Zenta környéki archaikus népi imádságok

Zenta (Senta) az egyik leg­ré­geb­bi vaj­da­sá­gi vá­ros és köz­ség, je­len­leg köz­igaz­ga­tá­si­lag Szer­bia észak-bán­sá­gi kör­ze­té­hez tar­to­zik, no­ha va­ló­já­ban (föld­raj­zi­lag) Kö­zép-Bács­ka ré­sze. Zenta vá­ro­sa mel­lett a köz­ség köz­igaz­ga­tá­sa alá még négy te­le­pü­lés tar­to­zik: Bo­ga­ras, Fel­ső­hegy, Kevi és Tor­nyos. A vá­ro­son kí­vül, Zenta espe­res­ker­üle­té­be tar­to­zó te­le­pü­lé­se­ken (Schematismus 1995, 54), a „Di­csér­tes­sék fa­lu”-ként is em­le­ge­tett Fel­ső­he­gyen, Keviben, va­la­mint a zentai-oromparti ta­nyá­kon gyűj­tött ar­cha­i­kus né­pi imád­sá­gok ké­pe­zik dol­go­za­tunk tár­gyát.
A Zenta kör­nyé­ki fal­vak idős adat­köz­lő­i­nek el­mon­dá­sa sze­rint ré­gen a szü­lők és a nagy­csa­lád­ok­ban a nagy­szü­lők, fő­ként a „öreg­anyák” ta­ní­tot­ták imád­koz­ni a gye­re­ke­ket. Leg­gyak­rab­ban es­te sö­té­te­dés után le­fek­vés előtt imád­koz­tak együtt han­go­san. A reg­ge­li éb­re­dés utá­ni imád­ko­zást több­nyi­re egyé­ni­leg vé­gez­ték. Szen­telt­víz­be már­tott uj­jal ke­resz­tet ve­tet­tek és hal­kan vagy ma­gá­ban vé­gez­te min­den­ki. A Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Nép­raj­zi At­lasz szá­má­ra vég­zett gyűj­tés ele­jén (a VMNA-ba 1998–2001 kö­zött, majd ké­sőbb 2010-ben vé­gez­tem gyűj­tést Fel­ső­he­gyen. VMNA, 2003.) kér­dé­sem­re, hogy van-e olyan imád­ság, amit ott­hon csa­lá­di kör­ben még a nagy­ma­má­tól, nagy­ta­tá­tól ta­nul­tak, leg­több eset­ben a Mi­atyán­kot és az Úr­an­gya­lát vagy a kö­vet­ke­ző rö­vid imát em­lí­tet­ték:

A fé­nyes nap már le­ál­do­zott
min­den em­ber (élő) le­nyu­go­dott.
Ki­csi An­na szo­bá­já­ba, (v. Ki­csi ma­dár ka­lit­ká­ba)
pu­ha pap­la­nos ágyá­ba.

Ha majd a nap új­ra fel­kel
Csó­kol­has­suk egy­mást reg­gel.

Az 1990-es évek­ben a Vaj­da­ság­ban a Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság­nak, és el­nö­ké­nek Be­szé­des Va­lé­ri­á­nak kö­szön­he­tő­en meg­in­dult egy moz­ga­lom, mely­nek gyü­möl­cse­ként kon­fe­ren­ci­ák és ki­ál­lí­tá­sok anya­ga hir­det­te, hogy a nép­rajz­ku­ta­tók a mi tá­ja­in­kon is fog­lal­koz­nak a né­pi val­lá­sos­ság ku­ta­tá­sá­val (vö. Be­szé­des 2000; Be­szé­des – Nagy Abo­nyi 1997; Be­szé­des – Nagy Abo­nyi 1999; Be­szé­des – Nagy Abo­nyi 2000; Be­szé­des – Nagy Abo­nyi 2001 stb.).  Ku­ta­tá­sa­im so­rán ér­dek­lő­dé­sem az egy­há­zon kí­vü­li pa­rasz­ti áj­ta­tos­sá­gok for­mái, il­let­ve a val­lá­si jel­le­gű nép­szo­kás­ok fe­lé ko­mo­lyab­ban 1995 de­cem­be­ré­ben irá­nyult, ami­kor olyan adat­köz­lő­ket ke­res­tünk, akik is­mer­nek vagy írott for­má­ban őriz­nek áj­ta­tos szö­ve­ge­ket  (Nagy Abo­nyi 1997). Zenta köz­ség te­rü­le­tén azon­ban csak jó­val ké­sőbb, a VMNA anya­gá­nak gyűj­té­se­kor, 2001. de­cem­ber 4-én si­ke­rült rá­buk­kan­ni Fel­ső­he­gyen Tóth Ju­li­an­ná­nak kö­szön­he­tő­en egy olyan es­ti imá­ra, amely nincs az egy­há­zi hi­va­ta­los nyom­tat­vá­nyok­ban. En­nek az es­ti imá­nak egy má­sik vál­to­za­tá­ra, il­let­ve va­ri­áns­tö­re­dé­ké­re 2010-ben ta­lál­tam szin­tén Fel­ső­he­gyen.
Mi­e­lőtt be­mu­tat­nám a töb­bi, Zentán és a köz­ség te­le­pü­lé­se­in gyűj­tött ezi­dá­ig pub­li­kált, ar­cha­i­kus imát, szól­ni kell a ku­ta­tás kez­de­te­i­ről. 1970. feb­ru­ár 11-e mér­föld­kő a ma­gyar nép­rajz­ban. Ek­kor mu­tat­ta be ha­tal­mas gyűj­té­sét Er­dé­lyi Zsu­zsan­na a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mi­án. Az­óta is önál­ló folk­lór­ka­te­gó­ri­a­ként tart­ják szá­mon az ar­cha­i­kus apok­rif né­pi imád­sá­go­kat. Vaj­da­ság­ban a ma­gyar fal­vak folk­lór­ku­ta­tá­sá­ban az 1970-es évek előtt még csak el­vét­ve ta­lá­lunk nép­raj­zi írá­sok­ban, folk­lór­szö­ve­gek­ben il­let­ve szo­ká­sok le­írá­sá­nál né­pi val­lá­sos­ság­hoz kap­csol­ha­tó ada­to­kat. Az 1971. esz­ten­dőt tart­hat­juk a vaj­da­sá­gi ima­gyűj­tés kez­de­té­nek. Zentán és kör­nyé­kén is ek­kor kezd­tek be­ha­tób­ban fog­lal­koz­ni folk­lór­gyűj­tés­sel. 1972-ben a zentai nép­rajz­ku­ta­tók egy nép­köl­té­sze­ti pá­lyá­zat­ra több he­lyen is gyűj­töt­tek, egye­bek kö­zött ilyen szö­ve­ge­ket is: Bo­dor Ani­kó Kis­pi­a­con és Kupuszinán, Bo­dor Gé­za Kevi­ben és Fel­ső­he­gyen, Burá­ny Bé­la Pa­dén, Zentán, Hor­go­son, Tri­pol­sky Gé­za Verbicán. Gyűj­tött anya­guk el­ső pub­li­ká­lá­sa is rö­vi­de­sen, 1973-ban meg­tör­tént Burá­ny Bé­la: Hej, szé­na, szé­na cí­mű köny­vé­ben (Burány 1973), ahol az al­ta­tók kö­zött köz­re­a­dott négy szö­ve­get kö­zép­ko­ri imák el­ne­ve­zés­sel il­le­ti a gyűj­tő (vö. Sil­ling 2003, 11).
Burá­ny Bé­la a vaj­da­sá­gi ma­gyar gyer­mek­já­kék­da­lok köz­re­a­dá­sa­kor a hor­go­si ima­va­ri­án­sok­kal, il­let­ve pa­déi és zentai ima­szö­ve­gek­kel te­hát nagy­ban hoz­zá­já­rult az „oan pogán imáccságok” fel­tá­rá­sá­hoz.  En­nek az 1973-ban meg­je­lent ki­ad­vány­nak a jegy­ze­té­ben ol­vas­hat­juk, a szer­ző­től az „Én le­fek­szek én ágyam­ba” kez­de­tű szö­veg­hez fű­zött mon­da­tot: Ezek a kö­zép­ko­ri imák jog­gal van­nak egy­re töb­bet a tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dés köz­pont­já­ban is, mind tar­tal­muk, mind nyel­ve­ze­tük mi­att. Vál­to­za­ta­ik szá­ma nagy. Spe­ci­á­lis ér­té­kük s ve­szen­dő vol­tuk mi­att gyűj­té­sük fo­ko­zot­tan in­do­kolt (vö. Burá­ny 1973).
A ma­gyar ar­cha­i­kus né­pi imád­ság­nak folk­lór­mű­faj­ként tör­té­nő el­fo­ga­dás óta a nép­köl­té­sze­ti ter­mé­kek gyűj­tői és vizs­gá­lói kö­zött kez­dett szé­pen gya­ra­pod­ni azok szá­ma, akik e mű­faj el­kö­te­le­zett ku­ta­tó­i­ként az imád­sá­gok­ra jel­lem­ző tar­tal­mi avagy esz­té­ti­kai sa­já­tos­sá­gok ada­to­lá­sát, elem­zé­sét, be­mu­ta­tá­sát tart­ják fel­ada­tuk­nak. Ez­zel fog­lal­ko­zó vaj­da­sá­gi pub­li­ká­ció ke­vés. 1980 óta leg­töb­bet és leg­sok­ré­tűb­ben gyűj­té­sük­kel, rend­sze­re­zé­sük­kel és elem­zé­sük­kel Sil­ling Ist­ván fog­lal­ko­zott (vö. Sil­ling 1992; Sil­ling 1999; Sil­ling 2002; Sil­ling 2003).
A to­váb­bi­ak­ban néz­zük né­hány szép, vaj­da­sá­gi pél­dá­ját az ar­cha­i­kus né­pi imád­sá­gok­nak!

Náná­nfa szü­li bim­bó­ját,
Bim­bó­ja szü­li Szent An­nát,
Szent An­na szü­li Máriját,
Mári­ja szü­li kis Jé­zust,
Az árt­has­son en­nek a ház­nak,
Aki Bet­le­hemböl hozot szé­nát. Ammën.
„. . . nagy­a­ny­ám­tú . . . 1882-ben szü­le­tett . . .”

El­mond­ta Pósá­né Ko­csis Ibo­lya, 61 éves. Kevi.
Gyűj­töt­te Bo­dor Ani­kó, 1995-ben (Silling 2003, 234)

Ága fa szü­let­te ágát,
Ága szü­let­te bim­bó­ját,
Bim­bó­ja szü­let­te Szentannát,
Szen­tan­na szü­let­te Má­ri­át,
Má­ria szü­let­te vi­lág meg­vál­tó­ját.
Ad­dig a rossz em­ber ide ne jö­hes­sen,
Még ab­ból a szal­má­ból, szé­ná­ból nem hoz,
Aki­ben a Krisz­tus­urunk fe­küdt Bet­le­hem­ben.

El­mond­ta Bűn­né Barsi Esz­ter, 45 éves. Kevi.
Gyűj­töt­te Bo­dor Ani­kó 1995-ben. A szö­ve­get írás­ban kap­ta a gyűj­tő (Silling 2003, 234)

Én kim­ëgyëk én házambul,
Fölte­kintëk ma­gas mënybe,
Ott mëglá­tom mënyországot,
Mëny­or­szág­ba kis kertët,
Kis kerbe pál­ma­fát,
Pál­ma szül­te vi­rág­ját,
Vi­rág­ja szü­let­te Szent An­nát,
Szent An­na szü­let­te Máriját,
Mári­ja szü­let­te szent fiját,
A vi­lág mëgváltóját.
Aki eszt az imác­csá­got este-rëgge emonygya,
Vé­lem lés­zen pa­ra­di­csom kertyébe. Ammën.

El­mond­ta Kal­már­né Gere Ju­li­an­na, aki az 1890-es évek vé­gén szü­le­tett.
Zenta-Orompart.
Gyűj­töt­te Bo­dor Gé­za 1972-ben (Silling 2003, 236)

Kerűjj kërëszt kis há­zam­ba,
Má­ria ájjon aj­tóm­ba,
Jé­zus ab­la­kom­ba.
Én kim­ëgyëk kisházambul,
Fölte­kintëk ma­gos menny­be,
Ott mëglá­tom meny­or­szá­got
Meny­or­szág­ba kis­ker­tet,
Kis­kert­be pál­ma­fát,
Pál­ma szül­te vi­rág­ját,
Vi­rág­ja szül­te Szent An­nát,
Szent An­na szü­let­te Má­ri­át,
Má­ria szül­te szent fi­át,
Vi­lág meg­vál­tó­ját.
Aki eszt az imád­sá­got es­te rëggel elmongya,
Vé­lem les­zen a pa­ra­di­csom kert­jé­ben. Ammen.

A köz­lés után még ezt ol­vas­hat­juk: „Tu­dod kitű tanú­tam ezt? Már­kus Er­zsé­bet­től. Kal­már nagy­apá­nak az any­ja volt az, 92 éves ko­rá­ban halt meg.” – (Kal­már nagy­apa, az­az Kal­már And­rás 1856–1939, anyai déd­nagy­apám volt. Any­ja te­hát ük­nagy­anyám.) – Akkó én ki­csi uno­ka vótam, osz min­den es­te mon­da­ni köllött. Ilyen kis öregasszony vót, bot­tal járt, kis bot­ja vót, osz mikó a Szar­ka gye­re­kek nem monták, úgy a fe­jük­re kommintott: Mongyad fi­am, mongyad!”
Anyám­tól, Bo­dor Ju­li­an­ná­tól a kö­vet­ke­ző be­fe­je­ző részt je­gyez­tem hoz­zá:

Aki ezt az imád­sá­got es­te reg­gel el­mond­ja,
Vé­lem lészön pa­ra­di­csom kertjibe,
Jé­zus Má­ria szent nevibe,
Az örök­ké­va­ló öröm­be, di­cső­ség­be,
El­nyer­hes­sük,
Úgy engeg­gye a jó Is­ten.
(/Az adat­köz­lő hozzátette/ „Utójjára 24-be mond­tam)

El­mond­ta Burá­ny Ferenc­né Ka­szás Klá­ra, 70 éves ko­rá­ban, aki Fel­ső­he­gyen
az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban ta­ní­tós­ko­dott fér­jé­vel együtt és nyug­dí­jaz­ta­tá­suk után
köl­tö­zött be Zentára.
Az imát Klá­ra Már­kus Er­zsé­bet­től, nagy­apá­nak (Kal­már And­rás 1856–1939)
az any­já­tól ta­nul­ta.
Gyűj­töt­te Burá­ny Bé­la 1972-ben. (Burány 1973, 196)

Én le­fek­szek én ágyam­ba
Mint Úr­jé­zus ko­por­só­ba
Fe­jem fölöt há­rom an­gyal
Ëggy­ik őriz éj­fé­lig,
A má­sik haj­na­lig,
A har­ma­dik ko­por­sóm bëzártájig.
„. . . nevel­őa­ny­ám­tú hal­lot­tam . . .”

El­mond­ta Csiz­sóf­né Sur­ján Pi­ros­ka, 67 éves. Zenta.
Gyűj­töt­te Burá­ny Bé­la 1978-ban (Silling 2003, 221)

Kerűjj, köröszt há­zam­ba,
Is­ten (vagy Jé­zus) áll­jon aj­tóm­ba,
Má­ria ab­la­kom­ba!
Én ki­me­gyek én há­zam­ból,
Föl­te­kin­tek ma­gos menny­be,
Ott meg­lá­tom menny­or­szá­got,
Menny­or­szág­ba kis ker­tet,
Kis kert­be pál­ma­fát,
Pál­ma szü­let­te szent An­nát,
Szent An­na szü­let­te Máriját,
Mári­ja szü­let­te szent fiját,
A vi­lág meg­vál­tó­ját.
Aki ezt az imád­sá­got este-rëggel el­mond­ja,
Vé­lem lészën Pa­ra­di­csom kert­jé­be,
Jé­zus szent ne­vé­be,
Örök­ké­va­ló öröm­be,
Di­cső­ség­be el­nyer­hes­sük,
Úgy en­ged­je a Jó Is­ten!

El­mond­ta Burá­ny­né Bo­dor Ju­li­an­na, 82 éves. Zenta.
Édes­any­já­tól, Bo­dor Péter­né Kal­már Te­réz­től ta­nul­ta, aki 1881-ben szü­le­tett.
Gyűj­töt­te Burá­ny Bé­la 1991-ben (Silling 2003, 237)

A Ka­ka­sos imá­nak, reg­ge­li imád­ság­nak ne­ve­zet­tek kö­zül még a kö­vet­ke­zők ke­rül­tek elő a fe­le­dés ho­má­lyá­ból Zenta vá­ro­sá­ból és egyik fa­lu­já­ból Sil­ling Ist­ván ku­ta­tá­sá­nak kö­szön­he­tő­en. (Ér­de­kes­ség meg­je­gyez­ni, hogy Zenta köz­ség leg­ré­geb­bi ka­to­li­kus temp­lo­ma 1890-ben épült Fel­ső­he­gyen, Szent Jó­zsef, a mun­kás, tisz­te­le­té­re, a má­so­dik leg­ré­geb­bi Kevi­ben 1900-ban épült Szűz Má­ria a Ma­gya­rok Nagy­as­­szo­nya tisz­te­le­té­re.)
…Kakas Kijáltja,
Kelj fő, szép Szűzmárija,
Mer mëgfog­ták a zsi­dók a zár­tat­lan
Jé­zus­kát,
Dár­dá­val dár­dáz­zák,
Lán­dzsá­val szurkájják,
Ha­ra­pó­fo­gó­vá csipkodják,
Tövis­se ko­ro­náz­zák,
Két csöpp vé­rit ecsëppentëtték,
Az an­gya­lok odamëntek,
Arany­tá­nyér­ba főszedték,
Krisz­tus Urunk azt mon­dot­ta,
Aki ezt az imád­sá­got emon­dja es­te
lëfektibe, rëgge főketibe,
Hét bo­csá­na­tot nyer a kis Jézustú.

El­mond­ta Sán­dor Mar­git, 72 éves. Kevi.
Gyűj­töt­te Sil­ling Ist­ván 1995-ben (Silling 1997, 68)

Meg­szó­lal­tak ka­ka­sok,
Ketik Má­ri­át,
Kelj föl, kelj föl, szép Szüzmária,
Meg­fog­ták a zsi­dók az ár­tat­lan Jé­zus­kát,
Dár­dá­val dár­dáz­ták,
Ko­ro­ná­val ko­ro­náz­ták,
Egy csepp vé­rit csep­pen­tet­tek,
Az An­gya­lok oda men­tek,
Cin­tá­nyér­ba szed­ték,
Krisz­tus Jé­zus elé­be vit­ték.
Aki ezt a kis Jé­zus­kát reg­gel kipójázza, es­te bepójázza,
Ma­gá­ra ve­ti a ke­resz­tet.
Én is ve­tem én ma­gam­ra. Ammen.

El­mond­ta Bűn Imré­né Barsi Esz­ter, 45 éves. Kevi.
Gyűj­töt­te Bo­dor Ani­kó 1995-ben. A szö­ve­get a gyűj­tő írás­ban kap­ta
(Silling 2003, 110)

Ehin gyün Jé­zus,
Lel­künk lá­tó Jé­zus
Bé­ke­ség szál­lá­sod­ra Jé­zus
Kész a lé­lek,
Be­teg a test.
Min­den múlt órák­ra na­pok­ra meggyonhatnék,
Ha­lá­lom órá­ján gyon em­ber le­het­nék.
Má­ria ka­pu­ja megnyilna.
Krisz­tus Urunk szü­le­té­se,
Zsi­dok ál­tal vett szent vé­re hul­la­dé­ka.
Az an­gya­lok föl­ve­szik,
Ke­hely­be te­szik
Krisz­tus Jé­zus ele­ji­be visszik.
Krisz­tus Jé­zus azt mond­ta
Aki ezt az imád­sá­got el­mond­ja
Hét ha­lá­los bűn­től meg­sza­ba­dul
És meg­ada­tik né­ki az ál­dott menyország.
An­gya­lok ki­rály­né­ja
A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­nak any­ja
Meg­nyi­tot­ta bű­nös sze­me­in­ket,
Fel­éb­red­tünk ujab­ban felviradtunk.
Ó há­nyan szen­de­rül­tek át a jobb élet­re,
Kik a Szűz­anyám párt­fo­gá­sát meg­nem ve­tet­ték.
Mili­jon mint bol­do­gok
Aki a meny­or­szág ka­pu­ján Jé­zus vé­re
Fes­tett ke­reszt­je szá­munk­ra. Amen.
Mi­kor az Úr Jé­zus­ka a fe­ke­te föl­dön járt.
El­in­dult a Gece­má­nyi Kert­be,
Le­ül­ve az olaj­fák tö­vé­re.
Ar­ra ment a szép Szűz Má­ria – kér­dez­te
Mit szo­mor­kodsz sze­rel­mes szép Fi­am?
Hogy­ne szo­mor­kod­nék,
Mi­kor a vér elbo­ri­tot­ta sze­me­met.
Eregy le a Szűz Má­ria kert­jé­be,
Sza­kajcs há­rom szál vi­rá­got.
Egyi­ket vérrű,
Má­si­kat hájogrú,
Har­ma­dik termésrül.
Vér, héjog, ter­més sza­ka­doz­zon le, az Úr Jé­zus­ka szemirű.
A mi sze­mün­ket is gyo­gy­it­sa vilá­go­sit­sa meg. Amen.
Ki mék ajtom ele­jé­be.
Föl­te­kin­tek a ma­gas ég­re.
Nyit­va lát­tom a meny­or­szág ka­pu­ját,
Ben­ne lát­tom a Bol­dog­sá­gos Szűz Má­ri­át.
Szent tér­gy­in térbetyül,
Szent kö­nyö­kén kö­nyö­kül,
Szent mi­sé­ket hall­gas­sa,
Glo­ri­á­kat ol­vas­sa.
Szól a ka­kas szól
Má­ri­át ki­ált­sa
Kelj fel Má­ria,
Meg­fog­ták a kis Jé­zus­kát,
Ma­gos fá­ra feszitették,
Há­rom szög­gel meg­szö­gez­ték,
Há­rom csepp vér el­csep­pent.
Oda men­tek az an­gya­lok,
Fel­szed­ték,
Ke­hely­be tet­ték.
Krisz­tus Jé­zus ele­ji­be vit­ték.
Krisz­tus Jé­zus sem szól sem be­szél.
Aki ezt az imád­sá­got el­mond­ja es­te lefektibe, reg­gel föl­kel­ti­be
Meg­ada­tik né­ki az ál­dott menyország.
An­gya­lok Ki­rály­né­ja Má­ria
Is­te­ni mag­za­tod meg­nyi­tot­ta az én bűnős sze­me­i­met
Föl­éb­red­tem.
Ke­gyes ki­rá­lyom, kér­lek min­den­kor légy ve­lem.
Szí­vem el ne alud­jon,
Gyar­ló tes­tem az éj­jel bé­ké­ben nyu­god­jon,
Hogy én Té­ged min­den­kor lás­sa­lak.
Min­den go­nosz tá­voz­zon.
Ál­dást mon­dunk az Urnak,
Há­lá­kat az Is­te­nek.
Ki há­za, há­za
Szent Be­ne­dek há­za,
Os­tya az aj­ta­ja
Töm­jén az ab­lak­ja
Négy­szög­le­tes szent ol­tár
Azon van a szent ke­reszt.
Ke­rülj köröszt
Öriz­zen a sörken­tyüs Szűz Má­ria.
An­na szül­te Szűz Má­ri­át.
Má­ria szül­te Szent Fi­át.
Fi­am, fi­am fé­nyes Jé­zus,
Kér­lek min­den­kor légy ve­lem.
Nyisd meg a ka­pu­dat,
Mosd meg az uta­dat.
Öt-hat ezer év mulva,
Gyü­nek szen­tek, szent an­gya­lok,
Hoz­nak ke­ne­tet mir­hát
Ami­vel az Úr Jé­zus szent se­be­it ke­ne­ge­tik.
Mon­dom mon­dom nék­tek
Aki ezt az imád­sá­got el­mond­ja
Hét ha­lá­los bűn­től meg­tisz­tul. Amen.

El­mond­ta Ka­to­na Sza­bi­na, 71 éves. Kevi.
Gyűj­töt­te Sil­ling Ist­ván 1996-ban.
A szö­ve­get írás­ban kap­tam a Hit­élet cí­mű ka­to­li­kus fo­lyó­irat­ban köz­zé­tett fel­hí­vás­ra
(Silling 2003, 355)

Én lëfekszëk én ágyam­ba,
Mind Úr­jé­zus ko­por­só­ba.
Há­rom any­gy­al fe­jem fö­lött.
Ëggy­ik őröz, má­sik vezéröl,
Har­ma­dik a lelkëm vár­ja.
Ka­kas kijáltya,
Kej fő, szép Szűzmárija,
Mer mëkfok­ták a zsi­dók a zár­tat­lan Jé­zus­kát,
Dár­dá­val dár­dáz­zák,
Lán­dzsá­vá szurkájják,
Ha­ra­pó­fo­gó­vá csipkoggyák,
Tövis­se ko­ro­náz­zák,
Két csëp vé­rit ecsëppentëttek,
A zany­gy­a­lok odamëntek,
Aran­tá­ny­ér­ba főszëtték,
Krisz­tus Urunk ele­ji­be vit­ték.
Krisz­tus Urunk asz mon­dot­ta,
Aki jeszt az imác­csá­got emo­ny­gya es­te lëfektibe,
Rëgge fő­kel­ti­be,
Hét bo­csá­na­tot nyer a kis Jézustú.
„. . . öreganyámtú, biz­tos­san . . .”

El­mond­ta Sán­dor­né Ko­vács Mar­git, 72 éves. Kevi.
Gyűj­töt­te Bo­dor Ani­kó 1995-ben (Silling 2003, 223)
Én fel­kel­tem én ágyam­ból
Mint úr Jé­zus ko­por­só­ból
Fe­jem fö­lött arany ke­reszt
Azon van há­rom an­gyal
Egyik őröz éfé­lig
Má­sik őröz haj­na­lig
Har­ma­dik őröz­zön
Ha­lá­lom órá­já­ig
Ka­ka­sok szó­nak
Má­ri­át kijál­tják
Kelj föl Má­ria
Keljföl
A Krisz­tust meg­fok­ták
Kő­osz­lop­hoz kö­töz­ték
Vass söp­rű­vel söprüzték
Egy csepp vé­re el­csep­pent
Az an­gya­lok főszet­ték
Ólom tá­nyér­ra tet­ték
Má­ri­á­hoz be­vit­ték
Má­ria is aszt monta
Aki esztet es­te reg­gel
El­mond­ja
Po­kol aj­ta­ja elötte
Belessz pes­zé­tel­ve
Meny­or­szág aj­ta­ja
Előt­te kilessz nyit­va.
Názá­ra­ti úr Jé­zus
Krisz­tus ne­vé­ben
Föl­kel­tem ő le­gyen ma
És min­den­kor ve­lem
őröz­zön és ol­tal­maz­zon
En­gem min­den go­nosz­tól
Ki­vált ké­pen a bűn­től
Ál­dott le­gyen a megos­zha­tat­lan
szent há­rom­ság
Egy Is­ten most és
Mindörökön
Örök­ké. Ammen.
Édes Jé­zu­som
Hál­lá­kat adok ate
Szent föl­sé­ged­nek
hogy meg­őriz­tél e
sö­tét éj­sza­kán
őrizz meg a mai szent
napo­nis
Tűz­től viztől hir­te­len
ha­lál­tól, go­nosz em­ber
Szán­dé­ká­tól
Két­ség­be esés­től
Ör­dög­nek in­csel­ke­dé­sé­től
Min­den fé­le ve­sze­de­lem­től
Édes Jé­zu­som.
Édes Jé­zu­som föla­jál­lom
ezta ke­vés imát­sá­go­mat
Édes apá­mé édes anyá­mé
Öreg apá­mé öreg anyá­mé
Hete­di­zen va­ló nem­zet­sé­ge­mé
a Krisz­tus­nak ött
mél­sé­ges se­be­i­ért a Bol­dog­sá­gos
Sűz Má­ri­á­nak
hét fáj­dal­máé az én őr­ző
an­gya­lo­mé. Ne­ve­men
va­ló Szen­tem­nek tis­zte­le­ti­ér
Pur­gá­tó­ri­um
bé­li lel­kek­nek ki­sza­ba­du­lá­su­ké
sza­ba­dícsd
ki Édes Jé­zu­som.
Mi­dőn föl­éb­re­dek, há­lá­kat
re­be­gek di­csér­tes­sék
Jé­zus Krisz­tus most és
Mind­örök­ké, ammen.

Gyűj­töt­te Vö­rös Im­re Zentán 1994-ben. A gyűj­tő írás­ban kap­ta a szö­ve­get.
A le­jegy­ző is­me­ret­len. A szö­veg fe­lett: Es­te­li és reg­ge­li ima fo­há­szok cím
(Silling, 2003, 338)

Szól a ka­kas
Kelj föl Má­ria,
El­fog­ták Ná­zá­re­ti Jé­zust,
Ná­zá­re­ti Jé­zus­nak há­rom csepp vé­re
csep­pent,
Az an­gya­lok ólom­tál­ba szed­ték,
Má­ria elé­be vit­ték,
Aki ezt el­mond­ja,
An­nak a lel­ke vé­lem lés­zen a
Pa­ra­di­csom­kert­be.
El­mond­ta Ka­to­na Pi­ros­ka, 80 éves. Zenta.
Gyűj­töt­te Sil­ling Ist­ván 1991-ben (Silling 1997, 131)

Én lëfekszëk én ágyam­ba,
Mind Úr­jé­zus ko­por­só­ba,
Kerűd, köröszt, a há­za­mat,
őrizd, anygyal, a lelkëmet,
Para­dic­som­ker­ty­é­ben csöndítenek,
Az any­gy­a­lok örvendëznek,
Úr kit­ëtte ko­por­só­ját,
Rá zü szen­te ke­reszt­fá­ját,
Két vál­la­mon két anygyal,
Aki ezëket lëvëszi,
Az árt­has­son nëkëm.
Szám­ba szent ke­reszt,
Szi­vemën szent ke­net,
Fe­jem fö­lött Úr­jé­zus,
Há­tam mögöt Szent Jó­zsef,
Előt­tem bol­dok­sá­gosz szent szűsz,
Két vál­la­mon két anygyal,
Aki ezëket lëvëszi,
Az árt­has­son nëkëm.

El­mond­ta Var­gá­né Ba­logh Ilo­na, 57 éves. Zenta.
Gyűj­töt­te Sil­ling Ist­ván 1992-ben (Silling 2003, 228)

…Kakasok szólanak,
Mári­ját kijáltanak,
Egy csöpp vé­re csöppenék,
Az an­gya­lok fölvëtték,
Krisz­tus ele­ji­be vit­ték,
Mir­hát, kenetët, szent sebe­jit ke­ne­ge­tik.

El­mond­ta Sóti Etel­ka, 65 éves. Zenta.
Gyűj­töt­te Sil­ling Ist­ván 1992-ben (Silling 1997, 130)

Fel­ső­he­gyen Tóth Ju­li­an­ná­nak kö­szön­he­tő­en je­gyez­het­tem le ezt az ar­cha­i­kus né­pi imád­sá­got:

Én lëfek­szek én ágyam­ba
Tes­ti lel­ki ko­por­sóm­ba
Há­rom an­gyal fe­jem fö­lött
Egyik őriz, má­sik vi­gyáz, har­ma­dik a lelkëm vár­ja.

Ka­ka­sok szól­nak, Má­ri­át kijál­tnak
Kelj föl Má­ria,
Mëgfog­ták Szent fijadat,
Vi­szik ma­gas Gol­go­tá­ra fe­szí­tik.

Há­rom csepp vé­re lëcsëppent
Az an­gya­lok főszëdték
Arany tá­nyér­ra tëtték

Az an­gyal azt mond­ta,
Aki eszt az imád­sá­got es­te, rëgge` ëmon­gya
az örök halál­tul sza­ba­dul.

El­mond­ta Tóth Ju­li­an­na, aki 1911-ben szü­le­tett Fel­ső­he­gyen.
Édes­any­já­tól ta­nul­ta, aki Fel­ső­he­gyen élt.
Gyűj­töt­te Nagy Abo­nyi Ág­nes 2001. de­cem­ber 4-én (Nagy Abo­nyi 2010, 369)

Én lëfekszëk én ágyam­ba
Tes­ti lel­ki ko­por­sóm­ba
Há­rom an­gyal fe­jem fëlëtt
Egyik őr­zi édes­apá­mat, má­sik édes­anyá­mat, har­ma­dik a ma­gam bű­nös lel­két.

…(A vé­ge meg ez volt:)

Az an­gyal azt mond­ta:
Aki ezt az imád­sá­got három­szó e’mongya
há­rom lelkët ki­sza­ba­dít a purgá(tó)rium tüzébül.

El­mond­ta Hanák Emí­lia. 1938-ban szü­le­tett Fel­ső­he­gyen.
Az imát édes­any­já­tól Kószó Er­zsé­bet­től ta­nul­ta, aki Fel­ső­he­gyen szü­le­tett 1911-ben.
Gyűj­töt­te Nagy Abo­nyi Ág­nes 2010. má­jus 14-én (Nagy Abo­nyi 2010, 370)
Az ar­cha­i­kus né­pi imák vizs­gá­la­ta má­ra már a ma­gyar folk­lo­risz­ti­ka köz­is­mert ku­ta­tá­si te­rü­le­tei kö­zé tar­to­zik. Ah­hoz, hogy ke­let­ke­zé­sük ko­rát és kö­rül­mé­nye­it il­le­tő­en meg­nyug­ta­tó ma­gya­rá­zat­tal szol­gál­has­sunk, to­váb­bi (újabb és újabb szö­veg­va­ri­án­so­kat ered­mé­nye­ző) ku­ta­tó­mun­ká­ra van szük­ség. Köz­le­mé­nyünk cél­ja, hogy egy he­lyen ös­­sze­gyűjt­ve mu­tas­sa be a ma­gyar nyelv­te­rü­let dé­li ré­szé­nek jel­leg­ze­tes ima­anya­gát, ös­­sze­ha­son­lí­tó anya­got szol­gál­tat­va ez­zel a to­váb­bi ku­ta­tá­sok szá­má­ra.

Iro­da­lom

Be­szé­des Va­lé­ria szerk.
2000    A jó Is­ten di­cső­sé­gé­re. Írá­sok a vaj­da­sá­gi ma­gyar­ság né­pi val­lá­sos­sá­gá­ról.  Sza­bad­ka: Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság.

Be­szé­des Va­lé­ria – Nagy Abo­nyi Ág­nes
1997    „Má­ri­át di­csér­ni, hí­vek jöj­je­tek…”  A bács­kai és bán­sá­gi hor­doz­ha­tó Szűza­ny­as­zob­rok nép­raj­za. Ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gus. Zenta.
1999    Glo­ria in excel­sis Deo! A magá­ná­hi­tat szent­ké­pei. Ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gus. Szabadka–Zenta: Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság – Thur­zó La­jos Köz­mű­ve­lő­dé­si Köz­pont.
2000    Bú­csú 2000. Temp­lo­mi lo­bo­gók és bú­csús ke­resz­tek… Ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gus. Zenta: Thur­zó La­jos Köz­mű­ve­lő­dé­si Köz­pont.
2001    Hi­szen ha­tal­mas se­gí­tő szent ke­zed. A Prá­gai Kis­jé­zus tisz­te­le­te vi­dé­kün­kön. Ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gus. Szabadka–Zenta: Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság – Thur­zó La­jos Köz­mű­ve­lő­dé­si Köz­pont.

Burá­ny Bé­la
1973    Hej, szé­na, szé­na. Zenta: Zentai Mú­ze­um.

Bá­lint Sán­dor
1976–1980    A szöge­di nem­zet 1–3. A Mó­ra Fe­renc Mú­ze­um Év­köny­ve 1975/75-2; 1976/77-2; 1978/79-2.

Er­dé­lyi Zsu­zsan­na
1976    He­gyet hágék, lőtőt lép­ék. Ar­cha­i­kus né­pi imád­sá­gok. Bu­da­pest: Mag­ve­tő Ki­adó.

Kál­má­ny La­jos
1881–1891    Sze­ged né­pe 1–3. Sze­ged-Arad.

Nagy Abo­nyi Ág­nes
1997    A Szál­lás­ke­re­ső Szent csa­lád ki­len­ced szo­kás­anya­ga Ador­já­non és Orom­he­gye­sen. Üze­net 27/3–4, 252–260. p.
2008    Az adat­köz­lő azo­nos­ság­tu­da­ta egy fel­ső­he­gyi gyűj­tés tük­ré­ben. In Ben­nünk élő múlt­ja­ink. Tör­té­nel­mi tu­dat – kul­tu­rá­lis em­lé­ke­zet. Papp Ri­chárd – Szar­ka Lász­ló szerk. Zenta: Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Művel­ődá­si In­té­zet, 345–355. p.
2010    Ada­lé­kok a „Di­csér­tes­sék fa­lu” né­pi val­lá­sos­sá­gá­hoz. In Szen­ve­dély és szol­gá­lat, Ta­nul­má­nyok a hat­van­esz­ten­dős Sil­ling Ist­ván tisz­te­le­té­re. Déva­vá­ri Bszé­des Va­lé­ria és Sil­ling Lé­da szerk. Sza­bad­ka: Bác­sor­szág Vaj­da­sá­gi Hon­is­me­re­ti Tár­sa­ság, 357–376. p.

Sil­ling Ist­ván
1992    Bol­dog­as­­szony ab­la­ká­ban. Né­pi imád­sá­gok és rá­ol­va­sá­sok Kupuszináról. Új­vi­dék: Fo­rum Könyv­ki­adó.
1997    Ka­ka­sok szó­lal­nak Má­ri­át ki­ál­ta­nak. Tóthfalu: Logos.
2002    Val­lá­si nép­ha­gyo­mány. Új­vi­dék: Fo­rum.
2003    Vaj­da­sá­gi né­pi imád­sá­gok és nyel­ve­ze­tük. Új­vi­dék: Fo­rum.

VMNA
2003    Vaj­da­sá­gi Ma­gya­rok Nép­raj­zi At­la­szá­nak komentárkötete. Papp Ár­pád – Raf­fai Ju­dit – Ter­bócs At­ti­la szerk. Sza­bad­ka: Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság.