Uther, Hans-Jörg: Deutscher Märchenkatalog. Ein Typenverzeichnis
Münster–New York: Waxmann 2015, 757 p. ISBN 978-3-8309-3332-8
A vállalt munkák jelentőségét és súlyát tekintve nyugodtan mondhatjuk, hogy nem sokkal az után, hogy az esseni egyetem mesekutató professzora, 2010 és 2015 között a Göttingeni Tudományos Akadémia Enzyklopädie des Märchens munkacsoportjának a vezetője, Hans-Jörg Uther közreadta a nemzetközi népmese-katalógus átdolgozott és aktualizált változatát1, majd a Grimm fivérek mesegyűjteményének kommentárkötetét2, most egy újabb alapművel „lepte meg” a mesekutatásban érintett kutatókat, és úgy általában a mesekutatás iránt érdeklődő olvasókat. Bármennyire is meglepő, de a mesekutatás (legalábbis egyik) hazájában, Németországban még nem készült nemzeti mesekatalógus. Készültek mesekézikönyvek (az Utheréin túlmenően is), egyrészt az aprólékos Grimm-kutatáshoz kapcsolódva3, másrészt az általános mesekutatáshoz is4, de az egész német szóbeli (és írásbeli) meseanyag rendszerezésére még senki nem vállalkozott5.
Mondhatnánk, épp ideje volt már bizony, meg másrészt azt is mondhatnánk, hogy könnyű dolga volt Uthernek, hiszen a fent említett vállalkozások után, azok tapasztalataira, az abból adódó mérhetetlen anyagismeretre támaszkodva könnyedén megcsinálhatta már ezt a katalógust. Nyilvánvaló, hogy volt mire építkeznie, de ha megnézzük ezt a kézikönyvet, be kell látnunk, akárhonnan is indult a szerző, emberes munkát tett le az asztalra.
Nagyjából az 1800 és 1990 közti időszakban megjelent német nyelvű6 mesegyűjtemények feldolgozásával, és nem csak a kimutathatóan a szóbeliségből lejegyzett, hanem a különféle írásos, nyomtatott forrásokban szereplő változatok bedolgozásával is a német nyelvű meseanyagról (aminek ily módon több mint 1100 típusát sikerült meghatározni) nyújt komplex képet a katalógus. Maga a szerkezet nagy vonalakban megfelel a nemzetközi mesekatalógusénak, s ily módon részben a Magyar népmese katalógusénak is. Uther hat típuscsoportba sorolja anyagát: Tündérmesék (Zaubermärchen); legendamesék és más vallási tárgyú történetek (Legendenmärchen und andere religiöse Geschichten); novellamesék (Realistische [novellenartige] Erzählungen); rászedett ördög mesék (Geschichten vom dummen Unhold / Riese, Teufel); tréfák és más humoros elbeszélések (Schwänke und andere humoristische Erzählungen); lánc- és formulamesék (Ketten- und Formelmärchen). A típusszámot (a nagyjából 170 új típust, az újraszámozást elkerülendő a legközelebb álló típus csillaggal ellátott számával jelöli) egy rövid szüzsé követi, majd egy-egy típushoz viszonylag nagyszámú, kategóriákba sorolt információ társul (ismert forrás, irodalom / variánsok, katalógusok stb.). Noha a feldolgozás nagyjából az 1800-tól publikált meséket tartalmazza, az egy-egy típushoz tartozó korábbi források is megjelennek az egyes tételeknél. A kötetet a feldolgozott irodalom jegyzékén túlmenően az új, illetve megváltozott típusok listája, egy, a Stith Thompson-féle Motif-Index7 egyes tételeihez kapcsolódó német típusszámok jegyzéke, illetve név- és tárgymutató zárja, ami lényegében maga is anyag- és motívummutatónak is fölfogható. Segítségével mesei szereplők, helyszínek, cselekmények, tárgyak stb. irányából kereshető ki egy-egy mesei anyag. Hans-Jörg Uther munkája megkerülhetetlen kézikönyv lesz a kelet-közép-európai népek elbeszélőkultúrájával, mesekincsével foglalkozó kutatók számára is, hiszen segítségével az összehasonlító vizsgálatok során könnyen kikereshető, jól adatolt, megbízható információkhoz lehet nagyon gyorsan hozzájutni.