Silling István–Silling Léda: Nyugat-bácskai Szűzanya-emlékek

Újvidék: Forum Könyvkiadó 2018, 173 p. ISBN 978-86-323-1058-2

A szerzőpáros elsősorban – apa és lánya, a térség szülöttei – a Nyugat-Bácska Mária-kultuszához kötődő szakrális kisemlékeket járta körül és adta közre az igazán reprezentatív kiállítású, fotókkal bőven illusztrált könyvet.

A bevezetőben a kultusznak a térségre vonatkozó történetiségét foglalták össze dióhéjban, illetve az ábrázolások tematikája alapján a Szeplőtelen Fogantatás, a Hétfájdalmú vagy Fájdalmas Anya, a Lourdes-i Szűzanya, a Segítő Szűzanya, a Szűz Mária Szíve, a Világ Királynője vagy Mennyország Királynője ábrázolásokról szóltak.

Az első nagy egység, fejezet az Immaculata ábrázolásokat járja körül, mutatja be. A példák a Nyugat-Bácskára koncentrálnak, vannak közöttük németek, horvátok és magyarok által állított emlékek, de – ez a gyakorlat végig követhető a munkában – számos kitekintésben a Bácska más tájairól is hoznak párhuzamokat (Zenta, Csantavér, Topolya, Bajmok, Magyarkanizsa), vagy éppen Észak-Bánságból és a szerémségi Péterváradról, Tekiáról.

A következő fejezet Szűz Mária anyai fájdalmának ábrázolásai a Bácskában címet viseli. A fejezet elején, mielőtt „…a szobrászművészet eredményeiről…” (Silling – Silling 2018: 50) szólnának, illetve a példák bemutatására térnének rá, hosszas elemzésben tárgyalják a Fájdalmas Anya-kép szakrális szövegekben, archaikus népi imádságokban, vallási ponyvákban való megjelenését, terjedését. Vajdasági párhuzamokat mutatnak be, melyek a pravoszláv szerbeknél, katolikus horvátoknál is megvannak. Ezek után következnek a példák, de nem időrendben: Bezdán, Regőce, Apatin, Kupuszina, Magyarkanizsa, Szenttamás, Zombor, Bácsszentiván, Monostorszeg stb. Majd a domborművek s végül a kápolnák.

Újabb fejezet ismét a Nyugat-Bácskában emelt Szűz Mária-emlékeket veszi számba, mégpedig a 19. század végéig. A 18. századból a sztapári Nagyboldogasszony-kápolna, az apatini Fekete Madonna-szobor, a csicsovi tanyák Havas Boldogasszony kápolnája, a zombori Mária Mennybevétele pravoszláv temetőkápolna, a doroszlói szentkúti kegykép kerül bemutatásra. A 19. századból a szabadtéri Mária-szobrok példái, így a regőcei, zombori, bezdáni, doroszlói, kupuszinai, gombosi.

Egy másik egységben, fejezetben a Lourdes-i Szűzanya nyugat-bácskai ábrázolásai kerülnek sorra Zomborból, Regőcéről, Doroszlóról, Csonoplyáról, Kupuszináról, Monostorszegről, Temerinből.

Végül, a könyv utolsó fejezetében a Mária-tisztelet egyéb és újabb emlékeit veszik számba, ez már a 20–21. század. Itt a Mária szíve szobrok kupuszinai, magyarkanizsai, őrszállási szobrai mellett a Segítő Szűzanya ábrázolások szilbereki, Világ Királynője őrszállási, apatini stb. példáiról olvashat az érdeklődő. A szerzők példái mutatják a térség etnikai-vallási sokszínűségét a 20. század első felében, hiszen a táj lakói magyarok, horvátok, szerbek, németek, csakúgy, ahogyan a közülük kikerülő állíttatók is.

Ötven kutatópontról hoznak példákat a szerzők, amiből harminc nyugat-bácskai, tizenhat közép- és kelet-bácskai, kettő észak-bánsági, és kettő szerémségi.