csütörtök, július 29, 2021

H.n. [Budapest]: k. n. [a szerző magánkiadása] 2013, 315 p. ISBN nélkül.

„Az ezredforduló előtti évek valamelyikén, egy nyári napon, az akkor 8–10 éves lányommal őseink sírja előtt álltunk Ipolyságon (Šahy). A holocaustban elpusztult rokonaink nevét olvasva a köveken a sírás kerülgetett. Eszter így szólt rám: »Ne sírj, Apa!« Ekkor döntöttem el, hogy a később megírásra kerülő családtörténeti könyvemnek ez lesz a címe” – olvasható annak a kötetnek az előszavában, amelynek megírását a szerző, Holló István akkor még csak tervezte. A majdnem 20 éves kutatómunka eredményeként született kötet 2013-ban jelent meg a szerző magánkiadásában. Levéltárakban kutatott, végigjárta azt az útvonalat, ahol őseik megfordultak, megkereste sírjaikat, ami sajnos, nem minden esetben sikerült, mert akadt rá példa, hogy az egykori temetőnek már nyomát sem találta.
Napjainkban a családfakutatásnak nagy divatja van, számos kiadvány jelent meg már a témában, Holló István munkája azonban jelentősen eltér ezektől. Nem száraz adatokat közöl, hanem szereplői sorsának bemutatásával emberközelbe hozza őket. A családtagok nem csupán a róluk készült családi fényképeknek köszönhetően elevenednek meg, hanem a különböző hozzájuk kapcsolódó történetek által is, miközben egyfajta társadalomrajzot is kapunk a korról, amelyben éltek. A gazdag családi fotóanyagon kívül különböző, velük kapcsolatos dokumentumokat is közzétett a szerző, és sok síremlék fényképét is tartalmazza a kötet.
Holló István a családja apai ágának történetét a fellelhető anyakönyvek segítségével a 18. század végétől napjainkig követi nyomon. Az anyai ág bemutatását egy későbbi, külön kötetben tervezi.
A szerző ükapja – Hirschberg Joachim – a Karlsbadhoz közeli Petschauban (Bečov nad Teplou) született 1791-ben, üknagyanyja pedig Veľká nad Veličkou nevű településen. Innen került a család Ószombatba (Sobotište), majd Nagysáróra illetve Garammikolára.
Összesen 10 gyermekük született, s az idők folyamán a családfa ágai egyre jobban szétágaznak. A leszármazottak az Osztrák–Magyar Monarchia különböző helyeire kerültek, jórészt azonban az egykori Hont megye területére. Egyaránt voltak köztük orvosok, ügyvédek, sikeres vállalkozók, sőt rabbik is. A társadalom hasznos tagjaikén élték mindennapi éle­tüket, aminek a holokauszt vetett véget. A túlélők és leszármazottai többsége ezután kivándoroltak Izraelbe.
Pár évvel ezelőtt az ipolysági Homoki temetőben járva, különösen megragadott két olyan síremlék felirata, amelyre az ott nyugvók neve mellé felkerültek a holokauszt áldozatainak a nevei is. Ezeket a feliratokat már több helyen is közöltem, először a 2010-ben megjelent háborús emlékjelekről írt kötetem holokauszttal kapcsolatos fejezetében. Az egyik sírkő eredetileg a szóban forgó kötet szerzője dédszüleinek, a 67 éves korában elhunyt Hirschberger Ignácné született Faufeder Johannának és a 85 évesen elhunyt Hirschberg Ignácnak a sírját jelölte, később erre vésték fel elpusztított közvetlen hozzátartozóik és rokonaik nevét is, így szinte egy családtörténet tárul a látogató elé:

FELNŐTTKORT MEGÉRT 7 NAGYSZERŰ GYERMEKETEK KÖZÜL 3 A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐTT MEGHALT. A FENNMARADÓ 4 VISZONT A HOLOKAUSZT ÁLDOZATA LETT. GÉZÁNAK ÉS MATILDNAK A NEVE E TEMETŐBEN, HITVESÜK SÍRJÁN ÖRÖKÍTETT MEG. ÁLLJON VISZONT ITT ÖRÖK EMLÉKÜL AZON KÉT FIATOK NEVE, AKIK FELESÉGÜKKEL ÉS 1-1 GYERMEKÜKKEL EGYÜTT AUSCHWITZBAN PUSZTULTAK EL.

IPOLYSÁG KITÜNŐ ÜGYVÉDJE
DR. HOLLÓ JÓZSEF (TOMPA, 1881. SZEPT. 19.)
FELESÉGE HIMMLER ELZA (IPOLYSÁG, 1890. AUG. 4.)
LEÁNYUK BRINZER GYULÁNÉ
HOLLÓ BARNA (IPOLYSÁG, 1910. DEC. 20.)
BRINZER MARIANNA ÉS ANDRÁS
(POZSONY, 1935. FEBR. 4. ÉS 1938. FEBR. 2.)
HOLLÓ OSZKÁR (EGEG, 1889. MÁJ. 9.)
FELESÉGE HERCZ ANNA (CSÚZ, 1899. MÁRC. 11.)
FIUK HOLLÓ ENDRE (TOMPA, 1921. FEBR. 11.)

A másik, az 1929-ben tüdőbetegségben elhunyt dr. Reinhardt Zsigmond, Hont megye főállatorvosának megrendítő felirattal kiegészített síremléke, amelyen a holokauszt szörnyűségeit túlélő s később Izraelbe kivándorolt fia, Bandi örökítette meg elpusztított szerettei emlékét:

Itt nyugszik
REINHADRT ZSIGMOND
megh. 1929. okt. 14-én jomkipur napján
eltöltött életének 67-ik évében.
Nem nyughatik mellette asszonya, az anyák és feleségek tündöklő mintaképe
HIRSCHBERG MATILD, sem akikben annyi öröme volt: lánya MAGDA és
veje KNAPP ARTUR, sem emlékét hűn tisztelő menye SZAUER Loli és az
a kis angyal sem, akit földi életében nem ismert, de akit talán ő küldött nekünk,
hogy 12 rövid évig bearanyozza életünket: a mi kicsi PANNIKÁNK.
MÁRTYRSORSUK ÖRÖKKÉ LÁNGOLJON A VILÁG LELKIISMERETÉBEN!

A kötetben megtalálható a síremléken felsorolt áldozatok fényképe, valamint a kis Pannika által írt levél részletének fénymásolatát is.
Holló István kötete nem tudományos mű, hanem egy személyes hangvételű családtörténet, amellyel a természetes halállal, majd a zsidóságuk miatt a magyar nemzetből kitagadott, s meggyilkolt családjának állított emléket. Ez a családtörténet azonban dokumentumgyűjtemény is egyben, a kutatók számára igazi kincsesbánya, ezért is tartottam fontosnak, hogy felhívjam rá a figyelmet. A szerzőnek köszönhetően egy nagyon fontos adalékkal lett gazdagabb a kelet-európai zsidók történetének irodalma. Magam is nagy haszonnal forgattam. Kíván­csian várom a folytatást, a család anyai ágát bemutató kötetet!