Quietzsch, Harald: La Passione nel paesaggio. Bibliografia dei Sacri Monti, Calvari e Complessi devozionali. Bibliografia tedesca. Passion in der Landschaft. Bibliographie der Sacri Monti, Kalvarienberge und Andachtsstätten. Deutschsprachige Bibliographie
Monferrato: Dokumentationszentrum für Sacri Monti, Kalvarienberge und europäische Andachtsstätten 2007, 157 p. ISBN 978-88-89081-09-9
Mielőtt magáról a kötetről szólnék, az előállításából aktív részt vállaló két fél bemutatása látszik szükségesnek. Az 1934-ben született Harald Quietzsch eredeti szakmáját tekintve ősrégész, a Lipcséhez közeli Grimma múzeumának vezetője, jelenleg Drezdában él. Szakrális kisemlékekkel inkább hobby-szerűen (ám magas szakmai színvonalon!) foglalkozik, hosszú évtizedek óta. Állandó és elmaradhatatlan résztvevője a kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi kisemlékkutató konferenciáknak, illetve – s ez jóval lényegesebb – megszállott gyűjtője az európai kisemlékek irodalmának. Nemcsak tárgyszerűen gyűjti a (bármilyen nyelven!) megjelent publikációkat, hanem egy alapos bibliográfiát is készít, ami a számára hozzáférhető mindennemű szakrális kisemlék-irodalmat tartalmazza. Hagyományos írógéppel készített, megbecsülve jóval több mint tízezer katalóguscéduláinak egy sorozatát a komáromi Etnológiai Központ Szakrális Kisemlék Archívumába is leadta (most folyik a cédulák rendszerezése és a gyakorlati munkában is hasznosíthatóvá tétele). Jelen kötet számára a kálváriákkal, keresztutakkal, szent lépcsőkkel kapcsolatos német nyelvű szakirodalmat tartalmazó céduláit „dolgozták fel” a piemonti illetőségű „Szent Hegyek, Kálváriák és Európai Kegyhelyek Dokumentációs Központjának” (Centro di Documentazione dei Sacri Monti, Calvari e Complesi devozionali europei)7 munkatársai a Dél-tiroli Könyvtárosok Egyesületével és a turini Goethe Intézettel karöltve. Az említett dokumentációs központ tevékenységéről, hatalmas, az európai kálváriákat feltérképező, egy pompás publikációban be is mutató vállalkozásáról évkönyvünkben már beszámoltunk (Szilágyi István: Kalvarien-Inventare. Acta Ethnologica Danubiana 5–6, 137–140). Most mindezt csak annyiban egészíteném ki, hogy az intézmény ezzel a bibliográfiával sorozatot kíván elindítani. A német nyelven megjelent publikációk jegyzékét (és nem a „német nyelvű országok” bibliográfiáját, ahogy az a kötet egyik előszavában – a sok között – helytelenül szerepel: 9. o.) Európa más nyelvein megjelent bibliográfia-kötetek követik majd (Szlovákia már rendelkezik egy ilyen, megjelenésre váró könyvészettel, ami a Marián Èièo, Michaela Kalinová és Silvia Paulusová nevével fémjelzett, Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku című kötet melléktermékeként keletkezett8. A figyelmes olvasónak talán feltűnt, hogy a fentiekben, amikor Quietzsch és a dokumentációs központ együttműködését említettem, akkor azt a munkafázist, hogy „feldolgozták”, macskakörmök közé raktam. Tettem ezt azért, mivel ez a „feldolgozás” annyiból állott mindössze, hogy a katalóguscédulák adatait egy könyvtáros-program segedelmével számítógépbe vitték, az egyik előszó alapján bibliográfiailag ellenőrizték, „utánakutattak” (31. o.), kihagyták (!) a szerző szögletes zárójelben szereplő rövid (ám rendkívül fontos és útmutató!) annotációit, majd egy ABC-sorba rendezés paranccsal, tehát egy gombnyomással „rendszerezték” azt. Így jött létre ez az egyébként értékes, gyakorlati szempontból viszont használhatatlan jegyzék. Használhatatlan azért, mert csak azt találja meg benne az érdeklődő (hacsak nem hajlandó minden esetben végigolvasni a csaknem 2000 tételt), amit konkrétan keres. Tudja tehát a szerzőt, s megnézi, hogy szerepel-e valamilyen publikációjával a szóban forgó jegyzékben. Világossá szeretném tenni, hogy a jegyzék szubjektív: egy ember, minden intézményes hátteret nélkülöző, több évtizedes munkájának, megszállottságának, szorgalmának az eredménye. Nem „teljes” tehát, ahogy teljes bibliográfia nem is létezik. Mindennek tudatában azonban mégis jól kiaknázható kincsesbánya lehetett volna. Az ember szíve szakad meg, ha rágondol, hogy viszonylag kevés erőbevetéssel milyen jó, gyakorlatilag is hasznosítható bibliográfia-kiadvány születhetett volna, ha készül hozzá egy tárgy- és egy helynévmutató. Azt kell, hogy mondjam, sajnos, Harald Quietzsch több évtizedes munkája, a dokumentációs központ egy alkalmazottjának tevékenysége, a drága merített papír, mind kárba veszett, hiszen egy használhatatlan könyv birtokosa lehet az a szerencsés (vagy szerencsétlen?), akihez eljutott e publikáció.