Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei

1. Problémafelvetés és a kutatás-módszertani kérdések

Dolgozatom két, a szlovákiai Kisalföldön található település, Ógyalla és Bagota római katolikus vonatkozású szakrális kisemlékeit mutatja be. Elkészítéséhez a módszertani kiindulási pontot Liszka József Állíttatott keresztínyi buzgóságbul című könyve jelentette (Liszka 2000a). A szakrális kisemlékekre összpontosítva vizsgálataimat javarészt 2005 augusztusában végeztem (miközben már korábban is figyeltem az egyes objektumokat, hallottam hozzájuk kapcsolható információkat, hiszen Ógyalla a szülővárosom). A kisemlékeket a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának Szakrális Kisemlék Archívuma adatlapjainak kitöltésével, valamint fényképezéssel dokumentáltam, adatközlőket kerestem fel, felhasználtam Liszka Józsefnek a két kutatott kataszterhez kapcsolódó, az említett archívumban található régebbi adatlapjait. Lényegében tehát visszatérő terepmunkáról lehet beszélni, aminek során a résztvevő megfigyelés mellett a kikérdezéses módszert alkalmaztam. Vizsgálódásaim során azon túlmenően, hogy minél alaposabban és részletesebben dokumentálni szerettem volna a szóban forgó települések kataszterében található összes szakrális kisemléket, arra is figyeltem, hogy ezek az objektumok milyen szerepet játszanak a helyi magyar, szlovák (és részben roma) római katolikus közösség vallási életében. Az anyagközlésben az egyes objektumok utáni arab szám a kataszteri térképek (1. és 12. kép) számozására utal.

2. A vizsgált kataszterekről röviden

Ógyallát és Bagotát a Kisalföld szlovákiai részén a Zsitva és a Nyitra folyók összefolyásánál a Komáromot Érsekújvárral összekötő állami főútvonal mentén találjuk (Fényes 1848, 122; Kollár 2000, 5, 197). Északon a két vizsgált kataszter a római katolikus többségű Bajcs községgel, délen a református többségű Heténnyel, keleten a római katolikus és szlovák lakosságú Újgyallával és a vegyes református–római katolikus Komáromszentpéterrel, nyugaton pedig a református Martossal és zömében római katolikus Imellyel határos.
Komárom környékét a csehszlovák hadsereg 1919. január 10-ével a Csehszlovák Köztársasághoz csatolta (Mácza 1982a, 41). A kutatott településeket a szlovák kolonizáció (Vadkerty 1999, 269) magyar lakosainak Csehországba való deportálása (Vadkerty 2001, 483–485, 491, 504), illetve kitelepítése is érintette. Bagotát 1971-ben közigazgatásilag Ógyallához kapcsolták, összterületük 5995 ha lett (Sčítanie ľudu… 1992, 73; Vašš 1999, 11).
A két település nemzetiségi és vallási összetétele a legutóbbi, 2001-es népszámlálás során – a teljesség igénye nélkül – a következő képet mutatta:

(Forrás: Sčítanie obyvateľov… Národnostné zloženie… 2001, 42)

(Forrás: Sčítanie obyvateľov… Náboženské vyznanie… 2001, 42–43)

3. Ógyalla szakrális kisemlékei

3.1. A településről röviden

Az első, Gyllat érintő írásos emlék 1357-ből származik. 1485-ben Paulus Hendy de Gyalla1 szerepel. 1570-től a pusztát Gyalayak birtokolták. 1697-ben Konkolyak, 1728-tól Szluha, Baranyay és így tovább (Borovszky 1905, 110; Fényes 1848, 123)2.

A 18. század második felében a település Komáromszentpéter filiálisa. 1790-től Ógyalla már római katolikus anyaegyházként szerepel a forrásokban.3 A 19. század első felében a településnek 1150 római katolikus, 220 református, 240 zsidó és 3 ágostai hitvallású lakosa volt (Fényes 1848, 122). 1920-ban Ógyalla hivatalos szlovák megnevezése Stará Ďala, majd 1948-ban Hurbanovo lett (Majtán 1998, 108). 1923-tól 1960-ig járási székhely (Kollár 2000, 197).

3.2. Az ógyallai római katolikus templom

A templom szorosabban véve nem tartozik ugyan a szakrális kisemlékek kategóriájába, de az utóbbiak értelmezéséhez, megítéléséhez egy-egy település viszonylatában hasznos lehet a templomról nyert információk összegzése is.
1718-ig a településen Szentháromság tiszteletére állhatott egy templom (kápolna?), majd 1718-ban vagy ezt követően Szent László király tiszteletére építettek egy újabb objektumot (Chalupeczky József: Templom – R. kat. Egyház).4 A régi római katolikus templom 1773-ban épült, amely a mai komáromszentpéteri katolikus építményhez hasonlított.5 A templomot Szluha Ferencné Konkoly Thege Júlia (Julianna?) építtette, valószínűleg testvéreivel, Konkoly Thege Lászlóval és Jánossal együtt. Ide az építtető, annak férje és „néhány Konkoly nők és férfiak voltak eltemetve”. Az 1911-es tűzvészből kifolyólag „az eltemetettek ki lettek hozva a kriptából, diszmagyar ruhába voltak öltöztetve a nők is, a ruhák még jó karban voltak… Csak Alapi Gyula muzeumigazgató jött ki az exhumáláshoz, néhány emléktárgyat; imakönyvet stb. elvitt a komáromi Jókai Múzeum számára. A halottak pedig köztemetőbe kerültek”6 (Chalupeczky 1999, 1; Konkoly Thege é.n., 19). Ezekkel az eseményekkel kapcsolatban egy adatközlőm megjegyezte, hogy „a gyallai templom körül temető volt” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Chalupeczky József tud továbbá egy kápolnáról, „mely a közbirtokosság tulajdonát képezte”. Az új templom munkálatai Medgyasszay István tervei alapján készültek, a templomot7 és a plébánia épületét 1913-ban adták át (Chalupeczky 1999, 1).8

3.3. Az ógyallai kataszter szakrális kisemlékei

A következőkben Ógyalla kataszterének szakrális kisemlékeit a római katolikus templomtól körkörösen távolodva mutatom be. Ide kapcsolódva szólok a közigazgatásilag Ógyallához csatolt Balázstag, Vék és Zöldállás szakrális kisemlékeiről is.

Missziós kereszt – 1 (misiós kereszt). A templom két nyugati bejárata között található az olajfestékkel átfestett, főútvonal felé néző fakereszt, közvetlenül a templom oldalához felállítva a következő felirattal:
S. MISSIO.
1927

1936
1948

A missziós kereszten lévő három évszámról az adatközlők általában tudnak. A fakereszt környezete gondozott, az adatfelvétel idején befőttes üvegben kissé hervadt kardvirág. Az adatközlők tudomása szerint a virágról az idős sekrestyés gondoskodik. Amúgy gyöngyvirággal benőtt terület, kétoldalt csatornavezetékkel.
A fakereszt „27-be lett fölállítva, mikor az első misió vót”9 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Mivel 1922-ben Zöldállásra szlovák telepesek érkeztek (erről még a következőkben lesz szó), szlovák nyelvű misét követeltek10. Az akkori lelkész, Szalva Dezső egy szlovák nyelvű káplán kihelyezését kérelmezhette maga mellé, mivel nem tudott szlovákul. De az eseményeket összefoglalva elmondható, hogy a településre „Szykora Jenőt nevezték ki administrátornak, aki mindkét nyelven jól beszélt. Hamarosan mint plébánosnak” (Chalupeczky József: Templom – r. kat. egyház).11 „Persze, mikor bejött a szlovák mise, akkor a magyar meg kivonult a misiós kereszthez [az adatközlő derűs – B. Á. megj.], és ott énekölt és imádkozott. És a templomba öt-hat szlovák volt, akinek végezte a misét”12 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A missziós kereszt előtt lévő nép pedig „énekléssel kisérte az Istentiszteletet” (Chalupeczky József: Templom – r. kat. egyház).13 Ez a magatartás néhány hétig, hónapig tarthatott. „Majd betiltották azt, hogy a kereszt előtt imádkozzanak mise alatt és elmentek a kápolnába” [Konkoly sírkápolna – B. Á. megj.]14 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). 1948-as háromnapos ferences találkozóra emlékszik egyik adatközlőm, melyen rózsafüzért is imádkoztak (Feszty Istvánné Scheffer Piroska, sz. 1915). II. János Pál temetésekor, 2005-ben mécsesek égtek az objektum előtt.

Út menti kereszt – 2 (Kádek-kereszt). A templomkertben található süttői márványobjektum kissé rozsdás INRI táblával és korpusszal. Ez utóbbi alatt Fájdalmas Szűzanya. A vizsgált út menti kereszt talapzata düledező, fekete foltokkal tarkítva. Felirata:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTÉK ÉS ÁLLITTOTTÁK
KÁDEK ANDRÁS
ÉS NEJE
MARSÓ MÁRIA
1901 MAJUS 3án
SZ.  K.  F.  N.

Az objektum talapzata előtt befőttesüveg, egy művirág a talapzatból kiálló vasszerűségen. A környék rendezett, virágokkal beültetett terület.
Az 1930-as években a keresztjáró napok alkalmával feltehetően a Kádek-keresztet is felkeresték. Szőcs Béla15 lelkészkedése idejében a keresztjáró napokat mindhárom alkalommal a bemutatott objektumnál tartották. A buzaszentelő az említett esperes-plébános idejében már a templomban16 vagy a templomkertben lévő Kádek-kereszt előtt történt (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Szőcs Béla szolgálata alatt, amikor úrnapján a Templom utcán mentek végig, majd vissza, a magánházak mellett a templomkertben is volt sátor felállítva (2. kép). Így van ez napjainkban is (Vrábel Szilvia, sz. 1973).
Mivel a pap nem járt ki17 Konkolyra (erről a településről a fentiekben volt szó) búcsúztatni, az elhunyt testét a templomkertben lévő Kádek-keresztnél ravatalozták fel (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923).

Szentháromság-szobor – 3 (Szentháromság szobra, Szentháromság-szobor, Najsveťejšia Trojica). A templom közelében kovácsoltvassal elkerített főútra néző homokkő szobor már a templomkert kerítésén kívül áll (Liszka József a fenti kisemléknél is megjegyezte, hogy tengelye merőleges a templom tengelyére). Körülötte tölgyfák. Liszka József 1998-as gyűjtésekor a következő hommokkőbe vésett feliratot találta:
ÖZVEGY
GYURCSOVICS JÓZSEFNÉ
SZÜLETETT
ONDRUSIK KATALIN
1886IK ÉV JULIUS HO 30AN18

Mára a homokkőbe vésett feliratra František Hromada helyi kőfaragó egy gránittáblát erősített:

ÉPITETTE – ÖZV.
GYURCSOVICS
JÓZSEFNÉ
1886 ÉVBEN.
DÉD UNOKÁK JAVITATTÁK
2000 ÉVBEN.
PETRIK,RÁKÁSZ,MÁZSÁR.

Az objektum körüli kerítést zöld színűre festették. Az adatfelvétel idején a szobor előtt törött befőttes üveg volt. Megfigyelhető egyfajta rendetlenség, ami a közelben lévő járda mellett elhelyezett frekventált padnak is tulajdonítható. A Szentháromság-szoborhoz Mechura Jánosné Rákász Terézia tesz virágot, bizonyos időközönként gondol a szobornál egy-egy fohásszal a nagyszülőkre, az állíttatókra19 (amerikai leszármazottak gyermekei is tudnak a kisemlék meglétéről).
Az úrnapi körmenet egyik sátra az 1930–40-es években a „Szentháromságnál” állt (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A 12 éve szlovákok által készített egyik úrnapi sátor (oltárik, búďička) 2005-ben a vizsgált szakrális kisemléknél került felállításra (Ľudmila Červenáková, szül. Šúňová, 1944). Szentháromság vasárnapján litániát tartottak az objektumnál, feltehetően az 1940-es évekig (Mechura Jánosné Rákász Terézia Veronika, sz. 1926). Napjainkban keresztvetéssel tisztelegnek az arrajárók, esetleg imádkoznak.

Krisztus-szobor – 4 (Jézus Szíve-szobor). Kezdetben a mai ártézi kút környékén, közhelyen állt. Az adatközlő elmondása szerint a rózsaszínmárvány-szobrot az oszlopszerű talapzatával együtt, Konkoly Thege Miklós (*1942–†1916) hozatta Rómából. Ez a kúria mögötti Konkolyi-kertbe került, egy, Konkoly Thege Miklós személyét érintő szóbeszéd miatt. Az egyik magyarázat szerint a felállított objektum „a nagyságos úr kertésze” volt, az adatközlő férje szerint viszont a helyiek azzal csúfolódtak, hogy maga Konkoly Thege Miklóst ábrázolja a szobor, amint ásóra támaszkodva nézi a földműveseket.20 „Konkolyi megharagudott” és áthelyeztette a Krisztus-szobrot az említett kertjébe (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A Vasárnapi Ujság egy cikke is megemlékezik a szoborról:

„Ógyalla tehát majd megszünik az ország legnevezetesebb faluja lenni, elveszti főspecziálitását: a csillagvizsgálót. Azaz hogy még akkor is marad számára valami speczialitás. Megmarad az a szép művészi szobor, mely a piaczot ékesiti, s melyhez hasonló alig van az ország más falujában. Ezt is Konkoly hozta Olaszországból. Az üdvözitőt ábrázolja – ásóval kezében. Ezért nem is respektálják aztán valami sokra a falubeliek – mert hisz az, mondják, nem Jézus, hanem a »nagyságos úr« kertészlegénye.”
(Az ó-gyallai csillagvizsgáló intézet.
Vasárnapi Ujság, XXVI. évf., 1. sz. 1879, 9–10)21

Az adatközlő, aki látta a nyugat felé néző objektumot a Konkolyi-kertben, úgy tudja, hogy azt a „komunisták ledöntötték”.22 Talapzatát összetörték (így vélekedett a férje is) és befalazták az amfiteátrumba a mai csillagvizsgáló parkjában.23 A hatvanas-hetvenes években hallott arról, hogy a szobor esetleg mégsem pusztult el, hanem egy magánháznál megtalálható24 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923).25
Említést érdemel a Konkolyi-kertet illetően egy kőből épített barlangszerű objektum, amelyre az idősebb adatközlők még szintén emlékeznek. „Csordogáló patakocska volt úgy lent”, „le lehetett lépcsőn menni, ahhoz a kis csobogó vízhöz” (ez fölött halomkő?), de Szűz Mária-szoborról nem tudnak. A parkban máskülönben padok, „rózsaligetek voltak”, de 1918 után általában zárva tartották (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923).

Szent Vendel-szobor – 5 (Szent Vendel). A település szélén, útkereszteződésben áll a műkő Szent Vendel-szobor (3. kép). Az alak pásztorruhában, imára kulcsolt kézzel van ábrázolva, fején kalap, vállán köpeny, kanászkürt és tarisznya, kezében hosszú szárú juhászkampó, lábánál borjú (vö. Liszka 2000b, 100). A talapzat felirata:

SZENT VENDEL
KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK.

ÁLLITATTA
ZAHOREC PÁL
AZ ADAKOZÓ HIVŐK
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
1938.
POLVAR

Szikora Jenő a következőket írja az udvardi (al)esperesnek: „Hiveim óhajának adva kifejezést, tisztelettel kérik Főt. Esperes Urat kegyeskednék dec. 8án delután a szobrot felszentelni. Úgy gondolnám d. u. 2 orára tenném a litániát, utána volna a felszentelés.” Az objektum minden bizonnyal hétezer csehszlovák koronába került (ezer koronát a hívek, ötszáz koronát a pap, a többit Zahorec Pál adományozta).26
Chalupeczky József 1980-as (?) években készült felvételén kivehető, hogy az objektum előtt fából ajtó van kerítéshálóval és kétoldalt faoszloppal, nagyjából a feliratos tábla magasságáig. Nem kivehető, hogy csak részben volt-e elkerítve, de az biztos, hogy a felvétel a szent térdéig nőtt orgonabokrot is mutatja. Liszka József írja, hogy a kilencvenes évek első felében az orgonabokrokkal benőtt szobrot 1999-re kitisztították és gondozzák (Liszka 2000b, 100). A 2005-ös adatfelvételkor a szobor lábainál befőttesüvegben száraz virág, egy műanyag koszorú, szinte már virágok nélkül. „Tóth Béluska szokott oda vinni virágot” (Vrábel Szilvia, sz. 1973). Az objektum körül zöldövezet (fenyőfák, tőle jobbra hársfa). Az objektummal szemben a Szabadság utca, a szobor mellett egy ösvény, mely összeköti a Kertek alja utcát a Hársfa utcával. Valamikor árok előtt állhatott a szobor.
Egy fiatalabb adatközlő a következőket jegyezte meg: „Eztet is a régi öregek építették, merthogy sok pásztor volt, úgy hallottam, és ez a pásztoroknak a védőszentje, azér emeltették, hogy védje – gondolom – a betegségektől, meg mindenféle vésztől” (Vrábel Szilvia, sz. 1973). Szent Vendel-szobor borjúval ábrázolva a vizsgált településen kívül a Kisalföld szlovákiai részén (csak!) Gútán és Kéménden van (Liszka 2000b, 119). Szent Vendel szobrához litánia után asszonyok körmenettel, énekszóval mentek. Ezt a véki búcsúval egy időben tartották (az adatközlőnek tudomása volt arról, hogy Szent Vendelre tartottak búcsút Martoson (vö. Liszka 2002, 13) és a közeli pusztákon is. A szobornál imádkoztak, „Szent Vendel éneke is ott lett elénekőve (…) akkor mindig úgy kidíszítették”. Bálint Juci nénivel kapcsolatban említődik, hogy „úgy megdicsértík itet, olyan szép hangon végig ínekőte az utcát, hogy mindenki kigyütt”. A településen voltak ugyan állatvásárok, de mire a szóban forgó objektum felépült, ezek már elmaradtak, így nem kapcsolódtak a Vendel-szoborhoz (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Napjainkban Szent Vendelhez énekelnek a szentmise keretén belül (Szokol Lászlóné Barkóczi Rozália, sz. 1932).

Nepomuki Szent János-szobor – 6 (Szent Jánoska, Jánoska, Szent Alajos, Jézus27). A templomtól déli irányban, a főút mentén található polikróm homokkő szobor (4. kép). Chalupeczky József feljegyzése szerint a 19. század első harmadában említés van a szoborról, talapzatával kapcsolatban. Az objektum datálása a 18. századra tehető. Talapzatát 2001-ben (?) kijavították, szürke festékkel átfestették. „Az nincs restaurálva (…) a ruhája abszolút nem követte az eredetit, úgyhogy azt újból kellene restaurálni, de egy hozzáértőnek.” Az adatközlő a közelmúltban még virágot tett a talapzatra (ez mára abbamaradt, mivel a szobor mögött egy ideig a vendéglő miatt sok roma tartózkodott), viszont a keresztapja még visz virágot (Vrábel Szilvia, sz. 1973). E sorok írója öt-hat éve az objektum közelében lakik, megfigyelte, hogy egyszer, mindenszentek napján, valószínű, romák több, 10-15 égő mécsest is elhelyeztek a talapzaton. A szobor környékét gondozzák, a füvet, bokrokat a városi alkalmazottak tartják rendben (nem jellemző, de volt rá példa, hogy szemetet szedtem fel, vagy megigazítottam a széltől feldőlt virággal teli befőttesüveget). Az adatfelvétel idején a talapzaton faggyúgyertya-maradványok voltak, egy kiálló rozsdás vascsonkon (valószínűleg egy régebbi lámpatartó maradványa) műanyag koszorúval.
Az objektum mögött (amely ma már a belterület része), a Révay gróf földjei voltak, aki az 1700-as évektől lakott a településen (ez az adat talán majd kiindulópont lehet a szobor eredetének további vizsgálata során). Az objektum környéki millenneumi fákat 1896-ban a millenniumra ültette a három felekezet (katolikus, református, zsidó) egyházi képviselője (Feszty Istvánné Scheffer Piroska, sz. 1915). Még két akácfa (?) áll a vizsgált területen napjainkban, viszont szemmel látható, hogy egy feltehetően ugyanolyan fát már kivágtak. Az adatközlők 1990-es évek eleji fakivágásról tesznek említést.
„A legnagyobb körmenet mindig a feltámadási körmenet volt”, amely végigvonult a községen, és a Nepomuki Szent János-szobornál visszafordult. A tűzoltók itt díszőrséget álltak, a lámpásokat pedig az „elsőlányok vitték mindig a baldacin mellett”, s a házak ki voltak díszítve (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Egy helyi fiatalember állítja, hogy – valamikor a kilencvenes évek végén – az esti órákban fejet hajtott neki a szent szobra. Elmondta ezt a vele együtt kerékpározó nővérének, majd szüleinek is, amiből szóváltás lett, mivel az elbeszélőnek nem hittek.

Temetői nagykereszt – 7 (nagykereszt, veľkí kríž, hlavní kríž). A polikróm homokkőből készült temetői nagykereszt díszített barokkos talapzaton, korpusszal, INRI táblával, a kereszt tövében álló Mária alakzattal (5. kép). Liszka József 2001-es adatfelvételekor megállapította, hogy az eredeti feliratot a felújítás alatt lefestették, bevakolták. Jelen esetben idéznünk kell Chalupeczky József feljegyzését:

ITT
NYUGSZIK Ns. NzTES VI-
TÉZLŐ KIRÁLYI GYÖRGY
UR MEGHOLT 3DIK IAN. ÉV
BAN 1820 ÉLETINEK 70
DIK. ESZTENDEIBEN

Ez a felirat még emlékezetemben él, fekete olajfestékkel volt felfestve. Az adatközlő tudni véli, hogy egy ógyallai férfi több ízben ezt átfestette, de az rendszeresen megrongálódott (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A 2005-ös adatfelvételkor a talapzaton egy gránittábla volt erősítve a következő felirattal:

ITT NYUGSZIK
NS. NZ. – TES VITÉZ
KIRÁLYI GYÖRGY ÚR
MEGHALT 1820 JAN. 3-ÁN
ÉLETÉNEK 70-IK ESZTENDEJÉBEN

Ezt a helyi kőfaragó készítette el, majd magát az objektumot feltehetően egy privigyei (?) szobrász újította fel a közelben lévő Fájdalmas Szűzanya-szoborral együtt (František Hromada, sz. 1947). Az eredeti felirat szövegét 2000 környékén kapta meg a polgármester aszszony.28 Az adatfelvétel idején az objektum mögött egy kisebb műanyag ládában befőttesüvegek, előtte művirágok, koszorúk és élő virág.
Nagycsütörtökön Jézuska keresésekor (amit asszonyok tartottak) a temetői nagykeresztet is felkeresték (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Ezt követően a templomba mentek, és ott imádkoztak éjfélig (Habara Erzsébet, sz. 1923). Keresztjáró napokkor „vagy a temetőbe mentünk, vagy a kápolnáhó” (Dolník Lajosné Bachorecz Mária, sz. 1919). A nagykeresztnél Szikora Jenő itt tartózkodása alatt, a második világháború idején, 1945 tavaszán, egy vasárnapi litánia után temetés volt. A halottat, valószínűleg valamelyik tanyáról, a kereszt előtt ravatalozták fel. „Képzeld el, akkor már bombáztak, jártak azok a raták, és persze akkor is jöttek. És olyan, kicsit nevetsíges is vót, mert a nép úgy szaladt a halottól. Senki nem maradt ott, csak a pap meg a kántor. Úgy mondták is, hogy, hát, hogy azér, hogy a Szikorában volt annyi izé, hogy nem ment el. Nem ment el, ott jártak a repülők, köröztek meg minden. Népek a sírok közé meg a kriptába, meg minden. Ahol tudtak, oda szaladtak” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A temetői nagykereszt mögé (Süket) Kádek László szeretett volna temetkezni 1985-ben (?). Akkor még a „nagyköröszt mögött, tudod, ott egy egész domb vót. Még fák is voltak kinőve.” Ezeket kivágták (bodzafák, akácfák), a földet leszedték, hogy kiássák a sírt, de egy kriptát találtak. Ezt tudhatták is volna a temetői nagykereszt talapzatán lévő feliratból. A kriptát nem bontották fel, a kiásott sírt visszatemették, majd a halottat nem messze az objektumtól eltemették (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). 2005-ben, mikor egy temetői látogatásom alkalmával egy elhunyt ismerősöm sírját kerestem, egy ott lévő férfi tájékoztatott, hogy imádkozzam a nagykeresztnél. Napjainkban mindenszentek napján az asszonyok az objektum közelében lévő padon ülnek, de mivel ez a Fájdalmas Szűzanyától sincs messze, egyúttal „a Máriácskánál is” imádkoznak (Dolník Lajosné Bachorecz  Mária, sz. 1919). „Volt, akinek a nagykereszthöz volt bizalma és a fájdalmát ott rakta le (…) Az asszonyok inkább a Szűz Máriához húztak” (Feszty Istvánné Scheffer  Piroska, sz. 1915).

Fájdalmas Szűzanya-szobor – 8 (Hétfájdalmú-szobor, Kádek-szobor, Hétfájdalmú Szűz Mária vagy Szűzanya, seďembolestná, Seďembolestná Panna Mária29). A temetői nagykereszttől délre található szintén polikróm homokkőből (6. kép). A talapzat oldalainál oszlopzat, elülső alján egy angyalkás domborművel. A szobor alatt közvetlen a talapzat peremén a következő felirat olvasható:

HÉTFÁJDALMÚ SZŰZ KÖNYÖRÖGJ
A MEGHALT HIVEKÉRT

Talapzatán:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTATTÁK
EZEN HETFAJDALMÚ
SZŰZ MÁRIA
SZOBRÁT
KADEK ANDRÁS
ÉS CSALÁDJA 1934

Egyazon Kádek Andrásról van szó, aki feleségével út menti keresztet állított a katolikus templomnál (Feszty Istvánné Scheffer Piroska, sz. 1915). Ők mindjárt a vizsgált objektum mögött vannak eltemetve.30 Az Amerikában élő, a Szentháromság-szobor állíttatójának leszármazottja is küldött anyagi támogatást a szobor felújítására. Tette ezt kegyeletből a szakrális kisemlék közelében elhunyt rokonainak tiszteletére. Vladimír Oravský esperes-plébános szentelte fel a megújítást követően egy kisebb csoport jelenlétében (Mechura Jánosné Rákász Terézia Veronika, sz. 1926). Ekkor az objektum talapzatának déli oldalára a következő feliratú gránittábla került:

SZŰZ ANYÁNAK HÁLÁBÓL
ÉS EMLÉKÜL
A SZÜLŐVÁROSUNKNAK
FOJTIK, RÁKÁSZ VERONIKA
RESTAURÁLTATTÁK, 2001-BEN

Ezt szintén a helyi sírkőfaragó készítette (František Hromada, sz. 1947). Az adatfelvételkor friss virág, művirág, műkoszorú volt a betontalapzat lépcsőfokain, a régi talapzaton többnyire mécsesek egy angyalkás gyertyatartóval. Mindkét közölt temetői objektum környéke betonlapokkal kirakott, előttük egy-egy homokkal beszórt, gyertyák és mécsesek elhelyezésére szolgáló pléhtálca. A Fájdalmas Szűzanya szobránál jobb oldalt egy fapad. 2004 júliusában egyik adatközlőm a Hétfajdalmú Szűzanya-szoborhoz elhelyezett művirágkoszorúkból temetésre következtetett: „Kit temethettek?” – jegyezte meg. Egy közeli sírra mutatva elmondta, hogy oda nemrégiben a Fájdalmas Szűzanya objektumától helyezett át koszorúkat (Gogola Mihályné Zahorec Irén, sz. 1926).
A második világháború után nagyjából az 1950-es évek végéig még háztól temetkeztek az ógyallaiak, de előfordulhatott, hogy ebben az időszakban a közeli puszták, majorok halottait a fenti temetői objektumok valamelyikénél ravatalozták fel (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Napjainkban a szakrális kisemlékeknél romák búcsúznak halottaiktól.31 Továbbá ugyanezeknél a magyar és a szlovák hívek mindenszentekkor litániát tartanak (Ľudmila Červenáková, szül. Šúňová, 1944).32

Út menti kereszt – 9 (Zahorec-kereszt, Zahorec Pali bácsi keresztje). A Bacher-majornál áll a kovácsoltvassal elkerített, észak felé néző gránitkereszt, rozsdás fémkorpusszal, INRI-táblával és lámpával. Mellette két juharfát találunk. A kereszt talapzatán a következő felirattal:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÁLLITTATTÁK
ZAHORECZ PÁL
ÉS NEJE
GYURCSOVICS MÁRIA
1931. ÉVBEN.

Ugyanez a Zahorecz Pál  állíttatta a Szent Vendel-szobrot (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A környezet ma is, ugyanúgy, ahogyan azt 2001-ben Liszka József is megállapította, gondozatlan. Az egyik környéken lakónak már több ízben feltűnt, hogy nagyobb egyházi ünnepekkor (húsvét, mindenszentek) a keresztnél friss virág, égő gyertya van (Gyűrösi Gyula, sz. 1984). Egy közelben lakó idősebb asszony évente köt a lámpásra koszorút (Takács Istvánné Víg(h) Katalin, sz. 1922). Az adatfelvétel idején a kereszt talapzata előtt több elégett mécses, a talapzaton égő gyertyától keletkezett foltokkal. A terület gyöngyvirággal benőtt. 2005 augusztusa végén a talapzaton 9 darab, forgalomból kivont, régebbi pénzérmét találtam sorban egymás mellett (10, 20 filléres, régebbi 50 és 20 filléres, régebbi 1 és 10 forintos).
Az út menti kereszt környékén a 20. század első harmadában szántóföld volt (napjainkban beépített terület). A közelben dohányt is termesztettek, a Zahorecz-kereszt mögött a Zahorecz családnak33 voltak földjei. Adatközlőm az objektum felszentelésére is vissza tudott emlékezni: „és hát úgy mondták, hogy az egyháznak adott fődet, hogy majd annak idén tarcson írtük misét” [egyszer egy évben – B. Á. megj.] (Takács Istvánné Víg(h) Katalin, sz. 1922). Az esztergomi érseki általános helytartó 1939-ben keltezett levele Szikora Jenőhöz a következőket is tartalmazza: „(…) Zahorecz Pál által tett kőkeresztalapitvány földjének bérlete tárgyában kötött szerződést jóváhagyom s Tisztelendőségedet bérlőként elfogadom.”34 Buzaszentelőkor szentmise után papi körmenettel, énekszóval érkeztek a Zahorec-kereszthez, itt ájtatosságot tartottak. A búza megszentelése után, áldással végződött a körmenet, a jelenlévők aztán néhány szál kalászt szakítottak (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Egy másik, fiatal adatközlőm tájékoztatása szerint, édesanyja a Zahorecz-keresztnél egy csoport társaságában az 1960-as években biztosan esőért imádkozott (Gyűrösi Gyula, sz. 1984).

A Konkoly Thege család sírkápolnája – 10 (kápolna35, Hétfájdalmú Szűz Mária kápolna). A település szélén, a mai főút mentén egy magaslaton található, alatta és mellette a szabadban a Konkoly Thege család sírboltjával. A sírkápolna főbejárata fölött egy farámába helyezett márványtáblán a következő felirat:
KONKOLY CSALÁD
NYUGHELYE
MDCCCLI36

Chalupeczky Józsefet idézve: „Konkoly, közben anyósa halálakor felépített egy kápolnát”37 – feltételezem, hogy Konkoly Thege Miklós édesapjára, Konkoly Thege Elekre gondolt. Egy 1912-ben keltezett levél a „Benkovics Zsuzsanna-féle Szűz Mária Kápolná”-t említi.38 Rendelkezésünkre áll továbbá Benkovics Zsuzsanna egy, 1859. április 11-i keltezésű magyar és latin nyelvű nyilatkozatának, 1937-es,  Szikora Jenő által hitelesített másolata:

„Nyilatkozat.
Alulirt ezennel ünnepélyesen nyilvánítom és tudatom mindenekkel, kiket illet vagy jövöben illethet, azon határozat akaratomat, hogy mihelyt az ógyallai határban saját birtokom területén általam emelt kápolna a rom. kath egyház szertartásai szerint beszenteltetik, azontúl az alatta lévő sírboltba családomnak egyedül a rom. kath vallást követő tagjai temetkezhessenek. Minek nagyobb érvényére három egyenlő példányban kiadtam jelen, saját kezem aláírásával és pecsétemmel ellátott nyilatkozatomat.
Kelt Ó Gyallán Április hó
Özvegy Konkoly Thege Lászlóné sz. Benkovich Zsuzsána s.k. (…)”

A kápolna oltárának felszentelését Scitovszky János esztergomi hercegprímás végezte 1859-ben, amelybe ekkor Szent Tamás ereklyéit helyezhették el.39 A tabernákulumban volt az eredeti okirat egy selyembe beragasztva, de fénymásolt formája került vissza, Chalupeczky József megjegyzésével (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). 1934 körül Konkoly Thege Miklós unokaöcsse a következőket jegyezte fel: „A Konkoly kripta melletti kis erdő teljesen ki van irtva, igy a kápolna körül is ellopták a fákat. Kietlen a környék. A kápolna gondozatlan. Konkoly Lászlóné alapitványt is tett a gondozására, de a hercegprimás a kegyur, ő pedig mit tehet itt, mikor ő Magyarországon székel” (Konkoly Thege é.n., 18–19). Ez a Konkoly Lászlóné minden bizonnyal „a jótékonyságáról hires néhai Király József pécsi püspök unakahuga volt”. Tehát a csillagász, Konkoly Thege Miklós apja nagybátyjának felesége révén juthatott Király József-relikviához (Magyar Nemzet 1902. január 17., 5). Van aki így vélekedik: „A református tudós a kriptában, katolikus felesége a kápolna épületében nyugszik” (Bombek é.n., 21). Chalupeczky József szerint, a sírkápolnában egy fatáblán az elhunytak nevei (kettő?) voltak felírva, de ezzel 1998-ban sem találkoztam.
1945-ben a szovjet hadsereg katonái betörték a Konkoly család sírkápolnájának ajtaját, fölnyitották a kriptát, és összekotorták a csontmaradványokat: „Föltúrták és kerestek ugye aranyat” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923).40 A kommunista rendszer ideje alatt, a gazdátlan sírkápolnában található kegytárgyak őrizetlenül bárki kénye-kedvének ki voltak téve. Néhány helyi lakos a képeket, oltárszekrényt, szobrokat stb. egy közeli magánház padlásán, Szvitacs Katalinnál, aki gondozta is az objektumot, raktározta el. Bizonyos Rózsás fiú „jön egyszer a papához és azt mongya neki, hogy »Pubi bácsi, érdekli magát a kápolna?«” Elmondta, hogy a magánháznál lakó hölgy lányának munkanélküli férje értékesíti az elraktározott „értékes dolgokat”.41 „Hát persze, hogy érdeköl” – mondta.  „Mingyárt ment, aztán lefényképezte a kápolnát”, felkereste az akkori polgármestert. Elmondta neki, hogy a sírkápolnánál magyarországiak és németek is jártak (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Emlékszem, hogy Chalupeczky József említett egy osztrák televíziós adót, ahol le is adták a vele készült beszélgetést a romos objektumnál. Valószínű, ennek a hatására is indulhattak el a felújítási munkálatok. A rázuhant tetőszerkezet következtében tönkrement padokból a magánháznál állítólag nyúlólat készítettek. Szőcs Béla esperes-plébános a sírkápolna betört ablakait kicseréltette (vajon mikor?)42. Ez a felújítás 4000 koronába került, de ezt sem a csillagvizsgáló intézménye, sem a katolikus egyház nem fizette ki a papnak. Emiatt folyton panaszkodott, míg végül az összedőlt (megrongálódott?) dohányszárítója után a biztosítási társaságtól kapott kártérítés formájában, Chalupeczky Józsefnek köszönhetően térült vissza a kápolnára történt ráfordítása is (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). 1989 után az ógyallai képviselő-testület bizonyos pénzösszeggel hozzájárult a felújításhoz. A Szlovák Központi Csillagvizsgáló munkatársa, Ladislav Druga szerint az ő részükről ez 60 ezer korona minisztériumi támogatást jelentett, amiből feltehetően a padokat finanszírozták. A különböző tárgyakat ógyallai iparosok, művésznők és képfestők díjmentesen restaurálták 1992-ben43 (Chalupeczky é.n.a, 1). Az 1980-as évek végi  felújítási munkálatokról a Csemadok ógyallai alapszervezetének krónikájában olvashatunk. A kápolna elé befőttesüvegben jelenleg is virágot tesznek a közelben lakók. „Rozi néni, Német nénivel” tartotta rendben a kápolnát. „Még én is kislány voltam, tudom, hogy a mama ment oda és kinyitotta, takarított ott” (Vrábel Szilvia, sz. 1973).
A sírkápolnán egy rozsdás hármas kereszt látható. Az épület déli oldalán különböző, a falba karcolt feliratok láthatóak, de ezekre most részletesebben nem térek ki. Az objektum belsejében az oltárkép a Fájdalmas Szűzanyát (Hétfájdalmú) ábrázolja.44 A jobb oldali falon képszekrényben egy Madonna-szobor, bal oldalt szintén képszekrényben sasvári piet$. Chalupeczky József az utóbbi szobron lévő koronákban az átfestés, leszerelés során 19. századi pénzérméket (krajcár, fillér) talált. A márványoltár felső lapja összetörött (a tetőszerkezet miatt?), ezt a felújítási munkálatok során egy falappal helyettesítették egy festett terítővel együtt. Az oltáron egy-egy faragott angyalszobor gyertyatartóval (ezekbe 1999-ben összegyűlt adományból egy Jézus Szíve és egy Szűz Mária Szíve gyertya került). 1999-ben még felhelyeztek két gyertyát, de ezek később visszakerültek a Chalupeczky családhoz. Az oltárszekrényen lévő feszületet Orišekné Kecskés Irén ajándékozta a fenti gyertyákkal együtt (ezek olasz tiszt frontbeli ajándékai voltak). Az oltárkép jobb-bal oldalára került egy-egy Jézus- és Mária-olajnyomat (mindkettő Miskovics Iréntől). Alattuk egy kis fatartón Jézus Szíve és Szűz Mária gipszszobor (az előbbinél egy fiókos szekrény a padlón). Az oltárszekrény előtt egy, szőnyeggel letakart faemelkedő. Padok jobb-baloldalt, előttük három-három székkel. A mennyezetről egy lelógó mécsestartó (ennek fémláncát Chalupeczky József tömény szesz ellenében vette). A bejárat bal oldalánál egy üres képszekrény, 1890-ből. A saroknál megfeszített Krisztus-kép, a csúcsíves ablakok között egy-egy Ecce homo és Jézus Pilátus előtt olajnyomat.45 A bejárati ajtó jobb oldalánál a falon szenteltvíztartó, fölötte egy fémkereszttel (nem elképzelhetetlen, hogy sírkeresztként funkcionált régebben). Az ajtó kívülről az ablakkal együtt kovácsoltvas, valamint hegesztett rácsozattal védett. Az ajtón lévő zár a kilincsel együtt eredeti lehet. Az 1999-ben összegyűlt adomány fedezte az ablakok rácsozatainak, a templom tornyából átkerült térdeplőnek a lefestését, beüvegezésre került néhány ablakrész. Két vázát az ógyallai sekrestyés adott, megelőzően szőnyegeket (a fenti részt Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923 segítségével sikerült rekonstruálni).

„Amikor leégett a nagytemplom [1911-ben – B. Á. megj.], akkor itt voltak a szentmisék a kápolnában” (Vrábel Szilvia, sz. 1973)46. 1923-ban Pallay Miklós Veszprém egyházmegyei áldozópap, „kiérdemült tábori főpap” végzett vasárnaponként szlovák nyelvű litániát és prédikációt az objektumban 20-25 idősebb asszony jelenlétében.47 Majd minden bizonnyal magyar nyelvű a harmincas években, majd 1945 után még lurdi-jelenést végeztek.48 Jobbára szintén asszonyok, feltámadáskor, nagyszombaton, „korán reggel mentek, olyan két óra felé és ott virrasztottak reggelig”.49 Erről az édesanyjától hallott az adatközlő, és szerinte 1928–38 között dívott (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Keresztjáró napok alkalmával a kápolnába is betértek (Dolník Lajosné Bachorecz  Mária, sz. 1919). Az úrnapi körmenetkor a kápolna bejáratában sátor volt (Feszty Istvánné Scheffer Piroska, sz. 1915). Ekkor az objektumba is bementek, amelyet a mai főútvonalról közelítettek meg (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Szeptember 8-án, kisasszonykor egy hordozható Szeplőtelen Szűz Mária-szobrot „fehér ruhás lányok kihozták” a templomból és a kápolnába mentek a díszruhába öltözött önkéntes tűzoltókkal együtt (Feszty Istvánné Scheffer Piroska, sz. 1915; Dolník Lajosné Bachorecz Mária, sz. 1919). Hétfájdalmú Szűz Mária ünnepén ájtatosság volt a kápolnában, mindenszentekkor litániát végeztek (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923).
1998-ban e sorok írója elkérte az Ógyallai Városi Hivatal egyik irodarészlegén a kápolna kulcsait.50 Látván a kápolna elhanyagolt állapotát, egy társával eldöntötték, hogy kitakarítják a kápolnát. 1999-ben nyílt nap volt a kápolna felszentelésének 140. évfordulója alkalmából.51 A vendégkönyv szerint 2001-ben az Ógyallai Építészeti Szakközépiskola egy osztálynyi diákja tekintette meg a kápolnát. Ugyanezen évben „méltó módon megünneplik a Konkoly kápolna 150. »születésnapját«” (i.B.Gy. 2001, 5). 2002–2003-ban nyitva volt  kápolna, ahol a hétfájdalmú rózsafüzért imádkozták. A 2002-es látogatók közül a vendégkönyvbe a következőket jegyezték: „Hétfájdalmú Szűzanya hallgassa meg a könyörgéseinket”; „Hétfájdalmas Szűz segíts meg.” 2004–2005-ben nem tartottak litániát az objektumban, viszont azt fiatalok kitakarították.
Arra vonatkozóan is vannak adatok, hogy a kápolna környéke egykor temető volt.52 Az 1938-as visszacsatolást követően az Állami Építészeti Hivatal az akkori településre bevezető országút irányvonalát módosította. Ekkor távolították el a kápolnához felvezető részt (Feszty Istvánné Scheffer Piroska, sz. 1915). Az 1937-es Szüreti Mulatságkor a szüreti menet „a kápolnadombnál visszakerülve a Centrál elé” vonult (Chalupeczky é.n.b, 11). Romák sátrai a kápolnadombon is felbukkantak (Chalupeczky é.n.c, 2). A harmincas évek elején a gyerekeknek „bújocskák, meg kiépített barlangok voltak a bozótokba” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Hallomásból tudom, hogy a mai középkorúak feltehetően az 1960–70-es években a kápolnadombját szánkózásra használták, de az objektumba csak az ablakokon keresztül nézhettek be. 2000 áprilisában egy ifjúsági mozgalom szemétgyűjtéssel egybekötött emlékfaültetést valósított meg (i.B.Gy. 2001, 5), még ebben az évben romákat vettem észre, akik a sírkápolnánál kártyáztak.
Szintén a kápolna kérdésköréhez tartozik, hogy Novák Dalibor képzőművész 2004-ben körlevelet intézett a vizsgált település lakosaihoz. Az ógyallaiaknak hat dísztányért kínált együttesen vagy külön-külön eladásra, amelyek közül az egyik porcelánrajz a fenti sírkápolnát (kaplnka) ábrázolta. Ez a kínálat a szentmihályfalvi (Šarišské Michaľany) Grafika Slovakia intézménnyel karöltve valósult meg, amely több szlovákiai településre is eljutatta körlevelét (feltehetően ezekben is az állt, hogy csak 75 tányérkészletet gyártanak le). Érdekes lenne a dél-szlovákiai falvakat érintő összes körlevelet beszerezni, különösképpen azért, mivel ezekben további szakrális kisemlékek ilyen formában történő előfordulásáról tájékozódhatnánk.

Út menti kereszt – 11 (Baranyai-kereszt, Gyallai-kereszt53). A város Bagota felőli szélén a főút mellett található (7. kép). Talapzata beton, a felső rész műkő, kelet felé néző fém korpusszal, INRI-táblával. Liszka József megjegyzése szerint ez „utóbbi kisebb mint a kereszt, mintha másodlagosan került volna oda”. Chalupeczky József feljegyzése szerint az 1890-es években már megtalálható volt a Baranyai-kereszt, és vizsgálódásai során olvashatatlan volt a felirat54, gondolom az INRI-felirat a táblán is. Talán 1998 után a korpuszt szürke olajfestékkel lefestették, a valamikori felirat helyét újból bevakolták, ami mára megint megrongálódott. Az objektum mögött tujafák egy magánház kerítésével. A talapzat déli oldalán ezüst színű sprayjel írott keresztszerűség, keleti oldalán háromszögelési ponttal. Mechura Jánosné Rákász Terézia Veronika (sz. 1926) szerint az objektumról rendszeresen leszedik a koszorúkat. Az adatközlővel történő beszélgetés utáni napokban a talapzat déli oldalánál befőttesüvegben friss virágot fedeztem fel. Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna (sz. 1923) szerint fenyőfa koszorút tettek régebben az út menti kereszthez.
Nagycsütörtökön, az alább bemutatásra kerülő objektummal egyetemben, felkeresték az út menti keresztet. Keresztjáró napokkor szentmise után papi körmenet ministránsokkal ment „a Prétyi üzlettel szembe a Baranyai-kereszthez”. Chalupeczky József az egyik helyen azt írja, hogy Baranyai Mária állíttatta az út menti keresztet, de erre vonatkozólag egyértelmű adat nincsen. Az ismeretes, hogy az objektumtól Komárom irányában a Centrál Hotel helyén egy kúria állt, melyben Baranyai Mária is lakott. „Mert ugye [a kereszt – B. Á. megj.] annak a kastélynak a végibe volt. Gondolták talán azt is, hogy szegény ember nem tett keresztet, hát gondolták, hogy az egy vallásos nő volt ez a Baranyai Mária, gondolták talán, hogy az tetette oda azt a keresztet” – vélekedett az adatközlő. Előfordult, hogy búzaszenteléskor is felkeresték az objektumot (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). „A paptelken55 akkor nem vótak házak csak buzatábla vót és mentünk és ott szaggatták is a buzát”, amit aztán az imakönyvbe helyeztek (Dolník Lajosné Bachorecz  Mária, sz. 1919; Habara Erzsébet, sz. 1923).
Út menti kereszt – 12 (Kádek-kereszt, kereszt56). A főútvonal mentén jobb oldalt található Zöldállás irányában, közel a Konkoly-sírkápolnához a süttői márványkereszt polikróm korpusszal, INRI-táblával, fémlámpával. A kereszt kovácsoltvas kerítéssel elkerített, nyitható ajtóval, ez dróttal megerősített. Felirata:

†
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTETTÉK SZERETŐ KÉT TESTVÉR
KÁDEK SZILVESZTER
ÉS
KÁDEK JÁNOS57
A NAGY VILÁGHÁBORUBAN
ÉLETÜK MEGMARADOTT EMLÉKÉRE
1920 MÁJUS 3.58

A vésett felirat fekete olajfestékkel részben átfestve. Süttői talapzatának lapjai kissé elmozdultak. A legalsó betontalapzaton befőttesüveg, az objektum bal oldalánál két műanyag cserép. Környezete rendezett, friss kardvirág elhelyezve a felirat előtt. Erre az adatközlővel történő beszélgetés utáni napokban került sor. A virágot a roma férfi egy közelben lakó hölgytől vásárolta. Az objektum mögött orgonával, puszpánggal (gruspán) benőtt terület, ezek a magánkerítéshez kötve. Az adatfelvétel idején pénzérmék (Liszka József 1998-as terepmunkálatai során is) voltak a talapzathoz támasztott korpusz59 körül, de az objektum előtt is (egy- és kétforintosok, 10 és 50 filléres: ezeket 2005 szeptember elején már nem találtam a helyszínen). A talapzaton fekete foltok, ezek mécsestől, gyertyától keletkezhettek. Hübsch László 2001 vagy 2002-ben újította fel legutoljára a szakrális kisemléket, „és azután nemsokára [valószínűleg egy hónappal később – B. Á. megj.] szegényke meg is halt”. Lefestette a „Jézuskát, egész testét és a betűket is mindet”. Napjainkban, ahogyan azt már a fentiekben említettem, romák tesznek virágot mindenszentekkor az út menti kereszthez, gyertyát gyújtanak (Vrábel Szilvia, sz. 1973). A roma adatközlővel történő beszélgetés során, ahol ott tartózkodott a lánya is, a következők hangzottak el: „Eszembe jutott, hogy kitakarítani, igen, kitakarítani ezt itt mindent a keresztnél, mer megigértem, hogy ezt gondozni akarom ezt a keresztet ittend. (…) Átfestetem, (…) vagy a sarkakat jobban megcsináltatom, nehogy a gyerekek nekünk itten babráljanak, mert ez a egyetlenünk van, ez van nekünk, a Jóistenünk van”60 (Stojka Mihály, sz. 1946) Az utóbbi adatközlő családja mindenszentek napján ellátogat a temetőbe, de vannak a romák közül, akik nem, „mert sokan fének kint a temetőbe, és inkább meggyújcsák itten [az út menti keresztnél – B. Á. megj.] a gyertyát” (Stojka Iveta, sz. 1970).
Rendelkezésünkre áll Szalva Dezső az objektum alapítványával kapcsolatos levelézése.61 Buzaszentelőkor volt, amikor a Kádek-keresztet keresték fel (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Nagycsütörtökön, Jézuska-keresískor elmentek ehhez az objektumhoz is (Habara Erzsébet, sz. 1923).

Út menti kereszt – 13 (Psenák-kereszt). A mai Ógyallát és Komáromszentpétert összekötő autóút bal oldalán, a Turček-majortól Ógyalla irányában egy erdőben62, három kataszter (ógyallai, bagotai, újgyallai) találkozásánál. Anyaga süttői márvány, valamikor INRI-táblával, rozsdás korpusszal keleti irányban. Felirata:
Isten Dicsőségére
emeltették
ifj:PSENÁK JÁNOS63 és
neje ONDRUSEK ÁGNEs
1880 év:

Felirata jól olvasható, vagy az ott nőtt bokrok óvták a szennyeződéstől, vagy lecsiszolták. Talapzata köveken áll, előtte különféle üvegekkel. A terület bodzával és akácfával benőtt. Az objektum környékét 2005-ben, a nem messze lakók kitisztították a cserjéktől, és tervezik a korpusz átfestését is.
A 20. század első felében az ógyallai vasútállomástól vezetett út Komáromszentpéter irányában, a Psenák-tanyához is. Ha az állomástól elindultak, akkor az objektumot valamikori út jobb oldalán találták egy útkereszteződésben, de itt Bagota felől húzódó út is rákapcsolódott a Komáromszentpéterre vezető útvonalra. A Psenák-keresztet mindkét vizsgált településről kiinduló útvonalakkal szemben helyezték el. A környékén „erdőcske is vót” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Az adatközlő feltehetően erre az út menti keresztre emlékszik gyerekkorából, amikor édesapjával Bagotáról Komáromszentpéterre haladt. Az első objektum alapján tudták, hogy nemsokára elérik a következő út menti keresztet, és a községbe érnek (Gőgh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). Egyik adatközlőm mesélte, hogy Psenák Gyula (vagy a cselédje?), aki 1950–52 között még dohányt termesztett64, fehér lepedőbe öltözve, megijesztette a Komáromszentpéterről érkező cigányokat. Ahogyan a lepedő előtűnt, azok eldobták a hangszereket és elfutottak, mivel azt hitték, hogy a halál jött értük (Habara Erzsébet, sz. 1923). Az objektumhoz Ógyalláról induló körmenet nem kapcsolódott. Akiknek a környéken földjük, szőlőjük volt, azok délben megálltak az út menti keresztnél imádkozni (Uzsák László, sz. 1954). Egy-két éve egy kerékpározó férfi érkezett a térségbe, régi térképpel a kezében. Ennek alapján feltehetően a 20. század eleji területrendezést hasonlíthatta öszsze a mai állapotokkal, de a térkép magát az objektumot is jelölte.

Út menti kereszt – 14 (a gyallai-kereszt65). Szintén Ógyalla és Komáromszentpéter között, de már a műút mellett található66 rozsdás korpusszal és INRI-táblával, a következő felirattal:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTEK ÉS ALAPÍTOTTAK
KÁDEK MÁRTON67

ÉS NEJE

BALLAY ANNA
1902 ÉV NOVEMBER HÓ 1.

Talapzatának legalsó részén, mindmáig ismeretlen célzatból, sprayjel írott számokra (22 00 06) lettem figyelmes. Az adatfelvétel idején koszorúk, elszáradt élő virág, talapzata előtt téglákon műanyag flakonok. Az objektum környezete rendezett, virággal (krizantém stb.) beültetett. Egy-egy élő díszbokorra műanyag virágot erősítettek. Az ápolást talán komáromszentpéteriek végzik (Bagin Béla, sz. 1957).
Kádek Márton a vizsgált objektum mögötti 120 hold föld tulajdonosa volt. Az adatközlő, akinek Kádek Márton a dédapja volt, még az 1970-es évekig, mivel a közeli szőlőben dolgozott, virágot szokott az út menti kereszthez helyezni (Habara Erzsébet, sz. 1923). Meg kell említeni, hogy a viszonylag sok Kádek-emlék miatt az állíttatók keresztneveit keverik a helyi adatközlők.
3.3.1. Balázstag szakrális kisemlékei

Ógyalla és Szentpéter között találjuk. A terület az 1950-es években még egy Vodák68 nevezetű cseh család tulajdonában69 lehetett a szövetkezesítésig (Gőgh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). Napjainkban itt egy magángazdaság van.

Szűz Mária-szobor – 15 (Mária-szobor). Mára eltűnt. Az adatközlő, aki 1953-tól egy évtizedet töltött a majorban, a következőképpen írta le a balázstagi környezetet. Bazinnak nevezték azt a fürdőmedencét, amelyet egy motorkút táplált, ugyanez, egy hűtőt is. A két vízzel táplált építmény között hintóút volt, és a Szűz Mária-szobor a hűtőhöz volt közel, útkereszteződésben, nem messze egy műszárítótól70 (Gőgh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932). A következő adatközlő szerint valaminek (valakinek?) az emlékére emelték a Szűz Mária-szobrot, melynek környezetével is törődtek. Az 1960–70-es években még megtalálta a szobor terméskő talapzatát, körülötte három hársfával.71 Édesanyjától hallotta, hogy „menjetek, és ha van még a Szűz Mária-szoborból, akkor hozzatok belőle” (Bagin Béla, sz. 1957). A szóban forgó kisemléket tehát összetörhették. Sárközi Bernadett (sz. 1934), aki 1958–60 között járt Balázstagra dolgozni, már nem hallott az objektumról.
„Kírtík ottan többen [a szobor segítségét – B. Á. megj.], hogy megsegítettík, betegek vótak, ez meg az.” Rendszeresen tettek a szoborhoz virágot, az adatközlő is (Gőgh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932).

Út menti kereszt – 16 (kereszt). Mára eltűnt. Feltehetően a Szűz Mária-szobor közelében (mellett?72) lehetett. Mikor az adatközlő a birtokon szolgált, már nagyon rossz állapotban volt. Ennek ellenére az ott nevelkedő gyerekek „másztak rája”, emiatt társaival rászólt a rendetlenkedőkre, minden bizonnyal a cselédek73 gyerekeire. Az adatközlő szerint Vodák-major lévén a Vodák család állíthatta mindkét fenti balázstagi szakrális kisemléket (Gőgh Gáborné Kajan Margit, sz. 1932).

3.3.2. Vék szakrális kisemlékei

Vék-puszta, közigazgatásilag jelenleg Ógyallához tartozik, földrajzilag Ógyalla és Martos között fekszik. 1247-ben említik Weyk alakban (Borovszky 1905, 111), a 19. század közepén 300 katolikussal (Fényes 1848, 132). Meg kell említeni, hogy a véki katolikus hívek részvételükkel általában bekapcsolódtak az ógyallai körmenetekbe (Vrábel Andrásné Szvitacs Márta, sz. 1935). Az ógyallai templomkertben a Kádek-keresztnél lévő sátrat úrnapkor vékiek készítik. Legalábbis 2003–2004-ben ez így volt, s feltételezhető, hogy ezt megelőzően is (Ľudmila Červenáková, szül. Šúňová, 1944).
Temetői nagykereszt – 17 (nagykereszt). A temető hátsó részében található fakereszt kisebb betontalapzattal, ez is barna olajfestékkel átfestett, felirat nélküli. A nagykeresztre egy kisebb korpuszt kötöttek, ez mára elmozdult.74 Chalupeczky József a helyiekre hivatkozva közli, hogy az objektum több mint 150 éves, amelyet 1992-ben újítottak fel. Az adatfelvételkor a temetői nagykereszt talapzata előtt egy műkőn összekulcsolt kezű (kerámia?) angyalszobor, mögötte egy műkoszorúban üreges, törött korpusz. A nagykereszt környéke rendezett, vágott virággal (legényvirág). Itt befőttesüveget, kisebb műanyag flakont találtam. A környéket kaszálják. Napjainkban mindenszentekkor gyertyát, mécsest helyeznek az objektumhoz.
Az 1930–40-es években, nagycsütörtökön (Jézuska keresésekor) a nagykeresztnél imádkoztak éjfélig. Mindenszentek napján litániát tartottak (Vrábel Andrásné Szvitacs Márta, sz. 1935).

Harangláb – 18 (harangláb). A ravatalozó75 közelében, de nem a temetői kerítésen belül található. Csővázas, faburkolatú tetején kereszttel (8. kép). Előtte egy ösvénnyel (mellette parkkal), amely a temető bejáratához visz. A harangláb ajtaja egy elmozdítható pánttal nyitható. Környékén a füvet kaszálják, részben akáccal benőtt terület. A közelben egy villanyoszlop és a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet egy figyelőpontja. A haranglábban a rézharang felirat nélküli. A vékiek tudomása szerint az eredeti feliratos harangot ellopták, miután azt áthozták az újonnan felépített haranglábba (Vrábel Andrásné Szvitacs Márta, sz. 1935). Az egykori harangról Chalupeczky József a következő feliratot jegyezte fel:

SZENT VENDEL KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK
ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÖNTETTE VÉK PUSZTA KÖZÖSSÉGE76.
HEROLD RICHÁRD HARANGÖNTŐ KOMOTAV 192177

Ha jól értelmeztem, akkor a mai harangláb helyén régebben (vajon mikor?) szintén állt egy harangláb. „Ennek a helyén egy 2 lábú harangláb állt a kisvéki temetőben. A harangozó halála után Krivanek Ancsa néni elvállalta a harangozást, ha a kertje végében a szemben lévő kereszttel állítják fel a haranglábat.” Tehát ebből az következik, hogy a haranglábat egy út menti

kereszttel (erről a lentiekben) szemben helyezték el. Itt építhette át az objektumot Barát Béla (rév?)komáromi kőművesmester. 1993-as fényképfelvétel hátlapján Chalupeczky József megjegyzi, hogy az objektum 110 éves78, és hogy „romos állapotban” van. A harangláb szétszerelése a közelben lakók kérvényére történhetett, mivel az adatközlő szerint a harangszó zavarta az ott lakó kisgyermek(ek) nyugalmát (Vrábel Andrásné Szvitacs Márta, sz. 1935). 1995-ben a vizsgált objektum újonnan felépült.79 Chalupeczky József fényképfelvétele az átadás napjait örökíthette meg, mivel az objektum virágokkal díszített. Koszorúszerűségek elülső oldalán a kereszt tövében, alatta kissé jobb oldalt, illetve jobb oldali oldalán középen; az elülső felének bal sarka lentről felfelé virágokkal (szalaggal?) díszített, a harangláb körül homokot szórhattak le.
Gyurcsovics Mihály délben harangozott, majd halála után ez abbamaradt (Hatyina Istvánné Fujasz Magdolna, sz. 1935). Amikor halott volt a háznál, akkor kétóránként a temetés előtti napokban, majd a temetés napján a temetőbe való vonuláskor (a sírhelynél?) harangoztak. Napjainkban ez általában a megrendeléstől függ, lehet a temetés előtt két nappal kétóránként, vagy reggel, délben és este. A harangozást napjainkban Gyurcsovics80 József (70 év körüli) harangozó végzi (Vrábel Andrásné Szvitacs Márta, sz. 1935). Az adatközlőnek a közelmúltban feltűnt a temetésen, hogy harangoztak (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Úrangyalára is megszólalt a harang délben, az 1930–40-es években biztosan (Hatyina Istvánné Fujasz Magdolna, sz. 1935)

Út menti kereszt – 19 (nagykereszt, Jézuskánál a kanyarban v. kanyarban a Jézuskánál, véki kereszt81). Martos irányába haladva egy élesebb kanyarban található a fakereszt bádogtetőzettel, INRI fémtáblával, polikróm korpusszal (9. kép). Chalupeczky József cca. 120 évesnek tartotta. „Azt meg a nagyapa csináltatta”, Zahorec János véki illetőségű. Az adatközlő szerint a készítés évszáma az objektumról leolvasható (Dolník Lajosné Bachorecz Mária, sz. 1919). Kovácsolt, hegesztett kerítéssel elkerített82, egy-egy sarkában a földből kb. a kereszt középső részéig kiemelkedő betonoszlop. Az út menti kereszt drót segítségével a kerítés négy sarkához erősített. Az objektum felirata:
Isten
Dicsőségére
1950
Évben
Megujitatták
a vék pusztai
Katolikus
hívek
_______
_______

Vrábel
András
______
(a kereszt tövében az egysornyi felirat mára gyakorlatilag olvashatatlan)

A kerítésen belül részben liliommal beültetett, ugyanott egy befőttesüveg. A korpusz lábánál egy kisebb és egy nagyobb műkoszorú. Ez egyik mögött a korpusz lábánál egy fölerősített fatartó (hasonló a temetői fakereszt mögött mára a földön), amely takarja a kereszt szárán lévő felirat egy részét. Ezen  Chalupeczky József dokumentálásakor egy műanyag flakonban vágott virág, az objektum cserjékkel benőve. A kerítésen túl napjainkban akácfák nőnek, s a területet kaszálják.

3.3.3. Zöldállás szakrális kisemlékei

A térségbe 1922 őszén érkezett volt amerikai emigránsok, a Slovenská liga segítségével Csáky grófnőtől, az egykori major térségében földet vásároltak, s így jött létre a település (Bögi 2002, 719). A zöldállási temetőben a közelmúltban felállított emléktábla tesz tanúbizonyságot az eseményről.

Temetői nagykereszt – 20 (kríž, spoloční kríž). Homokkő, korpusszal észak-nyugati tájolású, vésett INRI-felirattal (10. kép). Ami az objektum nagyságát illeti, az szinte elveszik a többi síremlék között. Talapzatán a következőket olvashatjuk (11. kép):

TU ODPOČIVAJU
DUŠE SLOVENSKE ZOMRELE
NA ZELENOM HAJI
V ROKU 1923.
KRIŠ POSTAVENI

A homokkő talapzat alsó részében bal oldalt:

KOMÁROMI K.S.T.
Komárom Temető sor.

Az adatközlő nővére mikor elhunyt, akkor vásároltak a temetőnek területet, majd középen felállították a temetői nagykeresztet. Az adatfelvétel idején a talapzat előtt befőttesüvegben és két hegesztett vázában (utóbbiakon sprayjel ráfestett kereszttel) élő és művirág, az objektum talapzatára erősítve egy művirágkoszorú. Bal oldalán tujafa. Mindenszentek napján gyertyát, virágot helyeznek el (Anna Kürthyová, szül. Gardlíková, 1935). 2005. szeptember elején az objektum közelében faggyúgyertya-maradványok.
Vasárnaponként litániát tartottak a temetői nagykeresztnél (a téli időszakban nem, nyáron a helyszínen le is ültek). 1945-ben még valószínű, de utána – mivel az előimádkozó kommunista lett – a litániák fokozatosan abbamaradtak (Anna Kürthyová, szül. Gardlíková, 1935).

Harangláb – 21 (zvoňica). A település közepén, alsó része téglából (?), felső része csővázas, keleti irányban nyitható bejárati ajtóval. Az alsó rész fölött betonmennyezet egy nyílással a kötélnek. A harang felirata a következő:

Z MILODAROV
JÁN G. ČIŽINEC Z AMERIKI
A KOLONIA ZELENÝ HÁJ

Az adatközlő az írottakat erősíti meg, hogy a nevezett személy és a település támogatásával fele-fele arányban állítódott a harangláb (Anna Kürthyová, szül. Gardlíková, 1935). A zöldállásiak egy csoportja úgy tudja, hogy „a harangot Amerikából hozták” („Zvon je dovezení z Ameriki”), és azt a fenti adatközlő nagybácsijától vették. A harang egyik részén dombormű (?). Chalupeczky József 1800-as években egy a majornak felállított haranglábról tesz említést. Helyette, Gyurcsovics Imre és Rákász nevezetűek építhettek egy másikat a 20. században (nem a telepesek megérkezésekor?). Mivel 1922 őszén megérkeztek a kolonisták, ezt követően építhettek Zöldálláson haranglábat. Forrásanyag alapján ismert, a 128. Sbor Slovenskej ligy na Slovensku v Zelenom Háji tagjai kérik az ógyallai papot, hogy 1928. július 15-én az általuk vásárolt harang felszentelését szlovákul tudó egyházi személy végezze el.83 Chalupeczky József szerint az 1930-as években búcsú napján szabadtéri szentmise volt az objektumnál. Az újjáépített harangláb felszentelése során, 1967-ben Márton napján szintén tartottak szabadtéri szentmisét is (Pastorek Jánosné Kádek Margit, sz. 1944). Érdekes lenne megnézni, mi történt az 1965-ös árvízkor, mivel ez Zöldállást is érintette. Talán ebből kifolyólag az akkor még (teljesen?) faszerkezetű objektumot fel is kellett újítani. Az informátor pénzt gyűjtött a zöldállásiak körében. Viszont ő úgy tudja, hogy a renoválás 1968-ban történt, de minden bizonnyal az időpont rosszul élhet emlékezetében. Az biztos, hogy az összegyűlt öszszeget bankban helyezte el zvonica kulcsszóval. A helyi termelőszövetkezet egy kőművest küldött a javítási munkálatokhoz (ekkor készülhetett az objektum bevakolt alsó része?). A harangláb lehetett volna magasabb is, hogy a harangszó Hambra84 is jól elhallatszódjon – véli adatközlőm (Anna Kürthyová, szül. Gardlíková, 1935).
Naponta háromszor harangoztak (reggel, délben és este, az időszámítástól függően). Ha halott volt, akkor a temetés előtt legalább három napon keresztül, a napján, amíg otthonról a sírhelyhez nem értek a koporsóval. Az adatközlő gyerekkorából emlékszik tűz és háborús időszak esetén a harangláb vészjelző szerepére, amikor is a harangot félreverték, vagyis az egyik oldalára ütötték. 1975-ben az adatközlő édesapja még rendszeresen harangozott (előtte: Halada, Psenák nevezetűek). Tőle vette át a harangozás feladatkörét, de már csak az esti órákban harangozott, ami egy idő (?) után abbamaradt. A rendszeres harangozást már „a nép sem kívánta” („ani luďia si to ňepriali”), de az adatközlő egészségügyi okokra is hivatkozott. Ha elhunyt volt, akkor cca. háromóránként, naponta négyszer is, pirkadat és naplemente között harangozott. Egy Riečičiar nevezetű fiatalabb hambi lakost tanított be, aki napjainkban harangozik. Az adatközlő figyelmeztette őt, hogy naplemente után ne harangozzon: „ugye azt nem szabad” („fšak to ňesmie sa”). Mind Véken, mind Zöldálláson az elhunytnál a harangozás a megrendeléstől függően zajlik (legtöbbször napi egyszer, de előfordul, hogy háromszor). A temetés napján a pap érkezésénél, amikor búcsúztatják a halottat, és míg a halottasháztól a sírhelyhez nem érnek, szól a harang85 (Anna Kürthyová, szül. Gardlíková, 1935).
Megemlítem, hogy a település lakosai fontolgatják egy másik szakrális kisemlék (lourdes-i barlang) elhelyezését a közelmúltban Zöldállás megalakulásának emlékére felállított emlékmű közelében. Egy hambi lakos a zöldállási temetőbe temetői fakereszt elkészítését tervezgeti.

4. Bagota szakrális kisemlékei

4.1. Bagotáról röviden

A XII. századtól a régészeti adatok szerint a mai (?) katolikus templom körül temetkeztek (Trugly 1982, 19). 1405-ben Zsigmond király Kálnay Istvánnak adományozza a kutatott területet.86 A bagotai kateszter a Désházyakat követően az Ordódy családdal fonódott össze 1534-től. 177(8)0-ig a település a komáromszentpéteri plébániához tartozott, 1790-től az ógyallai anyaegyház filiálisa.87 A 19. század első felében a település 1300 lakosa közül 750 római katolikus, 130 református és 150 zsidó vallású. Az előbbi két felekezet ez idő tájt az ógyallai egyházhoz tartozott, de a katolikusoknak és a zsidóknak helyben is volt imaházuk (Fényes 1848, 118). 1948-ban Bagota szlovák megnevezése Bohatá lett (Majtán 1998, 108). A reformátusok kitelepítése után baptisták érkeztek Bagotára (Botlík Aladárné Bózner Margit, sz. 1932).

4.2. A bagotai római katolikus templom

A régi templomot feltehetően 1563 előtt építették, amely később a protestánsoké lett, s 1719-ben a katolikusok birtokába került vissza. Ez még vesszőfonású lehetett, majd az Ordódy család szilárdabb anyagból épített egy másikat.88 A település temploma89 Nagyfalussy István szerint „kis családi kápolna 1711-ben épült annak emlékére, hogy a török csatákban két elveszettnek hitt Ordódy fiú 15 év után hazatért” (Nagyfalussy 1941, 2). Egy ránk maradt, Chalupeczky József magánlevéltárából származó kézirat szerint 26 személy (ezt írja Nagyfalussy István is) van a templom alatti sírboltban eltemetve 1735–1811 között. Megemlítem, hogy a Krajské stredisko štátnej pamiatkovej starostlivosti a ochrany prírode v Bratislave 1963. VII. 14-ével, az 1085/1963 szám alatt, műemlékké nyilvánította a település katolikus templomát.90
1770-től közel száz éven keresztül szerzetes atyák végeztek Bagotán szolgálatot. Ez idő tájt, de ezt követően is javarészt az Ordódyak gondozták az objektumot az iskolával egyetemben.91 A 20. század húszas éveiben Pallay Miklós (kispap) nyugalmazott katona pap Érsekújvárból tartott szentmiséket. Egyik adatközlőm említi, hogy Ógyalláról járt Bagotára Szikora Jenő (valószínűleg Szalva Dezső is). De bagotaiak (ugyanúgy a vékiek is) jártak Ógyallára egyházi szertartásokra (feltámadási körmenet, misszió stb.). Bagotán nem élt a búzaszentelés és keresztjáró napok hagyománya. (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929)

4.3. Bagota kataszterének szakrális kisemlékei

Temetői nagykereszt – 1. A templom bejáratánál jobb oldalt található a süttői márványobjektum, rozsdás korpusszal és INRI-táblával (13. kép). Talapzata repedezett, ez alatt habarcscsal bevont réteg tégla. Az objektumon lévő felirat részben átfestett:

„ÉDÉS JÉZUSUNK”

LÉGY MINDIG VELŰNK ÉS
IRGALMAZZ MINÉKÜNK!
____
1912.

Az adatfelvétel idején a temetői nagykereszt talapzata előtt egy befőttesüvegben művirág, talapzatán gyertyamaradványok. Jobb oldalánál egy üres befőttesüveg. Mindenszentek napjára föl szokták virágozni a következő temetői nagykereszttel együtt (Kollárovics István, sz. 1915). 92

Temetői nagykereszt – 2 (Bagotai-kereszt). A templom mellett bal oldalt mészkőből (14. kép). Korpusza és INRI-táblája rozsdás, felirata átfestett:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTE ÉS ALAPITATTA
ÖZV. STERNOCZKY JÁNOSNÉ
SZÜL. PETRIK BORBÁLA
1901 JULIUS HÓ 26.93

Az adatfelvétel idején a talapzat előtt befőttesüveg, két betondarabbal kitámasztva (egy vasárnapi szentmise alkalmával, 2005. VIII. 14., ebben már kardvirág). Az objektum mögött a talapzathoz lécdarabok támasztva. A temetői nagykereszt körül a betonon gyertyamaradványok.
Ez a temetői objektum régebben út mentén, a mai sörgyár irodarészlegének bejárójától nem messze állt.94 A környék 10 hold földje a kántoré, 5 hold a harangozóé, ezenkívül ún. papföldek is voltak (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929). A kántorföldön állhatott az objektum, a környéken az 1930–40-es években magánházakkal (Chalupeczky Jánosné Hulkó Anna, sz. 1923). A valamikori út menti keresztnél „meg kellett állni és imádkozni egyet” (Mechura Jánosné Rákász Terézia Veronika, sz. 1926). A bagotaiak nagycsütörtökön énekszóval az akkor még út menti kereszthez mentek, ott ájtatosságot, imaórát tartottak. A záró ima a bagotai templomban volt (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929).

Temetői nagykereszt – 3 (nagykereszt). A temető szélén, a kerítésnél áll a gránitobjektum, észak felé néző korpusszal, INRI-táblával (15. kép). A következő felirattal:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTATTA
RADOSICKÝ
LÁSZLÓ

199495

A Remény c. katolikus hetilapban, helytelenül ugyan (sírjelként), de említés van a temetői nagykeresztről. Mivel Radosický Lászlónak (sz. 1917) nem volt családja, szomszédait kérte fel (Nagy János és felesége, Valéria), hogy ápolják őt. „Miután 1994. május 12-én meghalt, szomszédai az ápolásért kapott pénzből eltemették” és felállították a nevezett objektumot, amelyet Kovács László káplán szentelt fel96 (Remény, 2003, 26. sz., 5. p.). Ez október 1-jére, köznapra esett, amikor is szentmise kezdetén énekszóval, Magasan áll a Golgota ormán stb. a temetői nagykereszthez mentek. Ezt cserepes virágokkal is feldíszítették. Az előzményeket összefoglalva, Radosický László halála előtt egy-két évvel mondogatta gondozójának, hogy az öregtemetői nagykereszthez (erről majd a későbbiekben lesz szó) hasonló objektumot szeretne állíttatni. Az adatközlő a nemrég elmúlt rendszer miatt, először ódzkodott a kérés teljesítésétől, de aztán – mivel bántotta őt, hogy nem intézkedtek az ügyben – felkeresett egy feltehetően érsekújvári kőfaragót, aki ugyan nem rendelkezett kellő tapasztalattal temetői nagykeresztek terén, de azt mégis elkészítette. Az adatközlő szerint a korpuszt Magyarországról a magas vám miatt nem hozta át az iparos. Ezután ausztriai ismeretsége folytán szerezhetett be egy másikat. Az alapozás, a felállítás a temetőben egy napot vett igénybe. Az objektum összköltsége 25 ezer szlovák korona volt. Az esperes-plébános a felállítást nem támogatta, az összeget inkább közalapítványra akarta fordítani. Aztán mégis megbarátkozott a temetői nagykereszttel. A szentmise példabeszédei (út menti, temetői) kereszttel kapcsolatos történetekről szóltak. Az objektum felállítását követően történt továbbá az is, hogy az adatközlőnek álmában elhunyt gondozottja jelent meg, aki megfogta vállát, és a következőket mondta: „Tudtam, hogy nem fogja eltenni a pízt” (Nagy Jánosné Benkó Valéria, sz. 1934).
Az adatfelvétel idején néhány műkoszorú volt a talapzat előtt művirággal, mécsesekkel együtt. Liszka József 2001-es adatfelvételekor a művirágkoszorúkon kívül élő virágot is talált. Ahogyan megfigyelhető volt az ógyallai temetői objektumoknál, Bagotán is van utalás arra, hogy a sírokról régebbi koszorúkat a vizsgált temetői nagykeresztnél helyeznek el (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929).

Temetői nagykereszt – 4 (fakereszt). Az előbbi objektum előtt nem messze, nyugat felé néző fémkereszttel, ezen korpusz (16. kép).97 A fakereszt szárán lévő felirat:

1735
FELÚJÍTVA
1992

„Bagotán Ondrusek József kezdeményezésére kitisztították a temetőt98 és felújították a 250 éves keresztet. Szent Anna ünnepén, a búcsú napján dr. Szőcs Béla esperes-plébános megáldotta a felújított keresztet” (Remény 1992, 34. sz., 8). Miután a sűrű bozóttal eltakart temetői objektum előkerült, azt a rossz állaga miatt pótolni kellett (ezt az adatközlő öccsének fia, Kollárovics Antal végezte el). A fémkeresztet leszerelték, átfestették, és az új nagykeresztre helyezték fel (Kollárovics István, sz. 1915).
Az adatfelvétel idején műkoszorúk a temetői nagykereszt tövénél, befőttesüvegek élő virággal. Liszka József gyűjtésekor egy nagy művirágkoszorú a kereszt szárán is volt.
Temetői nagykereszt – 5 (kőkereszt). A mai katolikus temető keleti széléhez kissé közel áll a homokkő objektum, dél felé néző korpusszal (17. kép). A kereszt szára és a korpusz nagyon rossz állapotban. Ez utóbbi jobb kezének egyik része még a száron egy dróttal, ennek másik része a válltól letörve. Ha eredeti a kézfej- és az ujjábrázolás, akkor minden bizonnyal Krisztus-áldás faragású (nem lehet összevetni a bal oldali kézfejjel, mivel az mára letörött). Az INRI-táblán a felirat mára olvashatatlan.100
Az adatfelvétel idején a kereszt tövében kovácsolt, hegesztett tartón művirágkoszorúk, művirágok. Liszka József 2001-ben dokumentált a talapzat előtt egy hegesztett gyertyatartót, de mára ezt szinte teljesen benőtték a virágok (krizantém stb.). Ezeket öntözik. A környék szemmel láthatóan gondozott, gereblyézett terület. Az adatközlő tájékoztatása szerint az 1938-as visszacsatolás utáni időszakban Fekete László kőműves javította ki az egykori sírkereszt (?) talapzatát, a korpuszt illetően „kezet tett neki, mer el volt törve egy keze” (Kollárovics István, sz. 1915).
Nagyfalussy István említést tesz a templom, pontosabban kápolna körüli temetőről. II. József „ideje óta három különféle kriptában temetkeztek az Ordódyak, alul az egyik kriptánál egy barokk műremek feszület áll” (Nagyfalussy 1941, 2). Minden bizonnyal a fenti objektumról lehet szó, mivel ott még napjainkban is Ordódyak sírjeleit láthatjuk (a két síremlék felirata szerint a 19. században temetkeztek utoljára). Amúgy a környéken jobbára az 1940-es évektől temetkeznek, természetesen nem Ordódy nevezetűek.
Feltehetően az 1990-es évek első felében még mindenszentek litániáját végeztek a nagykeresztnél, ezt megelőzően is több évtizedre visszamenőleg (Habara Vilmosné Turcsek Irén, sz. 1932). Hasonlóan az ógyallaiakhoz, a Hősök énekét énekelték (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929).

Temetői nagykereszt – 6. A nép körében öregtemetőként élő területen találjuk, süttői márványból (közel a halottasházhoz, és a református temetőhöz). Korpusza és INRI-táblája rozsdás. Felirata nehezen ugyan, de olvasható:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTE ÉS ALAPITATTA
ÖZVEGY
SZABÓ ISTVÁNNÉ
SZÜLETETT
TRENCSIK MÁRIA
189I APRILIS 27.
Az objektum környékét 2004 őszére kitisztították. Környezete emiatt is gondozottnak látszik, a nagykereszt könnyebben hozzáférhető. Talapzatát borostyán kezdi benőni, de gyertya égetéséről tanúskodó jeleket is találni. Kollárovics István (sz. 1915) szerint a kereszt tövében lévő mélyedést gránát okozta a második világháború idején. Nagy Jánosné Benkó Valéria (sz. 1934) szintén erre az időre teszi a megrongálódást.

Szent Flórián-szobor101 – 7 (tűzojtó szobor). Bagota központjában, a mai posta főbejárata mellett található a szoborfülke, mára szobor nélkül.102 Alatta műkő tábla, melyen a felirat egy töredéke fekete olajfestékkel átfestett:

Postavil Dobrovolný
hasičský sbor v Bohatej
Emeltette a bohatái Önkéntes
Tűzoltó Egyesület ! 1950.

Nepomuki Szent János-szoborcsoport – 8 (Bagota-i Szent János szobor, Szent János, Szentháromság). A település főútvonala mellett találjuk a mészkőből készült szoborcsoportot (18. kép). Jelen esetben csak egy nagyvonalú leírásba bocsátkozom. Eva Dénesová 1770 körülinek datálja az objektumot (Dénesová 1989, 1).  A háromszög hatású szoborcsoport oszlopszerű talapzatán Nepomuki Szent János-szobor, dicsfénnyel, ezen hatágú csillagokkal.103 Jobb kezére helyezve a feszület, baljában pálmaággal (19. kép). Az oszlopzat alsó része körül csigavonalas talapzatokon további szentek szobrai: Szent Flórián, Szent Rókus és Szent Sebestyén. Alattuk egy hasonló ívelésű talapzaton, mint amilyenről a fentiekben az egyik bagotai temetői nagykereszttel kapcsolatban már történt említés. Három angyalkás figurával, kezükben kürttel. Az objektum elülső részét nézve egy oltárasztal-szerűséget látunk, ez alatt egy barlangban Szent Rozália fekvő szobrát. A mellékalakok ábrázolásaira, attribútumaira, s egyéb díszítő elemeire most nem térek ki.

Több szerző az állíttatóval kapcsolatban az Ordódy családra utal.104 Nézzünk meg egy részt ezzel kapcsolatban: „A nemes Ordódyak, akik ezt a szobrot emelték és gondoztatják, bizonyára rövidesen ki is javíttatják, hogy ujra a régi szépségében tündököljön az értékes szobor minden alakja” (Nagyfalussy 1941, 2. Vö. Liszka 2000c, 69; Dénesová 1989, 3 stb.). A szobor fenntartására Ordódy Tódor, esztergomi apát-kanonok 1864. január 25-én keltezett végrendeletében 100 forintnyi alapítványt tett, az esztergomi főkáptalan kezelésében, „de az alapitvány, havi kölcsönökbe fektetve, elértéktelenedett”.105 „A szobrot és mellékalakjait Andrejka József tanár, budapesti szobrászművész formálta át 1899-ben. Az azóta eltelt 42 év vasfoga újból nagyon megrongálta a szobrot, különösen a kis kőangyalokat – úgy hogy az értékes műemléket mielőbb renoválni kellene, nehogy idő előtt tönkremenjen” (Nagyfalussy 1941, 2). A 19. század végén az objektum egyes elemeit leszerelték, ezeket Budapestre szállították.106 A Komárom vármegyei és városi Muzeum Egyesület 1900-ban megjelent értesítőjében (XIV. évf., 22. p.) az Országos Muzeum Egyesület felhívja a komáromiakat, hogy gondozza a nevezett emléket. Ezt ugyanis a vármegye történelmi emlékei sorában tartotta (a Duna bal partján további négy emlék került számbavételbe, ezek közül csak a szoborcsoport nem templommal kapcsolatos). Ordódy Antal, szintén tett alapítványt a szobor javára (300 korona, ezt az ógyallai plébánia kezelte, az Érsekújvári Takarékpénztárban elhelyezve, de az intézet csődbe ment, az összeg pedig odaveszett).107 1938 novemberében az objektumot megrongálták, az angyalok lábait letörték. Ezt követően, a kézirat írása előtti időszakban (vajon mikor?) Szent Rozália szobrát darabokra törték.108 Eva Dénesová 1989-ben keltezett kézirata, restaurálás céljából íródott. A szerző részletesen foglalkozik a szoborcsoport nyolcvanas évekbeli állagával (a fényképek 1980-ból valók). Ekkor az objektum még alacsony, szabálytalan alaprajzú vastag téglakerítéssel volt elkerített, korabeli rácsozott bejárati ajtókkal.109 Szent Rókus szobra fej és végtag nélküli, az objektum barlangja előtt elhelyezve. A szobor tartója, párkányok egy része, a talapzat virágmintázata mechanikus úton rongálódott meg. Az angyalkás szobrok rossz állapotban, Szent Rozália, Szent Rókushoz hasonlóan szinte felismerhetetlen. Eva Dénesová rámutat több szakszerűtlen kezelésre, a frekventált útvonalból kifolyólagos veszélyekre, és az objektum áthelyezését szorgalmazza, az egyik bagotai parkba (Dénesová 1989). A fenti leírásból kiindulva írták meg az objektum restaurálására való ajánlatot. A pályázat kidolgozói említik, hogy a legkevésbé Nepomuki Szent János szobrának anyaga rongálódott meg. Szent Rókus szobrát már nem találták a helyszínen.110 Szent Rozália szobra ugyan a széltől védettebb volt, de feltehetően a vandálok őt sem kímélték. Az angyalok az objektumról eltűntek (ezeket fotók alapján tervezték elkészíteni). A szerzők a szoborcsoportot az eredeti helyre111 való visszaállítás mellett, Eva Dénesovához hasonlóan, további területeken képzelték el felállítani. (Gáspár–Kožela–Rusina–Mudrončík–Lipovský é.n.)112 Szőcs Béla esperes-plébános szolgálata alatt a szobor néhány elemét a bagotai katolikus templomban helyezték el. Ezeket Vladimír Oravský bevitette a plébániára (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929). Emlékezetemben él, hogy pl. az angyalokat a plébánia épülete melletti helyiségben tárolták. Az 1991–1995 közötti ógyallai képviselő-testületi ülések jegyzőkönyvei113 alapján megállapítható, hogy a városi hivatal hathatós összeggel támogatta az objektum felújítását.114 A szoborcsoport a jelenleg használatos kataszteri térképen bejelölt (244-es számú parcella), a helyi római katolikus egyház tulajdonában lévő beépített területként. Az objektum talapzata mára tönkrement, a körülötte lévő betonjárda jó állapotban van. A környék rendezett, fákkal beültetett (gesztenye-, olaj-, tujafa).
1938 novemberében a területre érkező magyar honvédeket a bagotaiak feltehetően a Nepomuki Szent János-szoborcsoportnál fogadták. Ezt követően egy ködös időjáráskor, személygépkocsijával egy orvos hajtott a téglakerítésnek. Hite szerint „a Szent János megvídte itet, mer máskípp biztos halott lett vóna”. A kijavítást az adatközlő kőművesmester apósa (Viszkocsil nevezetű) végezte el. A II. világháborús orosz-német ütközet az objektumnál lehetett. A szoborcsoport környékén búcsú napján ringlispíl, kirakodóvásár volt a kilencvenes évekig (Kollárovics István, sz. 1915).
Egyik adatközlőm lánykorából emlékszik az úrnapi körmenetkor itt felállított sátorra.115 Májusban, Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú egyházi ünnepéhez legközelebbi vasárnapon litániát tartottak. Lobogókkal mentek, Virsík János iskolaigazgató, kántor úr vezetésével. Régebbi imakönyvekből énekelték a Dicsérjétek… kezdetű éneket Nepomuki Szent Jánoshoz (Ürge Ferencné Krkan Margit sz. 1929). A fentieket valószínűleg az egyik, az ógyallai plébánia kezelésében tartott Ordódy-alapítványból realizálták. A kézirat alapján feltételezhető, hogy az 1948-at követő időszakban a litániát már a templomban végezték a katolikus hívek.116 A szoborcsoportnál lourdes-i ájtatosságot, májusi, októberi litániákat tartottak (Ürge Ferencné Krkan Margit sz. 1929). A rendelkezésünkre álló kézirat szerint az objektumnál oláhcigányok esküdtek a környékről is. A vajda adta össze az egybekelni kívánó fiatalokat, akik a szoborcsoport előtt Szűz Máriára hivatkozva fogadtak egymásnak hűséget. Az objektummal szemben „a lakodalmi áldomás is mindjárt megtartható volt”.117
A vizsgált objektum több esetben felbukkant képeslapokon (pl. a keszegfalvi Mester Kiadó gondozásában Nepomuki Szent János-szoborcsoportként, továbbá lásd: Szénássy 1997, 4–5, 7). A szakrális kisemlék felvétele a városi hivatal előcsarnokában is megvan. Ez az oltárasztal-szerűségen elhelyezett élő virágokból adódóan minden bizonnyal az átadást, felújítást követően készült.118
Harangláb – 9 (harangláb). Az előző kisemlék közelében találjuk a csillaggal megjelölt toronyépítményű haranglábat (20. kép).119 Hegesztett vaslépcső vezet fel az objektum felső részébe. A harangláb bejárata kulcsra van zárva, az építmény négy oldala farácsozott ablakokkal ellátott. Az objektum körül betonjárda, mögötte fák (fűz-, olajfa stb.), a terület rendezett. A régi harangláb megközelítőleg 30 méterre, Érsekújvár irányában egy betonkerítés közelében állt. Ez az útmunkálatok során 1991-ben (?) összedőlt. Az eredeti harangokat a református templomban helyezték el Ógyallán. Majd az Ógyallai Városi Hivatal felépítette az új haranglábat.120  Ezzel a református gyülekezet nem elégedett, mivel a harangszó a megszokottól kisebb területen hallható. Tervezik az objektum megnagyobbítását ráfalazással. Arra vonatkozóan is van adatunk egyébként, hogy az 1780-as években Bagotán haranglábat építettek (Erdélyi é.n., 4).
Erdélyi Tímea református lelkésznő elmondta, hogy a harangszó funkciója az élőket a templomba hívni, a halottakat elsiratni, a villámokat pedig megtörni. Ha halott volt, akkor még a régi haranglábban (kb. az 1970-es évekig) óránként, kétóránként harangoztak, csendítettek a kis haranggal. A temetési éneklő menetből következtethetett a harangozó, hogy a sírhoz vonulnak, ekkor szólt a kiharangozás (v. összehangolták, kiszámították, hogy mikor fejeződik be a búcsúztatás?). Istentiszteletek napján is harangoztak (10, 10.30 és 11 órakor). Kósa Béla (sz. 1936) tájékoztatott, hogy – sérüléséből kifolyólag – ez utóbbi kb. fél éve teljesen elmaradt. Jelenleg idős apja, Kósa Kálmán (sz. 1911) segíti őt ki, ha elhunyt van a faluban.
Szent Antal-szobor – 10 (Szent Antal-szobor).121 Homokkő szobor (21. kép) a református haranglábtól Ógyalla irányában egy magaslaton, a főútról szinte észrevehetetlen egy fenyőfa miatt is. A talapzat legfelső részének peremén a következő felirat:

S. ANTONIO
DI PADOVA

Lejjeb, feltehetően a közelmúltban zöld festékkel átfestett felirat:

P. SZT. ANTAL
halgasd meg imádságunk
és könyörögj érettünk
ISTENNEL.

A szobor körül több kisebb elkerített magántelek található, viszont egy kis köz elkerítetlen, amelyen a főúthoz juthatunk. Ez mára szinte teljesen benőtt bokrokkal.122 Ezt az utat az egyik főút melletti magánház kerítésének egy részével lehetne összefüggésbe hozni, mivel az mintha az ösvény valamikori bejáratát jelölné. Az ott lakó hölgy (Balla Ottóné) szerint a szobor állíttatója a velük szemben lakott Ordódy-leszármazott volt. Az adatfelvétel idején az objektumot a református harangláb környékétől közelítettem meg, több magántelken áthaladva. Az objektumnál vadrózsabokor, rendezetlen terület száraz galyakkal, a talapzat előtt betemetett befőttesüvegek. Sternóczky István még gondozta, virágot vitt, mivel „őneki nagy gongya volt arra”. Szőcs Béla feltehetően tervezte a feljáró kitisztítását. „köllene rendes út, hogy tudjanak bemenni oda imádkozni, Szent Antalhoz könyörögni” (Kollárovics István, sz. 1915). Ami a Szent Antal-szobor jövőjét illeti, tervezik áthelyezését a református harangláb és a Nepomuki Szent János-szoborcsoport területére a főút mellé.123

Képoszlop – 11 (Jézus Szive-szobor, Jézus Szive). Bagota és Pálmajor között a főút mellett található (22. kép). Téglából épült szoborfülkés képoszlop, betontalapzaton. A fülke lakatra zárt rácsozott üvegajtóval, benne kelet felé néző Jézus Szíve-szoborral, kétoldalt művirágokkal. A felirat fekete olajfestékkel írott (nem vésett, az eredetit bevakolták?):

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÉS JÉZUS
SZENT SZIVE
TISZTELETÉRE
ALAPÍTOTTA
BILKÓ PÉTER
ÉS NEJE
KRÁLIK ERZSÉBET
1934. BEN

Talapzatnál mécsesek, nyugati oldalánál egy háromszögelési pont. A déli oldala repedezett, lepotyogott vakolattal, sürgős felújításra szorul. Az objektum környezete rendezetlen, akáccal benőtt. A képoszlop előtt a közelmúltban az ipari parkhoz vezető járda épült.
A forrásanyag alapján a szobrot feltehetően 1934. június 17-én (15 óra körül) szentelték fel, amihez a bagotai templomból körmenet indult az udvardi esperes jelenlétében.124 Ezt követően a Jézus Szíve ünnepéhez legközelebbi vasárnapon Virsík János kántorral, lobogókkal együtt felkeresték az objektumot125 (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929). A következő adatközlő a processziókkal kapcsolatban Lagin Kálmán kántort említi (Habara Vilmosné Turcsek Irén, sz. 1932). Ógyallaiak szintén eljöttek a nevezett ünnepen a felszentelés évében, 1934-ben, de 1935-ben is minden bizonnyal, vasárnapi napon.126 Nem papi körmenettel, és a képoszlopnál litániát végeztek (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A bagotaiak Udvardra tartván meghajoltak a képoszlopnál, és elmondtak egy miatyánkot (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929).

Út menti kereszt. Az objektummal kapcsolatos alapítvány létrehozva: „Weisz Lipót uradalmi birkás által. 1830 Decz. 30. Egy általa a bagotai uton állíttatott márvány kereszt fenntartására.”127 Minden bizonnyal az eredeti alapítványi (?) levélben a következőket olvashatjuk: „(…) Vaeis Leopot (…) 1820ik Esztendőben 26ik Decemberbe az Isten dicsőségére, és a Kőrőszteny Katolikusok buzdúlására, ugyan Szent Péter határában Bagotára menendő úttya mellett (…)” lett felállítva az objektum. Tehát nem igazán világos számomra, hogy a „Szent Péteri Uradalomban” szolgáló személy bagotai vagy komáromszentpéteri kataszterben állította-e fel keresztjét. 1899-ben Szecsányi Gyula komáromszentpéteri plébános engedélyt kapott az út menti kereszt tatarozására 48 forintnyi költséggel.128 Szintén a komáromszentpéteri plébánia levéltárában található a 116. számmal ellátott, Szentmise, Kereszt, szobor stb. alapítványok Kézi naplója 1912 Január hó 1-től, amelyben részletesen foglalkoznak (alapítványi tőke nagysága, ezek elhelyezése) a kutatott objektummal 1912-től 1944-ig. További vizsgálatokat szükséges elvégezni ahhoz, hogy megtudjuk, hol található (persze, ha még megvan) a fenti út menti kereszt.
Szent Vendel-szobor. Nem tudni, hogy a szobor hol állt, hogy a fenti kereszttel nem azonos szakrális kisemlékről van-e szó. Feltehetően a Szent Vendel-szobor a 19. század közepén még állt. A településen juhtenyésztéssel is foglalkoztak, de az erre a célra használt silány fűvel benőtt homokos területeket akácfák, szőlők kezdték felváltani. Juhot legtovább Ordódy Pál gazdaságában tenyésztettek.129

4.3.1. Pálmajor szakrális kisemlékei

1945 őszén 13 család érkezett Gyetva környékéről, akik lényegében a mai település alapjait rakták le, de ezt megelőzően az Ordódy birtokon cselédlakások meglétéről tudunk (Peter Sivok, sz. 1946). A búcsút Bagotával egy időben tartották (Pavlina Beskydiarová sz. Machalová, 1915)

Út menti kereszt – 14 (kríž). Pálmajor szélén, Érsekújvár irányában a főútvonal bal oldalán található az utolsó magánház mögötti telken. A mészkő objektumon korpusz és INRI-tábla (23. kép). A talapzat felirata:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTE
ORDODY VINCZE
ÉS NEJE
GHYCZY MARIA
1852
ÉVEL130

A feliratot az ott élő szlovákok már több ízben felújították. Az utolsó szó „átírása” a vésett felirat roncsolódásának is tulajdonítható. Hegesztett kerítéssel elkerített (1970-es években?), területe körömvirággal stb. beültetett. Betonozást is említettek az ott lakók, az objektum stabilitását megerősítendő. A talapzat és a kereszt lemeszelt. A környék a gondozatlanság látszatát kelti. Mária Sojková (sz. 1926) szerint az objektum nem hozzáférhető, elhanyagolt: „Az Úr Jézusnak nem szabad ilyen rendetlenségben lennie” („Pán Kristus ňemá biť f takom borďieli!”). Meg van róla győződve, hogy a kereszt „tulajdonosa” nem engedi be a látogatót. Kissé gúnyosan jegyezi meg, hogy az ott lakók „temetőn élnek” („oňi sú postavení na cintore”).
Pálmajoriak a múltban már kezdeményezték a szakrális kisemlék áthelyezését közvetlen a főút mellé. A vizsgált objektum előtt cselédlakások, mögötte pedig az Ordódy-major meglétekor még földút húzódott, ami a szájhagyomány szerint „régi római útvonal” (Sivok Peter, sz. 1946).
Az út menti keresztnél az esti órákban az asszonyok rózsafüzért imádkoztak, a napi teendők elvégzése után; a kommunizmus ideje alatt is (Pavlina Beskydiarová sz. Machalová, 1915). Mindenszentek napján koszorút készítettek, virágot, gyertyát helyeztek el (Mária Sojková, sz. 1926).

4.3.2. Margitpuszta (Nová Trstená) szakrális kisemlékei

Arról, hogy a szlovák telepesek 1922-ben érkeztek, a temetői nagykereszt felirata tanúskodik. Több mint tíz frivaldnádasi (Rajecká Lesná) család letelepedéséről tudunk. A családfők nagy része amerikai emigráns volt. A Zápisnica na Margit Pustej c. dokumentum alapján 500 katasztrális hold földet vásároltak (ez javarészt a mai település területét ölelte fel), s 1923 tavaszán már erősen építkeznek (Vašš 1999, 8, 11–12, 14).

Temetői nagykereszt – 15 (veľkí kríž). A talapzat műkő, ennek legalsó része és maga a kereszt  mészkő, INRI-táblával. A talapzatba helyezett tábla felirata:

PANE JEŽIŠU KRISTE!
Ty studnica všetkej milosti,
Buď vždy na pomoci nám,
ktorí sme z Tvojej Božskej milosti,
sem z Frivaldu r.1922 prišli.
Tu odpočívajúcim našim milým,
nech je tá zem slovenská ľahká,
večné svetlo nech im svieti večne.”
AMEN.

1931

Ez alatt egy kisebb gránittáblán a következő felirat:
Obnovené v rokoch
1993 a 1997
veriacimi v N.Trstenej
…
KAMENÁR F. HROMADA

A mészkő keresztet egy Felner nevezetű érsekújvári kőfaragótól vették 1600 koronáért. 1933-ban az objektumot Kvardian nevezetű pap szentelte fel Érsekújvárból, szeptember 3-án (Vašš 1999, 16, 18–19). Ha nem történt elírás, akkor a talapzaton lévő tábla már két évvel a felszentelést megelőzően elkészült. A talapzat egy részét műkőre cserélték a rossz állaga miatt, ehhez a település lakosai járultak hozzá fejenként 500 (v. 1000) szlovák koronával (Mária Nemčeková, sz. 1928). Az objektum műkő kerítését a margitpusztai származású František Hromada kőfaragó készítette el díjmentesen. A temetői nagykereszt körül művirág, talapzatán jobbára művirágkoszorú (az adatfelvétel idején takarták a feliratos kistáblát, 1997-ben nem), előtte friss virág.
Az adatközlő, aki 1947-ben érkezett a településre, felfigyelt arra, hogy októberben minden nap térdelve (is) imádkoznak a temetői nagykeresztnél. Az összejövetel az 1950-es években megszűnt, egy ott élő ember hatásának köszönhetően. Fehér lepedőszerűséget magára öltve a sírra állt és ijesztgette az ott imádkozókat.

Harangláb – 16 (zvoňica). A temetőben, a temetői nagykereszt mögött található csővázas, bádogtetős harangláb északkeleti bejáróval. Előtte a betonba a következő keltezést írták: 20. 11. 1988. A fa bejárati ajtót levehették, ez a harangláb belsejében elhelyezett (mögötte műanyag virágok). A harang felirata, nem az eredeti tördelés szerint (Vašš 1999, 17–18):

NA PAMIATKU PRÍCHODU NAŠEHO Z FRIVALDU NA MARGITPUSTU V ROKU 1922 OBETUJÚ NA ÚCTIVOSŤ SV. RAFAELA PRVÍ OBYVATELIA.

A másik oldalán lévő felirat:

ULIL R. HEROLD V CHOMUTOVĚ R. 1933

A harangláb oldalai nyitottak, elülső oldalánál fakereszt, tetején egy (fém)kereszt. A régebbi harangláb akácfaoszlopból épült, de a rossz állaga miatt másikat kellett építeni (Hromada František, sz. 1947). A felújítást Ján Pastorek végezte el 1987–88 telén díjmentesen. 1988. február 20-án fejezte be a munkálatokat (Vašš 1999, 20), pótolta a deszkákat az új bádogtetővel együtt. Az adatközlő fia gondoskodik általában a harang zsírozásáról (Mária Nemčeková, sz. 1928).
A haranglábat a temetői nagykereszttel egy időben szentelték fel (lásd a fentiekben). Marián Vašš szerint Margitpusztán 1931-től temetkeznek, előtte a bagotai temetőt használták. Arról, hogy 1933 előtt volt-e a településnek ideiglenes haranglábja, nem tesz említést a szerző.131 Azt biztosan tudjuk, hogy 1933-ban a település harangot vásárolt (Vašš 1999, 16, 18). Az 1922-ben érkezett 12 család havonta váltotta egymást a harangozásnál. Ján Pastorek a felújítását követően mondta a margitpusztaiaknak, hogy kezdjenek el harangozni; aki nem tudott, az tanuljon meg. Az adatközlő, akinek férje harangozott, 60 éves korában kérte meg a keresztfiát a betanításra. Napjainkban hatan harangoznak, havi (kéthavi?) váltással (Kluchová, Tužinčinová, Voláriková, Barteková, Pastoreková, Nemčeková). Régebben naponta háromszor, ma többnyire délben és este, vagy csak délben harangoznak. A közelben lakó Kluchová nevezetű harangozik a temetések előtt, nagyjából 1993-tól. Ezelőtt mindenki a családjából küldött egy személyt. A településen, ha halott van, azt mindjárt tudatják a helyiekkel. A temetés napjáig aztán napi háromszor szól a harang, de a harangozás nem fizetett: „Isten nevében van” („To je f meňe Božom”). Ha a pap kezdi a szentmisét a temetői halottasházban, akkor az adatközlő fia vagy egy közelben lakó harangozik (Mária Nemčeková, sz. 1928).
Kápolna – 17 (kaplnka, márňica). Az objektum elsősorban halottasházként funkcionál, de a helyiek használják a kaplnka132 megnevezést is. 1989-ben épült fel, de még nem volt teljesen kész (ajtók és megfelelő lépcsőzet nélkül). A bagotai termelőszövetkezet bevonásával majd a lépcsőket rendesen kialakították. Ez fölé később tetőt szereltek133 egy Trencsénből származó fakereszttel (Mária Nemčeková, sz. 1928) Ezek munkálatait feltehetően Ján Pastorek anyagi hozzájárulásával végezték el (Vašš 1999, 17). Ezt megelőzően, 1992. május 22-én Szőcs Béla esperes-plébános a halottasházat felszentelte. Itt az első szentmisét 1993. november 2-án Kováč(cs) László134 mutatta be. Ekkor szentelte meg a Ján Pastorek által vásárolt fakeresztet135. A belsőépítészeti famunkálatok egy részét szintén Ján Pastorek végezte el, az oltárasztalt Ján Nemčekkel közösen. Ez utóbbira a szintén frivaldnádasi Anna Langová hímzett terítőt. A Fájdalmas Szűzanya-képet Martin Mazák frivaldnádasi születésű svájci misszionárius ajándékozta a kápolnába, aki ott 1995. június 17-én tartott szentmisét (Vašš 1999, 17), ugyanúgy Gašpar Habara újgyallai születésű misszionárius is (1998. július 4-én).136  A településen a Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú) napján tartanak búcsút 1994-től (2005-ben szeptember 17-én Oltáriszentség kitétellel, 2004-ben szeptember 12-én), ha szerdára esik 15-e, akkor az előtte lévő vasárnapon. Szentmise van továbbá: virágvasárnap előtti szombaton, pünkösd vigíliáján, Vladimír Oravský ittlététől, mindenszentekkor, azelőtt halottak napján, továbbá Krisztus Király vasárnapján. Gyászmiséket a temetéssel egybekötve szintén Oravský Vladimír ittlététől, azelőtt ezeket a temetés után tartották (Mária Nemčeková, sz. 1928). Ha az építményben nem férnek el, akkor a többiek a bejárati ajtó előtt állnak. A szertartás ekkor kihangosított, elektronikus hangszeren játszik a kántor (František Hromada, sz. 1947). Feltehetően már 1993-at megelőzően is, májusi litániákat, októberi rózsafüzért tartottak. Az építmény kisebb helységében (malá miestnosť) helyezik el a koporsót, itt öltözhet át a pap, gyóntat stb. A főbejárón jutunk a nagyobb terembe (veľká miestnosť), ahol a szentmiséket tartják. Az építményben több falikép kapott helyet, s terveznek az objektumban egy képes keresztutat is elhelyezni (Nemčeková Mária, sz. 1928).
Itt említem meg azt a képszekrényt (skrinka, soška seďembolestnej), amelyet a halottasház homlokzatára erősített tetőzet alá helyeztek és Trencsénből hozattak. A sasvári piet$t az adatközlő a keresztfiától kapta, akinek azt kirándulók adományozták egy társas utazáskor. A szobor Rómából került Margitpusztára, és Jozef Pastorek helyezte el a fülkében. Ha a halottasházban, kápolnában az esti órákban pl. litániát végeznek, akkor a képszekrényt izzólámpa segítségével megvilágítják.

IV. Összegzés

Dolgozatomban eredetileg kettő, mára egyesült kisalföldi település, Ógyalla és Bagota szakrális kisemlékeit vettem leltárba és dokumentáltam, ezeken túlmenően igyekeztem feltárni a hozzájuk kapcsolódó kultuszt. Elsősorban szájhagyomány útján, de forrásanyagra (kézirat, jegyzőkönyvek) is támaszkodtam. A 37 bemutatott objektum zöme út menti kereszt, de a bagotai temető esetében elmondható, hogy ott a temetői nagykeresztek számukat nézve mára igencsak megszaporodtak.
Ógyalla kataszterében 11 különféle típusú keresztet, a szentek szobraiból 4 meglévőt (Szűz Mária, Nepomuki Szent János, Szent Vendel, Szentháromság) fényképeztem le, továbbá kettőre visszaemlékezés útján derült fény. Itt említendő meg az a Konkoly Thege Miklós által Olaszországból hozott Jézus-szobor, amely ásóval a kezében ábrázolta a Megváltót. A Jézus mint kertész ábrázolás egyedülállónak mondható a térségben, s csak sajnálhatjuk, hogy maga a szobor mára elveszett. Mindössze sajtóhíradásból, továbbá a helyi szájhagyományból értesültünk róla. Az említett objektumokon kívül egy kápolna, Véken és Zöldálláson egy-egy harangláb is található.
A bagotai kataszterben a 7 temetői nagykereszt egyike valamikor út menti keresztként funkcionált (ugyanúgy egy Pálmajoron található objektum). Egy út menti kereszt meglétéről eddig csupán alapítványi beírás tanúskodik. Bagota központjában egy mára szobor nélkül lévő szoborfülkére lehetünk figyelmesek. Forrásanyag alapján értesültem egy volt Szent Vendel-szoborról. A meglévő szobrok közül Nepomuki Szent János-szoborcsoportját, Páduai Szent Antal-szobrát kell megemlíteni. A Bagotán álló harangláb a református gyülekezet számára épült, Margitpusztán a római katolikus szlovákok használnak egy másikat. Ugyanitt van egy kápolna (ami lényegében halottasház), Bagota és Pálmajor között egy képoszlop.
A vizsgált kisemlékeket a múltban (az 1930-as években biztosan) érintették a különféle körmenetek (úrnapja, keresztjáró napok, búzaszentelés: ez utóbbi kettő Bagotán nem volt szokásban), ám ezek mára nagyobbrészt visszaszorultak. Viszonylag több körmenet, ájtatosság kapcsolódott az ógyallai Konkoly-sírkápolnához. Hagyományosan (s ez még ma is előfordul) az egy-egy kereszt előtt elhalódók fejbólintással, keresztvetéssel, imával, kalapemeléssel tisztelegnek. A szakrális kisemlékeket általában a közelben lakók gondozzák, és általában nagyobb egyházi ünnepekhez (húsvét, mindenszentek stb.) teszik rendbe őket.

Felhasznált irodalom

i.B.Gy.
2001    Új ifjúsági szervezet alakult Ógyallán. Komáromi Lapok, XI. évf., 7. sz. 5. p.

Blaskovics József
1989    Kincsünk az anyanyelv. Becéző nevek. Hét, 34. évf., 15. sz. 11. p.

Borovszky Samu (szerk.)
[1905]    Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. Budapest. 600 p. /Magyarország vármegyéi és városai/

Brentano Kelemen
é.n.    Az Isten szolgálójának, Emmerich Anna Katalinnak látomásai szerint. A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése. Molnár Gyula gondozásában. H.n. 235 p.

Csatár István–Ölvedi János (szerk.)
1939      A visszatért Felvidék adattára. Budapest.

Fényes Elek
1848    Komárom vármegye. Pest. 200 p.

Chalupeczky József
1999    Az ógyallai római katolikus templom története. 4. Alternatíva, 1–2. p.

Karaffa János
2005    Dr. Szőcs Béla, volt felbári esperes-plébános életútja. Magyar Hírvivő, III. évf., 5. sz. 2. p.

Kollár, Daniel (szerk.)
2000        A szlovák–osztrák–magyar Duna mente. Bratislava. 352 p.

Lacza Tihamér
2001    Iskolát teremtett Ógyallán. Új Szó, 54. évf., 40. sz. 8. p.

Liszka József
2000a    Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely. 222 p.
2000b    Szent Vendel tisztelete a kisalföldi néphagyományban. Patrocíniumok, köztéri szobrok és a kapcsolódó kultusz. In Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely. 81–126. p.
2000c    Adalékok Nepomuki Szent János kisalföldi tiszteletéhez. In Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely. 65–79. p.
2002    Martos. Egy kisalföldi település a kultúrák metszéspontjában. In Katona István: Álom született. Feszty Árpád Művelődési Park. Martos. 7–17. p.

Mácza, Michal
1973    Stručné dejiny priemyslu v okrese Komárno. Jubilejná publikácia z príležitosti výstavy Vznik a rozvoj priemyslu v okrese Komárno od 7. novembra 1973 do 28. februára 1974. Komárno. 80 p.
1982a        Az első köztársaságban. In Mačanský, Ladislav–Kajtár, Jozef (szerk.): A komárnói járás. Bratislava, 33–41. p.
1982b        A fasiszta uralom éveiben. In Mačanský, Ladislav–Kajtár, Jozef (szerk.): A komárnói járás. Bratislava, 51–54. p.

Majtán, Milan
1998         Názvy obcí Slovenskej republiky (Vývin v rokoch 1773–1997). Bratislava. 600 p.

Nagyfalussy István
1941    Vándorlás magyar falvakon át. Az Ordódyak barokk-kápolnájának története. Érsekújvár és vidéke, 60. évf., 34. sz. 2. p.

Sčítanie ľudu…
1992        Sčítanie ľudu, domov a bytov k 3. marcu 1991 v okrese Komárno. Komárno. 154 p.
Sčítanie obyvateľov… Náboženské vyznanie…
2001        Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. Základné údaje. Náboženské vyznanie obyvateľstva. Bratislava, 240 p.

Sčítanie obyvateľov… Národnostné zloženie…
2001        Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. Základné údaje. Národnostné zloženie obyvateľstva. Bratislava, 163 p.

Szénássy Árpád
1997        Komárom és vidéke képeslapokon. Komárno a okolie na pohľadniciach. Komárno, 12+109 p.
Trugly, Alexander
1982        A középkori települések kialakulása és fejlődése. In Mačanský, Ladislav–Kajtár, Jozef     (szerk.): A komárnói járás. Bratislava, 16–19. p.

Vadkerty Katalin
1999    A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, 284 p.
2001     A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről. Pozsony, 703 p.

Vašš, Marián
1999    Vznik a osídlenie Novej Trstenej. H.n. 34 p.

Egyéb, kéziratos források

Bombek Róbert
é.n.    Dr. Konkoly Thege Miklós /1842–1916/. Komárno, 27 p.

Bögi, Vojtech
2002         Významné podujatia na území nášho mesta. In Mestská kronika kniha II. Mesto: Hurbanovo. Okres: Komárno. Kraj Západoslovenský, 719–720. p.

Černý, Ladislav
é.n.        Obyvateľstvo. In Mestská kronika. Mesto: Hurbanovo. Okres: Komárno. Kraj Západoslovenský, 63–76. p.
[1946]         Reslovakizácia. In Mestská kronika. Mesto: Hurbanovo. Okres: Komárno. Kraj Západoslovenský, 142–143. p.
[1954]     Rok 1954. In Mestská kronika. Mesto: Hurbanovo. Okres: Komárno. Kraj Západoslovenský, 193–199. p.
[1960]        Rok 1960. In Mestská kronika. Mesto: Hurbanovo. Okres: Komárno. Kraj Západoslovenský, 241–243. p.

Dénesová, Eva
1989    Zámer na reštaurovanie – súsošia sv.J.Nepomuckého. Hurbanovo – Bohatá. Komárno. Kézirat az Etnológiai Központ Adattárában. 15 p.

Erdélyi Pál
é.n.         Ógyalla története. 5 p.

Erdélyi Tímea
2002    Ógyalla – Bagota-i református egyház története. 2 p.

Gáspár, Peter–Kožela, Stanislav–Rusina, Ivan–Mudrončík, Miloslav–Lipovský, Miroslav
é.n.    Ponuka na reštaurovanie súsošia sv. Jána Nepomuckého v Hurbanove – miestna časť Bohatá. Kézirat az Etnológiai Központ Adattárában. H.n. 21 p.

Chalupeczky József
é.n.a    Konkoly-Thege Miklós137 által felépített kápolna története (lejegyezte Bagin Árpád). Kézirat az Etnológiai Központ Adattárában. 1 p.
é.n.b     Kultúra – Szokások – babonák. Kézirat az Etnológiai Központ Adattárában. 20 p.
é.n.c    Cigányok. Kézirat az Etnológiai Központ Adattárában. 7 p.

Konkoly Thege Miklós
é.n.    Visszaemlékezések. H.n. 19 p.