Kravanja, Boštjan: Sveti svet. Topografija religioznega prostora na primeru Breginjskega kota
Ljubljana: Univerza v Ljubljani, Filozofska fakulteta, Oddelek za etnologijo in kulturno antropologijo 2007, 277 p. /Zupanièeva knjižnica 23./ ISBN 978-961-237-224-8
A bemutatásra kerülő kötet átdolgozott magiszteri munka, amellyel a szerző ifjú kutatóként [mladi raziskovalec, mint kutatói státusz – a recenzens megj.] 2000 és 2002 között foglalkozott a ljubljanai egyetem Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékén. Témájával, a szent helyek problematikájának kutatásával mentora, Zmago Šmitek professzor javaslatára kezdett el foglalkozni. Magáévá téve mestere megállapítását, miszerint a vallástudomány interdiszciplináris kihívásnak tekinthető, a szent tér meghatározásához inkább fenomenológiai szempontból, mintsem kimondottan antropológiailag közelített. A Breginjski kot (Nyugat Szlovéniában található) térségének vizsgálata során a mitológiai és vallásos momentumok helyi beilleszkedéseit vizsgálta. Az előszót követően a bevezetőben találhatók a vallás és a szent, a szimbólumok rendszere és a tér, a szent tér megtérítése alfejezetek. A következőkben a vizsgált terület kulturális sajátosságait, és a katolikus közösséget a „bent–kint” viszony transzformációját tárgyalja a szerző, ezt a vallás eredete, a rokoni szálak és a szent kapcsolata, a vallás fenomenológiája, a szent viszonya a profánhoz és a szakrálishoz, valamint a szent tér témák követik. Bemutatja a szent teret, amit a lakók a világ közepének tekintenek és a hozzá vezető, valamint az onnan kivezető utat, a megtérés labirintusait. A szerző külön fejezetben próbálja rekonstruálni a szlávok itteni letelepedésének vallásos vonatkozásait. A szent tér példáit több szemszögből világítja meg. Ezekhez sorolja a templomokat, barlangokat, hegyeket, dombokat, amelyeket külön-külön is részletesen ismertet, a keresztény mivoltukat, patrónusaikat, a kereszténység előtti jellemzőiket. Ezeknél sorra veszi a szájhagyományból is megismerhető hiedelmeket, mitológiai vonatkozásokat, mint istenségeket, természetfeletti lényeket stb. A szakrális helyek elemzésénél abból indul ki, hogy ezek, főleg a templomok, a kereszténység hozzájárulásai a tér megkonstruálásához. Bemutatja a szent tér keresztény koncepcióját, a keresztény szentélyt. A vidéken zajló hittérítést, egyházi szervezetet, temetkezési helyszíneket és a liturgiát, továbbá a húsvéti szenteléseket ismerteti részletesen. A keresztény szimbólumok közül is néhányat górcső alá vesz. Megkülönböztetve a szent tértől vizsgálja a vallásos teret, külön fejezetben a zarándoklatokat.
A zárszóban a szerző megállapítja, hogy munkája kimutatta a két különböző, mégis hasonló vallásos világ összefonódásának módjait és egy időben való létezését. A „pogány” szent tér rekonstrukciója a szláv hármas struktúrának felel meg (Perun, a szent, mely nehezen hozzáférhető tér; Veles, a gonosz erők tere, ahová a föld és a földművelés is tartozik; Mokoš, az imádás és Mária, az ember és isten közti közvetítő tere), ebből kifolyólag szerinte a Világ és az Univerzum felépítését a keresztény vallás a kereszténység előtti időszakból vette át – ezt bizonyítja a Breginjski kot vizsgálata is. Ezért, föltételezi, a szláv fölfogás szerinti világstruktúrának (Perun, Veles, Mokoš) megfelel a keresztény hármas szimbólumrendszer (Apa, Fiú, Szentlélek), mindkettőnek pedig e vidék struktúrája (szent, szakrális és vallásos tér). A szerző munkáját mintának szánta, mely alapján egyrészt folytatni lehet e vidék kutatását, illetve más vidékeken lehet hasonló alapokon vizsgálódni, használni, mint a rekonstrukció módszerét.