péntek, június 25, 2021

A folklorisztika helyzete és perspektívái a Kárpát-medencében

A konferencia a váci születésű Katona Lajos (1862–1910), a magyar folklorisztika egyik megalapozója, az elmúlt századforduló meghatározó tudós személyisége munkássága tükrében, elsősorban a mesekutatás eredményeire, tudományközi kutatási lehetőségeire, perspektíváira összpontosított két napon keresztül. A rendezvényt Mándli Gyula, a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatója és Bodó Sándor, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitotta meg. A két nap során a magyarországi, romániai, szerbiai és szlovákiai magyar kutatók mindösszesen tizenhárom, a szakmai szervező, Bárth Dániel a budapesti ELTE BTK Folklore Tanszékének vezetője felkérésére megtartott előadást hallgattak és vitattak meg. Ezek, az első napon A magyar folklorisztika múltja, jelene és jövője. Tudománytörténeti reflexiók Katona Lajos munkássága tükrében összefoglaló cím alatt elhangzott előadások egyrészt szervesen kapcsolódtak Katona Lajos életművéhez, másrészt, a második napon A mesekutatás helyzete és perspektívái a Kárpát-medencében címen a neves folklorista szellemiségéhez méltóan a magyar szövegfolklór jelenkori problémáira, távlataira reflektáltak.
Voigt Vilmos nyitó előadásában (Katona Lajos, az ismeretlen mesekutató) Katona Lajos kutatói habitusát, erudícióját, könyvtára összetételét, tudományos kapcsolatrendszerét elemezte a tőle megszokott (van, akinek nem, nekem igen) élvezetes stílusban. Pócs Éva Katona Lajos máig feldolgozatlan, jószerével nem áttekintett, tehát alapjában véve ismeretlen lexikonszócikkeit vizsgálta a jelenkor tükrében (Katona Lajos néphit szócikkei és a mai néphitkutatás), majd Küllős Imola, immár nem közvetlenül Katona Lajos életművéhez kapcsolódva, ám az ő szellemiségében is a mai folklorisztika egy sarkalatos kérdéskörét, a nép- és közköltészet viszonyrendszerét tekintette át (Népköltészet és közköltészet). Keszeg Vilmos a folklórjelenségek és nem folklór jellegű médiumok kapcsolatrendszerét vázolta fel konkrét erdélyi példák felvonultatásával (Folklór a médiában, médiafolklór: hagyományok új közegben, a populáris média a mindennapi életben). Landgraf Ildikó a folkloristákat (és általában a néprajzkutatókat) régóta foglalkoztató, van-e huszonnegyedik óra kérdését vizsgálta meg jelenkori és tudománytörténeti összefüggésekben (A 24. órában? A korszerű folklórgyűjtés kezdetei Katona Lajos korában és a szövegfolklór gyűjtésének 21. századi perspektívái). Bárth Dániel egy modernnek tartott szemléletmód, az interdiszciplinaritás problémakörét vázolta Katona Lajos életművének tükrében (Katona Lajos tudományközi érzékenysége). Liszka József egy magyar(nak is mondott) népmese (AaTh 665) cseh recepciójának, illetve „cseh népmesévé” válásának kacskaringóit mutatta be (Egy meseszöveg a fordítások útvesztőiben).
A második konferencianapon Gulyás Judit tudománytörténeti jellegű, ám mai problémákat is felvető előadásában a magyar mesekutatás szakmai alakulását követte nyomon (Katona Lajos és a magyar mesekutatás professzionalizálódása). Szakál Anna szintén tudománytörténeti kérdéseket, mégpedig az erdélyi Kriza János által létrehozott gyűjtőhálózat bizonyos szegmentumait vizsgálta (Kriza János népmesegyűjtő-hálózata). Olosz Katalin pedig a romániai magyar mesekutatás vázlatos történetét, mai helyzetét és perspektíváit vázolta (Az erdélyi [romániai] magyar mesekutatás helyzete és perspektívái). Hasonló aspektusból, de vajdasági viszonylatban, Raffai Judit a szerbiai magyar mesegyűjtés helyzetét mutatta be (A vajdasági magyar népmesekutatás helyzete és perspektívái a vajdasági magyar népmese-adatbázis tükrében). Két további előadás (Hermann Zoltán: Balázs Béla: Misztériumok – 1918 és Steinmacher Kornélia: A mesemondó asszony alakja az irodalmi hagyományban 1850–1920) a folklór, és a népmese irodalmi recepciójának egy-egy konkrét esetét tárgyalta.
A konferenciához kapcsolódva a résztvevők megkoszorúzták azt az emléktáblát, amely Katona egykori szülőházán található, majd a Katona Lajos Városi Könyvtárban egy Katona Lajos-kiállítás megnyitására is sor került. Itt Hála József méltatta Katona tudományos munkásságát, váci kötődéseit. A konferencia zárszavában Bárth Dániel a váci diskurzus jövőbeni folytatását szorgalmazta. Megjegyzendő, hogy a mostani váci összejövetel egyik előzményének tekinthető a 2012 őszén Komáromban, az Etnológiai Központ által megrendezett, A közép-európai folklorisztika időszerű feladatai című nemzetközi konferencia is.4
A konferenciának a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény adott otthont a Nagypréposti palotában, rendezői pedig a váci Érdy János Honismereti Egyesület, a Katona Lajos Városi Könyvtár, az ELTE BTK Néprajzi Intézet Folklore Tanszéke és a Magyar Néprajzi Társaság voltak.