csütörtök, július 29, 2021

Schriefer, Andreas: Deutsche, Slowak­en und Mag­yaren im Spi­e­gel deutschsprachiger his­torisch­er Zeitun­gen und Zeitschriften in der Slowakei

Komárno: Fo­rum insti­tute 2007, 264 p. /Interethnica 9./ ISBN 978-80-89249-11-4

A ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont Intereth­ni­ca so­ro­za­tá­nak im­már ki­len­ce­dik kö­te­te Andreas Schriefer né­met tör­té­nész dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­ját ad­ja köz­re, amely­nek te­ma­ti­ká­ja sze­ren­csé­sen il­lesz­ke­dik a so­ro­zat cél­ki­tű­zé­se­i­hez: szlo­vá­kok, ma­gya­rok és né­me­tek együtt­élé­sé­nek ké­pét vizs­gál­ja a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén a 18–19. szá­za­di né­met nyel­vű saj­tó tük­ré­ben. A je­len­leg Ulm­ban élő, kö­zép­is­ko­lai ta­nár­ként dol­go­zó fi­a­tal ku­ta­tó a pas­saui egye­te­men ta­nult tör­té­nel­met és né­met iro­dal­mat. 1998-ban a nyi­trai egye­tem né­met tan­szé­ké­re so­dor­ta az élet, ahol egy ide­ig tútorként te­vé­keny­ke­dett. Ek­kor ke­rült szo­ro­sabb (és sa­ját be­val­lá­sa sze­rint élet­re szó­ló) kap­cso­lat­ba Szlo­vá­ki­á­val. Tör­té­nész­ként ra­bul ej­tet­te a nem­ze­tek, nem­ze­ti­sé­gek együtt­élé­sé­nek ki­vá­ló re­gi­o­ná­lis vizs­gá­la­ti le­he­tő­sé­ge. Az el­múlt kö­zel egy év­ti­zed­ben sze­ren­csé­sen túl­tet­te ma­gát a kí­vül­ál­lók rá­cso­dál­ko­zó hoz­zá­ál­lá­sán, amely­nek po­zi­tív ho­za­dé­ka vi­szont to­vább­ra is jel­lem­zi: a je­len­sé­gek el­fo­gu­lat­lan ér­tel­me­zé­se szá­má­ra evi­den­cia. Tö­rek­vé­se­i­nek ko­moly­sá­gát jel­zi, hogy szlo­vá­kul és ma­gya­rul is el­kez­dett ta­nul­ni. Ku­ta­tá­sa­i­hoz a leg­több se­gít­sé­get Elena Man­novától kap­ta, amely kö­rül­mény a kér­dés­fel­te­vé­sek egy ré­szé­ben tény­le­ge­sen tük­rö­ző­dik.
Mint min­den jó dok­to­ri ér­te­ke­zés, Schriefer mun­ká­ja is ala­po­san kö­rül­ha­tá­rol­ja az anya­gát. Ki­zá­ró­lag az em­lí­tett há­rom leg­né­pe­sebb et­ni­kum­mal fog­lal­ko­zik (pél­dá­ul a ru­szi­nok­kal és a ci­gá­nyok­kal egy­ál­ta­lán nem, a zsi­dók­kal csak érin­tő­le­ge­sen). Vizs­gá­la­tá­nak idő­ha­tá­rát az 1780 és 1867 kö­zöt­ti idő­szak­ban szab­ta meg (előb­bi ter­mi­nus­nak saj­tó­tör­té­ne­ti, utób­bi­nak po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti in­do­ka van), ame­lyen be­lül ki­zá­ró­lag né­met nyel­vű saj­tó­anyag­gal dol­go­zott. A kor­szak­ban szó­ba jö­he­tő 16 lap­ból és há­rom mel­lék­lap­ból utób­bi­ak mel­lett fél­tu­cat új­sá­got vá­lasz­tott ki, ame­lyek egy­ben a leg­fon­to­sabb né­met köz­pon­to­kat (Po­zsony, Lő­cse, Kas­sa) is rep­re­zen­tál­ják. A for­rá­sok elem­zé­sét elő­re meg­ha­tá­ro­zott szem­pont­ok alap­ján vé­gez­te el. Ezek egy vér­be­li tör­té­nész hoz­zá­ál­lá­sát tük­rö­zik, más tu­do­mány­ágak (pl. nép­rajz, folk­lo­risz­ti­ka) le­het­sé­ges (és a for­rá­sok jel­le­gé­ből vél­he­tő­en adó­dó) as­pek­tu­sa­i­ra csak rit­kán tér ki. Mun­ká­já­ban a kor­szak és a ré­gió alap­ve­tő prob­le­ma­ti­ká­ját, a nem­zet, nem­ze­ti­ség, nem­zet­ál­lam, na­ci­o­na­liz­mus, nem­ze­ti iden­ti­tás stb. kér­dé­se­it fe­sze­ge­ti. Elem­zé­sé­nek el­mé­le­ti kon­tex­tu­sát el­ső­sor­ban Eric Hob­s­bawm, John Breuil­ly és Antho­ny Smith vo­nat­ko­zó köny­vei je­len­tik.
Szin­tén a jól meg­írt dis­­szer­tá­ci­ók jel­lem­ző­je, hogy a mű el­ső fe­je­ze­te a té­ma kö­rül­ha­tá­ro­lá­sa és az ál­ta­lá­nos, te­o­re­ti­kus hát­tér be­mu­ta­tá­sa mel­lett az al­kal­ma­zott mód­szer­tan rész­le­te­zé­sét is ma­gá­ban fog­lal­ja. A szer­ző leg­jel­lem­zőb­ben a tar­ta­lom­elem­zés mód­sze­rét hasz­nál­ja. En­nek ke­re­té­ben a kulcs­fo­gal­ma­kat ke­re­si a vizs­gá­lat tár­gyát ké­pe­ző for­rás­anyag­ban. Kosel­leck után vall­ja ugyan­is, hogy ezek egy adott kor­szak tár­sa­dal­mi va­ló­sá­gá­nak, il­let­ve azok vál­to­zá­sa­i­nak jel­lem­ző je­gyei. Schriefer szá­má­ra elem­zé­sé­ben a kö­vet­ke­ző kulcs­fo­gal­mak ke­rül­tek elő­tér­be: lo­ja­li­tás/szo­li­da­ri­tás; nép/nemzet/nemzetiség; na­ci­o­na­liz­mus; iden­ti­tás; sztereotip­izá­ció. Ana­lí­zi­se el­vég­zé­se so­rán ki­emelt he­lyen ke­ze­li a kor­szak ural­ko­dó dis­kur­zus­tí­pu­sa­it: a ma­gyar nyelv­kér­dés, a szlo­vák au­to­nó­mia­tö­rek­vé­sek, va­la­mint a nem­ze­ti­sé­gek egyen­jo­gú­sí­tá­sá­nak ügyét. Ezek tár­gya­lá­sa­kor nagy hang­súlyt fek­tet a ve­ze­tő sze­mé­lyi­sé­gek (fő­ként a szlo­vák Štúr, Hodža és Hur­ban) saj­tó­be­li sze­rep­lé­sé­re és meg­íté­lé­sé­re.
Az el­mé­le­ti és mód­szer­ta­ni meg­ala­po­zás után Hol­ger Fis­ch­er köny­ve alap­ján át­te­kin­ti Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­tét a kez­de­tek­től a 19. szá­zad vé­gé­ig, majd be­mu­tat­ja a né­me­tek és a szlo­vá­kok hely­ze­tét az or­szág­ban. Ezt kö­ve­tő­en egy for­rás­kri­ti­kai fe­je­zet kö­vet­ke­zik, amely az ál­ta­lá­nos ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­tör­té­net ke­re­té­ben igyek­szik po­zí­ci­o­nál­ni a szer­ző ál­tal hasz­nált tör­té­ne­ti do­ku­men­tu­mo­kat. (Nyil­ván nyel­vi aka­dá­lyai vol­tak, hogy eh­hez a fe­je­zet­hez nem hasz­nál­ta fel a té­ma ki­vá­ló ma­gyar ös­­sze­fog­la­lá­sa­it, pél­dá­ul az 1985-ben A ma­gyar saj­tó tör­té­ne­te cím­mel meg­je­len­te­tett több­kö­te­tes mű­vet, amely­nek a kor­szak­ra vo­nat­ko­zó fe­je­ze­te­it je­les iro­da­lom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­né­sze­ink ír­ták.) Leg­főbb for­rá­sa, a több mint más­fél év­szá­za­don át ki­adott Press­burg­er Ze­i­tung (és an­nak mel­lék­lap­jai) mel­lett a szin­tén po­zso­nyi ki­adá­sú Ungarisches Ma­ga­zin, a lő­csei Zipser Anzeiger, va­la­mint a kas­sai Kaschauer Kund­schafts­blatt és a rö­vid éle­tű, szin­tén kas­sai Der Bote von und für Ungarn állt ku­ta­tá­sai kö­zép­pont­já­ban.
A könyv tör­zsét a fel­so­rolt for­rá­sok rend­kí­vül ala­pos és nagy men­­nyi­sé­gű ada­tot fel­vo­nul­ta­tó tar­ta­lom­elem­zé­se je­len­ti. Ért­he­tő és prak­ti­kus okai van­nak an­nak, hogy az ana­lí­zist a kor­sza­kon be­lül je­lent­ke­ző makrotörténeti pe­ri­ó­du­sok (18. szá­zad utol­só év­ti­ze­dei; res­ta­u­rá­ció és re­form­kor; a for­ra­da­lom előt­ti évek; az 1848-as for­ra­da­lom; neo­ab­szo­lu­tiz­mus; az Ok­tó­be­ri Dip­lo­má­tól a ki­egye­zé­sig ter­je­dő hét éves idő­szak) ke­re­té­be ágyaz­za a szer­ző. Mind­eze­ken be­lül fe­je­ze­ten­ként vizs­gál­ja a kulcs­fo­gal­mak hasz­ná­la­tát, a lo­ja­li­tás vo­nat­ko­zá­sa­it, a karak­ter­izá­ció és a sztereotip­izá­ció, a nyelv­kér­dés, va­la­mint – fő­ként az utol­só idő­szak­ban – a pán­szláv­iz­mus vád­ja és a szlo­vák au­to­nó­mia­tö­rek­vé­sek prob­le­ma­ti­ká­ját. Elem­zé­se né­me­te­sen pre­cíz (hogy mi is egy jel­lem­ző etnikus szte­re­o­tí­pi­á­val él­jünk), meg­ál­la­pí­tá­sa­it for­rás­idé­ze­tek so­ka­sá­gá­val ala­poz­za meg. A szer­ző fi­gye­lem­be ve­szi, hogy a saj­tó olyan spe­ci­á­lis for­rás, amely leg­in­kább a szer­kesz­tők és új­ság­írók po­li­ti­kai-ide­o­ló­gi­ai tö­rek­vé­se­i­re, vi­lág­ké­pé­re mu­tat rá, míg az ol­va­sók ol­da­lá­ról je­lent­ke­ző be­fo­ga­dás tör­té­ne­té­nek vizs­gá­la­tá­hoz min­den­kép­pen ki­egé­szí­tő for­rá­sok be­vo­ná­sa szük­sé­gel­te­tik. Utób­bi mun­kát, a ha­tás­tör­té­ne­ti elem­zé­sek el­vég­zé­sét a könyv nem vál­lal­hat­ta föl, mi­nek kö­vet­kez­té­ben meg­ál­la­pí­tá­sai ér­te­lem­sze­rű­en egy­ol­da­lú­ak ma­rad­nak. Ám ez az ol­dal ki­emel­ke­dő­en je­len­tős: ez a vé­le­mény­for­má­lók, az ide­o­ló­gia­gyár­tók, a tör­té­ne­lem-moz­ga­tók ol­da­la. Nem vé­let­len, hogy a könyv­ben tár­gyalt 19. szá­za­di né­ze­tek és fo­lya­ma­tok oly meg­ha­tá­ro­zó­ak a 20. (és bi­zo­nyos té­ren a 21.) szá­zad tör­té­nel­mé­nek szem­pont­já­ból is.
Andreas Schriefer jó fel­épí­té­sű, adatgazdag, fon­tos és so­ha el nem évü­lő kér­dé­se­ket fe­sze­ge­tő köny­vet írt. Stí­lu­sa él­ve­ze­tes, az elem­ző ré­szek­ben is ér­dek­fe­szí­tő. For­rá­sa­i­nak sok­szí­nű­sé­ge is a mun­ka foly­ta­tá­sá­nak, új as­pek­tu­sok be­vo­ná­sá­nak le­he­tő­sé­gét ve­tí­ti elő­re. A kö­tet egyút­tal nem­csak a né­met, ha­nem az ilyen irá­nyú szlo­vák és ma­gyar ku­ta­tá­so­kat is ösz­tö­nöz­he­ti, ame­lyek ma­nap­ság már csak egy eh­hez ha­son­ló ob­jek­tív, kö­zép-eu­ró­pai szem­lé­let ke­re­té­ben tűn­nek elő­re­mu­ta­tó­nak.