hétfő, október 7, 2024

Gecse An­na­bel­la: Az et­ni­kai és tár­sa­dal­mi át­ren­de­zõ­dés fo­lya­ma­ta egy gömöri fa­lu 20. szá­za­di éle­té­ben

Az et­ni­kai és tár­sa­dal­mi át­ren­de­ző­dés fo­lya­ma­ta egy gömöri fa­lu 20. szá­za­di éle­té­ben. Ko­má­rom – Somor­ja: Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 2007, 191 p. /Interethnica 10./ ISBN 978-80-80249-13-8

Gecse An­na­bel­la: Az et­ni­kai és tár­sa­dal­mi át­ren­de­ző­dés fo­lya­ma­ta egy gömöri fa­lu 20. szá­za­di éle­té­ben c. mun­ká­ját ol­vas­va már az el­ső né­hány ol­dalt kö­ve­tő­en több, el­ső­sor­ban ku­ta­tás-mód­szer­ta­ni kér­dés is fel­me­rül az ol­va­só­ban. Az ol­va­sás elő­re­ha­lad­tá­val – és per­sze is­mer­ve Gecse An­na­bel­la ed­di­gi mun­kás­sá­gát, hit­val­lá­sát a nép­rajz­ról és a ro­kon tu­do­má­nyok­ról – egy­ér­tel­mû­vé vá­lik, hogy a prob­lé­mát azon az op­ti­kán ke­resz­tül vizs­gál­ta, s von­ta le kö­vet­kez­te­té­se­it, mely fő­leg a nép­rajz­ku­ta­tók (és kultúrantropoló­gu­sok) fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ci­ó­já­ra jel­lem­ző. (Je­len re­cen­zió ke­re­tei kö­zött nem áll sem mó­dom­ban, sem szán­dé­kom­ban bő­veb­ben ki­fej­te­ni az aláb­bi kér­dést, ami meg­fo­gal­ma­zó­dott ben­nem mind­ezek kap­csán: el­ér­ke­zett a ma­gyar nép­rajz pa­ra­dig­ma­vál­tá­sa vagy csak egy­sze­rû­en ar­ról van szó, hogy a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti kö­zös­sé­gek vég­le­ges el­tû­né­sé­vel a ku­ta­tók új té­má­kat, új ku­ta­tá­si te­rü­le­te­ket ke­res­né­nek ma­guk­nak?) En­nek az in­ter­disz­cip­li­ná­ris szem­lé­let­mód­nak – mely meg­fe­le­lő arány­ban öt­vö­zi a nép­rajz­zal a kul­tu­rá­lis-, tör­té­ne­ti- és szo­ciálantropoló­gia, al­kal­man­ként a szo­ci­o­ló­gia és a szo­ci­ol­ingviszti­ka mód­sze­re­it és ered­mé­nye­it – nagy­sze­rû kép­vi­se­lő­it ta­lál­juk a ma­gyar­or­szá­gi­ak mel­lett el­ső­sor­ban az er­dé­lyi ku­ta­tók kö­zött, de (amen­­nyi­re is­me­re­te­im helyt­ál­ló­ak tér­sé­günk ku­ta­tás-mód­szer­ta­ni fej­lő­dé­sét il­le­tő­en) a fi­a­tal szlo­vák és cseh et­no­ló­gu­sok szem­lé­let­mód­ja is eb­be az irány­ba fó­ku­szál, s ez a szem­lé­let­mód mar­kán­san je­len van a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány­ban is. Jó pél­dá­ja en­nek épp ez a kö­tet. Mind­ez­zel együtt Gecse An­na­bel­la je­len mun­ká­ja az egyéb­ként Ma­gyar­or­szá­gon ma­gas szín­vo­na­lon mû­velt tár­sa­da­lom­nép­rajz egyik re­mek pél­dá­ja is.
Már a dol­go­zat ele­jén – a fa­lu be­mu­ta­tá­sa, a történeti–népra­jz­i–de­mográ­fi­ai elő­ké­pek fel­vá­zo­lá­sa so­rán – egy­ér­tel­mû­vé vá­lik, hogy a szer­ző igen­csak „ott­hon van” az ál­ta­la vizs­gált te­le­pü­lé­sen. Ez pe­dig csak úgy le­het­sé­ges, hogy vizs­gá­ló­dá­sá­nak tár­gyát szü­lő­fa­lu­ja és an­nak tár­sa­da­lom­nép­raj­za ké­pe­zi. Ilyen­kor me­rül fel a kér­dés, hogy en­­nyi­re mély is­me­re­te­ket le­het-e sze­rez­ni egyet­len ku­ta­tá­si mód­szer­rel, eset­leg a fel­lel­he­tő ko­ra­be­li írá­sos em­lé­kek, sze­mé­lyes fel­jegy­zé­sek, fény­kép­al­bum­ok ta­nul­má­nyo­zá­sá­val? Kü­lön-kü­lön alig­ha! Még ha a ku­ta­tó a ku­ta­tá­si mód­sze­rek mind­egyi­két öt­vö­zi is, a tö­ké­le­tes „lát­ha­tat­lan­ság­hoz” min­den­képp szük­sé­ge van ar­ra, hogy szü­le­té­sé­től fog­va ré­sze le­gyen az adott te­le­pü­lés­nek, kö­zös­ség­nek. Az „ide­gen” ku­ta­tó ugyan­is nem tud an­­nyi időt el­töl­te­ni egy te­le­pü­lé­sen, hogy „hely­bé­li­vé” vál­jon. Vis­­sza-vis­­sza­tér­het egy kö­zös­ség­be éve­ken ke­resz­tül, s al­kal­man­ként he­te­ket, hó­na­po­kat is el­tölt­het ott, ő ak­kor is csak „az az ide­gen lesz, aki gyak­ran el­jön kö­zénk, aki olyan akar len­ni, mint mi, aki ti­tok­ban vagy ke­vés­bé tit­kol­va foly­ton le­fény­ké­pez, le­fil­mez ben­nün­ket és min­den­fé­le bu­ta kér­dé­se­ket tesz fel ne­künk”. Ah­hoz ugyan­is, hogy az ide­gen­ből ér­ke­zet­tet hely­bé­li­ként ke­zel­je a ha­gyo­má­nyos kö­zös­ség, ke­vés egy em­be­ri élet. A Sza­bó Lász­ló ál­tal le­írt haj­dú­bö­ször­mé­nyi pa­raszt­em­ber ta­lá­ló meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint (mi­u­tán az 1950-es évek ele­jén a te­le­pü­lés­re he­lye­zett párt­tit­kár az­zal kezd­te egy nagy­gyû­lé­sén a mon­dan­dó­ját, hogy tud­ja azt, hogy őrá csak mint „jött-ment­re” te­kin­te­nek a hely­be­li­ek) ugyan­is a kí­vül­ről jött ide­gen „egy sen­ki, jöt­t-­ment majd csak a gye­re­ke lesz”.
Mind­ezek alap­ján úgy tû­nik, hogy a részt­ve­vő meg­fi­gye­lés csak bi­zo­nyos ese­tek­ben – ha a ku­ta­tó tör­té­ne­te­sen a sa­ját kö­zös­sé­gén be­lül vizs­gá­ló­dik – ke­cseg­tet azok­kal az ered­mé­nyek­kel / ered­mé­nyes­ség­gel, amit a mód­szer meg­ne­ve­zé­se el­ső hal­lás után elő­re ve­tít. Ter­mé­sze­te­sen nem kí­vá­nom vi­tat­ni eme ku­ta­tá­si mód­szer lét­jo­go­sult­sá­gát, azon­ban bi­zo­nyos fenn­tar­tá­sok­kal kell ke­zel­ni, s az ezt az el­já­rást egye­dü­li üd­vö­zí­tő­ként be­ál­lí­tó vé­le­ke­dé­se­ket is al­kal­man­ként ta­lán ér­de­mes a he­lyük­re ten­ni. Mi­vel min­den em­ber­nek – bi­zony, még a ku­ta­tó­nak is! – ér­te­lem­sze­rû­en egy szü­lő­fa­lu­ja, vá­ro­sa van, il­let­ve éle­te so­rán leg­fel­jebb 2-3 lo­ká­lis kö­zös­ség­nek le­het töb­bé-ke­vés­bé el­fo­ga­dott/be­fo­ga­dott tag­ja, s mi­vel tér­sé­günk min­den egyes te­le­pü­lé­sé­nek nem le­het­nek „sa­ját” ku­ta­tói, így a kü­lön­fé­le tör­té­ne­ti- és tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok­ban is­mert és al­kal­ma­zott mód­sze­rek öt­vö­ze­té­vel kény­te­le­nek a jö­vő­ben is to­vább dol­goz­ni a nép­rajz­ku­ta­tók. Ezt a fel­ada­tot pe­dig Gecse An­na­bel­la iga­zán jól ol­dot­ta meg!
Két­sé­günk nem fér­het hoz­zá, hogy Bara­ca – a vizs­gált te­le­pü­lés – be­mu­ta­tá­sa so­rán a szer­ző az ös­­szes fel­lel­he­tő tör­té­ne­ti ada­tot elénk tár­ja, me­lyek szin­te már-már egy­mást iga­zol­ják. A könyv má­sod­szo­ri el­ol­va­sá­sa után vé­le­mé­nyem sze­rint ez az egyet­len bí­rál­ha­tó pont­ja a dol­go­zat­nak (ha­bár ez is csak szem­lé­let­mód kér­dé­se, íz­lé­sek és pofonok…): kész­ség­gel elhisszük a szer­ző­nek, hogy a bő­sé­ges tör­té­ne­ti for­rás­anyag min­den egyes pont­ja hi­te­les és nincs ar­ra szük­sé­ge, hogy a tör­té­ne­ti ada­to­kat újab­bak­kal iga­zol­ja. A mint­egy 190 ol­da­lon ke­resz­tül be­mu­ta­tott te­le­pü­lés, an­nak kö­zös­sé­ge és az ott foly­ta­tott ku­ta­tás ered­mé­nyei, an­nak ös­­szeg­zé­se Gecse An­na­bel­la tö­ké­le­tes hely­is­me­re­té­ről ta­nús­kod­nak.
A ku­ta­tás és az ered­mé­nyek ös­­sze­fog­la­lá­sá­nak cél­já­ról Gecse An­na­bel­la a be­ve­ze­tő­ben a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja: „Dol­go­za­tom cél­ja egy mind ez ide­ig ke­vés­sé ku­ta­tott fa­lu, Bara­ca tár­sa­dal­má­nak, bel­ső éle­té­nek be­mu­ta­tá­sa. A ma Szlo­vá­ki­á­hoz tar­to­zó te­le­pü­lés pa­rasz­ti la­kos­sá­ga az 1970-es évek óta ro­ha­mo­san fogy, ci­gány né­pes­sé­ge pe­dig nap­ja­ink­ra el­ér­te a 80 %-os több­sé­get. (…) Dol­go­za­tom cél­ja ezért nem egyéb, mint az el­tû­nő­ben lé­vő fa­lu­kö­zös­ség éle­té­nek – több szem­pont­ból is erő­sen kor­lá­tok kö­zé szo­rí­tott – jel­lem­zé­se.” A kér­dést a szer­ző há­rom nagy fe­je­zet­re bont­va vizs­gál­ja. Az el­ső­ben a 20. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­it tár­gyal­ja, a má­so­dik fe­je­zet­ben az 1920 utá­ni kül­ső po­li­ti­kai be­avat­ko­zá­so­kat és azok kö­vet­kez­mé­nye­it mu­tat­ja be, míg a har­ma­dik fe­je­ze­tet a te­le­pü­lés mai et­ni­kai ké­pe ala­ku­lá­sá­nak szen­te­li. Bár a szer­ző a be­ve­ze­tő­ben azt ír­ja, hogy a ma­gyar – ci­gány együtt / egy­más mel­lett élés kér­dé­sé­vel csak érin­tő­le­ge­sen, né­hány rész­te­rü­le­tet meg­vizs­gál­va fog­lal­ko­zik, a le­ír­tak alap­ján e kér­dés­kör­ben is plasz­ti­kus ké­pet ala­kít­hat ki ma­gá­ban az ol­va­só.
Az el­ső fe­je­zet­ben rész­le­te­sen meg­is­mer­ked­he­tünk Bara­ca ki­ala­ku­lá­sá­val, tör­té­ne­ti múlt­já­val. A te­le­pü­lés ál­ta­lá­nos jel­lem­zé­se mel­lett mint­egy el­len­tét­pár, be­mu­ta­tás­ra ke­rül a fa­lu la­kos­sá­gá­nak ön­jel­lem­zé­se és a ki­ala­kí­tott kül­ső kap­cso­la­tok is. Ezt kö­ve­tő­en a szer­ző sor­ra tár­gyal­ja azo­kat a té­ma­kö­rö­ket, me­lye­ken ke­resz­tül rész­le­tes ké­pet ka­punk a fa­lu tár­sa­dal­má­ról, kezd­ve a bel­ső ta­golt­sá­gon, csa­lád­szer­ve­ze­ten, nem és kor sze­rin­ti cso­por­to­kon, a lo­ká­lis kap­cso­la­to­kon, mun­ka- és üzem­szer­ve­ze­ten ke­resz­tül egész a fa­lu­szer­ve­ze­tig és a he­lyi jog­vi­szony­ok be­mu­ta­tá­sá­ig.
A má­so­dik fe­je­zet­ben mind­azon kül­ső po­li­ti­kai ese­mé­nye­ket – há­bo­rúk, im­pé­ri­um­vál­tá­sok, ki- és be­te­le­pí­té­sek stb. – és azok­nak a he­lyi kö­zös­ség­re gya­ko­rolt ha­tá­sát tár­gyal­ja na­gyon rész­le­te­sen Gecse An­na­bel­la, ame­lyek mint­egy meg­ala­poz­ták Bara­ca je­len­le­gi hely­ze­tét.
S hogy mi­lyen is a kör­nye­ze­té­ben is kü­lön­le­ges­nek, „más”-­nak tar­tott fa­lu mai hely­ze­te, ar­ról a har­ma­dik fe­je­zet­ben tá­jé­ko­zód­ha­tunk. Mond­hat­juk azt is, hogy a könyv­nek ez a leg­iz­gal­ma­sabb fe­je­ze­te (ah­hoz, hogy töb­bé-ke­vés­bé meg­ért­sük az itt le­ír­ta­kat, ter­mé­sze­te­sen szük­sé­ges meg­is­mer­ked­ni az elő­ző két fe­je­zet tar­tal­má­val is). Ez az a rész, mely a leg­több kér­dést, pon­to­sab­ban to­vább­gon­do­lás­ra ér­de­mes meg­ál­la­pí­tást, gon­do­la­tot (me­lyek vissza­ka­nya­rod­hat­nak akár az el­ső két fe­je­zet­hez is) vált­ja ki az ol­va­só­ból. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes ez a fe­je­zet an­nak tük­ré­ben, hogy B. Ko­vács Ist­ván több­ször és több he­lyen meg­ál­la­pí­tot­ta: a gömöri (és ezen be­lül a bara­cai) ci­gány­ság ket­tős iden­ti­tá­sú, pon­to­sab­ban „ma­gyar ci­gány” iden­ti­tá­sú, így ezek­nek az em­be­rek­nek a meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it, tet­te­it nem le­het pusz­tán úgy ke­zel­ni, mint a ci­gá­nyok cse­le­ke­de­te­it!  Az egész köny­vet hi­te­le­sí­tik azok az adat­köz­lők­től szár­ma­zó idé­ze­tek, ame­lye­ket a ku­ta­tás so­rán rög­zí­tett Gecse An­na­bel­la, ugyan­ak­kor a har­ma­dik rész té­má­já­hoz kap­cso­ló­dó in­ter­jú-rész­le­tek­nek kö­szön­he­tő­en na­gyon pon­tos ké­pet ka­punk a fa­lu „lég­kö­ré­ről”, a ki­lá­tá­sok­ról és a ki­lá­tás­ta­lan­ság­ról.
Gecse An­na­bel­la: Az et­ni­kai és tár­sa­dal­mi át­ren­de­ző­dés fo­lya­ma­ta … c. mun­ká­ja min­den tu­do­má­nyos igényt ki­elé­gít­ve vizs­gál­ja Bara­ca tár­sa­dal­mát, an­nak szer­ke­ze­té­ben vég­be­ment vál­to­zá­so­kat, egyút­tal meg­pró­bál­ja meg­ke­res­ni azo­kat a  tör­vény­sze­rû­sé­ge­ket, me­lyek eze­ket a moz­gá­so­kat ered­mé­nye­zik. Az sem el­ha­nya­gol­ha­tó eré­nye en­nek a könyv­nek, hogy a té­mát nem zár­ja le, s így az nyit­va áll min­den­ki más előtt is úgy, hogy több pon­ton is le­het csat­la­koz­ni a Gecse An­na­bel­la ál­tal fel­ve­tett prob­lé­ma­vizs­gá­lat­hoz.
Mint­egy foly­ta­tás gya­nánt ér­de­mes len­ne meg­ke­res­ni a „vir­tu­á­lis Bara­ca” la­kó­it, a fa­lu­ból a kör­nye­ző vá­ro­sok­ba, te­le­pü­lé­sek­re köl­tö­zöt­te­ket, hogy mi ok­ból dön­töt­tek az el­köl­tö­zés mel­lett, tart­ják-e egy­más­sal a kap­cso­la­tot, mint bara­ci­ak, s ha ta­lál­koz­nak, mi­lyen al­kal­mak­ból. (Jó pél­da er­re az a 2008 szep­tem­be­ri fel­hí­vás, mely­nek alap­ján a Ri­ma­szom­bat­ban la­kó kor­lá­ti­ak szer­vez­tek ta­lál­ko­zót. A Ri­ma­szom­bat­ban, Tor­nalján élő bara­ci­ak va­jon oly­kor-oly­kor ta­lál­koz­nak-e ezek­ben a vá­ro­sok­ban akár „fe­lül­ről szer­ve­zett”, akár spon­tán ta­lál­ko­zó­kon?) Az­tán: a pa­rasz­tok el­köl­tö­zé­se mel­lett ér­de­mes len­ne meg­vizs­gál­ni a ci­gá­nyok el­köl­tö­zé­sét is, mi­vel ilyen je­len­ség is ta­pasz­tal­ha­tó. Is­me­re­te­im sze­rint több, mint húsz éve fo­lya­ma­tos – ha nem is olyan in­ten­zív, mint a nem ro­mák ese­té­ben – el­köl­tö­zés­nek le­he­tünk ta­núi. (Az egyik cél­te­le­pü­lés Rimaszéc­s, mely fa­lu je­len­leg töb­bé – ke­vés­bé szin­tén azt az utat jár­ja be, mint Bara­ca. És mi lesz ak­kor, ha a mos­ta­ni 60%-ról ott is 80% fö­lé emel­ke­dik a ci­gány­ság szám­ará­nya? On­nan is to­vább köl­töz­nek?) Gecse An­na­bel­la köny­vé­ben fel­te­szi azt a kér­dést is, mi le­het az oka an­nak, hogy a leg­utób­bi nép­szám­lá­lá­son már 39-en ro­má­nak val­lot­ták ma­gu­kat? Na­gyon he­lye­sen jut ar­ra a meg­ál­la­pí­tás­ra, hogy ez el­ső­sor­ban (az idő­köz­ben le­mon­dott) pol­gár­mes­ter, az őt in­dí­tó párt (és fő­leg e párt egyik „har­cos” ri­ma­szom­ba­ti ve­ze­tő­jé­nek; aki egyéb­ként a kü­lön­fé­le kam­pá­nyok so­rán re­to­ri­ká­ját il­le­tő­en gyak­ran esik át a ló túl­só ol­da­lá­ra) te­vé­keny­sé­gé­nek kö­szön­he­tő. Te­hát: mi­lyen sze­re­pet töl­te­nek be az et­ni­kai ala­pon szer­ve­ző­dött po­li­ti­kai pár­tok és ci­vil szer­ve­ze­tek a ci­gány­ság éle­té­ben, men­­nyi­re be­fo­lyá­sol­ják őket dön­té­se­ik­ben stb? A tér­hasz­ná­lat et­ni­kai ala­pú el­té­ré­se­it tár­gyal­va a szer­ző rá­mu­tat ar­ra, hogy „az élet­mód­be­li kü­lönb­sé­gek­ből adó­dó­an azon­ban el­ső lá­tás­ra meg­kü­lön­böz­tet­he­tők a fa­lu­ba ér­ke­ző ide­gen szá­má­ra is a ci­gá­nyok há­zai.” Fel­me­rül a kér­dés – és nem csak Bara­ca ese­té­ben – hogy van-e va­la­mi­lyen vis­­sza­jel­zés a nem ci­gá­nyok ré­szé­ről ab­ban az eset­ben, ha a „ci­gá­nyok há­za” sem­mi­lyen „et­nikus je­gyet” nem vi­sel ma­gán? Ez len­ne az el­ső lé­pés a meg­fe­lel­ni aka­rás, vagy ha úgy tet­szik: az as­­szi­mi­lá­ció út­ján? És ho­gyan vé­le­ked­nek er­ről a ro­mák? Vé­ge­ze­tül egy utol­só pél­da: Gecse An­na­bel­la a fa­lu ha­tá­rá­ban le­te­le­pe­dett fe­ke­te­ba­lo­gi szlo­vá­kok név­jegy­zék­ét is köz­li. A könyv ol­va­sá­sa ide­jén részt vet­tem Tor­nalján egy is­ko­lai ren­dez­vé­nyen, ahol fel­buk­kant az egyik szlo­vák te­le­pes csa­lád ne­ve – a ma­gyar is­ko­la ta­nu­lói kö­zött! Így ad­ja ma­gát a kér­dés, hogy ér­de­mes len­ne ta­lán meg­vizs­gál­ni azt is, hogy a bara­cai ma­gyar és ma­gyar ci­gány la­ko­sok mel­lett mi lett a „bara­cai” szlo­vá­kok­kal?
Ös­­szes­sé­gé­ben el­mond­ha­tó te­hát, hogy Gecse An­na­bel­la, il­let­ve el­ső önál­ló kö­te­te pon­to­san azt nyújt­ja, amit a szer­ző­től szak­mai kö­rök­ben el­vár­ha­tunk. Rész­le­tes és pre­cíz le­írá­sát egy di­na­mi­ku­san (vis­­sza, elő­re, le, át) fej­lő­dő / ala­ku­ló fa­lu­nak, az ot­ta­ni kö­zös­sé­gi és erő­vi­szony­ok át­ren­de­ző­dé­sé­nek, az ér­ték­el­to­ló­dás­nak. A mun­ká­ja so­rán al­kal­ma­zott el­já­rá­sok pe­dig (a ku­ta­tás mód­sze­rei, az ös­­sze­ha­son­lí­tás tér­ben, idő­ben, nép­raj­zon és ro­kon tu­do­má­nyo­kon be­lül) na­gyon is meg­fe­lel­nek a mai – vagy ha úgy tet­szik: mo­dern – tu­do­má­nyos szem­lé­let­nek, me­lyek azon­ban nin­cse­nek hí­ján a ko­moly múlt­tal ren­del­ke­ző ma­gyar tár­sadalom­népra­jzi ku­ta­tá­sok­kal va­ló kap­cso­la­tok­nak sem. Ugyan­ak­kor a kö­tet nem csak a szak­mai kö­rök ér­dek­lő­dé­sé­re, de az ér­dek­lő­dő nagy­kö­zön­ség és az egye­te­mek, fő­is­ko­lák hall­ga­tó­i­nak fi­gyel­mé­re is mél­tán tart­hat szá­mot.