Játra-alji vidék egy angol festő-házaspár műveiben

A 20. szá­zad ele­jén az Oszt­rák-Ma­gyar Mo­nar­chia te­rü­le­té­re két an­gol fes­tő ér­ke­zett: Adri­an és Mar­i­anne Stokes. Meg­lá­to­gat­ták a je­len­tő­sebb vá­ro­so­kat: Bu­da­pes­tet, Ka­lo­csát, Esz­ter­go­mot és a kap­cso­ló­dó tá­ja­kat, a Du­na men­tét, a Hor­to­bá­gyot, Er­délyt és más vi­dé­ke­ket, köz­tük a Ma­gas-Tát­rát is. A négy évig tar­tó uta­zá­sa­ik­ról rész­le­tes úti­raj­zot ad­tak ki 1909-ben, Hun­ga­ry cím­mel. Szá­munk­ra azért ér­de­kes ez az úti­rajz, mert le­ír­ja a ko­ra­be­li Ma­gas-Tát­rát, a Tát­ra-al­ji vá­ros­ká­kat és fal­va­kat, ame­lye­ket Stokes-háza­spár a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén el­töl­tött fél esz­ten­dő alatt meg­lá­to­ga­tott. Va­la­mint azért is, mi­vel a szer­zők a köny­vet 75 egész ol­da­las, szí­nes il­luszt­rá­ci­ó­val egé­szí­tet­ték ki, mely­nek csak­nem a fe­le a Ma­gas-Tát­ra vi­dé­két és la­kó­it áb­rá­zol­ja.

A Stokes-háza­spár úti­rajz­ára vé­let­le­nül akad­tunk rá fe­le­sé­gem­mel, az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban tett kö­zös ta­nul­mány­utun­kon, 1995–96-ban. Mi­vel az­előtt nem is­mer­tük az út­le­írás tar­tal­mát, a fő­leg a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén ké­szült ké­pe­ket kul­túr­tör­té­ne­ti szem­pont­ból fi­gye­lem­re mél­tó­nak és ér­té­kes­nek ta­lál­tuk, így en­nek má­so­la­tát ma­gunk­kal hoz­tuk Szlo­vá­ki­á­ba. Ha­za­ér­ke­zé­sünk után meg­le­pőd­ve vet­tük ész­re, hogy ez a pub­li­ká­ció nem­csak a szé­les kö­zön­ség, ha­nem a hoz­zá­ér­tő szak­em­be­rek kö­ré­ben is is­me­ret­len­nek szá­mít. Egyet­len bib­li­og­rá­fi­ai uta­lást sem ta­lál­tunk ve­le kap­cso­lat­ban a szlo­vák vagy szla­visz­ti­kai iro­da­lom­ban. Nem em­lí­tik a szlo­vák tör­té­net­írók, nép­rajz­ku­ta­tók és mű­vé­szet­tör­té­né­szek mun­ká­i­ban sem. Ugyan­így egyet­len da­rab sem ta­lál­ha­tó a Stokesék ál­tal tér­sé­günk­ben fes­tett ké­pek kö­zül va­la­me­lyik szlo­vá­ki­ai or­szá­gos, vagy re­gi­o­ná­lis kép­tár, il­let­ve mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­ben. En­cik­lo­pé­di­á­ink­ból, szak­szó­tá­ra­ink­ból, élet­raj­zi se­géd­köny­ve­ink­ből ugyan­csak hi­á­nyoz­nak az Adri­an és Mar­i­anne Stokes-re vo­nat­ko­zó uta­lá­sok.

E meg­ál­la­pí­tá­sok után sür­ge­tő­nek érez­tük, hogy fel­hív­juk a fi­gyel­met a Stokes-háza­s­pár fest­mé­nye­i­re. Er­re azon­ban csak azu­tán ke­rül­he­tett sor, mi­u­tán si­ke­rült több fel­me­rü­lő kér­dést is meg­vá­la­szol­nunk. Ki is volt va­ló­já­ban Adri­an és Mar­i­anne Stokes, és hol ta­lál­ha­tók a Ma­gas-Tát­ra al­já­ról fes­tett ké­pe­ik? Egy­ér­tel­mű volt szá­munk­ra, hogy vá­la­szo­kat a fel­ve­tő­dő kér­dé­sek­re csak kül­föl­di in­for­má­ci­ós kút­fők­ből nyer­he­tünk. Ké­rés­sel for­dul­tunk a The Brithish Coun­cil po­zso­nyi iro­dá­já­hoz. Az ő se­gít­sé­gük­kel si­ke­rült meg­sze­rez­ni az Adam and Charles Black könyv­ki­adó­nak a cí­mét – amely a mai na­pig vál­to­zat­lan né­ven mű­kö­dik Lon­don­ban –, s amely­nél an­nak ide­jén a Stokes-ék út­le­írá­sa is meg­je­lent. Et­től a ki­adó­tól szá­munk­ra ed­dig is­me­ret­len élet­raj­zi ada­to­kat kap­tunk Adri­an és Mar­i­anne Stokes-ról. Ha­son­ló ké­rés­sel for­dul­tunk a bu­da­pes­ti kol­lé­gá­ink­hoz, ba­rá­ta­ink­hoz is, akik a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia könyv­tá­rá­ban újabb ada­to­kat ta­lál­tak a Stokes-háza­spár­ról. Ezen in­for­má­ci­ók bir­to­ká­ban fel­vá­zol­hat­tuk Adri­an és Mar­i­anne Stokes élet­út­ját, amely tar­tal­maz­ta a leg­alap­ve­tőbb ada­to­kat a szár­ma­zá­suk­ról, ta­nul­má­nya­ik­ról, mun­ká­juk­ról, la­kó­hely­ük­ről, al­ko­tá­sa­ik­ról és mű­ve­ik je­len­tő­sé­gé­ről.

Adri­an Stokes: Fa­vis­kók. Men­gusz­fal­va, 1905 Fo­tó­rep­ro­duk­ció: J. Botík
Mi­u­tán el­ké­szí­tet­tük a do­ku­men­tá­ci­ót, vál­lal­koz­tunk a két is­me­ret­len an­gol fes­tő be­mu­ta­tá­sá­ra a szlo­vák nyil­vá­nos­ság előt­t. Mi­vel Adri­an és Mar­i­anne fest­mé­nyei há­rom jel­leg­ze­tes Tát­ra-al­ji fa­lu­ban szü­let­tek (Vázsec – Važec, Men­gusz­fal­va – Men­gusovce, Zsár – Ždi­ar), a ké­pek meg­ké­sett be­mu­ta­tó­já­ra Vihod­na (Východná) köz­sé­gé­ben ke­rí­tet­tünk sort, a ha­gyo­má­nyos folk­lór­fesz­ti­vál­lal egy idő­ben. Kö­szö­net a Szlo­vák Nem­ze­ti Mú­ze­um­nak, a Nem­ze­ti Mű­ve­lő­dé­si In­té­zet­nek, Vázsec és Men­gusz­fal­va kép­vi­se­lő­i­nek a té­ma iránt mu­ta­tott ér­dek­lő­dé­sü­kért, mi­vel a VÝCHODNÁ Folk­lór­fesz­ti­vál `97 al­kal­má­val e ren­dez­vény ke­re­té­ben Obrazy spod Vysokých Tati­er (Ké­pek a Ma­gas-Tát­ra al­já­ról) cím­mel ki­ál­lí­tás nyíl­ha­tott és ka­ta­ló­gus je­len­he­tett meg.
Adri­an és Mar­i­anne Stokes a Ma­gas-Tát­rai tar­tóz­ko­dá­suk ide­jén 32 ké­pet fes­tet­tek. Ter­mé­sze­te­sen csak azok­ról tud­ha­tunk, ame­lyek az út­le­írás­ban is sze­re­pel­nek. Ezek kö­zül négy a Ma­gas-Tát­rá­ban, ti­zen­öt Vázsec­on, öt Men­gusz­falván, nyolc pe­dig Zsáron ké­szült. Mar­i­anne Stokes húsz, Adri­an Stokes pe­dig ti­zen­két ké­pet ké­szí­tett a 32 kö­zül. Adri­an Stokes mind­egyik fest­mé­nye táj­kép. Mar­i­anne Stokes két táj­kép ki­vé­te­lé­vel fő­leg port­ré­kat fes­tett.
Adri­an és Mar­i­anne Stokes-t a mo­nar­chia­be­li tar­tóz­ko­dá­suk ide­jén, be­le­ért­ve a Ma­gas-Tát­rát is, az ún. né­pi­es stí­lus von­zot­ta. A né­pi­es­ség irán­ti ér­dek­lő­dés Mar­i­anne Stokes-nál az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy mes­ter­ség­be­li tu­dá­sát a mün­che­ni Kép­ző­mű­vé­sze­ti Aka­dé­mi­án sa­já­tí­tot­ta el. Mün­chen a 19–20. szá­zad for­du­ló­pont­ján an­nak az új irány­zat­nak volt a köz­pont­ja, amely a nem­ze­ti új­já­szü­le­tést kí­ván­ta ki­fe­jez­ni a kép­ző­mű­vé­szet esz­kö­ze­i­vel. Mar­i­anne Stokes ér­dek­lő­dé­se va­ló­szí­nű­leg már Mün­chen­ben a re­a­lis­ta áb­rá­zo­lás fe­lé for­dult, té­mái el­ső­sor­ban a rusz­ti­kus kör­nye­zet, a köz­nép és an­nak a kul­tu­rá­lis kap­cso­ló­dó vi­szo­nya volt. Ér­dek­lő­dé­sé­nek kö­szön­he­tő­en Mar­i­anne Stokes húsz au­ten­ti­kus ar­cot örö­kí­tett meg. Ti­pi­kus, egye­di alak­ja­it Vázsec, Men­gusz­fal­va és Zsár la­ko­sai kö­zül vá­lasz­tot­ta ki. Mi­vel az em­be­re­ket a ko­ra­be­li, min­den­na­pi vi­se­le­tük­ben, vagy ün­nep­lő­jük­ben áb­rá­zol­ta, fest­mé­nyei egy­ben a Tát­ra-al­ji fal­vak ha­gyo­má­nyos öl­töz­kö­dé­sé­nek fon­tos iko­nog­rá­fi­ai do­ku­men­tu­mai is a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­ról. Adri­an Stokesnak a vázse­ci, men­gusz­falvi, zsári fa­há­zak va­ló­ság­hű, re­a­lis­ta áb­rá­zo­lá­sa­it kö­szön­het­jük, fest­mé­nye­in meg­örö­kí­tet­te a te­le­pü­lé­sek épü­le­te­i­nek el­he­lyez­ke­dé­sét is.

Ami­kor az Obrazy spod Vysokých Tati­er cí­mű ki­ál­lí­tás meg­te­kint­he­tő volt (1997. jú­li­us 4–6.) Vihod­nán, ab­ban re­mény­ked­tünk, hogy ta­lán Adri­an és Mar­i­anne Stokes né­me­lyik ké­pét ere­de­ti­ben is lát­hat­nánk. Meg­tud­tuk, hogy az egyik fest­mény, ame­lyen Mar­i­anne Stokes egy vázse­ci lányt örö­kí­tett meg ün­nep­lő­ben, ál­lí­tó­lag az Ivanov csa­lád há­zá­ban ta­lál­ha­tó Vázsec­on, és hogy Stokes-ék né­hány ké­pe a Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi Mú­ze­um bir­to­ká­ban, Lip­tóújváron (Liptovský Hrá­dok) van. Mi­u­tán fel­ke­res­tük az em­lí­tett he­lye­ket, ki­de­rült, hogy az in­for­má­ci­ók ugyan iga­zak vol­tak, de nem ere­de­ti ké­pek­ről volt szó, ha­nem Adri­an és Mar­i­anne Stokes úti­raj­zá­ból, a Hun­gary-ból ki­vá­gott rep­ro­duk­ci­ók­ról. A Ján Božoò mér­nök­kel foly­ta­tott be­szél­ge­tés so­rán meg­tud­tuk, hogy a vázse­ci Ivanovék tu­laj­do­ná­ban lé­vő fest­ményt Ján Jacko-Pavelda hoz­ta ma­gá­val 1947-ben az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ból. Ezek­kel a sza­vak­kal ad­ta át a Rysu¾ és a Božeò csa­lád­nak: „ez a ma­guk any­ja”. A ké­pen Zuzana Rysu¾ová volt lát­ha­tó, aki a fest­mény ké­szí­té­sé­nek ide­jén 15–16 éves le­he­tett. Így si­ke­rült meg­tud­tuk leg­alább az egyik mo­dell ne­vét, akit Mar­i­anne Stokes a ma­gas-tát­rai tar­tóz­ko­dá­sa ide­jén le­fes­tett. Zuzana Rysu¾ovát eb­ben az idő­ben da­da­ként al­kal­maz­ta Strobl Ala­jos csa­lád­ja Kirá­lyle­hotán (Krá¾ová Leho­ta). Ján Božoòtól tud­juk (aki­nek Zuzka Rysu¾ová-Božoòová az édes­any­ja volt), hogy Mar­i­anne Stokes-szal a Strobl csa­lád­nál is­mer­ke­dett meg, és ott is ke­rült sor a port­ré meg­fes­té­sé­re. Né­hány év­vel ké­sőbb Strobl Ala­jos is mo­dell­jé­ül vá­lasz­tot­ta Zuzka Rysu¾ová-Božoòová-t, a fi­a­tal nőt gyer­me­ké­vel Sem­mel­we­is Ig­nác­cal együtt áb­rá­zol­ta szo­bor­cso­port­ján, ami Bu­da­pes­ten lát­ha­tó a Szent Ró­kus kór­ház előt­t.

Sem­mel­we­is Ig­nác szo­bor­cso­port a Szent Ró­kus kór­ház
előtt Bu­da­pes­ten. Fo­tó: J. Botík
A vihod­nái ki­ál­lí­tást kö­ve­tő­en a fe­le­sé­gem egy­hó­na­pos ta­nul­mány­út­ra uta­zott Ang­li­á­ba. El­ha­tá­roz­ta, hogy ku­ta­tá­si prog­ram­ja mel­lett meg­pró­bál újabb in­for­má­ci­ó­kat sze­rez­ni Stokes-ékról és fest­mé­nye­ik­ről. Ez­zel a szán­dék­kal ke­res­te fel Lon­don­ban a Tate Gallery-t, Vic­to­ria and Alberet Muse­um-ot és a Witt Library­t. Az ott szer­zett ér­te­sü­lé­sek­ből ki­de­rült, hogy Mar­i­anne Stokes Szlo­vá­ki­á­ban fes­tett ké­pei kö­zül négy, egy ma­gát meg­ne­vez­ni nem kí­vá­nó ma­gán­gyűj­tő tu­laj­do­ná­ban van. A négy fest­mény kö­zül ket­tő­nek fel vol­tak tün­tet­ve a mé­re­tei (28×33 és 33×26) és az is, hogy tem­pe­rá­val ké­szül­tek. Leg­job­ban a Witt Library-ban ta­lál­ha­tó Mar­i­anne Stokes két arc­kép­ének örül­tünk. Az egyik ön­arc­kép 1895-ből, a má­si­kat John S. Sar­gen­ta fes­tet­te 1914-ben.
Az Obrazy spod Vysokých Tati­er (Ké­pek a Ma­gas Tár­tá­ból) cí­mű ki­ál­lí­tás be­mu­ta­tó­ját még há­rom ki­ál­lí­tás kö­vet­te. Az el­ső a po­zso­nyi vár­ban, a má­so­dik Bé­kés­csa­bán, a har­ma­dik pe­dig Bu­da­pes­ten. A bu­da­pes­ti meg­nyi­tón egy lá­to­ga­tó­tól új in­for­má­ci­ók­hoz ju­tot­tunk, meg­tud­tuk hogy egy év­vel az előtt Nagy-Bri­tan­nia bu­da­pes­ti nagy­kö­vet­sé­gén két an­gol fes­tő­nek volt ki­ál­lí­tá­sa. A ne­vük­re már saj­nos nem em­lé­ke­zett pon­to­san, de úgy rém­lett ne­ki, mint­ha Stokes-ék let­tek vol­na.
Új­ra fel­ke­res­tük a The Bri­tish Coun­cil-t, bíz­va a se­gít­sé­gük­ben. Két bu­da­pes­ti cím­mel tud­tak szol­gál­ni. In­nen egy újabb cí­met kap­tunk, ez­út­tal lon­do­nit, és egy kép­ka­ta­ló­gust a kö­vet­ke­ző cím­mel: MARIANNE & ADRIAN STOKES, HUNGARIAN JOURNEYS, LANDSCAPES AND PORTRAITS 1905–1910. A ka­ta­ló­gus az azo­nos cí­mű ki­ál­lí­tás al­kal­má­ból je­lent meg, me­lyet 1996-ban ren­dez­tek Lon­don­ban és Bu­da­pes­ten. Szer­ző­je Mag­dalen Evan­s, s a ki­ad­vány­ban több, szá­munk­ra ed­dig is­me­ret­len in­for­má­ci­ót ta­lál­tunk (Evans 1996).
Az em­lí­tett lon­do­ni és bu­da­pes­ti ki­ál­lí­tá­son a Stokes há­zas­pár 35 ere­de­ti fest­mé­nyét ál­lí­tot­ták ki, eb­ből 22 Mar­i­an­ne-tól és 13 Adri­an-tól. A ki­ál­lí­tott ké­pek kö­zül Mar­i­anne 8 és Adri­an 3 ké­pe ké­szült a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén. A 35 ki­ál­lí­tott fest­mény mind­egyi­ke nagy-bri­tan­ni­ai gyűj­te­mé­nyek­ből szár­ma­zott. A ka­ta­ló­gus­ban sze­rep­lő 40 kép kel­tet­te fel el­ső­sor­ban ér­dek­lő­dé­sün­ket, ezek a HUN­GA­RY úti­rajz­ban je­len­tek meg (ös­­sze­sen 75 kép). Ezek­ről an­­nyit tud­tunk meg, hogy Nagy Bri­tan­ni­án kí­vül ta­lál­ha­tó­ak és Mag­dalen Evans nem is­me­ri a tu­laj­do­no­so­kat. El­kép­zel­he­tő, hogy 1910-ben a bu­da­pes­ti Nem­ze­ti Szál­ló­ban ren­de­zett ki­ál­lí­tás lá­to­ga­tói vá­sá­rol­ták meg őket.
Mag­dalen Evans ka­ta­ló­gu­sa nem csu­pán pon­tos, de ada­tok­ban is gaz­dag a Stokes-háza­spár éle­tét és mun­kás­sá­gát il­le­tő­en. Mind a 35 ki­ál­lí­tott fest­mény­nél sze­re­pel a fes­tő, a cím, a fes­té­si tech­ni­ka, a mé­re­tek, a szig­nó­zás mód­ja, a gyűj­te­mény (gyűj­tő) ne­ve, a ki­ál­lí­tás he­lye és ide­je, va­la­mint az iro­dal­mi hi­vat­ko­zá­sok is, s az is hogy az  adott fest­ményt hol pub­li­kál­ták. A ka­ta­ló­gus zá­ró ré­szé­ben egy át­te­kin­tő kro­no­ló­gia sze­re­pel a Stokes-háza­spár éle­té­ről és mun­kás­sá­gá­ról, to­váb­bá mű­vé­szi te­vé­keny­sé­gük utó­éle­té­ről is ol­vas­ha­tunk, át­te­kin­tést kap­ha­tunk ki­ál­lí­tá­sa­ik­ról, s meg­ta­lál­ha­tók a mun­ká­juk­ra és mű­vé­sze­tük­re vo­nat­ko­zó bib­li­og­rá­fi­ai uta­lá­sok is. Sze­re­pel ben­ne to­váb­bá azok­nak az in­téz­mé­nyek­nek a lis­tá­ja is, me­lyek­ben Mar­i­anne és Adri­an Stokes fest­mé­nyei, vagy az al­ko­tá­sa­ik­kal fog­la­ko­zó mű­vek, for­rás­do­ku­men­tu­mok meg­ta­lál­ha­tók.
Adri­an Stokes: Tát­ra-al­ji út. Vázsec, 1905 Fo­tó­rep­ro­duk­ció: O. Šilingerová

Adri­an és Mar­i­anne Stokes fest­mé­nyei egy hi­ány­zó lánc­sze­met kép­vi­sel­nek a Tát­ra-al­ji vi­dék kép­ző­mű­vé­szet­ét il­le­tő­en. A Szlo­vá­ki­á­ban ed­dig is­me­ret­len an­gol fes­tők ké­pei mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti és vi­tat­ha­tat­lan mű­vé­sze­ti ér­té­ket kép­vi­sel­nek. Ben­nün­ket pe­dig ar­ra kö­te­lez­nek, hogy hoz­zá­fér­he­tő­vé te­gyük, va­la­mint meg­fe­le­lő­en ér­té­kel­jük őket, hogy el­fog­lal­has­sák az őket meg­il­le­tő he­lyet kul­tu­rá­lis éle­tünk­ben.

(Baranyovics Bo­risz ford.)

Iro­da­lom

Botík, Ján (sz­erk.):
1997    Obrazy spod Vysokých Tati­er. Bratisla­va.

Col­lec­tors Guide to the Adam and Charles Black Colour Book­s. Bib­li­og­ra­phy.

Col­lec­tors Guide to the Adam and Charles Black Colour Book­s. Bib­li­ogra­phies of Artist and Authors.

Evan­s, Mag­dalen
1996    Mar­i­anne & Adri­an Stokes. Hun­gar­i­an Jour­neys. Land­scapes and Por­traits 1905–1910. Lon­don.

Ford, Har­ri­et
1895    The Works of Mr. Adri­an Stokes. Ma­ga­zin of Art 19. p.
Stu­dio XIX, No. 85, April 1900, 149–154. p. Who was who. 1929–1940.

Thieme, U. – Beck­er, F.
1938    All­ge­meines Le­xi­kon der bilden­den Kün­stler von der Antike bis zur Gegen­wart. Leipzig.

Wood, Ch.
1971    Dic­tion­ary of Vic­to­ri­an Painter­s. Anti­ave Col­lec­tors Club. Women Artist­s.