kedd, június 22, 2021

Bratislava: Lúè 2002, 111 p., ill. ISBN 80-7114-371-5

A szer­ző­pá­ros az 1990-es évek kö­ze­pe óta fog­lal­ko­zik Kas­sa tá­gabb kör­nyé­ke szak­rá­lis kis­em­lé­ke­i­nek a do­ku­men­tá­lá­sá­val (Kla­u­dia Buganová, nép­rajz­ku­ta­tó­ként a té­ma szak­mai ré­szé­ért fe­le­lős, míg Mar­ián Šan­gala gyö­nyö­rű, mű­vé­szi ér­té­kű fo­tog­rá­fi­á­i­val van je­len e nagyívű mun­ká­ban). A most be­mu­ta­tás­ra ke­rü­lő rep­re­zen­ta­tív ki­ad­vány a ré­gió út men­ti és te­me­tői ke­reszt­je­it tár­gyal­ja, ami ak­cep­tál­ha­tó ugyan, bár nép­raj­zi szem­pont­ból nem sze­ren­csés bár­me­lyik szak­rá­lis kis­em­lék-tí­pust ki­emel­ni egy adott te­le­pü­lés, kis­tér­ség szak­rá­lis ob­jek­tu­ma­i­nak rend­sze­ré­ből. Az egyes em­lé­kek tud­ni­il­lik, kezd­ve a ké­pes fák­kal egé­szen a kálvári­a-­e­gyütte­sekel be­zár­va egy töb­bé-ke­vés­bé zárt rend­szert al­kot­nak egy fa­lu­kö­zös­ség val­lá­si éle­té­ben, te­hát együtt vizs­gál­va ér­tel­mez­he­tő­ek csu­pán. Ta­nul­sá­gos eb­ből a szem­pont­ból a kö­tet 2–3. ol­da­lán lát­ha­tó han­gu­la­tos kép, ame­lyen egy el­ke­rí­tett te­rü­le­ten egy út men­ti ke­reszt (vagy sír­ke­reszt?) lát­ha­tó egy ká­pol­na mel­lett. Kis­sé tá­vo­labb egy má­sik út men­ti ke­reszt kap­cso­ló­dik az elő­ző ket­tő­höz. Ezek az ob­jek­tu­mok nyil­ván együtt ér­tel­mez­he­tő­ek, együtt al­kot­nak egy szak­rá­lis egy­sé­get, az ott la­kók is egy­ség­ben szem­lé­lik őket, a he­lyi kul­tusz­nak nyil­ván együtt a ré­sze­sei! Fel­tű­nő to­váb­bá a ka­ta­ló­gus 69., 252. vagy 270. szá­mú ob­jek­tu­ma. A ké­pe­ken lát­ha­tó ke­resz­tek­ről a le­író rész­ben szó van ter­mé­sze­te­sen, míg az ugyan­csak ott lé­vő ká­pol­ná­ról, ha­rag­láb­ról már hall­gat­nak a szer­zők. Föld­raj­zi­lag a Kas­sá­tól kis­sé dél­re, nyu­gat­ra, észak­nyu­gat­ra el­te­rü­lő, egé­szen a rozs­nyói já­rá­si Nyi­la­sig (Hnilec) hú­zó­dó sáv fal­va­i­nak ke­reszt­je­it dol­goz­ták fel.
A kö­tet el­ső ré­szét vol­ta­kép­pen a kul­túr­tör­té­ne­ti hát­tér meg­raj­zo­lá­sa, va­la­mint az ered­mé­nyek, ta­nul­sá­gok ös­­szeg­zé­se te­szi ki. Kla­u­dia Buganová (mert nyil­ván ő a szö­ve­ges ré­szek ki­zá­ró­la­gos szer­ző­je) elő­ször az út men­ti ke­resz­tek tér­sé­gük­ben va­ló meg­je­le­né­sé­ről ér­te­ke­zik. Ki­tér a meg­ne­ve­zé­sek­re is. Hang­sú­lyoz­za, hogy ál­ta­lá­ban az ál­lít­ta­tó ne­vé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val jöt­tek lét­re a ke­reszt-meg­ne­ve­zé­sek (Tatarkov kríž, Glaj­zov kríž stb.). Amen­­nyi­ben nem is­me­re­tes az ál­lít­ta­tó sze­mé­lye, a ke­reszt va­la­mi­lyen jel­leg­ze­tes­sé­ge szol­gál­ta­tott ala­pot a meg­ne­ve­zés­hez (pl. biely kríž = fe­hér ke­reszt). Nos, ez utób­bi kér­dés kis­sé bo­nyo­lul­tabb, mi­vel a fe­hér ke­resz­tek Eu­ró­pa-szer­te nagy­já­ból a vö­rös ke­resz­tek­kel pár­ban szok­tak áll­ni egy-­e­gy te­le­pü­lés ka­tasz­te­ré­ben (mai szí­nük ál­ta­lá­ban nem is in­do­kol­ja a meg­ne­ve­zést), ami az­tán kü­lön­fé­le – most nem tár­gya­lan­dó – ro­man­ti­kus el­mé­le­tek ki­öt­lé­sé­hez is ala­pot szol­gál­ta­tott (vö. Stol­la, Karl: Das Phänomen der „Roten Kreuze”. Blät­ter für Heimatkunde /Graz/ 1977/1, 76–89. p.; Szil­ágyi Ist­ván: Vö­rös te­tők, vö­rös tor­nyok, vö­rös ke­resz­tek. In Ha­lál­je­lek. Szerk. Ko­vács Ákos. Bu­da­pest 1990, 68–74. p.).
A má­so­dik rész a ka­ta­ló­gus, aho­vá ös­­sze­sen 408 ke­reszt ada­ta ke­rült. Min­den egyes ob­jek­tum­ról lát­ha­tó egy bé­lyeg nagy­sá­gú (2,5 x 3,6 cm) kép, ami jó is, meg ke­vés is… Fel­irat­ok, szim­bó­lu­mok, sok­szor a ke­reszt iga­zi for­má­ja nem vagy alig lát­szó­dik raj­tuk. Az ob­jek­tu­mok te­le­pü­lé­sek sze­rint van­nak cso­por­to­sít­va. Az el­ső pont­ba a tér­be­li el­he­lyez­ke­dés le­írá­sa, a má­so­dik­ba pe­dig a ke­reszt le­írá­sa (leg­in­kább anya­ga) ke­rült. A har­ma­dik pont tar­tal­maz­za a fel­ira­tot, amely az ere­de­ti tör­de­lést, be­tű­mé­re­te­ket nem ve­szi fi­gye­lem­be. Ha nem szlo­vák nyel­vű fel­irat­ról van szó, a szlo­vák for­dí­tás zá­ró­jel­be ke­rül. Meg­jegy­zen­dő, hogy igaz, eze­ken az ob­jek­tu­mo­kon na­gyon gyak­ran igen ne­he­zen ol­vas­ha­tó a fel­irat, de ha egy ma­gya­rul jól tu­dó mun­ka­tár­sat be­von­tak vol­na a mun­ká­ba, ak­kor a ma­gyar föl­ira­tok azért job­ban, kön­­nyeb­ben ér­tel­mez­he­tő­en ke­rül­het­tek vol­na le­írás­ra. A mód­szer, mint pél­dá­ul a 350. szá­mú ob­jek­tum ese­té­ben, el­fo­gad­ha­tat­lan: a ke­resz­ten sze­rep­lő Makovics Já­nos a szlo­vák for­dí­tás­ban már Ján Makoviè. Még ak­kor is el­fo­gad­ha­tat­lan ez az el­já­rás, ha fel­éte­lez­zük, hogy az il­le­tő va­ló­ban szlo­vák volt, s csak a kor­szak – 1898-at írunk! – gya­kor­la­tá­nak meg­fe­le­lő­en, ma­gya­ro­sí­tott for­má­ban ke­rült a ke­reszt­re a ne­ve. Ma azt kell do­ku­men­tál­ni, ami az adott ob­jek­tu­mon lát­ha­tó! (Ugyan­ilyen hi­bá­ba es­nénk, ha egy ma­gyar for­dí­tás­ban Stúr La­jos­ról be­szél­nénk). Mi­vel nyil­ván­va­ló­an nem ér­dek­te­len a fel­irat­ok szö­ve­gé­nek sor­tör­de­lé­se és a be­tű­nagy­ság, il­let­ve tí­pus, csak saj­nál­hat­juk, hogy a szer­zők er­re nem fi­gyel­tek oda (vö. Lisz­ka Jó­zsef: Ál­lít­ta­tott ke­reszt­ínyi buzgóság­bul? Ada­lé­kok a szak­rá­lis kis­em­lé­kek ál­lít­ta­tá­si oka­i­nak is­me­re­té­hez. In Ün­nep­lő. Írá­sok Vere­bé­lyi Kin­cső szü­le­tés­nap­já­ra. Bu­da­pest: EL­TE BTK Folk­lore Tan­szék 2005, 269–276. p.). A fény­ké­pek, ahogy er­re a szer­zők hi­vat­koz­nak, nem he­lyet­te­sít­he­tik ezt, mi­vel azo­kon a fel­irat­ból ál­ta­lá­ban sem­mi nem lát­szik. Az utol­só pont a meg­jegy­zés ro­vat, ahol az ál­lít­ta­tás­sal kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ók (ha van­nak ilye­nek), tör­té­ne­ti ada­tok (ha van­nak ilyen­nek), szak­iro­dal­mi uta­lá­sok (ha van­nak ilye­nek) ke­rül­nek. Az ob­jek­tu­mok több mint a fel­nél van va­la­mi­lyen ki­egé­szí­tő meg­jegy­zés. Kár, hogy a ke­resz­tek mé­re­tei nem ol­vas­ha­tó­ak ki a ka­ta­ló­gus­ból! Az egyes ke­resz­tek­nél több uta­lást vár­tam vol­na el a kör­nye­zet nö­vény­ze­te (vi­rá­gok, fák) be­mu­ta­tá­sá­ra, a kar­ban­tar­tás­ra, ápo­lás­ra, a kap­cso­ló­dó kul­tusz­ra vo­nat­ko­zó­an. Igaz, hogy az ös­­sze­fog­la­ló ta­nul­mány­ban, in­kább ál­ta­lá­nos­ság­ban Buganová ezek­re ki­tér, de a konk­ré­tu­mo­kat a ka­ta­ló­gus­ban keres­ném…
Min­dent ös­­sze­vet­ve – ap­róbb hi­á­nyos­sá­ga­it le­szá­mít­va – rend­kí­vül fon­tos, hi­ány­pót­ló (és szép!) kö­tet­tel lep­te meg az ér­dek­lő­dő ol­va­sót a szer­ző­pá­ros. A tér­ség szak­rá­lis kis­em­lé­ke­i­nek to­váb­bi ku­ta­tá­sa szá­má­ra meg­ke­rül­he­tet­len alap­mun­ká­ról van szó.