hétfő, szeptember 20, 2021

A ci­gány kul­tú­ra nép­raj­zi és tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sa a Kár­pát-me­dencében

„Sza­kunk el­sőd­le­ges fel­ada­ta to­vább­ra is a Kár­pát-me­den­cé­ben élő ci­gány­ság né­pi kul­tú­rá­já­nak, tár­sa­dal­mi és nyel­vi ta­go­zó­dá­sá­nak, men­ta­li­tá­sá­nak mi­nél ala­po­sabb le­írá­sa, mi­nél rész­le­te­sebb doku­men­tálása….   …A mos­ta­ni kon­fe­ren­cia is bi­zo­nyít­ja, hogy időn­ként ös­­sze kell ta­lál­koz­ni a kü­lön­bö­ző szak­irá­nyok­ban, mű­he­lyek­ben dol­go­zó ku­ta­tók­nak, a jö­vő­ben rend­sze­re­sí­te­ni kell eze­ket a találkozókat.”1
Ezek­kel a sza­vak­kal zár­ta be Paládi-Kovács At­ti­la az MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­in­té­ze­te 1993. szep­tem­ber 17–18-án Bu­da­pes­ten ren­de­zett Ci­gány né­pi kul­tú­ra a Kár­pát-me­den­cé­ben a 18–19. szá­zad­ban cí­mű kon­fe­ren­ci­á­ját. Ak­kor is, ko­ráb­ban is, és ké­sőbb is a ci­gány kul­tú­ra ku­ta­tá­sá­val fog­lal­ko­zó kon­fe­ren­ci­ák, va­la­mint az elő­adá­sok­ból szü­le­tett ta­nul­mány­kö­te­tek egyik mo­tor­ja Bódi Zsu­zsan­na volt. 2009-ben a tu­laj­don­kép­pen e sor­ba il­lesz­ke­dő ta­nács­ko­zást a szer­ve­zők (a Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság és a gö­döl­lői Szent Ist­ván Egye­tem Gaz­da­ság- és Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ka­ra) saj­nos már csak a 2007-ben el­hunyt Bódi Zsu­zsan­na em­lé­ké­nek tud­ták szen­tel­ni.
Paládi-Kovács At­ti­la több mint egy év­ti­ze­de meg­fo­gal­ma­zott sza­vai ma is ér­vé­nye­sek, no­ha az az­óta el­telt idő­ben tu­do­mány­sza­kunk mér­föld­kö­vek­nek szá­mí­tó ered­mé­nyek­kel is gaz­da­go­dott. Töb­bek kö­zött ép­pen a gö­döl­lői Szent Ist­ván Egye­tem Gaz­da­ság- és Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ka­ra szer­ve­ze­ti ke­re­tei kö­zött lé­te­ző, Nagy Pál ne­vé­vel fém­jel­zett ciganoló­giai/ro­moló­giai gyűj­te­mén­­nyel. Ez a pá­rat­lan könyv- és peri­odikatár, saj­tó­anyag- és do­ku­men­tum­gyűj­te­mény is in­do­kol­ta, hogy a kon­fe­ren­cia hely­szí­ne a gö­döl­lői egye­tem le­gyen.
A feb­ru­ár 18-án, dél­után kez­dő­dő ta­nács­ko­zás el­ső egy­sé­gé­ben Vil­lá­nyi Lász­ló, a Szent Ist­ván Egye­tem Gaz­da­ság- és Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak dé­kán­ja és Paládi-Kovács At­ti­la, a Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság el­nö­ké­nek kö­szön­tő­je után Kál­lai Ka­ta­lin, az OKM Esély­egyen­lő­sé­gi Fő­osz­tá­lyá­nak elő­adó­ja nyi­tot­ta meg a ta­nács­ko­zást. Bódi Zsu­zsan­ná­ra, mun­kás­sá­gá­ra és ku­ta­tá­sa­i­nak sze­re­pé­re Eper­jessy Er­nő a Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság Nem­ze­ti­sé­gi Szak­osz­tá­lya ne­vé­ben em­lé­ke­zett. Vé­gül Deáky Zi­ta könyv­új­don­sá­got mu­ta­tott be. Egé­szen friss ki­ad­vány­nak szá­mít Augus­ti­ni ab Hor­tis Sá­mu­el A Ci­gá­nyok Mag­yarorszá­gon… cí­mű, 1775-ben meg­je­lent mun­ká­já­nak – szlo­vák­ra már ko­ráb­ban is, ám ez­út­tal – ma­gyar­ra for­dí­tott vál­toza­ta.2
A dél­után má­so­dik egy­sé­gét Po­zsony Fe­renc elő­adá­sa nyi­tot­ta, „Sá­to­ro­sok Er­dély­ben” cím­mel. Kovalc­sík Ka­ta­lin leg­fris­sebb ku­ta­tá­si ered­mé­nye­i­ről szá­molt be, ame­lyek egy du­nán­tú­li be­ás la­ko­da­lom, a ben­ne fel­buk­ka­nó, ma­gyar, sváb, ci­gány (vagy azok­nak tar­tott) ze­nei jel­leg­ze­tes­sé­gek elem­zé­sé­re épül­nek. A dél­után har­ma­dik blokk­ja Könczei Cson­gor elő­adá­sá­val in­dult, aki a so­kat, még­sem ele­get ku­ta­tott ka­lo­ta­sze­gi ze­né­szek­kel, a kö­zös­ség szem­pont­já­ból ne­ve­sí­tést nem igény­lő, épp ezért ne­ve­nincs mu­zsi­ku­sok­nak ti­tu­lált ze­né­szek­kel fog­lal­ko­zott. Kinda Ist­ván há­rom­szé­ki és er­dő­vi­dé­ki ci­gá­nyok élet­mód­já­ról, mes­ter­sé­gé­ről, an­nak tá­gabb kö­zös­ség­be épü­lé­sé­ről szólt. Agócs At­ti­la a gömöri romung­rók me­séi kap­csán ve­tet­te fel, le­het-e egy­ál­ta­lán romungró­nak ne­vez­ni a szlo­vá­kul (is) be­szé­lő ci­gá­nyo­kat, to­váb­bá azt a sa­ját ku­ta­tá­sa­i­val meg­ala­po­zott né­ze­tét, mi­sze­rint a mai szlo­vák-ma­gyar nyelv­ha­tár men­tén is ki­ta­pint­ha­tó, hogy a szlo­vák kör­nye­ze­tű ci­gány me­sé­lők a szlo­vák, a ma­gyar kör­nye­ze­tű­ek a ma­gyar me­se­kincs­hez iga­zod­nak re­per­to­ár­juk­kal. Agócs Ger­gely hang­sze­res nép­ze­nei be­mu­ta­tó­ja után a nap zá­ró elő­adá­sát Pusko Gá­bor tar­tot­ta. Sa­ját tor­nal­jai ku­ta­tá­sai alap­ján mu­tat­ta be a vir­rasz­tó ci­gány csa­lá­dok­ban és na­gyobb kö­zös­sé­gek­ben be­töl­tött sze­re­pét – kü­lön fi­gye­lem­mel az e sze­rep­ben be­kö­vet­ke­zett vál­to­zá­sok­ra.
Feb­ru­ár 19-én az elő­adá­sok 4 egy­ség­ben hang­zot­tak el. Bana Jó­zse­fé volt az el­ső, aki ele­mez­he­tő le­vél­tá­ri for­rá­so­kat szó­lal­ta­tott meg Győr­ből, kü­lö­nö­sen a Győr Vá­ros Ma­gán­ok­ira­tai kö­zött fel­lel­he­tő ún. ci­gány es­küt, va­la­mint a vaj­da ki­ne­ve­zé­si ok­má­nyát. Kar­dos Fe­renc egy Za­la me­gyé­re vo­nat­ko­zó, szin­tén le­vél­tá­ri anyag­ból ké­szült for­rás­ki­ad­vány fel­hasz­nál­ha­tó­sá­gát ele­mez­te elő­adá­sá­ban. A má­so­dik sza­kasz­ban Nagy Pál, az egye­tem romoló­giai gyűj­te­mé­nyé­nek ke­ze­lő­je a be­ások és olá­hok le­het­sé­ges de­fi­ni­á­lá­sá­ról szólt. Fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra, hogy ők sem ké­pez­nek egy­sé­ges cso­por­tot, mint ahogy azok a kö­zös­sé­gek sem, ame­lyek mel­lett – leg­több­ször va­ló­ban tek­nő­vá­jók­ként – él­tek, él­nek. Lan­dauer At­ti­la nyel­vé­sze­ti – tör­té­ne­ti elő­adá­sá­ban a tic­sánokról, fő­leg meg­ne­ve­zé­sük­ről szólt. Mé­szá­ros Ádám elő­adá­sá­ban – a tör­té­ne­ti előz­mé­nyek he­lyi át­te­kin­té­se után – a bar­csi beá­sokról el­mond­ta, hogy mai fi­a­tal nem­ze­dé­ke­ik már a ma­gyart tart­ják anya­nyelv­ük­nek, tu­laj­don­kép­pen most zaj­lik a nyelv­vál­tás. Ka­to­na Csa­ba egy konk­rét sze­mély­ről, a 19. szá­zad vé­gi ba­la­to­ni, fő­leg ba­la­ton­fü­re­di für­dő­ven­dé­gek ked­ven­cé­ről, Far­kas Mik­sá­ról, ze­né­jé­nek ide­gen­for­gal­mi je­len­tő­sé­gé­ről szólt. Az az­na­pi zá­ró blokk­ban há­rom elő­adás hang­zott el. Ger­hard Baum­gart­ner meg­rá­zó ké­pet fes­tett a bur­gen­lan­di ci­gá­nyok tör­té­ne­té­ről, Binder Má­tyás a ro­ma nem­ze­ti kul­tú­ra meg­te­rem­té­sé­nek szán­dé­ká­ról és esz­kö­ze­i­ről be­szélt, Perg­er Gyu­la pe­dig győ­ri ro­ma csa­lád­tör­té­ne­te­ken ve­zet­te vé­gig a kon­fe­ren­cia kö­zön­sé­gét, ame­lyek kap­csán az as­­szi­mi­lá­ció és az iden­ti­tás prob­lé­ma­kö­rét vi­lá­gí­tot­ta meg. A na­pot film­ve­tí­tés zár­ta a ké­szí­tő, Tari Já­nos ma­gya­rá­za­ta­i­val. A ci­gány kul­tú­ra je­len kér­dé­sei kö­ré szer­kesz­tett utol­só na­pi elő­adá­sok két egy­ség­be ren­de­ződ­tek. Ba­kó Bog­lár­ka egy er­dé­lyi (Kovászna me­gyei) ci­gány kö­zös­ség mai éle­té­ben vég­zett mély­fú­rást, egy konf­lik­tus­hely­zet elem­zé­sé­ből bon­tot­ta ki a kö­zös­ség, ben­ne ci­gá­nyok és nem ci­gá­nyok bel­ső erő­vi­szo­nya­it. Pe­ti Le­hel egy ve­gyes né­pes­sé­gű (ro­mán, ma­gyar, ci­gány, szász), mint­egy 700 fős te­le­pü­lé­sen vizs­gál­ta meg és ér­tel­mez­te a lát­ha­tó és lát­ha­tat­lan, még­is lé­te­ző kü­lönb­sé­ge­ket, az el­ha­tá­ro­ló­dás jel­zett és nem jel­zett hely­ze­te­it. Fosz­tó Lász­ló a ro­ma kö­zös­sé­ge­ket az új­nak szá­mí­tó val­lá­si moz­gal­mak szem­szö­gé­ből ele­mez­te, meg­kü­lön­böz­tet­ve az egy­há­zak hoz­zá­ál­lá­sá­nak két alap­tí­pu­sát, a kul­tu­rá­li­san ér­zé­keny és a kul­tu­rá­li­san „vak” vi­szo­nyu­lást. A szü­net utá­ni, utol­só egy­ség­ben há­rom elő­adás ka­pott he­lyet. A tel­jes ma­gyar­or­szá­gi ci­gány né­pes­ség vi­szony­la­tá­ban, a rá vo­nat­ko­zó ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fé­nyé­ben ke­res­te a vá­laszt Szuhay Pé­ter ar­ra a kér­dés­re, mi­lyen ele­mek­ből te­vő­dik ös­­sze a mai tár­sa­da­lom ci­gány­ké­pe, il­let­ve azok mi­lyen csa­tor­ná­kon ke­resz­tül fej­tik ki ha­tá­su­kat. Elő­adá­sá­ban tör­vény­sze­rű­en nyit­va ma­radt az a kér­dés, mi az, ami a nap­ja­ink­ban fel-fel­me­rü­lő ci­gány/ro­ma kér­dé­sek kap­csán meg­nyi­lat­ko­zó szak­ér­tő­ket és nem szak­ér­tő­ket a meg­szó­la­lás jo­gá­hoz jut­tat­ja. Gecse An­na­bel­la elő­adá­sa a bara­cai ci­gá­nyok sa­já­tos, a nem ci­gá­nyok­kal va­ló együtt­élés több év­ti­ze­des múlt­já­val ös­­sze­füg­gő vi­szo­nya­it tag­lal­ta. Tol­nayné Jak­ab­fi Edi­na egy ba­ra­nyai köz­ség, Old pél­dá­ját ele­mez­te. Az eset­ta­nul­mány a csak na­gyon ér­zé­keny ku­ta­tói hoz­zá­ál­lás­sal el­ér­he­tő ered­mé­nyek és meg­fi­gye­lé­sek le­bi­lin­cse­lő ös­­szeg­zé­se volt.
Zár­sza­vá­ban Paládi-Kovács At­ti­la irány­vo­na­lak men­tén ös­­sze­gez­te a kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­it és bi­za­ko­dá­sá­nak adott han­got a te­kin­tet­ben, hogy az el­hang­zot­tak ha­ma­ro­san ta­nul­mány­kö­tet for­má­já­ban is nap­vi­lá­got lát­nak.