Schel­l, Csil­la – Prosser, Michael (Hg.): Fest, Brauch, Iden­tität – Ün­nep, szo­kás, iden­ti­tás. Ungarisch–deutsche Kon­tak­t­felder. Beiträge zur Tagung des Johannes-Künzig-Instituts 8.–10. Juni 2005

Freiburg: Johannes-Künzig Insti­tut für ost­deutsche Volk­skunde 2008, 288 p. ill. /Schriftenreihe des Johannes-Künzig-Institut. Band 9./ ISBN 3-931905-47-0

A freibur­gi szék­he­lyű, az egy­ko­ri ala­pí­tó ne­vét vi­se­lő Johannes-Künzig-Institut, a ke­let-eu­ró­pai né­me­tek nép­raj­zá­nak, kul­tú­rá­já­nak ku­ta­tá­sá­ra jött lét­re. Fenn­ál­lá­sa óta szá­mos ki­ad­ványt je­len­te­tett meg, egy­részt az 1945 után Ke­let-Eu­ró­pá­ból Né­met­or­szág­ba te­le­pí­tett né­me­tek kö­ré­ben vég­zett ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­i­ből, más­részt pe­dig a Ke­let-Eu­ró­pá­ban élő né­met ki­sebb­ség nép­raj­zá­ról. Ma­gyar­or­szág és az em­lí­tett in­té­zet szak­em­be­rei kö­zött az 1989-es rend­szer­vál­tás után mé­lyült el a kap­cso­lat és a szak­mai együtt­mű­kö­dés, el­ső­sor­ban a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek kul­tú­rá­já­nak ku­ta­tá­sa te­rén.  En­nek az együtt­mű­kö­dés­nek a je­gyé­ben szer­vez­tek 2005-ben egy há­rom­na­pos kon­fe­ren­ci­át, amely­nek té­má­ja el­ső­sor­ban az újabb ke­le­tű ün­ne­pek, és az ún. Ungar­ndeutsch ki­sebb­sé­gi nép­cso­port kul­tú­rá­ja volt. A kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok bő­ví­tett vál­to­za­tai az in­té­zet könyv­so­ro­za­tá­nak 9. kö­te­té­ben lát­tak nap­vi­lá­got.
Bindorf­fer Györ­gyi már több mint tíz éve ku­tat­ja a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek iden­ti­tá­sát, kul­tu­rá­lis meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it.  Ta­nul­má­nyá­ban („Mit der Schram­mel­musik aufgewach­sen” – Volk­skul­tur als Räp­re­sen­ta­tions­form der eth­nis­chen Iden­tität bei der Ungar­ndeutschen) be­mu­tat­ja, mi­lyen fon­tos sze­re­pet tölt be iden­ti­tá­suk meg­őr­zé­sé­ben az ún. né­pi kul­tú­ra, el­ső­sor­ban a nép­tánc és kü­lö­nö­sen a sram­li­ze­ne.
Schell Csil­la (Das Fest des St. Stephan als über­dachen­des Iden­tität­sange­bot. Mythen, Fak­ten, Bilder zur His­to­rie des Festes am 20. August) egy­faj­ta tör­té­ne­ti át­te­kin­tés nyújt­va tár­ja elénk a Szent Ist­ván ki­rály tisz­te­le­tét a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek­nél. El­ső ki­rá­lyunk kul­tu­sza, s a sze­mé­lyé­hez kap­cso­ló­dó ün­ne­pek fon­tos sze­re­pet ját­szot­tak, s ját­sza­nak mind a mai na­pig kö­rük­ben. Több pél­dán ke­resz­tül pre­zen­tál­ja ezt a je­len­sé­get, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő évek­ben meg­va­ló­sult ren­dez­vé­nyek­re.
Do­mo­kos Ma­ri­ann egy újon­nan konst­ru­ált ün­ne­pet, a leg­el­ső al­ka­lom­mal 1992-ben meg­ren­de­zett veszp­ré­mi Gi­zel­la-na­po­kat elem­zi tar­tal­mi és for­mai szem­pont­ból a kez­de­tek­től 2001-ig (Die „Gisela-Tage” in Veszp­rém. Eine Unter­suchung der inhaltlichen und for­malen Fes­tele­mente).
Az 1989-es rend­szer­vál­tás után szá­mos né­met­or­szá­gi és auszt­ri­ai te­le­pü­lés lé­te­sí­tett part­ner­kap­cso­la­tot ma­gyar­or­szá­gi te­le­pü­lé­sek­kel. Hans-Werner Ret­terath a Baden Würt­tem­berg tar­to­mány és a ma­gyar­or­szá­gi – el­ső­sor­ban né­met ki­sebb­ség ál­tal la­kott – te­le­pü­lé­sek kö­zött lé­te­sí­tett part­ne­ri kap­cso­la­tok rí­tu­sa­it vizs­gá­ló pro­jek­tum ed­di­gi ered­mé­nye­it fog­lal­ja ös­­sze ta­nul­má­nyá­ban. Rész­le­te­seb­ben tár­gyal­ja a fa­ül­te­tést, mint a te­le­pü­lé­se­ket ös­­sze­kö­tő szim­bó­lu­mot (Rituale der Gemein­de­part­ner­schaften zwis­chen Baden-Württem­berg und Ungarn am Beispiel von Baumpflanzun­gen).
Max Mat­ter ta­nul­má­nyá­ban (Tourismus und Stereo­type­n: Ungar­nreisen – Ungar­nbilder) a né­me­tek Ma­gyar­or­szág­ra irá­nyu­ló nya­ra­lá­si és uta­zá­sai szo­ká­sa­it elem­zi, be­mu­tat­va a szo­ci­a­liz­mus ide­jé­ben ki­ala­kí­tott szte­re­o­tip Ma­gyar­or­szág-ké­pet, s elem­zi a nyu­ga­ti tu­ris­ták szá­má­ra szer­ve­zett ún. au­ten­ti­kus, „né­pi­es”, a folk­loriz­mus-­je­len­ségek ka­te­gó­ri­á­já­ba tar­to­zó prog­ra­mo­kat. A rend­szer­vál­tás előt­ti idő­szak­ban, a né­me­tek szá­má­ra a Ma­gyar­or­szág-kép­hez el­ső­sor­ban a Ba­la­ton, a gulasch, Piroschka, pap­ri­ka, pusz­ta stb. fo­gal­mak tár­sul­tak. A Ba­la­ton 1989 előtt fon­tos ta­lál­ko­zó­hely sze­re­pét töl­töt­te be, itt volt le­he­tő­sé­gük ta­lál­koz­ni a nyu­gat és ke­let-né­met­or­szá­gi szét­sza­kadt csa­lá­dok­nak és ro­ko­nok­nak. A szer­ző be­mu­tat­ja a rend­szer­vál­tás utá­ni vál­to­zá­so­kat is, az új ten­den­ci­á­kat, mint pl. a fa­lu­tu­riz­mus fel­len­dü­lé­sét, a kultúr­tur­iz­mus, a für­dő-  és az ún. wellnes­tur­iz­mus fej­lesz­té­se te­rén el­ért ered­mé­nyek.
Nap­ja­ik­ban Ke­let-Eu­ró­pa-szer­te re­ne­szán­szát élik a Szent Or­bán­hoz kap­cso­ló­dó kü­lön­fé­le sző­lő­he­gyi ün­nep­sé­gek, a rend­szer­vál­tás után több új Szent Or­bán szob­rot is ál­lí­tot­tak eb­ben a tér­ség­ben a bor­kul­tú­ra ked­ve­lői. Luk­ács Lász­ló ta­nul­má­nyá­ban (Weinbergfeste des Heili­gen Urban im Ungarn der Jahrtausendwen­de) sa­ját ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it ös­­szeg­zi a ma­gyar­or­szá­gi Szent Or­bán tisz­te­le­té­re ren­de­zett bor­ün­ne­pek­ről.
Wern­er Mezger és Michael Pross­er (Europäische Fes­t­forschung, Europäis­che Eth­no­lo­gie und die Online-Datebank „Folklore-Europea” – eine Pro­jek­t­skizze) a freibur­gi Johannes-Künzig-Institut és az Al­bert Lud­wig Egye­tem Nép­raj­zi In­té­zet együtt­mű­kö­dé­se ered­mé­nye­ként meg­szü­le­tett olyan eu­ró­pai inter­netes adat­bá­zis lét­re­ho­zá­sá­nak ter­vét mu­tat­ják be, amely tar­tal­maz­ná az Eu­ró­pa va­la­men­­nyi or­szá­gá­ban elő­for­du­ló ré­geb­bi és újabb ke­le­tű ün­ne­pek és szo­ká­sok le­írá­sát, fon­to­sabb ada­ta­it. A „Folklore Euro­pea” né­ven meg­va­ló­sí­tan­dó pro­jek­tum se­gít­sé­gé­vel a ku­ta­tók szá­má­ra olyan anyag áll­hat­na ren­del­ke­zé­sé­re, amely­hez egyéb­ként nem, vagy csak ne­he­zen fér­het­né­nek hoz­zá, vagy tu­do­má­suk sem len­ne ezek­ről. A ter­ve­zett adat­bá­zis ha­tal­mas táv­la­to­kat nyit­hat a szo­kás­ku­ta­tás szá­má­ra.
Vere­bé­lyi Kin­cső ta­nul­má­nyá­ban (Fest) az ün­nep ku­ta­tá­sá­nak és ér­tel­me­zé­sé­nek új pers­pek­tí­vá­i­ról és meg­kö­ze­lí­té­si mód­ja­i­ról osz­tot­ta meg el­kép­ze­lé­se­it az ol­va­sók­kal.
Christoph Dax­elmüller (Leichenwagen und Minhagim-Entscheidungen. Brauch­wel­ten ungarisch­er Juden und der Beginn der jüdis­chen Volk­skun­de) ta­nul­má­nyá­ban a ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó szo­kás­ku­ta­tás ered­mé­nye­it ve­szi sor­ra, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az egyes szo­ká­sok­hoz kap­cso­ló­dó ele­mek­re. Fel­hív­ja a fi­gyel­met, hogy az ere­de­ti­leg egy konk­rét föld­raj­zi te­rü­let ég­haj­la­ti és tár­sa­dal­mi vi­szo­nyai ke­re­té­ben ki­ala­kult zsi­dó szo­ká­sok vál­to­zá­sa­i­ra bár ha­tás­sal volt az a kul­tu­rá­lis kö­zeg és ég­haj­la­ti vi­szo­nyok is, aho­vá a zsi­dók a szét­szó­ra­tás után ke­rül­tek, azon­ban a zsi­dó tör­vé­nyek arány­lag szi­go­rú be­tar­tá­sá­ból ere­dő­en, né­hány ün­nep szo­kás­ele­mei bi­zo­nyos ese­tek­ben anak­ro­nisz­ti­ku­san hat­nak. Pél­dá­nak a sá­to­ros ün­ne­pet hoz­za fel, amely al­kal­má­val gyak­ran ha­va­zik még Észak-Eu­ró­pá­ban. Rá­mu­tat ar­ra is, hogy Af­ri­ká­ban, Kí­ná­ban, vagy Ja­pán­ban egé­szen más­kép­pen ala­kul­tak a szo­ká­sok, mint pél­dá­ul Eu­ró­pá­ban.
Michael Pross­er (Ritualforschung und Erzählforschung. Ein method­is­ches Beispiel mit Tex­ten aus dem Bestand „Ungarn” der Sagen-Sammlung-Karasek.) az 1930-as évek­ben a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek kö­ré­ben gyűj­tött anyag, a Karasek-féle mon­da­gyűj­te­mény, va­la­mint a Johannes-Künzig-Institut adat­tá­rá­ban (Lutz-Röhrich-Archiv) ta­lál­ha­tó ha­son­ló for­rás­anyag elem­zé­se, és ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa alap­ján eu­ró­pai kon­tex­tus­ba he­lyez­ve mu­tat­ja be egyes rí­tu­sok eu­ró­pai el­ter­je­dé­sét.
A kö­tet­ben sze­rep­lő írá­sok szá­mos új szem­pon­tot, öt­le­tet vet­nek fel, ame­lyek­re ér­de­mes oda­fi­gyel­ni, a jö­vőt il­le­tő­en na­gyon jól hasz­no­sít­ha­tó­ak a szo­kás­ku­ta­tás te­rén.