Beňušková, Zuzana: Religiozita a medzikonfesionálne vzťahy v lokálnom spoločenstve
Bratislava: Ústav etnológie SAV 2004, 198 p. /Etnologické štúdie 11./ ISBN 80-969163-5-1
A szlovák néprajzi gyakorlatban (ahogy a magyarban sem) a vallási jelenségek vizsgálata nem rendelkezik különösebben mély gyökerekkel. A második világháború előtti, önkényesen most egynek tekintett korszakban az érdeklődés inkább a kereszténység előtti, „pogány” jelenségek felé mutatott, a tételes vallások népi gyakorlatát nemigen regisztrálta. A második világháború utáni kommunista berendezkedés aztán ideológiai szempontból nem kedvezett az efféle (legalábbis ideológiamentes, tárgyilagos) vizsgálódásoknak, így a népi vallásosság etnológiai szempontú vizsgálata csak 1989 után indulhatott meg Szlovákiában. Zuzana Beòušková az egyike azon szlovák néprajzkutatóknak, akik a rendszerváltás után azonnal a vallási jelenségek, azoknak is inkább társadalmi vetületei felé fordultak. A most bemutatandó kötetében a szerző a helyi közösségek vallásosságát és vallások közti kapcsolatait vizsgálta az elmúlt jó másfél évtized alatt (az 1990–2003 közti időszakban) a Kárpát-medence több, alapvetően szlovákok lakta településén. Négy kutatópont Szlovákia területén (Csataj, Radosna, Ladomérvágása és Nagysalló), három pedig Magyarországon található (Csömör, Alsó Regméc és Rudabányácska). Ezekről a különböző időpontokban végzett kutatásairól időről-időre külön tanulmányok, anyagközlése formájában is beszámolt. Mostani könyvében ezeket kovácsolta egy egységgé, elméleti igényű bevezető- illetve zárótanulmányokkal is keretet adva nekik. A szerző kiindulási hipotézise, hogy a vallás többvallású lokális közösségekben integráló és dezintegráló szereppel is bír, miközben mindkettő, mint a közösségi identitás megnyilvánulásai a politikai változások vagy társadalmi konfliktusok időszakaiban aktivizálódnak. Kutatásai alátámasztani látszanak ezt az előfeltevést, noha a vizsgálódások szerteágazó és sokrétű eredményei mégis némi kételyre is hangolták a szerzőt. A munka zárszavában meg is fogalmazza ezeket a további kérdéseket: Milyenek az etnológia lehetőségei ennek a sokszínűségnek a megragadásában és megfelelő végkövetkeztetések leszűrésében? Elegendő-e hat kutatópont általános érvényű tanulságok leszűrésére? Más kutatópontok kiválasztása más eredményt hozott volna? A vallási identitás, mint társadalmi jelenség más-e etnikai kisebbségi környezetben? Végezetül megállapítja, hogy a hipotézisként felvetett aktivizáló erőkön túlmenően a vizsgált településeken egyértelműen kiderült, mily jelentős szerepük van az egyéniségeknek, a hangadóknak a vallás integráló és dezintegráló ereje mozgósítása során.