kedd, július 27, 2021

Kedves Gyászoló Család, Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
A Magyar Kodály Társaság Elnöksége nevében búcsúzom Ág Tibortól, a Magyar Kodály Társaság tiszteleti tagjától, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete részéről pedig Ág Tibortól, a népzenekutatótól, a Kodály Zoltán alapította egykori Népzenekutató Csoport „tiszteletbeli” külső munkatársától. Lévén ugyanis szlovák állampolgár, a papírforma szerint nem lehetett a valóságban is azzá, noha kutatócsoportunk munkájának minden részében jelen volt: gyűjtései, lejegyzései népzenei gyűjteményünk nélkülözhetetlen részét alkotják, A Magyar Népzene Tára köteteinek gyűjtői között már az V., Sirató kötettől kezdődően ott találjuk nevét.
Ág Tibor 1959-ben, 31 évesen járt először a Magyar Tudományos Akadémia pesti székházában működő Népzenekutató Csoportban. Egy sokak által ismert fotón Kodály és ő ülnek egy kanapén s mindketten hallgatnak. Mikor legutóbb a különös kép körülményeiről kérdeztem, Ág Tibor elmesélte, hogy Vikár László rokonnépi, cseremisz gyűjtésének felvételeit hallgatták, ugyanis Kodály éppen ezzel volt elfoglalva, amikor ő a megbeszélt találkozóra egy kicsit késve megérkezett. Ág Tibor szoros, állandó munkakapcsolatban volt csoportunk többi tagjával is, Kerényi Györggyel, Olsvai Imrével, Domokos Máriával, a balladakutató Vargyas Lajossal, közösen gyűjtött Gömörben Kiss Lajossal.
Egy 1959-ben a Csoportnak írt levelében olvassuk: „Én nagyon szeretek gyűjteni, s minden szabad időmet annak szentelem. Szeretnék a közel jövőben egy néhány napra Pestre jutni, hogy tanácsot kérjek Önöktől, megtekinthessem, hogyan rendszerezik a gyűjtött anyagot. Tanulni szeretnék.” Életének, munkásságának ez a néhány mondat akár mottója lehetne. Ág Tibor a népzene-kutatói munka minden fázisában aktív volt: magát nem kímélve, fáradságot nem sajnálva rendületlenül járta a Nyitra-vidék, Csallóköz, Mátyusföld, Gömörország, a keleti Felföld magyar falvait, élete során létrehozott hatalmas, sokezres dallamgyűjtésével a tudományág nagy gyűjtőegyéniségei közé emelkedett. Vargyas Lajos biztatására különös figyelmet fordított a ballada műfajára. Vétessék ki szóló szívem című, Sima Ferenccel közös műve a szakirodalom alapkönyvei közé tartozik. Sokat foglalkozott tudománytörténeti kérdésekkel, gondosan és részletesen feldolgozta népzenegyűjtő elődeinek munkásságát. Mindenekfelett Kodály volt egyik kedves, visszatérő témája – pontosan utánajárt Kodály korai zoborvidéki gyűjtőútjainak, megkereste, kikérdezte egykori énekeseit. De kiadta Bartók 1910-es nagymegyeri gyűjtését, és számon tartotta Manga János, Pongrácz Zoltán munkásságát is. Kérésünkre beszélt Arany A. László, Putz Éva, Franz Zagiba kevésbé ismert, negyvenes évekbeli tevékenységéről, nagyra értékelte és kiadta Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtését.
Minden könyvéből, tanulmányából, megnyilatkozásából kiviláglik, mennyire izgatta Ág Tibort, a tudós népzenekutatót a közművelődés ügye. Az, hogy hogyan lehetne ezt az értékes népdalkincset visszajuttatni azokhoz, megismertetni azokkal, akiknek ez az öröksége, akiknek elődei megőrizték azt. Ezért pártolta a népzenei találkozókat, a Tavaszi szél vizet áraszt, a Bíborpiros szép rózsa, az Ifjú szívekben élek rendezvényeit, ezért csatolt kiadványaihoz népdalcsokor-összeállításokat, -javaslatokat, hogy könnyebb legyen megtanulni az iskolákban, felhasználni falusi együttesek számára, színpadi feldolgozásokban.
Fáradhatatlan volt, bár elszoruló szívvel láttuk, hogy évről évre nehezebben jár. Azután jött a levél, melyben ezt írta: „Én sajnos már nem tudok járni. A kerekes szék az egyetlen közlekedési eszközöm. A gyarló test beteg, de szellemem még ép és dolgozni akar.” Ez a fáradhatatlan szellem, amely ilyen gazdag életművet hozott létre, most megpihent. Sokat köszönhetünk Ág Tibornak, nagy hálával tartozunk neki. Szeretetünk tovább kíséri, legyen áldott az emléke! Requiescat in pace.

Dr. Szalay Olga
az MTA BTK Zenetud. Intézet főmunkatársa,
a Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja