Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái. Irodalom-történeti tanulmány

Rudabánya: Érc- és Ásványbányászati Múzeum 2003, 85 p., reprint kiadás.

A magyar irodalmi népiesség kezdeti szakaszának jeles felföldi költőjéről/írójáról, Gvadányi Józsefről 1884-ben adta ki könyvecskéjét Kovács Dénes. Gvadányi köztudomásúlag az első irodalmi palóc figura, a budai országgyűlésre igyekvő „istenmezei palóc” alakját hozta létre. Peleskei Nótáriusa is közismert, amiben a nemzeti romanticizmus hajnalán többek között a helyes magyar viseletre, ételekre, erkölcsökre figyelmeztet. Gvadányi ezeket a passzusait – amint azt Kovács Dénes kimutatja – a korszak pamflett-irodalmának a hatása alatt írta. Ekkoriban jelent meg például a Gedanken über die Nationaltracht der Frauenzimmer in Ungarn [Gondolatok a magyarországi fehérnép nemzeti viseletéről] című könyvecske, amely „egy erős nemzeti érzelmű németajku nő munkája, ki ebben az ősi magyar viselet visszafogadása mellett küzd s kimondja, hogy ha ez megtörténik, akkor a hazaszeretet a vallásba, alkotmányba és szokásokba épp úgy befonódik nálunk is, mint egykor a görögöknél és rómaiaknál. Ezért alkosson törvényt Magyarország is, mint Svájcz és Bern, hogy a nemzeti viseletet századokra megtartsa” (62–63). Szerb Antal éles szemmel veszi észre, hogy az olasz származású Gvadányi, aki azonnal kapcsolódott ehhez a nemzeti vonulathoz, „az asszimilált idegen túlzó kompenzációjával volt magyar. A színmagyar nem érzi szükségét, hogy magyar voltát hangsúlyozza, mert az oly természetes számára, mint az, hogy él. Az idegenből lett magyar magyar voltát be akarja bizonyítani, mások előtt és önmaga előtt. Magyarországon a fajvédelmet mindig idegen fajúak csinálták” (Magyar irodalomtörténet). Kovács Dénes munkája a kor színvonalán elemzi, mutatja be Gvadányi József életét és művét. Ez az élet és életmű rendkívül tanulságos a néprajztudomány számára is, s hogy reprint kiadásban ismét kézbe vehetjük, azért a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumot csak köszönet illeti.