Bárth Dániel szerk.: Ünneplõ. Írások Verebélyi Kincsõ születésnapjára
Budapest: ELTE BTK Folklore Tanszék 2005, 517 p. /Folcrolistica 9./ ISSN 0139-2069
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetének igazgatóját, Verebélyi Kincsőt köszöntő, a műfajra jellemző, kötelezőnek is minősíthető Tabula Gratulatoria-val kezdődik, ahol magyar és külföldi néprajzkutatók és néprajzi társaságok, illetve intézetek gratulálnak a professzorasszony eddigi munkásságához. A curriculum vitaet és az életrajzot 18 oldalas tudományos bibliográfia követi, amely az ünnepelt által írt, vagy szerkesztett könyvek jegyzékét, tanulmányait, népszerűsítő cikkeit, könyvismertetéseit és fordításait tartalmazza.
A kötet tematikus felépítése meglehetősen szerteágazó, ami Verebélyi Kincső tudományos életútjából következik. Az alábbi témakörökből találunk érdekfeszítő írásokat: Szokásvilág, Hitvilág, Filmvilág, Európa – Nagyvilág és A művészet világa. Tehát, mint az ünnepelt munkássága, ez is e széles horizontot követi. Hiszen a több mint negyedszázados egyetemi oktatói tevékenységben a népszokás, a népművészet és a néphit tantárgyakat másképpen tanította a Folklore Tanszéken, mint elődei, igazodva az új európai áramlatokhoz.
A Szokásvilág című fejezetben, a nyolc tanulmány között találunk gondolatokat a II. Nemzetközi Bábakonferenciáról, Deáky Zita tollából, Zsigmond Győző egy letűnőben lévő mezőségi szokásról ad számot, melynek neve kiabálás a hegybe, Gáborján Alice egy késői híradást közöl a szlavóniai magyarok első világháború előtti viseletéről, Bárth Dániel Tiszaalpárt mutatja be a lokális ünnepek és a történeti tudat szemszögéből. Olvashatunk még itt ifjúsági kultúrakutatásról (Szapu Magda), a fürdőszoba funkcióinak megváltozásáról (Czingel Szilvia), Körösfői lakodalomról (Nagy Ilona) és kopjafákról, mint nemzeti szimbólumokról is (L. Juhász Ilona).
A Hitvilág című fejezetben szintén nyolc tanulmány kapott helyet. Az egyikben Ujváry Zoltán Kandra Kabos munkásságáról szól, Szabó Irén a kéz imagesztusairól ír, Bartha Elektől a kárpátaljai görög katolikus temetők néprajzához kapunk adatokat, Keszeg Vilmos pedig egy család rontásesetét mutatja be. Találunk továbbá elemzést a megváltás útjáról XIX. századi képeken (Szigeti Jenő), írást a csényei Máriáról és kálváriáról, mint népi szakrális emlékről (Balázs Géza), a Vízkeresztről és Szent György napjáról Gyimesközéplokon (Pócs Éva), és a szakrális kisemlékek állíttatási okairól (Liszka József).
A Filmvilág fejezetében három tanulmány van: Hoppál Mihály a média folklórral, sámáni technikákkal és virtuális hírekkel foglalkozik, Tari János a filmidőt vizsgálja a néprajzi filmekben, Andreas C. Bimmer pedig német nyelven tudósít Ingeborg Weber-Kellermann iskolájáról és néprajzi filmjeiről.
Az Európa – Nagyvilág című fejezetben francia, német, angol és magyar nyelvű tanulmányokat találunk, összesen nyolc szerzőtől. Voigt Vilmos a hagyományos magyar kultúrát mutatja be az Európai Unió kapujában, Dankó Imre a debreceni orientalista iskola kezdeteivel és Fiók Károly munkásságával foglalkozik, Siegfried Becker a virágszimbolikáról ír a marburgi margarétanap kapcsán, Michèle Simonsen a hold helyét keresi a tradícióban, míg Keményfi Róbert az európai kissebségek eloszlását vizsgálja. Foglalkoznak még az örökölt kultúrával és az örökölt etnológiával (Jocelyne Bonnet-Carbonell), és a jelek perverzióival a szláv Drakula kapcsán (Dagmar Burkhart), valamint azzal, hogy beépülhet-e a populáris kultúra az örökségbe (Sébastien Fournier).
Az ötödik és egyben utolsó fejezet A művészet világa, melyben Tihanyi László a mai magyar zenét és a magyar zenei hagyományt hasonlítja össze, Kárpáti János a zenetörténetünket helyezi európai összefüggésekbe, Tari Lujza a pasztoral egy fajtájával foglalkozik, Leontyij Taragupta az északi hanti népköltészetről ír a beszédintonáció alapján, míg Fejős Zoltán a muzeológia tárgyköréből merítve, a matyók és Mezőkövesd kérdéseit feszegeti. E fejezetben Sáfrány Zsuzsa jóvoltából kiderül az is, ki volt Tüttő Gyuri, továbbá a jel és forma értelmezési lehetőségeiről is szó esik (Kelényi György), illetve a népművészet alkotói szabadságáról és a szimmetria elvének érvényesüléséről is (Gráfik Imre).
Bárth Dániel igen jól válogatott, igényes tanulmánykötetet szerkesztett, mellyel nemcsak Verebélyi Kincsőt köszöntheti, hanem az olvasót is megörvendezteti.