Sacralis kisemlék-kutatás Magyarországon

Még 1977-ben meg­je­lent mun­ká­já­ban is így sum­máz, pa­na­szol Bá­lint Sán­dor: „A ha­zá­ban ta­lál­ha­tó ba­rok­kos temp­lo­mi és út men­ti ke­resz­tek vál­to­za­ta­i­val, ren­del­te­té­sé­vel  mű­vé­szet­tör­té­ne­ti és nép­raj­zi ku­ta­tá­sunk be­ha­tó­an még nem fog­lal­ko­zott. Ez utób­bi­nak leg­fel­jebb a te­me­tői fej­fák, sír­ke­resz­tek szám­ba­vé­te­lé­re volt gond­ja […] Rend­sze­res szám­ba­vé­tel­ük, mél­ta­tá­suk még az el­jö­ven­dő folk­lór-, il­le­tő­leg nép­mű­vé­sze­ti ku­ta­tás fel­ada­ta. Egy­elő­re csak ada­lé­kok­kal ren­del­ke­zünk” (Bá­lint 1977, I: 345, 349). Most te­kint­sünk el at­tól, hogy az el­múlt 60 év nem te­rem­tett ép­pen ked­ve­ző lég­kört ilyen vizs­gá­la­tok­ra, ész­re­ve­het­jük, hogy Bá­lint Sán­dor fe­jén ta­lál­ta a szö­get, rá­mu­tat­va e te­ma­ti­ka két szék kö­zé eset­t, el­ha­nya­golt, mar­gi­ná­lis hely­ze­té­re. El­ha­nya­gol­ja a mű­vé­szet­tör­té­net (fő­leg az ú.n. pri­mi­tív al­ko­tá­sok­kal fog­lal­ko­zó ága; egyéb­ként el­ha­nya­gol­ja, mint a pro­vin­ci­á­lis mű­vé­szet­nek is pe­rem­te­rü­le­tét), az épí­tés­tör­té­net, a né­pi épí­té­szet ku­ta­tá­sa; val­lás­tu­do­má­nyok, egy­ház­tör­té­net; a tár­gyi nép­rajz (né­pi épí­té­szet, fa­lu­kép, „nép­mű­vé­szet”: el­ha­nya­gol­ja, mint a vá­ro­si, pol­gá­ri kul­tú­rá­val érint­ke­ző ha­tár-je­len­sé­get), a folk­lór (val­lá­si nép­rajz, né­pi val­lá­sos­ság, sacralis nép­élet, nép­szo­kás­ok, hi­e­del­mek, né­pi be­teg­ség fo­ga­lom – gyó­gyí­tás, folk­lór­al­ko­tá­sok).
Két­ség­te­len, hogy az ed­di­gi vizs­gá­la­tok a fen­ti szem­pont­ok va­la­me­lyik­ét elő­tér­be he­lyez­ték: Mal­onyai De­zső a dí­szí­tő­mű­vé­szet, Olasz Fe­renc in­kább az esz­té­ti­kum, a köl­tő­i­ség irá­nyá­ból kö­ze­lí­tett, míg  Rét­he­lyi Je­nő, Fe­ke­te Já­nos, Szil­ágyi Ist­ván a tör­té­ne­ti ki­ala­ku­lás­ra, és a pon­tos le­írás­ra he­lyez­ték a hang­súlyt. Ezen em­lé­kek funk­ci­ó­ját, a kö­zös­ség­ben be­töl­tött sze­re­pü­ket, a kö­zös­ség sze­re­pét, il­let­ve a hi­e­del­mi hát­te­rü­ket Vajkai Au­rél, Var­ga Fe­renc, Lisz­ka Jó­zsef, Tüs­kés Gá­bor és Knapp Éva, va­la­mint Len­gyel Ág­nes és Lim­bach­er Gá­bor vizs­gál­ták. A sok szem­pon­tú szin­te­ti­zá­lás – Bá­lint Sán­dor in­ten­ci­ói ér­tel­mé­ben – még leg­in­kább az ő mun­ká­ik­ban va­ló­sult meg.
Ha­tár­te­rü­let ku­ta­tá­sa nem­csak az ál­lan­dó „ha­tár­sér­tés” ve­szé­lyé­vel, bu­kás, té­ve­dés, mel­lé­fo­gás le­he­tő­sé­gé­vel jár, hi­szen nem le­he­tünk kel­lő­en já­ra­to­sak en­­nyi tu­do­mány­ág­ban. Ugyan­ak­kor, az in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tés­nek min­den örö­mé­vel és kí­nál­ko­zó gaz­dag le­he­tő­sé­gé­vel is együtt jár, ami­ért ér­de­mes és kell vál­lal­ni a „fel­fe­de­ző” út koc­ká­za­tát.  Ne akar­juk te­hát újabb tu­do­mány-szak szá­má­ra ki­sa­já­tí­ta­ni, újabb tu­do­mány-ágat lét­re­hoz­ni, sőt ép­pen el­len­ke­ző­leg: tud­va és lát­va azt, hogy a „sza­kok” mes­ter­sé­ges konst­ruk­ci­ó­ink csu­pán a jobb meg­ér­tés, rög­zí­tés és rend­sze­re­zés cél­já­val: amen­­nyi­re le­het, az ös­­sze­füg­gé­se­ket kel­le­ne ke­res­ni, meg­mu­tat­ni. És mind­ezt öku­me­ni­kus szem­lé­let­tel, öröm­mel és tisz­te­let­tel fe­dez­ve fel, is­mer­ve fel  más  fe­le­ke­ze­tek, val­lá­sok ér­té­ke­it, szép­sé­ge­it, föl­fo­gá­sát  – mint ahogy azt Bá­lint Sán­dor is tet­te.
Mert köz­té­ri sacralis em­lé­ke­ink nem „tár­gyak”, „ob­jek­tu­mok”: mö­göt­tük – és ezt kell ke­res­ni, ki­de­rí­te­ni – kö­zös­sé­gi, vagy egyé­ni  szen­ve­dés, (sors)c­sapá­sok, élet­ve­sze­de­lem, ha­lál il­let­ve ezek­ből meg­me­ne­kü­lés, efö­löt­ti öröm, ezért va­ló há­la­adás, az állít­tató(k) áhí­ta­ta, hi­te, re­mény­ke­dé­se áll (Szé­kely 1995, 236–237).  hit­vi­lá­gi-, hi­e­de­lem hát­tér is­me­re­te nél­kül sok­szor csak a „tár­gyat” (anyag, for­ma,  szí­ne­zés, ké­szü­lés ide­je, ál­lít­ta­tás he­lye) rög­zít­jük – jobb híjján.
Ezen ma­gos­ra ál­lí­tott mér­ce mel­lett vizs­gál­juk meg a ku­ta­tás mai, ma­gyar­or­szá­gi ál­lá­sát (ez­alatt el­ső­sor­ban a cson­ka ha­zát ér­tem, de a kul­tu­rá­lis je­len­sé­gek nem is­mer­nek mes­ter­sé­ges ha­tá­ro­kat). Kor­lá­taim – az idő rö­vid­sé­ge –  mi­att ez alig le­het több „név­sor­ol­va­sás”-nál, – mint Lisz­ka Jó­zsef szel­le­me­sen meg­je­gyez­te, de még ta­lán az sem tö­re­ked­het tel­jes­ség­re. (Az eset­le­ges ki­ha­gyás te­hát nem ér­ték­íté­let, csak hely-, időszűke il­let­ve tá­jé­ko­zat­lan­sá­gom ro­vá­sá­ra íran­dó).
Vé­gig­fut­va a té­ma ha­zai iro­dal­mán, öröm­mel ál­la­pít­hat­juk meg, hogy a Bá­lint Sán­dor je­lez­te hi­ány csök­ke­nő­ben van. Jel­leg­ze­tes, hogy az e tár­gyú mun­kák zö­me a rend­szer­vál­toz­ta­tás utá­ni évek­ben lá­tott nyom­da­fes­té­ket. (Mind­egy, hogy asz­tal­fi­á­ban la­pu­ló kéz­irat ke­rült elő, vagy más is, Bá­lint Sán­dor­hoz ha­son­ló­an érez­ve e hi­ányt, ne­ki­du­rál­ta ma­gát). A Ma­gyar nép­rajz VII. kö­te­te Bárth Já­nos ál­tal írott fe­je­ze­té­ben ta­lá­lunk rö­vid ös­­sze­fog­la­lást (Bárth 1990, 353–354). A ma­gyar­ság nép­raj­za Schwartz Elem­ér meg­fo­gal­maz­ta igen rö­vid fe­jez­té­ben még csak meg sem em­lít­te­tik.
A vál­to­zást jól jel­zi, hogy 2003 szep­tem­be­ré­ben már kon­fe­ren­ci­át is ren­dez­tek Szom­bat­he­lyen e té­ma­kör­ben.
A ha­zai mun­ká­kat tárgy­kö­rök sze­rint pró­bá­lom szám­baven­ni. Az in­kább el­mé­le­ti jel­le­gű alap­ve­té­sek (Bartha Elek, Bá­lint Sán­dor – Bar­na Gá­bor, Sághy Mar­i­an­ne) mel­lő­zé­sé­vel az anyag­köz­lő, te­ma­ti­kus jel­le­gű mun­ká­kat, az azok föl­ve­tet­te prob­lé­má­kat em­lí­te­ném elő­ször.

Kő­lám­pá­sok

Az ú.n. „kő­lám­pá­sok” csak az or­szág nyu­ga­ti ha­tá­ra kö­ze­lé­ben, va­la­mint az ah­hoz csat­la­ko­zó őr­vi­dé­ken, s to­vább Auszt­ria, Szlo­vé­nia, Né­met­or­szág te­rü­le­tén for­dul­nak elő. Nem (min­dig) tisz­tá­zott funk­ci­ó­ja (jel­zés, vé­de­lem,  em­lé­ke­zés), he­lye (te­le­pü­lés szé­le, fő­te­re, te­me­tő) és nem ha­tá­rol­ha­tó el éle­sen a szent­ké­pes osz­lo­pok­tól (Csemegi 1941).

Ke­resz­tek

Ta­lán leg­ré­geb­bi em­lé­künk a Mag­yarc­sanád ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó ú.n. Kun Lász­ló, 16. szá­za­di ke­reszt­je (Trogmayer 1980/81, 91–95). Bá­lint Sán­dor em­lít ha­son­lót Szász­vá­ros (Hunyad vm.) ha­tá­rá­ban (Bá­lint 1977, I: 344). A 17–18. szá­za­di csí­ki kő­ke­resz­tek­ről Far­kas Irén írt szép ta­nul­mányt.  Rét­he­lyi Je­nő a keszt­he­lyi, Fe­ke­te Já­nos a kis­kun­fél­egy­há­zi, Tüs­kés Gá­bor az Abaliget-Orfű te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó ke­resz­te­ket, azok sacralis tér-szer­ve­ző ha­tá­sát, ha­gyo­má­nya­it, for­má­ját, anya­gát és an­nak vál­to­zá­sát az idők fo­lya­mán ír­ták le rész­le­te­sen.

Ká­pol­nák

Szer­te­ága­zó kér­dés­kö­ré­ből csak az ere­de­tét emel­ném ki. Gyak­ran ol­vas­ha­tó né­zet, hogy a köz­té­ri ká­pol­nák ma is­mert, lát­ha­tó for­má­it  a hó­dolt­ság utá­ni né­met te­le­pe­sek ho­no­sí­tot­ták meg ná­lunk. Ho­lott az óke­resz­tény ká­pol­nák (cel­la tri­chora: Óbu­da, Pest; cel­la sep­ti­cho­ra Óbu­da) után Bras­só (11. sz.), Pécs (1270), Széke­lyud­varhe­ly, Bar­caszent­péter (13. sz.), Geréc (Ba­ra­nya vm. 1330), Abafá­ja (1336), Csík­mind­szent (1494), Bot­fa­lu, Tat­rang, Gya­lu, Lábod (1554, Ba­ra­nya vm.) kö­zép­ko­ri ká­pol­ná­i­ról is tu­dunk.

Szent­há­rom­ság szob­rok

Bár kul­tu­sza a kö­zép­ko­rig vis­­sza­nyú­lik (Lantosné 1977; Lan­tosné 2002),  a ha­zai em­lé­kek az 1600-as évek kö­ze­pé­től kezd­ve je­len­nek meg az or­szág nyu­ga­ti szé­lén, ke­let fe­lé ha­lad­va for­má­ja (^ át­met­sze­tű osz­lop he­lyett ? és ¦ át­met­sze­tű­ek is), iko­nog­rá­fi­á­ja (mel­lék­alak­ok!), el­he­lye­zé­se  (nem min­dig és csak vá­ro­sok fő­te­rén), ál­lít­ta­tó­ja  meg­vál­to­zik: a kegy­úri ala­pí­tá­sok után kö­zös­sé­gi , majd egyé­ni-csa­lá­di ala­pí­tá­sok fi­gyel­he­tők meg (Askercz 1973, 158–163; Lim­bach­er 2003; Lan­tosné 2003). Az em­lék­mű­vek tér- és kul­tusz-szer­ve­ző sze­re­pén (sza­bad­té­ri mi­se, li­tá­nia; bú­csú­sok stá­ci­ó­ja, bú­csúz­ta­tó il­let­ve fo­ga­dó-he­lye, úr­na­pi sá­tor he­lye) ezen em­lék­kel, il­let­ve a Szent­há­rom­ság tisz­te­le­té­vel ös­­sze­füg­gő ú.n. „lá­to­má­sos”, hal­lo­má­sos („sú­gás”) él­mé­nyek­re is ki­tér Lim­bach­er Gá­bor.

Kép­osz­lo­pok

A szak­iro­da­lom eze­ket is gyak­ran né­met te­le­pe­sek meg­ho­no­sí­tot­ta ha­gyo­mány­nak tart­ja (Lantosné 2002, 157;  Perg­er 1993), ho­lott szín­ma­gyar te­rü­le­ten is már ko­rán vol­tak ilyen jel­le­gű lé­te­sít­mé­nyek: 1645 Nagy­sző­lős: Kű ke­pe, 1694 tá­ján: Fitod-Szentlélek (Csík), Vereskép; 1699 Jász­be­rény: Kő­kép u. mai ut­ca­név is őr­zi em­lé­két

Az ú.n. Szo­mo­rú Krisz­tus em­lé­kek is csak a Mátraverebély–Jászjákóhalma–Kiskunfélegy­háza vo­nal­tól nyu­gat­ra, fő­leg Fel­vi­dé­ken és Du­nán­túl is­mer­tek ed­dig.

Má­ria em­lé­kek

A Má­ria-em­lé­kek kö­zül a rit­káb­ba­kat, kü­lön­le­ge­seb­be­ket emel­ném ki. A ma­gyar ko­ro­ná­val áb­rá­zolt köz­té­ri Má­ria szo­bor (Ma­gyar­or­szág ki­rály­nő­je, Patrona Hun­gari­ae) a nyu­ga­ti országfél­ben gya­ko­ri (Kolta, Hosszúpereszteg, Mony­orók­erék, Mer­se­vát stb.), ke­let fe­lé egy­re rit­kább; az Immac­u­la­ta  áb­rá­zo­lá­sok el­osz­lá­sa sok­kal egyen­le­te­sebb. Az ú.n. kis­kun Ma­don­nák (há­zak hom­lok­za­ti fül­ké­jé­ben el­he­lye­zett kis­mé­re­tű szob­rok) vi­szony­lag kis te­rü­let jel­leg­ze­tes al­ko­tá­sai. Önál­ló Piétà áb­rá­zo­lás a nyu­ga­ti ha­tár­szél ki­vé­te­lé­vel – Laj­taszent­györ­gy, Fer­tőszent­mik­lós, Sopron­bán­fal­va, Pá­li, Nagylózs, Szarv­kő, Balf, Héder­vár (Szé­kely 2002); Hegy­fa­lu, Zalagyömörő (Olasz 1978) – rit­ka (Szelevény), ke­resz­tek lá­ba­za­ti fül­ke-cso­port­ja­ként gya­ko­ribb. En­nek ér­de­kes vál­to­za­ta, ami­kor a ke­resz­ten nincs cor­pus, csak az át­ve­tett ha­lot­ti le­pel s a lá­ba­za­ton ta­lál­ha­tó nagy­obb­méretű Piétà (pl. Kéthe­ly, So­mogy vm.). Kü­lön­le­ges for­má­ja a sza­bad­té­ri öl­töz­te­tős Má­ria szo­bor, en­nek szandai pél­dá­ját Lim­bach­er Gá­bor dol­goz­ta fel min­ta­sze­rű­en több ta­nul­má­nyá­ban (tár­gyi em­lé­kek, szo­ci­olo­giai ös­­sze­füg­gé­sek, hi­e­del­mi hát­tér, lá­to­más-él­mé­nyek).

Egyes szen­tek köz­té­ri em­lé­kei

Az Or­bán-áb­rá­zo­lá­sok iko­nog­rá­fi­á­ja vál­to­zó: hol pá­pai ti­a­rá­val, hol püs­pö­ki or­ná­tus­ban je­le­nik meg (I. Or­bán pá­pa † 230; Or­bán, lan­gre­si püs­pök †450 kö­rül), s ez va­ló­szí­nű­leg to­vább con­t­a­m­inálódik az ortho­dox­iában tisz­telt Or­bán szen­tek alak­já­val is (Grynaeus 2002, 34–35). Bár 1370-ben már tu­dunk Or­bán sző­lő­ről Nagy­vá­ra­don, két­ség­te­len­nek lát­szik, hogy kö­zép­kor vé­gi (Bártfa, Szászbogác­s) és a 17. szá­zad­tól föl­len­dü­lő kul­tu­sza: szob­rok, ke­resz­tek, ká­pol­nák (Kas­sa, Kut­nár, stb.) egy ré­sze a be­te­le­pült né­met pol­gár­ság-pa­raszt­ság sző­lő­kul­tú­rá­já­hoz köt­he­tő (Luk­ács 1988). Más ré­sze vi­szont nem: Lisz­ka Jó­zsef (bő­vít­he­tő!) ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ban és tér­ké­pén kö­zölt (Liszka 2000, 129, 136) hely­sé­gek kö­zül 33 nagy­részt, vagy tel­je­sen ma­gyar te­le­pü­lés. (A 20. szá­zad ele­ji né­met mig­rá­ció nem ezek­be a köz­sé­gek­be történ­t!)2  Kü­lö­nös – és egy­elő­re ne­he­zen föl­old­ha­tó – el­lent­mon­dás van a (védő)szent és a nép­ha­gyo­mány ki­fe­je­zet­ten go­nosz Or­bán alak­ja kö­zött.
Szent Ven­del „me­ri­nói bir­ka­há­ton” ér­ke­zett ha­zánk­ba a 18. szá­zad kö­ze­pén. El­ter­je­dé­sét Gu­lyás Éva (Gu­lyás 1986) tér­ké­pe rög­zí­tet­te elő­ször, ez azon­ban ki­egé­szí­ten­dő: Lisz­ka Jó­zsef 70 + 3 (Liszka 2000, 81 skk), va­la­mint Lan­tosné Im­re Má­ria ada­ta­i­val (Ba­ra­nya 11, Tol­na 21 szo­bor), ma­gam Kül­ső-So­mogy­ban 11 em­lé­két ta­lál­tam, fel­tű­nő­en egye­net­len el­osz­lás­ban. Jól meg­fi­gyel­he­tő a ba­rokk-em­pi­re pol­gá­ri öl­tö­zé­kű, nyu­gat-eu­ró­pai ju­hász­föl­sze­re­lé­sű Szent Ven­del fo­ko­za­tos „meg­ma­gya­ro­so­dá­sa” (öl­tö­zék, ju­hász­kam­pó, ka­bak­tök, ta­risz­nya; a mel­let­te áb­rá­zolt juh min­dig me­ri­nói!)
Nepo­mu­ki Szent Já­nos ese­té­ben ugyan­ez ér­vé­nyes: Tüs­kés Gá­bor és Knapp Éva „kvan­ti­ta­tív elem­zé­si kisér­let”-ük­ben  300 ada­tot so­rol­nak föl, eb­ből 177 da­tál­ha­tó; de Lisz­ka Jó­zsef a mai Dél­nyu­gat-Szlo­vá­kia te­rü­le­té­ről még 99-et mu­tat be tér­ké­pén; Silling Ist­ván a Dél­vi­dé­ken to­váb­bi 17-et em­lít, ezek egye­sí­té­se utá­ni adat­tár­ból már sok­kal biz­to­sabb kö­vet­kez­te­té­sek von­ha­tók le.
Meg­fon­to­lan­dó és meg­vizs­gá­lan­dó az a né­zet is, hogy e két Habs­burg „bi­ro­dal­mi szen­t” (és a har­ma­dik­ként hoz­zá­juk csat­la­ko­zó Szent Fló­ri­án – Fel­ső Auszt­ria vé­dő­szent­je!) tisz­te­le­té­nek fe­lül­ről irá­nyí­tott és tá­mo­ga­tott be­ve­ze­té­se mi­ért és men­­nyi­ben volt az el­né­me­te­sí­tés prog­ram­já­nak esz­kö­ze. Fel­tű­nő ugyan­is, hogy ma­gyar szen­tek­nek (Szent István3, Szent Lász­ló, Szent Im­re; a ma­gyar női szen­tek­ről nem is be­szél­ve!) alig van/ma­radt köz­té­ri em­lé­ke (temp­lo­mi áb­rá­zo­lá­suk gya­ko­ribb!) – éle­seb­ben fo­gal­maz­va: „még a szent­je­in­ket is igye­kez­tek el­ven­ni tő­lünk”. Meg­erő­sít­het ben­nün­ket eb­ben az, ha Szent Ven­del és Nepo­mu­ki Szent Já­nos ke­let fe­lé egy­re gyé­rü­lő em­lé­ke­it ös­­sze­vet­jük a Szent Lász­ló­hoz kap­csolt szen­tku­tak és bel­ső ke­let­ke­zé­sű, spon­tán, nem, fe­lül­ről su­gal­ma­zott le­gen­dák/mon­dák előb­bi­e­ké­től egé­szen el­té­rő el­ter­je­dé­si tér­ké­pé­vel (Ma­gyar 1998, 94, 262) És: en­nek el­le­né­re  ezek a mon­dák át­men­tek a Kár­pát-me­den­cei ki­sebb­sé­gek száj­ha­gyo­má­nyá­ba is!
A ma­gyar szen­tek­hez ha­son­ló­an, ér­de­kes mó­don igen cse­kély a nép­sze­rű fran­cis­ká­nus szen­tek: Szent Fe­renc, Pád­u­ai Szent An­tal köz­té­ri szob­ra­i­nak szá­ma. Itt is – az előb­bi­ek­hez ha­son­ló­an – temp­lo­mon be­lü­li szob­ra­ik szá­ma igen ma­gas!
Egy­elő­re ma­gya­rá­za­tot kí­ván egyes szen­tek (szob­rai) ki­csi­nyí­tő kép­zős alak­ja (Orbánka, Já­nos­ka, Antalka stb.). Ez le­het „bi­zal­mas vi­szony”, köz­vet­len­ség ki­fe­je­ző­je, de egyéb is.

Kál­vá­ri­ák

Igen szé­les ská­lá­juk mi­att le­he­tet­len bár­mi­fé­le ha­tár­vo­na­lat húz­ni (épí­tett, igen gaz­dag kál­vá­ri­ák, pl. Sel­mec­bá­nya, Kő­szeg › fa­lu­szé­li, te­me­tői há­rom egy­sze­rű ke­reszt). Kö­zép­ko­ri kál­vá­ri­ák­ra uta­ló ada­tok van­nak: Pécs 1270 ?, Bakony­bél, Ba­da­csony (Márkusné 1999, 245–246), de ezek a kál­vá­ri­ák nem ma­rad­tak meg, a ma lát­ha­tók a 17. szá­zad kö­ze­pé­től ke­let­kez­tek: leg­na­gyobb ré­szük Nyu­gat-Du­nán­túl ta­lál­ha­tó (Szil­ágyi 1980; Szil­ágyi 2000; Szil­ágyi 2001; Lan­tosné 1996): Nagy­szom­bat, Sopron­bán­fal­va, Pá­li, Kis­mar­ton, Po­zsony–Má­ria­völgy, Besz­ter­ce­bá­nya, Pá­pa, Veszp­rém–Fi­u­me, Lé­va, Vác, Pest–Epreskert; a 19. szá­zad­ban na­gyobb szám­ban a né­met telepes­faluk­ban). Hely­ze­tük­ről (te­le­pü­lés­hez kö­ze­li ter­mé­sze­tes vagy mes­ter­sé­ges emel­ke­dőn), tá­jo­lá­suk­ról (több­nyi­re a te­le­pü­lés fe­lé te­kint) ke­vés ada­tunk van. A kál­vá­ria stá­ci­ók út­vo­na­la szán­dé­ko­san ne­he­zí­tett: Krisz­tus ke­reszt­út­já­nak szen­ve­dé­sét idé­zi. (Szél­ső­sé­ges pél­dá­ja a csík­somlyai ú.n. Jé­zus há­gó­ja)

Vi­har­ha­ran­gok

Ezidáig csak szűk te­rü­let­ről: Sze­ged ki­su­gár­zá­sá­ban is­mer­tek a – fő­ként sző­lő­he­gyek­ben föl­ál­lí­tott – ú.n. vi­har­ha­ran­gok (Domaszék, Zá­kány­szék, Röszke, Sán­dor­fal­va és még a be­éke­lő­dő Kiskun­dorozs­ma te­rü­le­tén is). A ha­ran­gok mel­lett rend­sze­rint fe­szü­let is áll(t), a kis­mé­re­tű ha­ran­gok­kal kö­tött ri­tu­á­lé mel­lett csak vi­har el­len volt sza­bad ha­ran­goz­ni.

Ha­rang­tor­nyok

A fa­tor­nyok­ról két igen jó tanúlmán­nyal ren­del­ke­zünk: Ba­logh Ilo­náé még  1935-ben je­lent meg, Ko­vács Jó­zse­fé 1999-ben, A kál­vá­ri­ák­hoz ha­son­ló­an itt is föl­me­rül a kér­dés: hol húz­zuk meg a ha­tárt? Ha­rang­tor­nyok ese­té­ben ta­lán kön­­nyebb a vá­lasz, mert köz­tu­dott, hogy  a leg­gyö­nyö­rűbb nyír­sé­gi, er­dé­lyi, fel­vi­dé­ki ha­rang­lá­ba­kat „egy­sze­rű”, „fa­lu­si” ács­mes­te­rek re­me­kel­ték. Az em­lí­tett mo­nog­rá­fi­ák­ba vi­szont az egy­sze­rűbb fa­tor­nyok nem ke­rül­tek be­le (pl. Me­szes, Pál­háza, Ógyal­la stb.), pe­dig ké­zen­fek­vő­nek lát­szik, hogy ezen egy­sze­rűbb al­ko­tá­sok ese­té­ben job­ban ér­vé­nye­sül­he­tett a he­lyi, né­pi íz­lés és ha­gyo­mány. Szer­ke­ze­ti és sti­lá­ris szem­pont­ból nem vá­laszt­ha­tók el éle­sen temp­lo­mok fa tor­nya­i­tól sem. Ala­pos adat­gyűj­tés bir­to­ká­ban meg­vizs­gá­lan­dó a szok­nyás és a négy fia­tor­nyos épít­mé­nyek el­ter­je­dé­si te­rü­le­te, hogy eb­ből is le tud­juk von­ni a he­lyes kö­vet­kez­te­té­se­ket (szé­ke­lyek? – hu­szi­ták?)
Szá­mos he­lyen ta­lál­ha­tók kő­tor­nyok  is, ezek kul­ti­kus (misézőhe­ly, ha­ran­go­zó hely), jel­adó-, va­la­mint a kö­zös­sé­gi élt­ben be­töl­tött sze­re­pe még meg­vi­lá­gí­tás­ra vár. (Va­ló­szí­nű­leg igen nagy te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek­re szá­mít­ha­tunk: pl. so­mo­gyi pusz­ták, fa­lu­ré­szek, temp­lom nél­kü­li fa­luk ha­rang­tor­nyai ese­té­ben).

Temetők

A te­me­tők sacralis kis­em­lé­kei több­fé­lék:
1.     te­me­tői ke­resz­tek: ezek az útmen­tiek­től nem, vagy alig kü­lön­böz­nek, csu­pán kul­ti­kus sze­re­pük más (dí­szí­tés idő­pont­ja; vi­lá­go­lás a má­sutt vagy is­me­ret­len he­lyen nyug­vók em­lé­ké­re)
2.     ra­va­ta­lo­zó épü­le­tek
3.     sír­je­lek.

Itt a ka­to­li­kus és pro­tes­táns (fő­ként re­for­má­tus) em­lé­kek lé­nye­ge­sen kü­lön­böz­nek. A sír­ke­resz­tek sok­kal ki­sebb va­ri­á­ci­ós és dí­szí­té­si le­he­tő­sé­get kí­nál­nak (for­ma, szí­ne­zés, ma­gas­ság), mint a fej­fák, utób­bi­ak fel­ira­tai szá­má­ra is na­gyobb hely jut. Nem elég­gé ku­ta­tot­tak a fej­fák fel­ira­tai (nem egy­szer egyes szám el­ső sze­mély­ben szó­ló szö­veg!), for­má­já­nak, ún. dí­szí­té­sé­nek szemi­otiká­ja5, a fej­fák tá­jo­lá­sa és az ú.n. láb­fák kér­dé­se, va­la­mint a (nem egé­szen szo­ro­san ide tar­to­zó) sír­ásás, a sír­gö­dör for­má­ja (ún. pad­ma­lyos sí­rok és ezek vál­to­za­tai!).

Szent­for­rá­sok, szen­tku­tak

Írott em­lé­kek a 12. szá­zad­tól, a ha­gyo­mány azon­ban már Szent Ist­ván és Szent Lász­ló alak­­já­val, éle­té­vel (ké­sőbb más je­len­tős sze­mé­lyi­sé­gek­kel is) ös­­sze­kap­csol­ja e gyó­gy-, és za­rán­dok­he­lye­ket. Az it­te­ni sacralis kis­em­lé­kek (for­rás­fog­la­lás, ká­pol­na, ke­reszt, szob­rok) mel­lett te­hát igen fon­tos az ezek­hez és nö­vény­ze­tük­höz kap­cso­ló­dó szo­ká­sok, hi­e­del­mek (ke­let­ke­zés és oly­kor el­mú­lás, gyógy­ulá­sok (föl­tű­nő gya­ko­ri­ság­gal szem-, bőr és izü­le­ti be­teg­sé­gek!) mon­dái, „lá­to­má­sos” él­mé­nyek rög­zí­té­se, vizs­gá­la­ta.

Iro­da­lom

Asker­cz Éva
1973      Ba­rokk pes­tis­em­lé­kek a Sop­ron kör­nyé­ki fal­vak­ban. Arrabona 15, 149–168. p.
1993      Ba­rokk út men­ti szob­rok Észak­nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon. In A Kis­al­föld né­pi épí­té­sze­te. Szerk. Cse­ri Mik­lós – Perg­er Gyu­la. Szent­end­re – Győr: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um – Xan­tus Já­nos Mú­ze­um, 385–394. p.

Bal­as­sa Iván
1989      A ma­gyar fal­vak te­me­tői. Bu­da­pest: Cor­vi­na.

Bá­lint Sán­dor
1943     Sacra Hun­gari­a. Ta­nul­má­nyok a ma­gyar val­lá­sos nép­élet kö­ré­ből. Kas­sa: Ver­i­tas.
1973    Ka­rá­csony, hús­vét, pün­kösd. A nagy­ün­ne­pek ha­zai és kö­zép-eu­ró­pai ha­gyo­mány­vi­lá­gá­ból. Bu­da­pest: Az Apos­to­li Szent­szék Könyv­ki­adó­ja.
1977     Ün­ne­pi ka­len­dá­ri­um. A Má­ria-ün­ne­pek és je­le­sebb na­pok ha­zai és kö­zép-eu­ró­pai ha­gyo­mány­vi­lá­gá­ból  I–II. Bu­da­pest: Szent Ist­ván Tár­su­lat.

Bá­lint Sán­dor – Bar­na Gá­bor
1994      Bú­csú­já­ró ma­gya­rok. A ma­gyar­or­szá­gi bú­csú­já­rás tör­té­ne­te és nép­raj­za. Bu­da­pest: Szent Ist­ván Tár­su­lat.

Ba­logh Ilo­na
1935      Ma­gyar fa­tor­nyok [II.] Bu­da­pest  /Néprajzi fü­ze­tek 1./

Bar­na Gá­bor
1993     A kis­kun­sá­gi Má­ria-szob­rok ere­de­té­ről. Nép­raj­zi Ér­te­sí­tő 75, 207–214. p.
2003      Egy szent rak­tár. Tár­gyak szim­bó­lu­mok, kom­mu­ni­ká­ció. Sze­ged: Nép­raj­zi Tan­szék  /Devotio Hun­garo­rum 10./

Bartha Elek
1990      A szak­rá­lis cé­lú ha­tár­be­li épít­mé­nyek funk­ci­o­ná­lis kér­dé­sei – ke­resz­tek – szob­rok – ká­pol­nák. Ház és Em­ber 6, 219–226. p.
2001      Útmen­ti ke­resz­tek a gö­rög ka­to­li­ku­sok ha­gyo­má­nyos hit­élet­ében. In „Nyisd meg, Uram, szent aj­tó­dat…” Kö­szön­tő kö­tet Er­dé­lyi Zsu­zsan­na 80. szü­le­tés­nap­já­ra. Szerk. Bar­na Gá­bor. Bu­da­pest: Szent Ist­ván Tár­su­lat, 186–195. p.

Bárth Já­nos
1990      Né­pi val­lá­sos­ság. In  Ma­gyar Nép­rajz VII. Nép­szo­kás, nép­hit, né­pi val­lá­sos­ság. Fősz­erk. Dö­mö­tör Tek­la. Bu­da­pest: Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 329–424. p.
1996    „Urusos kút” és Szent Lász­ló ha­gyo­mány Orosz­he­gyen. Ethno­graphia 107, 73–83. p.
2000      A vígasz­taló Nap­baöltözött As­­szony. Cso­dás gyógy­ulá­sok egy­há­zi vizs­gá­la­ta Csík­som­lyón 1784-ben. Sze­ged.

Bos­nyák Sán­dor
2001      Ma­gyar Bib­lia. Bu­da­pest.

Cse­me­gi Jó­zsef
1941      Kö­zép­ko­ri kő­lám­pá­sok Sop­ron te­rü­le­tén  Sop­ro­ni Szem­le  5, 185–195. p.

Cse­ri Mik­lós szerk.
1995      Nyu­gat-Du­nán­túl né­pi épí­té­sze­te. Szent­end­re–Szom­bat­hely: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um – Savaria Mú­ze­um.

Cse­ri Mik­lós – Perg­er Gyu­la szerk.
1993      A Kis­al­föld né­pi épí­té­sze­te.  Szent­end­re–Győr: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um – Xan­tus Já­nos Mú­ze­um.

Dá­vid Áron
2003      Szent Ke­reszt tiszteletére…   Jászszen­tan­drás.

Dá­vid Lász­ló
1981      A kö­zép­ko­ri Udvarhelyszék mű­vé­sze­ti em­lé­kei. Bu­ka­rest: Kri­te­ri­on.

Far­kas Irén
2001      Ti­zen­nyol­ca­dik szá­za­di csí­ki fa­ra­gott kő­ke­resz­tek. In Né­pi val­lá­sos­ság a Kár­pát-me­den­cé­ben 5: 1. Szerk. S. Lack­ovits Emő­ke – Mé­szá­ros Ve­ro­ni­ka. Veszp­rém: Veszp­rém Me­gyei Mú­ze­u­mi Igaz­ga­tó­ság, 67–86. p.
Fe­ke­te Já­nos
1984      Kis­kun­fél­egy­há­zi útmen­ti ke­resz­tek. Ethno­graphia 95, 80–106. p.
Füge­di Már­ta – Viga Gyu­la
1994      A bodrogszen­te­si sír­kö­vek és dí­szít­mé­nye­ik. Ethno­graphia 105, 129–144. p.

Gilyén Nán­dor – Mendele Fe­renc – Tóth Já­nos
1975      A Fel­ső-Ti­sza­vi­dék né­pi épí­té­sze­te. Bu­da­pest.

Gömöri Ilo­na, Gy.
2000     Út men­ti ke­resz­tek, kegy­szob­rok, fal­ifülkék He­ve­sen és ha­tá­rá­ban. Agria 36, 347–384. p.

Gromon András­né – Man­hertz Má­ria
2003      Ká­pol­nák köny­ve. Pil­isvörösvár.

Gry­naeus Ta­más
2002     Fá­ra ag­ga­tott ron­gyok. In Test, lé­lek, ter­mé­szet. Szerk. Bar­na Gá­bor – Kótyuk Er­zsé­bet. Bu­da­pest – Sze­ged /Szegedi val­lá­si nép­raj­zi könyv­tár 9./
2002      Szent An­tal tü­ze.  Bu­da­pest.
2006      So­mo­gyi ké­pek. In Lé­lek és élet. Ün­ne­pi kö­tet S. Lack­ovits Emő­ke tisz­te­le­té­re. Szerk. Selmeczi Ko­vács At­ti­la. Veszp­rém: Veszp­rém Me­gyei Mú­ze­u­mi Igaz­gat­ság, 108–110. p.
2006      Két szent­kút [elő­ké­szü­let­ben]

Gry­naeus Ta­más – Sza­bó Er­zsé­bet
1973      Sacralis nép­mű­vé­sze­ti ér­té­kek a Du­na­ka­nyar­ban. Du­na­ka­nyar Tá­jé­koz­ta­tó 10, 81–85. p.
1975      Sír­je­lek a Du­na­ka­nyar te­me­tő­i­ben. Du­na­ka­nyar Tá­jé­koz­ta­tó 11, 19–40. p.

Gu­lyás Éva
1981    Die Verehrung des heili­gen Wen­delin in Ungar­n. Jahrbuch für Volk­skunde 4, 197–206. p.
1986      Egy őszi pász­tor­ün­nep és eu­ró­pai pár­hu­za­mai. Ada­tok a Ven­del-kul­tusz ma­gyar­or­szá­gi ku­ta­tá­sá­hoz.  Szol­nok: Dam­ja­nich Mú­ze­um.
1994      Út men­ti ke­resz­tek, szob­rok a Jász­ság­ban. In Jász­sá­gi Év­könyv, 110–121. p.

Ha­ran­go­zó Im­re
1998     Egy szé­kely szent­em­ber, az orosz­he­gyi Bá­lint I. Lász­ló. Hon­is­me­ret 1. szám, 56–60. p.

Hév­ví­zi Sán­dor
2006      Bat­tonya hely­ne­vei. Szán­tó Ko­vács Mú­ze­um Év­köny­ve 8, 343–358. p.

Hor­váth Sán­dor
1995     Ke­resz­tek, kő­ké­pek, ká­pol­nák Vas vár­me­gyé­ben. In A Nyu­gat-Du­nán­túl né­pi épí­té­sze­te. Szerk. Cse­ri Mik­lós. Szent­end­re – Szom­bat­hely: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um – Savaria Mú­ze­um, 381–414. p.

Jordán­szky Elek
1836      Ma­gyar Or­szág­ban ’s az ahoz tar­to­zó Ré­szek­ben lé­vő ból­dogsá­gos Szűz Má­ria ke­gye­lem’ Ké­pe­i­nek rö­vid leirása.  Poson­ban.

Józsa Lász­ló
1999      Meg­szen­telt kö­vek. Ká­pol­nák, szob­rok, ke­resz­tek és te­me­tők Kun­szent­már­ton­ban.  Sze­ged: Nép­raj­zi Tan­szék /Szegedi Val­lá­si Nép­raj­zi Könyv­tár 4./

Ju­hász An­tal id.
1978     Sán­dor­fal­va tör­té­ne­te és nép­éle­te. Sán­dor­fal­va.
Kepéné Bi­har Má­ria – Lend­vai Ke­pe Zol­tán
2006     A vend­vi­dé­ki útmen­ti ke­resz­tek „kál­vá­ri­á­ja” [elő­ké­szü­let­ben]

Ko­vács Ákos szerk.
1990      Ha­lál­je­lek.  Bu­da­pest.

Ko­vács Jó­zsef
1999      Fa ha­rang­lá­bak, ha­rang­tor­nyok. Bu­da­pest.

Kunt Er­nő
1983      Te­me­tők nép­mű­vé­sze­te. Bu­da­pest: Cor­vi­na.

Kút­völ­gyi Mi­hály – Nagy And­rás
1982       Ma­gos a ru­ta­fa.  Bu­da­pest: He­li­kon Ki­adó.

Kür­ti Lász­ló – Haj­drik Sán­dor
2001     Lajos­miz­sei ke­resz­tek és szak­rá­lis szob­rok. Cuma­nia 17, 271–302. p.

Lack­ovits Emő­ke, S.
2002      „Ó, ál­dan­dó Szen­thárom­ság”… A szent­há­rom­ság tisz­te­le­te és áb­rá­zo­lá­sai a ba­ko­nyi és a Ba­la­ton-fel­vi­dé­ki val­lá­sos nép­élet­ben. Veszp­rém Me­gyei Mú­ze­u­mok Köz­le­mé­nyei 22, 159–177. p.
2004     Szen­tku­tak a Ba­kony­ban és a Ba­la­ton-fel­vi­dé­ken.  Elő­adás  „A nép­rajz sze­ge­di mű­he­lye” c. kon­fe­ren­ci­án,  Sze­ged, ok­tó­ber 8.

Lan­tosné, Im­re Má­ria
1996      Szak­rá­lis táj és kul­tusz a pé­csi egy­ház­me­gyé­ben. II. Kál­vá­ri­ák és a pas­sió em­lé­kei. Janus Pan­no­ni­us Múzem Év­köny­ve 40, 139–158. p.
2003      Szent­há­rom­ság áb­rá­zo­lá­sok iko­nog­rá­fi­á­ja a Dél-Du­nán­tú­lon. In „Óh, bol­dog­sá­gos Há­rom­ság”. Ta­nul­má­nyok a Szent­há­rom­ság tisz­te­le­té­ről. Szerk. Bar­na Gá­bor. h. n.: Paulus Hun­garus – Kairosz Ki­adó, 139–156. p.
1997      Kő­fa­ra­gó mű­he­lyek és a kő­fa­ra­gás em­lé­kei a Dél-Du­nán­tú­lon. Ethno­graphia 108, 29–58. p.
1998      Szak­rá­lis táj és kul­tusz a pé­csi egy­ház­me­gyé­ben. III. Ká­pol­nák. Janus Pan­no­ni­us Mú­ze­um Év­köny­ve 41–42, 115–147. p.
2002      Szak­rá­lis táj és kul­tusz a pé­csi egy­ház­me­gyé­ben. IV. Szent­há­rom­ság em­lé­kek és útmen­ti szob­rok. Janus Pan­no­ni­us Mú­ze­um Év­köny­ve 44–45, 151–163. p.

Leg­eza Lász­ló
2003     Bur­gen­land. Vár­vi­dék és az őr­ség. Bu­da­pest.

Len­gyel Ág­nes – Lim­bach­er Gá­bor
1997      Né­pi val­lá­sos­ság a Pa­lóc­föl­dön  Ba­las­sa­gyar­mat.

Lim­bach­er Gá­bor
1989       Bú­csú­já­ró­hely a Szent­péter­h­e­gyen. Nóg­rád Me­gyei Mú­ze­u­mok Év­köny­ve 15, 367–383. p.
1991      Má­ri­ács­ka Káponká­ja.  Nóg­rád Me­gyei Mú­ze­u­mok Év­köny­ve 17, 245–283. p.
1994      Pa­lóc­föl­di kis-ká­pol­na tár­gyai tük­ré­ben. Ház és Em­ber 9, 135–160. p.
2001      Ká­pol­nák és ká­pol­na­gon­do­zók Nóg­rád­ban. In Né­pi val­lá­sos­ság a Kár­pát-me­den­cé­ben 5: 1. Szerk. S. Lack­ovits Emő­ke – Mé­szá­ros Ve­ro­ni­ka. Veszp­rém: Veszp­rém Me­gyei Mú­ze­u­mi Igaz­ga­tó­ság, 403–417. p.
2003      A Szent­há­rom­ság kul­tu­sza Nóg­rád­ban kü­lö­nös te­kin­tet­tel a sza­bad­té­ri áb­rá­zo­lá­sok­ra. In „Óh, bol­dog­sá­gos Há­rom­ság”. Ta­nul­má­nyok a Szent­há­rom­ság tisz­te­le­té­ről. Szerk. Bar­na Gá­bor. Bu­da­pest: Paulus Hun­garus – Kairos Ki­adó, 101–138. p. /Szegedi Val­lá­si Nép­raj­zi Könyv­tár 12./
Luk­ács Lász­ló
1988      Szent Or­bán kul­tu­szá­nak em­lé­kei a szé­kes­fe­hér­vá­ri egy­ház­me­gyé­ben. In A szé­kes­fe­hér­vá­ri egy­ház­me­gye ün­ne­pi név­tá­ra. Szerk. Su­lyok Já­nos Ig­nác. 99–113. p.

Lükő Gá­bor
1983      Kis­kun­ság ré­gi kép­fa­ra­gó és kép­met­sző mű­vé­sze­te  Kecs­ke­mét.

Ma­gyar Zol­tán
1996      A széphavasi Sz. Lász­ló ká­pol­na és bú­csú­já­ró­hely. Nép­raj­zi Lá­tó­ha­tár 5, 99–105. p.
1998      Szent Lász­ló a ma­gyar nép­ha­gyo­mány­ban. Bu­da­pest: Osiris.

Ma­jor An­na Edit – Mód Lász­ló
2005      Meg­szen­telt ha­tár. Szen­te­si és Szen­tes kör­nyé­ki útmen­ti ke­resz­tek.  Szen­tes.

Mal­onyai De­zső
1907–1922  A ma­gyar nép mű­vé­sze­te I–V. Bu­da­pest.

Márkus­né Vö­rös Haj­nal­ka
1997     Kál­vá­ri­ák a Ba­kony­ban és a Ba­la­ton-fel­vi­dé­ken. In A Ba­la­ton-fel­vi­dék né­pi épí­té­sze­te. Szerk. Cse­ri Mik­lós – S. Lack­ovits Emő­ke. Szent­end­re – Veszprém: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um – Laczkó De­zső Mú­ze­um, 245–276. p.

Mód Lász­ló – Si­mon And­rás
2003     A sző­lő­vé­dő­szen­tek tisz­te­le­te.  Rubi­con 14, 32–36. p.

Novák Lász­ló
1978      A Du­na-Ti­sza kö­ze te­me­tő­i­nek nép­raj­za. Cuma­nia 5, 219–305. p.

Olasz Fe­renc
1975      Fej­fák. Bu­da­pest: Eu­ró­pa Könyv­ki­adó.
1978      Mind­örök­ké. Bu­da­pest.
1989      Díc­sértessék. Bu­da­pest: Op­ti­mum Ki­adó.

Or­bán Ba­lázs
1868      A Szé­kely­föld le­írá­sa. Pest.

Pa­tai Pál
1977     Ré­gi ha­ran­gok. Bu­da­pest.

Perg­er Gyu­la
1993      Kép­osz­lo­pok a Kis­al­föld­ön.  In A Kis­al­föld né­pi épí­té­sze­te. Szerk. Cse­ri Mik­lós – Perg­er Gyu­la. Szen­tende – Győr: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um – Xan­tus Já­nos Mú­ze­um, 357–384. p.

Pé­ter At­ti­la
1994      Ke­resz­tek Széke­lyud­varhe­lyen.  Széke­lyud­varhe­ly.

Rét­he­lyi Je­nő
1984      Út­szé­li ke­resz­tek Keszt­hely kör­nyé­kén.  Ethno­graphia 95, 53–79. p.

Sághy Mar­i­anne
2005      Is­ten ba­rá­tai. Bu­da­pest.

Sá­ros Lász­ló – Váli De­zső
1993      Ta­nú ez a kő­ha­lom  h.n.

Schop­per Ti­bor
1982     őr­ség. Bu­da­pest.

Schwartz Elem­ér
1943      Val­lá­si nép­rajz. In A ma­gyar­ság nép­raj­za III. Bu­da­pest, 424–426. p.

Sü­me­gi Györ­gy
1980     A kis­kun­sá­gi Ma­don­nák. In A Kis­kun­ság nép­mű­vé­sze­te. Sze­ged, 37–42. p.

Sza­kács Bé­la Zsolt
2002     A Fáj­dal­mas Szent­há­rom­ság (Notgottes) áb­rá­zo­lá­sai a kö­zép­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon.  Ars Hun­gar­i­ca 30, 5–24. p.
2003      Szent­há­rom­ság-áb­rá­zo­lá­sok a kö­zép­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon – ku­ta­tá­si hely­zet­kép. In  „Oh, bol­dog­sá­gos Há­rom­ság” Ta­nul­má­nyok a Szent­há­rom­ság tisz­te­le­té­ről. Szerk. Bar­na Gá­bor. Bu­da­pest: Paulus Hun­garus – Kairos Ki­adó, 13–36. p. /Szegedi Val­lá­si Nép­raj­zi Könyv­tár 12./

Szé­kely Lász­ló
1995    Csí­ki áhí­tat. A csí­ki szé­ke­lyek val­lá­si nép­raj­za. Bu­da­pest: Szent Ist­ván Tár­su­lat.
2002      Hédervár ba­rokk-ko­ri szak­rá­lis em­lé­kei  Arrabona 40, 119–180. p.

Szil­ágyi Ist­ván
1980      Kál­vá­ri­ák. Bu­da­pest: Cor­vi­na.
1995     Vö­rös ke­resz­tek Vas me­gyé­ben. In Nyu­gat-Du­nán­túl né­pi épí­té­sze­te. Szerk. Cse­ri Mik­lós. Szent­end­re – Szom­bat­hely, 415–422. p.
2000     A po­zso­nyi kál­vá­ria to­pog­rá­fi­á­ja. Nép­raj­zi Lá­tó­ha­tár 9, 275–283. p.
2001      A kál­vá­ria­ku­ta­tás hely­ze­te Ma­gyar­or­szá­gon. In Né­pi val­lá­sos­ság a Kár­pát-me­den­cé­ben 5. Szerk. S. Lack­ovits Emő­ke – Mé­szá­ros Ve­ro­ni­ka. Veszp­rém: Veszp­rém Me­gyei Mú­ze­u­mi Igaz­ga­tó­ság, 53–58. p.

Tám Lász­ló
én. [2000 ?] Ke­resz­tek, szen­tek, kál­vá­ri­ák, te­me­tők.  H.n.

Tóth An­tal
2004      Szak­rá­lis em­lé­kek a röszkei ta­nya­vi­lág­ban. Sze­ge­di Mű­hely 44, 187–204. p.

Trog­may­er Ot­tó
1980      A mag­yarc­saná­di kő­ke­reszt. Mó­ra Fe­renc Mú­ze­um Év­köny­ve 1980–1981/1 (1984), 91–95. p.

Tüs­kés Gá­bor
1977    Ke­resz­tek, fe­szü­le­tek, kál­vá­ri­ák. Ethno­graphia 88, 195–197. p.
1979a    Stein­erne Weg- und Fried­hofkruz­i­fixe in Ungar­n. Öster­re­ichis­che Zeitschrift für Volk­s­kunde 33, 267–281. p.
1979b     Kö­zép­ko­ri kő­lám­pás. Mú­zsák. Mú­ze­u­mi Ma­ga­zin 4.sz., 20–21. p.
1980    Útmen­ti és te­me­tői kő­fe­szü­le­tek Abaliget-Orfű kör­nyé­kén. Ethno­graphia 91, 98–113. p.
1981    Religiöse Volk­skunde in Ungar­n. Lit­er­aturbericht und Prob­le­maufriß. Jahrbuch für Volk­s­kunde 4, 207–224. p.
1984    A ba­rokk ko­ri szent­tisz­te­let ré­te­gei. In Tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gia. Szerk.: Hofer Ta­más. Bu­da­pest: MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port, 138–151. p.
1986    A né­pi val­lá­sos­ság ku­ta­tá­sa Ma­gyar­or­szá­gon. Tu­do­mány­tör­té­ne­ti át­te­kin­tés. In „Mert ezt Is­ten hagy­ta…” Ta­nul­má­nyok a né­pi val­lá­sos­ság kö­ré­ből. Szerk.: Tüs­kés Gá­bor. Bu­da­pest: Mag­ve­tő Könyv­ki­adó, 18–62. p.
1993    Bú­csú­já­rás a ba­rokk ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon a miráku­lu­miro­dalom tük­ré­ben. Bu­da­pest: Aka­dé­mi­ai Könyv­ki­adó.

Tüs­kés Gá­bor – Knapp Éva
1988     Nepo­mu­ki Szent Já­nos tisz­te­le­te a sza­bad­té­ri em­lé­kek tük­ré­ben. Kvan­ti­ta­tív elem­zé­si kí­sér­let. Ethno­graphia 99, 330–356. p.

Vajkai Au­rél
1939      Ada­tok a né­pi or­vos­lás­hoz a Ba­kony-Ba­la­ton vi­dé­kén  Ethno­graphia 50, 65–69. p.
1942      Né­pi or­vos­lás a du­nán­tú­li bú­csú­já­ró­he­lye­ken. Ma­gyar­ság­tu­do­mány 1, 116–139. p.

Var­ga Fe­renc
1985     Domaszé­ki vi­har­ha­ran­gok és körösztök. Sze­ge­di Mű­hely 24, 67–86. p.

Wirth Pé­ter
1985      Itt van el­rejt­ve. To­kaj-hegy­al­jai zsi­dó te­me­tők. Bu­da­pest.