A Fórum Kisebbségkutató Intézet és az Etnológiai Központ estje
A Füleki Vármúzeum és igazgatója, Agócs Attila meghÃvására Füleken mutatkozott be 2014. október elején a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és annak komáromi Etnológiai Központja. Az intézetet, szerkezetét, kutatótevékenységei körét és honlapját Csanda Gábor mutatta be, röviden ismertetve a Fórum Társadalomtudományi Szemle cÃmű negyedéves folyóirat arcélét is. Az intézet weboldalát, rétegzettségét és gyakorlati hasznát a nagy számú jelenlevÅ‘ érdeklÅ‘dÅ‘ elÅ‘tt kivetÃtÅ‘n szemléltette.
Liszka József, az Etnológiai Központ igazgatója a komáromi intézmény küldetésérÅ‘l, eredményeirÅ‘l és terveirÅ‘l szólt, és az ott kezdetektÅ‘l máig folyó munka fÅ‘bb irányvonalait és hatókörét mutatta be. A Fórum Kisebbségkutató Intézet minden tekintetben legkiépültebb, legdinamikusabb s nemcsak hazai, hanem európai léptékben is ismert és elismert Etnológiai Központja a szlovákiai magyarok néprajzi kutatásának egyetlen intézményes keretek közt működÅ‘ szlovákiai kutatóműhelye. Mint azt Liszka József kiemelte, a szlovákiai magyarok népi kultúrája érdemben természetesen csak a többi, a velük kapcsolatban állt vagy élÅ‘ etnikum népi kultúrájával együtt vizsgálható, s ezek kölcsönhatásában. A központnak ezért is az interetnikus kapcsolatok vizsgálata az egyik fÅ‘ tevékenységi köre, ezenkÃvül jelentÅ‘s eredményeket ért el és mutathat fel a szakrális kisemlékek (képesfák, képoszlopok, keresztek és feszületek, kápolnák, szobrok, kálváriák, haranglábak stb.), az egyéb kültéri jelképek és jelek (kopjafák, halálhelyjelek) kutatása terén, a dél-szlovákiai temetÅ‘k dokumentálásában, a szlovákiai magyarok néprajza átfogó képének szakmai bemutatásában, ugyanakkor tudományos publikációs és kiadói tevékenysége is számottevÅ‘. Ez utóbbira az igazgató nem térhetett ki részletesen – az Etnológiai Központ eddigi könyvtermésének bemutatása az emlÃtés és a felsorolás szintjén is sok idÅ‘t vett volna igénybe, de mindegyik sorozatuknak (Interethnica, Notitia historico-ethnologica, Lokális és regionális monográfiák, Jelek a térben), valamint évkönyvüknek (Acta Ethnologica Danubiana) rövid jellemzésére azért vállalkozott. Az Etnológiai Központ nemcsak kutatók és kutatási projektumok központi néprajzi intézménye, egyben dokumentációs helyszÃne, etnológiai tárgyú könyv- és adattára is a szakmának. Dokumentációs tevékenysége igen kiterjedt, könyvtárán és adattárán kÃvül gazdag fényképarchÃvummal rendelkezik, s folyamatosan bÅ‘vülnek a nemzeti szimbólumokat, a dél-szlovákiai temetÅ‘ket és a szakrális kisemlékeket dokumentáló adattárai is. A központ két belsÅ‘ munkatársa, Liszka József és L. Juhász Ilona évente több hazai és nemzetközi konferencián vesz részt, és rendszeresen nyitnak meg vagy szerveznek kiállÃtásokat, amiként az etnológia határon túli kutatóit (és egyetemi hallgatóit) is gyakorta látják vendégül Komáromban.
A füleki bemutatkozó est fÅ‘ programjaként L. Juhász Ilona tartott elÅ‘adást Az elsÅ‘ világháború emlékjelei: a vaskatonák és társaik… cÃmmel. A háborúban elesett katonák emléke megÅ‘rzésére felállÃtott szobrok, táblák és egyéb objektumok részint a hozzátartozók igényének eredményei, de nem sokkal az elsÅ‘ világháború kitörése után országos (állami és egyházi) felhÃvások is szorgalmazták vagy tették kötelezÅ‘vé a kegyelet és a propaganda köztéri láttatását. Ennek következtében a településeken sorra kezdtek megjelenni az elesettekre vonatkozó háborús emlékjelek (szakrális kisemlékek, emlékfák, hÅ‘sök parkja, emlékkutak, obeliszkek, hálatáblák, szobrok, katonatemetÅ‘k stb.). Az etnológus ezek tipikusnak mondható fajtáit mutatta be, minden jellemzÅ‘jükkel együtt, s minden egyes tÃpuskategóriát korabeli és mai fényképfelvétellel illusztrált. A füleki közönségnek értelemszerűen inkább olyan dél-szlovákiai háborús emlékjeleket prezentált, melyek számukra földrajzilag távolibbak, kevésbé ismertek lehettek. Külön élvezet volt figyelemmel kÃsérni ezeknek az objektumoknak az idÅ‘beli metamorfózisait, amint a történelmi korszakhatárok mentén változtak-alakultak, illetve magának az emlékjelnek esetenként eltérÅ‘ keletkezését-fogantatását: emlékjelek például nemcsak szoborállÃtással jöttek létre, hanem már létezÅ‘ objektumok átalakÃtásával, kibÅ‘vÃtésével is. Az idÅ‘k folyamán, a politikai-közéleti változásokkal együtt leggyakrabban a táblák is változtak – nemcsak a tartalmuk, a számuk is (ahol volt hely, oda késÅ‘bb a második világháborúban elesettek névsorát tartalmazó tábla is felkerült stb.). L. Juhász Ilona vázolta a vaskatonák (vashonvédek, vasvitézek, vasturul) mint az ún. nemzeti áldozatkészség szobrai kérdését is – ezeknek az objektumoknak mindenekelÅ‘tt a segélyezés, az anyagi támogatás volt a rendeltetésük és céljuk: a faszoborba bizonyos összegért szöget vagy lemezt lehetett vásárolni s beleverni, Ãgy lett belÅ‘le fokozatosan vasszobor, a befolyt pénzbÅ‘l pedig a háborús károsultakat, rászorultakat támogatták. A szerzÅ‘ napjainkig követte végig a háborús emlékjelek alakulásának témáját, utalva a kutatott kérdés összetettségére és számos feldolgozatlan aspektusára – például a szoboravatásokról szóló korabeli sajtóhÃrekre, az ünnepségek alkalmából fogant amatÅ‘r versekre, az emlékjelekkel és állÃtásukkal összefüggÅ‘ anyagi (üzleti-vállalkozói) vonzatokra stb. Az érdekfeszÃtÅ‘ elÅ‘adás, melyet L. Juhász Ilona gyorsvázlatnak nevezett, nem a közönség érdeklÅ‘désének lanyhulása, hanem az est és az idÅ‘ elÅ‘rehaladta miatt ért véget.