péntek, június 25, 2021

Besse János a 18. és 19. század fordulóján élt nyelvész, utazó neve nem teljesen ismeretlen a szlovákiai, de az összmagyar közönség előtt sem. Munkásságát és pályafutását szűkebb pátriájában becsülik és számon tartják, életéről Magyarországon nagyszámú tanulmányt adtak ki, a történészek pedig életpályáját folyamatosan kutatják. Besse szülőföldjéhez való kötődését mutatja, hogy vezetékneve előtt gyakran található az ógyallai jelző, amit nem csak az utókor illesztett hozzá, hanem életében maga Besse is gyakran használt. Annak, hogy Besse János neve mégsem annyira ismert, mint amennyire azt megérdemelné, feltehetően az az oka, hogy élete jelentős részét hazájától távol töltötte, illetve munkái, feladatai elsősorban egy másik államhoz, választott hazájához, Franciaországhoz kötötték. Érdemeitől elmaradó ismertségéhez bizonyára az is hozzájárul, hogy az első világháború után az elcsatolt területekről származó személyekre számos okból kifolyólag kevesebb figyelem hárul, életpályájuk bizonyos mozzanatainak felkutatása nagyobb nehézségbe ütközik. Másrészről viszont bizonyított tény, hogy gyakori utazásai alkalmával szülőhazáját sokszor felkereste, sőt, nagy valószínűséggel még szülővárosában is megfordult. A magyar néphez való kötődését mindazonáltal leginkább az mutatja, hogy Besse János az első magyarságkutatók közé tartozik, akik az őshazát, a nyelvrokonságot a Kaukázus előterében keresték.

Szülővárosában ma róla, illetve a korából már elenyésző tárgyi emlék található. Napjaikban azonban egyre több lehetőség van arra, hogy életének külföldön található forrásait is feltárják, értékeljék. Emlékének felvidéki megőrzését leginkább talán az segíti, hogy neve összeforrt egy szlovákiai kisváros nevével, Ógyallával.

II.

Besse Jánost a Révai Nagy Lexikona (1911, 207–208) a jegyzékébe vette. Az enciklopédia feltünteti ógyallai előnevét, emellett a következőket írja róla: Besse 1790-től külföldön élt, Párizsban a Mercure étrange lap szerkesztője volt. Sokat utazott Keletre, többek között Kelet-Indiába, Madagaszkárra és a Kaukázusba, az utóbbi helyre Humboldt[1] kíséretében. Könyvének címe Voyage en Crimée, au Caucase, en Georgie, en Arménie, en Asie Mineure et a Constantinople, en 1829 et 1830 [Utazás a Krímbe, Georgiába, Örményországba, Kis-Ázsiába és Konstantinápolyba 1829-ben és 1830-ban]. Mindenütt magyar nyomokat keresett, amelyekről József nádornak jelentést küldött. Francia nyelven török nyelvtan készített, melyhez francia–magyar–török szótárt csatolt.

A legújabb magyar enciklopédia, a Magyar Nagylexikon (1994, 733), egy kissé több adatot közöl. Ismeri apját, Józsefet, aki neves jogtudós volt. 1788-ban Besse az országbíró titoknoka. Külföldre való távozásának az volt az oka, hogy 1790-ben részt vett a Habsburg-ellenes magyar nemesi mozgalomban. 1791-ben európai körutat tett. 1795–1796-ban a yorki herceg katonája volt Hollandiában, 1797-től a nápolyi király hadseregébe áll be. 1802 és 1810 között Charles Decaen kormányzó titkára volt Mauritius szigetén. 1813–1816-ban Párizsban lapszerkesztő. Az 1820-as években bejárta a Kaukázust, megfigyeléseiről a Tudományos Gyűjteményben számolt be. Eljutott Algériába, Madagaszkárra és Ázsia távoli vidékeire, ahol a magyarság nyomát kereste. Török nyelvtanának és szótárának címe Abrégé de la grammaire turque, et un petit vocabulaire en francais, turc et hongrois (1829).

Besse Jánost más lexikonok is megemlítik (Szinnyei 1891, I. köt, 997–998; Kéz 1937; Balázs 1993, 52–54; Kenyeres 1967, I. köt. 202), amelyek alapvetően a fentebb feltüntetett adatokat tartalmazzák. Besse János Károly nevét az Új Magyar Lexikon (1960), a szocializmus évtizedeiben használt legfontosabb tudástár nem tartalmazza.

Besse élete több tudományos cikk témája. Magyarországon legkorábban a 19. század közepén írtak róla (Jankovics 1846), de a munkássága iránti érdeklődés igazán csak mintegy évszázad múlva bontakozott ki. Ebben az időben Besse legjobb barátja Baumgarten Sándor volt (Baumgarten 1948), aki már idegen nyelven is publikált (Baumgarten 1963). Életéről mind ez ideig a legnagyobb lélegzetű munka 1963-ban látott napvilágot. A 198 oldalas mű egy regényes monográfia, egy életrajzi adatot alig tartalmazó kalandregény, amely Besse kaukázusi utazásait meséli (Radó–Tardy 1963) el, és amelynek szerzői Radó György (1912–1994) író, műfordító, irodalomtörténész és Tardy Lajos (1914–1990) művelődéstörténész, író, műfordító, heraldikus. Életének erről a szakaszáról idővel tudományos cikk is megjelent (Kránitz 2014, 529–544).

Tekintettel arra, hogy Besse életének jelentős részét külföldön töltötte, így idegen szerzők is foglalkoztak vele, és leginkább francia történészek figyelmét keltette fel (Le Calloc’h 1996, 197–210). Besse János életpályájának jelenlegi kutatója, aki folyamatosan adja közre a legfrissebben összegyűjtött levéltári forrásokat, Tóth Ferenc, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa (Tóth 1996, 211–218; Tóth 1999, 117–123; Tóth 2002, 243–250; Tóth 2007, 107–113).

III.

Besse Jánosról Szlovákiában tudományos cikk egyelőre nem született, ellenben az életéről tudományos-ismeretterjesztő írás több is olvasható. A Csemadok honlapján egy cikket szentel neki, amely összefoglalja Besse kalandos életét,[2] továbbá közöl néhány illusztrációt – fényképet – kiadott könyveiről. Az ismeretlen szerző forrásként a Magyar Szabadalmi Hivatalt, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikont, továbbá Vrábel Sándor[3] nyugalmazott pedagógust nevezte meg.

Besse János alakja több rövid nyomtatott újságcikk témája is volt. Az Új Szó szlovákiai magyar nyelvű napilap 2001. január 11-iki számának régiós beszámolójában Ógyalláról közölt körképet. A cikkek egyikében a szerző, Szala István (2001), egy mondat erejéig megemlíti Besse János nevét. A Hét nevű képes hetilap 1988. december 12-iki számában Szénássy Árpád (1988) Mauritius-sziget Komárom megyei vonatkozása című cikkének több mint felét az utazónak szenteli.

A Dunaszerdahelyen megrendezett I. Vámbéry Konferencián[4] Erdélyi István (2003) Utazóink-kutatóink Oroszország 19. századi területein című előadásában Kőrösi Csoma Sándor, Reguly Antal, Vámbéry Ármin, Ujfalvy Károly, Ónody Bertalan, Zichy Jenő, Szentkatolnai Bálint Gábor felfedezők, utazók és nyelvészek mellett Besse munkásságáról is ejt néhány szót.

Besse János ismertségét mutatja, hogy neve különféle felvidéki névjegyzékekben megtalálható. A magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonában (Csanda 1981, 22, 143) neve és rövid életrajza olvasható.

Lacza Tihamér szlovákiai magyar tudománytörténész enciklopédikus munkáiban Besse Jánosnak egy-egy címszót szentel. Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok című könyvében (Lacza 2003, 111) röviden vázolja a felfedező életét. Lacza hosszabb szócikket szentel Bessének egy következő könyvében is. Tekintettel arra, hogy Besse János életének szülőföldjén talán ez a legátfogóbb és legtömörebb összefoglalása, az egész szöveget bemutatjuk:

 Besse János Károly (Ógyalla, 1765. augusztus 31. – Marseille, 1841. június) utazó, földrajzi író. Nemesi család sarja volt. Önéletrajza szerint „a földismeret iránti ellenállhatatlan hajlama” késztette világjárásra. 1791-ben Németországot, Hollandiát, Angliát es Franciaországot járta be, 1795-ben a yorki herceg oldalán egy huszárezred adjutánsaként vett reszt hollandiai hadjáratokban, 1797-ben a nápolyi király seregében harcolt. 1802 es 1810 között Mauritius szigetén a francia kormányzó titkáraként es lapszerkesztőkent dolgozott. Ezután Párizsba költözött, ahol perzsa es török nyelvet tanult, megismerkedett a kor legnagyobb földrajztudósával, Humboldttal és itt kötött barátságot Batsányi Jánossal is. A magyarok őshazája es a magyar nyelvészet iránt Beregszászi Pál 1796-ban, Lipcsében megjelent könyve keltette fel érdeklődését. 1829-ben indult a Kaukázusba, egy olyan expedícióhoz csatlakozva, amelyben a szentpétervári akadémia tudósai is reszt vettek, és amelyet egy orosz tábornok vezetett. Besse bejárta a Krím-félszigetet, útjainak tapasztalatait a Tudományos Gyűjteményben tette közzé. 1824–1829 között Magyarországon élt. Útirajzait Magyarországon érdeklődés, azaz előfizetők hiányában könyv alakban nem tudta kiadni, végül nagy nehézségek árán Párizsban, franciául jelentette meg. Francia nyelven adott ki egy török nyelvtant és egy török–francia–magyar szótárt is. A Kaukázus tájairól, településeiről, népeinek – a kalmükök, tatárok, kabardok, abházok, cserkeszek – szokásairól, nyelvéről sok értékes adatot gyűjtött. Azt a teóriáját viszont, mely szerint öt kaukázusi néptörzs a magyarok leszármazottainak tekinthető, a tudomány később nem igazolta. Besse összesen 44 esztendőt töltött külföldön. Szeles körű műveltsége, nyelvtudása (13 nyelven beszelt), jó megfigyelőképessége, nyughatatlan kíváncsisága folytán rengeteg értékes információt gyűjtött, de tevékenysége érdektelenségbe fulladt. Kiadatlan négykötetes élet- és útirajza halála után elkallódott. Utolsó haza írt leveleit 1841 júniusában Marseille-ből keltezte: anyagi segítséget kért hazatéréséhez. Halála pontos körülményeit nem ismerjük. 1829–1830-ban öt jelentést küldött József főherceg nádornak kaukázusi útjáról. F. m.: Abrégé de la grammaire turque, et un petit vocabulaire en francais, turc et hongrois, 1829; Voyage en Crimée, au Cavcase, en Georgie, en Arménie, en Asie Mineure et a Constantinople, en 1829. Et 1830.; Pour servir a l’histoire de Hongrie, 1838.

(Lacza 2013, 77)

Meg kell említeni, hogy jelentősebb kutatást a fentebb felsorolt szerzők nem folytattak, minden alkalommal szekunder forrásokat adtak meg (Kenyeres 1967; Balázs 1993; Jankovics 1846; Baumgarten 1948; Radó–Tardy 1963; Baumgarten 1963), bár Erdélyi István feltünteti Besse útinaplóját is.[5]

Besse Jánosra leginkább szülővárosában, Ógyallán emlékeznek. A város korábban közigazgatásilag Komárom vármegyéhez tartozott, jelenleg Szlovákiában található, a Nyitrai kerületbe tartozik, és hivatalos neve 1948-tól Hurbanovo.[6] Lakosainak száma 7 751,[7] és a következőket lehet róla elmondani: Első említése 1329-ből való. A törökök kiűzése után a település 1697-ben a Konkoly család birtokába került. A család sarja, Konkoly-Thege Miklós 1879-ben magán-csillagvizsgálót létesített, amely azóta is működik. Trianon után Ógyalla Csehszlovákiához került. A település 1960-ban kapott városi rangot. 1971-ben csatolták hozzá Bagota községet, melynek híres szülötte Feszty Árpád festőművész. A városnak nagyon kevés műemléke maradt fenn. A 18. században épült római katolikus templomot 1912-ben jelentősen átépítették, a Konkoly-Thege-kúria szintén a 20. században kialakított formájában látható. Besse idejéből legfeljebb csak töredékek maradtak meg. Besse János talán láthatta a ma már a Szent László katolikus templom oldalánál álló Szent Jakab-szobrot. A Konkoly család leszármazottai továbbra is a városban élnek. Akiknek a város lakossága az emlékét Bessénél is jobban őrzi, az mégis Feszty Árpád és Konkoly-Thege Miklós. Az előbbiről a közös igazgatású általános iskola és óvoda, a másikról a városi könyvtár van elnevezve. A Besse Jánosról való emlékezést nehezíti, hogy az előbbi két személyről maradtak fenn tárgyi emlékek, sőt, a településen egyenes ági leszármazottak is élnek még, Besse esetében ilyen kapcsolatok már nincsenek. Igaz, az utazó mintegy évszázaddal korábban él, mint a másik két híresség.

Besse János alakja a város történetével foglalkozó kiadványokból sem hiányozhat. Récka Bögi Adrianna könyve Hurbanovo – Ógyalla címmel magyarul és szlovákul is megjelent. Könyve magyar változatban (Récka Bögi 2007, 131132) bő egy oldalon mutatja be Besse életútját. Igaz, a szlovák változatában már szűkszavúbb, ebben a világutazónak már csak egy fél oldal jut (Récka 2011, 149).

A város amatőr történészei büszkék valamennyi híres szülöttjére és lelkesen őrzik emléküket. A már fentebb említett Vrábel Sándor mellett Bagin Árpád és Chalupeczky József (1915–2000) nevét kell megemlíteni.[8] Ők elsősorban nyomtatványok és propagációs anyagok készítésével, értékmegőrzéssel, de részben saját kutatással is foglalkoznak. Chalupeczky kutatásai során az adóösszeírások alkalmával találkozott a „Bese” névvel.[9]

Besse János a szlovák, illetve szlovák nyelvű történettudomány és az ismeretterjesztő irodalom számára teljesen ismeretlen. Neve eddigi kutatásaink alapján semmilyen történelmi munkában sem fordult elő.

Besse Jánossal nemcsak mint felfedezővel, orientalistával és nyelvésszel foglalkoztak, hanem mint irodalmárral is. A magyarországi tudományos életben éles vitát váltott ki egy cikksorozat, amely az első ismert francia nyelvű magyar nyelv- és irodalomtörténettel kapcsolatban alakult ki. A mű a Mercure Étranger című párizsi folyóirat 1813-as számaiban jelent Notions sur le Langue et la Litterature des Hongrois [Fogalmak a magyar nyelvről és irodalomról] címmel.[10] A munka szerzőjeként a magyar irodalomtörténészek sokáig Batsányi Jánost tartották (Keresztury–Tarnai 1960, 360–382, 603–625). 1963-ban azonban Tardy Lajos (1963, 228–232) és Baumgarten Sándor (Baumgarten 1963, 46–61) azon véleményüknek adtak hangot, hogy az írás szerzője Besse János, mivel azt „Charles de Bérony” név alatt jegyezték, amely pedig Besse János franciaországi álneve volt. Mások, mint Keresztury Dezső és Tarnai Andor (1964, 350–351) nem értettek egyet a véleménnyel, bár Tardy (1964, 351–353) ezt továbbra sem kívánta elvetni. A kérdés néhány évtized múlva került ismét terítékre. A rendszerváltozás után Hanus Erzsébet (1993, 111–120) kezdte ismét vizsgálni a kérdést, és újra annak a véleménynek adott hangot, hogy a szerző Batsányi János. Azonos véleményen volt Besse francia kutatója, Bernard Le Calloc’h is (1996, 197–210).

V.

Ami Besse születési adatait illeti, kisebb bizonytalanságok tapasztalhatók. A születését tekintve az elérhető források mindegyikében azonos időpontok olvashatók. Szinnyei József munkájában (1891, 997–998) Ó-Gyalla és az 1765. augusztus 31-iki dátum található, halálának idejét nem ismeri. A Révai Nagy Lexikona csupán születési évszámát és helyét adja meg, halálának idejét nem közli. A Magyar életrajzi lexikon a születési helynek és évnek Ógyallát, illetve 1765. augusztus 31-ét adja meg, halála helyének és idejének Pestet és az 1838-as esztendőt. A Magyar Nagylexikon pontosabb biográfiai adatokat közöl: Besse Ógyallán született 1765. augusztus 31-én, meghalt 1841. június 12-e után Marseille-ben. Lacza Tihamér szintén az 1765. augusztus 31., illetve az 1841. júniust adja meg. Augusztus 31-iki születési dátumot ad meg Récka Bögi Anna is (2007, 131–132), halála idejének pedig csupán az 1841-es évszámot.

Besse születésére vonatkozó források Franciaországban is fellelhetők. Besse a kaotikus napóleoni időkben állt francia szolgálatban, és mint a császári udvar ügynökének, érdekében állhatott pontatlan információk megadása a múltjáról. A Francia Diplomáciai levéltárban fellelhető egyik útlevelében például hét évvel későbbi születési év szerepel, szülővárosaként pedig Strasbourg van megadva.[11]

Az ógyallai születés teljesen elfogadott, ilyen jelzővel illetik Bessét a francia szerzők is.[12]

Besse János születésével kapcsolatos iratok szülőföldjén fellelhetők és kutathatók. A régió anyagait a Nyitrai Állami Levéltár őrzi. Ógyalla város, a korban még község, anyakönyvileg a szentpéteri plébániához[13] tartozott. Ennek a plébániának a feljegyzései[14] 1764-től maradtak fenn. A feljegyzések tanúsítják, hogy Ioannes Besse 1765. augusztus 29-én született. Apja neve Iosephus Besse, anyja neve Theresia Szetey. Keresztszülei Ioannes Konkoly és Elizabetha Blaskovics. Vallása római katolikus.

A fellelt iratok minden bizonnyal Besse János Károly utazóra, orientalistára vonatkoznak, mivel gyakorlatilag minden adat egyezik az eddig ismert információkkal. A különbség csupán egy, és nem igazán jelentős. Valamennyi bemutatott forrással ellentétben Besse legalább két nappal korábban született, az augusztus 29-iki dátum a keresztelésének a napja, tehát a tényleges születésnapja esetleg néhány nappal korábban is lehet. A születésnapjának mindenütt megadott és általánosan elfogadott augusztus 29-e forrásának talán Szinnyei József enciklopédiája lehet.

A településen a Besse családból többen is éltek, mivel a levéltárban fennmarad Komárom vármegye nemeseinek az összeírása is.[15] Ebben a jegyzékben szerepel Besse Miklós (Nicolaus) és Ferenc (Franciscus), illetve Besse János és Pál. Jelenleg Ógyallán nem él senki, aki Besse János rokonának vagy leszármazottjának tartaná magát.

Ezekből az adatok nyilvánvaló, hogy Besse János valóban Ógyallán született. Vallása római katolikus volt. A kutatók körében felmerült a kálvinista hit is, és településen élnek reformátusok is, akiknek ott 1796 óta van templomuk. Besse nemesi származása is vitathatatlan. Sőt, szülei baráti viszonyban voltak a község földesurával, mivel felkérték János keresztapjának.

Besse otthon töltött éveiről szinte semmit sem tudunk. Bernard Le Calloc’h (1996, 197–210) tudni véli, hogy Nagyszombatban a jezsuitáknál tanult, de forrást nem jelölt meg.

VI.

Besse János Károly életének számos mozzanatát továbbra is homály fedi, mindazonáltal még van esély rá, hogy ezeket idővel felfedik. Tóth Ferenc munkásságának köszönhetően kutatják Besse franciaországi hagyatékát. Sok egyéb mellett sikerült megtalálni az orientalista útinaplóját, amelybe gondosan feljegyezte, mikor milyen településen járt, ami bizonyosan hozzájárul egyéb források megtalálásához.[16] Még Szlovákiában is van lehetőség további adatok felkutatására. Valószínűsíthető, hogy Besse számos pozsonyi utazása alkalmával kapcsolatba lépett valamilyen helyi tudós társasággal. Ilyen kapcsolata természetesen más városokban, más országokban is lehetett. Ennek eddig nincs nyoma. Besse iskolai éveiről is nagyon homályos ismereteink vannak, holott szinte biztos, hogy egy ilyen felkészültségű ember valamilyen közép- és talán felsőfokú végzettséggel is rendelkezett. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy alakja érdemes a kutatásra, ezért reméljük, hogy ezt a tanulmányt más írások is követni fogják. 

Irodalom

Balázs Dénes szerk. (1993): Magyar utazók lexikona. Budapest: Panoráma.

Baumgarten Sándor (1948): Egy dunántúli magyar az Elbruszon (Besse János). Sorsunk, 2. sz., Budapest.

Baumgarten Sándor (1961): Besse János Károly. Új Látóhatár 12/4, 318–322. p.

Baumgarten, Sándor (1963): Jean-Charles Besse, aventurier et philologue [Besse János Károly: Kalandor és filológus]. Bologna: Edizioni Patron.

Csanda Sándor főszerk. (1981): A magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. Bratislava: Madách.

Erdélyi István (2003): Utazóink-kutatóink Oroszország 19. századi területein. In A megtalált örökség. I. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Dobrovits Mihály összeáll. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 43–53. p.

Hanus Erzsébet (1993): Le premier article en français sur la littérature hongroise le Mercure Étranger en 1813 [Az első francia cikk a magyar irodalomról a Mercure Étrnager-ban 1813-ban]. Cahiers d’études hongroises, 5. sz., 111–120. p.

Jankovics Miklós (1846): Ógyallai Bese Jánosnak Kaukázus-hegyekben tett utazásairól. Pest

Kenyeres Ágnes főszerk. (1967): Magyar életrajzi lexikon, I. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Keresztury Dezső–Tarnai Andor (1964): Az első francia nyelvű magyar irodalomtörténet szerzőjének kérdéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények 68, 350–351. p.

Keresztury Dezső–Tarnai Andor szerk. (1960): Batsányi János összes művei. II. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kéz Andor szerk. (1937): Felfedezők lexikona. Budapest: Franklin-Társulat.

Kránitz Péter Pál (2014): A kaukázusi magyarság gondolata a 19. században. Világtörténet, 4. (36.) évf. 3. sz., 529–544. p.

Lacza Tihamér (2003): Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

Lacza Tihamér (2013): A Tudomány Apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I. köt. Pozsony, Madách Egyesület.

Le Calloc’h, Bernard (1996): Jean-Charles de Besse, écrivain hongroise francophone [Besse János Károly egy franciául író magyar]. Cahiers d’études hongroises, 8. sz., 197–210. p.

 Magyar Nagylexikon (1994), III. köt., Budapest: Akadémiai Kiadó.

Radó György–Tardy Lajos (1963): Világjáró Besse János. Budapest: Táncsics Könyvkiadó.

Récka Adriana (2011): Hurbanovo. Hurbanovo: Artcentrum.

Récka Bögi Adrianna (2007): Hurbanovo – Ógyalla. Hurbanovo: Artcentrum.

 Révai Nagy Lexikona (1911):, III. köt., Budapest: Révai Testvérek.

Szala István (2001): Csillagvizsgálóját világszerte elismerik. Új Szó, január 11.

Szénassy Árpád (1988): Mauritius-sziget Komárom megyei vonatkozásai. A Hét, december 12.

Szinnyei József (1891): Magyar írók élete és munkái. I. kötet. Budapest: Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedése.

Tardy Lajos (1963): Az első francia nyelvű magyar irodalomtörténet. Irodalomtörténeti Közlemények 67, 228–232. p.

Tardy Lajos (1964): Az első francia nyelvű magyar irodalomtörténet szerzőjének kérdéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények 68, 351–353. p.

Tóth Ferenc (1996): Jean Charles Besse et le Mercure Étranger [Besse János Károly és a Mercure Étranger]. Cahiers d’Études Hongroises, 8. sz., 211–218. p.

Tóth Ferenc (1999): Ógyallai Besse János Károly és a Mercure Étranger. Adalékok az első francia nyelvű magyar irodalomtörténet keletkezésének kérdéséhez. Életünk 37/2, 117–123. p.

Tóth Ferenc (2002): Kétnyelvűség és többnyelvűség a felvilágosodás korában. A XVIII. századi franciaországi magyar emigráció példája. In MMI: Annuum tempus linguarum Europae. Scripta philologica pannoniensis. Veszprém: MTA VEAB – Veszprémi Egyetemi Kiadó, 243–250. p.

Tóth Ferenc (2007): Egy kalandor filológus Napóleon szolgálatában: Besse János Károly. In Bonaparte Napóleon koronája és üzenete. Kövér Lajos szerk. Szeged: JATEPress, 107–113. p.

 Új Magyar Lexikon (1960): Budapest. Akadémiai Kiadó.

Besse János kiadott munkái:

Besse János tudósításai Kaukasus mellékéről, mint a’ magyarok hajdani lakhelyéről. [s.l.] : [s.n.], [1830], 18 p.

Jean Ch.-s de Besse: Abrégé de la grammaire turque, contenant, outre les principes de cette langue, des idiotismes, des discours familiers et un petit vocabulaire en français, turc et hongrois. Pest: Wigand, 1829, 172 p.

Bese János: Ó Gyallai negyedik tudósítása Kaukaz hegye vidékéről hazafiaihoz. Trattner – Károlyi Ny., Pest 1830, 18 p.

Vásáry István (szerk.): Besse János Ógyallai kaukázusi tudósításai. Kőrösi Csoma Társaság, Budapest, 1972, 6, [58] p.

Besse J. K.: Voyage en Crimée, au Cavcase, en Georgie, en Arménie, en Asie Mineure et a Constantinople, en 1829. et 1830.; pour servir a l’histoire de Hongrie. Marseille (Paris), 1838. öt tábla rajzzal.

[erről a munkáról ismertető jelenet meg: Figyelmező; Századunk 1845. 15. 16. sz. 1840. 6. 9. sz. A Jahrb. der Literatur. Wien, LIII. 1831. és LXXXVII. közölt belőle mutatványokat Ponori Thewrewk József fordításában]

Besse János József nádornak küldött jelentései:

A Kaukáz hegyek határán Konstantinogorskból 1829. augusztus 8-ról

Mozdokból 1929. augusztus 8-ról

A Kerymi félsziget Theodosia (ezelőtt) Kaffa) városából 1829. deczember 15.

Konstantinápolyból 1830. július 5-iki keltezéssel