kedd, július 27, 2021

Qui­et­zsch, Har­ald: La Pas­sione nel pae­sag­gio. Bib­li­ografia dei Sacri Mon­ti, Cal­vari e Com­p­lessi devozion­al­i. Bib­li­ografia tedesca. Pas­sion in der Land­schaft. Bib­li­ogra­phie der Sacri Mon­ti, Kalvarien­berge und Andachtsstät­ten. Deutschsprachige Bib­li­ogra­phie

Mon­fer­ra­to: Doku­men­ta­tion­szen­trum für Sacri Mon­ti, Kalvarien­berge und europäis­che Andachtsstät­ten 2007, 157 p. ISBN 978-88-89081-09-9

Mi­e­lőtt ma­gá­ról a kö­tet­ről szól­nék, az elő­ál­lí­tá­sá­ból ak­tív részt vál­la­ló két fél be­mu­ta­tá­sa lát­szik szük­sé­ges­nek. Az 1934-ben szü­le­tett Har­ald Qui­et­zsch ere­de­ti szak­má­ját te­kint­ve ős­ré­gész, a Lip­csé­hez kö­ze­li Grim­ma mú­ze­u­má­nak ve­ze­tő­je, je­len­leg Drez­dá­ban él. Szak­rá­lis kis­em­lé­kek­kel in­kább hob­by­-sze­rű­en (ám ma­gas szak­mai szín­vo­na­lon!) fog­lal­ko­zik, hosszú év­ti­ze­dek óta. Ál­lan­dó és el­ma­rad­ha­tat­lan részt­ve­vő­je a két­éven­te meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő nem­zet­kö­zi kisem­lékku­tató kon­fe­ren­ci­ák­nak, il­let­ve – s ez jó­val lé­nye­ge­sebb – meg­szál­lott gyűj­tő­je az eu­ró­pai kis­em­lé­kek iro­dal­má­nak. Nem­csak tárgy­sze­rű­en gyűj­ti a (bár­mi­lyen nyel­ven!) meg­je­lent pub­li­ká­ci­ó­kat, ha­nem egy ala­pos bib­li­og­rá­fi­át is ké­szít, ami a szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő min­den­ne­mű szak­rá­lis kis­em­lék-iro­dal­mat tar­tal­maz­za. Ha­gyo­má­nyos író­gép­pel ké­szí­tett, meg­be­csül­ve jó­val több mint tíz­ezer ka­ta­ló­gus­cé­du­lá­i­nak egy so­ro­za­tát a ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vu­má­ba is le­ad­ta (most fo­lyik a cé­du­lák rend­sze­re­zé­se és a gya­kor­la­ti mun­ká­ban is hasz­no­sít­ha­tó­vá té­te­le). Je­len kö­tet szá­má­ra a kál­vá­ri­ák­kal, ke­reszt­utak­kal, szent lép­csők­kel kap­cso­la­tos né­met nyel­vű szak­iro­dal­mat tar­tal­ma­zó cé­du­lá­it „dol­goz­ták fel” a piemon­ti il­le­tő­sé­gű „Szent He­gyek, Kál­vá­ri­ák és Eu­ró­pai Kegy­he­lyek Do­ku­men­tá­ci­ós Köz­pont­já­nak” (Centro di Doc­u­men­tazione dei Sacri Mon­ti, Cal­vari e Com­ple­si devozion­ali europei)7 mun­ka­tár­sai a Dél-ti­ro­li Könyv­tá­ros­ok Egye­sü­le­té­vel és a turi­ni Goe­the In­té­zet­tel kar­ölt­ve. Az em­lí­tett do­ku­men­tá­ci­ós köz­pont te­vé­keny­sé­gé­ről, ha­tal­mas, az eu­ró­pai kál­vá­ri­á­kat fel­tér­ké­pe­ző, egy pom­pás pub­li­ká­ci­ó­ban be is mu­ta­tó vál­lal­ko­zá­sá­ról év­köny­vünk­ben már be­szá­mol­tunk (Szil­ágyi Ist­ván: Kalvarien-Inventare. Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana 5–6, 137–140). Most mind­ezt csak an­­nyi­ban egé­szí­te­ném ki, hogy az in­téz­mény ez­zel a bib­li­og­rá­fi­á­val so­ro­za­tot kí­ván el­in­dí­ta­ni. A né­met nyel­ven meg­je­lent pub­li­ká­ci­ók jegy­zé­két (és nem a „né­met nyel­vű or­szá­gok” bib­li­og­rá­fi­á­ját, ahogy az a kö­tet egyik elő­sza­vá­ban – a sok kö­zött – hely­te­le­nül sze­re­pel: 9. o.) Eu­ró­pa más nyel­ve­in meg­je­lent bib­li­og­rá­fia-kö­te­tek kö­ve­tik majd (Szlo­vá­kia már ren­del­ke­zik egy ilyen, meg­je­le­nés­re vá­ró köny­vé­szet­tel, ami a Mar­ián Èièo, Michaela Kali­nová és Sil­via Paulusová ne­vé­vel fém­jel­zett, Kalvárie a Krížové cesty na Sloven­sku cí­mű kö­tet mel­lék­ter­mé­ke­ként keletkezett8. A fi­gyel­mes ol­va­só­nak ta­lán fel­tűnt, hogy a fen­ti­ek­ben, ami­kor Qui­et­zsch és a do­ku­men­tá­ci­ós köz­pont együtt­mű­kö­dé­sét em­lí­tet­tem, ak­kor azt a mun­ka­fá­zist, hogy „fel­dol­goz­ták”, macs­ka­kör­mök kö­zé rak­tam. Tet­tem ezt azért, mi­vel ez a „fel­dol­go­zás” an­­nyi­ból ál­lott mind­ös­­sze, hogy a ka­ta­ló­gus­cé­du­lák ada­ta­it egy könyv­tá­ros-prog­ram se­ge­del­mé­vel szá­mí­tó­gép­be vit­ték, az egyik elő­szó alap­ján bib­li­og­rá­fi­a­i­lag el­len­őriz­ték, „utá­naku­tat­tak” (31. o.), ki­hagy­ták (!) a szer­ző szög­le­tes zá­ró­jel­ben sze­rep­lő rö­vid (ám rend­kí­vül fon­tos és út­mu­ta­tó!) an­no­tá­ci­ó­it, majd egy ABC-sorba ren­de­zés pa­ranc­­csal, te­hát egy gomb­nyo­más­sal „rend­sze­rez­ték” azt. Így jött lét­re ez az egyéb­ként ér­té­kes, gya­kor­la­ti szem­pont­ból vi­szont hasz­nál­ha­tat­lan jegy­zék. Hasz­nál­ha­tat­lan azért, mert csak azt ta­lál­ja meg ben­ne az ér­dek­lő­dő (ha­csak nem haj­lan­dó min­den eset­ben vé­gig­ol­vas­ni a csak­nem 2000 té­telt), amit konk­ré­tan ke­res. Tud­ja te­hát a szer­zőt, s meg­né­zi, hogy sze­re­pel-e va­la­mi­lyen pub­li­ká­ci­ó­já­val a szó­ban for­gó jegy­zék­ben. Vi­lá­gos­sá sze­ret­ném ten­ni, hogy a jegy­zék szub­jek­tív: egy em­ber, min­den in­téz­mé­nyes hát­te­ret nél­kü­lö­ző, több év­ti­ze­des mun­ká­já­nak, meg­szál­lott­sá­gá­nak, szor­gal­má­nak az ered­mé­nye. Nem „tel­jes” te­hát, ahogy tel­jes bib­li­og­rá­fia nem is lé­te­zik. Minden­nek tu­da­tá­ban azon­ban még­is jól ki­ak­náz­ha­tó kin­cses­bá­nya le­he­tett vol­na. Az em­ber szí­ve sza­kad meg, ha rá­gon­dol, hogy vi­szony­lag ke­vés erő­be­ve­tés­sel mi­lyen jó, gya­kor­la­ti­lag is hasz­no­sít­ha­tó bib­li­og­rá­fia-ki­ad­vány szü­let­he­tett vol­na, ha ké­szül hoz­zá egy tár­gy- és egy hely­név­mu­ta­tó. Azt kell, hogy mond­jam, saj­nos, Har­ald Qui­et­zsch több év­ti­ze­des mun­ká­ja, a do­ku­men­tá­ci­ós köz­pont egy al­kal­ma­zott­já­nak te­vé­keny­sé­ge, a drá­ga me­rí­tett pa­pír, mind kár­ba ve­szett, hi­szen egy hasz­nál­ha­tat­lan könyv bir­to­ko­sa le­het az a sze­ren­csés (vagy sze­ren­csét­len?), aki­hez el­ju­tott e pub­li­ká­ció.