Fehérlófia és a mese morfológiája

1. Bevezetés

A mesék vizsgálatával számos tudományág foglalkozik. Petrolay Margit a gyermekirodalom számára tett fontos megfigyelést a mesék formai kritériumai kapcsán. Véleménye szerint a gyerekeket először mindig a mű formai sajátosságai ragadják meg, és csak utána kezd érdeklődni a tartalom iránt (Petrolay 1996). Bruno Bettelheim (Bettelheim 2000) és Marie Louis von Franz (Franz 1992; Franz 1998a; Franz 1998b) a pszichológia nézőpontjából elemzi a meséket. A pszichoanalitikusokkal ellentétben Robert Darnton (Darnton 2010) a népmesék történeti összefüggéseit keresi, és úgy gondolja, hogy „a népmesék valójában történeti dokumentumok. Különféle kulturális hagyományban megmártózva, évszázadokon keresztül fejlődtek. Távolról sem az ember belső énjének változatlan működését tükrözik, épp ellenkezőleg: a mentalitások változását mutatják be” (Darnton 2010, 27–28).
A tündérmesék szerkezetének vizsgálatával foglalkozott az orosz mesekutató Vlagyimir Jakovlevics Propp. Meseelemzésem során a Propp általa javasolt mintát követem, melyet A mese morfológiája című könyvében ismertet (Propp 1975). Ebben a munkájában Propp azt állítja, hogy az általa megvizsgált összes mese ugyanazt a sémát követi. Ő orosz nemzetiségű lévén orosz meséket vizsgált meg. Állítása felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsivá tett, hogy vajon az orosz meséknél olyan jól alkalmazható séma, vajon beválik-e a magyar népmesekincs elemzésénél is. Dolgozatom célja tehát egy magyar mese elemzése a Propp által bemutatott módszerrel, a hasonlóságok és különbségek megvilágítása, illetve a módszer alkalmazhatóságának bizonyítása, vagy cáfolása.
Céljaimat felvázoltam, de mielőtt rátérnék a tényleges munkára, szeretném bemutatni a szöveget, amely elemzésem tárgyát képezi. Választásom a Fehérlófia (AaTH 301B) című mesére esett, amely Kovács Ágnes szerint „egyike legnépszerűbb meséinknek. Változatai a más típusokban felbukkanó részletektől, reminiszcenciáktól eltekintve meghaladják az 50-et. (…) Népszerűségére jellemző, hogy jóllehet szép, ép változatai sem ponyván, sem iskoláskönyvek vagy meséskönyvek útján nem terjednek. (…) Egész Európában ismert és népszerű redakció, a magyarhoz hasonló erőteljes, gazdag változatok azonban ritkák” (Kovács 1979). Tancz Tünde szintén a mese ősi voltára hívja fel a figyelmet. Tanulmányában olvasható, hogy a „Fehérlófia az egyik legősibb elemeket mutató tündérmesénk, melynek több lejegyzett változata ismert. Típusa a nyugat-ázsiai meseterülethez tartozik, mely a finnugorság és a sokféle türk népek mesetermékeit foglalja magába. Abból az őspogány típusból való, mely a honfoglalás előtti korokból fennmaradva él folklórunkban. Jelképrendszere a pusztai nomád társadalom rendjét tükrözi” (Tancz 2008, 30).

2. A varázsmesék szerkezetéről

V. J. Propp, kutatásai alapján, négy tételben foglalta össze a varázsmesék, más néven tündérmesék közös szerkezeti jellemzőit. Mindenek előtt megkülönbözteti a tündérmesék állandó és változó komponenseit. A meseszereplők funkciói az állandó komponensek közé tartoznak, míg attribútumaik a változó komponensek közé. Az attribútum alatt a szereplők külső tulajdonságait, korukat, nemüket, különleges külső vonásaikat értjük. Hat rájuk a történelmi helyzet, szomszéd népek eposzvilága, írásbeliség, vallás, a keresztény és a helyi hiedelemvilág.
Megfigyelhető, hogy a különböző névvel ellátott szereplők azonos módon cselekednek. Bár a szereplők száma korlátlan, az ismétlődő funkciók száma csekély marad és előfordulási sorrendjük szabályok által meghatározott, állandó. Tehát, míg a szereplők nevei változhatnak, funkcióik szigorúan változatlanok maradnak. Ebből kifolyólag célravezető eltekinteni attól, hogy ki és hogyan cselekszik, helyette figyelmünket arra fordítani, hogy mit cselekszenek, vagyis a szereplők funkcióira összpontosítani, mivel ezek tekinthetők a mesék tartós elemeinek. Más szóval a funkciókat tekinthetjük a mesék alapvető alkotórészeinek.
Második tételében mutat rá Propp a varázsmesékben előforduló funkciók feltűnően korlátolt voltára. Összesen hét szereplőt és harmincegy funkciót nevez meg, melyek segítségével bármely varázsmese képletekbe foglalható, illetve képletek segítségével leírható. Mit eredményez a szereplők, és főként a funkciók meglepően alacsony száma? Ez a szigorú szabályszerűség a mesék érdekes kettősségét vonja maga után. Egyfelől megfigyelhető, hogy a meséket páratlan változatosság, gazdagság, színesség jellemzi, másfelől viszont, ha közelebbről szemügyre vesszük őket, feltűnik egy fajta hihetetlen monotónia.
Fontos megjegyezni, hogy egy mesének nem feltétlenül kell tartalmaznia az összes funkciót, egyesek kimaradhatnak, a sorrend azonban ez esetben is azonos marad. Ezt fogalmazza meg Propp harmadik tézisében.
Ezen funkciók kölcsönös kapcsolatának a vizsgálata során jutott Propp negyedik tételének megfogalmazásához, miszerint valójában az összes varázsmese szerkerete egyforma. Most pedig vegyük sorra a mese funkcióit, mégpedig a meghatározott sorrendben, ahogy minden mesében lehetőség szerint előfordulnak.

2.1. A varázsmesékben szereplő funkciók

A mese minden esetben egy úgynevezett kiinduló szituációval kezdődik. Ebben a részben ismerkedünk meg a leendő hőssel, családi állapotával. A kiinduló szituáció nem tartozik a szerelők tényleges funkcióihoz, mégis szövegtani szempontból elengedhetetlenül fontos. A kezdő szituációt az elemzés során i betűvel jelöljük.
A Fehérlófia esetében kezdő szituációnak tekinthet, amikor megtudjuk, hogy a fehér lónak fiú gyereke született, akit hét, majd ismét hét esztendeig szoptatott, annak érdekében, hogy elég erős legyen.
A kezdő szituáció után következik a mesékben a funkciók sora. Az áttekinthetőség kedvéért felsorolom a harmincegy funkciót, ahogy azokat Propp meghatározta, abban a sorrendben, ahogy a mesékben felbukkannak. Ezen a ponton nem tartom fontosnak a funkciók részletes ismertetését, valamint az összes alcsoport felsorolását, a továbbiakban viszont sor kerül egy konkrét mese, a Fehérlófia elemzésére, akikor bemutatom a funkciók konkrét megvalósulásaikat.
Tehát a mesékben potenciálisan előforduló harmincegy funkció a következő:
I. a család egy tagja eltávozik (eltávozás). Jele: e.
II. a hősnek tiltó parancsot adnak (tilalom). Jele: б.
III. a tilalmat megszegik (a tilalom megszegése). Jele: b.
IV. az ellenfél megkísérli felderíteni a terepet (tudakozódás). Jele: B.
V. a hős ellenfele értesüléseket szerez áldozatáról (értesülésadás). Jele: w.
VI. a hős ellenfele megpróbálja becsapni áldozatát, hogy hatalmába kerítse őt és vagyonát (cselvetés). Jele: s.
VII. az áldozat hisz a félrevezetésnek és ezzel akaratlanul is az ellenség kezére játszik (kézrejátszás). Jele: g.
VIII. a hős ellenfele kárt vagy veszteséget okoz a család valamelyik tagjának (károkozás). Jele: A.
VIII.a a család valamelyik tagjának hiányzik valami, szeretne megszerezni valamit (hiány). Jele: a.
IX. a hős értesül a bajról, vagy tudatosul benne a hiány, kéréssel fordulnak hozzá, parancsot adnak neki, elküldik vagy elbocsátják (közvetítés, bekapcsoló mozzanat). Jele: B.
X. a kereső ellenakcióra szánja el magát (induló ellenakció). Jele: C.
XI. a hős elhagyja otthonát (útnak indulás). Jele: ↑.
XII. a hőst próbának vetik alá, kikérdezik, megtámadják stb., ez készíti elő a varázserejű eszköz vagy segítőtárs megszerzését (az adományozó első funkciója). Jele: Д.
XIII. a hős reagál a leendő adományozó tettére (a hős reagálása). Jele: Γ.
XIV. a varázseszköz a hős birtokába kerül (a varázseszköz elnyerése). Jele: Z.
XV. a hőst elviszik, eljuttatják vagy elvezetik arra a helyre, ahol a keresése tárgya található (térbeli helyváltoztatás két birodalom között, kalauzolás). Jele: R.
XVI. a hős és ellenfele közvetlenül összecsap (közdelem). Jele: Б.
XVII. a hőst megjelölik (megbélyegzés, megjelölés). Jele: K.
XVIII. az ellenség legyőzése (győzelem). Jele: Л.
XIX. a kezdeti baj vagy hiány megszűnik (a baj vagy hiány megszüntetése). Jele: Л.
XX. a hős visszafordul (visszafordulás). Jele: ↓.
XXI. a hőst üldözik (üldözés, kergetés). Jele: Пp.
XXII. a hős megmenekül az üldözés elől (megmenekülés). Jele: Cn.

Ezen a ponton sok mese befejeződik, de gyakran megtörténik az is, hogy a hős újabb problémákkal szembesül, és a kaland folytatódik. Azt mondhatjuk, hogy vannak mesék, melyek két funkciósorból, vagyis menetből állnak. Minden alkalommal, mikor új problémával szembesül a hős, megindul egy újabb menet, tehát akár több mese kapcsolódhat egyetlen történetté.
Ha a mese tovább folytatódik, akkor a második menetben a következő funkciók nyernek ismét szerepet:
VIIIbis. Az idősebb testvérek ellopják Iván zsákmányát. Jele: *A.
X-XIbis. A hős újabb kereső útra indul. Jele: C↑.
XIIbis. A hős újra olyan események részese lesz, amelyek előkészítik a varázseszköz megszerzését. Jele: Д.
XIIIbis. A hős ismét reagál az újabb adományozó cselekvéseire. Jele: Γ.
XIVbis. A hős újabb varázseszközhöz jut. Jele: Z.
XVbis. A hős keresése tárgyának lelőhelyére viszik, vagy kísérik. Jele: R.

Ettől a mozzanattól számítva a cselekmény fejlődése új irányban halad, ami azt eredményezi, hogy újabb funkciók tűnnek fel a mesében, melyek a következők:

XXIII. a hős ismeretlenül megérkezik haza, vagy egy másik országba (felismeretlen megérkezés). Jele: X.
XXIV. az álhős jogtalan követeléssel áll elő (jogtalan követelés). Jele: Ф.
XXV. a hős nehéz feladatot kap (nehéz feladat). Jele: З.
XXVI. a hős megoldja a feladatot (megoldás). Jele: P.
XXVII. a hőst felismerik (felismerés). Jele: Y.
XXVIII. az álhőst, ellenfelet, károkozót leleplezik (leleplezés). Jele: O.
XXIX. a hős új alakot ölt (transzfiguráció). Jele: T.
XXX. az ellenséget megbüntetik (büntetés). Jele: H.
XXXI. a hős megházasodik és trónra lép (esküvő) Jele: C**

2.2. A varázsmese funkcióinak összekapcsolódása

A bemutatott motívumok kapcsolódását és a mese cselekményének gördülékenységét szolgálják az állandó formulák. Bár ezek az elemek a cselekmény alakulására nincsenek döntő befolyással, mégis rendkívül fontosak. Ezek nagyon változatosak és sokszínűek lehetnek. Ide tartoznak a kezdő és záró formulák. A kezdőformulák akár több sorosak is lehetnek, a Fehérlófia egy szerényebb kezdő formulával indít: „hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl”. A záróformulák közül talán a legnépszerűbbet olvashatjuk itt is: „még máig is élnek, ha meg nem haltak.”
A mese belsejében is találkozunk különféle formulákkal, melyek adott helyzetekhez, szituációkhoz kötődnek. Szinte már előre várjuk, hogy a királylány a sárkány palotájában így üdvözölje a megszabadítására érkező hőst: „Hol jársz erre, amerre a madár se jár”.
A mesekezdő, illetve mesezáró formuláknak funkciója nemcsak a hangulat megteremtése. Ennél sokkal fontosabb szerepük az, hogy ezek a változatos fordulatok vezetik be az olvasót a mesevilágba, illetve a történet végeztével visszaterelik a való világba.
A funkciók közti összekapcsolódást szolgálják a tájékozódás, illetve tájékoztatás különböző formái. Esetünkben a tájékoztatásnak párbeszédes formáival találkozunk. Az esztétikai élmény elérése érdekében a mesék gyakran alkalmazzák az ismétlések, az epikai hátráltatás és a fokozás eszközét is.
A varázsmesék egyik legismertebb jellemvonása a különféle megháromszorozódás és a hármas szám ismétlése. Megháromszorozódhatnak funkciók, funkciópárok, sőt menetek is. Az ismétlődés állhat egyenrangú feladatokból (például háromévi szolgálat), vagy lehet fokozó jellegű, amikor a harmadik feladat a legnehezebb. Megtörténhet, hogy két sikertelen cselekvést követ egy harmadik, amely már sikeres. Nézzük meg, hogyan alakulnak a háromszoros ismétléssel kapcsolatos segédelemek a Fehérlófiában.
A megháromszorozódások egész tárházát figyelhetjük meg a Fehérlófiában. Már a mese legelején olvashatjuk, hogy a hős útja során három férfival találkozik: Fanyűvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval. Ebben az esetben fokozó jellegű megháromszorozódással van dolgunk. Fanyűvő akad először Fehérlófia útjába. Amikor megbirkóznak, elég egyet csavarintania Fanyűvőn a hősnek, máris fölhöz vágja. Kőmorzsolóval már nehezebb dolga van, de három-négy csavarintás után ugyancsak földhöz vágja. Vasgyúró, a harmadik férfi bizonyul a legerősebb ellenfélnek, vele sokáig kellett Fehérlófiának viaskodni, a végén viszont mégis győzött.
Hasonló jellegű megháromszorozódásra figyelhetünk fel a sárkányok esetében is. Egyrészt szintén hárman vannak, másrészt a fejek száma többszöröződik: az első sárkánynak három, a másodiknak hat, a harmadiknak pedig tizenkét feje van, harmadrészt szintén megfigyelhető, hogy a fejek számának növekedésével egyenes arányban növekszik az erejük is. Továbbá a királykisasszonyok, akiket meg kell menteni: az első réz, a második ezüst palotában lakik, a harmadik pedig, aki a legfiatalabb, leggyönyörűbb, és természetesen a hős jövendőbelije, aranypalotában lakik.
Egyenrangú elemek ismétlődésére ugyancsak találhatunk példát a mesében. A griffmadár három kenyeret és három szalonnát kér a hőstől, három nap marad éhen a társaság, amikor Hétszűnyű Kapanyányimonyók elveszi a kását.
A funkciók összekapcsolódását szolgálják még a már említett elemek mellett a motivációk is. Motivációknak azokat a dolgokat nevezzük, amelyek a szereplőket különféle tettekre ösztönzik. Ezeket tartják a mesék leglabilisabb elemeinek. A mese cselekményének előrehaladtával magától értetődően motiválnak az előzmények. A mese elején azonban, a hiány és a kár okozása esetenként bizonyos kiegészítő motiválásra szorul. Mindig csak a hős tetteit motiválja a mese, a negatív szereplőkét nem. Sosem kapunk részletes indokokat arról, hogy a sárkány miért rabolja el a királylányokat, vagy hogy Hétszűnyű Kapanyányimonyók miért eszi meg a kását.
A motiváció kevés esetben jut szavak szintjén a hős tudtára, sokkal inkább a hős egyszeriben tudatára ébred a hiánynak, vagy tudomást szerez a hiányról egy jel révén, de az is megeshet, hogy a hiányérzetet semmi sem motiválja. Az utóbbit figyelhetjük meg a Fehérlófia című mesében is. A szereplők nem indokolják meg, hogy mit miért tesznek, ösztönösen cselekednek.

3. A varázsmese szereplői

A továbbiakban a varázsmesék szereplőiről szeretnék szólni pár szót. V. J. Propp hét szereplőt, illetve pontosabban szerepkört különböztet meg, melyek a következők:
1. ellenfél (károkozó) szerepköre: károkozás, küzdelem a hőssel, üldözés.
2. adományozó (felfegyverző) szerepköre: varázseszköz átadásának előkészítése, varázseszköz átadása.
3. segítőtárs szerepköre: hős térbeli helyváltoztatása, baj vagy hiány megszüntetése, megmentés az üldözéstől, nehéz feladat magoldása, hős átváltoztatása.
4. cárkisasszony (keresett személy) és apja szerepköre: nehéz feladat kiszabása, megbélyegzés, leleplezés, felismerés, a második károkozó megbüntetése, esküvő. A Fehérlófiában a keresett személyeket királykisasszonyoknak nevezik, ezért a továbbiakban én is ezt a megnevezést fogom használni.
5. útnak indító: csak az útnak indítás tartozik ide.
6. hős szerepköre: útnak indulás, reagálás az adományozó kívánságára, esküvő.
7. álhős szerepköre: szintén ide tartozik az útnak indulás, reagálás az adományozó kívánságára (mely esetében mindig negatív kicsengésű), ide tartozik továbbá az álhősre legjellemzőbb funkció, a jogtalan követelés.
Rajtuk kívül a mesékben megjelennek még egyéb szereplők, akik az összekötő elemeket valósítják meg. Ide tartozik például a panasztevő, rágalmazó, áruló.
A szerepkörök megoszlása a szereplők között három módon valósulhat meg. Először a szereplő a szerepkörének megfelelően cselekszik, másodszor, egy szereplő több szerepkörben is feltűnik, harmadszor, több szereplő tölti be egyetlen szerepkör funkcióját.
Vegyük hát sorra az elemzett mese szereplőit, és próbálkozzunk meg besorolni őket az egyes szerepkörökbe.
Fehérlófia egyértelműen a hős szerepében lép színre. Őt ismerjük meg a kiinduló szituációban, vele történnek kalandok, ő járja meg az alvilágot, ő győzi le az ellenfelet és szabadítja meg a királykisasszonyokat, ő bünteti meg az álhősöket, majd végül vele történik meg a happy end, vagyis a legszebb királykisasszony és a fele királyság elnyerése.
A hős személyének azonosítása általában, mint az elemzett mesében is egyszerűnek bizonyul. Nehezebb dolgunk van Fanyűvő, Kőmorzsoló és Vasgyúró esetében. Kezdetben barátnak mutatkoznak. Ellenséges ugyan az első fellépésük, de miután bebizonyosodik, hogy Fehérlófia erősebb náluk, mindhárman a szolgálatába kéredzkednek, segítőtársaknak mutatják magukat, de amint alkalmuk nyílik rá, cserbenhagyják a hőst: lent hagyják őt az alvilágban, maguk pedig hazaviszik a három királykisasszonyt.
Már Hétszűnyű Kapanyányimonyók feltűnésénél felfigyelhetünk rá, hogy alattomos szereplőkkel van dolgunk. Egyikük sem vállalja nyíltan, hogy azért nem tud vacsorával szolgálni, mert alulmaradt a manóval szemben, ehelyett előre nevetik, hogy Fehérlófia is megjárja majd, de rosszul számítanak. A hősnek nem tűnik fel ez a rosszakaró viselkedés, bizalommal van a három áruló iránt mindaddig, amíg ellenséges viselkedésüket be nem bizonyítják azzal, hogy lent hagyják őt a másvilágon.
Miután abban a tudatban vannak, hogy megszabadultak Fehérlófiától, jogtalanul térnek haza a királykisasszonyokkal, és tartanak igényt a jutalomra. Ebben a momentumban rejlik tehát a három zsivány szerepkörökbe való besorolásának kulcsa. A jutalom jogtalan követelése ugyanis egyértelművé teszi, hogy Fanyűvő, Kőmorzsoló és Vasgyúró semmiképpen nem lehet segítőtárs, csakis álhős.
A segítőtárs meghatározása előtt térjünk vissza egy gondolat erejéig Propphoz. Ő három csoportba sorolja a segítőtársakat. Megnevez univerzális segítőtársat, aki minden körülmények között segítségére tud lenni a hősnek, mivel képes elvégezni a segítőtárs mind az öt funkcióját. Léteznek továbbá úgynevezett részleges segítőtársak, akik csak bizonyos funkciók végrehajtására képesek. Ide tartoznak az állatok (a ló kivételével), a szellemek stb. A harmadik csoportba tartoznak a specifikus segítőtársak, akik mindössze egyetlen funkciót tölthetnek be. Ebbe a csoportba csak tárgyak tartoznak.
Meg kell jegyezni, hogy léteznek olyan mesék, amelyekben nem jelenik meg semmilyen segítőtárs. Ez esetben a segítőtárs funkcióját is a hős tölti be. Az ilyen hősöket nevezzük úgy, hogy mindent tudó hősök.
A Fehérlófiában két segítőtárssal is találkozunk, melyek közül egyik sem univerzális segítőtárs, mivel egyikük sem képes arra, hogy betöltse a segítőtársra jellemző összes funkciót. Az egyik a griffmadár, a másik pedig, bármilyen meglepő, nem más, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyók.
A griffmadár egyértelműen a segítőtárs kategóriájába tartozik, hisz ő segít Fehérlófiának, hogy visszajusson a felvilágra: hátán repíti őt. Ha közelebbről megnézzük azonban, akkor feltűnhet, hogy a griffmadár szerepe közel sem ilyen egyértelmű. Ő ugyanis egyszerre két szerepkört is betölt. A griffmadár a Fehérlófia című mesében egyszerre segítőtárs, és adományozó.

Nézzük meg még egyszer mit foglal magába az adományozó szerepköre: a varázseszköz átadásának előkészítését és a varázseszköz átadását. Felmerül a kérdés, hogy mi számít varázseszköznek ebben a mesében? Egyedüli varázserejű tárgy mesénkben az a bor, amelyet a griff ad a hősnek jutalmul áldozatos viselkedéséért. Ez a bor pedig nem csupán egy hűsítő ital, hanem varázsereje folytán képes arra, hogy visszaadja a hős levágott végtagjait, sőt, még erejét is meghétszerezi. Láthatjuk tehát, hogy a griffmadár adományozó, és a hőst a másvilágról történő feljutásban segítő segítőtárs.
Csakhogy a másvilágba le is kellett jutni. Itt lép a képbe a másik segítőtárs, Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Kiemelt figyelmet érdemel a manó szerepe. Első olvasatra úgy tűnhet, hogy az ellenfél szerepét tölti be, ha azonban nagyítóval vizsgáljuk meg a cselekmény menetét, rádöbbenünk, hogy ez közel sem így van. Tény, hogy Hétszűnyű először összecsap Fehérlófiával, de utána menekül előle. Ennek a menekülésnek a funkciója pedig az, hogy így vezesse a hőst a másvilágba. Ez a menekülés tehát gyakorlatilag nem más, mint útmutatás, ami pedig egyértelműen a segítőtárs szerepköréhez tartozik. Így kerül Hétszűnyű Kapanyányimonyók akaratlanul, sőt, mondhatni akarata ellenére a segítőtárs szerepébe.
Szóljunk pár szót az útnak indítóról. Ezt a szerepet a fehér ló tölti be. Ő küldi világgá a hőst, amikor úgy látja, hogy már elég erős. A cselekmény során többször nem találkozunk vele, mivel az útnak indítás után „megdöglött”, de nem is hiányzik személye a cselekmény menetéből, mivel az ő szerepköre csupán az útnak indításra szorítkozik, és azt becsületesen el is végezte.
Az ellenfél szerepét a klasszikus, mondhatni nélkülözhetetlen mesealak, illetve mesealakok töltik be: a háromfejű, hatfejű és a tizenkét fejű sárkány. Szerepkörüket tekintve mindössze a károkozást és a küzdelmet végzik el, az üldözés kimarad a cselekményből. Ez logikus is, mivel nem üldözhetik a hőst, ha már egyszer levágta a fejüket, vagyis megölte őket.
A királykisasszony és apja funkcióit nehéz lenne különválasztani, ezért sorolta őket egy kategóriába Propp. Esetünkben az apa csak a mese végén jelenik meg, igazán csak az említés szintjén, és csak az utolsó funkciónál, az esküvőnél játszik szerepet.
A Fehérlófiában, eltérően a legtöbb mesétől, azt figyelhetjük meg, hogy a királykisasszonyra hárul a nehéz feladat kiszabásának funkciója. Az első királylány megmentése mondhatni véletlenszerű. A hős megy, mendegél, amikor a palotához ér, ahol a sárkány fogva tartja a királylányt. Tehát nem célszerűen járja körbe a másvilágot. Megmenekülése után a királylány kéri meg a hőst, hogy segítsen kiszabadítani a testvéreit is, akiket szintén sárkányok ragadtak el. Ő ígéri meg továbbá a hősnek, hogy jutalmul apjától megkapja a legszebb királylány kezét és fele birodalmát.
A szereplők mind sajátos módon kapcsolódnak a mese cselekményének fonalába. Ezen a ponton a mese lényegesen eltér a Propp által felvázoltaktól. Propp felosztása szerint az ellenfél kétszer bukkan fel. Először a távolból érkezik, majd nyoma vész, másodszor pedig a hős felkutatja őt. Az adományozóval véletlenül akad össze a hős az útja során. A csodálatos segítőtársat általában ajándékul kapja a hős. Az útnak indító, a hős, az álhős és a cárkisasszony egyaránt megjelennek már a kezdő szituációban. A cárkisasszony az ellenfélhez hasonlóan még egyszer felbukkan, felkutatott szereplőként. Ezt a felosztást Propp normának tekinti, igaz megemlíti, hogy néhány mesében megfigyelhető eltérés ettől a sémától.
Nézzük meg, mennyiben tér el a Fehérlófia a felvázoltaktól. Először is esetünkben az ellenfél egyszer bukkan fel, amikor a hős felkutatja, és megöli. Igaz, hogy ez háromszor is lezajlik, de a megháromszorozódás funkciója a nyomatékosítás, ezért a három sárkány valójában egy ellenség, és egyszer találkozunk vele, amikor a hős felkutatja.
Az adományozóval, vagyis a griffmadárral valóban, az elemzett mesében is véletlenül akad össze a hős, tehát ebben a momentumban megegyezik a séma a Propp által felvázolttal.
A csodálatos segítőtárs felbukkanásának módjában teljes az eltérés. Két segítőtársunk van: a griff és Hétszűnyű Kapanyányimonyók, amint azt korábban bemutattam, és indokoltam miért tekinthetők segítőtársnak. A cselekménybe való bekapcsolódásuk módja azonban merőben más, mint ahogy azt Propp sugallja. Egyiküket sem kapja a hős ajándékba, ez a manó esetében nevetséges is lenne. Ő nincs tudtában annak, hogy a segítőtárs szerepét tölti be, akaratlanul vezeti a hőst el a másvilágra. A griffmadarat szintén nem kapja ajándékba a hős. A tőle kapott segítséget annak köszönheti, hogy megóvta a griffmadár fiókáit az esőtől. Jó tett helyébe jót várj alapon történik itt a segítség.
A következő pont, amiben eltér a mese Propp sémájától a kezdő szituációban található. Véleménye szerint a kezdő szituációban megjelenik az útnak indító és a hős mellett a királykisasszony és az álhős is. Az elemzett mesében azonban ez nem így olvasható. Esetünkben a kezdő szituációban csak a hős és az útnak indító jelenik meg. Az álhős később akad a hős útjába, a királykisasszonyok, pedig valóban kétszer jelennek meg a mesében, de mind a kétszer felkutatott szereplőként.
A kezdő szituáció kétféle lehet, attól függően, hogy milyen típusú hőst mutat be. A hős ugyanis szintén kétféle lehet: kereső hőst és áldozat típusú hős. Fehérlófia a kereső hős kategóriájába tartozik. Anyja indítja útnak, bár kezdetben nem tudjuk, hogy mi keresésének a tárgya, csak céltalanul bolyong a nagyvilágban. Amikor azonban találkozik az elrabolt királylányokkal, világossá válik, hogy megmenekítésük volt az útnak indulásának célja. A hős születése nagyon lényeges eleme a mesének. A kezdő szituációban megismerkedhetünk gyors növekedésével, csodálatos erejével. Még hőssé válása előtt világossá válik, hogy nagy dolgokra hivatott.

4. A mese mint kerek egész

Miután megvizsgáltuk a mese alkotóelemeit, boncolgattuk, apró egységekre osztottuk, itt az ideje, hogy megfogalmazzuk mi is a mese egészében. V. J. Propp így nyilatkozik a kérdésben: „Morfológiailag mesének tekinthető minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy hiánytól különféle közbeeső funkciókon keresztül házassághoz vagy más megoldás értékű funkcióhoz vezet” (Propp 1975, 91).
Egy ilyen cselekménysort nevez Propp menetnek. Egy menet azonban korántsem azonosítható egy mesével. Egy mese keretén belül több menet kibontakozását is megfigyelhetjük. A menetek elkülönítése gyakran nehéz feladatnak bizonyul, de nem lehetetlen. Vegyük sorra elsőként, hogy a menetek hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz:

1. a menetek követik egymást.
2. az első menet cselekményébe beékelődik egy epizód.
3. az epizódba beékelődik még egy epizód.
4. a mese egyszerre két károkozással kezdődik, melyek egymást követve hárulnak el.
5. két menetnek közös a vége.
6. két hős elválik az úton, és külön folytatják útjukat.

Gyakran nehézségekbe ütközik az elemzés, mivel nem könnyű megállapítani mikor van dolgunk egy új menettel. De segítségre lehet a következő felsorolás, mely azon eseteket mutatja be, amikor biztos, hogy egy mesével van dolgunk:

1. Ha egymenetes mesével van dolgunk.
2. Ha két menetből áll a mese, de az egyik pozitív, a másik pedig negatív végkifejletű.
3. Ha a teljes menet megháromszorozódik.
4. Ha az első menetben kapott varázseszköz csak a második menetben kerül alkalmazásra.
5. Ha a kár végleges elhárítása előtt egy új hiány merül fel. Elkezdődik egy újabb menet, míg az előző alkalmilag függőben marad.
6. Ha egyszerre két károkozás történik.
7. Ha az első menet az ellenség, a második pedig az álhős legyőzését tartalmazza.
8. Azok a mesék, melyekben a hősök az útjuk folyamán elválnak, szintén az egytagú mesék kategóriájába tartoznak.

A felsoroltak tudatában, úgy gondolom, nem okoz különösebb problémát a Fehérlófia besorolása. A Fehérlófia egy egytagú mese, mely két menetből áll. Az első menet tartalmazza az ellenség legyőzését, a másik pedig az álhős leleplezését és megbüntetését tartalmazza. A menetek lineárisan követik egymást, ahol befejeződik az első menet, ott kezdődik a másik.
Az elméleti vizsgálódás után itt az ideje, hogy rátérjünk a tényleges munkára, a választott mese elemzésére. A mese elemzése a menetek szétválasztásával kezdődik, amint feljebb olvasható. Ez után következik a konkrét mese funkciósorának felállítása, képletbe foglalása. Propp munkája során, amikor összehasonlította nemzete mesekincseinek képleteit arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat anyagának összes meséje egyazon, vagy legalábbis hasonló sémát követ. Megállapította, hogy a következő képletbe beilleszthető a vizsgált anyag valamennyi meséje:
Б П
A B C ↑ Д Γ Z R { K } Л ↓ Пp – Cn X Ф Y O T H C*
З P

Nézzük meg, hogy ehhez képest hogyan alakul a Fehérlófia című mese képlete.

5. A Fehérlófia elemzése
A mese funkciósora a következő:
I. i e² B¹ w s g Д9 Γ9 ↑ R5 Б¹ П¹ B² Л ↓
II. A¹ C↑ Д R¹ Д¹ Γ¹ Z7 X H C**

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:
– Látod, fiam, azt a nagy fát?
– Látom.
– Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét.
A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló:
– No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.
Azzal megdöglött. A fiú elindult világra. Amint ment, mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert.
– Jó napot adjon Isten! – mondja Fehérlófia.
– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni.
– Gyere no, én vagyok!

Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta.
– Már látom, hogy erősebb vagy, mint én – mondja Fanyűvő. – Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. – Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak.
Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy embert, aki a követ úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret.
– Jó napot adjon Isten! – mondja Fehérlófia.
– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni.
– Gyere no, én vagyok!
Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta.
– Már látom, hogy teellened nem csinálhatok semmit – mondja Kőmorzsoló. – Hanem tudod mit, végy be szolgálatodba, hû szolgád leszek halálig.
Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát.
– Jó napot adjon Isten! – mondja neki Fehérlófia.
– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni.
– Gyere no, én vagyok!
Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már itt négyen voltak.
Amint tovább mennek, mendegélnek, rájok esteledett, õk is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyűvőnek:
– No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni.
Elmentek. De alighogy tüzet rakott s a kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott:
– Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg!
Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.
Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, odament őhozzá is Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását:
– Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! – De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását.
Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyók.
Harmadnap Vasgyúró maradt otthon.
De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, mért maradtak két nap kása nélkül.
Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányi­mo­nyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták.
Fehérlófia nem tudta, mért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte szakállánál fogva egy nagy fához. Amint a három cimbora hazaért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jóllaktak, megszólalt Fehérlófia:
– Gyertek csak, mutatok valamit.
Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszűnyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával.
Mindjárt elindultak a nyomon. Mindég mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másvilágra ment le Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak, mitévők legyenek, utoljára arra határoztak, hogy lemennek.
Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja a kötelet. Alig ért le negyedrészére a mélységnek, megijedt, felhúzatta magát.
– Majd lemegyek én – mondja Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta magát.
Azt mondja Vasgyúró:
– Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem!
Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel.
Azt mondja Fehérlófia:
– Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét!
Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy belé, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása.
– No, manó – mondja neki Fehérlófia –, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiédet a te hasadról.
Azzal megfogta Hétszűnyű Kapanyányi­mo­nyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, odább ment.
Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement belé; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert.
– Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár?
– Hát biz én – felelt Fehérlófia – egy ördögöt kergettem.
– No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar!
– Nem búvok biz én, megbirkózom én vele.
Arra a szóra ott termett a sárkány.
– No, kutya – mondja Fehérlófiának –, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszűrűmön!
Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. Azzal visszament a királykisasszonyhoz.
Azt mondja neki:
– No, most már megszabadítottalak, királykisasszony, jere velem a felvilágra!
– Jaj, kedves szabadítóm – felel a királykisasszony –, van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el; szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb leányát meg fele királyságát.
– Nem bánom, hát keressük meg.
Elindultak megkeresni. Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve.
– No, itt bújj el az erdőben – mondja Fehérlófia –, én majd bemegyek.
A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg megindult befelé. Odabent egy még szebb
királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott:
– Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár?
– Téged jöttelek megszabadítani.
– No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol.
Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte.
– Hej, kutya – mondja neki –, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszűrűmre, viaskodjunk meg!
Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta.
– Mit keresel itt, ahol még a madár se jár? – kérdi tőle.
– Téged jöttelek megszabadítani – felelt Fehérlófia.
– No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkét fejű sárkány, aki ha hazajön, összevissza tör.
Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennydörgött a kapu.
– Az én uram vágta a buzogányát a kapuba – mondja a királykisasszony –, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt lesz. Bújj el hamar!
De már akkor, ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte.
– No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranyszűrűmre, birkózzunk meg!
Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehérlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét.
Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisasszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének bele mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisasszonyt, arra határozták, hogy õk magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik le megint a kosarat Fehérlófiáért, hanem otthagyják őt a másvilágon. Mikor Feherlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát beléhúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék.
Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta a szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár.
– Hát ki takart be benneteket? – kérdi a fiaitól.
– Nem mondjuk meg, mert megölöd.
– Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni.
– No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk.
Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófiától:
– Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat?
– Nem kell nekem semmi – felel Fehérlófia.
– De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam.
– No, hát vigy fel a felvilágra!
Azt mondja rá a griffmadár:
– Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek.
Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette.
Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába.
Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát adta neki.
Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.
Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának.
– No – mondja neki –, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.
Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette – tán nem is hinnétek, ha nem mondanám –, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt.
A griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult, megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:
– Kié ez a szép gulya, hé?
– Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyűvő uraké.
– No, hát mutassa meg kend, hol laknak.
A gulyás útba igazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy fiú. Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az apjukhoz.
Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.

6. Összegzés

A tündérmesék egy olyan csodálatos világot tárnak elénk, ahol akármi megtörténhet. Első látásra, a laikus olvasó, vagy éppen hallgató valóban ezt gondolhatja. Ha azonban részleteiben kezdjük megvizsgálni a mese szövegét, akkor rádöbbenünk, hogy a cselekmény szövésének lehetőségei nagyon is korlátozottak.
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a magyar népmesekincs ezen csodálatos példányának cselekménye szintén a Propp által javasolt séma szerint alakul. Megfigyelhetők ugyan eltérések, de ezek könnyen magyarázhatók úgy, mint mesélő általi változtatások eredményei. Igaz, hogy a vizsgált mese funkciósora eltér a Propp által javasolttól, lényegében azonban az elemzési minta alkalmazható rá, és ugyan azok a funkciók megtalálhatók benne, mint amelyeket ő felsorol. Úgy gondolom, hogy dolgozatommal sikerült egy újabb bizonyítékkal szolgálnom arra, hogy különböző nemzetek meséi meglepően nagy hasonlóságot mutatnak, és bár első látásra rendkívüli sokszínűnek mutatkoznak, a vizsgálatok bebizonyítják, hogy valójában egyfajta monotónia jellemzi őket a motívumok terén és struktúrájuk, felépítésük szabályok által meghatározott.

Irodalom

Arany László
1988 Fehérlófia. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

Bettelheim, Bruno
20004 A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. 4. kiadás. Budapest: Corvina.

Darnton, Robert
2010 Lúdanyó meséi és más tanulmányok. Budapest: General Press.

Franz, Marie-Louise von
1992 Női mesealakok. Budapest: Európa Könyvkiadó.
1998a rchetípusos minták a mesében. Budapest: Édesvíz.
1998b Az árnyék és a gonosz a mesében. Budapest: Európa Könyvkiadó.

Komáromi Gabriella szerk.
1999 Gyermekirodalom. Budapest: Helikon.

Kovács Ágnes
1979 Fehérlófia. In Ortutay Gyula főszerk. Magyar Néprajzi Lexikon 1. Budapest: Akadémiai Kiadó, 92–93. p.

Petrolay Margit
1996 Könyv a meséről, Az emberiség emlékezete. Budapest: Trezor Kiadó.

Propp, Vlagyimir Jakovlevics
1975 A mese morfológiája. Budapest: Gondolat.

Tancz Tünde
2008 Evolúciós pszichológiai közelítések a népmeséhez. Fordulópont 9/1, 28–43. p. [összesített 39. sz., Sorsunk mesekönyve?]
Morfológia maďarskej ľudovej rozprávky „Fehérlófia”
(Zhrnutie)

Práca sa zaoberá skúmaním štruktúry rozprávky „Fehérlófia“ (AaTh 301B). Počas rozboru používa výskumné metódy rozprávok Vladimíra Jakovleviča Proppa, pričom sa snaží poukazovať na možné a osožné používanie tejto metódy. Postupnosť funkcií skúmanej rozprávky sa síce odlišuje od tej, čo charakterizuje Proppovu metódu, ale v podstate sa táto metóda môže používať na rozbor a nachádzajú sa v nej tie isté funkcie, ktoré vymenuje aj Propp. Autorka príspevku si myslí, že aj keď sa démonologické rozprávky na prvý pohľad zdajú byť veľmi rôznorodé, zároveň sú aj veľmi podobné, obsahujú rovnaké rozprávkové motívy a štrukturálne sú zostavené podľa prísnych pravidiel.

Die Morphologie des ungarischen Volksmärchens „Fehérlófia”
(Zusammenfassung)

In der Studie wird die Konstruktion des ungarischen Volksmärchens „Fehérlófia“ (AaTh 301B) untersucht. Für die Analyse verwendet die Autorin die Methode von Wladimir Jakowlewitsch Propp und versucht gleichzeitig, ihre Anwendbarkeit zu beweisen. Obwohl die Funktionsreihe des Märchens in bestimmter Weise von der Funktionsreihe von Propp abweicht, erweist sich doch im Wesentlichen die Methode von Propp für die Analyse als brauchbar. Die Autorin ist überzeugt, dass sie mit ihrer Arbeit auch folgenden Beweis erbracht hat: Obwohl die Zaubermärchen auf den ersten Blick sehr vielfältig anmuten, sind sie im Bereich der Motive und der Struktur ganz homogen und ihr Aufbau folgt immer strikten Regeln.