szombat, június 12, 2021

Nagy­kő­rös: Pest Me­gyei Mú­ze­u­mok Igaz­ga­tó­sá­ga Arany Já­nos Mú­ze­um 2005 363 p. ill. ISBN 963-7215-99-9

A te­met­ke­zés és a te­me­tők vizs­gá­la­ta a nép­rajz rég­óta ked­venc ku­ta­tá­si te­rü­le­té­nek szá­mít. En­nek kö­szön­he­tő­en a Kár­pát-me­den­ce mag­yaroklak­ta vi­dé­ke­i­nek te­me­tői sír­je­le­i­ről, el­ső­sor­ban a fej­fák­ról szá­mos ta­nul­mány és kö­tet is szü­le­tett.
Novák Lász­ló Fe­renc egyik leg­fon­to­sabb ku­ta­tá­si té­má­ját is ez a té­ma­kör, ezen be­lül is el­ső­sor­ban a fej­fák je­len­tet­ték. Szá­mos ta­nul­mányt pub­li­kált ezek­ről, így szin­te ter­mé­sze­tes­nek te­kint­het­jük, hogy ő vál­lal­ko­zott egy ös­­szeg­ző mun­ka, egy fej­fa-mo­no­grá­fia meg­írá­sá­ra is. A kö­zel­múlt­ban meg­je­lent kö­tet­ben a sa­ját vizs­gá­ló­dá­sá­nak, va­la­mint Kár­pát-me­den­ce ma­gyar­lak­ta vi­dé­ke­in má­sok ál­tal vég­zett ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it ös­­szeg­zi.
Az el­ső fe­je­zet­ben a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág la­kos­sá­gá­nak fe­le­ke­ze­ti ös­­sze­té­tel­ét tag­lal­ja a nép­szám­lá­lá­si ada­tok (1880, 1890, 1900, 1910) tük­ré­ben, majd a te­me­tők, a te­met­ke­zés és a sí­rok­kal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket ös­­szeg­zi. Kü­lön fe­je­ze­tet szen­tel a vi­té­zi te­me­té­si pom­pa be­mu­ta­tá­sá­nak. Ezt a mi­att tart­ja fon­tos­nak a szer­ző, mi­vel „a kop­ja­fá­nak a sír­je­lö­lés­sel va­ló kap­cso­la­tát a kop­jás te­met­ke­zé­si szo­kás­sal hoz­zák kap­cso­lat­ba”. Fog­lal­ko­zik a sír­je­lö­lés és a fej­fa tör­té­ne­té­vel, va­la­mint szól ar­ról is, hogy a tu­do­mány egyes kép­vi­se­lői mi­lyen kri­té­ri­u­mok alap­ján cso­por­to­sí­tot­ták az egyes fej­fa­tí­pu­so­kat. Meg­ál­la­pít­ja, hogy az ed­di­gi ti­po­lo­gi­zá­lá­sok bár for­ma­i­lag fog­lal­ták rend­szer­be a fej­fá­kat „va­ló­já­ban a kü­lön­bö­ző fej­fa-ere­dez­te­tő hi­po­té­zi­sek­re ala­po­zód­nak”, ép­pen ezért vé­le­mé­nye sze­rint ezek cso­por­to­sí­tá­sá­nál a kul­túr­tör­té­ne­ti szem­pon­to­kat nem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­ni. Sze­rin­te két fő cso­por­tot ha­tá­roz­ha­tunk meg, még­pe­dig az osz­lop és a táb­la ala­kú fej­fák cso­port­ját, s ezek ke­re­té­ben több al­cso­port is meg­ha­tá­roz­ha­tó. A szer­ző töb­bek közt fog­lal­ko­zik az utób­bi év­ti­ze­dek­ben el­ter­jedt egy­faj­ta em­lék­mű­ként ál­lí­tott ún. folk­loriz­mus kop­ja­fák­kal, vagy aho­gyan ő ne­ve­zi, a né­pi ipar­mű­vé­sze­ti fej­fák­kal is. Kü­lön fe­je­ze­tet szen­tel a fej­fa szim­bó­lum­rend­sze­re be­mu­ta­tá­sá­nak, va­la­mint a fej­fa-fa­ra­gás­nak is.
A kö­tet jó fe­lét te­szi ki az ed­di­gi ku­ta­tá­sok ös­­szeg­zé­se­ként ös­­sze­ál­lí­tott na­gyon gaz­dag adat­tár, a fej­fa-ka­tasz­ter, ala­pos át­te­kin­tést ad­va ez­zel a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén elő­for­du­ló va­la­men­­nyi fej­fa­tí­pus­ról, szám­ta­lan rajz és fény­kép se­gít­sé­gé­vel. A ki­ad­vány­ban an­gol nyel­vű ös­­sze­fog­la­lás is ol­vas­ha­tó.