Hanko, Joze­f: A po­zso­nyi Mély úti Lourdes­-i bar­lang tör­té­ne­te.

Bratislava: Lúè 2005, 103 p. ISBN 80-7114-511-4; Uő. Dejiny Lurdskej jaskyne na Hlbokej ceste v Bratislave. Bratislava: Lúè 2005, 103 p. ISBN 80-7114-510-6

Bernadette Soubirous kis fran­cia pász­tor­lány­nak 1858-ban (ös­­sze­sen ti­zen­hat al­ka­lom­mal!) a dél-fran­cia­or­szá­gi Lourdes­-hoz kö­ze­li szik­la­bar­lang­ban meg­je­lent a Szűz­anya. A je­le­né­se­ket kö­ve­tő­en hos­­szú egy­há­zi pro­ce­dú­ra kö­vet­ke­zett, míg­nem 1862-ben hi­va­ta­lo­san el­is­mer­ték a je­le­né­sek té­nyét. Egy eled­dig is­me­ret­len fran­cia kis­vá­ros­ból vi­lág­szer­te is­mert za­rán­dok­hely lett. Amel­lett hogy éven­te za­rán­do­kok mil­li­ói ke­res­ték és ke­re­sik fel a szent he­lyet, a 19. szá­zad utol­só har­ma­dá­tól vi­lág­szer­te az ere­de­tit má­sol­ni pró­bá­ló Lourdes­-i bar­lan­gok szá­zai-ez­rei ké­szül­tek/ké­szül­nek. Ilyen bar­lan­gok Szlo­vá­kia-szer­te Po­zsony­tól Nagytárkányig ren­ge­teg te­le­pü­lé­sünk szak­rá­lis te­ré­nek fon­tos ré­szét ké­pe­zik. Né­me­lyi­kük „csak­” a he­lyi áhí­ta­tot szol­gál­ják, so­kuk vi­szont a kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek val­lá­sos né­pe szá­má­ra is fon­tos ima­meg­hall­ga­tá­si hely­ként szol­gál.
Jozef Ha¾ko köny­ve a tér­ség va­ló­szí­nű­leg leg­je­len­tő­sebb ilyen tí­pu­sú re­gi­o­ná­lis za­rán­dok­he­lyé­nek, a po­zso­nyi Mély úti Lour­de­si-bar­lang­nak a tör­té­ne­tét mond­ja el hi­te­les, ko­ra­be­li nyom­ta­tott és le­vél­tá­ri for­rá­sok­ra tá­masz­kod­va. Eb­ből meg­tud­hat­juk, hogy sok más Lourdes­-i bar­lang min­tá­já­ra, a po­zso­nyi is fo­ga­da­lom­ból szü­le­tett. Szápáry Gab­ri­el­la gróf­nő egy za­rán­dok­lat so­rán 1881-ben járt Lourdes­-ban. A hely szel­le­me an­­nyi­ra ma­gá­val ra­gad­ta, hogy el­ha­tá­roz­ta, Po­zsony­ban meg­épít­te­ti a Lourdes­-i bar­lang má­sát. A könyv rész­le­te­sen be­mu­tat­ja az épít­ke­zés kö­rül­mé­nye­it, va­la­mint a fel­szen­te­lést épp­úgy, mint a za­rán­dok­hely ké­sőbb sor­sát (a ju­bi­le­u­mok al­kal­má­ból tar­tott is­ten­tisz­te­le­te­ket, a fel­újí­tá­so­kat) egé­szen nap­ja­in­kig. Ne­héz élet­hely­zet­ben lé­vő em­be­rek szá­zez­rei jár­tak ide, hogy a Lourdes­-i Szűz köz­ben­já­rá­sá­ért kö­nyö­rög­je­nek. So­kan ilyen jel­le­gű, se­gít­ség­ké­rő szö­veg­gel el­lá­tott már­vány­táb­lá­kat is el­he­lyez­tek a bar­lang kör­nyé­kén. A si­ke­res ima­meg­hall­ga­tá­sok bi­zo­nyí­té­kai az ugyan­itt el­he­lye­zett, kő­ből ké­szült há­la­táb­lák. A könyv­ből né­há­nyuk rész­le­tes tör­té­ne­tét, hát­te­rét is meg­is­mer­het­jük. Az ada­tok ös­­sze­gyűj­té­se és ren­de­zé­se mel­lett Ha¾ko atya óri­á­si ér­de­me, hogy (a kö­tet vé­gén fel­so­rolt se­gí­tő­tár­sa­i­val) han­gya­szor­ga­lom­mal el­ké­szí­tet­te an­nak az 1892 óta nap­ja­in­kig ké­szült több mint négy­ezer táb­lá­nak a do­ku­men­tá­ci­ó­ját is, ame­lyek a kegy­he­lyen ta­lál­ha­tó­ak. Az ér­dek­lő­dő kü­lön­fé­le táb­lá­za­tok­ba ren­dez­ve meg­ta­lál­hat­ja az eze­ken sze­rep­lő sze­mély- és föld­raj­zi ne­ve­ket, il­let­ve egy ki­mu­ta­tást ar­ról, hogy a kegy­hely mely „szek­to­rá­ban” men­­nyi, és azon be­lül mi­lyen nyel­vű táb­lák ta­lál­ha­tó­ak. Ös­­sze­sen 4212 táb­lán 12 fé­le nyel­vű szö­veg ol­vas­ha­tó (1782 szlo­vá­kul, 1360 ma­gya­rul, 809 né­me­tül, majd még cse­hül és la­ti­nul né­hány tu­cat­nyi, il­let­ve an­go­lul, fran­ci­á­ul, len­gye­lül, ola­szul, oro­szul, ro­má­nul és uk­rá­nul 1–4 táb­la). Ezek (és vél­he­tő­en a szer­ző bir­to­ká­ban lé­vő, pub­li­ká­lat­lan ada­tok) to­váb­bi elem­zé­se­ket tesz­nek majd a jö­vő­ben le­he­tő­vé. Ma­ga a könyv pe­dig a té­má­val fog­lal­ko­zó egy­ház- és mű­vé­szet­tör­té­ne­ti, va­la­mint nép­raj­zi és kultúrhistóri­ai mun­kák­nak is meg­ke­rül­he­tet­len for­rá­sa le­het.
A kö­tet tár­gya az egy­ko­ri há­rom­nyel­vű Po­zsony val­lá­si éle­té­be nyújt be­pil­lan­tást. Ezt hi­va­tott ér­zé­kel­tet­ni az a tény is, hogy a Lúè Ki­adó gon­do­zá­sá­ban pár­hu­za­mo­san je­lent meg ma­gya­rul és szlo­vá­kul. Idő­vel ta­lán egy né­met ki­adá­son is el le­het­ne gon­do­lkod­ni… Csak di­csér­ni le­het ezt a kor­rekt­sé­get még ak­kor is, ha egy – nyil­ván jószándékú! – fer­dí­tést még­is meg kell em­lí­te­ni. Ar­ról van szó, hogy a gaz­da­gon il­luszt­rált szlo­vák vál­to­zat­ba jó­val több szlo­vák nyel­vű, míg a ma­gyar­ba jó­val több ma­gyar nyel­vű táb­la fény­kép­fel­vé­te­le ke­rült. Ez az (is­mét­lem: nyil­ván jószándékú) „rész­re­haj­lás” azt ered­mé­nyez­he­ti, hogy a fe­lü­le­tes szlo­vák ol­va­só a ké­pe­ket néz­ve úgy érez­he­ti, zö­mé­ben szlo­vák nyel­vű táb­lák ta­lál­ha­tó­ak a kegy­he­lyen (a sta­tisz­ti­kai ada­tok ezt alap­ve­tő­en alá is tá­maszt­ják), míg a fe­lü­le­tes ma­gyar ol­va­só ép­pen a ma­gyar táb­lák do­mi­nan­ci­á­já­ra gon­dol­hat (amit vi­szont a sta­tisz­ti­kai ki­mu­ta­tás nem iga­zol). Sze­ren­csé­sebb, ke­vés­bé fél­re­ve­ze­tő lett vol­na ta­lán mind­két mu­tá­ci­ót ugyan­azok­kal a fény­ké­pek­kel illusztrál­ni…