kedd, július 27, 2021

Ipolyságtól az 1556-os országúton haladva észak felé, alig 2 km távolságban Nagytúrra érkezik az utazó. A Kis- vagy Alsótúr és Középtúr egyesítésével 1967-ben kialakított község a Korpona jobb partján fekszik. Történelmének vizsgálatakor kitűnt, hogy szorosan kapcsolódik a szomszédos, tőle északra kb. 1,5–2 kilométernyire elterülő harmadik Túrhoz, vagyis Felsőtúrhoz, hiszen a közép- és alsótúri földbirtokok jelentős részével a felsőtúri nemesi családok rendelkeztek. A három Túr helytörténeti kutatását bonyolítja, hogy az évszázadok során a Nagytúr megnevezést Felsőtúrra alkalmazták, ugyanis területe és népessége meghaladta mind Kistúrét, mind Középtúrét. A gazdasági tényezőkön kívül a hitélet is összekapcsolta a három falu lakóit, mivel a nagytúri római katolikusok a felsőtúri plébániához tartoztak (tartoznak).

A három Túr kültéri szakrális kisemlékeit számba vevő dolgozatom a komáromi Etnológiai Központ Kisemlék Archívuma számára felgyűjtött adatok feldolgozásával készült. Településen belüli helyzetük meghatározásánál a templomot tekintem kiinduló pontnak. Nagytúr esetében a katonai felmérések térképeinek elemzésekor a régi templomot veszem figyelembe, a szakrális kisemlékek jelenlegi helyének meghatározásakor azonban a 2014-ben épült új templomot tekintem viszonyítási pontnak. Az objektumokat a szaknyelvben használatos terminológia alapján határozom meg (zárójelben, dőlt betűkkel hozom a helyi megnevezést), a leírások során is az építészeti szakterminológia használatára törekszem; talapzatnak a földdel eredetileg érintkező elemet tekintem, a stabilitást szolgáló vagy terepkiegyenlítő alábetonozásokat pótlólagos kiegészítésként feltüntetem.

Történelmi áttekintés

Az eddig ismert, 1156-os okirati említést Nagytúr is, Felsőtúr is előszeretettel vonatkoztatja magára, holott Bakács István összefoglaló munkájában (Bakács 1971, 210) valószínűsíti, hogy a Tur alakú településnév feltehetően a mai Felsőtúr községre vonatkozik. Családnévként 1276-ban tűnt fel a falu neve; amit Szuhányi Mihály jegyző 1865-ben Pesthy Frigyes helynévtára számára írt jelentésében három Túri nevezetű testvér birtokjogából eredeztet. A legenda szerint „a legöregebbnek székhelye lett volna Fölső-Thúr” (Pesthy 1984, 115). A gondolatmenet azt sugallja, hogy Közép- és Kistúr is a születések sorrendjében való osztozkodás eredményeképpen nyerte nevét. Középtúr esetében a földesúr hajdani lakhelyét a „templomtól nem messze még mai nap is romba dőlt maradvány kövekben” látja. Püspöki Nagy Péter dolgozatában megerősíti, hogy Ság földnek a Túr hegytől északra eső részein a Hontpázmány nemzetség tagjai közt a XIXIII. században lefolyó birtokosztályok három Túr, Felső-, Közép- és Kistúr keletkezését vonták maguk után. Ezek az új alapítású faluk még hosszú időn át őrizték ősi nevüket, a Ságot (Püspöki Nagy 1976, 727). Ez a megállapítás a falvak megnevezését egyértelműen a Túr hegyhez köti.

A névalakok között először 1417-ben megjelenő Naghtwr (Nagytúr) (Bakács 1971, 211) ugyancsak Felsőtúrra vonatkozhat, csakúgy, mint az 1517-es Iwancz Theleke al. IwanczThurya. Az oklevelek szerint a területi pontosítást segítő Kistúr vagy Alsótúr megnevezés csupán a 15–16. században bukkant fel, de élt a Kisság (Saagh quae nunc immutato nomine Thur vocatur, vagyis: Ság, melynek neve Túrra változott) forma is (Bakács 1971, 211), amely Ipolysághoz tartozónak jelezte a településrészt. Kistúr az írott forrásokban először családnévként mutatkozott 1410-ben, amikor Kisthury László özvegyét említik. Középtúr ugyancsak családnévként olvasható 1421-ben, mikor Középthury László szomszéd birtokosként megjelent a közeli Baráti község határjárásán. A falura vonatkozó Kistúr (Kysthwr) nevet 1436-ban jegyezték fel, Középtúrt pedig 1449-es okirat említi Kezepthur formában.

Az évszázadok során Felsőtúrt és Nagytúrt a Hont-Pázmány nemzetségből származó Thury család, illetve a belőle eredő, már említett Középthury és Kisthury, valamint utódaik, a Jánoky, a Vajday, meg a Lévai Cseh család birtokolta.

Az oszmánok 1552. július 9-i (drégelyi) és az 1552. aug. 10-i (palásti) győzelme Hont vármegye déli területei számára a hódoltság kezdetét jelentette. A gyakran változó határvonalak miatti bizonytalan, végvári állapot ezen a vidéken is lehetővé tette az ún. kettős adóztatást. A keresztény hatóságok ugyanúgy igényt tartottak az itt élőktől behajtott jövedelmeikre, mint az oszmán hódítók. Az 1570-es dikális (hadiadó) összeírást Nagy Twron (Felsőtúr) Dresneky-Kasza László esküdt mellett Horváthy Tamás készítette. Felsőtúron 5,5 portát jegyzett fel, és a meg nem nevezett nemesek mellett a Balassákat említette. Kistúron 2 portát, Középtúron 2,5 portát, a nemeseken kívül Túry Mártont és Túry Györgyöt (Twry alakban) írták össze, miközben a településeket hódolt falvakként tüntették fel. A hódoltsági állapot az oka, hogy a későbbi összeírások meglehetősen bizonytalan adatokkal manipulálnak, a birtokosok megnevezése nélkül készülnek, s a portaszámok is csökkennek. Az újabb összeíráskor, 1635-ben az összeíró Hourathy (Horváthy) János Nagy Thuron 1,5 portát, Középtúron 0,5 portát, Kistúron meg egyetlen hadiadó fizetésére kötelezhető portát sem talált.[1]

Az oszmánok kiűzése utáni zilált közigazgatási állapotok rendezése, a birtokviszonyok tisztázása, pontosítása, illetve az állam jövedelmét biztosító adózási rendszer újraindítása céljából az 1712-es országgyűlés egyik reformintézkedése alapján szükségessé vált az újabb, minden települést, illetve az ott élők vagyoni helyzetét felmérő országos összeírás. Az 1715-ben készített jegyzék Felsőtúron 26, Alsótúron 18 adózó személyt, két kúriát és 18 házat rögzít.[2] Mivel azonban ez az összeírás meglehetősen pontatlannak bizonyult, a hiányosságokat 1720-ban egy újabb, az ország minden vármegyéjére kiterjedő listázással pótolták. A lajstrom Felsőtúron 26 adózó jobbágyot, illetve zsellért, Alsótúron 22 adózót és ugyanannyi portát jelez. Középtúrt az összeírások nem említik.[3] Vályi András 1799-ben a három falut egy címszó, a Túr alá helyezi, mintegy alátámasztva a köznyelvi Túrok megnevezést, holott egymástól – különösen Felsőtúr tekintetében – földrajzilag jól elválasztható községeket ír le: Túr. Kis Túr, Felső Túr, Közép Túr. Három Magyar falu Hont Várm. földes Uraik külömbfélék, lakosaik katolikusok, és másfélék is, földgyeik meglehetősek, legelőjök elég van, szőlőhegyeik középszerű borokat teremnek. (Vályi 1796, 536) Az 1828-as megyei összeírás Felsőtúron 41, Kistúron 18, Középtúron 28 adózó személyt listázott név szerint.[4] Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótára a három Túrt külön-külön sorolja fel: Tur (Felső vagy Nagy), Tur (Közép), Tur (Kis) magyar falu Honth vmegyében. A települések valamilyen szintű összetartozását azonban ő is érzékelteti, hiszen a lakosságot érintő számszerű adatok után a falvak gazdasági jellemzését összevonva adja meg: Mind a három helység közel fekszik egymáshoz a Korpona mellett, Ipoly-Ságtól északra 1 órányira. Szántóföldjeik jók s benne buzát, rozsot, kukoriczát, dohányt, zabot termesztenek. Szőlőjök és erdejök is van. F. u. Beniczky, Gézcy, Mártonfy, Okolicsányi, Kasza, Pongrácz, Hán, Thury, s m. t.[5]A földesurak lakhelyét és birtokaik faluk szerinti megoszlását nem jelöli.

A 18. századtól Felsőtúron többek között a Benyiczky, a Horváth, Fogarassy, Pongrácz család a földbirtokos. A 20. század legelején a Nedeczky család, Laky Károly és báró Scherpon bírt a településen birtokkal és kúriával. Lényegében ugyanezek a családok Nagytúr birtokosa is, illetve a velük rokon Szentkereszty, valamint (a 19. században) a Géczy, a Márthonffy, Kasza, Ivánka, Szügyi, Okolicsányi, Kalocsa, Kappel, Ivánka, Plachy és Ruttkay családok rendelkeztek itt birtokrészekkel; legtöbbjük házasság útján nyerte tulajdonjogát.

A három Túrt illetően a katonai térképek szintén igen beszédesek. Az I. katonai felmérés, melyet a Magyar Királyság területén 1782–1785 között végeztek, Unter Thur, Alsó Turovcze alakban jelöli a mai kistúri falurészt, Középtúr Mitter Thur, Közep Turovcze néven szerepel, s a Korpona-patak partján álló templomtól délre fahidat, északra vízimalmot jelöl. Temetőt vagy szakrális kisépítményt ez a térkép nem rögzít. Érdekes, hogy a német szókapcsolat Thurt, a magyar előtagú viszont szlávos Turovczét alkalmaz, sőt, Felsőtúr esetében a háromnyelvű megnevezés Felsó vagy Horné Thurovcze v. Ober Thur alakban történik. Az L alakú falu délkeleti csücskén álló templomon kívül egyéb szakrális jellegű helyet itt sem mutat.

A mintegy hatvan évvel későbbi, Magyarország területét 1819–1869 között, ennek keretében Hont vármegyét 1846 táján megrajzoló II. katonai felmérésen a három Túron lényeges fejlődés érzékelhető, mindhárom a korábban felmértnél nagyobb településként mutatkozik. Alsó vagy Kis Thúr félkör alakú házsora ekkor még csak kertjeivel támaszkodik a palásti országútra, mely ma átszeli a falurészt. A községtől délkeletre, az út túloldalán látható a temető. Közép Thúr az említett országúttól nyugatra terül el, de már megjelennek a későbbi út menti házsor első épületei. A folyócskán a térkép nem jelez szilárd hidat, viszont a vízimalom minden valószínűség szerint még működött. Szakrális jellegű építmény a templomon kívül nincs, a temető a falutól északkeletre – a kistúrihoz hasonlóan –, az országút túloldalán terül el. Felső Thúrt ugyanakkor kettészeli a széles főutcára közel derékszögű kanyarral forduló palásti út, mely a település északi szélén egy vízimalom mellett halad el. A templomtól délre megjelenik egy szilárd építőanyagból emelt szakrális kisemlék, minden valószínűség szerint a ma is látható Fájdalmas Szűzanya-képoszlop, északnyugatra, a Korpona túlpartján pedig egy másik (a jelzet szerint) képoszlop. Temetőt, illetve temetői nagykeresztet sem az I., sem a II. felmérés nem mutat, ugyanakkor a templom körüli régi sírok, illetve a II. felmérés térképén a templom körülkerítése az ott történő temetkezésre utalnak.

Az 1869–1887 között készített III. katonai felmérés térképén értelemszerűen csak magyar feliratozást találunk; Alsó- (Kis) Túr, Közép-Tur és Felső Tur alakban tünteti fel a három falut. Az előző felméréshez viszonyítva Alsótúron nincs szembetűnő változás, mindössze a Korponán átvezető fahíddal gyarapodott, Középtúr esetében viszont már jelzett az országút menti képoszlop. Felsőtúron még létezik a vízimalom, és tőle keletre megjelenik egy eddig nem mutatott fakereszt. A templomtól északnyugati irányban már fakereszt utal a szabályos sávban húzódó, viszonylag keskeny temetőre. A Fájdalmas Szűzanya-képoszlop szintén látható, de eltűnt a patakon túli objektum.

Magyarország Borovszky Samu által szerkesztett és valószínűleg 1910 táján megjelent monográfiájában[6] Felsőtúr kapcsán olvashatjuk, hogy a 91 házzal bíró magyar kisközség vasúti és táviró-állomása Ipolyságon, postája helyben van. A posta minden valószínűség szerint mindhárom község ellátását szolgálta.

A 20. század markáns politikai változásai a három Túrt sem kerülték el. A trianoni békeszerződés (1920) alapján az alakuló Csehszlovák Köztársasághoz, majd az első bécsi döntés értelmében (1938) ismét Magyarországhoz csatolták. A bécsi döntéseket a II. világháború utáni békeszerződések (1946) semmissé nyilvánították, így a Túrokat újfent visszahelyezték a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá. Kis- és Középtúrt 1967-ben egyesítették Nagytúr név alatt. A történelmi megnevezés ismételt, de teljesen más lokalitásra történt alkalmazása a döntéshozók helytörténeti ismereteinek nagyfokú hiányára utal, és a helyi viszonyokban kevéssé járatost alaposan megzavarhatja.

1.1. Nemzetiségi összetétel

Az ország- és rendszerváltások hatása a nemzetiségi, illetve felekezeti összetétel alakulásában is megmutatkozik, bár egyetlen szubjektív adatszolgáltatású felmérés sem százszázalékos pontosságú. Ennek ellenére a népszámlálások adatsora nagy vonalakban tükrözi a lakosság összetételét, ám a társadalmi berendezés függvényeként akár az egyénre nehezedő, gerincroppantó politikai nyomást is érzékeltetheti.

Az alábbi táblázat Felső-, Közép- és Kistúr nemzetiségi adatait tartalmazza 1850-től 2011-ig bezárólag. Ifj. Palugyay Imre munkájában az 1850-es összeírás adataira támaszkodva a zsidókat nemzetiség és vallás alapján egyaránt besorolja (Palugyay 1855, 638–641). Az 1900-as és 1910-es adatgyűjtés a bevallott nemzetiség mellett a magyar nyelv ismeretét is vizsgálta, az 1941-es pedig külön-külön mérte fel az anyanyelvi és a nemzetiségi adatokat, a háttérben mintegy áttekintést nyújtva a valószínű vegyes házasságokról. A kimutatás szerint 1941-ben izraeliták egyik Túron sem éltek, ugyanakkor az 1938-as csehszlovák összeírás Felsőtúron 7 zsidó lakost tüntet fel.[7]

 

1850*

Polg. Katon. Külhoni Külföldön. Magy. Ném. Szlov. Izr. Egyéb Magy. beszél
Kistúr 189 180 9  
Középtúr 266 259     Cigány

7

Felsőtúr 488       437   7 4  
1880**                  
Kistúr 231 201 2 19
Középtúr 246 231 6 2
Felsőtúr 474 417 8 30
1900***                  
Kistúr 333 2 1 315 1 16 1 331
Középtúr 304 1 1 290 1 12 1 304
Felsőtúr 558 5 1 515 2 34 7 543
1910                    
Kistúr 411 1 1 379 31 1 399
Középtúr 315 306 9 315
Felsőtúr 621 611 10 619
1941 Össz.       anyanyelv anyanyelv anyanyelv anyanyelv  
nemzetiség nemzetiség nemzetiség nemzetiség
Kistúr 414       404 10
408 6
                 
Középtúr 466       461 5
462 4
                 
Felsőtúr 682       602 56 ?
638 44

* Palugyay 1855, 639–640.

** A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százszázalékos megoszlásban 1880–1941 (1996) https://library.hungaricana.hu/hu/…/ksh_neda_hosszu_idosoros_nemzetisegi_adatok [2017. 5. 15.]

*** A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása 1.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1900_01/?pg=74&layout=l [2017. 5. 15.]

**** A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százszázalékos megoszlásban 1880–1941 (1996) https://library.hungaricana.hu/hu/…/ksh_neda_hosszu_idosoros_nemzetisegi_adatok [2017. 5. 15.]

 

Az 1989-es rendszerváltás utáni népszámlálások közül a 2011-es visszatért az anyanyelv és a nemzetiség külön felmérésének 1941-es gyakorlatához.

 

1991* Össz. Cseh Szlov. Magy. Ruszin Roma Ném. Zsidó Egyéb Nem bevallott
Nagytúr 859 3 290 563 1 1 1
Felsőtúr 660 1 179 480  
2001**  
Nagytúr 805 307 489 9
Felsőtúr 621 1 193 422 4 1
2011***   anyanyelv  
nemzetiség
Nagytúr 752 1 279 469 1 1 1
2 311 435 2 2
                     
Felsőtúr 605 180 405 6   14
211 379 2   13

* http://sodb.infostat.sk/sodb/sk/1991/format.htm [2017. 5. 15.]

** http://www.sodbtn.sk/obce/obec_stat_narodnost.php?kod_obce=516643 [2017. 5. 15.]

*** http://sodb.infostat.sk/sodb/sk/2001/format.htm [2017. 5. 15.]

 

A statisztikai adatok alapján nyilvánvaló, hogy mindhárom falu 1941-ben volt a legnépesebb. A második világháború veszteségei és a természetes demográfiai változások, elsősorban a születések számának csökkenése következtében Kis- és Középtúr 1941-es lakosságához (880 fő) mérten a jelenlegi Nagytúron a 2011-es összeírás kb. 14,5%-os fogyást (128 fő) rögzít; Felsőtúron ugyanez az arány 11,2% (77 fő).

1.2. Felekezeti megoszlás

A felekezeti megoszlás tekintetében Vályi András 1796-ban mindössze megemlíti, hogy lakosaik katolikusok, és másfélék is (Vályi 1796). Több információt találunk Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában (Fényes 1851), ahol az adatok községek szerinti szétírásban jelennek meg, de csak katolikusokat és evangélikusokat említ. Lényegesen részletesebb adatközlő ifj. Palugyay Imre, aki az 1850-es összeírásra támaszkodik (Palugyay, 1855, 439–440).

A táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált időszakban mindhárom falu római katolikus többségű és a felsőtúri plébániához tartozik. A létszám szerinti második helyen az evangélikus közösség áll, mely az ipolysági ágostai hitvallású evangélikus egyház része; a többi felekezet elenyésző százalékban képviselt.

 

Település Év Összlakosság Rk. Gka.* Ev. Ref. Izr. Pravoszláv Metodista Vallástalan Nem bevallott
Kistúr 1850 189 174 6   9
  1880 231 204 22 5 1      
  1910 411 395 7 9  –      
  1921 365 349 13 3      
  1930 452 435 14 3      
  1941 414 410 2 2      
                       
Középtúr 1850 266 257 5 4      
  1880 246 233 2 4 7      
  1910 315 299 12 4      
  1921 352 347 5      
  1930 399 392 1 3 3      
  1941 466 460 2 4      
                       
Felsőtúr 1850 448 440 4 4      
  1880 474 455 1 8 2 8    
  1910 621 586 17 10 8    
  1921 583 575 1 3 4    
  1930 638 616 15 7    
  1941 682 666 12 2   2    

Forrás: A Felvidék településeinek vallási adatai 1880–1941, I. kötet, 81–82. https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_vallasi_Felvidek_1880-1941_01/?pg=90&layout [2017.5.15.]

 

Az 1989-es rendszerváltás utáni népszámlálások adatbázisaiban a vallástalanok és felekezeti hovatartozásukat eltitkolók száma is feltűnik.

 

    Összes Róm. kat. Gör. kat. Ev. Ref. Izr. Metodista Egyéb Vallástalan Nem bevallott
Nagytúr 1991* 859 660 90 1 73 35
  2001** 805 662 1 89 3 1 1 33 15
  2011*** 752 616 93 2 1 36 4
                       
Felsőtúr 1991 660 604 10 7   28 18  
  2001 621 595 9  2   11 4
  2011 605 560 8 4   Azonosítatlan 21 10 21

Forrás:

* http://sodb.infostat.sk/sodb/sk/1991/format.htm;

** http://sodb.infostat.sk/sodb/sk/2001/format.htm-[2017.5.15.];

*** http://www.sodbtn.sk/obce/obec_stat_vierovyznanie.php?kod_obce=516643 [2017.5.15.]

 

Nagytúron 2011-ben a lakosság 4,7%-a (36 személy) vallástalan, míg ez a szám Felsőtúron mindössze kb. 1,3%, ugyanakkor 3,46% felekezeti hovatartozását nem vallotta be, és ugyanennyi százalék azonosítatlan felekezethez tartozónak vallotta magát. A szakráliskisemlék-állítás szempontjából meghatározó római katolikus felekezetűek száma az 1941-es arányszámhoz (Nagytúr: 98,8%; Felsőtúr: 97,6%) viszonyítva Nagytúron 81,9%-ra, Felsőtúron pedig 92,5%-ra csökkent.

Szakrális építmények

A települések felmérésekor Felsőtúron a templomon kívül egy lourdes-i barlangot, három szobrot, két temetői és két út menti feszületet, valamint két képoszlopot (összesen tíz kisobjektumot) találtam. Nagytúron egy templommaradványt, egy új templomot, két haranglábat, öt temetői feszületet, két képoszlopot, egy képszekrényt, két szobrot és egy út menti feszületet (tizenhárom kisobjektumot) regisztráltam.

2.1. Felsőtúri templom

Felsőtúr katolikus temploma a község délkeleti részén, az 1556-os számú országút kanyarulatától keletre, egy enyhe magaslaton áll. A falu a mohácsi vész előtt már az egyházashelyek között szerepel (Bakács 1971, 213). István nevű plébánosát említi az 1332-es pápai tizedjegyzék, mivel 1 márka évi jövedelme után 6 garas tizedet fizetett (Györffy 1987, 171). Az anyakönyveket 1693-tól[8] vezetik, ugyanakkor Palugyay az anyakönyvek írásának kezdetét 1793-ra teszi, ami valószínűleg nyomtatási hiba. Az eklézsia ún. kéttemplomos; az id. Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt plébániatemplomon kívül a középtúri Szent Márton-templom is hozzá tartozott.

A felsőtúri templom egy 1858-ban leégett régebbinek a helyén épült Mezey József plébános szolgálati ideje alatt (Némethy 1894, 91) Feigler Gusztáv esztergomi érseki és főkáptalani építész tervei alapján. Gály Lőrinc drégelypalánki plébános, esperes (Némethy 1894, 586) szentelte fel 1865-ben. A nyeregtetős épület sima homlokzati falát kétoldalt egy-egy szintén nyeregtetős áltoronyban végződő pilaszter díszíti. A homlokzatból emelkedik a hegyes sisakú torony, tetején gömbre állított, egyenes szárvégződésű latinkereszttel. A torony csipkézett díszpárkányzata alatt kapott helyet a félköríves végződésű, zsalugáteres hangvető, alatta pedig egy kerek vakablak. A templom kapuzata kiemelkedik a homlokzati falból, s ugyancsak két kis, nyeregtetős áltoronnyal díszített pilaszter fogja közre. A kapuzat timpanonjának vízszintes peremmel lezárt tetején és a pilaszterek csúcsán vaspálcából hajlított, ívelt szárvégződésű latinkereszt áll. A félköríves végződésű bejárat a kapuzat szintén félköríves végződésű, mélyített mezejéből nyílik, felette négy egyenlő ablakszemre osztott kerek ablakkal. Az oromzati falra két pár magas, keskeny, hat-hat szemre osztott ablak került; a felsők szegmensíves, az alsók félköríves végződésűek. Az ajtó három, a fal síkjához illeszkedő lépcsőfokon közelíthető meg. A bal oldali oldalfalon három félköríves végződésű ablakot helyeztek el, a sokszögzáródású szentélyt szintén három világítja meg. A jobb oldalon a harmadik ablak helyét a templomfalhoz illesztett, négyszög alaprajzú sekrestye bejárata foglalja el. A torony feljárója szintén erről az oldalról nyílik. A templom egyhajós, egyenes mennyezetének központi freskói Jézus születését, a Jordán vizében való megkeresztelkedését és az Utolsó vacsorát ábrázolják, a négy kisebb festmény a négy evangélistát jeleníti meg. Az oltárkép az idősebb Jakab apostolt (sírja közismert zarándokhely a spanyolországi Santiago de Compostelában) mutatja; a községben lakó Móser Ferenc nyugalmazott hadnagy festette (Csáky 2008, 35). Az épület teljes rekonstrukciója 2017 nyarán zajlott.

2.2. Középtúri templom

A középtúri egyhajós templomot a Korpona-patak partján emelték 1260-ban. A késő román stílusú építményt a törökdúlás után barokk stíluselemek felhasználásával javították. A négyszög alakú szentély déli falához illesztett sekrestye és a hajóba vezető előszoba is a 18. századi átalakításkor épült. A 19. században ipartelepítési tervek alapján a patak medrét közelebb hozták a faluhoz, így az árvizek a part alámosásával fokozottabban veszélyeztették a templomot. Végül az 1938-as rendkívüli nagy áradás következtében a leszakadó partszakasszal együtt a templom hajója is leomlott. A megmaradt részt a diadalív befalazásával és egy új bejárat megnyitásával kápolnává alakították, amelyet 1968-ig használtak istentiszteleti célokra, amikor a két falurész számára egy-egy családi házban alakítottak ki imaházat. A barokk elemekkel bíró, ám túlnyomórészt román stílusú építményt 1643/1 sz. alatt a Lévai Járási Bizottság 1963. október 23-án kelt határozata alapján védett építészeti műemlékké nyilvánították. A középtúri imaházat a régi templom védőszentje után Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelte Malagyi József plébános, a kistúri – azóta már eldöntött – imaházat oltárképe alapján a Magyarok Nagyasszonya oltalmába helyezte.

2.3. Nagytúri templom

Az imaházakat 2014-ben felszámolták, mert elkészült a Magyarok Nagyasszonya és Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelt, kettős patrocíniumú, új templom. A templomépítés ügyével már Mészáros Árpád Lőrinc plébános (1912–1983) is foglalkozott, aki 1957–1972 között szolgált Felsőtúron. Középtúron telket vásárolt és elkészíttette a tervrajzokat, ám az akkori politikai rendszer meggátolta az építkezést. Csupán a rendszerváltás után nyílt lehetőség a templomépítés gondolatának megvalósítására. Az építkezést Nagy János esperesplébános (2010-tól szolgál a felsőtúri plébánián) indította el és irányította, a kétkezi munkából is alaposan kivéve a részét. A széles környék egyik legmodernebb temploma Beata Sádecká komáromi építészmérnök tervei alapján épült, Nagytúr önkormányzata 33 ezer euróval járult a költségekhez. A teljes liturgikus berendezés és felszerelés elkészültéig különleges püspöki engedéllyel működik.

A szürke tetőburkolattal fedett épület kör alaprajzú, a kupolatető süllyesztett bejárat feletti részét ovális ívelésű, két, felfelé keskenyedő, négyszög alaprajzú oszloppal alátámasztott manzárd töri meg. A tetőcsúcs közvetlen közelében emelkedő, különleges, áttört harangtornyot két, egymásra merőleges, az épület mindkét oldalán a földre támaszkodó, a tetőzet magasságától homorúan ívelt, karcsú, lapos pillér alkotja, melynek tető feletti részét két kerek, vízszintes plató köti össze, köztük az egymás fölé függesztett harangokkal. A ferde síkokkal lezárt laptorony magasabb bal oldali és alacsonyabb jobb oldali eleme közé sima szárvégződésű, hosszú szárú latin keresztet erősítettek. A négyszögletes támpillér alsó, épület melletti részét ovális nyílású átjáró légiesíti.

Kültéri szakrális kisemlékek

3.1. Felsőtúr

3.1.1. Templom előtti feszület (templom előtti kereszt)

Az 1889-ből származó, vörös mészmárvány feszület a templom előtt, mintegy 20 m-re a nyugati tájolású bejárattól kapott helyet. Kétlépcsős talapzatra állított, háromszoros tagolású, négyszögletes oszlopfővel lezárt, négyszögletes pillér tartja. A latin típusú kereszt függőleges szára kissé kiszélesedik, a keresztszárak ívelt végződése a mankós kereszthez hasonló alapból emelkedik. Az ezüstszínűre festett, öntöttvas korpusz a töviskoszorús Jézust égre emelt arccal, nyitott tenyerén átszögezett kezekkel és egymás mellé helyezett lábakkal ábrázolja. A szépen redőzött ágyékkötő a bal oldalon kis csomóval kötött. A korpusz felett az INRI feliratot vízszintesen széthúzott tekercset imitáló fémtáblára írták. A dedikáció szövegét a pillér kissé bemélyített előlapjára vésték, azon belül pedig Jusztin Mihály nevét egy ismételten mélyített síkra helyezték. A szöveg érdekessége, hogy a kőfaragó a nagy I betűkre pontot rakott. A Historia Domus (8.) szerint 1899-ben Felsőtúron Jusztin Mihály gazda és neje, Csillag Juli vallási buzgalmuktól indíttatva, szép márvány keresztet állíttattak, mely a templom előterén pompáz, hirdetve Isten dicsőségét és emelve a lakosok hitéletét. A széles vidéken párját ritkító díszes kereszt a hozatalon kívül 190 forintba került. Július 7-én szenteltetett fel a kerületi esperes által fényes segédlettel. A sérült posztamens széthullásának megelőzésére két, egymástól bő arasznyira felerősített, a baloldalon levélmintás széldíszítéssel és csavarozással kapcsolódó vaspánt szolgál. Az alsó vaspánt részben eltakarja az ajánlás fölé vésett, nyílhegyvégződésű latin keresztet. Az oszlopfő kettéhasadását ujjnyi vastag acélhuzalból kialakított, szintén csavarozással szabályozható gyűrű akadályozza meg. A talapzat előtti, terepszinthez alkalmazkodó, keskeny beton támasztólépcső az építmény stabilitását segíti.

3.1.2. Út menti fafeszület (fakereszt)

A templomtól északnyugati irányban, a falu Palást felé eső végén található a csipkézett szélű horganyozott bádog esővetővel ellátott, a Veszely család által felújíttatott fafeszület. A háromkaréjos szárvégződésű, sötétbarnára festett út menti fakereszten az imént leírthoz hasonló a fémkorpusz: a töviskoronás Megváltót ég felé emelt arccal, kinyújtott ujjú kezét tenyerén, lábait egymás mellett átszögezve mutatja; az ágyékruha kis csomóval kötött a bal csípő felett. A test krémszínnel színezett, az ágyékkötő világoskék, a haj, szakáll, a szemek és a szegek sötétbarna, a sebekből csorduló vér sötétvörös színt kapott. Az INRI. feliratú, vízszintesen nyitott tekercset szimbolizáló, plasztikus, S alakban hajlított fémtábla fekete színű, a feliratot fehérrel festették. A kereszt függőleges szárát, Jézus lába alatt kb. 20 cm-re, oszlopfőt imitáló, plasztikus faragvány díszíti, alája aranyszínű kehely és ostya szimbólum került. A keresztszár legalsó szakaszán fehérre festett arma Christi jelképek (létra és két, keresztbe rakott, hosszú szög) hangsúlyozzák a Megváltó szenvedését. A betontalapzatba ültetett alsó részbe vésték az állíttatás évét: 1957. Az enyhe domboldalon álló feszületet áttört geometriai mintákkal öntött, fehérre festett betonkerítés veszi körül; a kerítésen belüli területet kibetonozták, eléje széles, a kerítés mindkét szélén túlnyúló betonlépcsőt készítettek, amire antik stílusú, kehely alakú beton virágtartó került. A keresztszárra művirágkoszorút kötöttek, a tartóba szintén művirágot helyeztek. Az objektum mellett mindkét oldalon egy-egy nyeséssel formázott, fiatal fenyőfa áll.

Felirat: 1957

 

Bendik_04

4. kép: Út menti fafeszület Felsőtúron (Fotó: Bendík Béla, 2017)

Bendik_5

5. kép: Út menti fafeszület arma Christi ábrázolással (Fotó: Bendík Béla, 2017)

Bendik_6

6. kép: Út menti fafeszület arma Christi ábrázolással (Fotó: Bendík Béla, 2017)

 

3.1.3. A régebbi temetői központi feszület (régi temetőkereszt)

A templomtól északi irányban húzódó temető régebbi központi feszülete vöröses színű mészmárványból készült. A téglalap alaprajzú, kétlépcsős talapzatra állított masszív pillért nyeregtetőformára faragott oszlopfő zárja le, ennek közepéből emelkedik ki az egyenes szárvégződésű kereszt alacsony lábazata. Az ezüstre festett, öntöttvas korpusz a töviskoszorús Jézust felemelt arccal, behajtott ujjú, tenyéren átszögezett kezekkel és egymásra helyezett lábakkal ábrázolja; ágyékruhája a jobb csípő felett kötött. Az INRI betűsort tartalmazó, vízszintesen széthúzott tekercset imitáló fémtáblácskát szintén ezüstszínűre festették. A dedikáció szövegét a pillér előlapján kissé mélyített, kettős díszkerettel hangsúlyozott mezőbe vésték; a betűk egykori ezüstözése erősen megkopott.

Felirat: INRI // Krisztus lelke / szentelj meg engem / Krisztus oldalából / kifolyt vér és víz / tisztíts meg engem / 1916

 

Bendik _07

7. kép: A felsőtúri temető régi központi feszülete (Fotó: Bendík Béla, 2017)

Bendik _08

8. kép: Az újabb felsőtúri feszület (Fotó: Bendík Béla, 2017)

 

3.1.4. Temetői feszület (új temetőkereszt)

Az újabb központi feszület szürke műkőből készült. Egy elkorhadt fakereszt helyett állították az 1990-es évek közepén, átmentve az öntöttvas korpuszt és INRI feliratú táblát. Az egyenes szárvégződésű, betonalapba erősített latin kereszten az ezüstre festett korpusz az arcát jobb vállára hajtó, töviskoszorús, halott Krisztust ábrázolja. Behajtott ujjú kezeit a tenyerén, lábait egymás mellé helyezve szögezték át, ágyékruhája jobb csípője felett csomózott. A feje feletti fémtábla vízszintesen kibontott, fecskefarok-végződésű zászlót mutat. A feszületen nincs dedikáció. A betonalap körül futókkal gazdagon beültetett sziklakertet alakítottak ki, amit egynyári virágokkal még körbeültettek. A feszület elé vasszerkezetű pihenőpadot állítottak.

3.1.5. Kápolna alakú képoszlop (Fájdalmas-kápolna)

A templomtól délre, az 1556-os út jobb oldalán, egy családi ház előkertjében áll a helyiek által Fájdalmas-kápolnaként ismert kápolna alakú, egyfülkés képoszlop. A 19. századi katonai felmérések szerint az objektum egy lakott területen kívüli útkereszteződés közelében épült; az új házsor előkertjeinek kialakításakor került belterületre. A téglalap alaprajzú kisépítményt kívül-belül fehérre meszelték, a bádoggal fedett sátortetőt vörösre festették; a tetőgerinc közepére sima, egyenes szárvégződésű, kovácsoltvas keresztet állítottak. A dongaboltozatú szoborfülkét ívelt tetejű, osztólécekkel különböző méretű szemekre tagolt ablak fedi. A Historia Domus (10. p.) szerint 1885. év szeptemberében Mezey Jánosné – földbirtokosnő – által a templom szomszédságában már régi időben épült fájdalmas Szűz Anya szobra és Kápolnája igen díszesen megjavíttatott, s mivel alapítványt nélkülözött, 20 forint alapítvánnyal ellátta. A középtúri templomból[9] idehelyezett, archaikus kivitelezésű, négyszögletes kőemelvényre helyezett, színezett pietà a Fájdalmas Szűzanyát vörössel bélelt ezüst színű koronával a fején, nyakán szürkével szegett barna ruhában és szürke bélletű, barna fátyolban, köntöse alól kilátszó, fekete lábbelivel ábrázolja. Ölében a halott Krisztus fejét aranyszínű korona övezi, haja, szakálla, ágyékruhája fekete. A szobor előtti öntöttüveg vázában művirág, kétoldalt egy-egy üveg gyertyatartó látható. A „Fájdalmas-kápolnához” nagycsütörtökön imádkozni mentek a hívek, énekeltek és litániát mondtak.

3.1.6. Mária-képoszlop (Mária-kápolna)

A templomtól nyugatra, kb. fél kilométernyi távolságban található a parókia kerítésébe épült, félköríves alaprajzú, egy szoborfülkés Mária-képoszlop. Külső falát fehér nemes vakolattal borították, belül fehérre meszelték. A dongaboltozatú fülkét félköríves végződésű, kétrészes, szürkére festett vaskeretes ablak zárja. A keret felső részének keskeny vaspálcákkal hat részre osztott félköríve szilárdan a falba épült, a két ablakszárnnyal nyitható alsó szegmens nyolc-nyolc négyszögletes ablakszemmel tagolt. Az ablaknyílást sima, mélyített falsáv keretezi, a közbeeső párkány szürkére színezett bádoggal borított. A háromszög oromzatban végződő homlokzatot a fülkenyílás mindkét oldalán egy-egy, kb. az ablak 3/4-éig magasodó, fejezet nélküli pilaszter díszíti. A vörösre festett bádogtető a kupola- és a nyeregtető elemeinek kombinálásával épült, az objektum hátoldalán követi az alap félkörívét. A fülkében a Segítő Szűzanya szobra látható, mely Máriát fehér fátyollal, fekete szegélyű, csokorra kötött rózsaszín szalaggal összefogott, fehér köntösben és kék palástban, karjait kissé széttárva, kegyelemközvetítő pózban ábrázolja. Kétoldalt a szobor elé állított üvegvázákba fehér műrózsákat, középre elektromos gyertyát tettek.

3.1.7. Lourdes-i barlang

A templom előtti feszületen kívül a lourdes-i barlang is a templom szakrális terében kapott helyet. A templomkert bejáratától jobbra faragott túri kőből (mészdolomit) épült (a kőbánya a község határában van). A barlang teljes szélességét kitöltő kőpadkán külön-külön alacsony kőemelvényre állították a lourdes-i jelenést idéző szobrokat. Szűz Máriát a hagyományos módon, imára összetett kézzel, karján barna, nagy szemű rózsafüzérrel, aranyszegélyű fehér ruhában és fátyolban, hosszú, világoskék övvel ábrázolja a plasztika. Mindkét meztelen lábfején egy-egy sárga rózsa látszik. A szürke sziklás talajt imitáló szobortalapzatot fekete indán sorakozó zöld rózsalevelek díszítik; a talapzat elején világoskék festéssel jelezték a forrást. A jobb oldalon felemelt arccal térdelő Bernadett fátyola krémszín, szoknyája világoskék, blúza fehér, vállkendője halványzöld, köténye halványkék és cipője barna. Bal kezét kissé előrenyújtja, behajtott jobb alsókarján két utólag felrakott rózsafüzért tart. A barlang hátsó falára hálatáblákat erősítettek, a dedikációt fekete márványtáblára vésve a padka előfalán helyezték el. Az oltárpadkára és eléje vázákba művirágot, valamint lámpásokat raktak díszítésként. A félköríves barlangnyílást kétszárnyú, díszesen kovácsolt, feketére festett rácsajtó zárja, a tartórudak tobozdísze, a függőleges pálcák liliomvégződése és a középen levő kereszt aranyozott. Az objektum tetején háromkaréjos szárvégződésű, áttört mintázatú feszület áll. A barlang mindkét oldalára alacsony kőtámfal épült két-két kiugró vázatartóval, a terep lejtésének kiegyenlítését világosszürke járólappal kirakott két széles – teraszként szolgáló – és egy keskeny lépcső biztosítja. A legalsó lépcsőfokon két kovácsoltvas padot helyeztek el az itt elmélkedni, imádkozni kívánók számára. A barlang köré borostyánt ültettek, a templomhoz és a barlanghoz kőszegélyes, díszburkolatú járda vezet.

Felirat: LOURDES-I / SZŰZ MÁRIA / TISZTELETÉRE / HÁLÁBÓL ÁLLÍTTATTÁK / A TÚR-I HÍVEK / A. D. 2009

Hálatáblák:

  1. sötétszürke márvány, vésett, ezüstözött betűk: SZŰZANYÁM / KÖSZÖNÖM / HOGY MINDIG / MEGSEGÍTESZ / M. CS. CSALÁD
  2. barnával szemcsézett szürke márvány, aranyozott betűk: SZŰZANYÁM / köszönet és hála / a 100. születésnapért
  3. fehér márvány, aranyozott betűk, a tábla felső sarkain egy-egy bevésett, aranyozott kereszt: HÁLÁBÓL / NEKED / SZŰZANYÁM / V. CS.
  4. sötétszürke márvány, ezüstözött betűk: SZŰZANYÁM / HÁLÁS LESZEK / TOVÁBBRA IS / A. CSALÁD

Valamennyi hálatábla felfüggesztéséhez ezüstszínű, sodort fémszálat használtak.

3.1.8. Szent Flórián-szobor (Flóriánka)

A templomtól nyugatra, közel a Korpona-patakhoz, egy családi ház kerítésének két tartóoszlopa közé ékelődve található Szent Flórián szobra. A színezett kőszobor meztelen felsőtesttel, világoskék bélletű, mellén kör alakú kapoccsal összefogott piros palástban, kékszürke tunikában, fején fekete sisakkal mutatja a tűzoltók védőszentjét. Haját, szemét, szemöldökét, keskeny bajuszát, kis szakállát és lábán a magas szárú csizmát szintén feketére festették, akárcsak a bal karjában tartott könyvet. Jobb kezével vörösbarna csöbörből vizet önt. A szobor négyszögletes, öt lépcsővel tagolt fejezetű, volutás barokk pilléren áll. Az abakusz alatti volutákat girland köti össze, alatta a vésett betűs dedikációval. A szöveg alá a szentmiklósi és óvári Pongrácz család egész előlapot betöltő, dombormű címerét vésték: kiterjesztett szárnyú kétfejű sas, melynek testét kettévágja a pajzs alján levő koronából felemelkedő kürtszarv és páncélos kar, fölöttük csillaggal. Az előredomborodó talapzat stabilitásának biztosítására egy kőlépcsőt helyeztek eléje; a talapzaton még olvasható az 1790-es évszám.

Ezen a helyen egyik katonai felmérés térképei sem tüntetnek fel épített szakrális kisemléket, ami a térképek nagymérvű pontatlanságát mutathatja. Ugyanakkor felmerülhet a gyanú, hogy az objektum az 1846 táján a Korpona túlpartján jelzettel lehet azonos, és később kerülhetett mostani helyére, az egykori Nedeczky- (később Pongrácz-) kúria elé. Sajnos, erre nézve nem találtam adatokat, és a helyi szájhagyomány sem őriz ismereteket folyón túli kisépítményről. A két háború közti időszakban Szent Flórián napján (május 4.) a katolikus hívek a templomból körmenettel vonultak a szoborhoz.[10]

Felirat: S. FLORIAN / ORA PRO NOB. / 1790

3.1.9. Nepomuki Szent János-szobor (Jánoska)

A Nepomuki Szent János-szobrot az egykori vízimalom közelében a 18. század végén emeltette Kellio Ádám földbirtokos. Ő és Zsuzsanna nevű nővére 1715-ben anyai nagyapja, leszenyei Nagy Ferenc után örökölték a felsőtúri birtokrészeket (Benková 2015, 19). A kőszobor a Korponába ömlő Patócsik patak partján áll, és a Historia Domusban (8. p.) feljegyezték róla, hogy 1777-ben (Fehérváry Antal plébános szolgálati ideje alatt) kijavíttatott; azaz elláttatott a sz. szobor feje föveggel és egészen újonnan befestetett Zólyomi János hídvégi aranyozó által, ki ezen időben a vidéken hasonló munkákat szokott teljesíteni. A színezett plasztika a molnárok, vízen járók védőszentjét, illetve a megszólások elleni védelmezőt fekete reverendában, alóla kilátszó saruban, rövid, fehér, csipkézett szegélyű albában, vállán elöl megkötött, sötétszürke, csuklyás pelerinnel, fején birétummal, kezében méretes, barna feszülettel ábrázolja. Az aranyozott, szegletes csigavonallal díszített barokk pillér talapzatát széles betonalappal erősítették meg. A négyszög alaprajzú, háromlépcsős abakusszal fedett pillérből pilaszterszerűen emelkedik ki a fejezet alatt aranyozott girlanddal ékesített, a dedikációt és a címert tartalmazó, keskeny rámával hangsúlyozott előlap. A latin nyelvű, vésett felirat erősen kopott, ráadásul a felújításkor vékony bevonattal lekenték; a címeralakokat szürke színnel kiemelték. A kisemlék széles, kétlépcsős, utólagos betonalapját feketére festett, nyílhegyvégződésű pálcákból hegesztett, kiskapuval ellátott, kovácsoltvas kerítés veszi körül. Nepomuki Szent János emléknapján (május 16.) a hívek a templomból a papjukkal együtt körmenettel mentek a szoborhoz.[11]

Felirat: …NE… / …PER / …IOS MISERIES (?) / ET / …ANAM(?) KELLIO / SACRATA (?)

3.1.10. Szentháromság-szobor (Háromság, Szentháromság)

A homokkő Szentháromság-szobor a hajdani Pongrácz-kastély, a későbbi Mintál-ház előkertjében látható. A vörös mészmárvány, négyszögletes alaprajzú pillér fejezete a szobrot tartó, szintén négyszögletes mészmárvány oszlop alapjaként szolgál. A dedikáció számára a recézéssel mintázott pillér elején vésett kerettel hangsúlyozott, sima felületet alakítottak ki; az ugyancsak recézett felületű, sima szegélysávval díszített alap a pillérnél kissé szélesebb. A kétlépcsős abakuszra állított, homokkőből faragott szobor horizontális elrendezésben, az apostoli hitvallás (Hiszekegy) 13. századra Európa-szerte véglegesen rögzült szövegformája szerinti megfogalmazásban mutatja a felhőn trónoló Szentháromságot. A Fiúisten bal kezét a mellére teszi, jobbjával magához öleli keresztjét és a jobb kezében jogart, bal kezében a Földet, illetve a világmindenséget jelképező országalmát tartó Atya jobb oldalán ül (…sedet ad dexteram Dei Patris omnipotentis – …ott ül a mindenható Atyaisten jobbján…). Az eredeti kőkereszt valószínűleg letört, helyére egy egyenes szárvégződésű, sima fakeresztet erősítettek. A Jézus és az Atya között lebegő galamb képében ábrázolt Szentlélek az őt körülvevő dicsfénnyel és kitárt szárnyával fogja egységbe a megjelenített három isteni személyt. A hívek Szentháromság vasárnapján mentek a szoborhoz körmenettel.[12]

Felirat: Isten dicsőségére / emelték / MINTÁL JÁNOS és / MINTÁL ZSÓFIA /1910

3.2. Nagytúr

3.2.1. Temetői központi feszület, Középtúr (evangélikus kereszt)

Nagytúr mindkét falurésze rendelkezik temetővel, melyek az új templomtól észak-, illetve délkeletre, az országút túloldalán terülnek el. A temetőkben két-két temetői nagykereszt áll, mivel a katolikusok és az evangélikusok külön parcellában temetkeznek.

Az északkeleti irányban levő középtúriban mindkét feszület teljesen egyforma, külalakjuk azonos készítőről árulkodik. Mindkettő szürke műkőből készült egyenes szárvégződésű, fémkorpuszos latinkereszt. A feszületek állíttatásának éve is azonos, 1962.

A ravatalozóhoz és a bejárathoz közelebbit az evangélikusok emeltették. Négyszögletes talapzaton áll, ezüstre festett fémkorpusza fejét a jobb vállára ejtő, halott Krisztust ábrázolja. Az INRI feliratot fekete festékkel a függőleges keresztszár felső részére festették. A talapzat elején sima dedikációs mezőt alakítottak ki. A keresztszár alsó részére műanyag koszorút kötöttek, a talapzat körül mintegy 50 cm széles területen kis virágágyást alakítottak ki, ahová nyaranta egynyári virágokat ültetnek. A virágvázákat, üvegeket is itt helyezik el; ezekbe élő és művirágokat tesznek, általában a temetőben éppen a hozzátartozó sírját ápoló személy, vagy aki éppen ráér. Mindenszentekkor a temetőbe látogatók cserepes és vágott krizantémmal díszítik, a feszület előtt gyertyát, lámpást gyújtanak.

Felirat: I N / R I // ISTEN DICSŐSÉGÉRE / ÁLÍTATTÁK / A KoTURI HÍVEK / 1962

3.2.2. Temetői központi feszület (katolikus kereszt)

A katolikus parcellában a fentebb leírttal azonos formájú feszületet találunk. Az egyenes szárvégződésű, fémkorpuszos latinkereszt négyszögletes talapzata itt egy kissé alacsonyabb. A fejét a jobb vállára ejtő, halott Krisztust ábrázoló korpusz megformálása, festése azonos a már leírttal. Az INRI feliratot ugyanúgy fekete festékkel írták a függőleges keresztszár felső részére, mint az evangélikus parcellában. A keresztszár alsó részét műanyag koszorúk borítják, a talapzat körül kis, kerek virágágyást alakítottak ki, ahová a feszületet gondozó Zahorecz Etel nyaranta egynyári virágokat ültet. A mindenszentek ünnepéhez az ún. „Jézus sírját” rendbe tette, eltávolította a nyári virágmaradványokat, aztán a területet művirágokból és puszpánggallyakból kialakított, koszorúszerű díszítéssel vette körül. Az itt elhelyezett fekete műanyag, földbe szúrható sírvázákba művirágot és krizantémot rakott, gondosan helyet hagyva a temetőbe később látogatók virágainak, gyertyáinak, lámpásainak.[13] Feltételezem, hogy az evangélikus parcella központi feszülete környékének gondozásához viszonyított gazdagabb díszítés egyrészt a „Jézus sírja” felfogásból, másrészt a katolikusok pompaszeretetéből, de az ápolást végző személy egyéni ízléséből is eredhet.

Betűhíven ugyanaz a felirat: IN / RI // ISTEN DICSŐSÉGÉRE / ÁLLÍTATTÁK / A KöTÚRI HIVEK / 1962

3.2.3. Temetői központi feszület, Kis- vagy Alsótúr (kereszt)

A kistúri falurész temetője az új templomhoz viszonyítva délkeleti irányban található. Fából készült, fémkorpuszos nagykeresztjét 1970. jún. 24-én állították. A vörösre festett keresztet eredetileg csipkézett, szintén vörös bádog esővető borította. Korpuszát is színezték, Krisztus testét, töviskoszorúját és ágyékruháját fehérre, haját, szakállát feketére, a felirati táblát vörösre festették. Az állíttatás napja a községbeliek számára emlékezetes maradt, mert villámcsapás következtében azon a napon halt meg a mezőn Stefanek László. Az adatközlő férje,[14] Sliacky Pál (1938–1995) ment érte és hozta be kocsin a faluba. A fakereszt 2013-ra erősen megkorhadt, ezért a község költségén újat készíttettek, amire áthelyezték az úgyszintén felújított korpuszt és felirati táblát. Az esővetőt azonban már nem szerelték vissza.

A feszület stabilitását négyszögletes, kétlépcsős betontalapzat biztosítja, az illeszkedés helyét állványszerű vastokkal megerősítették. A keresztet újfent vörösre festették, a polikrómozott fémkorpuszon Jézus haját, szakállát feketére, bal oldalán a sebet és kezeinek-lábainak vércseppjeit, illetve a jobb oldali medencecsont felett kis csomóba fogott, fekete kötéllel felkötött ágyékruhát vörösre, a test szabadon maradó részeit krémszínre, a töviskoronát szürkére, a szegeket feketére színezték. A fej fölé szegezett I.N.R.I. feliratot fekete festékkel írták a függőlegesen szétnyitott fecskefarkú textilzászlót imitáló, krémszín alapú, feketével keretezett fémtáblára. A korpusz a fejét jobb vállára ejtő, halott Megváltót jeleníti meg, akinek zárt ujjú kezeit a tenyerén, lábait egymás mellett szegezték fel. A jobb felsőkaron javítás nyoma látszik. A betontalapzat új, felső lépcsője egyúttal a mécsesek elhelyezésére, az alsó (a régi alap) a terep kiegyenlítésére szolgál. Ugyancsak az alsó lépcsőn kapott helyet az S alakra díszesen hajlított vaspálcákból hegesztett, négyrekeszes lámpástartó. A virágokat, koszorúkat is ezen a lépcsőn helyezik el. A feszület körüli területet beton járólapokkal rakták ki. Virágot, koszorút, mécsest a temetőbe látogatók tesznek elébe.

Felirat: I.N.R.I.

3.2.4. Régi temetői nagyfeszület (régi kereszt)

A vidéken 1956-ban végigsöprő szélvihar a felsőtúri templom tetejét és tornyát is megrongálta. A torony lesodort, kovácsoltvas keresztje helyébe Mészáros Árpád Lőrinc plébános újat készíttetett, a régit áthozták a kistúri temető régebbi részébe, ahol a ledőlt barokk feszület megüresedett, magas kőalapra állított pillérén helyezték el.[15] A háromkaréjos szárvégződésű fémkeresztre egy kisebb, öntöttvas korpuszos, egyenes szárvégződésű, latin fakeresztet csavaroztak. A korpusz a töviskoszorús Jézust kissé jobbra fordított, ég felé emelt arccal, egymás mellé szegezett lábakkal és behajtott ujjú, tenyéren átütött kezekkel ábrázolja. Elöl áthajtogatott ágyékruhája hátul kötött, redőzött széle a jobb oldalon kilátszik a test mögül. A négyszögletes barokk pillér alsó részét voluta erősíti, sima, kétszer tagolt fejlemeze megrepedt, ezért bádogborítással erősítették meg. Az előlapon, a csigavonalaktól határolt mezőben helyezték el a kidomborodó kagylószimbólumot, mely nem csak a feltámadást, de a barokk művészetben egyúttal az Istenszülő Szűz Máriát is jelképezte (mint kagyló az igazgyöngyöt, testében hordozta az Isten Fiát). A szimbólum alatti és az alapra vésett, valószínűleg latin szöveg a kopás miatt olvashatatlan, de még viszonylag jól kivehető az állíttatás éve.

Felirat: SUB UMBRA …. / QVEM DESIDERADAE / QVIESCO… / CANT2V3 / 1876

3.2.5. Feszület (torzó) (kőkereszt)

Az újabb, kombinált feszület minden bizonnyal a barokk talapzatról ledőlt régi, faragott kőfeszület pótlására készült, mely összetörve hever a földön, a talapzat közelében. A törött feszület korpusza erősen kopott, csupán a test körvonalait mutatja. Az adatközlő[16] szerint a kereszt korát nem ismeri senki, de a Ruttkayék direkt mögéje temetkeztek, lehet, hogy ők állíttatták… akkor viszont nagyon régi lehet. Az evangélikus Ruttkay család sírkertje valóban a barokk kereszt közelében található. Tagjai közül a kistúri Ruttkay Mórné, Ruttkay Malvin és Ruttkay Mária szerepel az 1885-ben Pongrácz Lajos szerkesztésében kiadott Szondi album előfizetőinek, valamint 1-1 forint adománnyal a Szondi emlékzászlóra adakozók listáján.[17] Az 1908-ban fiatalon elhunyt Ruttkay István temetéséről a Korponai Közlöny is tudósít: Halálozás. Ruttkay István kisturi földbirtokos, volt vármegyei szolgabíró és aljegyző, f. hó 9-én életének 33. évében elhalálozott. A boldogultat f. hó 11-én temették el nagy részvét mellett. A temetésen Lits Gyula főispán vezetésével a vármegyei tisztikar is teljes számban megjelent. A sírnál Holluby Vilmos felsőrakoncai ág. hitv. evangélikus lelkész könnyekig megható gyönyörű gyászbeszédet mondott. – Áldás poraira.[18]

3.2.6. Út menti feszület (kereszt)

A templomtól északi irányban, a középtúri Treiter család házának előkertjében álló feszületet a 19. századi katonai felmérések még nem mutatják, de a 20. század második felében már tájékozódási pontként tüntették fel, emiatt áthelyezésekor a családnak kellemetlenségei támadtak. Végül kompromisszumként a hatóság elrendelte, hogy csak alacsony növényzetet ültethetnek eléje, hogy az útról is jól látható legyen. Ez a rendelkezés szemlátomást érvényét vesztette, mivel az előkertbe ültetett bokrok nyaranta szinte teljesen eltakarják a feszületet. Régebben a hosszú parasztház sarkánál állt, az ott lakó Bazsó család gondozta, az előtte levő szabad területet a gyerekek játszótérnek használták. Az épület átépítésekor, 1966-ban állították jelenlegi helyére, hogy pontosan a modernebb formájú, sátortetős kockaépület közepére kerüljön. A közvetlenül a terasz elé helyezett, egyenes szárvégződésű latinkereszt négyszögletes talapzaton áll. A pillér fejezetének egyenetlensége meglehetősen gyakorlatlan kivitelezőre, esetleg sérülés durva javítására utal. A dedikációs tábla az áthelyezéskor megsérült, javításra félrerakták, de elkallódott. A szürke műkő keresztre erősített korpusz megfogalmazása azonos a többi nagytúri feszület korpuszával; az ujjait ernyedten behajtó, tenyéren és egymás mellé helyezett lábakkal felszegezett, fejét jobb vállára ejtő, halott Jézust ábrázolja. Az INRI feliratot fecskefarok-végződésű, vízszintesen széthúzott tekercset imitáló fémtáblán a kereszt felső szélének közelébe erősítették. A feszület felett 2007-ben még a terasztetőzethez illeszkedő, bádoggal fedett, cakkozással díszített, sátor alakú kis deszkatető volt, ám azt azóta eltávolították. A keresztszárat műanyag koszorúval díszítették, a talapzat tetején lámpást gyújtottak. Mivel karácsony közeledett, a földre helyezett virágtartóba fenyőgallyakból és műanyag mikulásvirágból készített karácsonyi csokor került.[19] Nagycsütörtökön, a szentmise után a falusiak a „kápolnák” körbejárásakor ennél a feszületnél is megálltak imádkozni.[20]

3.2.7. Kápolna alakú képoszlop (kápolna)

A bádoggal fedett, téglalap alaprajzú kistúri kápolna az új templomtól délre, az országút mellett, az állíttatása után kialakított utca sarkán, a mögötte levő családi ház előkertjétől téglafallal lekerített területen látható. Két helyen megcsavart, kovácsoltvas pálcákból hegesztett, sima tetejű, sötétbarnára festett kerítés veszi körül, elöl nyitható kapuval, melynek tetejére sima szárvégződésű latinkeresztet állítottak. A kerítésen belüli teret járólapokkal rakták ki, az oszlop alját egy sor csempe védi a felverődő esővíztől. Az egyenes képoszlop tető alatti része enyhén kiszélesedik, a kontyolt tető közepén laposvasból kovácsolt, háromkaréjos szárvégződésű kettős kereszt magasodik. A szoborfülkét ívelt, sötétbarna fakeretes ablak takarja, melynek alsó része nyitható, felső, kb. 1/3-nyi, sugarasan három szegmensre osztott, virágmintával öntött üveggel fedett része rögzített. A fehérre meszelt fülke boltozata enyhén ívelt. A fülkében a régebbi, porcelán lourdes-i Mária-szobrot egy újabbra cserélték, amely Máriát csomóra kötött kék övvel, aranyszegélyes fehér ruhában és hosszú, aranyszínű béléssel készült, aranyszegélyű fátyollal ábrázolja; imádságra összeillesztett kezét a szíve elé emeli, jobb karján nagy, aranyszínű szemekből plasztikusan megformált rózsafüzér függ; ruhája szegélyét mezítelen lába felett egy-egy aranyrózsa díszíti. A kisplasztika mellé kétoldalt egy-egy keskeny üvegvázában művirágcsokrot, eléje szív alakú, perlithabból és művirágokból készített virágdíszt helyeztek. Az egyik adatközlő[21] emlékezete szerint a kápolna talán az I. világháború után épült hálából, mert a frontokról sok férfinak sikerült hazakerülni. Akkoriban még nem volt ott utca, a képoszlop mögötti terület egy Somogyi nevű zsidó birtokosé volt – földek és udvar egy dohány raktározására szolgáló pajtával. Egy mezei út volt mellette, hogy be tudjanak menni, mert a zsidó háza beljebb volt. Az utca csak a második világháború után épült, amikor a szemközti oldalon is építkezni kezdtek. Azt a lehetőséget is felvetette, hogy esetleg a Somogyi család emeltette az 1930-as évek elején, mert Kistúr urasági birtok volt a Somogyiak és gr. Károlyi Klára tulajdonában. A másik adatközlő[22] szerint a kápolna már az ő iskoláskorában is ott állt. Szerinte valóban a Somogyi család emeltethette, mert a mögötte levő házban laktak a Stefanek Andrásék, akinek a felesége a Somogyi kisasszony dajkája volt.

A képoszlopból többször ellopták a Mária-szobrokat, köztük egy kb. 1 méter magasat is.[23] Az objektumot jelenleg Matyó Mária gondozza, a lánya, Matyó Zita újítatta fel 2016-ban; a most látható plasztikát is ő tette bele.[24] Abban valamennyien egyetértettek, hogy bár a terület zsidó tulajdonosát (bérlőjét?) szintén dr. Somogyinak hívták, nem valószínű, hogy a kápolnát ő építtette volna.

3.2.8. Kápolna alakú képoszlop (kinti kápolna)

A templomtól északkeletre, a község középtúri kataszterében, a Felsőtúrra vezető országút bal oldalán található a kinti kápolna. Az egyfülkés, kápolnaszerű képoszlop a magas útpart tetején, két nyírfa és két almafa között áll. Külső falát szürke nemes vakolat (brizolit) védi, az enyhén ívelt mennyezetű fülke belseje fehér. A minden valószínűség szerint felújított lourdes-i Mária-szobrot négyszögletes betonalapra állították. A plasztika a Szűzanyát kék övvel átkötött, nyaka körül hullámos aranyszegéllyel díszített, fehér ruhában és aranyszegélyes, fehér bélésű, hosszú, kék fátyolban ábrázolja; imára összeillesztett kezét a szíve előtt tartja, jobb karján ezüst szemekből álló rózsafüzért tart, mezítelen lába felett a ruha szegélyét fehér rózsa díszíti. A szobor sötétszürke talapzatát stilizált kövekkel és barna indákon zöld levelek közt nyíló fehér rózsákkal formálták, középen jelezve a lourdes-i gyógyforrás megjelenését. A fülkét két, üvegvázába tett művirágcsokorral és egy kereszt alakú, elektromos mécsessel díszítették; ívelt nyílását ugyancsak ívelt, sötétbarna fakeretes, sima üveggel üvegezett ablakkal zárták le. A szürkére festett bádog sátortetőt két első sarkán díszített esőcsatornával látták el, a tetőcsúcsra háromkaréjos szárvégződésű, a dicsfényt négy sugárral megjelenítő keresztet állítottak. A képoszlop előtt félköríves végződésű betonelemekből kis, félkör alakú teret alakítottak ki, melybe fenyőgallyakból és művirágból összeállított karácsonyi csokrot helyeztek, a félkörív elé lámpást tettek.

A kápolnát Pál István (született Középtúron 1904-ben) asztalos jó szándékból állíttatta. Sokáig Saliga Ilona gondozta, aki 2016. november 26-án elhunyt, de már közvetlenül halála előtt is Bodó Mária (Ágoston Erzsébet lánya) gondozta; jelenleg Pál Ildikó viseli gondját. Az 1990-es években egy fiatalember autóval nekiment, akkor a felsőtúri Bálint József javíttatta meg. A képoszlopból már kétszer ellopták a Mária-szobrot.[25]

3.2.9. Képszekrény (Szölci kápolnácska)

A templomtól keletre elterülő Szölc dűlőben látható képszekrényt eredetileg az út túloldalán, a Kerek-erdő alatt állíttatta Szarka sz. Somogyi Erzsébet (szül. 1893. augusztus 8.) hálából, mert János és Sándor nevű fiai 1945-ben szerencsésen hazatértek a háborúból.[26] A terület rekultivációja során a palásti szövetkezet elnöke, Hojčka, kivágatta az erdőt, ezért a képszekrényt átvitték mostani helyére. Mivel betörték az ablakát, az állíttató leszármazottai a régi mintájára az egészet felújíttatták. A betonba állított acélcsőre nyeregtetős, világosbarna pácolással színezett és tartósított fa képszekrényt tettek, melyben a Jézus szent szíve színes papírnyomatot aranyozott léckeret szorítja le. A szekrényke két oldalát ferde tetővel ellátott támasztékkal díszítette és erősítette meg a készítő, mintegy kicsiny templom jellegét adva a tárgynak. Üvegezett ajtaja két kis fémpánton fordul, aranyszínűre festett fa díszpánt keretezi, és kulccsal zárható. A sarkakat szintén aranyszínű, szív alakú farátétek rögzítik; az egyikről lehámlott az aranyozott felső réteg. Az ajtó felső részének közepére ugyancsak aranyozott, egyenes szárvégződésű latinkeresztet illesztettek. A képszekrény előtti területen évelő virágokból kis virágoskertet alakítottak ki, mögötte terebélyes diófa áll.

3.2.10. Szent Vendel-szobor (Vendelke)

A négyszögletes kőtalapzatra állított, négyszögletes, sima abakusszal lezárt, klasszicista pillérre helyezett középtúri Szent Vendel-szobor egy családi ház kerítésébe épült, vagy inkább a kerítést csatlakoztatták a szobortalapzathoz. A pillér mélyített előlapjába vésték a dedikáció szövegét, mely minden bizonnyal egy javított változat. A valószínűleg világoskék háttérfestés ugyanis lekopott, így előtűnt a szöveg eredeti elhelyezése; a javított dedikáció betűit feketére festették. Az abakusz elejének közepén díszesen kovácsolt vaslap, feltehetően a lámpástartó maradványa látszik. A színezett plasztika Szent Vendelt melléhez szorított kalappal, kezeit imához összeillesztve, bal lába mellett kossal ábrázolja. Kezébe hosszú, sima, hajlított vaspálcát helyeztek. A szent puha szárú csizmáját a színező harisnyának tekintette, ezért alsó részét feketére, szárát sárgára festette A tunika alsó része piros, felső része világoskék színt kapott, akárcsak a bőven redőzött, földig érő köpenye bélése. A ruhaujjakat és a szent haját barnára, a jobb oldalra helyezett tarisznyát sárgára, a test szabadon maradó részeit (térd, kéz, nyak, arc) krémszínre festették; szeme barna lehetett. Lábánál a kos egykor talán fehér színű volt, szája, orrlyukai barnák, csigába tekeredő szarva sárga. A festés már erősen kopott, a kövön megtelepedett a moha.

A Szent Vendel-szobrot hálából emeltette a falu népe az 1935-ös dögvész elmúltáért. Egyúttal fogadalmat tettek, hogy Szent Vendel napján nem mennek ki a határba dolgozni. Ezen a napon szentmisét szolgáltattak, s utána körmenettel vonultak imádkozni a szoborhoz. A szobor mögötti házat feltehetőleg először tűzoltószertárnak használták, később a községháza (Helyi Nemzeti Bizottság) működött benne. A szobrot jelenleg a házban lakók ápolják, talapzatához mécsest, lámpást, vázában vágott idényvirágot tesznek.[27]

Felirat: SZENT VENDEL / LÉGY PÁRT / FOGÓNK / DÖGVÉSZ / ELLEN / SZÓSZÓLÓNK / 1935

3.2.11. Világ győzelmes királynője szobor (Mária szobor)

Az új templom szakrális terében szentelték fel 2015. december 4-én a Világ győzelmes királynőjét ábrázoló, fehér, carrarai márvány Mária-szobrot, ami a templom mellett kialakított parkban kapott helyet. A szürke márványlapokkal borított, négyszögletes talapzaton sima, kétlépcsős abakusz tartja a szoborlábazatot, melynek elejét töviskorona motívum díszíti, felette a stilizált, fullánkját kinyújtó, kimúlt kígyó feje és farka látható. A szobor a komoly arcú, mintegy messzire tekintő Máriát hosszú, lábát is takaró, derékban átkötött köntösben és szintén hosszú, mellén összekapcsolt palástban jeleníti meg; fején a rövid fátyolt négyágú korona szorítja le. A bal kezében tartott, leeresztett jogart majdnem teljesen elfedik a ruha és a palást redői, jobb kezét kifordított tenyérrel, irgalomközvetítő pózban tartja, jobb térde kissé kiemelkedik, öltözetének jobb alsó részén három hatszirmú liliom díszlik. A lábazat hátsó részének bal oldalára Mária-monogramot véstek. A talapzat előlapján az ugyancsak vésett magyar, szlovák és latin nyelvű dedikációt fekete festéssel hangsúlyozták. A templomtól a szoborhoz járólapokkal kirakott járda vezet, mely a talapzatot is körbeveszi. A szakrális kisobjektum építését a községen is átvezető Mária út részeként kezdeményezték. Alkotója Mészáros Attila szobrászművész, aki a faragáskor Natália nővér[28] látomásának leírása alapján alkalmazta a szimbólumokat. A felállítási költségeket Nagy János helybéli esperesplébános szerint egy nevét elhallgatni kérő személy adományozta. A munkát Snell György esztergom-budapesti segédpüspök és Gyurcsó Zoltán érsekújvári püspöki helynök is támogatták. A vasárnap délutáni felszentelési szentmise főcelebránsa, a váci premontrei szerzetes József atya volt, aki szentbeszédében az engesztelés fontosságát hangsúlyozta és jelképéről, a Világ győzelmes királynőjéről is beszélt.[29]

Felirat: SZŰZ MÁRIA / VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE / PANNA MÁRIA / VÍŤAZNÁ KRÁĽOVNÁ SVETA / VIRGO MARIA / REGINA MUNDI VICTORIOSA / NUNC MONSTRA POTESTATEM TUAM / ÁLLÍTTATTÁK / A FELVIDÉKI ENGESZTELŐK 2015

3.2.12. Harangláb (Középtúr)

A szoknyás faharangláb magas betonalapzatra került közvetlenül az 1938-as nagy árvíz által erősen megrongált, régi Szent Márton-templom mellett. Az adatközlő úgy tudta, hogy a nagy árvízkor már ott állt. Két harang volt benne, melyeket 2014-ben az új templomra szereltek fel. Pitlík Mária volt a harangozó, Antal Mihály járt neki segíteni.[30]

A haranglábat kilenc fagerenda tartja, a középen kiemelkedő, ugyancsak bádogtetős harangtorony négy fagerendára épült; a tartószerkezet alsó része fedetlen. A torony felső része deszkaborítású, mind a négy oldalán egy-egy félköríves végződésű hangnyílással. A magas betonalapra hozzáerősített, korlát nélküli, kétfokú vaslépcső segíti a feljutást. A sátortető csúcsát rövid tartószárra erősített, horganyzott bádogból formált gömbön egyenes szárvégződésű latinkereszt díszíti.

3.2.13. Harangláb (Kistúr)

A derékszög alakú, ún. vinklivasból hegesztett kistúri haranglábat magas, négyszög alaprajzú, teraszszerű betonalapba rögzítették. A gúla alakú traverzet vörösre festett bádog sátortető fedi, közepén az egyenes szárvégződésű latinkeresztet két kis, alaplappal összeillesztett gúlára állították, a földgömböt jelképező gömbök mintájára. A harangláb felső harmadának alsó részét vaslapokkal takarták, a szerkezet többi része fedetlen, a toronyban egy harang lakik. A harangozó korláttal ellátott négy betonlépcsőn jut fel a betonteraszra, ahonnan a harangot a hosszú kötél segítségével szólaltatja meg. Az objektumot ugyancsak betonalapra helyezett, vaspálcákból és csővasból hegesztett, kapuval ellátott kerítés veszi körül.

3.2.14. Halálhelyjel[31]

Az 1556-os országút Nagytúr előtti szakaszán eredetileg fehérre festett, trapéz szárvégződésű fakereszt jelöli annak a tragikus közlekedési balesetnek a helyszínét, ahol a vétlen sofőr mellett utazó palásti Lukács Tibor életét vesztette.[32] A fakereszt feliratát fekete festékkel írták, a fehér alapfestés nagyrészt lekopott, csupán nyomokban mutatkozik. A keresztre keskeny, fehér szalagot és fehér művirágot kötöttek, eléje szürkével szemcsézett, műkő járólapot tettek, erre állítják a lámpásokat. A járólap mellé alacsony virágtartóban művirágokból összeállított díszt helyeztek.

Felirat: élt / 26 / évet / LUKÁČ TIBKO / 16. 3. / 2014

Az adatközlő elmondta, hogy régebben az út túloldalán is állt egy kereszt, mert ugyanazon a helyen másik halálos baleset is történt. Az Otrekalné két év körüli kislánya halt meg ott, aki kiröpült az autóból. A középtúri temető evangélikus parcellájába temették.[33]

Összegzés

A felsőtúri római katolikus plébániahivatalhoz tartozó Felsőtúr és Nagytúr községekben két templomot, egy műemlék templommaradványt és huszonnégy kültéri szakrális kisemléket regisztráltam: 10 feszületet, 1 képszekrényt, 1 mezei oltárt, 4 egyfülkés képoszlopot, 5 szobrot, 2 haranglábat és 1 halálhelyjelet. A legrégibb kisemlék 18. századi, a legújabb 2015-ben készült; a legtöbbet a 19. században és a 20. század első felében emeltették. Kataszteren belüli másodlagos áthelyezésre két esetben került sor (középtúri út menti feszület, szölci képszekrény), egy alkalommal a Felsőtúrról került kisemlékrészlet (a templomtorony régi keresztje) Alsótúrra, egyszer pedig Középtúrról kisplasztika (piétà) a felsőtúri képoszlopba. A felsőtúri lourdes-i barlang dedikációja szerint („állíttatták a túri hívek”) az építési költségekhez a nagytúri hívek is hozzájárultak, ami megerősít a feltevésben, hogy a plébánia falvainak hívei között jó az összhang. A kisemlékek kivitelezése közti hasonlatosságokat szintén a jó kommunikáció jelének tekintem.

Az adatgyűjtés során nyilvánvalóvá vált, hogy az adatközlők szubjektív emlékezete akkor rögzít objektív adatsort, ha az eseményeket valamilyen rendkívüli történéshez kapcsolhatja (lásd a nagytúri temetőkereszt esetét). Lényegében ez az elv működik a családtagok adatközlése során is, amikor a vizsgált objektum valami módon (állíttató, felújító, karbantartó személye stb.) kapcsolódik a családhoz, vagy a közeli rokonsághoz. Az objektumok karbantartását és felújítását magánszemélyek és községi hivatalok egyaránt felvállalják.

Adatközlők

Ágoston sz. Bencsok Erzsébet, Nagytúr, 1938.

Csajka Gyuláné sz. Mészáros Erzsébet, Ipolyság, 1958.

Csókási sz. Csémi Júlia, Nagytúr, 1934.

Gágyor Erzsébet, Nagytúr, 1927.

Jámbor sz. Sliacky Mónika, Nagytúr, 1968.

Matyó József, Nagytúr, 1928.

Matyó sz. Kempus Mária, Nagytúr, 1944.

Nagy János esperes, plébános, Felsőtúr, 1957.

Sliacky sz. Gyebnár Etel, Nagytúr, 1942.

Zahorecz sz. Repka Etel, Nagytúr, 1940.

Irodalom

 

Bakács István (1971): Hont vármegye Mohács előtt. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Benková Eva (2015): Rod Kelio v Častej. Bratislava: Filozofická fakulta Univerzity Komenského v Bratislave, Štúdie z histórie, Historia nova 9. red.: Peter Podolan, 19. p. https://fphil.uniba.sk/fileadmin/fif/katedry_pracoviska/ksd/h/Hino9.pdf

Borovszky Samu (1906): Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város. Budapest: Országos Monografia Társaság.

Csáky Károly (2008): Szakrális emlékeink nyomában I. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

Esztergom és Vidéke (1907): XXIX. évf. 25. sz. https://library.hungaricana.hu/en/view/Esztergom_es_Videke_1907/?query…pg=24- [2017. 4. 19.]

Fényes Elek (1851): Magyarország geográfiai szótára. Pest. http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/ [2017. 3. 3.]

Györffy György (1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Juhász Ilona (2013): A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyjelek az utak mentén. Somorja–Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet–Etnológiai Központ.

Liszka József (2015): Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében. Somorja–Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet–Etnológiai Központ /Jelek a térben 5./

Nagy Iván (1895): Magyarország családai czimerekkel és nemzedéki táblákkal. 5. kötet. Pest: Ráth Mór.

Némethy Ludovicus (1894): Series parochiarum et parochorum Archi-dioecesis Strigoniensis ab antiquissimis temporibus usque annum MDCCCXCIV.

Palugyay Imre (1855): Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest: Heckenast Gusztáv.

Pesty Frigyes (1984): Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Hont vármegye és kiegészítések. Bognár András szerk. Szentendre: Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár /Pest Megyei Téka 7./

Püspöki Nagy Péter (1976): Ipolyság a tatárjárás évszázadában. Irodalmi Szemle 19/8, 727. p.

Pongrácz Lajos (1885): Szondi-album. Drégeli emlék-lapok. Esztergom: Pongrácz Lajos.

Schematismus venerabilis cleri Archidioecesis Strigoniensis pro anno reparatae salutis communi (1900). Esztergom: Buzárovits Gusztáv.

Vályi András (1796): Magyar országnak leírása. 3. kötet. Buda. http://mek.oszk.hu/14500/14515/ [2017. 3. 3.]