Droppová, Ľubica–Krekovičová, Eva: Počujte panny, aj vy mládenci… Letákové piesne zo slovenských tlačiarní.

Bratislava: Eterna Press s.r.o. – Ústav etnológie SAV 2010, 495 p. ISBN 978-80-969259-3-3

A szlovák (és nem csak a szlovák!) folklorisztikának, irodalom-, könyvtár- és zenetudománynak, nyelvészetnek, az európai etnológiának, kulturális antropológiának, s ki tudja még hány további tudományos diszciplínának tett óriási szolgálatot a szerzőpáros azzal, hogy közreadta a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete Ponyvanyomtatvány Szövegarchívumában (Textový archív letákových tlačí) található szlovák nyelvű énekes ponyvanyomtatványokat. Pontosabban azoknak egyfajta katalógusát, valamint az egyes típusokhoz tartozó legjellegzetesebb variánsok szöveggyűjteményét.5
A katalógust érintő érdemi munka, ahogy az Eva Krekovičová előszavából (is) kiderül, Ľubica Droppová nevéhez fűződik. Ő volt az, aki ezzel a forráscsoporttal, a ponyvanyomtatványok folklorisztikai vizsgálatnak is alávethető csoportjával már akkor is foglalkozott (magányos farkasként, s voltaképpen egész életében), amikor ez Szlovákiában még nem volt divat. Annak idején már egyetemi szakdolgozatát ennek a problematikának szentelte, majd 1960-ban jelent meg első jelentősebb tanulmánya a témakörről.6 Hozzá kapcsolódik a műfaj szlovák nevének állandósítása is. A korábban jarmočná a púťová tlač formában ( = vásári és búcsús nyomtatvány) emlegetett nyomdatermékeket a szlovák folklorisztika Droppová javaslatára emlegeti ma egyre egységesebben (voltaképpen a német Flugblätter mintájára) letákové tlače néven (= röplapok). A most szóbanforgó kötet/katalógus a fentebb már említett archívum szűk kettőezres állományára támaszkodva (amelynek Ľubica Droppová összegyűjtéséből is oroszlánrészt vállalt az elmúlt évtizedekben) nyújt egy, minden típust sok esetben több variáns segítségével is bemutató bő válogatást.
Magát a katalógust/szöveggyűjteményt viszonylag terjedelmes felvezető tanulmányok nyitják a ponyvanyomtatványok társadalmi jegyeiről (Ľubica Droppová), az egyes etnikumok ponyvanyomtatványainak speciális vonásairól (Ľubica Droppová), a ponyvanyomtatványok szlovákiai kutásának történetéről (Ľubica Droppová), a bemutatott anyag jellemzőiről (Ľubica Droppová), valamint a ponyvanyomtatványok és a szóbeliség kapcsolatáról (Eva Krekovičová). Noha alapvetően a mai Szlovákia területének nyomdáinak szlovák nyelvű termékeiből merít a gyűjtemény, hangsúlyozni kell, hogy ezek a nyomdák mindig is több nyelvű produktumokkal kereskedtek. Landerer Mihály pozsonyi nyomdájának 1770-ben kiadott árujegyzéke például latin, magyar, horvát, német és szlovák nyelvű nyomtatványokat kínál.7 17 oldalon (a másfélszázat meghaladó) latin, több mint 6 oldalon (csaknem száz) magyar, majd négy horvát, 11 oldalon (közel másfélszáz) német, s végül nagyjából harminc szlovák nyelvű kiadványt tartalmaz. Ezek vegyesen vallásos és világi témájúak. Csak néhány olyan példa, amely a történeti és összehasonlító folklorisztika fontos forrásának tekinthető: Argirus Historiája; Salamon Királynak Markalffal való tréfa beszédek stb. A szakolcai Škarnicl (más írásmóddal: Skarnitzl) család nyomdájában (ahonnan a most szóban forgó gyűjtemény jelentés hányada is származik), nyilvánvalóan szintén nem csak szlovák és cseh nyelvű kiadványok készültek. Érdemes itt Ipolyi Arnoldnak a szakolcai nyomdára vonatkozó néhány sorát idézni: „Szakolcza tudományos múltjának, miután régi gymnasiumát is napjainkban elvesztette, s épen csak most, fölajánlott 50,000 forintnyi tekintélyes összeggel szervezi az ujat – egyik emléke még a régi, atyáról fiúra szállott Skarnitzl családféle könyvnyomdája. Igaz, a hazában alig tudni felőle valamit, és ujabb statistikáink sem tudták még akkor, mikor mondották, hogy mennyit mondanak azzal: hogy ‚csak imádságos könyveket, kalendáriumokat és népiratokat ad ki tót nyelven‘ Jelenben már azt is jobban érezzük, mi tesz az, a népnek milliónyi példányban folytonos, kizárólagos olvasmányt nyújtani: mit a szakolczai nyomda hazánk szláv lakosai nagy részének hosszú idő óta szakadatlanul és majdnem egyedül is szolgáltat. Mily roppant tér itt is, csak volna erő, mely felhasználni tudná! Mi azonban most az egyszer nem azért léptünk bele; szándékunk csupán egy kis razzia volt gyűjteményünk számára. S mondhatom, meglehetős nagy batyu amolyan Stilfirid, Brunzwick, meg tót Zöld Marczi és Angyal Bandi, Rityir és Kisértet stb. mesés regés népkönyvet vagy magyarán mondva, ponyvairodalmi holmit szedtünk öszsze. A jó olvasó talán elmosolyodik sajátságos passiónkon. Mosolyognánk bizony mi, még pedig mily hálásan, ha a vidék nyomdája e féle magyar ponyvairodalmi öszszes termékei megküldésével megvigasztalna és megtisztelne bennünket. Mert ki sem hinné, a ki hozzánk hasonlón nem tapasztalta, mily, majdnem legyőzhetetlen, nehézségekkel jár a leggondosabb gyűjtőre nézve nép- és ponyvairodalmi kiadásaink összes és teljes megszerzése. Pedig addig, mig ezt öszve nem szerezzük, vajmi nehéz, érdekes nemzeti népirodalmi történelmünk ezen sajátságos fejezetéről szólani. Legyenek tehát futtában erre is figyelmeztetve azok, kiknek a tárgy kezök irányában áll; s a ki nem veszi tréfára, küldje meg ezután e lapok szerkesztőségéhez az Utiképek irója számára gyűjtését, kinek háláját eleve escomptirozhatja.“8
Maga a gyűjtemény két nagyobb egységre, a vallási és világi énekek csoportjára tagolódik. Ezeken belül különböztetnek meg a szerzők, alapvetően Soňa Burlasová ballada-tipologizálási elveit követve9, további tizenegy, illetve tíz alcsoportot, amelyek további alegységekbe rendeződnek. Az egyes típuscsoportok (pl. XI.2. Szűz Mária csodái) további, konkrét variánsokkal bemutatott típusokból épülnek fel. Az utóbbi példánál maradva, ide tartoznak a többi között a kéz nélküli gyerek csodás meggyógyulásáról, a néma pásztor meggyógyulásáról stb. szóló énekes ponyvanyomtatványok. Egy-egy variáns bemutatásánál az alábbi egységes szempontrendszer szerint jártak el az összeállítók: A. Az ének rövid tartalmi kivonata; B. A nyomda és a kiadás adatai; C. Az adott variáns betűhív másolata; D. A kísérőillusztráció tömör leírása; E. Kiegészítő információk (kotta, egyházhatósági hozzájárulás, szerző stb.); F. A forrás rövidítése; G. Megjegyzések, további irodalomra való hivatkozások stb. A kötet végén a katalógus angol nyelvű változata is megtalálható (Index of Types of Pilgrim Songs).
Ľubica Droppová és Eva Krekovičová fentebb bemutatott munkája megkerülhetetlen kézikönyve lesz a közép-európai összehasonlító szövegfolklorisztikai kutatásokkal foglalkozó szakemberek számára. Mivel ezeket a nyomtatványokat – ahogy arra már tettem utalást – rendesen a piac igényeinek megfelelően magyarul, németül, szlovákul stb. is megjelentették és értékesítették, jószerével a jövő kutatási feladatai közé tartozik ezeknek az összefüggéseknek és összefonódásoknak az aprólékos feltárása.10