Szárnyfesztáv és projekciós felület – ideológia és testszerűség. KissPál Szabolcs: The Rise of the Fallen Feather (2016) – egy közelÃtési kÃsérlet
(Összefoglalás)
Jelen Ãrás – a szerzÅ‘ diplomamunkájának egy fejezete – KissPál Szabolcs képzÅ‘művész The Rise of the Fallen Feather (A lehullott toll felemelkedése) cÃmű doku-fikciós videóját elemzi egy close reading formájában. A diplomamunka vizsgálati horizontjához igazodva ez esetben is a(z etnikai) nacionalizmus mélystruktúrái, illetve mindezek képzÅ‘művészeti reflexiója állnak a szerzÅ‘ érdeklÅ‘désének középpontjában. A videó központi alakzata a turulmadár – pontosabban a turulnak a magyarországi szélsÅ‘jobboldal általi ideológiai kisajátÃtása az elsÅ‘ világháborút követÅ‘en (illetve a turulmadár napjainkban tapasztalható reneszánsza a napi politikában, a köztereken és a populáris kultúra különféle csatornáin). A szerzÅ‘ részletesen elemzi a film szerkezetét, különféle formai aspektusait, a felvonultatott narrációs eljárásokat, az alapvetÅ‘en mesejellegű szerkezetet, elsÅ‘sorban a fikció és a tényszerűség alakzatainak bonyolult, rafinált interferenciáira összpontosÃtva. Külön hangsúlyt kap a képi médiumok és képalkotó eljárások hatalmi diskurzusokba való beágyazódottsága, politikai és ideológiai kitettsége (már csak az alkalmazott kép- és hangmontázsok, kompilációs technikák bonyolult dramaturgiai szövete révén is). A szerzÅ‘ elsÅ‘sorban amellett érvel, hogy a videó rendkÃvül árnyalt és rétegzett módon teszi szemléletessé, mit jelent, illetve hogyan lép működésbe az emlékezetpolitika kontextusában, a társadalmi múlt kollektÃv reprezentációinak (re)konstruálása közben az ideológia – miközben párhuzamosan több szinten, több regiszterben is érzékelteti, miként szervezi meg magát és vonja bűvkörébe szubjektumait a mÃtosz (mely hol egy nagyobb közösség alapozó elbeszéléseként, hol pedig egy barthes-i értelemben vett, szemiolingvisztikai ihletettség felÅ‘l szemlélt, mindennapjainkban is rutinszerűen működtetett ideológiai konstrukció formájában rajzolódik ki elÅ‘ttünk). KissPál Szabolcs videója szép példája annak, hogy egy (alapvetÅ‘en kritikai beállÃtottságú és antropológiai érdeklÅ‘désű) képzÅ‘művészeti praxis miként képes komplex történeti és szociokulturális jelenségekre (ugyanakkor önmaga mediális kereteire, nyelvezetére, annak vakfoltjaira is) kritikai éllel reflektálni, miközben emancipatorikus, didaktikai potenciállal is rendelkezik – és szubverzÃv, illetve revelatÃv erÅ‘vel is képes hatni.