szombat, november 26, 2022

I. A természetfeletti világ. II. Természetfeletti tudással és képességgel rendelkező emberek. III. Egyéb mondák és bibliográfia. IV. Index, konkordancia, tanulmányok. Budapest: Kairosz Kiadó 2021, 1995 p.

A népköltészeti gyűjtések és kutatások a reformkori gyökerek óta hosszú utat tettek meg napjainkig. Kezdetben a mondák jellegzetességeit a meséhez viszonyították és úgy vélték, a két műfaj különböző funkciót tölt be a szájhagyományban: a mondát igaznak vélik, a mese esetében a hallgatóságban nem merül fel ez az igény. A 20. század második feléig megjelenő elméleti munkák már azt hangsúlyozták, hogy a mese a megbolygatott rendet visszaállítja a konfliktus megoldásával, míg a monda esetében nem elvárás a pozitív végkifejlet. Továbbá a mondai hősök ábrázolása a valósághoz közelebbi, mint a me- sehősöké. E megállapítások azonban inkább a történeti mondákra fókuszáltak. Az elméleti munkák és fogalom-tisztázó tanulmányok mellett közben egész Európában háttérbe szorult a mondagyűjtés, főként a hiedelem-történeteké, nem jöttek létre átfogó igényű nemzeti archívumok. Kivételként említhetjük a skandináv és balti hiedelemmonda gyűjtéseket és rendszerezéseket, majd a jóval később, 1980-ban közreadott, Bihari Anna által összeállított Magyar hiedelemmonda katalógust.2 Utóbbi azonban csekély adatbázis alapján készült, így napjainkra igen csak időszerűvé vált újragondolása.

Magyar Zoltán négy kötetes, Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógusa ezt a folyamatot alapozza meg, egyben egy közeljövőben elkészülő, a magyar nyelvterület egészére kiterjedő tematikusan típusok- ba rendszerezett katalógus előfutára. Erdély, mint földrajzi nagytáj, hiedelem anyagában felülreprezen- tált a magyar népköltészetben, sajátos történelmi fejlődése, zártsága okán. A tájegység sajátossága, hogy a táncházmozgalommal összefüggő felfedezése, népszerűvé válása számos népköltészeti gyűjtést ered- ményezett az utóbbi félszáz évben, amelyből napjaikra több mint tízezres nagyságrendű mondakorpusz jött létre. A szerző fehér foltokat feltáró terepmunkájával kiegészülve az Erdélyi Magyar Hiedelemmon- da Archívum jelenleg 29550 narratívát tartalmaz.

A recenzált mű létrejötte egy közel három évtizedet felölelő kutató és rendszerző munka eredménye. Szervesen illeszkedik a szintén Magyar Zoltán által jegyzett Magyar történeti mondák katalógusában fel- dolgozott folklóranyaghoz, mely 12 kötetben, a világon egyedülálló módon dolgozza fel egy nép történe- ti mondakincsét, kultúrtörténeti emlékeit és az ehhez kapcsolódó epikus tradíciókat.3 A szerző a népköl- tészet és a hagiográfia kutatója, elméleti rendszerezője, az MTA ELKH Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Csaknem száz önálló kötet és számtalan tanulmány szerzője, több folyóirat és könyvsorozat szerkesztője. Egyedien sokrétű és gazdag tudományos munkásságából azonban a számos terepen töltött hetet, hónapot, évet emelhetjük ki, hiszen a recenzált kézikönyv folklórszövegeinek jelen- tős részét teszik ki a saját gyűjtésű narratívák alapján besorolt típusok és motívumok. Magyar Zoltán az életrajzát bemutató interjúkötetben e téma kapcsán, Erdélyre vonatkozólag így vall: „Ritka volt az olyan

patakvölgy, ahol ne találtam volna egy, de inkább több kiváló adatközlőre, és tematikailag, tipológiailag is ritkaságszámba menő – vagy éppen korábban soha senki által fel nem jegyzett – népköltészeti örök- ségre. Az ilyen élmények és eredmények annyira beleégnek az emberbe, hogy egyszerűen nincs visszaút. Íme engem is egy életre szólóan eljegyzett az epikus népköltészettel, vagy tágabban a folklórral.”4 Ezen a pilléren alapul Magyar Zoltán archívumalkotó munkássága, amely nélkülözhetetlen része a magyar mondahagyomány teljes körű katalogizálási folyamatának.

Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógusa a folklórkutatók számára megkerülhetetlen alapmű, a to- vábbi gyűjtések és kutatások rendszerezett közlését és összehasonlító elemzését teszi lehetővé. Olyan elméleti konstrukció, amely a szöveghagyomány lecsupaszított vázát jeleníti meg típus és motívumindex formájában, és tartalmazza a teljes régiós narratíva anyagot tematikus rendszerben, típuscímek és szü- zséleírások közlésével. A négy kötetes kézikönyvsorozat 15 tematikus egységből áll. Az első kötet négy tematikus egységet vesz sorra. Ezek között szerepelnek az ISFNR (International Society for Folk Narrative Research) 1963. évi budapesti mondaklasszifikációs tanácskozásának ajánlásai alapján a nem evilági eredetű hiedelemjelenségekről, természetfeletti lényekről szóló mondák, a sorsmondák, és a különféle előjelekhez kötődő narratív hagyományok. A következő tematikus egység a halálról és halottakról szól, több esetben modern, mai elbeszélések motívumait is beépítve a katalógus rendszerébe. A túlvilágjárásról szóló harmadik fejezet a keresztény, vallásos elemekkel átszőtt transzcendens tudást és élményeket veszi sorra, utalva az álmok és látomások narratív tradícióira is. Az első kötet legterjedelmesebb részében a természetfeletti lények kaptak helyet. Itt szerepelnek a kísértetek alakváltozatairól szóló mondák, a démonikus lények sorában az ördögről és az ördögszeretői szerepkörben megjelenő lidércről, valamint egyéb, ártó, démonikus lényekről szóló narratívák típusai és motívumai. A természeti démonokról és szellemlényekről szóló fejezetek számos regionális sajátosságot tükröznek, mint például a bányaszellem, a törpe vagy a vadleány alakja, és a hozzájuk kötődő szájhagyomány. Ezt egészíti ki az óriásokhoz és tündérekhez kötődő gazdag erdélyi szövegkorpusz.

A katalógus második kötete a természetfeletti tudással és képességekkel rendelkező emberek erdélyi hagyományvilágban betöltött fontos szerepére mutat rá, félszáz oldalon keresztül veszi sorra, helyezi tudományos rendszerbe a vonatkozó típusokat és motívumokat. Ez a témacsoport a magyar hiedelem- világban egyedi módon széles körű, de az erdélyi néphitben is domináns szerepet tölt be. Ezen belül a boszorkány sok korábbi motívumot magába olvasztó hiedelemköre a folklórszövegek kétharmadát teszi ki. Az erdélyi régióban fontos szerephez jut a különféle tudósok alakja, így a szövegregiszterben hangsúlyosan jelenik meg a narratívák ezen köre is. A foglalkozásokhoz kötődő tudományosok kiemelt szereplője a román pap, az ide vonatkozó folklórszövegek az erdélyi folklór egyedi voltára mutatnak rá.

A katalógus harmadik kötete az előző kategóriákba nem besorolható narratívákat rendszerezi, bemu- tatja az átváltozó emberek közül a farkasember és a prikulics hagyományban megőrzött alakját, illetve sorra veszi a mitikus állatokat, növényeket és tárgyakat. Ebben a kötetben kaptak helyet a kortárs hiede- lemtörténetek, mint a 21. században is virulens folklórhagyományok élő bizonyítékai, melyek a modern városi környezet bizarr vagy megmagyarázhatatlan jelenségeire (paranormális jelenségek, magukat el- másító szekusok stb.) adnak magyarázatot. A tejben fürdőző munkásnők és a lólábú autóstoppos alakjá- ban sajátosan ötvöződik a régi és új hagyomány dialektikája, a népi emlékezet megtartó ereje.

A harmadik kötetet bibliográfia zárja, mely a hiedelemmonda kutatás eddigi legteljesebb szakirodal- mi jegyzéke. A kézikönyv negyedik kötete a katalógus gyakorlati és elméleti hátterét biztosítja, segíti az előző kötetekben rendszerzett folklóranyag használatát, értelmezését. Első része a Stith Thompson Motif-Index of Folk Literature mintájára készült, alfabetikus rendbe szerkesztett, és a tárgyszó szöveg- környezetére is utaló motívumindex, második része az erdélyi hiedelemmonda-anyagot a nemzetközi vonatkozásokkal egybevető rendkívül értékes konkordanciajegyzék. A négy kötetes kézikönyv sorozatot az erdélyi magyar hiedelemvilág tudományos igényű, elméleti szintézise zárja.

Magyar Zoltán a történeti mondák katalogizálásával és jelen kézikönyvvel tőle megszokott tudomá- nyos igényességgel, újabb és újabb lépésekkel vetíti előre kitűzött célját, melynek eredménye rövid időn belül minden bizonnyal annak a szellemi katedrálisnak, komplex mondakatalógus sorozatnak létrejötte lesz, „amelyben összegződik ezer év teremtő képzeletvilága, az a kulturális örökség, amely folyamatosan változó és legalább annyira örök. Amely számos aspektusában nemzetek feletti, , ám összességében és végső soron egy illusztris nemzeti kánon része”.5 Tegyük hozzá, hogy ezt a célt egyénileg valósítja meg.

A recenzált kézikönyv hiányt pótló jellege nem igényel további magyarázatot, tudományos igényes- sége és Európában egyedi, minta értékű katalógus-rendszere a magyar mondakutatás jeles összefoglalója az erdélyi magyar folklórörökség egyik legértékesebb szegmensének. A mű legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy a szövegfolklorisztikában egy mondakatalógus alapozza meg a további kutatásokat, vagy akár a felhalmozott folklórtudás kulturális célú felhasználását. Az Erdélyi magyar hiedelemmonda-kata- lógusban feldolgozott mondavilág adatmennyisége, a benne rendszerezett típusok és motívumok száma sokszorosa az eddig megjelent katalógusoknak, és bár csupán egy régió vonatkozó hagyományait ösz- szegzi, kirajzolódik belőle az egész magyar nyelvterület hiedelemmonda anyagának sokszínűsége.