csütörtök, október 28, 2021

Szőke Anna szerk.: Fénytörés. Kulturális értékeink a Kárpát-medencében IV. A 100 éve született Penavin Olga tiszteletére rendezett emlékkonferencia kötete

Szabadka: Grafoprodukt 2019, 130 p. ISBN 978-86-80612-09-6 /Kiss Lajos Néprajzi Társaság Könyvtára/

A most megjelent anyag valójában a Penavin Olga születésének centenáriumán megrendezett, Palicsfürdőn és Szabadkán zajlott konferencián elhangzott előadások írott változatát tartalmazó kötet, melyben tizenkét tanulmány olvasható.

A bevezető a gazdag kutatói-oktatói tevékenység dióhéjbani, vázlatos összefoglalója, melyet a szerkesztő Szőke Anna adott közre. Klamár Zoltán Penavin Olga nyelvjárási atlaszai mint lehetséges néprajzi kontrollanyagok címmel írott tanulmányában két atlasz, a bácskai és a bánsági anyagát tekintette át és azok eredményeinek, példatárának kontrollanyagkénti hasznosíthatóságáról írt. Dévavári Beszédes Valéria tanulmányában A földrajzi nevek hasznáról írva Penavin Olga és Matijevics Lajos egyik nagyszabású vállalkozásából, a Vajdaság földrajzi neveinek adattárából, a konkrétan Szabadkára vonatkozó művelődéstörténeti és néprajzi adatokat vette számba, hangsúlyozván a földrajzi névanyagban érvényesülő kétnyelvűségi példákat. Kónya Sándor a Penavin-hagyatékból sándoregyházi keserveseket, székelykevei dallamváltó keserveseket mutatott be. A tanulmányíró a tőle megszokott alapossággal elemezte a szövegek és a dallamok szerkezetét. Sebők Valéria A fonott csipke felfedezése címmel a szlavóniai szigetmagyarság népi kultúrájának egy archaikus elemét, a fonott csipkét mutatta be, hangsúlyozván, hogy Penavin Olga kutatásai nyomán és ösztönzésére kezdett el a témával foglalkozni. Landgraf Ildikó Penavin Olga útjai, a szövegfolklór gyűjtésének alapelvei a változó időben című tanulmányában azt vázolta fel, miként és miért változtak meg a szövegfolklór szaktudományos alapelvei, követelményei, és mindezek hogyan tükröződtek Penavin közreadott kutatási eredményeiben. Raffai Judit Népmesék Penavin Olga gyűjteményeiben és hagyatékában címen Penavin népmesegyűjtő tevékenységét tekintette át, ami voltaképpen a nyelvjárásgyűjtő nyelvész tudatos folklór felé fordulását is mutatja. Penavin gyűjtései a Vajdaság területén a legszámottevőbbek, de a Szerémség kivételével minden jugoszláviai magyarlakta vidékről van meseanyag, összegzi a tanulmányíró. Szőke Anna Penavin egyik gyűjtési helyszínéről, Fejértelepről rajzolt általános, identitást, nyelvhasználati gyakorlatot bemutató képet. Tóth-Glemba Klára a bánsági földrajzi nevek gyűjtésében ellenőrzőként részt vevő munkatársként Nagybecskerek, Lukácsfalva, Erzsébetlak és Surján településeken végzett kutatásokat. Tanulmányában hangsúlyozta, hogy nemcsak a földrajzi névadás folyamatos, hanem annak kutatása is az kell legyen, hogy a jelenségek azonnal dokumentálhatóak legyenek. Silling István tanulmánya, A kisbíró szerepe és a hirdetések nyelve Kupuszinán a 20. század közepén a falu társadalmából mára kiveszett foglalkozást, a hivatalos kommunikátort és a hirdetések nyelvezetébe beszüremkedő nyelvjárási sajátosságokat mutatta be az 1953–1955-ből fennmaradt írott források alapján. Bárth János Lecticale, deputatum, stóla – paptartás a XVIII–XIX. századi Bácskában címmel az alsópapság megélhetését biztosító ágybér, tartásbér és a stóla néven összefoglalt (keresztelés, esketés, avatás, temetés) jövedelem alakulását tekintette át. Nyisztor Tinka Pusztina-Kacsika, Cacica-Pustina címmel a moldvai zarándoklatok, magyar misék az új évezred közepén a Bákó megyei, 99%-ban magyar település és Kacsika lengyelek által kialakított zarándokközpontja kapcsolatát mutatta be tanulmányában, kitérve a vallásgyakorlatban megjelenő anyanyelvhasználatra is. Pastyik László Berecz Imre, a bánsági lelkész és jeles népíró 19. század derekán kifejtett munkásságát mutatta be. Az életmű központi eleme a töröktopolyai Mária-kegyhely köré szerveződött jámbor mozgalomról kifejtett híradási tevékenység volt.