hétfő, szeptember 20, 2021

Folklór adatok egy negyedi katonakönyvben, a 19. század második feléből*

A katonakönyv a kéziratos füzetek egyik jellegzetes fajtája, a katonafolklór darabjainak írásban rögzített gyűjteménye. Bár voltak korábbi hagyományai, igazán a dualizmus korának lett jellegzetes terméke. A császári és királyi seregbe besorozott katona mindennapi életének részét képezte, hogy szabadidejében az otthontól való távollét keservét a füzetébe jegyezgetéssel igyekezze elviselhetővé tenni. A könyvben párhuzamosan vannak jelen a katonaélet mindennapjaira reflektáló bejegyzések és a családra, szülőföldre emlékeztető, a szülőfaluból hozott dalok és más folklór szövegek, amelyek felidézése, írásban rögzítése a felejtés elleni memóriatechnika eszközéül szolgál. A katonakönyvek ugyanakkor a különböző helyekről egybegyűlt fiatal férfiak folklórtudásának egymás közti megosztását is reprezentálják: nagy kedvvel tanulják el egymástól a dalokat, meséket és minden mást, amiket a felejtés ellen ugyancsak leírnak, egymás füzetéből gondosan átmásolnak.
Egy figyelemre méltó füzetet őriz a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára (leltári száma: EA00112), amely egy negyedi földműves tulajdona volt. A füzethez mellékelve az archívum megőrizte Banó István néprajzkutató (1918–1987) 1948. október 1-én kelt levelét, amelyben leírta, hogy Dr. Kiss Lajos (népzenekutató, 1900–1982), aki akkor a győri Általános Zenekonzervatórium igazgatója volt, kérte ezt el a tulajdonosától, ifj. Izsák József mözsi lakostól (a füzet írójának fiától, ld. lejjebb). A kitelepítés során Mözsre került leszármazott hiteles másolat ellenében a múzeumnak adományozta az eredetit.
A füzet vonalas, A5-ös méretű, kékeszöld vagy zöldeskék(?), fekete, illetve kék, de megbarnult tintával íródott, az utólagos bejegyzések némelyike tintaceruzával. A lapok széle begyűrődött, elkopott, beszakadozott. Tulajdonosa a katonaságtól való elbocsátása után is írogatott bele, és az elrongyolódott lapszélekből feltételezhetjük, hogy a füzetet nem csupán a szolgálati idő alatt forgatta, hanem később is, a benne való lapozgatás bizonyára emlékeinek felidézését is segítette. A leírt szövegek pontosan követik a korabeli mintákat, a katonakönyvekben megjelenő műfajok szinte teljes sorozatát képviselik. Itt most csak a folklorisztikailag értékelhető lapokkal foglalkozunk, a német nyelvű, gót betűs, szolgálattal kapcsolatos írásokat, de még a füzet végén megjelenő, immár otthon beírt gazdasági feljegyzéseket is mellőzzük (bár érdekes látni, hogy például egy lap kizárólag a különböző pásztoroknak természetben juttatott járandóságokat sorolja fel: Filep Antal szerint Izsák Józsefnek „minden bizonnyal Negyed községi legeltetésének szervezésében lehetett jelentős szerepe.”
Magáról csak a füzet végén, már hazatérése után közli, hogy Izsák Jósef születtem 1838 Mártzi 19 a 47., majd megismételve 51. lapon.1 Ez a két lap „anyakönyvi” bejegyzéseket tartalmaz, a saját születési adatai alá írta Izsák Lidia (47. lap), ill. Lidia (51. lap) adatot: mivel gyermekeik születési és halálozási dátumai következnek ezután, feltételezhető, hogy nem a nővéréről, hanem két évvel idősebb, azonos családnevű vagy a férje nevét felvett feleségéről van szó. (Jósef fijunk 1866 Április – ez áthúzva (ez a halálozást jelenti!) a 47. lapon, majd az 51. lapon: Jósef született 861. Április, alatta Meghalt 866–, majd Kálmán született 864 november 8, Lajos született 864 Auguszt, Gyula szül 866 Juni 15, Jósef szül 868 janu 11., Eszter szül 869 novem 11., Károly szül 871 novem 10, Meghalt 872. , Rákhel szül 874 juni 9, Károly született 879 Juni 10. A kilenc gyermekből kettő kicsi korában meghalt, mindkettőjük nevét örökölte egy-egy később született testvér. Saját születési adatai előtt/fölött szüleit említi:

Az Édes Atyánk meghalt 69 éves volt 870
Édes anyánk volt akkor 62 éves

Az első, számozatlan oldal, a címlap (?) alig olvasható, Her von Isák Jósef, alatta: asztán Szabó Gömörmegyéből egyházas Básti, majd a többi katonatárs neve következik, egyenként, sorban egymás alá írva, talán egy kivételével valamennyien magyarok (a keresztneveket – Péter, Zsigmond, János, László – könnyebb kibetűzni, két esetben azonban csak a vezetéknév, Zsombai és Csapi olvasható. Az első, számozott oldalon ez áll:

Izsák József mulatságos könyve irta
Dalmátsijába Szeptember 1sön 869ik évbe
meg unt napjaiban.
Józef Isák gft

Talán nem véletlen, hogy Izsák József egy keservessel, mintegy hangulatára legjellemzőbb darabbal kezdi feljegyzéseit, folytatva az első oldalon:

Nekem a leg tisztább estve fekete gyászban
van festve. homájos fölöttem a legtisztább ég is
mert tudom hogy meg tsalt a reménység is

Sok változata közül itt csak azt említjük, amit Vikár Béla közölt: A magyar népköltés remekei I–II. Budapest: Franklin Társulat 1906. első kötetében. A XI. Kesergő szerelem című fejezet Boldogtalan szerelem címet viselő dalának második versszaka:

Nekem a legtisztább estve
Fekete színre van festve.
Komor felettem az ég is,
Elhagyott a reménység is.
Ezt egy verses levél záró versszaka követi:

Záró be födözés kedveséhez
Mostan pedig álgyon isten. Téged elfelejt
hetetlen. s Még viszont láthatlak. Szivem
hez szoritlak! Nevesd meg hű kedvesed!
Küld el hozzá leveled!

A verses levél a 18–19. század fordulóján vált divatossá. Vagy elküldték (misszilis levél), vagy csak feljegyezték, hogy az egyéb írások között olvasgathassák.2 Izsák József is bizonyára későbbi felhasználás céljából rögzítette, mint ahogy ezt még két alkalommal is megtette. Másolásnak tűnik egy vőfélykönyvnek a násznagy szerepét, szövegeit tartalmazó részlete a 6–9. lapon. Az írás különösen gondos, egyenletes, ami a másolás nyugodt, biztos munkamenetét igazolja. A szöveg próza (itt-ott bukkan fel némi rímes megoldás), tehát nem könnyen memorizálható, ezért fontos az írásos megörökítés, akár saját, későbbi terveihez (talán gondolhatott arra, hogy vállal majd násznagy szerepet, ha ugyan ezt korábban nem tette: ekkor saját repertoárjának bővítésére használhatta), akár egy falujabeli násznagynak szánta segítő ajándékul, vagy csak megtetszett neki. Az nem valószínű, hogy maga alkotta, mert akkor javítás, kusza írásmód tükrözné ezt az állapotot. A szöveg emelkedett, ünnepélyes, néha cikornyás, zavaros, de tréfálkozásnak, huncutkodásnak nyoma sincs benne.

1. Násznagyi kötelesség!
Aminden áldásoknak Istene az az kutfeje akitől szál alá minden jó adomány és tökéletes ajándék onan felül az egekböl! Szálitsa amaga menyei áldását mindnyájan kigyelmetekre ! Meg kerestük kigyelmeteket mint idegeb vendégek ha ártásokra nem lennénk!
2. Mikor a Lejánt kéri
Érdemünk felett való drága uraink aszonyaink um: n.n. ami szivünknek szándékát akaratunkat elő beszéljük hogy mibe fáradtunk Az midön az isten ádámot teremtette, nem nézte Jónak magának egyedül lenni Teremtett neki párt attol fogva firol fira fent tartjuk. mivel az isten ránk hagyta azon modon tselekszünk, s az Isten segitségével keztükel akaratunkat! Mivel az urtolvan edolog rendelve nem mond hatunk ellene,

[Kedves bejegyzés a következő 7. lap tetején a középre írt, aláhúzott „rendezői utasítás”:]

„most igyon egy pohárbort”.
föl kérlek leányzó Idejövetünk okát s szandékunkat meg értetted Szived szándékát mink is szeretnénk meg érteni azt kérdem Leányom Szeretnéd ezt a betsületes Ifjút férjednek és mernéd é kezed a házaság fejében nyujtani? Nyujtsd tehát! Most az.
Áldásoknak istene áldjon meg titeket és tartson meg egymáshoz való igaz állandó szerettetben Zabolázon meg minden ártalmas és mérges nyelveket kik titeket a házasági életbenmeg háborittanának hogy isten jó voltábol el érvén azt anapot melyen a hitnek lántzával elválhatatlanul egybe köttettek élhessetek galambi páros életben, az úrnak ditsöittésére s lelketek idveségére
Szivembőlkivánom!
3. Mikor a jegyet adja alány
Köszönjük és szivesen veszi ami völegényünk mátkájának Szeretetéböl adott ajándékát stöle kitelhetö képen meg szolgálni igyekezik!
4. Mikor a jegyet adja a Legény!
Mint hogy az Isten megáldott minketis utainkban s Szándékunkba boldogitott. tehát ami vő legényünk is ezen dolog meg erösittésére Szerete[té]nek bizonságára ajándekkal kedveskedik és igéri magát irántad hüséggel viseltetni tehát fogjátok egymás kezét Áldás utána!
5. Mikor a Menyaszonyér elmentek!
Örvendünk és Szerentsének tartjuk hogy drága urainkat ij szép seregbe egybe gyülve találtuk. Tehát! az ur kedvelje egybe gyulésünket és áldja meg elkezdett dolgainkat!
Jól emlékezhetnek kigyelmetekrá hogy az elm múlt napokban megkerestük kigyelmeteket házokban fel nevelt Szüzért és Ajánlást tettek Szinte lejányuk is hogy ha ezt a napot meg érjük kész lesz a Szent asztalhoz menni és az esküt letenni az az örökké kötelezni magát völegényünk gondviselése alá adni most pedig itt van az ora add hát a kezed most Isten hirével gyerünk!
6. Mikor indulnak a meny aszonyal haza!
A mi hozzánk mutatott s velünk közlött jó akaratjakat egész alázatosággal meg köszönvén meg esett hibáinkrol engedelmet kérünk menyaszonyunkal pedig haza felé térünk Szüleitől meg fog válni az urnak gond viselése alá ajánlok kigyelmeteket most Isten hirevel menyünk s jó éjszakát!

A násznagy tehát levezeti a lánykérést, majd az ezt követő esküvőre kéri ki a menyasszonyt. A templomból minden valószínűség szerint a menyasszony násznépével szülei házához tért meg, ahonnan ismét a násznagy kéri el, hogy a hagyomány szerint új otthonába, újdonsült ura házába kísérje. A hagyományos lakodalmi rend történeti alakulásáról Európában újabban a német és a magyar kutatás tárt fel értékes adatokat3: ebbe a folyamatba jól illeszkedik a fenti eseménysor. A násznagykönyv forrását nem ismerhetjük, de ha Izsák József feljegyzésre érdemesnek tartotta, elfogadhatjuk, hogy ez a forgatókönyv megegyezhetett azzal, amelyet Ne­gyeden is gyakoroltak.
Kettős elválasztó vonal alatt jobb oldalon újra felírta nevét: Izsák Jósef, majd fontosnak tartotta vallási élményét megörökíteni. Negyed őslakossága római katolikus volt, ezért is figyelemre méltó, hogy Izsák József a protestánsokra jellemző módon feljegyzi az énekek sorszámát és a Szentlecke szentírásbeli helyét is.

Dalmátziába 964 Augusztus 3ám Áldoztam elsőbb a második éneket énekeltük, aztán a 93 ditséretet az Sz letzke meg volt irva sz. Pál apostol Romába irott levele 12 része 12 verse. Izsák József
A 10. laptól katonadalok következnek. 1. Galabárdi [vsz. Garibaldi] dalla: hat, egy strófás dal a katonamundér kényelmetlenségéről, a katonasors reménytelenségéről („kilenc fo[n]tos ágyu golyó eltalál”), a szerető hűtlenségéről, egymástól vízszintes vonallal elválasztva, ami azt jelzi, hogy a valójában különböző tartalmú dalokat együtt szokták énekelni, egybe tartozónak gondolták, vagy Izsák József egybe tartozónak gondolta. Az első említi is Galabárdi/Garibaldi nevét:

1. Én vagyok a galabárdi bakájo
Azért járok világos kék ruhába
Most faszoltam4 ezt a rongyos Atillát
Barna babám massal éli világát
2. Új a tsizmámde nem lehet viselni
Most Látomhogy bakantsótkel tserélni
Ez az bakants szoritja a lábamat
Jaj de szükre szabták a nadrágomat
3. Edes anyám mert szültél e világra
Kilentz fantos agyugolyó számára
Kilentz fotos ágyu golyó eltalál
Aztsem mondon hogy volt egy édes anyám!
4. Házom elött zöld leveles zöld erdő
Mért nints nekem igaz szivü szeretöm
Buval élem én az egész vilagom
A Jó isten tudja szomorusagom!
5. Édes anyám mihaszna ha busultam
Estve későn szeretőmnél bujdostam
Mindég ültem huntzutnak az őlébe
Még is mást vett a hamis a szivébe!
6. Szépen zöldelnek az zöd vetések
Fáradoznak a honfi legények
Énis igensokat fáradtam
Méga magamera találtam!

A 11.lap közepén az újabb cím: 2. Más Induló. A török elleni harcra buzdító, a hazától, Pozsony városától külön is elbúcsúzó, 3 strófás búcsúdal. Izsák József katonáskodása idején már véget ért a krími háború, amelyben egyébként Ausztria nem vett részt. Ő maga a császári és királyi 72. gyalogezredben szolgált, első behívása alkalmával Triesztből Dalmáciába hajóztatták, az akkori osztrák-török birodalom határán állomásozott ezredével, de harci cselekményre ott nem került sor. Lehetséges, hogy minden eshetőségre, akár határvillongásra számítva török ellenes légkört alakítottak ki a katonák között, és ennek hatására került a füzetbe az alábbi „induló”.

1. Isten hozzád kedves hazám örökre
Mert mos megyünk az ellenség elejbe
Ott teszük meg a magyar vitézséget
Ott győzzük le örökre a törököket
2. Isten hozzád Pozsonynak városa
Jövünké beléd többet vagy Soha
DeSzerentsés aki benned maradhat
Mert ellenségtől semit sem tarthat
3. Isten hozzád Magyarország határa
Ki érünk a töröknek gránitzjára5
Mikor megyünk visza Magyar hazánkba
S Bátorsággal megyünk a nagy Basára

3-as számmal jelölve immár egy teljes, verses szerelmes levél: 3. Levél Köszönts Keservesen! – kezdettel.
Most irásom nyujtom gyönyörű virágom
Nehéz képpen [tintaceruzával fölé írva:ne] ved bus panaszom
Szerelmes galambom szives sohajtásom
Mert utánnad szivemnek vágyasit
Mind végig egy szögig elejbed terjesztem
Gyászos helzetemnek
Mert amidőn Rózsám nékem eszembe jutsz
Kettös bánat öklik bus magy[ar] szivembe
Sulyos állapotom távol létembe
Rozsám nalad nélkül jaj de bus az élet
Mert ha rád gondolok hervad testem lelkem
Erted galambom jó szerető kedves
Mert tudom szerettél nem is felejthetlek
Sok édes csokodért

Öt, számozott narratívum címe következik, amelyek tréfás elbeszéléseket sejtetnek, szereplői az obsitos baka, a cigány és a pap, akik jellegzetes alakjai a katonák körében is kedvelt anekdotáknak. A róluk szóló tréfák gyakran erotikus tartalmúak, bár az itt említettek nem erről árulkodnak. Figyelemre méltó egyébként, hogy Izsák József kéziratában semmiféle pajzánság nem lelhető fel, holott a katonakönyvek gyakorta tartalmaznak obszcén rajzokat, trágár szavakat vagy álomként előadott szexuális kalandokat.

1. Történetek a ketskemeti Lányrol s akasztott
2. opsitos bakárol ki 5 krajtzáral indult
3. tzigányrol s tehenéröl s pap g. tehenéröl
4. Török 3 állatrol kik jövendölnek
5. A két bakárol kik [olvashatatlan, tintaceruzás bejegyzés].

Dallok magyar baka számára! cím alatt a 13. lapon az ekkor már igen népszerű Klapka-induló (szöveg: Thaly Kálmán, zene: Egressy Béni) folklorizálódott, átköltött változata található, két versszaka közé Petőfi Csatadala negyedik versszakának ugyancsak folklorizálódott változata ékelve.
1. Föl föl vitézek a tsatára
Aszent szabatság oltalmara
Ropog a puska tsatog az kard
Az lelkesitti tsatára az magyart

2. Véres a föld lábam alatt
Ellötték a pajtásomat
Mink sem leszünk károbb nála
Bérohanunk az tsatára előre

3. Nints magyarnak sehol párja
Vigan megy az atsatába
Büszkén ki áll az hartz mezőre
Bátran kijáltja vitézek előre.

Két búcsúdal következik, ismeretlen költő tollából. Tintaceruzával, utólag eléírva a számozás: 3/a
más!
1. Isten hozzád szép falum határa
Ütött már a tavozó orája
Elkel meni és talán tsatára
Nemis térek visza hamarjába. [14. lap]

2. Isten hozzád szivemnen [sic!] szép virága
Jó leányom lelkemnek örömága
Jer ölelj meg talán utoljára
Adj egy tsokot kedvesed ajkára.

3. Ha az Isten meg tart egésségben
És részesit enagy Szerentsében
És ha visza térhetek öledben
Meg maradszé igaz hüségedben

4 Hát ha elfoly kedvesednekvére
El jösz é majd a tsatatére
Kedvesednek sirját meg szentelni
Holta után egy imát mondani

4. Más dall!
1. Zöld Ligeten ül egy lánka szomorun
Keseregve dolgozgat egy köszáron [sic!]
Pitzin száján halk ének zeng ég felé
Hely az ének mint ha szivem verezné. 15. lap

2. Jó párjaért kesereg a hü kebel
Kihazánkat védelmezni esik kel [sic!]
Azé leszaz illatos szép koszorú
A kis lejány azért olyan szomorú.
3. Fönt a tserfán vad gerlitze turbikol
Párját az is elvesztete valahol
Bus nyögésén a kőszál is meg indul
Tsuda éha a lány könye kitsurdul.

Az országlásim Katona éltembe! címmel számol be élményeiről. Az I. világháborút megjárt falusi férfiak, akik addig a falujukból vagy ki sem mozdultak, vagy csak a közeli falvakban, városokban jártak, életük végéig büszkén mesélték világjárásuk tapasztalatait. Izsák József is bejárta az osztrák birodalom távoli helyeit, más népeket, szokásokat láthatott, amiről bizonyára szívesen beszélt: naplójának szűkszavú feljegyzései ehhez szolgálhattak vezérfonalként. Az aláhúzások később tintaceruzával készültek.

Katona lettem 1859be ápr1 Bementem Pozsonyba onand Bétsbe onan Konajburgba onan visza Bétsbe onan föl Német Stájer Tilor Gráner Olaszorsza [lap széle, elkopott] a frantzia elejbe a gránitzra ott élyeleztünk. foposztokon [sic!] 2. holnapig. azután békeség lett visza fordultunk gyalog maséroztunk 2. hétig vas pályán pedig 4 nap 4 élyel Pozsonyig onand Nagyszombatba onand mentem ki Inzsélerökhöz Was megyébe 13 nap gyalog [16. lap] ott voltam 2. hétig ismét visza Szombatba onand Komáromba onand Pozsonyba onand Esztergomba onand Pestre onand Pozsonyba onand Aradra onand Pozsonyba onand Szabatságra ismét fel hívtak Pozsonyba onand Lefelé mentünk elsőbb vas Pályán 3 nap 4 élyel Triesztig onand 3 nap 3 élyel Tengeren Dalmátzijába az Török Gránitzra egészen és itt szenved tsak a Raming 4. Batalion [innen a 20. lap végéig elhalványodott, megbarnult tintával] s itt 864-ben Korházba voltam. Kéthétig hol majd éhen haltam meg 1866ban Aprill 29ik an ismét be rukkoltam Május 24ik an föl mentünk Cseh országba Josefstadtba. A Porosz Gránitzra Atsaták Woltak júniús 15iktöl kezdve, 20 és 24én. Kitsinszerü, Nagyszerü pedig, 27, 28, 29, 30. Július 1.ső 2. 3. Ezek woltak mind Jósefstadt körül vagy mellette. Az Utolsó Krénigrétz Alatt Hol kelet nyugatig 6,000 Ausztria el esett, 4én kezdik a Wárt vívni egész 16ig, de külömben egy holnapig körül voltunk fogva de le nem törhetek. [17. lap] Július 19én Woltunk A Gránitzon Szkalitznál A poroszokat kinyomni, És Szerentsésen visza jöttünk, A Patrolbani öszetsapásunk volt juli 2án 8án 15én. Aguszt 1sön egy holnap fegyverszünést kaptunk, 5én pedig a poroszok Szabadon mentek. Szeptember 1sön bekeseg lett.
A Porosz Elfogott tölünk 500. tisztet és 36000 közembert. A mijenk pedig 153 tisztet 595 közembert
A Habórút el kezte itt 1.30.000. ember.

A 19. lapon már az 1866-i porosz csatáról szóló ének következik, amelynek 7., utolsó versszaka egy ismert szerelmi dal. Az egyes csatákat névtelen dalnokok verselték meg, ismert panelekből, egyéni leleménnyel. A dal végére odaírta a nevét Izsák József, de ez nem jelenti azt, hogy saját szerzeménye lenne (hiszen időnként be-beírta a nevét a füzetbe egy-egy bejegyzés elejére vagy végére), bár nem zárható ki. A szövegben két helyen van áthúzás, javítás.

 

5. Újabb Csatai Az az 1866ik ban Csehországban!

1. Az Gránitznál de szepenszolt az banda
Josef várnál gyászban borult az hangja
Josef várnál vesztettünk el soknépet.
Kutya Porosz ott győzött le bennünket.

2. Ki állottunk ott a vérmezeire
Eletünket fel áldoztuk előre
Keszek vagyunk a hazáért meg halni
Witéz modra magunkat ki mutatni

3. Hartzoltunk mi ottand a Szép hazánkért
Még az ég is sajnálkozott magyarért
Kiket meg ütött az Agyú goloja
Artzra esett le a földre meg halva

4. Kis Angyalom ne sirasál engemet
Golyó végezte ki az életemet
Ne várjál már többé engemet haza.
Meg emésztett Jósef várnak sirhantja.

5. Jósef Warnak temető kert kapuja
Hálál Zászlaját szomorú szél fúja [20. lap]
Szomorú szél hajtogatja levelét
Mért nevelte Edesanya gyermekét

6. Estve felé tornyosodik a felhő
Werrel vanitt be tsurgatva a mező
Sok szépnőnek itt nyukszik a kedvese
Oly szivesen de hijába szerette.

7. Vékony héja van a vörös hajmanak
Nintsen nékem hű szeretőm mint másnak
Árva vagyok mint a gerlitze madár
Igy jár a ki jó szeretőre talál
Izsák Jósef

[21. lap]

[21. lap]
Elesett katonákat búcsúztató vers következik, sortördelés nélkül.

Hal[ott]i Butsuzó versek!

Ó mindennek ura Isten mit magad tutz, hogy vagyon Léte szomorú bajos életemnek. Szomoru napjaim homályban borultak Bejutottunk egy szomorú évhez Mely majd sokanyának jut eszébe. Hogy fölnevelte fiját az ország számára! S most föl fegyverezve indul a tsatára, De azt nemtudja ő hogy még valahára, Visza térhet é kedves hazájába, Szoll a dob s trombita szomorú nótájja, Indul az had sereg a véres tsatába, Bámuljais ki őttet meg látja, Hogy istenéhez a lelkét botsájtja, Nemtud hatja mely minutban fogja, Az ellen félnek tüzes golója, Fel áldozta magát a mérges halálnak, Mint egy magyar vitéz hazájának, Az leg utolsó szavais ez volt, Kénytelen vért ontanom de szépvolt, Akkor is eszébe volt kedves hazájja, Hogy sok nem tér visza hazája [a lap széle töredezett] Mert őtet beteszik a földnek gyomrába, Hazáér vért ontott áldás hamvára, Szemeik könyeztek, Álló pajtásimnak, Mert látták feküvejóbarátjokat, teis mérges halál mért nem kegyelmeztél ,[22. lap] Hogy kedvesimtol butsumat vehessem, Áldottak legyetek kedves jó szűlőim, és jó testvereim! Meg botsásatok kedves fel nevelöim, Meg botsásatok köszönöm tetteiteket Mert kitsin koromtol nevelgettetek, Űsd az dobot fujd az trombitát, Készen várja az halom már a bakát, Szenvedett hazánkért, Nyugodjon békével! amen

Verses szerelmes levélminta következik, az előzőből már ismert frázisokkal. A szerelemről kevesebb szó esik benne, annál inkább a honvágyról, a katonaélet gyötrelmeiről (Ferenc József sótalan kenyere, átkozott mundérja mint a korabeli katonafolklór toposzai is megjelennek).

Egy Példa

Békesség az olvasonak tsendeség a halgatoknak Serkenj fel bus szivem kezd el beszédedet s jobb kezed vedd elő íróeszközödet írjál egy levelet kedves Szeretödnek, hogy tudja őis gyásos [sic!] létedet hogy Szép magyar hazámba levelem mondjon hírt én rolam azt sem irigyelem, Kis magyar országnak melynek nintsen párja, bármostis ott volna testemnek lakása, demidőn vártam Szerentsés sorsomat szerentsétlen bánat elfogta szivemet gyászos szivemnek nints többé kikeleti, őszel a virágot a dér meg fonyasztja, de majd a Szép tavasz ismét [23. lap] viszahozza, eljött már nékem is a Szerentsés óra, aki gyász életből megszabaditt jóra, kedves Széprozsámnak tsokom tsokom [sic!] nyujtomoda. Még most őrállásom az egészmulatságom, tévődi [sic!] az elme mint madár az ágon, jobb meg sem is születni mint ifjuságom árváneltöltenem a fogságban, Ferentz József sotalan kenyere, az emészt engem tudom megvégtére, átkozott mundérja is szoritja szive testemet, nintsen aki meg szánná szomorú létemet, mert meszi van ahazám, az én kedves rozsám, Most írásom nyujtom gyönyorü virágom nehézképen nevet bús panaszom, mert midőn rózsám nékem, eszembe jutsz, kettősbánat öklik bús szivembe, kedves jó szeretőmtisztellek tsokollak, de egy kérésemre igen megbúditlak, írjál nekem hogy tud hassam éltedet, mert engem szerettél nemis felejtelek, Sokédes tsokidért , könyeim tsepegnek, mert ha eszembe jut veled mulatásom, tsak bánat az gondolkodásom, magamnak mit tegyek vagyis hová legyek, az idegen földön talán eltemetnek, nintsen Senki aki vigasztalna rózsám felöl tsak egy szotszolna! vége
[24. lap]

Szerelmi kesergő, a „tsapodár” lány miatti bánkódásról, a vigasztalódás lehetetlenségéről, 5 versszakban.

 

6. Éldes Baka dall!

Verjen meg az átok téged, Mért hagytál el mások végett
Felelj rola tetsapodár Érted lettem katona már,
2 vers
Sem jó kedves se világom Odavan a boldogságom
Elraboltam élyem napom, Tsak terolad gondolkozom
3ik
Nintsen sehol maradásom, Nintsen már egy hűjotársam
Gyámoltalan bus életem Deres lovam eregy velem.
4ik
Váktas váktas édes lovam, Még bened egy kis pára van
Tul a tiszán tul a dunán Van még egy szőlke barna lány

5ik
Ott keresek én szeretőt. Ha elfelejtem az elsőt
Jaj de elnem felejthetem, Amíg tsaktart buséletem

Olvasmánynak is élmény Akatonai Törvény Tzikkek. mi ált 35 tzikejbe a 24–26. lapokon. A lap alján újra a megfakult, barnára színeződött tintával íródott a szöveg a 32. lapig. A megkezdett, ám abbahagyott, az utolsó előtti szót és az utolsónak a két betűjét áthúzott bejegyzés akár el is gondolkoztathatja az olvasót:

Orvoságok. Minden féléről Az nyavajatörésről. Az anyának vagy mástól is lehet Gyermek szülés ko [Aláírás:] Izsák József szerkesztő

Izsák József természetesen nem folklórgyűjtő volt, nem a korabeli népdalokat akarta feljegyezni, de még ha az lett volna, akkor is pontosan ilyen vegyes eredetű gyűjteményt hozott volna létre. A népdal fogalma igen hosszú folyamat során alakult a 18. század végétől a 19. század végéig. Nemcsak nálunk, hanem egész Európában így volt ez: nem „parasztdal”, hanem népszerű, könnyen megtanulható, sokak által ismert dal értelemben használták még a népköltési gyűjtemények is, amelyek ismert költők műveit, cigány zenészek magyar nótáit és népdalokat vegyesen tartalmaztak. Izsák József feltehetően még ilyen értelemben sem ismerte a népdal fogalmát, de a katonadalokat („csatai dal”, „induló”, „baka dal”, „dal bakák számára”) meg akarta különböztetni a „civil” életben használatos, falusi daloktól, ám amikor ilyet írt le, jól érzékeltette, hogy az nem akárkik által, nem lányok, asszonyok, hanem legények, a saját neme, saját korcsoportja által énekelt dal. Az alábbi szerelmi dalt a katonák is magukénak érezhették, talán énekelték is, hiszen Izsák József a katonakönyvében nem a falujából magával hozott emlékeit örökítette meg, hanem azokat a jelenségeket, amikkel a katonaélet során találkozott.
[27. lap]
7. Paraszt Legény dalla

1. Naptol virul naptol hervad a rózsa
Hogy szeretleknemtehetek én rola
Nem tehetek nem is teszek énarol
Hogy te vagy a legkedvesebb virágom
2. Haragszom én a lányokra miattad
Hogy szivemet teoly nagyon megtsaltad
Haragudnék én terád is szüntelen
Csak nevolna oly nagy úr a szerelem
3. Mikor egykor együtt voltunk oly régen
Belé néztem a szemednek tükriben
Az gondoltam menyországot látok ott
Pedig tsak a szerelemnek kékje volt
4. Emlékezél régi elmult napokra
Mit egymásközt elmúlattunk azolta
Azt gondoltam hogy szerelmünk ki égett
Pedig most is majd meg halunk egymásért.
5. Deres a fű édeslovam neegyél
Inkább engem arozsámhoz elvigyél
Wigyél engem édes lovam odáig
Hogy ne fájon az én szivem sokáig
6. Lasan vigyél édeslovam nenagyon [28.lap.]
Megtalálnék betegedni az úton
Nem meszevan az rozsámnak lakása
Az gyogyitmeg nem doktororvosága
Wége 1869. 30/12. Josef Izsák Gft.

Itt jegyezzük meg, hogy a császári és királyi hadseregben eltöltött hosszú idő, mint már az eddigiekből is kiderült, nyomot hagyott Izsák József írásmódján: megszokta a dupla w használatát, keresztnevét gyakran német formájában írta le, őrvezetői rangjának német megfelelőjét (Gefreite, Gft.) használta (ez egyébként természetes volt, a magyar elnevezést talán nem is ismerték a bakák). Írásában egyébként a mátyusföldi tájnyelv igazán csak nyomokban lelhető fel. Következetesen használja az ly-t, ám a vidékre jellemző l-ezés néha megjelenik (golyó/goló egy szövegen belül is váltakozik), vagy például a következő bejegyzésben: „Tsalfa legény mindég bolog s járkál”. A bolog/bolyong a cél nélküli vagy célt tévesztett kószálást jelenti. Íráskészsége meglepően jó, ami faluja műveltségi állapotáról ad kedvező képet, pedig akkor még nem vezették be a kötelező elemi iskolai népoktatást. Helyesírási hibáinál jellemzőbb rá, hogy nagyon sok helyesírási szabályt sajátított el és alkalmazni is tudta azokat.

8. Más dall
1. Fel viratt már piros hajnal az égen
Wagyon nekem piros szép felségem
A ki engem tiszta szivéböl szeret
Azt mondotta meg sem tsal engemet
2. Már megmontam barna kis lány teneked
Csalfa legényt ne szeress mert elhitet
Kevély legény mindig ravasz s tégedet
S meg hervasztja pirosortzád teneked
3. Tsalfa legény mindég bolog s járkál
Míg a legszeb jó lányra nemtalál
Hogy ha egyszer meg kaphatja
Maga mellett el hervasztja
A bejegyzés végén ugyanaz a dátum áll, mint az előzőén, de a nevét itt magyarul írta: „Wege Izsák Jozsef irta. bús napjaibann.”

Különös figyelmet érdemel még két folklórszöveg. Az első egy Miatyánk-travesztia.

Zsákos baka Imádsága6

Tapasztalja szegény hazánk,
hogy az Katona jön hozzánk.
köszön jónapot hol Miatyánk
de igy kevés üdömúlva..
Már azt kérdi dulva fulva
Gyiklesö késihez nyulva
ki vagy az menyekben.
Szidja paraszt nemzetünket
testünket szeginy lelkünköt
káromolja istenünket.
ki vagy az menyekben
Nem is hiszem semiképpen
Hogy illy pogány népen
az isten áldása. szépen
szenteltessék meg.
Mind egy ennek föld ég
emberi vagy isteni fölség
káromolja ez nemzetség
Ateneved.
És valamit meg lát szemek,
kivanjo minden tetemek
azt parantsolja őkeme
jőjőn el
Hazánkat elfoglalták
nemzetinket kirabolták
s nagy darabon meg szálloták
a te országod
Havalakit találhatnánk
ezt neki szivből kivánánk
Legyen meg a te akaratod. Mert ha
a bakaság velünk nem volna
Mi ugy remenyjük hogy itt a földön
úgy élnénk miképpen menyekben.
Ilyen karomló gyilkosok
nékünk olly nagy ártalmasok
ez évben utálátosok
Sött még azt is tselekszik
hogy mindenünket elveszik
még szánkbolis ki veszik
Mindennapi kenyerünket
Mindig pénzt kérgonosz szájók,
mondjuk is várjanak hozzájok
de tsak az ő notájok
Ad meg nekünk ma.
Meltó képen megbünteti az isten
Mertök tselekszik épen
A mi vétkeinket.
Mivel a feleségeinket kivánják
s nemnéznek minket.
Ugy élik hitveseinket
Miképen mi is
Közibünk jönek alkudni
minemmerünk haragudni
s Megbotsátunk
Tehát ha az isten adná
hogy őket az ördög ragadná
s minden sziv kivánhatná
az Ellenünk vetkezetteknek
frosponton szoktakjárni
mert rabolni lekölszálni
frospont most megfogszálni
Nevigyminket.
Amit velünk tselekesznek
mindenünket elveszik.
és még lányainkat is elvezetik
a kisértetbe
Úr ist. Teged kérünk
[szakadt a lap széle] oly üdöt érnünk
semi bukat ismernünk
Szabadits a gonosztol

A 18. században kéziratos énekeskönyvekben fordulnak elő először magyar nyelven imák és más, liturgikus műfajok karikírozó átdolgozásai, paródiái és travesztiái, amelyek között a Miatyánk átköltései nagyon változatos tartalommal jelentkeznek (még az 1956-os forradalom folklórjából is ismerjük változatait).7 A travesztia igazi közköltészeti műfaj, elsősorban írásban (vőfély- és katonakönyvekben) terjedt, tehát jellegzetesen a férfiak folklórjához tartozott, a mindenkori társadalmi, politikai helyzetre reflektált, olykor, mint az itt idézett példa is mutatja, meglehetős fáziskéséssel. Az Izsák József által lemásolt szöveg változata annak a Huszár Miatyánk című műnek, amelyet Küllős Imola tett közzé egy 19. század elejéről származó kéziratból.8 „Hangja panaszos, elkeseredett, és még tematikusan is közel áll a 18. század 30-as éveiben keletkezett Porció ének címmel ismert
Vagyon hazánkban(~házunkban) két gonosz ember,
A Porció Pál és a Forspont Péter …
kezdetű jobbágypanaszokhoz, mely az e társadalmi réteget sújtó katonatartás (a beszállásolás, szénaporció, kosztolás és a kötelező hosszú-fuvar) terheit sorolta. Idézett travesztiánk keletkezése ugyancsak a 18. századra tehető. Szerkesztése az eredeti imaszöveg frázisait megőrizve (ezt aláhúzásokkal a másoló rendszerint jelzi is) felbontja annak szintaxisát.”9 Izsák József idejében a szövegtípus nagyjából bő százéves lehetett, a sokszori másolás során alakját is megőrizte (miként közlésünkben is), az aláhúzott részek adják vissza az eredeti ima szövegét. A lap aljára érve a „most és mindörökkön. Ámen” formulát már nem tartotta fontosnak új oldalon leírni.
Oda 9-es sorszámmal egy gyilkosság-balladát írt Egy valóságos történet. vagy dall. címmel. A hírversekhez (népi verselők által szerzett, a hagyományos folklór formulakészletét felhasználó, vásárokon nyomtatványokon terjesztett aktuális eseményeket, főleg tragédiákat megverselő, ismert dallamokra el is énekelhető művek) nagyon közel álló mű egy rablógyilkosság áldozatául esett kocsmáros és családja történetét beszéli el. A Miatyánk travesztiáról elmondhattuk, hogy múltbeli állapotok felett kesereg: a kocsmáros család korabeli tragédiáját megéneklő műről viszont azt mondhatjuk el, hogy bő száz év múlva a Mátyusföldön (Nagyfödémesen) még akadt idős férfi, aki könnyek között énekelte el, siratva az ártatlan áldozatokat. A folklór tehát reflektálhat az aktuális eseményekre is (lásd még a 2-es számú indulót vagy az 5-ös számú csatadalt), de megőrizhet a múltból olyan eseményeket, állapotokat, amelyeknek az emlékezetét csak a költői forma tartja fenn. Az eredeti bejegyzés sortördelés nélkül, folyamatosan íródott, de a versszakok számozottak.

1. Kotsmárosné Jó estét agyon isten.
A bus órád most érkezett meg éppen.
Kotsmárosné az borábol nem iszom.
Készítsd magad mert a véred kiontom.

2. A szolgálló volt először megölve
Mert Pápai igen szépen könyörge.
Készebb leszek minden pénzem odadni.
Csak életem hagyátok meg viradni

3. Nagyobb lányát aszobába beküldi
Kisebbiket az bölcsőhöz rendeli.
Nesirj kis lány ringazsd kis tesvéredet
Mert későbben kés járja a szivedet.
4. Bemegy egyszer az Pápai kotsisa
Minden ajtot tárvanyitva találja.
Jaj istenem hogy lehet itt adolog.
Minden ajtót tárvanyitva találok.

5. Jaj istenem jaj de nagy tsudát láttam
Egy tsárdába hét holttestet találtam.
Jaj istenem hogy lehet azt megteni.
Enyi lelket ártatlanul meg ölni.

6. Jaj istenem jaj de nagyot vetettem.
Egy tsárdába hét szép lelket meg öltem
Szám adásra kell ezért nékem meni
Wagy örökös rabságot kel szenvedni.

7. Szépen szolla nagy kőrőzsi nagy harang.
Húzza aztot harom fehér vadgalamb.
Huza azt a szomorú verseiket.
Gyilkosoktol szenvedték mind ezeket.

8. Gyászban borult az pápai nagy utza.
Mert pápait halva viszik ki rajta.
Pápait és őpápainét s két lányát.
Lovas Lajost s annak két jó barátját.

9. Jaj de széles jaj de hoszú ez az út.
Akin ez a kilentz betyár el indúlt.
Kasza Kováts Szabó Jóska az neve.
Aki ezt a hét szép lelket megölte!
Vége. Izsák József

A negyedi Izsák József kézirata a 19. század második felének folklorisztikai szempontból is fontos dokumentuma. Jól mutatja a korabeli közköltészet állapotát, a fiatal férfiak zárt közösségének ízlését (a szabadságharcban született költészet folklorizálódását, az új stílusú népdalok és balladák divatossá válását és a 19. század jellegzetes írásos folklór műfajainak (verses levél, katonakeserves) még virágzó állapotát.