Kartal kétszeresen peremhelyzetben lévő település, hiszen egyrészt a Galga mente, másrészt Pest megye keleti részének határszéli nagyközsége. Viseletében, népi kultúrájában a kistájhoz mint átmeneti zónához kapcsolódik, noha nem szorosan vett patak menti település – magunk a patak vidékének szakrális kisemlékeit vizsgálva nem is soroltuk oda (vö. Klamár 2012) –, az Alföld és a Palócvidék átmeneti sávjában található.
A nagyközségben 2018-ban 5941 fő lakott. A 2011-es népszámlálás során polgárai közül 88,8%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak vallotta magát, 11,2% nem nyilatkozott. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,4%, református 3,2%, evangélikus 2,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 5,4%, és jelentős számú polgár, 20,3% nem nyilatkozott.[1]
A katolikusok túlsúlya megmutatkozik a térkijelölésben: a település fontosabb útvonalai mentén szakrális kisemlékek, zömében feszületek állnak, melyeket a 19. század második felében, illetve a 20. században állíttattak, ám ez a folyamat, ha nem is olyan intenzitással, de átnyúlik a 21. századra is.
A vallási identitás tehát egyoldalúan fejeződik ki a közösségi térben, amit a falu központjában álló katolikus templom még inkább aláhúz. Igen későn, 1868-ban épült a Szent Erzsébet-templom és ekkor szerveződött az önálló plébánia is. (Reiszig 1990, 82) A Pest megyei műemléki topográfia, a Historia Domus adataira hivatkozva előbbre teszi az építés évét, 1865-ben állapítja meg, a stílusát korai eklektikusként határozza meg. (Tombor 1958, 438)
Noha a statisztikák nem jelzik, Kartalon jelentős baptista közösség alakult ki, amely 1902-ben kezdett szerveződni. Imaházat 1930-ban építettek, majd évtizedekkel később, 1984-ben elkészült a lelkész számára a szolgálati lakás is.
A rendszerváltoztatás után a térkijelölés gyakorlatában is változás történt. A helyi kezdeményezések, egyéniek és önkormányzatiak kerültek előtérbe. Emléket állítottak a világháborúk áldozatainak, az 1956-os forradalomnak, Petőfi Sándor költőnek.
Ennek a térkijelölő gyakorlatnak az objektumaihoz kapcsolódó közösségi térpanelek képzését, azok identitásformáló hatását is vizsgájuk esettanulmányunkban.
Szakrális kisemlékek
Sajnos a falura vonatkozó keresztalapítási iratokat alig találni a váci Püspöki és Káptalani Levéltárban. Kartal valaha kelet–nyugati irányba elnyúló úti falu volt (Barabás–Gilyén 1979, 24), egy igen széles utcával, melyből a tó környékén, a középpont tájékán néhány rövid kiágazású utcakezdemény indult ki a határ déli irányába. A településen végigfutó főutca két végén és a templom körül áll néhány feszület, illetve a déli leágazások végén található még néhány. Többségük felújított, méghozzá a kereszténység 2000-ik, illetve a magyar államiság 1100-ik évfordulója tiszteletére készült.
Aszód felől, nyugati irányból érkezve a faluba, a főút bal oldalán álló feszületen az alábbi feliratok találhatók (a korpusz alatt, a kereszt szárának alsó részéhez erősített márványlapon):
| ISTEN DICSŐSÉGÉRE
AZ ÚR 2000 ÉVÉBEN MAGYAR KERESZTÉNY ÁLLAMISÁGUNK 1000 ÉVES FENNÁLLÁSA ALKALMÁBÓL ÁLLÍTTATTA VARJÚ LÁSZLÓ ÉS CSALÁDJA
A feszület posztamensén:
Az Úr Jézus szavai: „Tekintsetek fel Rám, amint a kereszten függök! Szívem meghasad a vágytól, hogy minden embert üdvözítsek. Az utolsó csepp véremet is kiontottam értetek.”
|
Klamar_01 1. kép: A falu nyugati bejáratánál álló, gondozott feszület (Klamár Zoltán felv., 2019) |
Áthaladva a falun Kiskartal, Verseg felé keleti irányban, az út jobb oldalán áll egy felújított feszület, amelynek nincs dedikációja. Mindössze egy keresztalapítási iratot találtunk 1157/1897 szám alatt, melyben Bereczky András és neje, Dora Teréz „…a Kis-kartali út mellett 1873-évben emelt Sz. kereszt fenntartására…” 20 forintot fizetett.[2] A feszület bal oldala felől található a katolikus temető, ami az egyetlen sírkert, benne egy középfeszülettel, melyet a 20….
