ál­lan­dó em­lék­jel – ket­tős je­lö­lés

Ál­ta­lá­no­san el­ter­jedt szo­kás, hogy a te­me­tés al­kal­má­val a sír­ra he­lye­zett fa­ke­resz­tet az ál­lan­dó sír­jel el­ké­szül­te után vagy be­ás­sák a sír­ba, vagy pe­dig a sír­em­lék mö­gé ál­lít­ják, il­let­ve fek­te­tik, de ar­ra is van pél­da, hogy a sír­em­lék elé a föld­be szúr­ják. Ez a szo­kás ah­hoz a hi­e­de­lem­hez kö­tő­dik, mi­sze­rint a te­me­tő­ből nem sza­bad sem­mit ha­za­vin­ni, fő­leg a ke­resz­tet és a fej­fát, le­gyen az bár­men­­nyi­re is kor­hadt (vö. Lisz­ka 1992, 122). A halál­he­ly­jelként ál­lí­tott fa­ke­resz­tek ese­té­ben is meg­fi­gyel­he­tő az a gya­kor­lat, hogy ami­kor ál­lan­dóbb anyag­ból ké­szült je­let ál­lí­ta­nak, a ke­resz­tet is ott­hagy­ják. Ál­ta­lá­ban a föld­be szúr­ják, vagy pe­dig a halál­he­ly­jel mel­lé fek­te­tik. A Pinc kö­ze­lé­ben 1995-ben tör­tént mo­tor­bal­eset­ben éle­tét vesz­tett fi­a­tal­em­ber ha­lá­lá­nak év­for­du­ló­ján az ere­de­ti ala­csony ácsolt ke­reszt mel­lé egy tar­tó­sabb fá­ból ké­szült, a má­sik­tól nagy­já­ból négy­szer na­gyobb, mas­­szív fa­ke­resz­tet ál­lí­tot­tak, mi­köz­ben az ere­de­tit is ott hagy­ták. A halál­he­ly­jel ily mó­don tör­té­nő ket­tős je­lö­lé­se nem rit­ka je­len­ség. A csal­ló­kö­zi Bogya te­le­pü­lé­sen egy má­sik vál­to­zat­tal ta­lál­koz­ha­tunk. Itt egy 29 éves fi­a­tal­em­ber em­lé­ké­nek 2008-ban egy fém­kor­pus­­szal el­lá­tott ácsolt fa­ke­resz­tet ál­lí­tot­tak, majd rö­vi­de­sen egy be­ton­alap­ba ágya­zott sö­tét­szür­ke már­vány­táb­lát is el­he­lyez­tek itt a hoz­zá­tar­to­zók, szin­tén meg­hagy­va az ere­de­ti ke­resz­tet is. Egy Rozs­nyó mel­let­ti bal­eset hely­szí­nén ál­ló ácsolt fa­ke­reszt mel­lé egy év múl­va nem kő­ből, vagy más anyag­ból, ha­nem ugyan­csak fá­ból ké­szült, mű­vé­szi ki­vi­te­le­zé­sű dí­sze­sen fa­ra­gott ke­reszt ke­rült, ame­lyet az el­hunyt szü­lő­fa­lu­já­ban dol­go­zó fa­fa­ra­gó ipar­mű­vész ké­szí­tett. Er­re az új ke­reszt­re az el­hunyt fi­a­tal­em­ber – Par­dit­ka Zol­tán – be­ce­ne­ve, a Mar­git ke­rült.

3.7. Lo­pá­sok

Gyak­ran elő­for­dul, hogy a te­me­tők­ből ko­szo­rú­kat, vi­rá­go­kat, vá­zá­kat, méc­ses­tartókat, sőt a fém­ből ké­szült sír­ke­resz­te­ket is el­lop­ják. Nem rit­ka­ság a már hos­­szabb ide­ig nem gon­do­zott, ér­té­ke­sebb anyag­ból (már­vány, grá­nit) ké­szült sír­em­lé­kek el­tu­laj­do­ní­tá­sa sem. A zsi­dó te­me­tők sír­em­lé­kei kü­lö­nö­sen gyak­ran es­nek ál­do­za­tá­ul az er­re sza­ko­so­dott tol­va­jok­nak. Mi­vel az út men­ti halál­he­ly­jelek közt egy­re gyak­rab­ban je­len­nek meg a te­me­tői sír­em­lé­kek­kel meg­egye­ző drá­gább anyag­ból ké­szült em­lék­je­lek, nem szá­mít rit­ka­ság­nak, hogy ezek a tol­va­jok ál­do­za­tá­ul es­nek. Mi­vel a halál­he­ly­jelek a sír­em­lé­kek­kel el­len­tét­ben nem egy zárt te­rü­le­ten, ha­nem az or­szág­utak men­tén, sok­szor a te­le­pü­lés­től né­hány ki­lo­mé­te­res tá­vol­ság­ban ta­lál­ha­tók, sok­kal egy­sze­rűb­ben el le­het szál­lí­ta­ni eze­ket.  Érúj­falu te­le­pü­lés kö­ze­lé­ben az 1999 no­vem­be­ré­ben tra­gi­kus bal­ese­tet szen­ve­dett 41 éves Peter Srnik em­lé­ké­re egy ilyen, mas­­szív be­ton­ta­lap­zat­ra he­lye­zett te­me­tői sír­em­lé­ket ál­lí­tot­tak a tra­gé­dia szín­he­lyén. A fe­ke­te már­vány­ból ké­szült sír­em­lék egyik ol­da­lán egy drá­gább fém­ből ké­szült vi­rág­vá­za, a má­sik ol­da­lon pe­dig egy fém­ből és üveg­ből ké­szült, kor­pus­­szal dí­szí­tett zár­ha­tó méc­ses­tartó is volt.  Alig két évig állt a hely­szí­nen.

3.8. A halál­he­ly­jelek ál­lí­tói és a kap­cso­ló­dó kul­tusz

A halál­he­ly­jelek ál­lí­tói ál­ta­lá­ban a hoz­zá­tar­to­zók, de gyak­ran ba­rá­tok je­lö­lik meg a bal­eset hely­szí­nét. Fi­a­tal pá­rok ese­té­ben leg­gyak­rab­ban a bal­ese­tet túl­élő fél az ál­lít­ta­tó, mint ahogy er­re egy Ér­sek­új­vár kö­ze­lé­ben 2000-ben tör­tént bal­eset em­lé­ké­re ál­lí­tott halál­he­ly­jel ese­té­ben már fen­tebb utal­tunk. A ha­lál­lal vég­ző­dő köz­úti bal­ese­tek hely­szí­né­nek meg­je­lö­lé­si mód­ját, va­la­mint lá­to­ga­tott­sá­gát nagy­mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ja, mi­lyen mes­­sze van az el­hunyt lak­he­lye. Ab­ban az eset­ben, ha lak­hely­éhez kö­zel­re esik, a ka­ram­bol után szin­te azon­nal meg­je­len­nek a mé­cse­sek a hely­szí­nen, de gyak­ran már a vi­rá­gok, ko­szo­rúk is. Más­nap, vagy pe­dig né­hány nap el­tel­té­vel pe­dig egy konk­rét jel is ke­rül a hely­szín­re, amely ál­ta­lá­ban ke­reszt. Gyak­ran van rá pél­da, hogy az el­hunyt hoz­zá­tar­to­zói, ba­rá­tai a ha­lál­hely mel­lett áll­do­gál­nak, be­szél­get­nek, s em­lé­kez­nek az el­hunyt­ra. Ter­je­dő­ben van az a szo­kás, hogy a te­me­tés nap­ján fel­ke­re­sik a tra­gé­dia hely­szí­nét is, ahol vi­rá­go­kat, ko­szo­rú­kat, mé­cse­se­ket he­lyez­nek el. A la­kó­hely kö­ze­lé­ben ál­lí­tott halál­he­ly­jeleket év köz­ben gyak­ran fel­ke­re­sik. Meg­lá­to­gat­ják a ha­lál év­for­du­ló­ján, min­den­szen­tek al­kal­má­val, az el­hunyt szü­le­té­sé­nek nap­ján, né­ha ne­ve nap­ján is, s ha­son­ló­an, aho­gyan azt a te­me­tő­lá­to­ga­tá­sok kap­csán meg­fi­gyel­het­jük, a ka­rá­cso­nyi vagy új­évi lá­to­ga­tás is gya­ko­ri­ak, és a hús­vét­kor is egy­re gyak­rab­ban ke­re­sik fel eze­ket. Év­ről-év­re mind több he­lyen je­len­nek meg ka­rá­csony­kor a fel­dí­szí­tett fe­nyő­ágak, kis ka­rá­csony­fák, an­gyal­fi­gu­rák, sőt ad­ven­ti ko­szo­rú is elő­for­dul.

Hús­vé­ti dí­szí­tés (Gelle 2008)

Ka­rá­cso­nyi dí­szí­tés (Gelle 2008)

A Gelle kö­ze­lé­ben ál­ló halál­he­ly­jelek 2009 már­ci­u­sá­ban

Leg­újab­ban már a hús­vé­ti nyu­lak és cso­ko­lá­dé­to­já­sok is fel­tűn­tek. A tá­vo­labb la­kó hoz­zá­tar­to­zók és ba­rá­tok ál­ta­lá­ban az év fo­lya­mán leg­alább egy­szer – ál­ta­lá­ban min­den­szen­tek nap­ján –, vagy a bal­eset év­for­du­ló­ján fel­ke­re­sik, fel­dí­szí­tik, s rend­be te­szik eze­ket a he­lye­ket. Sok­szor több száz ki­lo­mé­te­res tá­vol­ság­ra is ké­pe­sek el­utaz­ni. Ez kü­lö­nö­sen így van, ha fi­a­tal el­hunyt­ról van szó. Min­den­szen­tek nap­ján, s azt meg­elő­ző­en is utak men­tén na­gyon sok he­lyen ég­nek a mé­cse­sek, meg­je­len­nek a friss vi­rá­gok, ko­szo­rúk és ki­sebb tár­gyak is. Eb­ben az idő­szak­ban gyak­ran lát­ni a hoz­zá­tar­to­zó­kat vagy ba­rá­to­kat a halál­he­ly­jelek mel­lett. A ki­há­za­sí­tat­lan fi­a­tal ha­lá­los bal­ese­té­nek hely­szí­nét gyak­ran ke­re­sik fel a ba­rá­tok, egy­faj­ta ta­lál­ko­zá­si he­lyet je­lent szá­muk­ra a bal­ese­tet kö­ve­tő 1–2 év fo­lya­mán. Az idő mú­lá­sá­val, né­hány év el­tel­té­vel a halál­he­ly­jelek több­sé­ge ese­té­ben a lá­to­ga­tá­sok a gyász, s a fáj­da­lom eny­hü­lé­sé­vel pár­hu­za­mo­san fo­ko­za­to­san rit­kul­nak, majd leg­több­ször vég­leg el­ma­rad­nak. Hogy egy halál­he­ly­jel med­dig ma­rad a he­lyén, na­gyon sok min­den­től függ. Amen­­nyi­ben lá­to­gat­ják a he­lyet, egy fa­ke­reszt is so­ká­ig a he­lyén ma­rad­hat, de a fá­ból ké­szült jel is el­tűn­het 1–2 éven be­lül. Sok he­lyet éven­te rend­sze­re­sen lá­to­gat­nak, s ki­cse­ré­lik a ko­szo­rú­kat, mű­vi­rá­go­kat, s gyak­ran friss vi­rá­got is visz­nek. A hoz­zá­tar­to­zók és ba­rá­tok lak­hely­éhez kö­zel eső halál­he­ly­jeleknél gyak­rab­ban lá­tunk vál­to­zá­so­kat, s mé­cse­sek is több­ször vi­lá­gí­ta­nak mel­let­tük. Meg­fi­gyel­tem, hogy több ál­lan­dó, tar­tó­sabb anyag­ból ké­szült halál­he­ly­jelet nem lá­to­gat­nak már. Ilyen pél­dá­ul az az em­lék­kő, ame­lyet még az 1970-es évek el­ső fe­lé­ben ál­lí­tot­tak a szü­lők 22 éves fi­uk bal­ese­té­nek hely­szí­nén, Rozs­nyón, a pék­üzem mel­lett el­ha­la­dó fő­út­vo­nal mel­lett. Az itt el­hunyt ma­gyar­or­szá­gi fi­a­tal­em­ber egyi­ke volt azok­nak a ma­gyar­or­szá­gi ven­dég­mun­kás­ok­nak, akik az em­lí­tett pék­üzem épí­té­sé­ben vet­tek részt. Az em­lék­kö­vet már több mint 10 éve nem lá­to­gat­ják, be­bo­rít­ja a sok­éves szá­raz, ka­szá­lat­lan fű, az ar­ra ha­la­dó gép­ko­csik­ból szin­te nem is lát­ha­tó. A szü­lők hos­­szú ide­ig rend­sze­re­sen éven­te el­jöt­tek az em­lék­kő­höz, s ki­cse­rél­ték a ko­szo­rút, vagy vi­rág­csok­rot. Ren­del­ke­zünk még más konk­rét ada­tok­kal is ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy a hoz­zá­tar­to­zók tá­vo­libb he­lyek­ről is el­lá­to­gat­nak éven­te egy­szer a halál­he­ly­jel­hez. Jó pél­da er­re a Ko­má­rom­ból Ér­sek­új­vár fe­lé ve­ze­tő út jobb ol­da­lán ál­ló ko­vá­csolt­vas halál­he­ly­jel, ame­lyet 25 éves ko­rá­ban, 1994 őszén bal­ese­tet szen­ve­dett né­met­or­szá­gi Torsten Bergman (Hessen tar­to­mány­ban, a Hanauhoz kö­ze­li Solin­gen­stadt­ban szü­le­tett) ha­lá­lá­nak hely­szí­nén áll. Né­hány he­lyen már több mint 10 éve éven­te rend­sze­re­sen ki­cse­ré­lik a fa tör­zsé­re, vagy pe­dig a híd­ra erő­sí­tett ko­szo­rút, de ál­lan­dó em­lék­je­let nem ál­lí­tot­tak. Ál­ta­lá­nos­ság­ban azon­ban el­mond­ha­tó, hogy a ha­lál­he­lyek lá­to­ga­tá­sa az évek mú­lá­sá­nak függ­vé­nyé­ben rit­kul, majd tel­je­sen meg­szű­nik, s az egy­sze­rűbb halál­he­ly­jelet né­hány év el­tel­té­vel ál­ta­lá­ban az út­kar­ban­tar­tók tá­vo­lít­ják el. A több ál­do­za­tot kö­ve­te­lő, ún. tö­me­ges bal­ese­tek hely­szí­nét em­lék­táb­lá­val, vagy pe­dig va­la­mi­lyen más mó­don je­lö­lik meg. Jel­lem­ző pél­da er­re a Kas­sán 1978-ban tör­tént vil­la­mos-bal­eset em­lé­ké­re el­he­lye­zett fém­ből ké­szült halál­he­ly­jel, amely Zbig­niew Nispon­sky kas­sai kép­ző­mű­vész alkotása34.  Ha­lot­tak nap­ján a mai na­pig gyúj­ta­nak mé­cse­se­ket ezen a he­lyen, il­let­ve vi­rá­go­kat is el­he­lyez­nek.  Az or­szág­utak men­tén lát­ha­tó halál­he­lye­jeleken kí­vül a vá­ro­sok, fal­vak bel­te­rü­le­tén is meg­fi­gyel­het­jük a ha­lá­los bal­eset hely­szí­né­nek meg­je­lö­lé­sét. Ezek­ben az ese­tek­ben már gya­ko­ribb a köz­le­ke­dés biz­ton­sá­gá­ért fe­le­lő szer­vek köz­be­avat­ko­zá­sa. Ha a halál­he­ly­jelet za­va­ró­nak, il­let­ve ve­szé­lyes­nek íté­lik meg a köz­le­ke­dés biz­ton­sá­gá­ra néz­ve, el­tá­vo­lít­ják. Ko­má­rom­ban 2004-ben a Ker­tész és Ha­tár­őr ut­ca for­gal­mas és bal­eset­ve­szé­lyes ke­resz­te­ző­dé­sé­nél a kor­lát­ra kö­tött ko­szo­rú­kat és a mé­cse­se­ket is ilyen meg­fon­to­lás­ból tá­vo­lí­tot­ták el. Ezen a he­lyen csu­pán alig egy hó­na­pig ma­rad­hat­tak az em­lé­ke­zés je­lei.

A bal­ese­tek ál­do­za­ta­i­nak em­lé­két nem csu­pán a ha­lál hely­szí­nén ál­lí­tott je­lek, és a te­me­tői sír­em­lé­kek őr­zik, ha­nem szá­mos más mó­don is meg­em­lé­kez­nek ró­luk. Több dal is szü­le­tett már a ha­lá­los ki­me­ne­te­lű bal­ese­tek­ről, me­lyek kö­zül né­hány köz­is­mert slá­ger­ré vált. A leg­is­mer­tebb a ma­gyar­or­szá­gi Bergendy együt­tes A 34-es kő­nél min­dig van vi­rág cí­mű, még 1975-ben szü­le­tett Demjén Fe­renc ál­tal éne­kelt dala.35 A fi­a­ta­lon 26 éves ko­rá­ban el­hunyt ma­gyar­or­szá­gi au­tó­ver­seny­ző Kejsár Csa­ba emlékére36 Del­husa Gjon Gyer­tyák a sí­ron cím­mel irt egy dalt. Az inter­neten a Youtube ol­da­lán a dal­hoz emlékvideó is készült.37 A ma­gyar­or­szá­gi Ed­da együt­tes Lel­künk­ből cí­mű szer­ze­mé­nyét a ze­ne­kar gi­tá­ro­sá­nak, az 1993-ban ha­lá­los mo­tor­bal­ese­tet szen­ve­dett Kun Pé­ter­nek az em­lé­ké­re írta.38 Amint ar­ról a halál­he­ly­jelek fel­ira­ta­i­val kap­cso­lat­ban fen­tebb már szól­tunk, a dal ref­rén­jét egy szin­tén mo­tor­bal­eset­ben el­hunyt csal­lóközaranyosi fi­a­tal­em­ber halál­he­ly­je­len is ol­vas­hat­juk. A brit éne­kes, Elton John: Can­dle in the wind /Goodbye Eng­lands Rose [Gyer­tya a szélben/Isten ve­led Ang­lia ró­zsá­ja] cí­mű szer­ze­mé­nye, ame­lyet az 1997-ben  tra­gi­kus au­tó­bal­eset­ben éle­tét ve­szett Di­a­na her­ceg­nő em­lé­ké­re irt, szin­te na­po­kon be­lül vi­lág­slá­ger­ré vált. Né­met nyelv­te­rü­let­ről Clau­dia Dec­hand Kis ke­reszt az út szé­lén cí­mű da­lát emlí­thetjük39, egy ro­má­ni­ai ma­gyar éne­kes­nő – Szir­mai Mó­ni – a tra­gi­kus bal­eset­ben el­hunyt fér­je em­lé­ké­re irt Tűz és jég cím­mel egy dalt.40

3.9. A tár­sa­da­lom vi­szo­nyu­lá­sa az út men­ti halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sá­nak szo­kás­hoz

A saj­tó­ban meg­je­lent szá­mos írás, va­la­mint a vi­lág­há­lón ta­lál­ha­tó be­jegy­zé­sek is ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy a hi­va­ta­los szer­ve­ken túl a tár­sa­dal­mat is fog­lal­koz­tat­ják a gya­ko­ri köz­úti bal­ese­tek, azok okai, va­la­mint a halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sa is. Az utób­bi évek­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyel­vű saj­tó­ban is szá­mos írás je­lent meg a té­má­val kap­cso­lat­ban. Az Út­mel­lé­ki keresztek… cí­mű cikk szer­ző­je a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja:

„Bár­mer­re is uta­zunk az or­szág­ban, szin­te nincs olyan út­sza­kasz, amely mel­lett ne tűn­ne sze­münk­be egy fá­ra, ke­reszt­re erő­sí­tett em­lék­ko­szo­rú. Apák, anyák, fe­le­sé­gek, fér­jek he­lyez­ték oda el­hunyt sze­ret­te­ik em­lé­ké­re, aki­ket a ha­lál ép­pen ott, azon a he­lyen ra­ga­dott ki kö­rük­ből. A sa­ját vagy má­sok hi­bá­já­ból, de min­den­képp em­be­ri mu­lasz­tás, ha­lá­los té­ve­dés miat­t… Alig van nap, hogy ne ál­lí­ta­ná­nak újabb ke­resz­tet va­la­me­lyik út mel­lett. (…) Az au­tó­ve­ze­tők pe­dig fe­le­lőt­le­nül koc­káz­tat­nak to­vább­ra is, nem ve­szik fi­gye­lem­be a kö­ze­le­dé­si elő­írá­so­kat, s nem ér­tik az utak mel­lett me­men­tó­ként ál­ló, sza­po­ro­dó ke­resz­tek üzenetét…”41

Mol­nár Jó­zsef Út­szé­li ke­resz­tek cím­mel, a Re­mény cí­mű ka­to­li­kus he­ti­lap if­jú­sá­gi mel­lék­le­té­ben meg­je­lent rö­vid, ne­ve­lő cél­za­tú, val­lá­si szí­ne­ze­tű írá­sá­ban a töb­bi közt a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja:

„Ked­ves au­tó­sok, mo­to­ro­sok és min­den köz­le­ke­dő! Ha út­köz­ben a szél­vé­dő mö­gül ki­pil­lant­va ész­re­ves­­szük, hogy egy-­e­gy ve­szé­lyes út­sza­kaszt már ilyen ’tábla’ is je­löl, meg­ér­kez­ve úticélunk he­lyé­re, mond­junk egy rö­vid imát, fo­hászt az is­me­ret­len, el­hunyt ’Útitár­sainkért’, akik­nek em­lé­két őr­zik a fák tör­zsén lé­vő fe­szü­le­tek, és ad­junk há­lát a Gond­vi­se­lés­nek, hogy óv ben­nün­ket utainkon.”42

Egy köz­úti bal­ese­tek­ről szó­ló ri­port­ban az új­ság­író em­lí­tést tesz az út men­ti halál­he­ly­jelekről, ame­lye­ket egy­sé­ge­sen fej­fá­nak ne­vez, ho­lott ez a tí­pus a leg­rit­kább:

„An­­nyi fej­fát, vi­rág­csok­rot ta­lán se­hol a vi­lá­gon nem lát­ni az utak mel­lett, mint Szlo­vá­ki­á­ban, de mint­ha már ezt is meg­szok­tuk vol­na – száz­hat­van­nal szá­gul­dunk el mel­let­tük, és a 80 ki­lo­mé­te­res sebességhatár­jelző táb­la mel­lett is. Saj­nos, ilyen tra­gé­di­ák után is csak rö­vid ide­ig tart az ál­ta­lá­nos meg­döb­be­nés, a leg­több jár­mű­ve­ze­tő úgy te­kint a köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek­re, mint olyas­mi­re, ami őt egy­ál­ta­lán nem érin­ti és épp­úgy csak a hí­rek­ből ér­te­sül ró­la, mint az iz­ra­e­li po­kol­gé­pes me­rény­le­tek­ről. Csak­hogy ve­lünk is bár­mi­kor tör­tén­het bal­eset – még úgy is, hogy tel­je­sen ár­tat­lan el­szen­ve­dői le­szünk, ezért kel­le­ne leg­alább ar­ra ügyel­nünk, hogy ne mi ad­junk rá okot.”43
A saj­tó­ban gyak­ran kö­zöl­nek bal­ese­ti sta­tisz­ti­ká­kat, va­la­mint szá­mos, a bal­ese­tek oka­it elem­ző írás is ol­vas­ha­tó. A bal­ese­tek leg­gya­ko­ribb okai kö­zött a gyors­haj­tás, az it­tas ve­ze­tés sze­re­pel, de az 1989-es rend­szer­vál­tás óta a drog­hasz­ná­lat is az okok kö­zé ke­rült, mint ahogy az ugyan­csak a kö­zel­múlt­ban el­ter­jedt mo­bil­te­le­fon is, ame­lyet a gép­ko­csi­ve­ze­tők – bár ti­los – gyak­ran hasz­nál­nak ve­ze­tés köz­ben.  „Ag­res­­szi­vi­tás, fi­gyel­met­len­ség, te­le­fo­ná­lás ve­ze­tés köz­ben vagy épp it­tas ve­ze­tés – ezek a té­nye­zők já­rul­nak hoz­zá a leg­in­kább sú­lyos ki­me­ne­te­lű köz­úti bal­ese­tek­hez. Az ös­­sze­tört au­tók mi­att gyak­ran több ki­lo­mé­te­res ko­csi­sor­ok ala­kul­nak ki a ve­szé­lyes út­sza­kasz­okon. Szlo­vá­ki­á­ban is szá­mos olyan út van, ahol a meg­szo­kott­nál jó­val több em­ber ve­szí­ti éle­tét bal­ese­tek so­rán” – ol­vas­ha­tó egy má­sik újság­cikkben44.
A halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sát a köz­vé­le­mény kü­lön­bö­ző­en fo­gad­ja. Szá­mos olyan vé­le­ményt je­gyez­tem fel az évek so­rán, ame­lyek ne­ga­tív je­len­ség­nek íté­lik ezt a szo­kást. Ezek sze­rint a je­lek bal­eset­ve­szé­lye­sek, mert el­von­ják az au­tó­sok fi­gyel­mét, más­részt pe­dig gic­­cses­nek tart­ják, vé­le­mé­nyük sze­rint csú­nya lát­ványt nyúj­ta­nak az út men­tén az el­her­vadt vi­rá­gok, tönk­re­ment és pisz­kos mű­anyag ko­szo­rúk és vi­rág­csok­rok. Az adat­köz­lők egy cso­port­já­nak a rend­be­tar­tott halál­he­ly­jelek el­len nincs ki­fo­gá­sa, de a fen­tebb em­lí­tett je­len­ség za­var­ja szép­ér­zé­kü­ket. Né­há­nyan olyan szél­ső­sé­ges vé­le­ményt is meg­fo­gal­maz­tak, mi­sze­rint „Egye­sek már nem is tud­ják, mit csi­nál­ja­nak, már a te­me­tő nem elég nekik”45, vagy pe­dig „Még sze­ren­cse, hogy nem ál­lít, min­den­ki ke­resz­tet az út mel­lett, mert ak­kor azt hi­het­nénk, hogy egy nagy te­me­tő­ben utazunk!”46  Né­há­nyan egye­ne­sen meg­til­ta­nák a je­lek ál­lí­tá­sát, mi­vel el­von­ják a gép­ko­csi­ve­ze­tők fi­gyel­mét. „Ami­kor min­den­szen­tek­kor me­gyek az úton az au­tó­val, úgy ér­zem ma­gam, mint egy te­me­tő­ben, min­den­hol vi­lá­gos az út szé­le, mert még ott is éget­nek, nem­csak a temetőben!”47 Az ál­ta­lam meg­kér­de­zett adat­köz­lők több­sé­ge meg­ér­tés­sel vi­szo­nyul eh­hez a je­len­ség­hez, kü­lö­nö­sen azok, akik szin­tén bal­eset­ben ve­szí­tet­ték el hoz­zá­tar­to­zó­ju­kat. Az adat­köz­lők elég nagy há­nya­da azért he­lyes­li a halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sát, mert vé­le­mé­nyük sze­rint „leg­alább el­gon­dol­koz­nak a so­fő­rök, hogy ők is úgy jár­hat­nak, ha őrül­ten szá­gul­doz­nak”, vagy „hadd lás­sák,  hogy ho­va jut­hat­nak, ha azt csi­nál­nak az úton, amit akar­nak”48. Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy az adat­köz­lők élet­ko­ra alap­ján a je­len­ség iránt in­kább a fi­a­ta­lok a to­le­rán­sab­bak, mint az idő­seb­bek. Te­hát ugyan­azt ta­pasz­tal­hat­juk, mint más újabb ke­le­tű szo­kás, je­len­ség meg­íté­lé­se te­rén is.
Ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy a köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek hely­szí­nén ál­lí­tott, el­he­lye­zett je­lek­hez, mi­vel ke­gye­le­ti kér­dés­ről van szó, a tár­sa­da­lom és fő­leg az il­le­té­kes szer­vek – né­hány ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – to­le­rán­san vi­szo­nyul­nak. Ter­mé­sze­te­sen ez a té­ma is meg­je­le­nik a saj­tó­ban. Ezek az írá­sok ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy a hi­va­ta­los szer­vek csak rit­kán tá­vo­lít­ják el a ke­gye­le­ti je­le­ket, csu­pán ak­kor, ha a köz­le­ke­dés szem­pont­já­ból ve­szélyt, vagy va­la­mi egyéb prob­lé­mát je­len­te­nek. Egy 2005-ben meg­je­lent új­ság­cikk rész­le­te­sen tag­lal­ja ezt a kér­dést:
„Egy­re több ke­reszt és em­lék­táb­la je­le­nik meg az utak men­tén és em­lé­kez­tet a tra­gi­kus bal­ese­tek­re. A tör­vény nem sza­bá­lyoz­za ha­son­ló em­lék­he­lyek lét­re­ho­zá­sát, de nem is tilt­ja. Az út­kar­ban­tar­tó tár­sa­ság ve­ze­tő­sé­ge nem tart­ja ve­szé­lyes­nek a ke­resz­tek el­he­lye­zé­sét. ’A tör­vény alap­ján ti­los az utak men­tén olyan lé­te­sít­mény fel­épí­té­se, amely nem függ ös­­sze a köz­úti köz­le­ke­dés­sel. A ke­reszt vagy em­lék­táb­la nem szá­mít épü­let­nek, ezért nem gon­do­lom, hogy sza­bály­sér­tés­ről len­ne szó’ – mond­ta ér­dek­lő­dé­sünk­re Juraj Fürst, az út­kar­ban­tar­tó tár­sa­ság szó­vi­vő­je. Vé­le­mé­nye sze­rint leg­föl­jebb a köz­utak kar­ban­tar­tá­sá­nál me­rül­het­nek fel ki­sebb gon­dok – a fű ka­szá­lá­sá­nál vagy árok­tisz­tí­tás­nál. ’Ezt min­dig meg tud­tuk ol­da­ni, de szük­ség ese­tén nem gond az ilyen lé­te­sít­mény el­tá­vo­lí­tá­sa’ – tet­te hoz­zá Fürst. A ha­son­ló em­lék­he­lyek fel­ke­re­sé­se vi­szont ve­szé­lyes le­het, to­váb­bá le­köt­he­tik a so­fő­rök fi­gyel­mét, hi­szen ál­ta­lá­ban ve­szé­lyes út­sza­ka­szon tör­tén­nek az ilyen bal­ese­tek. Más­részt egy-­e­gy ke­reszt ép­pen óva­tos­ság­ra is int­he­ti a gép­ko­csi­ve­ze­tő­ket – ál­lít­ja a rendőrség.”49

Zor­i­ca Vitez [Rajkoviè] fen­tebb már idé­zett ta­nul­má­nyá­ban em­lí­ti, hogy a volt Ju­go­szlá­vi­á­ban meg­til­tot­ták a halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sát, azon­ban a ren­del­ke­zést a la­kos­ság szin­te tel­je­sen fi­gyel­men kí­vül hagy­ja (Vitez [Rajkoviè] 2001, 425–435).  A vi­lág kü­lön­bö­ző ré­sze­in, sőt még egy szö­vet­sé­gi ál­lam ke­re­te­in be­lül sem ke­ze­lik egy­sé­ge­sen ezt a prob­lé­mát. Az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban nem mind­egyik szö­vet­sé­gi ál­lam­ban to­le­rál­ják ezt a szo­kást. Wyoming ál­lam ve­ze­té­se 2008-ban olyan ha­tá­ro­za­tot ho­zott, amely­nek ér­tel­mé­ben a ha­lá­los köz­úti bal­eset­ben el­huny­tak em­lé­ké­re ál­lí­tott halál­he­ly­jeleket el kell tá­vo­lí­ta­ni az utak mel­lől. Dön­té­sü­ket az­zal in­do­kol­ták, hogy az így el­he­lye­zett halál­he­ly­jelek gon­do­zá­sa, lá­to­ga­tá­sa bal­eset­ve­szé­lyes, za­var­ják a for­gal­mat és el­von­ják a gép­ko­csi­ve­ze­tők fi­gyel­mét. A szó­ban for­gó ál­lam­ban már ko­ráb­ban, még 2003-ban be­til­tot­ták  a ke­resz­tek és más je­lek ál­lí­tá­sát, azon­ban mi­ni­má­lis si­ker­rel. Már ek­kor is csu­pán az ál­la­mi­lag jó­vá­ha­gyott egy­sé­ges halál­he­ly­jelek el­he­lye­zé­sét en­ge­dé­lyez­ték, ame­lyek egyet­len konk­rét val­lás­ra sem utal­nak: ös­­sze­tört szí­vet és ga­lam­bot ábrá­zol­nak.50 Nina Rehfeld né­met­or­szá­gi új­ság­író is ar­ról tu­dó­sít, hogy az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok több tag­ál­la­má­ban is a vi­ta tár­gyát ké­pe­zik az utak men­tén egy­re sza­po­ro­dó halál­he­ly­jelek. Hu­szon­két szö­vet­sé­gi ál­lam­ban kü­lön­fé­le tör­vé­nye­ket fo­gad­tak el a kér­dés meg­ol­dá­sá­ra vo­nat­ko­zó­an. Min­nesotában 2005 nya­rán el­tá­vo­lí­tot­ták az au­tó­pá­lyák mel­lett ál­lí­tott ob­jek­tu­mo­kat, s az újab­bak ál­lí­tá­sát be­til­tot­ták. Col­oradoban csu­pán ál­la­mi­lag jó­vá­ha­gyott egy­sé­ges je­le­ket le­het igé­nyel­ni 100 dol­lár el­le­né­ben, azon­ban csu­pán olyan ál­do­za­tok em­lé­ké­re, akik nem al­ko­hol­fo­gyasz­tás mi­att szen­ved­tek ha­lá­los bal­ese­tet. Több más ál­lam­ban is ha­son­ló al­ter­na­tí­vák­kal pró­bál­ják meg­ol­da­ni a kér­dést. Ez­zel szem­ben Új Me­xi­kó és Ari­zo­na ál­lam­ban nem tilt­ják a halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sát, an­nak el­le­né­re, hogy ezek­ben va­la­mi­vel na­gyobb mér­ték­ben ter­jed­tek el, és sok­kal szí­ne­seb­bek, vál­to­za­to­sab­bak mint az USA más ál­la­ma­i­ban. Új Me­xi­kó­ban folk­lór­je­len­ség­ként tart­ják szá­mon a kü­lö­nö­sen szí­nes és for­má­juk­ban is vál­to­za­tos halál­he­ly­jeleket, s úgy te­kin­te­nek a je­len­ség­re, mint az ál­lam kul­tú­rá­já­nak szer­ves részére.51
Né­hány pél­da a ku­ta­tott te­rü­let­ről, Dél-Szlo­vá­kia köz­út­ja­i­ról: Ko­má­rom ha­tá­rá­ban, a Dunasz­er­da­he­ly fe­lé ve­ze­tő fő­út jobb ol­da­lán állt egy 2000 után tör­tént bal­eset szín­hely­ét je­lö­lő, ko­szo­rúk­kal és vi­rá­gok­kal gaz­da­gon fel­dí­szí­tett fa. Ezt a fát 2009-ben egy épít­ke­zés mi­att ki kel­lett vág­ni. A fel­dí­szí­tett fa­tör­zset azon­ban nem vit­ték el, a hely­szí­nen hagy­ták, s a hely­ség­név­táb­lá­hoz tá­masz­tot­ták. Az ugyan­csak Ko­má­rom­ból Gúta fe­lé ve­ze­tő fő­út jobb­ol­da­lán, a köz­igaz­ga­tá­si­lag Ko­má­rom­hoz tar­to­zó Gadóc te­le­pü­lé­sen 2002-ben egy fa­táb­lát ál­lí­tot­tak a hoz­zá­tar­to­zók az 1955-ben szü­le­tett ke­szeg­fal­vi la­kos, Ri­gó Vil­mos emlékére.52 Ami­kor az el­múlt évek­ben az út­tal pár­hu­za­mo­san ár­kot ás­tak egy ve­ze­ték ré­szé­re, a bal­eset szín­hely­ét je­lö­lő táb­la út­ban volt, de a mun­ká­sok bel­jebb he­lyez­ték, s vég­le­ge­sen nem tá­vo­lí­tot­ták el. Ma is­mét a he­lyén áll, s a hoz­zá­tar­to­zók to­vább­ra is lá­to­gat­ják. Ez a je­len­ség gya­ko­ri­nak szá­mít, több pél­dát hoz­hat­nánk ar­ra vo­nat­ko­zó­lag is, hogy a gép­pel tör­té­nő út­szé­li fű ka­szá­lá­sa al­kal­má­val is fi­gyel­nek ar­ra, a jel ne sé­rül­jön, il­let­ve vis­­sza­ke­rül­jön a he­lyé­re. Ter­mé­sze­te­sen akad­nak ne­ga­tív pél­dák is, de ezek szá­ma jó­val ala­cso­nyabb. Ez utób­bi­nak ki­rí­vó ese­te, ami­kor 2004-ben Nagylibercse ha­tá­rá­ban tör­tént au­tó­bal­eset­ben el­hunyt két fi­a­tal em­lé­ké­re a bal­ese­tet kö­ve­tő­en egy-­e­gy fa­ke­resz­tet ál­lí­tot­tak a hoz­zá­tar­to­zók, a kar­ban­tar­tók még ab­ban az év­ben el­tá­vo­lí­tot­ták eze­ket. A ko­má­ro­mi hí­don 1982-ben egy ke­rék­pár­ral köz­le­ke­dő or­vost gá­zolt ha­lál­ra egy au­tós. A tra­gé­dia hely­szí­nét egy híd kor­lát­já­ra erő­sí­tett kis tég­la­lap ala­kú em­lék­táb­lá­val je­löl­ték meg, amely mel­lett min­dig volt to­boz­ko­szo­rú. A híd 2008-ban vég­zett fel­újí­tá­sa so­rán az em­lék­táb­lát a mun­ká­sok el­tá­vo­lí­tot­ták, s mun­ka be­fe­je­zé­se után azon­ban már nem he­lyez­ték vis­­sza.  E ne­ga­tív pél­dák el­le­né­re az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­ta­ink azt tá­maszt­ják alá, hogy a hi­va­ta­los szer­vek és az út­kar­ban­tar­tók – ha a halál­he­ly­jelek nem ve­szé­lyez­te­tik kü­lö­nö­seb­ben a köz­le­ke­dést – arány­lag to­le­rán­san vi­szo­nyul­nak eh­hez a kér­dés­hez. A gömöri Tor­nalján egy ré­szeg so­főr 2001-ben ha­lál­ra el­gá­zolt egy fi­a­tal 28 éves anyát két gyer­me­ké­vel. A hat­éves kis­lány és két­éves kis­fiú éle­tét vesz­tet­te, édes­any­ju­kat, pe­dig sú­lyos sé­rü­lé­sek­kel szál­lí­tot­ták a kór­ház­ba. A tra­gé­dia hely­szí­nét szin­te azon­nal el­lep­ték a mé­cse­sek és vi­rá­gok, s a he­lyet na­gyon gyak­ran és so­kan lá­to­gat­ták. Mi­vel a tra­gé­dia a kis­vá­ros egyik ut­cá­já­ban egy csa­lá­di ház előtt tör­tént, az ál­lan­dó halál­he­ly­jel ál­lí­tá­sá­hoz a hoz­zá­tar­to­zók­nak en­ge­délyt kel­lett kér­ni­ük a he­lyi szer­vek­től. Az en­ge­dély ki­adá­sá­hoz szük­ség volt a ház tu­laj­do­no­sá­nak a be­le­egye­zé­sé­re is, mi­vel a ház előt­ti te­rü­let is az ő bir­to­ká­ban van. A la­kók a tra­gé­di­át kö­ve­tő idő­szak­ban ne­he­zen vi­sel­ték a ház előt­ti nagy for­gal­mat, ugyan­is na­gyon so­kan hoz­tak mé­cse­se­ket, vi­rá­go­kat, s áll­do­gál­tak hos­­szabb ide­ig a ház előt­t, azon­ban nem el­le­nez­ték az ál­lan­dó jel fel­ál­lí­tá­sát. A halál­he­ly­jelek ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sa gya­ko­ri té­má­ja az elekt­ro­ni­kus saj­tó­nak is, több fó­ru­mot is ta­lál­tunk a vi­lág­há­lón, ame­lyek ki­mon­dot­tan ez­zel a té­má­val foglalkoz­nak.53 A köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek ma­gas szá­ma, s a köz­utak biz­ton­sá­ga az Eu­ró­pai Uni­ót is fog­lal­koz­tat­ja, az egyik Web-oldalon Zápis­ník z Bruselu: Pom­níèky pri ces­tách sú aj o eko­nom­ick­om zmare [Jegy­ző­könyv Brüs­­szel­ből: Az utak men­tén ál­lí­tott em­lék­je­lek a gaz­da­sá­gi el­ma­ra­dott­sá­got is jel­zik] cím­mel töb­bek közt ar­ról ol­vas­ha­tunk, hogy a ha­lá­los ki­me­ne­te­lű köz­úti bal­ese­tek ma­gas szá­má­nak okát a ke­let-eu­ró­pai tag­or­szág­ok­ban el­ső­sor­ban az el­avult út­há­ló­zat és az arány­lag el­öre­ge­dett au­tó­park­ban lát­ja. 54
A köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek el­ke­rü­lé­se, meg­aka­dá­lyo­zá­sá­nak, meg­elő­zé­sé­nek kér­dé­se egy­aránt fog­lal­koz­tat­ja mind a hi­va­ta­los szer­ve­ket és a ma­gán­em­be­re­ket is. Az utak men­tén el­he­lye­zett kü­lön­fé­le óri­ás­pla­ká­tok fi­gyel­mez­te­tik a köz­le­ke­dő­ket a gyors­haj­tás ve­szé­lye­i­re, az ilyen jel­le­gű pla­ká­tok Eu­ró­pa-szer­te lát­ha­tók. Né­me­lyik a biz­ton­sá­gi öv hasz­ná­la­tá­nak fon­tos­sá­gá­ra, né­me­lyik pe­dig a gyors­haj­tás, il­let­ve az al­ko­hol­fo­gyasz­tás ve­szé­lye­i­re fi­gyel­mez­te­tik az ar­ra ha­la­dó­kat. Szlo­vá­ki­á­ban is kü­lön­fé­le mód­sze­rek­kel pró­bál­koz­nak, hogy csök­kent­sék a köz­úti bal­ese­tek szá­mát: pél­dá­ul fek­vő rend­őrök el­he­lye­zé­sé­vel, va­la­mint az em­ber nagy­sá­gú rend­őrt áb­rá­zo­ló szí­nes táb­lák el­he­lye­zé­sé­vel az utak szé­lén.  Egye­di meg­ol­dást és mű­fajt kép­vi­sel a köz­le­ke­dés biz­ton­sá­ga ér­de­ké­ben a Ko­má­rom­hoz kö­ze­li Ógyal­lán el­he­lye­zett, fá­ból fa­ra­gott, Vi­gyá­zó ne­vet vi­se­lő fá­ból fa­ra­gott szo­bor­cso­port. A te­le­pü­lést ke­resz­tül­sze­lő, Ko­má­ro­mot és Ér­sek­új­várt ös­­sze­kö­tő for­gal­mas fő­út mel­lett ál­lí­tot­ták fel, az út két ol­da­lát ös­­sze­kö­tő zeb­ra mel­lett. Ezen az út­sza­ka­szon gya­ko­ri­ak a köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek, ezért ha­tá­roz­tak a he­lyi­ek a szo­bor­e­gyüttes el­ké­szí­té­sé­ről, s el­he­lye­zé­sé­ről az út mind­két ol­da­lán. 55
A vi­lág­há­lón szá­mos Web-oldalt ta­lál­ha­tunk, ame­lyek a ha­lá­los ki­me­ne­te­lő bal­ese­tek­kel fog­lal­ko­zik, több köz­le­ke­dé­si bal­eset­ben el­hunyt fi­a­tal ál­do­zat em­lé­ké­re hoz­tak lét­re em­lé­ke­ző ol­da­la­kat. Mi­vel a köz­úti bal­ese­tek gya­ko­ri oko­zói és ál­do­za­tai is fi­a­ta­lok, egy­re na­gyobb fi­gye­lem for­dul a meg­elő­zés kér­dé­sé­re, a fel­vi­lá­go­sí­tó mun­ká­ra. Az ún.  dis­zkóbale­setek ma­gas szá­ma, va­la­mint a fi­a­ta­lok kö­ré­ben egy­re na­gyobb mé­re­te­ket öl­tő al­ko­hol- és drog­fo­gyasz­tás cse­lek­vés­re kész­te­ti az il­le­té­ke­se­ket: el­ső­sor­ban a rend­őrö­ket és a pe­da­gó­gu­so­kat. A köz­úti bal­ese­tek­kel és a halál­he­ly­jelekkel fog­lal­ko­zó kü­lön­fé­le Web-oldalak kö­zül ki kell emel­nünk a 2001-ben Né­met­or­szág­ban, egy Magde­burg­ból in­dult kez­de­mé­nye­zés­ként fo­tó­ki­ál­lí­tás kap­csán lét­re­ho­zott Web-oldalt (www.s­trassenkreuze.de). A fény­kép­ki­ál­lí­tá­son 100 olyan – Sachsen-Anhalt tar­to­mány­ban ké­szült – ke­reszt fo­tó­ja sze­re­pel, ame­lyet az út men­tén a ha­lál­lal vég­ző­dő köz­úti bal­ese­tek hely­szí­nén ál­lí­tot­tak. A ki­ál­lí­tás­hoz meg­je­len­tett ka­ta­ló­gus a fény­ké­pe­ken túl kü­lön­bö­ző szak­te­rü­le­tek (szo­ci­o­ló­gia, et­no­ló­gia, te­o­ló­gia, fi­lo­zó­fia, iro­da­lom) kép­vi­se­lő­i­nek írá­sa­it is tar­tal­maz­za a té­má­ról. A ki­ál­lí­tás egy ván­dor­ki­ál­lí­tás, ame­lyet az is­ko­lák köl­csö­nöz­het­nek. A Web-oldal lé­nye­gé­ben egy ok­ta­tá­si se­géd­anyag sze­re­pét is be­töl­ti, ame­lyet a né­met­or­szá­gi is­ko­lák­ban is hasz­nál­nak, s cél­ja a gya­ko­ri köz­úti bal­ese­tek meg­elő­zé­se a fi­a­ta­lok kö­ré­ben. Az ol­da­lon a ri­asz­tó fény­ké­pe­ken túl kü­lön­fé­le hí­rek, bal­ese­ti sta­tisz­ti­kák, rend­őr­sé­gi be­szá­mo­lók stb. is ta­lál­ha­tók. A kö­zel­múlt­ban szin­tén Né­met­or­szág­ban Tommy Schmidt „in­ter­net­művész” kez­de­mé­nyez­te a Ke­reszt az út szé­lén cí­mű inter­netes pro­jek­tu­mot, amely­nek cél­ja az utak men­tén ta­lál­ha­tó halál­he­ly­jelek szám­ba­vé­te­le és he­lyé­nek meg­je­lö­lé­se egy vir­tu­á­lis tér­ké­pen. A Web-oldal (www.kreuz-am-rand.de) in­te­rak­tív, min­den­ki ré­szé­re hoz­zá­fér­he­tő, s bár­mi­lyen in­for­má­ci­ót köz­zé­te­het­nek az­zal a sze­mél­­lyel kap­cso­lat­ban (élet­rajz, a ha­lál kö­rül­mé­nyei, fény­ké­pek stb.), aki­nek em­lé­ké­re a halál­he­ly­jelet ál­lí­tot­ták. A szó­ban for­gó Web-oldal nem az egyet­len ilyen kez­de­mé­nye­zés, szá­mos más vir­tu­á­lis em­lék­ol­dalt is ta­lál­ha­tunk a vi­lág­há­lón, ahol pél­dá­ul vir­tu­á­lis gyer­tyát is le­het gyúj­ta­ni az el­hunyt em­lé­ké­re, s több fó­rum is mű­kö­dik, ahol hoz­zá le­het szól­ni a témához.56 A köz­úti bal­ese­te­ket je­lö­lő út men­ti ke­resz­tek­kel kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ók, kü­lön­fé­le is­me­ret­ter­jesz­tő írá­so­kat tar­tal­ma­zó ol­da­lak szá­ma is egy­re nő.57 A vi­lág­há­lón több vi­de­o­fel­vé­telt is köz­zé­tet­tek, amely a köz­úti bal­eset­ben el­hunyt sze­mély éle­tét, a bal­eset hely­szí­nén lé­vő ke­resz­tek­hez kap­cso­ló­dó tör­té­ne­tet mu­tat­ja be ál­ta­lá­ban va­la­mi­lyen, a bal­ese­tek­ről, egy-­e­gy ál­do­zat tör­té­ne­té­ről írott dal kí­sé­re­té­ben. 58 A Ma­gyar­or­szá­gon ké­szült ha­son­ló ol­da­lak szá­ma is egy­re nő a vi­lág­há­lón, ame­lyek a köz­úti bal­ese­tek­ben éle­tü­ket ve­sze­tett hoz­zá­tar­to­zók, ba­rá­tok em­lé­két őr­zik. Bu­da­pes­ten a Fló­ri­án té­ren (III. ke­rü­let) a köz­úti bal­ese­tek­ben el­huny­tak em­lé­ké­re több mint 10 év­vel ez­előtt em­lék­mű­vet ál­lí­tot­tak, amely­nél a ha­lot­tak nap­ja kör­nyé­kén tar­ta­nak meg­em­lé­ke­zé­se­ket. A köz­le­ke­dé­si bal­ese­tek szá­má­nak csök­ke­né­se ér­de­ké­ben az Or­szá­gos Bal­eset-meg­elő­zé­si Bi­zott­ság és a Nem­ze­ti Köz­le­ke­dé­si Ha­tó­ság fel­vi­lá­go­sí­tó cél­lal 2007 óta or­szá­gos road­showt ren­dez, amely so­rán több vi­dé­ki vá­rost is meg­lá­to­gat­nak. Itt el­ső­sor­ban a fi­a­ta­lok szá­má­ra ren­dez­nek prog­ra­mo­kat, s több he­lyen kop­ja­fát is ál­lí­tot­tak a bal­eset­ben el­huny­tak emlékére.59

3.10. A gya­ko­ri bal­ese­tek he­lyé­hez fű­ző­dő misz­ti­kus tör­té­ne­tek

Több olyan út­sza­kasz­hoz, ame­lye­ken az át­la­gos­nál jó­val na­gyobb szám­ban tör­tén­nek ha­lá­los ki­me­ne­te­lű bal­ese­tek, kü­lön­fé­le misz­ti­kus tör­té­ne­tek, ma­gya­rá­za­tok fű­ződ­nek. Már ele­ve az út­sza­kasz is olyan el­ne­ve­zést kap, amely a gya­ko­ri ha­lál­ra utal. Ha­lál­út­nak ne­ve­zik pél­dá­ul a Bu­da­pes­tet el­ke­rü­lő M0-ás au­tó­pá­lyát. A Po­zsonyt Prá­gá­val ös­­sze­kö­tő D1-es au­tó­pá­lyán Brünn és Jihla­va köz­ti sza­ka­szán is na­gyon sok, meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan bal­eset tör­tént. Töb­bek közt itt, a 88-as ki­lo­mé­ter­nél szen­ve­dett au­tó­bal­ese­tet 1992. szep­tem­be­ré­ben Ale­xan­der Dubèek, a prá­gai ta­vasz emblematikus alak­ja, a prá­gai Szö­vet­sé­gi Gyű­lés el­nö­ke, aki no­vem­ber 7-én be­le­halt sé­rü­lé­se­i­be. Ezt az út­sza­kaszt, kü­lö­nö­sen a 88-as ki­lo­mé­ter­kő kör­nyé­két geopatogén zó­ná­nak tart­ják. Né­hány misz­ti­kus fel­té­te­le­zés alap­ján a vis­­sza­já­ró ha­lot­tak gyil­kol­nak ezen a helyen.60 Ta­lán a leg­több misz­ti­kus tör­té­net a D1-es au­tó­pá­lya Brünnből Jihla­va fe­lé ve­ze­tő sza­ka­szán ta­lál­ha­tó Ki­lenc ke­reszt ne­vet vi­se­lő au­tós pi­he­nő­höz fű­ző­dik. A sok meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan bal­ese­tet az em­lí­tett hely kö­ze­lé­ben ta­lál­ha­tó Ki­lenc ke­reszt ne­vű, ki­lenc ke­reszt­ből ál­ló szak­rá­lis kisem­lékc­so­porthoz kap­cso­ló­dó tör­té­net­ben sze­rep­lő meg­gyil­kolt meny­as­­szony alak­já­hoz kö­tik. Ami­kor meg­je­le­nik az au­tó­pá­lyán, a gép­ko­csi­ve­ze­tők el­ve­szí­tik ural­mu­kat a kor­mány fö­lött. Ter­jed az a tör­té­net is, mi­sze­rint egy de­ne­vér­sze­rű em­ber je­le­nik meg az au­tó­pá­lyán, majd ke­resz­tül­su­han az au­tón, ami­ben an­­nyi­ra le­hűl ilyen­kor a le­ve­gő, hogy le­bé­nít­ja az au­tó vezetőjét.61

3.11. A jár­mű­ve­ze­tők pat­ró­nu­sa – Szent Kris­tóf kul­tu­sza

A hi­e­de­lem sze­rint, aki meg­lát­ja Szent Kris­tó­fot ké­pét, azt min­den baj, min­den ve­sze­de­lem el­ke­rü­li, s az­nap nem hal­hat meg felkészületlenül.62 Ezért fes­tet­ték a kis Jé­zust vál­lán vi­vő Kris­tóf, az úton lé­vők vé­dő­szent­jé­nek ha­tal­mas alak­ját el­ső­sor­ban a temp­lo­mok és köz­épü­le­tek kül­ső fa­lá­ra, hogy min­den­ki szá­má­ra már mes­­szi­ről lát­ha­tó le­gyen. A kö­zép­kor egyik leg­ked­vel­tebb vé­dő­szent­je Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban az au­tó­for­ga­lom nö­ve­ke­dé­sé­vel új­ra is­mert­té vált, a gép­jár­mű­ve­ze­tők kö­ré­ben kul­tu­sza egy­re ter­jed. Ám nem csu­pán a ka­to­li­ku­sok, il­let­ve val­lá­so­sak kö­ré­ben, ha­nem egy­faj­ta öku­me­ni­kus, val­lá­son fe­lü­li pat­ró­nus­sá vált. A Szent Kris­tó­fot áb­rá­zo­ló, amu­lett­ként funk­ci­o­ná­ló ér­me­ket, pla­ket­te­ket ott lát­hat­juk na­gyon sok gép­ko­csi, vagy mo­tor­ke­rék­pár mű­szer­fa­lán, vagy a kulcs­tar­tó­kon. Min­den gép­jár­mű­ve­ze­tő és utas ar­ra vá­gyik, hogy jár­mű­vét bal­eset­men­te­sen ve­zet­hes­se, s ne le­gyen szen­ve­dő ál­do­za­ta egy má­sik, fe­le­lőt­le­nül köz­le­ke­dő gép­jár­mű­ve­ze­tő ál­tal oko­zott, sok­szor ha­lá­los ki­me­ne­te­lű bal­eset­nek. Szent Kris­tóf-áb­rá­zo­lá­sok a ve­szé­lyes út­sza­kasz­okon a leg­gya­ko­rib­bak, nem vé­let­len te­hát, hogy pél­dá­ul az oszt­rák–olasz ha­tá­ron, a Bren­ner há­gón ke­resz­tül ve­ze­tő au­tó­pá­lya mel­lett épí­tett Eu­ró­pa-ká­pol­na (Europakapelle) kül­ső fa­lá­ra 1964-ben egy nagy­mé­re­tű mo­dern Szent Kris­tóf-áb­rá­zo­lás ke­rült. A kü­lön­fé­le ve­szé­lyek­től, ron­tás­tól meg­vé­dő amu­let­tek­nek, ka­ba­la-tár­gyak­nak a tör­té­ne­lem so­rán az em­be­rek rang­tól, kor­tól és nem­től füg­get­le­nül min­dig is nagy je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­tot­tak, s így szin­te ter­mé­sze­tes, hogy Szent Kris­tó­fot áb­rá­zo­ló ka­ba­la-jel­le­gű tár­gyak­nak, kis szent­ké­pe­ket nem csu­pán a val­lá­sos, hí­vő em­be­rek vá­sá­rol­ják, ha­nem má­sok is. Ko­vács Ákos ku­ta­tá­sa­i­ból tud­juk, hogy a ma­gyar ka­to­li­kus egy­ház 1945 előtt szor­gal­maz­ta a Szent Kris­tóf-kul­tusz el­ter­je­dé­sét, de en­nek el­le­né­re az em­lí­tett idő­szak­ban még­sem vált né­pi szent­té (Szövérffy 1943; Lisz­ka 2000, 143–148; Ko­vács 2006, 195–229). Az 1989-es rend­szer­vál­tás után azon­ban már Ma­gyar­or­szá­gon is ta­núi le­he­tünk a Szent Kris­tóf-kul­tusz ter­je­dé­sé­nek (el­ső­sor­ban 2000 után), amely úgy tű­nik, in­ten­zí­vebb, mint Szlo­vá­ki­á­ban. Szá­mos in­téz­mény (szer­ve­ző­dés, szer­ve­zet, pan­zió, és ét­te­rem, gyógy­szer­tár stb.) vi­se­li a ne­vét; ezek szá­ma év­ről-év­re nö­vek­vő ten­den­ci­át mutat.63 A Szent Kris­tóf nap­já­hoz kö­tő­dő szo­kást, a jár­mű­szen­te­lés­sel egy­be­kö­tött mi­sét és ün­nep­sé­get is egy­re több he­lyen ren­de­zik meg Ma­gyar­or­szá­gon. Nap­ja­ink­ban az egyik leg­is­mer­tebb és leg­több em­bert moz­gó­sí­tó Szent Kris­tóf nap­já­hoz kö­tő­dő ren­dez­vény Szán­tó­don, egy So­mogy me­gyei te­le­pü­lé­sen zaj­lik, ahol Szent Kris­tóf tisz­te­le­té­re fel­szen­telt ká­pol­na, s egy sza­bad­té­ri, 1939-ben ál­lí­tott Szent Kris­tóf szo­bor is ta­lál­ha­tó. Győr­ben 2008-ban, a már hu­szon­egye­dik al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett Szent Kris­tóf-na­pi jár­mű­szen­te­lé­sen a Ma­gyar Au­tó­klub mat­ri­cá­kat és imád­sá­gos la­pocs­ká­kat osz­to­ga­tott a részt­ve­vők­nek, ame­lye­ken a kö­vet­ke­ző fo­hász volt ol­vas­ha­tó:

„Add, hogy min­dig kö­rül­te­kin­tő fi­gye­lem­mel, ki­egyen­sú­lyo­zott lé­lek­kel ve­zes­sek, és min­den bal­ese­tet el­ke­rül­jek! Adj szí­vem­be fe­le­lős­ség­ér­ze­tet fe­le­ba­rá­ta­im éle­te és tes­ti ép­sé­ge irán­t. Ke­rül­jek min­den fék­te­len­sé­get és meg­gon­do­lat­lan­sá­got! Tartsd tá­vol tő­lem a hir­te­len adó­dó, ve­szé­lyes hely­ze­te­ket és add, hogy a kri­ti­kus pil­la­nat­ban is meg­őriz­zem nyu­gal­ma­mat.”

Szlo­vá­kia te­rü­le­tén arány­lag ala­csony a meg­ma­radt, vagy új ke­le­tű Szent Kris­tóf­hoz kö­tő­dő ob­jek­tum és áb­rá­zo­lá­sok szá­ma, s amint fen­tebb is em­lí­tet­tük, Ma­gyar­or­szág­hoz vi­szo­nyít­va a szent kul­tu­sza is elenyésző64. Ép­pen emi­att fi­gye­lem­re mél­tó az a 2006-ban a Szent Kris­tóf tisz­te­le­té­re fel­szen­tel au­tós­ká­pol­na, ame­lyet Zó­lyom egyik kül­vá­ro­sá­ban (Stráže) ad­tak át ren­del­tetésének.65 A ká­pol­na épí­té­sét a Szlo­vák Au­tó­sok Úniójá­nak (Slovenská únia vodièov) zó­lyo­mi szer­ve­ze­te kez­de­mé­nyez­te az­zal a cél­lal, hogy az úton­lévők szá­má­ra le­gyen egy hely, ahol em­lé­kez­het­nek a köz­úti bal­eset­ben el­hunyt hoz­zá­tar­to­zók­ra, s ez­zel kor­lá­toz­zák a bal­ese­tek hely­szí­nén a ke­resz­tek állítását.66 Meg­je­gyez­zük, hogy Eu­ró­pa-szer­te a Szent Kris­tóf tisz­te­le­té­re fel­szen­telt au­tós ká­pol­nák el­ter­jedt ob­jek­tu­mok­nak szá­mí­ta­nak, Szlo­vá­ki­á­ban ez a leg­el­ső ilyen épít­mény. Az Újbeszter­ce mel­lett át­adott, a Kiszu­ca és Ár­va ré­gi­ót ös­­sze­kö­tő II/520-as út 2008-ban ren­de­zett fel­ava­tá­si ün­nep­sé­gén egy olyan me­zei ol­tárt (a tu­dó­sí­tó „ká­pol­na”-ként [kaplnka] em­lí­ti) is fel­szen­tel­tek, amely­ben Szent Kris­tóf szob­rát he­lyez­ték el.67 Az em­lí­tett ob­jek­tu­mo­kon kí­vül egy Szent Kris­tóf ne­vét vi­se­lő ven­dég­lő­ről van még tu­do­má­sunk Besz­ter­ce­bá­nya kö­ze­lé­ben, Dono­valy­ban. A Halál­he­ly­jelek a köz­úti bal­ese­tek szín­he­lyén cí­mű fe­je­zet­ben már em­lí­tett, Bé­la te­le­pü­lés­re ve­ze­tő út mel­lett 1939-ben egy sze­ren­csés ki­me­ne­te­lű bal­eset em­lé­ké­re ál­lí­tott Szent Kris­tó­fot áb­rá­zo­ló kép­osz­lop a ku­ta­tott te­rü­le­ten egye­di ob­jek­tum­nak szá­mít (vö. Lisz­ka 2000, 146). A kegy­tár­gya­kat áru­sí­tó bol­tok­ban kap­ha­tó Szent Kris­tó­fot áb­rá­zo­ló kulcs­tar­tók és szent­ké­pek iránt az el­áru­sí­tók sze­rint egy­re nő a ke­res­let, az em­lí­tett tár­gya­kat amu­lett­ként vá­sá­rol­ják, hogy vé­del­met nyújt­son tu­laj­do­no­sa­ik szá­má­ra a bal­ese­tek­kel szem­ben. Szent Kris­tóf-na­pi jár­mű­szen­te­lés­ről Szlo­vá­ki­á­ban csu­pán há­rom hely­ről van tu­do­má­sunk. A Besz­ter­ce­bá­nyá­hoz tar­to­zó Olmány­fal­va te­le­pü­lés­hez kö­ze­li Szent Kris­tóf ne­vét vi­se­lő ven­dég­lő (Koliba u Sv. Krišto­fa) mel­lett 2009-ben már ötö­dik al­ka­lom­mal ál­dot­ták meg a gép­jár­mű­ve­ket és uta­saikat.68 Poz­sonyliget­falu görögka­to­likus püs­pö­ke 2009-ben a szent­mi­se után meg­ál­dot­ta a hí­vek autóit.69 Egy au­tó­szen­te­lés­ről a Re­mény cí­mű szlo­vá­ki­ai ma­gyar ka­to­li­kus he­ti­lap is tu­dó­sí­tott:

„Egy­há­zunk jú­li­us 24-én em­lé­ke­zik meg Szent Kris­tóf vér­ta­nú­ról, aki az uta­sok és au­tó­ve­ze­tők vé­dő­szent­je. Ez al­ka­lom­mal a bábindali egy­ház­köz­ség­ben Pin­tér Be­ne­dek Mi­hály OPraem atya meg­ál­dot­ta a hi­vők gép­ko­csi­ja­it. (…) Szent Kris­tóf vér­ta­nú le­gyen hí­ve­i­nek úti­ka­la­u­za, hogy biz­ton­sá­go­san köz­le­ked­jünk és utainkon tisz­te­let­ben tart­suk a ma­gunk és em­ber­tár­sa­ink életét.”70

3.12. Meg­em­lé­ke­zé­sek a bal­eset ál­do­za­ta­i­ról a saj­tó­ban

A saj­tó­ban ol­vas­ha­tó gyász­je­len­té­sek mel­lett egy­re gyak­rab­ban je­len­nek meg meg­em­lé­ke­zé­sek az el­huny­tak ha­lá­lá­nak év­for­du­ló­ján, gyak­ran 5, 10. vagy 20, eset­leg 25. év­for­du­ló­ról is. A meg­em­lé­ke­ző szö­veg­gel együtt sok­szor köz­zé­te­szik az el­hunyt fény­ké­pét, va­la­mi­lyen vers­rész­let­tel együt­t. Ez utób­bi­ak gyak­ran sír­ver­sek, il­let­ve több sír­vers, il­let­ve sír­vers­rész­let ös­­sze­vo­ná­sá­val ké­szült rí­mek, eset­leg a csa­lád­tag­ok ma­guk ír­ják eze­ket. Az el­huny­tak­ra tör­té­nő meg­em­lé­ke­zé­sek a nyom­ta­tott saj­tó­ban egy­re na­gyobb te­ret hó­dí­ta­nak. Az itt ol­vas­ha­tó ver­sek, szö­ve­gek már na­gyon sok­szor az ugyan­ab­ban az új­ság­ban meg­je­lent szö­ve­gek va­ri­án­sai, át­köl­té­sei, il­let­ve ak­tu­a­li­zált vál­to­za­tai. Ter­mé­sze­te­sen ezek kö­zött olya­nok is van­nak, ame­lyek a ha­lá­los köz­úti bal­ese­tek ál­do­za­ta­i­ról em­lé­kez­nek meg a tra­gi­kus ha­lál év­for­du­ló­ján. Hogy ilyen el­hunyt sze­mély­ről van szó, a ha­lál tra­gi­kus vol­tá­ra va­ló uta­lás­ból kö­vet­kez­tet­he­tünk, azon­ban ar­ra is van pél­da, hogy a ha­lál okát, kö­rül­mé­nye­it nem sej­te­tik a szö­veg­ben. Egy 2006-ban ha­lá­los bal­ese­tet szen­ve­dett fiú, Ko­vács Já­nos (be­ce­ne­vén Kovi)71 ha­lá­lá­nak el­ső év­for­du­ló­ján az el­hunyt fény­ké­pé­vel együtt az Új Szó ha­sáb­ja­in a kö­vet­ke­ző vers és szö­veg je­lent meg:

Hoz­zád már csak a te­me­tő­be me­he­tünk,
vi­rá­got csak a sí­rod­ra te­he­tünk.
Könny­csepp gör­dül vé­gig az ar­cun­kon,
ez azért van, mert hi­ány­zol na­gyon.
Szo­mo­rú szív­vel em­lé­ke­zünk jú­li­us 25-én, ha­lá­lá­nak 1. év­for­du­ló­ján
KO­VÁCS JÁ­NOS­RA
(Kovi)
Em­lé­két örök­ké szí­vük­ben őr­ző sze­ret­tei.
(Új Szó 2007. jú­li­us 25., 17)

A ha­lál má­so­dik év­for­du­ló­ján kö­zölt vers sem utal a bal­eset­re, ha­nem az el­hunyt ne­vé­ben szól az élők­höz:
Gon­dol­ja­tok rám, aki­ket sze­ret­tem
Már 2 éve, hogy a sír­ban fek­szem.
Az­óta akik sí­rom­ba hord­já­tok a vi­rá­got,
Ne­ve­tek le­gyen még so­ká­ig ál­dott.
Fá­jó szív­vel em­lé­ke­zünk 2008. jú­li­us 25-én
KO­VÁCS JÁ­NOS­RA
(Somorja)
Em­lé­két örök­ké szí­vük­ben őr­ző sze­ret­tei.
(Új Szó 2008. jú­li­us 25., 10)

Az el­hunyt ha­lá­lá­nak 3. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból kö­zölt meg­em­lé­ke­zés­hez mel­lé­kelt vers­ben – ha nem is egy­ér­tel­mű­en – de már tör­té­nik jel­zés a tra­gi­kus ha­lál­ra:
Akit úgy sze­ret­tünk, bú­csú nél­kül ment el,
Ész­bon­tó do­log ez, mit nem ért az em­ber.
Nél­kü­led szo­mo­rú, üres a há­zunk,
Még most sem his­­szük el, hogy hi­á­ba vá­runk.
Fá­jó szí­vünk fel­zo­kog ér­ted,
Örök­ké sze­re­tünk, nem fe­le­dünk té­ged.
(Új Szó 2009. jú­li­us 25., 15)

A gömöri Várhosszúrétről szár­ma­zó, mo­tor­bal­eset­ben el­hunyt fi­a­tal­em­ber ha­lá­lá­nak 1. év­for­du­ló­ján meg­je­lent meg­em­lé­ke­zés szö­ve­ge, és a hoz­zá­tar­to­zók ál­tal írott vers már na­gyon sok konk­rét ada­tot, uta­lást tar­tal­maz mind a ha­lá­los bal­eset­re, mind az el­hunyt sze­mé­lyé­re vo­nat­ko­zó­an, s az is ki­de­rül, hogy az el­hunyt édes­ap­ja már nem él:

El­men­tél ott­hon­ról, nem gon­dol­tál ar­ra,
hogy édes­anyád­hoz so­sem tér­hetsz vis­­sza.
Egy éve an­nak a bor­zal­mas nap­nak,
ami­kor örök­re el­né­mult az aj­kad.
Tra­gi­kus ha­lá­lod szí­vünk­nek na­gyon fáj,
te vol­tál min­de­nünk, örök se­bet hagy­tál.
Nem bo­rít­ja an­­nyi csil­lag fönt az eget,
ahány­szor rád gon­do­lunk, de jó is volt ve­led.
Nincs na­gyobb fáj­da­lom, so­kan át­érez­ték,
mint mi­kor édes­anya sír­ba te­szi gyer­me­két.
So­ha el nem mú­ló sze­re­tet­tel em­lé­ke­zünk a drá­ga jó fi­ú­ra és test­vér­re,
ifj. KORINTUS JÁ­NOS­RA
(Várhosszúrét),
akit a kö­nyör­te­len ha­lál 1998 má­jus 20-án tra­gi­kus bal­eset kö­vet­kez­té­ben 22 éve­sen ra­ga­dott ki sze­ret­tei kö­ré­ből. Jó­sá­gát, sze­re­te­tét, mo­soly­gós ar­cát so­ha nem fe­led­jük. Drá­ga em­lé­két fá­jó szív­vel őr­zi: öz­vegy édes­any­ja, nő­vé­re Blan­ka és csa­lád­ja.
(Új Szó 1999. má­jus 24., 12)

An­nus Zol­tán la­kó­he­lyén, Ógyal­lán, 2003-ban szen­ve­dett ha­lá­los bale­setet.72 Ha­lá­lá­nak 3-ik év­for­du­ló­ján meg­je­lent szlo­vák nyel­vű meg­em­lé­ke­zés szö­ve­gé­ben sem ta­lá­lunk konk­rét uta­lást a ha­lál­eset oká­ra vagy kö­rül­mé­nye­i­re:
Celé tri roky chýbaš medzi nami,
Odišiel si náh­le, zostali sme sami.
ažko je bez Teba, smut­no je nám všetkým,
Už niè nie je také, ako bolo predtým.“
Dòa 27. má­ja uplynuli tri smut­né roky, odkedy nás navždy opustil náš milo­vaný syn,
brat, krst­ný otec a ka­ma­rát
Zol­tán Annuš z Hur­bano­va.
Kto ste ho poz­nali a ma­li radi, venu­jte mu tichú spomienku.
S lásk­ou spomí­na­jú rodièi­a, ses­tra, švagor, krst­ná dcéra Nikol­ka a celá rod­i­na.73
(Nitrianske noviny 2006. má­jus 29., 48)

A gömöri Tor­nalján 2001-ben gá­zolt ha­lál­ra egy au­tós 2 test­vért, egy 2 éves kis­fi­út és egy 6 éves kis­lányt. A szü­lők a bal­eset hely­szí­nén egy már­vány­ból ké­szült halál­he­ly­jelet ál­lí­tot­tak, ame­lyen a két kis­gye­re­ket áb­rá­zo­ló fény­kép is meg­ta­lál­ha­tó. Ha­lá­luk óta éven­te meg­em­lé­kez­nek ró­luk a saj­tó ha­sáb­ja­in is. A meg­em­lé­ke­zés szö­ve­ge és a mel­lé­kelt vers is vál­to­zik, s a gye­re­kek­ről kö­zölt fény­ké­pe­ket cse­rél­ge­tik, va­ri­ál­ják. Be­fe­je­zé­sül kö­zöl­jük va­la­men­­nyi, a kez­de­tek­től meg­je­lent meg­em­lé­ke­zés szö­ve­gét.
A ha­lál 2. év­for­du­ló­ja:

Föl­dön ma­radt min­den átok,
ször­nyű a Ti tra­gé­di­á­tok.
An­gya­lok őr­zik ál­mo­tok
és az Is­ten vi­gyáz re­á­tok,
hisz ár­tat­la­nul hal­ta­tok.
Fá­jó em­lék­ként ma­radt szí­vünk­ben 2001. ok­tó­ber 2-a, éle­tünk leg­szo­mo­rúbb nap­ja, ami­kor a ke­gyet­len ha­lál hir­te­len ki­ra­gad­ta kö­rünk­ből a leg­ked­ve­sebb gyer­me­ke­in­ket
RÁCZ GRÉ­TI­KÉT
és RÁCZ OLI­VÉRT
(Tornalja)
Akik is­mer­ték és sze­ret­ték, szen­tel­je­nek em­lé­kük­nek egy csen­des per­cet ezen a szá­munk­ra na­gyon szo­mo­rú má­so­dik év­for­du­lón. Em­lé­kü­ket örök­ké meg­őriz­zük.
A gyá­szo­ló csa­lád
(Új Szó 2003. ok­tó­ber 18., 14)

A ha­lál 3. év­for­du­ló­ja:

Fáj­da­lom­mal meg­tört szív­vel és kön­­nyes szem­mel em­lé­ke­zünk ok­tó­ber 2-án, ha­lá­luk har­ma­dik év­for­du­ló­ján
RÁCZ GRÉ­TI­KÉ­RE
és RÁCZ OLI­VÉR­RE
(Tornalja)
akik vá­rat­la­nul, bú­csú­szó nél­kül hagy­tak itt ben­nün­ket. Akik is­mer­ték és sze­ret­ték, szen­tel­je­nek em­lé­kük­nek egy csen­des per­cet. Em­lé­kü­ket örök­ké meg­őriz­zük.
A gyá­szo­ló csa­lád
(Új Szó 2004. ok­tó­ber 2., 30)

A ha­lál 4. év­for­du­ló­ja:

Nem az a fáj­da­lom,
amely­től kön­­nyes a szem,
ha­nem ame­lyet szí­vünk­ben
hor­do­zunk né­mán,
csen­de­sen.
Fá­jó szív­vel em­lé­ke­zünk ok­tó­ber 2-án ha­lá­luk ne­gye­dik év­for­du­ló­ján
RÁCZ GRÉ­TI­KÉ­RE
és
RÁCZ OLI­VÉR­RE
(Tornalja)
akik vá­rat­la­nul hagy­tak itt ben­nün­ket.
Em­lé­kü­ket örök­ké őriz­zük.
(Új Szó 2005. ok­tó­ber 1., 17)

A ha­lál 5. év­for­du­ló­ja:

Mes­­sze, tá­vol vagy­tok már tő­lünk,
de itt ma­rad­tok örök­re,
szí­vünk mé­lyén vagy­tok be­zár­va,
amíg élünk, mind­örök­re.
Fáj­da­lom­tól meg­tört szív­vel és kön­­nyes szem­mel em­lé­ke­zünk ok­tó­ber 2-án, ha­lá­luk­nak 5. év­for­du­ló­ján
RÁCZ GRÉ­TI­KÉ­RE
és RÁCZ OLI­VÉR­RE
(Tornalja),
akik vá­rat­la­nul és tra­gi­kus kö­rül­mé­nyek kö­zött hagy­tak itt ben­nün­ket. Akik is­mer­ték és sze­ret­ték, szen­tel­je­nek em­lé­kük­nek egy né­ma pil­la­na­tot.
(Új Szó 2006. ok­tó­ber 2., 19)

A ha­lál 6. év­for­du­ló­ja:

A múlt­ba vis­­sza­néz­ve va­la­mi fáj,
va­la­ki­ket ke­re­sünk, akik nin­cse­nek már.
Nél­kü­le­tek szo­mo­rú, üres a há­zunk,
még most sem his­­szük el, hogy hi­á­ba vá­runk.
Fá­jó szív­vel és so­ha el nem mú­ló sze­re­tet­tel em­lé­ke­zünk
RÁCZ GRÉ­TI­KÉ­RE
és
RÁCZ OLI­VÉR­RE
(Tornalja),
akik vá­rat­la­nul és tra­gi­kus kö­rül­mé­nyek közt hagy­tak itt ben­nün­ket. Akik is­mer­ték és sze­ret­ték őket, szen­tel­je­nek em­lé­kük­re egy né­ma pil­la­na­tot ezen a szo­mo­rú 6-ik év­for­du­lón.
A gyá­szo­ló csa­lád.
(Új Szó 2007. ok­tó­ber 2., 14)

A ha­lál 7. év­for­du­ló­ja:

Az idő mú­lik, fe­led­ni nem le­het,
Szí­vünk­ben to­vább él a sze­re­tet.
A csend ad Nek­tek nyu­gal­mat,
De bá­na­tunk örök­re meg­ma­rad.
Fá­jó szív­vel em­lé­ke­zünk 2008. ok­tó­ber 2-án, ha­lá­luk 7. év­for­du­ló­ján
RÁCZ GRÉ­TI­KÉ­RE
és RÁCZ OLI­VÉR­RE