szombat, június 12, 2021

A gömöri ma­gyar­ság nép­raj­za IV. Deb­re­cen, 2005, 464 p. ISBN 963 472 930 4.

Sza­bó Lász­ló a ma­gyar­or­szá­gi tár­sa­da­lom­nép­rajz egyik leg­je­le­sebb, egyé­ni, is­ko­la­te­rem­tő szem­lé­let­tel dol­go­zó ku­ta­tó­ja. A Deb­re­ce­ni Egye­tem – a ku­ta­tás kez­de­te­kor Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem – Nép­raj­zi Tan­szé­ke pe­dig (más táj­egy­sé­gek mel­lett) Gömör ku­ta­tá­sá­nak leg­el­kö­te­le­zet­tebb mû­he­lye. Egy­részt ez a két alap­adott­ság Sza­bó Lász­ló kö­te­té­nek kül­ső, de lé­nye­ges meg­ha­tá­ro­zó­ja. Az Ujváry Zol­tán ne­vé­hez köt­he­tő kez­de­mé­nye­zés, a húsz év­nél is hos­­szabb ide­ig tar­tó és a mun­ka köz­ben öt­ven­nél is több kö­te­tet ered­mé­nye­ző Gömörku­tatás az ez­red­for­du­lón meg­érett az ös­­szeg­zés­re, a rész­ered­mé­nyek egésszé for­má­lá­sá­ra és köz­re­a­dá­sá­ra. Más­részt en­nek a szán­dék­nak a meg­va­ló­su­lá­sa a kö­tet. Sza­bó Lász­ló egyé­ni mun­kás­sá­gá­ban pe­dig a Ba­kó Fe­renc ve­zet­te pa­lóc­ku­ta­tás szer­ves ki­egé­szí­té­se­ként ér­tel­mez­he­tő, hi­szen ab­ban a sok­szer­zős, négy­kö­te­tes mo­nog­rá­fi­á­ban is az ő tol­lá­ból ol­vas­hat­juk a pa­ló­cok tár­sa­dal­má­nak tu­do­má­nyos le­írá­sát és elemzését.12
Sza­bó Lász­ló pá­lyá­ja kez­de­té­től fog­va fog­lal­ko­zik a tár­sa­da­lom ku­ta­tá­sá­val. Nem csu­pán té­ma­ként, ha­nem – ami sok­kal meg­ha­tá­ro­zóbb – min­den ku­ta­tá­si tár­gyat meg­kö­ze­lí­tő szem­lé­let­mód­ként is. 1967-ben je­lent meg el­ső ilyen, tu­do­mány­tör­té­ne­ti át­te­kin­tés jel­le­gû cikke13, 1970-ben írt elő­ször a töb­bi mód­szer­ta­ni meg­kö­ze­lí­tés­sel is ös­­sze­vet­ve sajátjáról14, 1977-ben kezd­te fo­lya­ma­to­san ki­dol­goz­ni a Ma­gyar Nép­raj­zi Le­xi­kon e té­má­jú szó­cikkeit15. Ezt kö­ve­tő­en, az Ipoly völ­gyé­vel kezd­ve, a ma­gyar nyelv­te­rü­let Du­nán in­ne­ni ré­szé­nek (a mai or­szág­ha­tá­ro­kat túl­lép­ve) több táj­egy­sé­gén foly­tat­ta ku­ta­tá­sa­it, ad­ta köz­re ered­mé­nye­it a tel­jes, de kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó tár­sa­dal­ma­kat vizs­gál­va, mi­u­tán an­nak ös­­sze­te­vő­it egy-­e­gy vi­dé­ken, te­le­pü­lé­sen, Zemp­lén­től a Há­rom vá­ro­sig (Ceg­léd, Nagy­kő­rös, Kecs­ke­mét), egy-­e­gy rész­le­té­ben – pél­dá­ul ro­kon­sá­gi rend­szer, nagy-és kis­csa­lád, mun­ka-és üzem­szer­ve­zet, lo­ká­lis kö­zös­sé­gek – er­re az idő­re már sok ta­nul­má­nyá­ban megvizs­gál­ta.16 A komp­le­xi­tást a ké­sőb­bi­ek­ben föld­raj­zi szem­pont­ból is igye­ke­zett meg­kö­ze­lí­te­ni, A ma­gyar ro­kon­sá­gi rend­szer cí­mû alap­ve­tő fon­tos­sá­gú munkájában.17 Több mint tíz év­vel az is­mer­tet­ni szán­dé­ko­zott kö­tet meg­je­le­né­se előtt sa­ját tár­sa­da­lom­nép­rajz-ér­tel­me­zé­sét is könyv for­má­já­ban ad­ta közre.18
Mind­ezek­ből lát­ha­tó, hogy a mai ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány egyik, ha nem „a” leg­több ta­pasz­ta­la­tot ma­gá­é­nak mond­ha­tó te­rep­mun­ká­sa tisz­tel­te meg tu­do­má­nyos oda­fi­gye­lé­sé­vel, több más vi­dé­ken „ki­pró­bált” és im­már ki­kris­tá­lyo­sí­tott mód­szer­tan­nal ezt a ma­nap­ság sok szem­pont­ból hát­rá­nyos hely­ze­tû, ke­vés­sé fel­tû­nő vi­dé­ket.
Gömör tár­sa­dal­má­nak be­mu­ta­tá­sát, elem­zé­sét az egyik leg­erő­sebb jel­leg­ze­tes­sé­gé­vel, a ne­mes­ség­gel és an­nak ré­te­ge­i­vel kez­di. A to­váb­bi tár­sa­dal­mi ré­te­gek te­kin­te­té­ben sor­ban ha­lad: a Fa­lu­szer­ve­ze­tet, köz­igaz­ga­tást kö­ve­ti A fal­vak tár­sa­dal­ma: vér­sé­gi, lo­ká­lis, va­gyo­ni cso­por­tok, az­az. a Nagy­csa­lád, a Csûr-, ud­var- és szál­lás­kö­zös­sé­gek, a Kis­csa­lád és a ro­kon­ság, a Mû­ro­kon­ság. Ku­ta­tá­sa­i­nak és sa­já­tos mun­ka­mód­szer­ének má­sik súly­pont­ját min­dig ma­ga a mun­ka je­len­ti, itt is a mun­ka­szer­ve­ze­ti for­mák – az egyé­ni mun­kák, csa­lá­di mun­kák, egy­sze­rû ko­ope­rá­ció, tár­sas­munkák – és al­tí­pu­sa­ik, az­az gaz­da­sá­gi szük­ség, szó­ra­ko­zás, ri­tu­á­lis vagy kul­ti­kus cél­ból, kül­ső or­ga­ni­zá­ci­ós erők ha­tá­sá­ra lét­re­jött tár­sas­munkák, il­let­ve bér­mun­ka – zár­ják a tár­sa­da­lom­raj­zot, A kis­csa­lá­dok és a fa­lu mun­ka­szer­ve­ze­te cí­mû fe­je­zet­ben.
A ha­tal­mas mun­ka ös­­sze­té­te­lé­ből is lát­ha­tó, hogy Gömör tár­sa­dal­mát ilyen szem­pont­ok sze­rint ilyen mély­ség­ben még sen­ki nem vizs­gál­ta. Gyak­ran hi­vat­koz­nak ki­sebb-na­gyobb ta­nul­má­nyok a vi­dék­re jel­lem­ző nagy­csa­lád ko­rai em­lí­té­sé­re a for­rá­sok­ban, és ez va­ló­ban a tár­sa­da­lom egyik fon­tos jel­lem­ző­jé­re vi­lá­gít rá, ám még­is csu­pán egy ré­sze az egész­nek. Je­len­tő­sé­gét és jel­leg­ze­tes, az élet egé­szét for­má­ló sze­re­pét Sza­bó Lász­ló is hang­sú­lyoz­za, de nem sza­kít­ja ki a vér­sé­gi kap­cso­la­tok tel­jes­sé­gé­nek há­ló­já­ból. Ha­son­ló, már-már köz­hely­ként ke­zelt meg­ál­la­pí­tás a gömöri ne­mes­ség, fő­leg a kis­ne­mes­ség min­ta­adó sze­re­pe a pa­rasz­ti, job­bá­gyi ré­te­gek szá­má­ra. A könyv hang­sú­lyos fe­je­ze­tet szen­tel a kér­dés­nek, elem­zi mind a ne­mes­ség bel­ső ta­golt­sá­gát, mind tu­laj­don­kép­pe­ni to­vább­élé­sét a fa­lu­szer­ve­zet ve­ze­té­sé­ben. Fo­lya­ma­to­san ki-ki­tér ar­ra, hogy egy-­e­gy kö­zös­ség mit „kö­szön­het” a ne­me­si min­ta­kö­ve­tés­nek, de ar­ra is, hogy mi­lyen ha­tást tu­dott gya­ko­rol­ni egy-­e­gy hos­­szú ide­ig ak­tív ta­ní­tó a fal­vak­ban, vá­ro­sok­ban. A ku­ta­tó­mun­ka fó­ku­szá­ban a 19. szá­zad utol­só év­ti­ze­dé­től a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ig ter­je­dő idő­szak áll, el­ső­sor­ban a fal­vak éle­té­ben, te­rü­le­ti­leg pe­dig Gömör me­ző­gaz­da­sá­gi vi­dé­ke – ám ez nem je­len­ti azt, hogy ne te­kin­tet­ne vis­­sza az idő­ben a 18. szá­zad­ra is, ha­tá­sa­i­ban ne fi­gyel­ne a vá­ro­sok je­len­tő­sé­gé­re, föld­raj­zi­lag pe­dig a Ga­ram-men­té­re és a bá­nya­vi­dék­re is. Ha be­szélt nyelv és nem­ze­ti­ség te­kin­te­té­ben ír­juk kö­rül, el­ső­sor­ban Gömör ma­gyar ré­szé­ről szól – ám ki­te­kint­ve szlo­vá­kok­ra, né­me­tek­re, ru­té­nek­re is (sőt ref­lek­tál­va a szlo­vák nép­rajz­tu­do­mány tá­ji­cso­port-fo­gal­má­ra is, ös­­sze­vet­ve a ma­gyar­or­szá­gi cso­por­to­sí­tás gya­kor­la­tá­val). A nép­raj­zi tu­do­má­nyos iro­da­lom­ban meg­szo­kott for­rá­sok mel­lett Sza­bó Lász­ló nem csu­pán han­gu­lat­fes­tő­ként, ha­nem kö­vet­kez­te­té­se­ket le­von­va hasz­nál­ja a szép­iro­da­lom egy ré­szét is. A gömöri „iro­dal­mi vé­na” is köz­is­mert ki­fe­je­zés, de Sza­bó Lász­ló fel­hív­ja a fi­gyel­met en­nek ra­ci­o­na­li­tá­sá­ra, a kis­ne­me­sek iro­dal­mi igé­nyé­nek ere­jé­re, töb­bek kö­zött az anek­do­ta mû­fa­já­nak nép­sze­rû­sé­gé­vel iga­zol­va azt. Mind­amel­lett a szak­iro­da­lom­mal is meg­erő­sít­he­tő ered­mé­nye­ket fo­gal­maz meg iro­dal­mi mû­vek­ből.
Köny­vé­vel a nép­rajz­tu­do­mány egyik nagy „hát­rá­nyát” küsz­öböl­te ki. 20–50 év múl­va nem lett vol­na el­vé­gez­he­tő ez a mun­ka, hi­szen ha tár­gya, az élő tár­sa­da­lom rög­zí­tés, akár csak szink­ron le­írás nél­kül vál­to­zik meg, az töb­bé nem re­konst­ru­ál­ha­tó, a ké­sőb­bi el­vi­leg le­het­sé­ges elem­zés, az­az a tu­do­mány szá­má­ra el­ve­szett. Sza­bó Lász­ló mun­ká­ja azon­ban –miv­el szám­ta­lan for­rást ele­mez, hoz össz­hang­ba – bár­mi­lyen tár­gyú ké­sőb­bi ku­ta­tás­hoz fon­tos ada­to­kat szol­gál­tat, de en­nél lé­nye­ge­sebb, hogy köny­vé­vel ala­pot is te­rem­tett azok­hoz, mi­vel az, ami­ről ír, min­dent át­sző, min­den té­má­hoz hoz­zá­tar­to­zik.