Scharfe, Martin: Menschenwerk. Erkundungen über Kultur
Köln–Weimar–Wien: Böhlau 2002, 387 p. ISBN 3-412-14201-8
SzáÂmos tuÂdoÂmány gyaÂkorÂlaÂtáÂban (de még inÂkább az elÂméÂleÂtéÂben) újÂra és újÂra felÂbukÂkan a kulÂtúÂra érÂtelÂmeÂzéÂséÂnek az igéÂnye. Azt hiÂszem, nem jáÂrok túl mesÂÂsze az igazÂságÂtól, ha azt monÂdom, hogy épÂpen ez a jeÂlenÂség az (de minÂden biÂzonÂÂnyal az egyik olyan jeÂlenÂség a keÂvés köÂzül), ameÂlyik a legÂtöbÂbet fogÂlalÂkozÂtatÂta tuÂdoÂmáÂnyos diszÂcipÂlÃÂnák tuÂcatÂjaÂiÂnak legÂjobbÂjaÂit. MegÂszámÂlálÂhaÂtatÂlan leÂÃráÂsi kÃÂsérÂlet, deÂfiÂnÃÂció szüÂleÂtett gyaÂkorÂlaÂtiÂlag az ókorÂtól napÂjaÂinÂkig. Ezek, hol egyÂmást kiÂegéÂszÃÂtik, egyÂmásÂba siÂmulÂnak, hol homÂloÂkeÂgyeÂnest más szemÂszögÂbÅ‘l, érÂtelÂmeÂzik azt a vaÂlóÂban neÂheÂzen megÂfogÂhaÂtó vaÂlaÂmit, amit neÂmes egyÂszeÂrûÂségÂgel kulÂtúÂráÂnak monÂdunk. Ha az emÂber a legÂutóbÂbi évekÂben maÂgyar, szloÂvák vagy cseh nyelÂven megÂjeÂlent, a kulÂtúÂra foÂgalÂmáÂval, léÂnyeÂgéÂvel, ereÂdeÂtéÂvel fogÂlalÂkoÂzó, renÂdeÂsen külÂfölÂdi, teÂhát forÂdÃÂtott munÂkáÂkat csak feÂlüÂleÂteÂsen is átÂteÂkinÂti, akÂkor – hogy csak néÂhány jelÂlemÂzÅ‘t emÂlÃtÂsek – Ruth BeneÂdicÂt, T. S. Eliot, Jurij LotÂman, Georg SimÂmel és Dan SperÂber köÂteÂteÂit veÂheÂti kézÂbe. A kérÂdés iránÂti érÂdekÂlÅ‘Âdés teÂhát jeÂlenÂtÅ‘sÂnek mondÂhaÂtó.
MarÂtin Scharfe a marÂburÂgi egyeÂtem proÂfesÂÂszoÂra melÂlesÂleg (ilÂletÂve hát nem is anÂÂnyiÂra melÂlesÂleg!) HerÂmann Bausinger taÂnÃtÂváÂnya, a tübinÂgeni isÂkoÂla tagÂja nagy fáÂba vágÂta a fejÂszéÂjét, amiÂkor a kulÂtúÂraÂérÂtelÂmeÂzéÂseÂket véÂgigÂolÂvasÂva, azok taÂnulÂsáÂgaÂit fiÂgyeÂlemÂbe véÂve megÂkÃÂséÂrelÂte a maÂga kulÂtúÂraÂelÂméÂleÂtét létÂreÂhozÂni. E több éves, egyeÂteÂmi elÅ‘ÂadáÂsoÂkon és szeÂmiÂnáÂriÂuÂmoÂkon (is) érÂlelt és teszÂtelt munÂka vasÂkos köÂtetÂben láÂtott napÂviÂláÂgot.
Scharfe teÂhát a klasÂÂsziÂkuÂsok taÂnulÂmáÂnyoÂzáÂsáÂból inÂdul ki. Mi a kulÂtúÂra? – teÂszi fel a kérÂdést és megÂvizsÂgálÂja, részÂleÂteÂsen elemÂzi, miÂlyen váÂlaÂszokÂkal kÃÂsérÂleÂteÂzett Karl PopÂper és miÂlyeÂnekÂkel SigÂmund FreÂud. Hogy véÂleÂkeÂdett a kérÂdésÂrÅ‘l Friedrich SchilÂler és hoÂgyan Immanuel Kant vagy Karl Max, ilÂletÂve Friedrich NietzÂsche. EzekÂre a taÂpaszÂtaÂlaÂtokÂra alaÂpozÂva fejÂti ki saÂját elÂképÂzeÂléÂsét, amit egéÂszen röÂviÂden tán úgy leÂhetÂne ösÂÂszeÂfogÂlalÂni, hogy Scharfe elÂsÅ‘ÂsorÂban a kulÂtúÂra keÂletÂkeÂzéÂsi köÂrülÂméÂnyeÂiÂnek isÂmeÂreÂtéÂben véÂli a kulÂtúÂra léÂnyeÂgéÂnek a megÂraÂgadÂhaÂtóÂsáÂgát. MenÂschenÂwerk – veÂtÃÂti elÅ‘Âre a váÂlaszt a könyv cÃÂme, ami „emÂbeÂri mûÂvet” jeÂlent a szó legÂtáÂgabb érÂtelÂméÂben. A maÂgas és „alÂsóbbÂrenÂdû” mûÂvéÂszeÂtek iránt ugyanÂúgy érÂdekÂlÅ‘Âdést muÂtat, mint a nyelv, az épÃÂtéÂszet, a szoÂkáÂsok, viÂselÂkeÂdéÂsi norÂmák, a féÂleÂlem és erÅ‘Âszak, a terÂméÂszetÂtel szemÂben kiÂalaÂkÃÂtott viÂszony stb. iránÂt. VisÂÂszaÂjuÂtotÂtunk ezÂzel a tylori deÂfiÂnÃÂciÂóÂhoz? Ezt az utóbÂbi kérÂdést viÂszont ne ez a reÂcenÂzió döntÂse el. MarÂtin Scharfe gonÂdoÂlatÂébÂreszÂtÅ‘, olyÂkor viÂtáÂra sarÂkalÂló, de minÂdenÂképÂpen elÅ‘ÂreÂmuÂtaÂtó könyÂvéÂnek egy maÂgyar forÂdÃÂtáÂsa elÂlenÂben a mi elÂméÂleÂti érÂzéÂkenyÂséÂgünkÂre (érÂzéÂketÂlenÂséÂgünkÂre?) is jóÂtéÂkony haÂtást gyakoÂrolÂhatÂna…