kedd, szeptember 21, 2021

Ellwanger, Karen–Hauser, Andrea–Meiners, Jochen (Hg.): Trachten in Lüneburger Heide und Wendland

Münster–New Yort: Waxmann 2015, 435 p. ISBN978-3-8309-3208-6 /Visuelle Kultur. Studien und Materialien. Herausgegeben von Irene Ziehe und Ulrich Hägele im Auftrag der Kommission Fotografie der Deutschen Gesellschaft für Volkskunde. Band 9./

Ha a kívülálló manapság egy, népviseletet taglaló könyvet lát, talán önkéntelenül is arra gondolhat, mi újat lehet még ebben a témában mondani? Köztudomású, hogy a népi kultúra egyik legkorábban felfedezett jelenségcsokra éppen a népviselet (majd később, differenciáltabban fogalmazva: népi ruházkodás, népi öltözködés stb.) volt. Rengeteg hasznos, lényegre törő vagy éppenséggel éppen a lényeget elfedő, félrevezető könyv, tanulmány áll a kérdéskör iránt érdeklődők rendelkezésére. Közben az élő paraszti viselet már egyértelműen a múlté (miközben az öltözködés, ruházat kérdéskörét parasztságtól függetlenül, a mai társadalmi rétegek, szubkultúrák stb. vonatkozásában is lehet vizsgálni, amit az arra specializálódott szakemberek meg is tesznek), viszont a szemünk előtt (is) zajlik a viseletek talán soha nem látott revitalizációja, illetve (a kitalált hagyomány mintájára) megkonstruálása is. Az 1968-ban alakult, Komáromhoz közeli Vágfüzesen például az utóbbi évtizedekben kreáltak egy női viseletet, amiben a falu folklórcsoportja felléphet. A mostani fiatalok is tudják (?) még, hogy kitalált viseletről van szó, de vajon néhány generáció múltával is így lesz ez?
A most bemutatásra kerülő kötet egy három esztendős, 2009-tól 2012-ig tartó, az oldenburgi egyetemen zajló, a vizsgált térség négy múzeumát1 is befogó, a kötet címével megegyező elnevezésű projektum eredményeit adja közre, hat tematikai blokkba sorolva (ezek úgy néznek ki, hogy van bevezetésként legalább egy, ám sokszor akár 3–6 tanulmány, amelyeket általában amolyan, a könyv lapszámozását is megkerülő beszúrt résztanulmányok egészítenek ki. Az első tematikai egység a múzeumi hagyatékot (Museale Überlieferung) veszi számba. A vizsgált múzeumi gyűjteményekben felhalmozott tárgyi és képanyagot, illetve a szöveges leírásokat elemzi, miközben néhány esettanulmányt (a projektum tárgyi adatbázisának a bemutatása, mélyfúrás-szerű vizsgálatok bizonyos tárgycsoportok szabásformáinak, anyagkiválasztásának vonatkozásában). A második egység a textiltudományi analízisek eredményeit mutatja be (Textilwissenschaftliche Analysen), a többi között a 19. századi színesi technikák, a különféle mintanyomási eljárások részletezésével. A harmadik tematikai egység a láttatás egyes lehetőségeit (fotográfusok, grafikus tevékenységét és azok hatását) veszi számba (Visualisierung), majd a következő a múzeumi tárggyá válás folyamatait elemzi (Musealisierung). Az 1900 körüli időszaktól nyomon követhető múzeumi fixálódás folyamatának a bemutatása rendkívül izgalmas, hiszen egy, korábban élő organizmus (mert, ahogy a népi kultúra bármelyik eleme, a viselet is az: állandóan változik, alakul, tehát él) múzeumi kimerevítéséről van szó, arról, hogyan kerül a népi kultúra a vitrinekben, hogyan válnak az egyes viseleti elemek exponátumokká. Az ötödik és hatodik tematikai egység az eredeti közegéből kiemelt, újraélesztett, újraértelmezett viseletet mutatja be. Először mint folklorizmust (Formen des Folklorismus), majd a mindenkori ma mindennapi ruházkodása aktualizálása vonatkozásában (Aktualisierung).
A gazdagon illusztrált kiadvány még a nem viseletkutatók számára (tehát az én számomra) is „érdekes” tud lenni, megközelítési, anyagközlési módszerei gondolat-ébresztőek és termékenyek lehetnek egyéb kutatási területek művelői számára is. A számos (mindösszesen tizenkilenc!) szerző nevének a felsorolásától most eltekintek, de a kötetet gondozó Karen Ellwanger (az oldenburgi Carl von Ossietzky Egyetem Anyagi Kultúra Intézetének igazgatónője), Andrea Hauser (brémai szabadfoglalkású publicista) és Jochen Meiners (a Celli Múzeumok főigazgatója) neve szerepljen itt még egyszer!