A huszadik „életévét” betöltő Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja a Selye János Egyetemmel karöltve kétnapos konferenciát rendezett a népi vallásosság szerteágazó és mindig aktuális tematikájában. Maga a tanácskozás tulajdonképpen egy vándorkonferencia, amelynek előzményeit – Erdélyi Zsuzsannára emlékezve – az elmúlt években Balassagyarmaton és Szécsényben szervezték meg. A mostani (amelyet Juhász György, a Selye János Egyetem rektora nyitott meg), harmadik alkalommal a szervezők bővítették a kört azzal, hogy nemzetközivé tették az eseményt, ugyanis hat országból érkeztek előadók, többen – mint például Pozsony Ferenc Kolozsvárról, Marta Botiková Pozsonyból, Hana Dvořáková Brünnből vagy Michael Prosser-Schell Freiburgból – az Etnológiai Központ régi barátai. Mindez mutatja, hogy az intézmény mindig is törekedett a magyar nyelvterület tudományosságán túlnyúló regionális kapcsolatok kiépítésére és fenntartására. A tanácskozás ezzel együtt nem pusztán nemzetközi, hanem egyúttal többnyelvű is volt. A szinkrontolmácsolásnak köszönhetően a szlovák, német és a cseh szakma képviselői is anyanyelvükön adhattak elő, amivel mintegy mellékesen jól megragadhatóan érzékeltették Közép-Európa nyelvi sokszínűségét is.
Az első plenáris előadást Tatiana Bužeková (Pozsony) tartotta, amelyben számos jelentős antropológiai elmélet mentén összegezte a különbségeket olyan kulcsfogalmak között, mint amilyen a népi és hivatalos vallásosság, epizodikus és sematikus emlékezet, majd pedig a saját, szlovák népmesék belső logikájára irányuló, kutatásai kapcsán arról beszélt, miként értelmezi a populáris kultúra a szerencsétlenségek és balesetek okait, illetve hogy miként próbálja őket kezelni a saját autentikus módján. Mindez jól érzékeltette azt a mindenkori társadalmi és kulturális dinamikát, amely meghatározza a hívők transzcendenshez való viszonyát, illetve a populáris kultúra önálló mivolta és működése is kihangsúlyozásra került. A másik plenáris előadó, Povedák István (Szeged) a neonacionalizmus vallási aspektusainak magyarországi kutatására felfűzve vetett fel jó néhány kulcsfontosságú elvi kérdést. Főként arról volt itt szó, hogy miként is értelmezhetők a nemzeti identitást különböző vallási (keresztény, neopogány stb.) elképzelésekkel fuzionáló kortárs és huszadik századi törekvések. Egyúttal az is szóba került – az előadást követő vita során pedig éppen ehhez szóltak többen hozzá –, hogy mit tegyen a kutató, amikor saját racionális és „földhözragadt” meggyőződésével alapvetően ellenkezik az, amit az adatközlők vallanak. Érdekes módon Povedák és a hozzászólók is csak egy-egy lehetséges gondolatszálat vetettek fel erről, jelezve, hogy a néprajzi/antropológiai terepmunka rendkívül összetett, kifinomult és emberközeli módon működik, ahol aligha lehet sematikus módszertani elvekben megoldani a terepmunka által támasztott gyakran igen szituatív problémákat az adatközlőinkkel szemben.
Az első szekció előadásai közül három a vallási élet tárgyi megjelenéséről szólt, sokatmondóan rámutatva arra a körülményre, hogy a (populáris) vallásosság mennyire sok szálon kötődik az adott idő- és térbeli kontextus társadalmi totalitásához. Pozsony Ferenc (Kolozsvár) számos konkrét példán keresztül beszélt a szakrális kisemlékek felhasználhatóságának rendkívüli gazdagságáról, néhány román vonatkozású példával színesítve az elmondottakat. Gecse Annabella (Szolnok) Velkenye plébániának csaknem száz évvel ezelőtti létrehozásának történetén keresztül a helyi közösség önmeghatározásáról is beszélt, hangsúlyozva, hogy a vallási élet több mint puszta vallásgyakorlás. Marta Botiková (Pozsony) előadása lényegében ugyanerről szólt azzal a különbséggel, hogy az Alföldet a 18. és a 19. században benépesítő különböző szlovák közösségekről beszélt. Negyedik előadóként Limbacher Gábor (Szécsény) kissé kilógott a sorból, ő a kör mint szimbólum megjelenését ismertette formális szempontok szerint különböző építészettörténeti példák segítségével, világtörténelmi kitekintéssel.
A…
