kedd, szeptember 21, 2021

1. Bevezetés

 Dolgozatomban a Délkelet-Szlovákiában fekvő felső-bodrogközi Bély községben található, általam dokumentált szakrális kisemlékeket kívánom bemutatni. A választás azért esett Bélyre, mivel tudomásom szerint még nem jelent meg néprajzi munka, mely a község összes szakrális kisemlékét feldolgozná.[1] Emellett, tudomásom szerint, a szlovákiai Felső-Bodrogköz településeinek szakrális kisemlékeiről sem jelent meg eddig néprajzi jellegű írás. Maguknak az objektumoknak a dokumentálása (fényképek készítése, adatlapon való rögzítése) 2016 szeptemberében és októberében ment végbe a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának felkérésére. Azonban nemcsak Bély, hanem a szomszédos Nagy-, és Kistárkány, Kisdobra község, valamint Tiszacsernyő városban található emlékek is dokumentálásra kerültek.[2] A kutatás második lépése során Bély község általam felkeresett lakosainál érdeklődtem a kisemlékekről, amire 2017 februárjában és márciusában került sor. Hogy az alábbi dolgozatban csak egy településsel foglalkozom, annak legfőképpen terjedelmi okai vannak. Munkám gerincét az általam felkeresett és kikérdezett adatközlők információi alkotják, mivel a kutatás során nem volt lehetőségem történeti források felhasználására.[3] Írásomban így nincs mód a kisemlékek pontos történetének a bemutatására. Ezért dolgozatomban arra fektettem a hangsúlyt, hogy megtudjam, a helyi lakosok körében, emlékezetében hogyan élnek ezek a szakrális kisemlékek. Azonban nemcsak az állítás becsült ideje,[4] az állítás oka, illetve a lehetséges állíttatók iránt érdeklődtem, hanem az objektumok körül zajló vallási megnyilvánulások is foglalkoztattak, melyek a szocialista éra előtt, alatt és a rendszerváltozás után voltak, illetve vannak jelen, legyen az egyház által szervezett (például processzió, körmenet) vagy személyes vallási megnyilvánulás. Utóbbiak elemzése a község vallási életében betöltött szerepének szempontjából azonban nem képezi dolgozatom tárgyát, mivel ennek részletes kifejtése egy külön kutatást és tanulmányt igényelne. Azonban dolgozatommal nem kívánok általánosító összefüggéseket, következtetéseket levonni a szakrális kisemlékeket illetően, mivel véleményem szerint csak további községekben található objektumok felkutatása, dokumentálása, a nyert adatok feldolgozása, elemzése, és mindezek eredményeinek prezentálása által lehetséges érdemben. Írásom ezért csak leíró jellegűnek tekinthető.

Mielőtt azonban a község rövid történetére és az objektumok részletes bemutatására rátérnék, szükségesnek tartom a témával foglalkozó néhány magyar kutató és eredményeik megemlítését a teljesség igénye nélkül.[5] Emellett utalni szeretnék a terminológiát érintő problémára is. Az előzőhöz kapcsolódóan a magyarországi kutatásokat illetően érdemes itt megemlíteni elsősorban Tüskés Gábor, Réthelyi Jenő vagy Fekete János nevét, akik lokális szinten a keresztek állíttatásával, azok település-földrajzi, formai, művészeti jellemzőivel, az őket előállító mesterek, műhelyek történetével, valamint a keresztek használatának, folklórjának kérdéseivel foglalkoztak (Tüskés 1977, 195–197; Tüskés 1980, 98–113; Réthelyi 1984, 53–79; Fekete 1984, 80–106. Vö. Bartha 1992, 54; Bartha 2006, 132), továbbá érdemes megemlíteni Bartha Elek ide vonatkozó tanulmányát (Bartha 1990a, 219–226). A téma szempontjából megkerülhetetlen Liszka József neve, aki a szlovákiai magyar szakrális kisemlékek kutatásával ért el jelentős eredményeket az utóbbi évtizedekben (a teljesség igénye nélkül: Liszka 1993a, 599–607; Liszka 1993b, 193–195; Liszka 1995; Liszka 1998, 947–956; Liszka 1999a, 157–162; Liszka 1999b, 97–116; Liszka 2000; Liszka 2007a, 165–168; Liszka 2007b, 17–36). Végül a mai Szerbia területén végzett kutatások által létrejött eredményt is szeretnék megemlíteni, mint például Silling István (Silling 1994, 123–133; Silling 2014) vagy Kocsis Antal és Nagy Tibor közös írásait (Kocsis–Nagy 1994).

Ami a szakrális kisemlékek terminológiai problémáit illeti, Liszka József szerint nagy káosz uralkodik a magyar szakirodalomban, ezért szükséges lenne a következetlenségek tisztázása. Ezen a téren főleg a formai-funkcionális kérdésekkel is összefüggő terminológiai problémák okozhatnak gondot (Liszka 2000, 19–20). Fontosnak tartom meghatározni, hogy mit értünk szakrális kisemlék alatt. A legkézenfekvőbbnek Liszka József meghatározását tartom, miszerint: „Szakrális kisemlékeken, a német sakrale Kleindenkmäler vagy Kleindenkmale mintájára, azon szabadon álló, vallási tárgyú objektumokat értem, amelyeket általában (de nem minden esetben) a hivatalos egyház is szentesített ugyan, ám alapvetően mégis a népi vallásos gyakorlatban játszottak döntő szerepet.” (Liszka 2000, 19) Ezen objektumok formai osztályozása nem képezi dolgozatom részét, melynek főleg tartalmi okai vannak, ezért csak jelzem a fentebb említett kutató tipológiai sorrendjének felépítésére, terminológiai meghatározására vonatkozó irodalmat (Liszka 2000, 19–31).

2. A község rövid története és szakrális kisemlékeinek bemutatása

Bély község a mai Szlovákia délkeleti részén, a Felső-Bodrogközben található, közel a magyar–szlovák–ukrán hármas határhoz.[6] A község zömmel magyarlakta,[7] ahol három felekezet – a római katolikus, a görögkatolikus és a református – a meghatározó, és rendelkezik templommal is. Az 1910-es népszámlálás alapján 1030 lakosából 328 római katolikus, 378 görögkatolikus, 254 református (Majo 2012, 1855), míg a 2011-es népszámlálás alapján 1474 lakosából 722 római katolikus 342 görögkatolikus, 225 református.[8] Az első világháború előtt az egri egyházmegye, azóta a kassai püspökség alá tartozik. Valószínűleg már a honfoglalás idején is lakott (Dodek 1936, 2), megerősített szláv fészek volt (Vende 1905). Első írásos említése a leleszi rendház alapítóleveléből származik 1214-ből, melyben „Beyle” formában szerepel (Bogoly 1994, 32). A magyar királyság létrejöttével Zemplén vármegyéhez tartozott. A 18. század második felében Sennyey László 1780 körül U alakú rokokó-klasszicista stílusú kastélyt építtetett (Dodek 1936, 21; Bogoly 1994, 32). Római katolikus kápolnája – ma már községi templom – egyes adatok szerint 1780–90 körül épült. Más forrás szerint 1858-ban szentelték fel (Dodek 1936, 22), megint más adat szerint 1854-ben neogótikus stílusban emeltetett (Bogoly 1994, 33). Az első világháborút lezáró határrendezés következtében az újonnan alakult csehszlovák állam részévé vált. A földreform során az ekkorra már grófi rangra emelkedett Sennyey család földjeinek egy részét szétosztotta a csehszlovák állam.[9] Református temploma 1936-ban épült. 1938-ban az első bécsi döntés által a községet visszacsatolták Magyarországhoz, azonban a második világháború után ismét a Csehszlovák Köztársaság részévé vált. A háború után a grófi földek egy részét a cselédség között osztották ki, illetve az 1948-tól immár szocialista Csehszlovákiában is létrehozott közös gazdaságokba tagolták be. Az 1989–90-es rendszerváltozás után a község először a Csehszlovák Föderáció, majd 1993-tól napjainkig az önálló Szlovák Köztársaság része. A görögkatolikus hívek számára templommá alakított épületet 1991-ben szentelték fel.

A községben 14 objektumot sikerült fellelnem és dokumentálnom, melyek közül néhány már teljesen vagy részben elpusztult, illetve eredeti helyéhez képest máshol áll. Az objektumokat a mellékelt kataszteri térképen megjelölt számok sorrendjében mutatom be.

1.a Szent Vendel-szobor, 1.b Szent Vendel-szobor talpazata, 2. Szűz Mária-szobor, 3. Út menti feszület, 4. Harangláb, 5. Út menti feszület, 6. Temetői feszület, 7. Temetői feszület, 8. Temetői feszület, 9. Temetői feszület, 10. Temetői feszület, 11. Templomkerti kereszt, 12. Út menti feszület, 13. Út menti feszület, 14. Fakereszt.

2.1. Szent Vendel-szobor[10]

Mint már fentebb említettem, a szoborral kapcsolatosan már jelent meg egy rövidebb tanulmány Liszka Józsefnek köszönhetően. A tisztább rálátás érdekében ezért először innen közlöm – a dolgozat szempontjából – leglényegesebb megállapításait. A helyi hagyomány szerint a falu birtokos családja, a Sennyey család állítatta a 19. század eleje-közepe táján egy nagy állatvész idején. Az elmondások alapján a község Nagytárkány felőli végén a „nagy kanyarban” állt, háttal a Sennyey-kastélynak, s az úton elhaladók felé nézett. A második világháború alatt erősen megrongálódott, mivel a helybeliek szerint a szovjet katonák céltáblaként használták, de további vandál rongálások veszélyének is ki volt téve. A római katolikus lelkész ezért azt tanácsolta, hogy a megszentelt szobrot inkább ássák el valahol a kastély kertjében, ami meg is történt, s valamikor az 1980-as évek második felében ásták ki újra. Ma a szobor egy magánkertben áll. Feje hiányzik, bal karja le van törve, botjának is csak egy kis töredéke látszódik, de így is pontosan felismerhető, hogy Szent Vendelt ábrázolja. Stilizált, rokokós pásztorruhában, tarisznyával az oldalán, jobb kezét a szívére téve látjuk a szentet. Lábainál szintén erősen megrongálódott két apróállat (kutya és/vagy bárány) hever (Liszka 2007a, 166–167). Az általam kikérdezett adatközlők azonban nem tudtak lényegesen több információval szolgálni a szobrot illetően. Legtöbb esetben csak megerősítették, illetve nem is tudtak a fentebb idézett információkról. Ennek ellenére mégis szert tettem néhány kiegészítő adatra. Egyik beszélgetőpartnerem elmondása alapján a szobrot az állatvész idején különböző irányokba forgatták, abból a célból, hogy ha megfelelő irányba lesz fordítva, akkor elmúlik az állatvész: „[…] mer aztat kezdték úgy forgatni, hogy mék fele fog megállani a dögvész. […] forgatták, hogy mikor fog megállni a dögvész, oszt majd mikor a napnyugtának állították, hát akkor állt meg.” Emellett más adatközlőim is az állatvésznek, dögvésznek tulajdonítják a szobor állítatásának okát, s a Sennyey családot emlegetik állíttatókként. A megkérdezettek úgy tudják, hogy Szent Vendel az állatok, az állattartók védőszentje. Feje kissé oldalra lehetett dőlve: „Aztán meg a feje így egy kicsit, ódara dűlve.” Egy másik adatközlőm úgy tudja, hogy a második világháború idején a szobor fejét egy orosz harckocsi csöve verte le. A fej a mai napig nem került elő. Lehetséges, hogy már akkor tönkrement, de az sem kizárt, hogy most is a földben van, ott, ahol a szobrot ásták el. A szobor ma is ugyanazon a magánportán áll erősen romlott állapotban. Talpazata a római katolikus templom mellett található ma is.

Az emlékezetben nem él, hogy egyházilag szervezett vallásos megnyilvánulások, szertartások lettek volna a szobor körül. Egy adatközlő annyit említett, hogy mikor elhaladtak Szent Vendel szobra mellett, akkor „Dicsértessék a Jézus Krisztus” köszöntéssel tisztelték meg a szent szobrát.

2.2. Szűz Mária-szobor

A kastélypark nyugati bejárata mellett talpazaton, fülkében áll Szűz Mária szobra, az objektumot szürke fémből készült kerítés veszi körbe. A szobor egy fülkében látható, fején sárgabronz színű párta. Két keze mellmagasságban egymásra helyezve, s kezeiben testéhez szorítva liliomot tart, melynek fölső, virágos része jobb vállára borul. A fülke belseje és külseje világoskék színű. A fülke tetején sárgabronz festésű kereszt. A talpazaton vésett, sárgabronz festékkel kiemelt szöveg látható:

OH MÁRIA
JÉZUS ANYJA
ATE OLTALMADBA ÉS IMÁDBA
AJÁNLOM MAGAMAT
ÉS ENYÉIMET

 SZŰZ MÁRIA ÉDES SZÍVE
LÉGY MENEDÉKEM 

300 napi Búcsú

A helyiek ennek a szobornak az állíttatását is a Sennyey családhoz kötik, azonban az állítás becsült ideje nem él az emlékezetben. Egy adatközlőm szerint Dodek Jenő (18731946), a Sennyey család papja állíttatta a szobrot, s a községet a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Ám ez a történet nem nyert megerősítést. Dodek Jenő és a Sennyey család egyik fiatal tagja, Sennyey Anna (19021992) megalapította a Mária kongregációt, valószínűleg az első bécsi döntés (1938) után. Ebben az időben a második világháború végégig a Mária kongreganisták ápolhatták a szobrot, illetve emlékeznek, hogy a kongreganista lányok megálltak, és elmondtak egy imát a szobor előtt, ha arra jártak. Eredetileg a szobor nem állt fülkében. Körülbelül a rendszerváltozás után gondolta ki néhány hívő, hogy fülkét készít a szobor számára, hogy jobban megóvják az időjárás viszontagságaitól.

Egyes adatközlők úgy emlékeznek, hogy a templomi búcsú körmenete során megálltak a szobornál, s egy imát vagy fohászt is elmondtak. Azonban mások ezt cáfolják, vagy nem emlékeznek rá. A szocialista érában a nagyobb körmenetek be voltak tiltva, s rendszerváltozás óta sincsenek körmenetek, melyek a szobrot érintenék. Megint mások szerint, ha volt is körmenet a rendszerváltozás után, mely a szobor mellett haladt el, nem álltak meg mellette. Néhány vallásos, főleg idősebb személy imádkozik, gyertyát gyújt a szobor lábánál, sok esetben halottak napjakor, de jelenkori szervezettebb, közösségi vallási megnyilvánulásról nem tudok.

2.3. Út menti feszület

A község központjában, a főutcát kettészelő elágazódásban a harangláb előtt egy kis téren áll a római katolikus feszület. A körülbelül egy méter magas talpazatba rögzítve áll az öntöttvas feszület. A talpazat négy oldalán – valószínűleg gipszből készült – aranybronz festésű díszítés fut körbe. Mellső oldalán – szintén valószínűleg gipszből készült – aranybronz festésű felirat olvasható Máté evangéliumából:

Jöjjetek hozzám
mindnyájan
kik fáradoztok,
és terhelve vagytok
és én megnyugtatlak
titeket. 

Máté 11 28

A feszület és a korpusz öntött fémből készült. A kereszt fehér színű, a korpusz aranybronz festésű. A feszület végein gótikus vagy gotizáló díszítés figyelhető meg.

Az állítás időpontja nincs feltüntetve, s kérdésemre adatközlőim sem tudták megmondani, hogy a feszületet mikor, ki és milyen célból állíttathatta. Helyi elnevezése nem ismert a községben. Többen feltételezik, hogy talán a Sennyey család vagy a község lakossága állíttathatta. Eredetileg a feszület a kis tér keleti szélén állt, kelet felé nézett, és fehér színű kovácsoltvas kerítés vette körbe. Azonban körülbelül 5 éve a falurendezés során az objektumot a kis tér közepére helyezték, s a község központja felé, azaz déli irányba fordították. A kovácsoltvas kerítést viszont nem állították vissza köré. Ehhez a nagytárkányi római katolikus plébános engedélyét kérte a község vezetősége. A plébános úgy tudja, hogy az objektum áthelyezésének esztétikai okai voltak. Egyébként jó állapotban van, és környezetét is gondozzák.

A hozzá kapcsolódó vallási megnyilvánulásokat illetően mesélték, hogy a szocialista rendszer előtt az úrnapi és a templombúcsú során tartott körmenetekkor ez is egy megálló volt, és itt fordult vissza a körmenet a római katolikus templom felé. A kereszt előtt elmondtak egy imát. A nagyböjti keresztúti ájtatosságot is gyakran ennél a keresztnél végezték a hívek.

2.4. Harangláb

A harangláb a falu központjában, az előzőleg említett feszület mögött áll. Teteje csúcsán római katolikus kereszt látható, s fémkerítés veszi körbe. Az elmondások alapján falazata téglából, tetőszerkezete fából készült. Egyik adatközlőm elmondása szerint az objektum 4 ablaka régebben sokkal tágabb volt, hogy a harang hangja jobban és messzebbre legyen képes terjedni. Azt, hogy az objektum mikor és ki által épülhetett, nem tudták megmondani. Azonban joggal feltételezhető, hogy a haranglábat a 19. században állították, mivel a második katonai felmérés térképén már fel van tüntetve.[11] Egyikük úgy tudja, a harangláb azért épült, hogy a szükséges harangozásokat el tudják végezni (reggel, délben, este, falubeli vagy a községből elszármazott halott számára, természeti csapások: tűz, jégeső, vihar esetén), mert a község ekkor még nem rendelkezett saját római katolikus templommal.[12] Egy másik adatközlő gyermekkori visszaemlékezése szerint a harang hangjának olyan ereje volt, hogy amikor nagyapja – az akkori harangozó – harangozott, képes volt akár a sötét felhőket is szétoszlatni, s így a község elkerülte az égi csapást, bár hozzátette, hogy ez nem minden esetben volt így.

Felújítására körülbelül 4-5 évvel ezelőtt került sor, mikor is a harangláb szigetelést, új tetőszerkezetet, ereszt kapott. A tetőszerkezetet szurkos zsindellyel[13] fedték. Funkcióját a mai napig betölti. Egyik adatközlő szerint a görögkatolikus egyház tulajdonában van – annak ellenére, hogy római katolikus kereszt van rajta –, mások úgy tudják, hogy a község tulajdonában van, megint mások szerint pedig a római és görögkatolikus egyházé közösen. A közelmúltban megbotránkozást keltett a község vallásos, főleg idősebb lakosai körében, hogy az évek óta megszokott harangozási időpontokat megváltoztatták. Ennek oka, hogy a községbe néhány évvel ezelőtt egy család költözött be a harangláb közelébe, s mivel őket zavarta a hajnali 5 órai harangozás, ezért valamilyen módon rávették a harangozót, a község vezetőségét és a római katolikus plébánost, hogy reggel egy órával később harangozzanak. Ez felháborította a tősgyökeres, vallásos katolikus híveket, mivel egy nemrég beköltözött, bélyi gyökerekkel nem rendelkező család változtatta meg az évek óta megszokott harangozási rendet. A család férfi tagjának egyébként nagyon rossz híre van már eleve, mivel sokan úgy tudják, hogy alvilági kapcsolatokkal is rendelkezik, és egyesek feltételezik, hogy akár meg is fenyegethette a római katolikus plébánost, hogy rávegye a harangozás időpontjának megváltoztatására.

2.5. Út menti feszület

A görögkatolikus feszület[14] az első világháborús emlékmű[15] és a református templom között áll az út mellett. A feszület drótkerítéssel van körbekerítve, csak szemből, az út felől közelíthető meg, szépen rendbetartott járólapokon. Az egész objektum műkőből készült. A kereszten levő színes, festett, megfeszített Krisztust ábrázoló ikon bádogból készült, mely fémcsavarokkal van rögzítve. A talpazaton vésett, fehér festékkel kiemelt felirat olvasható:

ISTEN
DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTATTÁK
A BÉLYI
GÖR. KAT. HIVEK

1936.

 A talpazat jobb alsó sarkában vésett, nehezen kivehető felirat: JEHOREK olvasható. Talán a készítő nevét jelöli.

Az állítás okát egy adatközlőm elmesélte. A bélyi görögkatolikus hívek ekkor még nem rendelkeztek saját templommal, ezért a szomszédos Kisdobrára jártak. Azonban az állíttatás időszakában már mindhárom felekezetnél megfogalmazódott az igény, hogy saját templomot emeltetnek. A templomok helyéül a volt falusi tó helyét választották, amely a község közepén volt található. A katolikus hívek az emelt feszülettel kívánták megszentelni, szakralizálni a teret, ahol a görög- és a római katolikus templomok épültek volna.[16] Az objektumot nem közvetlenül az épülni készülő görögkatolikus templom helye mellé állítatták, hanem úgy tervezték, hogy a két katolikus templom között álljon, hogy egy közös feszület legyen a két katolikus felekezet számára. Egyik adatközlőm elmesélte, hogy a feszület felállításának és megszentelésének ünnepére az akkori fiatalok egy színdarabot tanultak be, melyben édesanyja is részt vett. Azonban valakiknél ez visszatetszést váltott ki, mert adatközlőm édesanyja egy rossz hangvételű, névtelen levelet kapott, melyben felháborodottan kérdezi a levél írója, hogyan engedhette meg magának, hogy egy görögkatolikus feszület avatási ünnepségén szerepeljen.[17]

Bár nem szakrális kisemlékről van szó, mégis fontosnak tartom, hogy néhány mondatot szenteljek a megépíteni szándékozott görögkatolikus templomnak, mivel a következőkben leírt események hatással voltak a község görögkatolikus felekezetű tagjainak vallási életére.

A görög hívek a második világháború után kezdték gyűjteni az adományokat a templom építésére, melybe a többi felekezet is bekapcsolódott. Az alapokat sikeresen lefektették, azonban az 1950-es években az adományokat kezelő személy az összegyűjtött pénzzel elszökött, és az Egyesült Államokba vándorolt ki. Később újabb gyűjtés indult, s 1968 után el is kezdődött az építkezés.[18] Az 1970-es évekre a templom falait sikeresen felhúzták, a sekrestyét be is fedték, ahol már egyházi szertartásokat is celebráltak.[19] Már csak a tetőszerkezetet elkészítése és a templom befedése volt hátra, amihez a szükséges építkezési anyagok egyes adatközlők szerint már meg voltak rendelve, mások szerint már helyben voltak. Az 1968-as prágai tavasz után azonban a csehszlovákiai kommunista vezetés újra igyekezett erősen visszafogni a vallást, s így 1974. december 4–6. között[20] pártutasításra a templomot lebontották. A község vezetősége ehhez nagy anyagi támogatást kapott az államtól, s a bontást a környék erkölcsileg lezüllött társadalmi rétegével, illetve különböző gépek segítségével végezték el (vö. Tóth 1990, 4).

A templom építéséhez egy tragikus történet is kapcsolódik. A második világháború után kezdődött meg a templom alapjainak lerakása. Ehhez az egyik volt grófi istállót bontották széjjel, hogy építkezési anyagként használják fel. A bontási munkálatok egyik szünetében fiatal fiúk üldögéltek, s mikor elhaladt mellettük egy batyus cigányasszony, Németh János (19281948) nevű fiatal gúnyolni kezdte: „Cigány, cigány, dik dik dik. Paszulyt eszik, megdöglik.” A cigányasszony erre válaszul átkozódott: „Ó, hogy anyád még máma sírva adja rád a fehír inget.” A szünet után folytatták a munkálatokat, s az egyik boltív Németh Jánosra szakadt, aki így meghalt. A fiúra a templom építésének mártírjaként tekintettek a hívek, ezért Keresztelő Szent János nevére kívánták a templomot felszentelni. A történet igazságtartalmát megerősíti több adatközlő elmondása, illetve Németh János sírhelye a bélyi ócska temetőn. A feszülethez visszatérve: az adatközlők nem emlékeznek egyházilag szervezett vallási ceremóniákra az objektum körül,[21] viszont környezetét a mai napig ápolják.

2.6. Temetői feszület (Simko-féle kereszt)

Ez a görögkatolikus feszület a község nyugati szélén, a Kisdobráról a faluba vezető út jobb oldalán, a mai napig üzemelő temetőben, a bejárat mellett található. Talpazata oldalain Arma Christi (szegek, kalapács, fogó, lándzsa, létra, töviskoszorú, kockák, szivacs), azaz Krisztus kínszenvedéseinek eszközei vannak ábrázolva. Továbbá az objektum tövében, a virágok takarásában még egy domborműves kiképzés fedezhető fel: középen serleg, melyben ostya látható. Az ostyában IHS felirat. Az ostya két oldalából szőlőfürtök nőnek ki, melyeknek levelei és szőlőfürtjei a kehely két oldalán helyezkednek el. A kereszten a megfeszített Krisztus színesre festett ikonja látható, felette ugyanúgy bádogból készült táblán felirat: INRI. A talpazaton felirat olvasható:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÉS A BÚS SZÍVEK
MEGVIGASZTALÁSÁRA
ÁLLÍTATTA
SIMKO JÁNOS
ÉS HITVES TÁRSÁVAL
SZAKSZON MÁRIÁVAL

  1. Szeptember havában

Az állíttatók iránt érdeklődve csak annyit sikerült megtudnom, hogy egy ma is élő, idős bélyi, női lakos – a közeli Battyánból származott – anyósának ősei állíthatták.[22] A községben bár él Simko nevezetű család, de nem ezek ősei állíthatták.[23] Egyes adatközlők úgy tudják, hogy a feszületet a talpazaton szereplő házaspár azért állítatta, mert nem lehetett gyermekük vagy mert gyermekük meghalt. Azonban ebben ők sem voltak biztosak, mivel emléktöredékeik hallomáson alapulnak. Az objektum eredetileg a mai Tisza kocsmával szemben, az útkereszteződésben állt, mások szerint a kocsma melletti mai parkoló területén volt felállítva.[24] Az elmondások szerint az objektumot az 1960-as években helyezték át mai helyére, mert a kocsmába járó emberek, részegek oda jártak elvégezni dolgukat, és mindig levizelték. A hívők szemében a feszületet ezáltal megszentségtelenítették, ezért összefogtak, és átköltöztették mai helyére. Azonban ebből kisebb bonyodalmak is születtek, ugyanis elmondások alapján az ilyen jellegű objektumok a katonai térképeken orientációs pontokként vannak feltüntetve, s áthelyezésükre különböző hivatalos engedélyek megszerzésére volt szükség, melyeket akkor nem szereztek be.

A megkérdezettek nem emlékeznek arra, hogy lettek volna valamilyen vallási megnyilvánulások az objektum körül, mikor még eredeti helyén állt. Jelenlegi helyén mindenszentek és halottak napján gyújtanak gyertyát a lakosok, illetve arról is beszámoltak, hogy egy alkalommal a község mindhárom felekezete együtt végzett szertartást mindenszentek előestéjén. A református felekezet azért is kapcsolódott be, mert október 31-ike, a reformáció emléknapja mindenszentek előtt egy nappal van. 

2.7. Temetői feszület

Az előző objektummal együtt, ugyanazon temetőben, a domb tetején áll a műkő anyagú római katolikus feszület, melyen a korpusz fémből készült. Talpazatán félkörívben bevésett, sárgabronz festékkel kiemelt felirat olvasható: FELTÁMADUNK. Alatta vésett, sárgabronz festékkel kiemelt kereszt látható. Az elmondások alapján a feszületet az 1950-es évek első éveiben,[25] az akkori római katolikus plébános, Manczos Antal emeltette. Ebben az időben zárták be a vasútállomás mellett addig működő, ma már „ócska temetőként” emlegetett temetőt, mivel az már megtelt. A keresztet egyik adatközlőm szerint Kassán készítették. A halottak napi gyertyagyújtáson kívül a helyiek nem tudnak más ide vonatkozó vallásos megnyilvánulásról, ami napjainkban zajlana.

2.8. Temetői feszület

A Tiszacsernyőbe vezető út, a vasútállomás és a vasút mellett található a már használaton kívüli régi, más néven „ócska temető”. A feszület a temető lépcsős bejáratától pár méterre beljebb található. Talpazata valószínűleg beton, felirat nem látható rajta. A feszület a korpusszal együtt öntöttvasból készült, ami formai jegyeiben szinte teljesen azonos a falu központjában található római katolikus feszülettel. Maga a kereszt színe fekete, a végein levő gotizáló díszítések szürke színűre vannak festve. A rajta levő korpuszt sárgabronz festékkel festhették le, mely mára erősen lepattogzott és lekopott.

Az objektum mögött található egyébként a Sennyey család papjának, Dodek Jenőnek a sírja. Azonban kizártnak tartom, hogy a feszület az ő tiszteletére lett volna állíttatva, mivel véleményem szerint a feszület sokkal régebb óta, Dodek Jenő halála előtt állhat ott.

2.9. Temetői feszület

Az objektum az „ócska temetőnek” központi helyén áll. Csak a talpazat maradt meg. Az elmondások alapján a feszület öntöttvasból készült, és egy S alakú kovácsoltvas merevítő tartotta a hátulját, melynek vége a talpazatba volt beleépítve. A talpazaton levő feszületet nagy valószínűséggel fémkereskedés céljából fűrészelték le és lopták el.[26] Állítólag rendőrségi eljárás és bírósági tárgyalás is lett az ügyből.[27] A talpazat körül három nagyobb törött darab található a talpazat felső részéből. A megrongált talpazat tetejének jobb alsó sarkában mintha fekete festékkel, korommal vagy szénnel írott felirat lenne olvasható: K.R. BÉLY. A megmaradt talpazaton vésett, bár erősen kopott, de olvasható felirat látható:

ÁLLITATTA
BREZO JÁNOS
ÉS NEJE
SKOVICS JULIANNA

1916

Egyik adatközlőm szerint nem Skovics, hanem Simkovics lehetett a második személy családneve, mert Simkovics nevezetű családra emlékszik. A községben élnek még Brezo nevezetűek, de elmondása alapján ezek nem a feszületet állíttató Brezo leszármazottai, mivel előbbiek családja kihalt.

2.10. Temetői feszület

A régi temető dombjának keleti aljában, a temető belsejében áll az objektum. Alapja hasított kövekből áll. A középső talpazat kőből vagy betonból készült, melynek bal oldala gyengébben, hátsó oldala erősen repedezett. Ezt leszámítva jó állapotban van. A talpazatba vésett, sárgabronz festékkel kiemelt évszám olvasható: 1920. A feszület a talpazatba van rögzítve. A kereszt és korpusz fémből készült. A kereszt szép kovácsoltvas mű, tele kovácsoltvas díszítésekkel. A feszület alsó részén Szűz Mária látható, két karja keresztbe téve, körülötte félköríven körbefutó kovácsoltvas rózsák. Szűz Mária, a korpusz és a körbefutó rózsák szürke színűek. A kereszten Szűz Mária és korpusz között ovális fémtábla található, melyen valószínűleg egykor felirat volt. A feszületet egy kovácsoltvas rúd támasztja meg hátulról, melynek alsó vége a talpazatba, felső vége csavarral van a kereszt hátsó oldalához rögzítve. Kérdésemre, hogy pontosan mikor, ki és milyen célból állíthatta, adatközlőim nem tudták megválaszolni. A halottak napi gyertyagyújtáson kívül nem tudnak más vallási megnyilvánulásról.

2.11. Templomkerti kereszt

A Tiszacsernyőbe vezető út mellett, az „ócska temetővel” átellenben, a mai görögkatolikus templom udvarán áll a 2016-ban felállított és felszentelt görögkatolikus hármas kereszt. Alapja beton, középső talpazata és maga a kereszt csiszolt gránitból vagy műkőből készült. Talpazatán felirat olvasható:

 

Isten dicsőségére
állítatta
a Rózsafüzér társulat
és a gör. kat. hívek.

Bély 2016

A mai görögkatolikus templomot 1991-ben szentelték fel,[28] és 2016-ban, a templom felszentelésének 25. évfordulója alkalmából állítatták a keresztet június 29-én, Péter és Pál napján, mivel a templom védőszentjei Szent Péter és Pál apostolok. A keresztet Dr. Jáger Róbert atya, kassai görögkatolikus püspöki titkár áldotta meg, és Tóth Mihály magyar görögkatolikus kerületi esperes atya mondott ünnepi beszédet.

2.12. Út menti feszület (Perhács-kereszt vagy Jankó-kereszt)[29]

A feszület a vasút mai területén, az út szélén áll, ahol az út két oldalán lakóházak álltak az 1970-es évekig. A tiszacsernyői átrakóállomás kiterjesztésével a község a vasút túlsó oldalára eső telkeit, termőföldjeit az állami vasutak fölvásárolták, és a lakóházakat lebontották.[30] Az objektum azonban a mai napig fennmaradt. Talpazata erősen rongálódott, rajta fekete márványtáblába vésett felirat olvasható:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÁLLÍTATTA
PERHÁCS JÁNOS
ÉS NEJE
ERZSÉBET

Feketére festett kovácsoltvas kerítés veszi körbe. A fekete színű, kovácsoltvas feszület a talpazatba van rögzítve. A korpusz fémből készült, sárgabronz festékkel van lefestve. A korpusz felett felirat: INRI. A feszület végein szép kovácsoltvas díszítés, alján Szűz Mária látható egy díszes sárgabronz keretű, fekete alapú ablakban. Karjai a mellkasán keresztbe téve. A korpusz és Szűz Mária között, a kereszt középső részén fekete, ovális fémtábla található, melynek szélén leveles növény fut körbe, s melyen valaha talán felirat volt olvasható. A feszület mögött fekete színű fémtámaszték, melynek alsó vége a talpazatba, felső vége fémcsavarral van rögzítve a kereszt hátuljához.

Az elmondások alapján az előző polgármester nagyszülei voltak a feszület állíttatói, akik görögkatolikusok voltak, s a községben jómódú családnak számítottak. Több adatközlő úgy vélte, hogy a Kocska család törődött vele, mert az idősebbek még úgy emlékeznek, hogy a család egyik idősebb női tagja ápolta a feszületet, és az ő házuk portája előtt állt. Mindezek ellenére a földterület, ahol állt és mai napig áll az objektum, az ott élő Perhács család földje volt. Az elmondások alapján jelenleg Perhács Ferenc és családja gondozza a feszületet, akik rokonai az állíttatók leszármazottainak.[31] Utóbbiak már nem foglalkoznak a feszülettel, mivel édesapjuk felekezeti hovatartozása miatt reformátusoknak lettek megkeresztelve.

Érdemes megemlíteni, hogy egyik görögkatolikus adatközlőm elmesélte, hogy át szerette volna helyeztetni ezt a feszületet a mai görögkatolikus templom udvarára a templom felszentelésének 25. évfordulója alkalmából. Már hozzákezdett a hivatalos ügyek, engedélyeztetések intézéséhez, de a görögkatolikus hívek ezt túl bonyodalmas, hosszú és költséges folyamatnak vélték,[32] ezért döntöttek úgy, hogy inkább készíttetnek egy új keresztet (az előzőleg említett objektum), mert ez sokkal gyorsabb és kevésbé költséges folyamat.

A helyiek emlékeznek, hogy a Bacskába, Battyánba, Leleszre tartó processziós menetek itt megálltak és a hívők elmondtak néhány imát.

2.13. Út menti feszület (Csubák-kereszt vagy Kiszti-kereszt)

A feszület a Bélyből Bacskába vezető út bal oldalán állt. Az elmondások alapján talpazata kőből, műkőből vagy betonból készülhetett, kovácsoltvas kerítés vette körbe, és a feszület a korpusszal együtt öntöttvasból készülhetett, amely talán a község központjában és a régi temetőben található feszületekkel lehetett hasonlatos. Mára azonban az objektum elpusztult, s csak talapzata található meg, annak porladozó maradványaival együtt növényzettel benőve. A pusztulás valószínűleg a színesfém-kereskedésnek, a vandalizmusnak s az időjárás viszontagságainak tudható be.[33]

A feszület állíttatását a következőképpen mesélték el. A bélyi nagygazda Csubák Istvánhoz hozzáadták a Borsihoz közel fekvő Toronyáról vagy Kiszti-tanyáról[34] származó Kiszti Máriát. Utóbbi édesapja szintén vagyonos nagygazda volt, az objektumhoz közeli hatalmas földterületet felvásárolta lánya számára, és ebből az alkalomból Isten és a lánya dicsőségére emeltette a feszületet. Az elmondások alapján ez valamikor az 1930-as években történhetett.

Idősebb adatközlőim még emlékeznek – mások szüleik elmondása alapján tudják –, hogy a Bacskába, Battyánba, Leleszre vonuló processziós menet ennél a feszületnél is megállt. Ezen kívül azonban más vallásos megnyilvánulásról nem tudnak.

2.14. Fakereszt

A község parkjában, a Sennyey-kastély mellett, a római katolikus templom északi falára erősítve állt a fakereszt, mely körülbelül 1970-ben készült, és 1980 körül lett a templom falára erősítve. Készítője Bodnár László (1929–2003).

Az akkori helyi plébános, Manczos Antal felkérte Bodnár László bélyi római katolikus, mélyen vallásos hívőt, hogy készítsen egy búcsújáró keresztet. Ezzel nemcsak a bélyi római katolikus templom búcsúján jártak körmenetre, hanem a szomszédos falvak (Nagytárkány, Bacska, Battyán, Lelesz) templomainak búcsúira is, processzióval.[35] 1971 őszén Manczos Antal plébánost a római katolikus egyház áthelyezte Jánokra (Janík). Utódja Vaňo Ernő lett, aki már nem szervezett nyilvános nagy ünnepi körmeneteket és processziókat, ezért a fakeresztet a templom északi falára erősítette.

Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt ismeretlen vandálok lefeszítették a keresztet a templom faláról, és elpusztították.

3. Összegzés

Elmondható, hogy a bélyi szakrális kisemlékek legtöbbje ép és gondozott, bár néhányuk elpusztult, illetve erősen rongálódott állapotban van. Legtöbbjük temetői nagyfeszület, s csak két út menti feszületről beszélhetünk a jelenben, amely a község mai területén található, mivel a Perhács-kereszt és a Csubák-kereszt maradványa ma már nem tartozik hivatalosan Bély kataszterébe, illetve a Simko-féle kereszt ma temetői nagykeresztként áll. Véleményem szerint további adatközlők felkeresése, kikérdezése által és további írott történeti források felhasználásának segítségével árnyaltabb képet kaphatunk nemcsak az objektumokról állíttatásukkal kapcsolatban, hanem a község vallási életében betöltött szerepükről is.

Befejező gondolatként megemlíteném, hogy a homokkő – illetve más anyagból készült – talpazatba ágyazott fémkeresztek a mai Közép- és Kelet-Szlovákiában dominálnak (Liszka 2000, 28). Ebből kiindulva feltételezhető, hogy a térség fémből készült keresztjei, feszületei Kárpátalján, a ma Ukrajnához tartozó munkácsi vasöntödék egyikében (Frigyesfalva, Szentmiklós, Selesztó), vagy az Ungvárhoz közeli turjaremetei öntödében készültek, mivel ezek a vasöntödék voltak legközelebb a térséghez[36] a második világháború utáni határrendezésig. Tanulmányában Pusztai László is megemlíti, hogy a 19. század második felétől a faragott kő síremlékek helyét gyakran öntöttvas síremlékek vették át, s Munkácson 25 különféle síremléktípus készült (Pusztai 2005, 45–46), s véleményem szerint ez a temetői nagykeresztekre, út menti keresztekre stb. is vonatkozik. Úgy gondolom, hogy már ez a feltételezés is egy újabb támpontot adhat a térségben található szakrális kisemlékek további kutatásához, ami főleg a fémből készült feszületek „származási helyét” illeti.

Irodalom

Bartha Elek (1980): A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék /Studia folkloristica et ethnographica 5./

Bartha Elek (1990a): A szakrális célú határbeli építmények funkcionális kérdései. Keresztek, szobrok, kápolnák. In Ház és ember 6. Cseri Miklós–Füzes Endre szerk. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 219–226. p.

Bartha Elek (1990b): A görög katolikus magyarság vallási néprajza. In Magyar néprajz VII: Népszokás, néphit, népi vallásosság. Dömötör Tekla főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 425–442. p.

Bartha Elek (1992): Vallásökológia. Szakrális ökoszisztémák szerveződése és működése a népi vallásosságban. Debrecen: Ethnica Kiadás.

Bartha Elek (2002): Templomok és szent terek a bizánci rítusú katolikus néphagyományban. In Ház és ember 15. Cseri Miklós–Füzes Endre szerk. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 261–274. p.

Bartha Elek (2006): Vallási terek szellemi öröksége. Budapest: Bölcsész Konzorcium.

Bárth János (1990): A katolikus magyarság vallásos életének néprajza. In Magyar Néprajz VII: Népszokás, néphit, népi vallásosság. Dömötör Tekla főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 329–424. p.

Bogoly János (1994): „Betűkbe szedett régmúlt.” Bodrogköz és Ung-vidék községeinek történelme 1900-ig az írott források tükrében. Királyhelmec: Mécs László Népfőiskola.

Dodek Jenő (1936): Bély története. Bély: Kézirat.

Fekete János (1984): Kiskunfélegyházi útmenti keresztek. Ethnographia 95, 80–106. p.

Juhász Ilona, L.–Liszka József (2006): Szakrális kisemlékeink. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet /Jelek a térben 1/

Kocsis Antal-Nagy Tibor (1994): Isten dicsőségére emeltette… Topolya mezőváros területén található keresztek. Novi Sad: Agapé Kiadó.

Liszka József (1993a): A farkaskereszt. Egy út menti feszület és a hozzá kapcsolódó monda és szokásanyag. Ethnographia 104, 599–607. p.

Liszka József (1993b): „Jószágunkat őrizd meg…” Szent Vendel kultusza a kisalföldi néphagyományban. In Madách Kalendárium 1994. Cs. Liszka Györgi–Ozsvald Zsuzsa szerk. Pozsony: Madách Kiadó, 193–195. p.

Liszka József (1995): „Szent képek tisztelete.” Dolgozatok a népi vallásosság köréből. Dunaszerdahely: Lilium Aurum Kiadó.

Liszka József (1998): Szent Vendel kultuszának elterjedése a Kárpát-medencében (a szlovákiai Kisalföld emlékei alapján). In A magyar művelődés és a kereszténység. Monok István–Sárközy Péter szerk. Budapest–Szeged: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság–Scriptum, 947–956. p.

Liszka József (1999a): A szakrális kisemlékek állíttatásának társadalmi hátteréhez (A szlovákiai Kisalföld példája). Tisicum 11, 157–162. p.

Liszka József (1999b): Szabadtéri szakrális kisemlékek és a hozzájuk kapcsolódó hagyomány a szlovákiai Kisalföld keleti felén. In Paraszti élet a Duna két partján 4. Körmendi Géza szerk. Tatabánya: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, 97–116. p. /Komárom-Esztergom megyei néprajzi tanulmányok/

Liszka József (2000): Állítatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely: Lillium Aurum Kiadó.

Liszka József (2007a): „Áll, mint Szent Vendel a bélyi faluvégen.” Adalék a Vendel-kultusz kárpát-medencei elterjedéséhez. Tisicum 16, 165–168. p.

Liszka József (2007b): A szakrális kisemlékek kutatása a közép-európai térségben Acta Ethnologica Danubiana 89, 17–36. p.

Majo, Juraj (2012): Historicko-demografický lexikón obcí Slovenska 1880-1910. Štruktúra obyvateľstva podľa materinského jazyka a náboženskej príslušnosti. Bratislava: Štatistický úrad Slovenskej republiky.

Pusztai László (2005): A munkácsi vasöntöde jelentősége. Budapest: Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma. /Öntödei múzeumi füzetek 14./

Réthelyi Jenő (1984): Útszéli keresztek Keszthely környékén. Ethnographia 95, 53–79. p.

Silling István (1994):  Templomok, szentek, imádságok. Tanulmányok a vajdasági népi vallásosság tárgyköréből. Újvidék–Tóthfalu: Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság–Logos. /Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiskönyvtára. Néprajz, folklór, népköltészet 5./

Silling István (2014): Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban. Különös tekintettel a nyugat-bácskai emlékművekre és kölcsönhatásokra. Újvidék–Zenta: Forum Könyvkiadó Intézet–Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.

Simon Attila (2009): Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet.

Tóth Károly (1990): A bélyi tragédia. Nap 2/23, 4. p.

Tüskés Gábor (1977):  Keresztek, feszületek, kálváriák. Ethnographia 88, 195–197. p.

Tüskés Gábor (1980): Útmenti és temetői kőfeszületek Abaliget-Orfű környékén. Ethnographia 91, 98–113. p.

Viga Gyula (1996): Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról. Miskolc: Herman Ottó Múzeum /Officina Musei 4./

Internetes hivatkozások:

A második katona felmérés (1806–1869): http://mapire.eu/hu/map/secondsurvey/?bbox=353444.1173040932%2C5244287.635656434%2C3694659.4977057176%2C6702094.639111315  [2017. 03. 24.]

Mapový portál. Katastra nehnuteľností http://mapka.gku.sk/mapovyportal/?basemap=podklad&zoom=7&lng=22.0525&lat=48.4062#/identify?parcelsc=[7459083,6552396,2237904,6552404,2237912,2237903,1547813,6552395,6552394,1547812,6552390,6552397,1547814,1547819,2237897,6552398,1547818,2237894,1547816]&parcelse=[4044475] [2017. 03. 24.]

Štatistický úrad SR (2011): Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2011. https://census2011.statistics.sk/tabulky.html [2017. 03. 24.]

Vende Aladár (1905): Zemplén vármegye községei. In Zemplén vármegye. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája: A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. 23. köt. Sziklay János-Borovszky Samu szerk. Budapest: Apollo Irodalmi Társaság. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/6.html  [2017. 03. 24.]