Fejős Sándor–Forró Lajos–Pósa Mária–Pusztai Virág: Magyarkanizsa község a múlt század fotóin

Magyarkanizsa: Vajdasági Kutató Központ Egyesület 2021, 127 p. ISBN 978-86-904002-0-1

Magyarkanizsán is útjára indul egy könyvsorozat – ez olvasható a bevezetőben – aminek nem titkolt cél- ja, hogy a 20. században népszerűvé és sokak által elérhetővé vált fotózás végtermékeiből, a fekete-fehér és színes fotókból albumok álljanak össze, amelyekből kirajzolódik a közös múlt.

A szerzők, szerkesztők átgondoltan nyúltak a témához. A bevezető tanulmány címe Fénnyel írt törté- nelem, ami valójában a fényképezés történetének áttekintése. A Pusztai Virág izgalmas tanulmánya közé tördelt dokumentumfotók, szervesen nem illeszkednek a szöveghez, sajnos nagyon felaprózzák azt. Sőt: az ott közölt harmincegy fotó remek értelmező, kísérő szövege inkább elvonja a figyelmet a tanulmány- ról. Talán szerencsésebb lett volna olyan fotókat válogatni a fényképezéstörténeti tanulmányhoz, melyek illusztrálják azt a lokális anyag segítségével. Ám így az 1912-től 1936-ig terjedő képanyag, a közölt harmincnégy fotó, inkább önálló egységnek tekinthető.

A következő fejezet vagy inkább egység szerzője Forró Lajos, aki Élet Magyarkanizsán 1941 és 1944 között a korabeli források tükrében címmel írt tanulmányt. Általános képet fest az időszakról, számba veszi a társadalmi egyesületeket. Bemutatja a társadalmi kapcsolatok átrendeződését, a házasodási szokások változását, a mindennapi élet nyomorúságát, a háborús nehézségeket. Áttekinti a kulturális élet jellemzőit, így a helybeli színjátszók tevékenységét, repertoárját, a mozi műsorát. A Vigadó köré szerveződő társasági élet jellemzőit: bálokat, koncerteket és tudományos előadásokat… A tanulmány szövegéhez csak részben igazodik a negyvenkét fotó, hiszen 1936-tól egészen 1954-ig terjedő időinter- vallumot ölelnek át a képek.
Fejős Sándor tanulmánya (Népességi viszonyok Magyarkanizsa községben a 19–20. század idején) bemutatja – túlnyúlva a kötet címében jelzett 20. századon – a terület népesedési mutatóit, így az össz- lakosság számának alakulását, nemzetiségi és vallási összetételét, de: az elemzés és az adatok közlése 1948-cal lezárul. A címben ígérthez képest kevesebbet vagy inkább mást kap az olvasó. A fejezet szö- vegét harmincegy fotó töri meg, ráadásul abból az időből, amit már a tanulmány nem tekint át: 1955-től 1969-ig sorjáznak az adatokkal értelmezett képek.

Ha figyelmes az olvasó, akkor rájön, hogy a tanulmányok között megjelentetett fotók, nem illusztrá- ciók, hanem önálló kronológiai egységet képeznek, de mivel nem különálló blokkban jelennek meg, így nagyon zavaróan hatnak. A kötet végén öt montázsban hozták össze a múltat és jelent a szerkesztők. Érdekes a felvillantott anakronizmus, ami ilyen módon mutatja a változásokat.