Ma­gyar Zol­tán: Szent Györ­gy a ma­gyar kul­túr­tör­té­net­ben. A Kár­pát-me­den­ce Szent György-ha­gyo­má­nya­i­nak nép­raj­zi és műve­lődés­tör­té­ne­ti ré­te­ge

Bu­da­pest: Kairosz Ki­adó 2006, 240 p. ill. ISBN 963 962 31 2

Ma­gyar Zol­tánt el­ső­sor­ban mon­da­ku­ta­tó­ként tart­ja szá­mon a nép­rajz­ku­ta­tás, a kü­lön­fé­le táj­egy­sé­gen mon­da­anya­gá­nak köz­zé­té­te­lén túl szá­mos Ár­pád-há­zi szent (Szent Im­re, Szent Ist­ván, Szent Lász­ló, Szent Er­zsé­bet) kul­tu­szá­val fog­la­ko­zott már, s több kö­te­tet is pub­li­kált a té­má­val kap­cso­lat­ban. Szin­te gom­ba mód­ra sza­po­ro­dó kö­te­te­i­nek egyi­ké­nek té­má­ja a leg­köz­ked­vel­tebb ka­to­na­szent, sár­kány­ölő Szent Györ­gy. A nép­raj­zi és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból is vizs­gál­ja a szent kul­tu­szát, egy rend­kí­vül gaz­dag ha­gyo­mányt tár­va elénk. A ha­gyo­mány sze­rint Györ­gy egy ka­to­na volt, aki Dio­cle­tianus csá­szár ural­ko­dá­sa ide­jén ke­resz­tény hi­te mi­att 303-ban Palesztínában szen­ve­dett vér­ta­nú­ha­lált. Kul­tu­sza na­gyon ko­rán ki­ala­kult, s arány­lag rö­vid időn be­lül el­ter­jedt Palesztínán kí­vül a ró­mai bi­ro­da­lom te­rü­le­tén, ahol leg­főbb ter­jesz­tői ép­pen a ró­mai le­gi­o­ná­ri­u­sok vol­tak, de rend­kí­vül nagy nép­sze­rű­ség­re tett szert a bi­zán­ci bi­ro­da­lom te­rü­le­tén is. A sár­kány­ölő hős ar­che­tí­pu­sa na­gyon el­ter­jedt volt, is­mert volt az ókor szin­te va­la­men­­nyi né­pé­nél, sőt Kí­na és Ja­pán folk­lór­já­ban is meg­ta­lál­ha­tó. An­nak el­le­né­re, hogy a ke­resz­tény egy­ház ele­in­te két­ség­be von­ta Szent Györ­gy va­la­mi­ko­ri lé­te­zé­sét, ez mit sem vál­toz­ta­tott a go­nosz sár­kányt le­győ­ző hős ka­to­na nép­sze­rű­sé­gén, amely nap­ja­in­kig is szin­te tör­tet­len.
A kö­tet be­ve­ze­tő ré­szé­ben a szer­ző vá­zol­ja a szent le­gen­dá­já­nak ki­ala­ku­lá­sát, majd Szent Györ­gy kö­zép­ko­ri kul­tu­szá­val, is­mer­tet meg ben­nün­ket, el­ső­sor­ban a ma­gyar vo­nat­ko­zá­sok­ra he­lyez­ve a hang­súlyt. Fog­lal­ko­zik a szent­hez kö­tő­dő, s an­nak ne­vét vi­se­lő hely­ne­vek­kel is, s köz­zé­te­szi a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén tisz­te­le­té­re ál­lí­tott temp­lo­mok lis­tá­ját. Ugyan­csak sor­ra ve­szi Szent Györ­gy alak­ját be­mu­ta­tó kü­lön­fé­le mű­vé­szi áb­rá­zo­lá­so­kat. A kö­tet to­váb­bi fe­je­ze­te­i­ben a sár­kány­ölő nép­ha­gyo­mány­ban be­töl­tött sze­re­pét tag­lal­ja, át­te­kin­tést nyújt­va a szent nap­já­hoz fű­ző­dő szo­ká­sok­ról és hi­e­del­mek­ről is. Mind­egyik fe­je­zet­hez gaz­dag kép­anyag kap­cso­ló­dik.