csütörtök, március 28, 2024

Bu­da­pest: Múlt és Jö­vő Ki­adó 2002, 311 p. /Múlt és Jö­vő Könyvek/ ISBN 963 9171 83 2

Ko­vács Éva és Vaj­da Jú­lia az iden­ti­tás­ku­ta­tás el­is­mert szak­te­kin­tély­ének szá­mí­ta­nak, szá­mos kül­föl­di tu­do­má­nyos lap­ban je­len­tek meg írá­sa­ik. Ko­vács Éva: Fe­le­más as­­szi­mi­lá­ció. A kas­sai zsi­dó­ság a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött (1918–1938) cí­mű kö­te­te a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ki­adá­sá­ban je­lent meg 2004-ben. A két szer­ző több­éves kö­zös ku­ta­tá­sá­nak ered­mé­nye­ként szü­le­tett meg Mu­tat­ko­zás. Zsi­dó Iden­ti­tás Tör­té­ne­tek cí­mű kö­tet 2002-ben.
A kö­tet­ben a ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó iden­ti­tást, il­let­ve an­nak a rend­szer­vál­to­zás utá­ni vál­to­zá­sát, az­az „át­struk­tu­rá­ló­dá­sát” vizs­gál­ta a két szer­ző Gabriele Rosen­thal és Wolf­ram Fischer-Rosenthal ál­tal ki­dol­go­zott mód­szer se­gít­sé­gé­vel. A mód­szer lé­nye­ge, hogy se­gít­sé­gé­vel az in­ter­jú so­rán tu­dat­ta­lan tar­tal­ma­kat tár­hat­ja fel a ku­ta­tó. A ku­ta­tást ki­ter­jesz­tet­ték a Ma­gyar­or­szá­got egy­kor el­ha­gyó zsi­dók­ra, il­let­ve azok le­szár­ma­zot­ta­i­ra is. Fon­tos ki­emel­ni, hogy a kö­tet nem egy-­e­gy szer­ző ál­tal meg­írt kü­lön-kü­lön fe­je­ze­tek­ből áll, ha­nem kö­zö­sen meg­irt fe­je­ze­tek­ről van szó, egy zsi­dó­ból és nemzsidóból ál­ló szer­ző­pá­ros kö­zös gon­do­la­ta­i­ról.
A rend­szer­vál­to­zás olyan sors­ese­mény­nek szá­mit, amely nagy mér­ték­ben ké­pes volt át­struk­tu­rál­ni az 1989 előt­ti múl­tat. Az egy­kor je­len­tés­nél­kü­li­ként meg­élt ese­mé­nyek a meg­vál­to­zott je­len­ben már új struk­tú­rá­ba szer­ve­ződ­nek, s et­től meg­vál­to­zott je­len­té­sük is. Je­lent for­má­ló  és jö­vőt meg­ha­tá­ro­zó je­len­tést kap­tak, aho­gyan a szer­zők is meg­fo­gal­maz­ták: „A sors­ese­mény olyan je­len­re utal, amely so­ha nem volt jö­vő. Ér­tel­me­zé­sünk­ben e soha-nem-­volt-jövő je­len­ből te­kin­tünk vis­­sza e soha-nem-lesz-­je­len, il­let­ve soha-nem-lesz-múlt jö­vő­re.”
A kö­te­tet két fő rész­ből áll: a Be­ve­ze­tés, va­la­mint a Tör­té­ne­tek c. fe­je­ze­tek­ből. A Be­ve­ze­tés két al­fe­je­zet­re ta­go­ló­dik: El­be­szé­lés, iden­ti­tás és ér­tel­me­zés, va­la­mint Ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó­ság, ma­gyar zsi­dó­ság. Az el­ső el­fe­je­zet lé­nye­gé­ben egy ala­pos, min­den szem­pont­ra ki­ter­je­dő ku­ta­tás­tör­té­ne­ti ös­­szeg­zés az egyes fo­gal­mak és fo­ga­lom­kap­cso­la­tok tisz­tá­zá­sa, ala­pos ki­fej­té­se (Iden­ti­tás és nar­ratí­va, Iden­ti­tás ar­cai, Idő és nar­ratí­va, Nar­ratí­va, egyén és kö­zös­ség, Nar­ratí­va és ér­tel­me­zé­si tech­ni­ka, Nar­ratí­va és ér­tel­me­zés).
Ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó­ság, ma­gyar zsi­dó­ság c. al­fe­je­zet­ben a szer­zők ki­fej­tik, hogy az esszen­cia­lis­ta etnic­itás fo­ga­lom­mal szem­ben (ame­ly a szár­ma­zást te­szi meg az et­ni­kai iden­ti­tás alap­já­ul), a szer­zők a kon­struk­cional­ista fel­fo­gást fo­gad­ják el, azon­ban a zsi­dó iden­ti­tás­ról val­ló né­ze­te­ik­ben kri­ti­ku­san vi­szo­nyul­nak azon kon­struk­cional­ista és funkcional­ista szo­ci­o­ló­gi­ai pszi­cho­ana­li­ti­kus is­ko­lák­hoz is, me­lyek ugyan meg­kér­dő­je­le­zik az esszen­cional­iz­must, még­is kü­lönb­sé­get tesz­nek a nor­má­lis és de­vi­áns, egész­sé­ges és pa­to­lo­gi­kus iden­ti­tá­sok kö­zött. A szer­zők nem ítél­kez­nek sem egyé­ni zsi­dó iden­ti­tá­sok­ról, sem pe­dig kol­lek­tív meg­for­má­lá­suk­ról. „Ma­gyar zsi­dó­nak len­ni ön­ma­gá­ban nem szük­ség­kép­pen te­her és konf­lik­tus­for­rás – a meg­bé­lyeg­ző kül­vi­lág­ban vá­lik az­zá” – vall­ják a szer­zők.
A Tár­sa­dal­mi zsi­dó lét­él­mé­nyek cí­mű al­fe­je­zet­ben jel­lem­zik a „Tár­sa­dal­mi zsi­dót”  – eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba azok tar­toz­nak, akik szár­ma­zá­su­kat te­kint­ve nem zsi­dók, még­is bi­zo­nyos kul­tu­rá­lis je­gyek­kel élet­mód­dal, vi­lág­kép­pel, ti­pi­kus tár­sa­dal­mi cse­lek­vé­sek­kel, me­lye­ket a zsi­dó­ság­nak tu­laj­do­ní­ta­nak, ma­guk is azo­no­sul­nak, az an­ti­sze­mi­ta meg­nyil­vá­nu­lá­sok­ra pe­dig zsi­dó­ként re­a­gál­nak.
A könyv ge­rin­cét al­ko­tó má­so­dik rész­ben az in­ter­jú­ala­nyok ál­tal el­mon­dott élet­tör­té­ne­te­ket il­let­ve azok elem­zé­sét ol­vas­hat­juk. A ku­ta­tást két cso­port kö­ré­ben vé­gez­ték az er­re a cél­ra ki­dol­go­zott in­ter­jú-ké­szí­té­si mód­szer­rel, a „nar­ra­tív in­ter­jús tech­ni­ka” al­kal­ma­zá­sá­val – vizs­gá­la­ta­i­kat a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén ala­ku­ló zsi­dó is­ko­lák­ba be­íra­tott gyer­me­kek­kel és szü­le­ik­kel – akik rész­ben val­lá­sos, rész­ben val­lá­su­kat már el­ha­gyott zsi­dók, de ugyan­úgy van köz­tük ka­to­li­kus, vagy ép­pen ve­gyes fe­le­ke­ze­tű csa­lád is. A ve­lük le­foly­ta­tott be­szél­ge­té­sek szo­ci­o­ló­gi­ai, szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai elem­zé­se a vá­lasz­tá­sok in­dí­té­ka­it, az iden­ti­tá­suk hát­te­rét tár­ják fel. A be­szél­ge­té­sek ala­nya­i­nak má­sik cso­port­ját olyan sze­mé­lyek ké­pe­zik, akik va­la­mi­lyen szál­lal kö­tőd­nek Ma­gyar­or­szág­hoz, vagy ők ma­guk hagy­ták el az el­múlt rend­szer­ben 1989 előtt az or­szá­got, vagy pe­dig va­la­me­lyik csa­lád­tag­juk (csa­lád­tag­ja­ik) – szü­le­ik, nagy­szü­le­ik vol­tak az egy­ko­ri el­szár­ma­zot­tak. Lás­sunk né­hány pél­dát az in­ter­júk kö­zül:
1990 után egy új je­len­ség­re fi­gyel­tek fel a szer­zők, hogy több nem zsi­dó szü­lők is zsi­dó is­ko­lá­ba já­rat­ják gyer­me­ke­i­ket. A „Le­iga­zol­tam a zsi­dók­hoz” és a Mi tör­tént a ten­der­liv­el cí­mű al­fe­je­ze­tek egy ilyen há­rom­ta­gú nem zsi­dó csa­lád tag­ja­i­val ké­szült in­ter­jú­kat ol­vas­hat­juk, ahol az apa kez­de­mé­nye­zé­sé­re írat­ták zsi­dó is­ko­lá­ba a lá­nyu­kat.  A be­szél­ge­tés vé­gé­re – bár az apa nem mond­ja ki – fény de­rül a dön­tés oká­ra, az in­ter­jú­alany édes­ap­ja ál­tal a há­bo­rú alatt a zsi­dók el­len el­kö­ve­tett bű­nök mi­att kí­vánt úgy­mond „ve­ze­kel­ni”.
„Fo­lya­ma­to­san tisz­tá­zom, mi­ó­ta élek” cí­mű al­fe­je­zet­ben meg­szó­lal­ta­tott há­zas­pár, a ka­to­li­kus férj, és a soát fi­a­ta­lon át­élt szü­lők lá­nya. An­nak el­le­né­re, hogy a férj szü­lei ra­gasz­kod­tak vol­na uno­ká­juk meg­ke­resz­te­lé­sé­hez,  még­sem ezt te­szik, ha­nem  kö­rül­me­tél­te­tik  majd zsi­dó is­ko­lá­ba já­rat­ják, te­hát egy­ér­tel­mű­vé te­szik ho­va­tar­to­zá­sát. A ve­gyes há­zas­ság ré­vén a zsi­dó fe­le­ség az ül­dö­zők­től szár­ma­zó (a férj nagy­ap­ja szá­za­dos rend­őr­tisz­ti rang­ban részt vett a zsi­dók get­tó­ba zá­rá­sá­ban, ül­dö­zé­sé­ben) férj mel­lett meg­sza­ba­dul­hat a stig­má­tól, a férj vi­szont ta­nú­bi­zony­sá­gát ad­ja, hogy már sem­mi kö­ze az ül­dö­zők­höz, s a há­zas­ság­ban nem csu­pán a bűn­tu­dat­tól si­ke­rül meg­sza­ba­dul­nia, ha­nem a nagy­ap­ja ál­tal ül­dö­zött zsi­dó kul­tú­rá­ból is ré­sze­sül­het.
Mit ke­res a Dá­vid-csil­lag a fa­lon? cím­mel kö­zölt in­ter­júk ala­nya egy ka­to­li­kus fe­le­ség és a zsi­dó­sá­gá­tól sza­ba­dul­ni aka­ró férj. A fe­le­ség kap­cso­la­ta a há­zas­sá­got erő­sen el­len­ző an­ti­sze­mi­ta apa mi­att tel­je­sen meg­sza­kad a szü­lők­kel. A gyer­me­kük egy al­ka­lom­mal Dá­vid-csil­la­got raj­zol a suf­ni­ra, amel­­lyel lé­nye­gé­ben egy kér­dést fo­gal­maz meg a szü­lők fe­lé: ki­cso­da is ő va­ló­já­ban? A vá­laszt nem a zsi­dó apa, ha­nem az anya ad­ja meg a gye­rek­nek, a férj egy nagy po­fon­nal ju­tal­maz­za. A kér­dés az – fo­gal­maz­zák meg a szer­zők – mi­lyen iden­ti­tást tud fel­épí­te­ni a gye­rek két olyan szü­lő kö­zött, akik ki­tép­ték gyö­ke­re­i­ket és fel­cse­rél­ték szár­ma­zá­sa­i­kat?
Az Em­lék­mé­cses cí­mű élet­tör­té­net­ben a soát fel­nőtt­ként át­élt val­lá­sos zsi­dó szü­lők gyer­me­ke, fe­le­sé­ge is zsi­dó, s egy­faj­ta „em­lék­mé­cses gyer­mek­nek” ér­zi ma­gát, aki­nek kő­te­les­sé­ge vál­lal­nia zsi­dó­sá­gát, mert áru­lás­nak érez­né a soát át­élt szü­le­i­vel, az el­pusz­tí­tott ro­ko­na­i­val és a töb­bi ál­do­zat­tal szem­ben, s egy­ben hoz­zá­já­rul­na az „Endlösung si­ke­ré­hez” az­zal, ha nem ra­gasz­ko­dik a zsi­dó­ság­hoz. Nem ad­hat­ja fel eszen­cia­lis­ta ala­pú zsi­dó szár­ma­zás­tu­da­tát, ugyan­ak­kor sem az as­­szi­mi­lá­ci­ót, sem az or­to­do­xi­át nem el­le­nez­he­ti.
Mi­vel több in­ter­jú elem­zé­se köz­ben fel­tűnt a szer­zők­nek, hogy sok be­szél­ge­tő­társ élet­tör­té­net­ében mi­lyen hang­sú­lyos sze­re­pet ka­pott a kö­rül­me­té­lés (ber­it mila, bar mic­va, brisz) ezért úgy dön­töt­tek, hogy a té­mát több tör­té­ne­ten ke­resz­tül mu­tat­ják be, azon­ban a tör­té­ne­tek­hez kö­tő­dő in­ter­jú­ala­nyok el­be­szé­lé­sét is ele­mez­ték ugyan­olyan mó­don, mint a töb­bi al­fe­je­zet­ben be­mu­ta­tot­ta­kat.