hétfő, szeptember 20, 2021

H. n.: Gabiano-Print KFT. 2008/5769, 85 p., ill., an­gol nyel­vű ös­­sze­fog­la­lás. ISBN 978-963-87804-3-0

2008 no­vem­be­ré­ben mu­tat­ták be Schőn­er Alfréd rab­bi A po­kol trak­tá­tusa ké­pek­ben cí­mű kö­te­tét a bu­da­pes­ti Zsi­dó Mú­ze­um­ban. A szer­ző a Nagy­ka­ni­zsai Hevrá Kadisá (en­nek a ki­fe­je­zés­nek kü­lön­fé­le írás­mód­ja is­mert, én most a be­mu­ta­tott kö­tet­ben sze­rep­lő for­mát hasz­ná­lom) köny­vé­nek mű­vé­szet­tör­té­ne­ti szem­pon­tú fel­dol­go­zá­sá­val út­tö­rő mun­ká­ra vál­lal­ko­zott, hi­szen ez ide­ig ez­zel sen­ki sem pró­bál­ko­zott ilyen jel­le­gű meg­kö­ze­lí­tés­sel. A kö­tet előz­mé­nye több mint 20 éve ké­szült, a szer­ző dok­to­ri ér­te­ke­zés­ként véd­te meg az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Mű­vé­szet­tör­té­ne­ti Tan­szé­kén, 1984-ben. Az 1990-re ter­ve­zett ki­adás­ra elő­ké­szí­tett kéz­ira­tot még 1989-ben le­zár­ta, de kü­lön­bö­ző okok­ból saj­nos még­sem lát­ha­tott nap­vi­lá­got.
A Hevra Kadis­a, az­az a Szent Egy­let a zsi­dó­ság leg­ősibb in­téz­mé­nye, amely­nek fel­ada­ta a ha­lál­lal és te­met­ke­zés­sel kap­cso­la­tos min­den­fé­le te­en­dők el­vég­zé­se, va­la­mint a be­te­gek és sze­gé­nyek tá­mo­ga­tá­sa, s a te­me­tő is az egy­let tu­laj­do­nát ké­pe­zi. Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a leg­el­ső ilyen egy­le­tet Prá­gá­ban ala­pí­tot­ták 1564-ben. Az ala­pí­tó, Eliz­er Askenázi az in­téz­mény fel­ada­tát a kö­vet­ke­ző­kép­pen ha­tá­roz­ta meg: „Gon­dos­kod­jék a gyá­szo­ló ét­kez­te­té­sé­ről a te­me­tést kö­ve­tő la­ko­mán. Gon­dos­kod­jék jól kép­zett or­vos­ról a sú­lyos be­teg­ség­ben szen­ve­dő em­ber ré­szé­re, aki le­gyen je­len, ami­kor a lé­lek el­tá­vo­zik a föl­di por­hü­vely­ből. Gon­dos­kod­jék mél­tó te­me­tés­ről. Gon­dos­kod­jék a gyá­szo­ló meg­vi­gasz­ta­lá­sá­ról és az ár­ván mar­adot­tak­ról.”  Schőn­er Alfréd a szó­ban for­gó kö­tet­ben idő­ren­di sor­rend­ben mu­tat­ja be a mű­vé­szet­tör­té­net­ben is­mert al­ko­tá­so­kat, ame­lyek komp­lex mó­don fog­lal­koz­tak a ha­lál­lal, a túl­vi­lág kép­ze­té­vel, a ha­lot­ti szer­tar­tá­sok­kal és a vég­tisz­tes­ség kü­lön­bö­ző fá­zi­sa­i­val. A leg­ré­gibb ilyen jel­le­gű em­lék­nek a XXI. di­nasz­tia ide­jé­ben Egyip­tom­ban ké­szült pa­pi­rusz­gyűj­te­mény, a Ha­lot­tak Köny­ve te­kint­he­tő. A párthu­sok a II–III. szá­zad­ban Edessában ké­szí­tet­tek ha­lot­ti je­le­ne­te­ket áb­rá­zo­ló ké­pe­ket. A ka­to­li­kus és pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek anya­köny­ve­i­ben és his­to­ria domu­saiban a kö­zép­kor­tól szin­tén meg­ta­lál­ha­tók a ha­lál­hoz kö­tő­dő lo­ká­lis jel­le­gű al­ko­tá­sok. Ugyan­csak köz­is­mer­tek az 1782-ben ké­szült Prá­gai Hevrá Kadisá faliképei, va­la­mint az 1800-ból szár­ma­zó egy­ko­ri óbu­dai il­luszt­rált hevra-lap is. Ma­gyar­or­szá­gon a XVIII. szá­zad kö­ze­pé­től kezd­ve ad­tak ki nyom­ta­tott hevra-lapokat. Ezek kö­zül a mű­vé­szi igén­­nyel ké­szült Mis­kol­ci Hevrá Kadisá kü­lön­fé­le je­le­ne­te­ket áb­rá­zo­ló ok­má­nya emel­ke­dik ki.
A ma a bu­da­pes­ti Zsi­dó Mú­ze­um tu­laj­do­ná­ban lé­vő Nagy­ka­ni­zsai Hevrá Kadisá köny­vet 1792-ben kezd­ték ír­ni, s még a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben is hasz­nál­ták. A Po­kol trak­tá­tusát áb­rá­zo­ló kép­so­ro­zat fel­te­he­tő­leg 1815 előtt ké­szül­he­tett, ami­re a je­le­ne­tek­ben sze­rep­lő sze­mé­lyek vi­se­le­té­ből kö­vet­kez­tet­he­tünk. Az il­luszt­rá­tor a bur­gen­lan­di Kaboldon szü­le­tett Jichák Eisik volt. Schőn­er Alfréd sor­ra elem­zi a kö­tet­ben sze­rep­lő 15 kom­po­zí­ci­ót (1. Kö­tés­táb­la, 2. Cím­lap, 3. A tisz­tí­tó­tűz, 4. A po­kol ál­la­tai, 5. A hat­fe­jű szörny, 6. A po­kol bel­se­je, 7. Agó­nia, 8. A halot­tőrzés, 9. A ha­lott mos­da­tás, 10. A ha­lott ki­kí­sé­ré­se, 11. Bo­csá­nat­ké­rés a ha­lot­tól, 12. Ru­ha­be­vá­gás, sír­ásás, 13. Gyász­sor, 14. A te­me­tés utá­ni el­ső ét­ke­zés, 15. A bün­te­tő an­gya­lok). Min­den eset­ben meg­raj­zol­ja a nép­raj­zi hát­te­ret, va­la­mint be­mu­tat­ja az iko­nog­rá­fi­ai és szép­iro­dal­mi pár­hu­za­mo­kat is. A bal­da­chin for­má­jú her­me­lin pa­lást­tal ke­re­te­zett cím­la­pon a Hevrá Kadisá könyv szer­ző­je a kö­vet­ke­ző mon­da­tok­kal ha­tá­roz­za meg a könyv cél­ját.  „A Te­met­ke­zé­si Könyv meg­nyit­ta­tik. Az írás meg­in­dul. Mind­az, aki óhajt­ja, kö­ves­se. Jöj­jön és csat­la­koz­zék. Az elöl­já­rók gyak­ran, szin­te min­den­nap jöj­je­nek. Szá­mon ké­rik az em­be­rek­től bű­ne­i­ket, akár tu­da­to­san, akár vé­let­le­nül kö­vet­ték is el. Még­is lesz ne­kik mi­re tá­masz­kod­ni. A tör­vény igaz tör­vény és min­den elő­ké­szít­te­tett a la­ko­má­ra. Ezért tudd meg, fi­am, hogy a vi­lág ha­son­lít az örök élet elő­szo­bá­já­hoz, ame­lyet te ké­szí­tesz elő. Csak így lép­hetsz be a te­rem­be. Igaz az, hogy Cse­le­ke­de­te­id Ura meg­fi­ze­ti ne­ked mun­kád bé­rét, s tudd meg, hogy az iga­zak ju­tal­ma az örök élet.”
Schőn­er Alfréd tu­do­má­nyos ala­pos­ság­gal, de a la­i­ku­sok szá­má­ra is kö­zért­he­tő él­ve­ze­tes stí­lus­ban meg­írt kö­te­té­nek el­ol­va­sá­sa után olyan gaz­dag is­me­ret­anyag­hoz jut­ha­tunk, s nem „csak­” a zsi­dó te­met­ke­zé­si kul­tú­ra, és a mű­vé­szet ber­ke­i­ben se­gít el­iga­zod­ni, ha­nem a zsi­dó kul­tú­ra szá­mos más szeg­men­sé­be is be­pil­lan­tást nyer­he­tünk. A szó­ban for­gó kö­tet köny­vé­sze­ti­leg is ma­gas szín­vo­na­lat kép­vi­sel, ami Kerényi Já­nos gra­fi­kus­mű­vész­nek (könyv­terv és nyom­dai elő­ké­szí­tés), va­la­mint Schäf­fer Lász­ló fo­tó­mű­vész­nek és Schäf­fer Ádám Dá­vid as­­szisz­tens­nek (rep­ro­duk­ci­ók és kép­szer­kesz­tés) kö­szön­he­tő.