A járvány idő-tapasztalata a kései kapitalizmusban – A kései kapitalista temporalitás tapasztalata a koronavírus-járvány alatt: Lengyelország példája

A tanulmány tárgya a társadalmi idő Covid–19 által kiváltott átalakulása Lengyelországban. A szerző azt mutatja be, hogy a nem tervezett kísérletként felfogható járvány miként oko- zott válságot az idő egyéni és társadalmi dimenzióinak szokványos percepciójában. Hogyan vezetett az idő defamiliarizációjához, az időhöz kapcsolódó, korábban nyilvánvalónak tűnő gondolatok és értékek revíziójához, s hogy miként növelte meg drasztikusan a jövő bizonyta- lanságának érzetét. Az időtanulmányok perspektíváját használva a szerző megpróbálja megha- tározni az időtapasztalat járvány alatt bekövetkezett hirtelen változásainak természetét, figye- lembe véve azt is, hogy miként alakítja a társadalmi időt a kései kapitalizmus gazdasága. Ezek a megfigyelések arról tanúskodnak, hogy a koronavírus-járvány alatt (mivel olyan jelenségek vannak rájuk hatással, amelyek különálló kategóriát alkotnak: hatalom, technológia és munka) három csoportra oszthatóak a társadalmi idő szervezésének és tapasztalatának változásai. Az időtapasztalat és -szervezés járványidőszak alatti átalakulásai elsősorban az egyének és a tár- sadalom temporalitása fölött gyakorolt kontrollként magyarázhatóak. Elemezhetőek továbbá a hatalom mikrofizikájának és az időrendszerek nézőpontjából, amelyek az állami hatóságok által alkalmazott hatalom végrehajtásának új stratégiáit alkotják. Másodsorban az emberi te- vékenységek legtöbbje teljességgel technológiafüggővé vált, ami a tapasztalt idő sebességét kumulatív módon gyorsítja fel. A kései kapitalizmus mechanizmusai erősebbé válnak, előnyt kovácsolva a járvány által okozott krízishelyzetből és a technológia konzekvens fejlődéséből. Harmadrészt a Covid–19 által kiváltott kísérleti helyzet megmutatta, hogy a társadalmi idő milyen erőteljesen függ a foglalkoztatás feltételeitől és formájától. A munkát és az időt össze- kötő, a nem, valamint a munka helye és típusa szerint különböző mechanizmusok az egyéni tapasztalatban nyilvánulnak meg. A szerző bemutatja a távmunkák fejlődésének hatását is, amelyek a szakmai tapasztalat gyakori típusaivá váltak a járvány valóságában. Az időtapasz- talat krízise és a jövő bizonytalansága egyként vetették fel az új időkoncepciókra vonatkozó kérdéseket, e transzformáció hatásait, s a közelgő társadalmi változásokat. Ezt a jelenséget az egyénekkel folytatott, a karantén és az izoláció által okozott változások tapasztalatairól szóló alkalmi beszélgetések, valamint a járvány valóságát kommentáló internetes diskurzusok teszik láthatóvá.

(Vataščin Péter ford.)